Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

Vasárnap, 195«. január 5. RSZAKMAGYARORSZÁG 5 ÚTIKALAUZ IV..! % IINHIHIHimfNimtlHHlMllllllimilNII •HMitmimitfi* // Oölgyek ölén áll ylíonok... ' Ismerd meg megyénket N érnely krónikások feltételezik, hogy már a honfoglalás előtt is lakott terület volt. Valamelyik cseh-morva törzs élt itt. Elnevezé­sét is morva eredetre származtatják vissza: a Monak-törzshöz, amely közeli rokonságban állt a Rákóczi- családdal. Sok-sok évszázaddal ezelőtt a község nem a mai területén feküdt, hanem az Ingvár környékén, a Monok és Megyaszó közötti völgy­ben lévő magaslaton. Az áttelepü­lési a történettudósok a tatár- és török-dúlással indolcolják. Az Ing­vár — amelyben Monak vezér le­származottai éltek — sem befogad­ni, sem megvédeni nem tudta a környéken letelepedett ^ jobbágysá­got, ezért a veszedelem'elől a mai Monok területén lévő ingoványba rejtőzött, amelyhez az ellenség nem ismerte a rejtekutakat, Lyuk a sfa-kezelés A monokiak évszázadokon át ** rettenetes elnyomatásban és szegénységben éltek. A tanácsháza alatt még ma is meg van az a bör­tön, amelyben a jobbágyok százai sínylődtek; a Kassuth-múzeumban pedig rossz emlékként őrzik a rozs­damarta bilincset A história fel­jegyzése szerint 1838-ban itt még működött az úriszék. A községben élő idős Forrni János meséli, hogy nagyanyja még látta az Eresztvény- kőn a három utolsó monoki akasz­tást. Még az az idő sem múlt fele­désbe, amikor ugyanitt deresre húzták Csiri Jutkát — megesettsége miatt. S ha mindehhez még hozzá­vesszük, hogy ebbe a dxnnbok- völgyek közé szorított, a forgalom útjából kiesett községbe évszázado­kon keresztül a felvilágosodásnak egyetlen piciny lángocskája sem jutott el — könnyen megérthetjük lakóinak elmaradottságát, lelki megbéklyőzottságát, miszticizmusát. Talán sehol az országban nem ural­kodott el annyira a babonás féle­lem, mint itt. Még ma, az atomkor­szakban is akad, aki hisz a babo­nában. G. néni például esküszik rá, hogy azt a kőművest, aki ötven esztendővel ezelőtt a maga készí­tette Luca-széken állva a templom­ban meglátta a boszorkányt — az ölte meg. »Amikor észrevette a ba­nyát —í meséli — gyorsan hazafelé vette útját, még mielőtt azonban hazaért volna, elfogyott a mák, amit maga mögé szórt, a boszor­kány ráugrott és megölte.« Ma, amikor penicillinnel és strep- tomicinnel gyógyítanak, akad-, aki még mindig hisz a babona erejében. Nyolc esztendővel ezelőtt, — amíg ki nőm vágták — volt az erdő szé­léit egy úgynevezett lyukas fa, A nagy, korhadás rágta lyukon ke­resztül dugták a beteg gyereket, a »szertartás« után levetették róla a ruhát és a fa ágaim akasztották. 11a a gyerek meggyógyult, »hálá­ból« még új ruhát is vásároltak, s azt ajándékozták a »csodafának«. A fát kivágták ugyan — de a ba­bonát ezzel nem lehetett gyökeres­től kiirtani* fir. Simonides csodálkozik TJa Kossuth szülőházához elég kis számban, a monoki kál­váriához annál többen zarándokol­nak az évente tartandó búcsúk al­kalmával. Ennek is a miszticizmusban, való hívés a fő oka. Korábban állítólag itt találták meg Orbán vértanú lábszár-csontját. Valamint — szin­tén állítólag — a templomban lévő keresztben van a Krisztus-cipelte keresztnek egy szilánkja. A búcsújárásból a papságnak mindig nagy haszna volt. Felje­gyezték, hogy a környék papjui ■ilyenkor több hektó saját termésű bort adtak el a jámbor hívőknek. A perselyeket is gyakorta kellett üríteni. *. Érthető hát, ha a pápa nem zárkózott el az elől, hogy Mo­noton, kegyhellyé nyilvánítsa. A búcsújárás még ma is kifizető — noha a borkóstolók, az egyházi birtokok felosztása után, már ki­sebb jelentőségűek. Hogy mennyit növekedett az emberi jólét, azt na­gyon is észre lehet venni. Azt be­szélik, hogy a búcsúk alkalmával adományozott pénz között as ytöböi években csak papírpénzt lehet ta­lálni — ezek között is legtöbb a »piroshasú«. Az ereklyék tehát még ma. is megteszik a kellő hatást! Ámde — a tudomány szemével nézve — az ereklyék eredete igen kétes. Dr. Si­monides — »A Jézus- és Mária­ereklyék« című tanulmány szerzője — évekkel, ezelőtt kiszámította, hogy a világon található Krisztus­kereszt szilánkjaiból éppen hat va­gont lehetne megrakni! Ezt pedig még a legenda szerinti legerősebb ember. Herkules sem bírta volna cipelni!.;« Fény és árnyék .. > eszéltem emberekkel, akik így nyilatkoztak: — Szinte hihe­tetlen! Itt, ahol a magyar felvilá­gosodás egyik legnagyobb apostola született — még mindig babonás hitben élnek az emberek! Ezt ma már nem lehet általáno­sítani. Pontosan itt, ahol szembe­tűnően kísért a múlt, legszembe­tűnőbb a fejlődés is! Ma már két szellem viaskodik egymással Mono­kon — s a friss, az életerős mind­inkább felülkerekedik. Mi ad erre reményt? Ez: itt, ahol régebben olvasni is kevesen tud­tak, ma havonta általában 850—900 különböző újság fogy el, a postai statisztika szerint. 1927-ben még csak Engel Adolf kereskedőnek volt egy telepes rádiója, ma pedig, miután 1948-ban leözségi viszony­latban bevezették a villanyt — 27 i embernek van világvevő rádiója ebben a háromezer lelket számláló községben. A motorkerékpár sem ritkaság, noha másfél-két évtized­del ezelőtt az autót itt még »motor­kocsinak« nevezték. Mit mondjak még? Az autóbuszjárat folytán megteremtődött az összeköttetés is a »külvilággal«. Évente négy-öt gyereket iratnak középiskolába.;; az Újtelepen az utóbbi években bt ház épült... a földművesszövetke­zet — amely 53 nyarán másfél mil­liós beruházással épült ■— tavaly egy millió 800.000 forint forgalmat bonyolított le a . van orvos, védőnő és bölcsőde. s a van kultúrház és népkönyvtár .a a mozi építése ta­vaszra befejeződik S hogy a fény előbb-utóbb kiszc rítja az árnyékot, ennek valószínű ségére még mondok valamit. Kassára, kapar a ! /V yakas emberek ezek a mono­kiak. Vannak, akik elismerik a múlthoz viszonyított mérhetetlen fejlődést, de ennek ellenere is ósak lassan fordulnak el a régitől. De ha egyszer elvetették a régi szokáso kát — többé nem csinálnak pálfor- dulást. Ilyen következetes emberek­ből áll az a harmincegy család, amely meggyőkeredzett a Kossuth Termelőszövetkezetben s amely ge rincét képezi a haladásnak, az új életnek. Az ellenforradalom előtt is eny- nyien voltak — s utana is annyian maradtak. Nem■ és nem és nem hátráltak! Pedig szorították őket! Vagyonukat el akarták herdálni, őket meg szélnek ereszteni. S mit tettek erre? Ott kísértett köztük Kossuth szelleme, s kaszára, kapá­ra szólította valamennyit. Azt mondták: nem! A legviharosabb napokban munkásőrséget alakítot­tak s védték a szövetkezetei, a ter­ményraktárt. az életüket, az újat, amit megszoktak, s amihez épp oly híven ragaszkodtak, mini a mara­diak — ma még — Orbán csontjá­hoz. És igaéuk volt? Igen. A megpró­báltatás után vettek teherautót, hídmérleget s a zárszámadáskor munkaegységenként 52 forintot kaptak. S dagad a keblük: hát hogy is engedtük volna? Hol a báránybőr süveg ? j\ em mindennek kell nyomtala­nul eltűnnie, ami régi. Saj­nos, az egyik körülmény, ami Mo­nokot nevezetessé tette, lassan a homályba, vész: a régi szép nép­viseletnek ma már csak az emléke él. Nincsenek már zsinóros pruszli- kok, sokráncú szoknyák, csipkés kásmir-kendők, borjuszájú ingek és sujtásos bekecsek. A leánykák copfját nem ékesítik színes szalng- pillangók — ide is betört a divat, a rövid bodorított haj. (A régi nép­viseletből egyedül a hátulötő ma­radt meg, amit az asszonyok a kontyra erősített háromszögletű kendő formájában viselnek.) Keseregjünk emiatt? Ahogy vál­toznak az emberek, úgy változik az öltözék is. Képzeljük el, hogy festene valaki bő gatyában, amint keresztül nyargal motorkerékpárjá­val a falu főutcáján! * * Mindezek ellenére azonban nem ártana a régi népviseleti öltözékek leözül néhány darabot megőrizni a múzeumban az utókor számára■... Áll a drága hajlék bár az idő temet Büszke kastélyokkal nézvén farkasszemet ... őrzik múltját ős romok. De kegyelettel őr zik-e? ysuffa Tibor, a Kossuth«mü- ^ zeum gondnoka panaszkodik. A nagykastély és a hétszáz éves kis-kastély rogyadozik. A nxagy- kastély főbejárata fölött lévő er­kély leomlással ijesztgeti a pedagó­gusokat. (Ez a kastély ma ugyanis általános iskola.) Még szomorúbb látványt nyújt a Kossuth-ház. A monoki erdőgazda­sági üzemegység abban a helyiség­ben, ahol a »Haza Atyjának« a böl­csője ringott: almát tárol! A gond­nok a ház és múzeum karbantartá­sára évente mindössze 200 forintot kap, s ugyanakkor rágja az idő a felbecsülhetetlen értékű épületet. Korhadnak az ajtók és padlózatok, összetöredeztek a tetőzet cserepei, az esőfogó csatorna leszakadva lóg az ereszen, több helyen az ablak- táblák és ablakkeretek hiányoznak és így tovább. S hiába a panasz — orvoslás nincs..: S ha tönkre megy az épület, ho­vá szorulnak ki a felszabadulás után múzeummá nyilvánított épü­letből Kossuth tárgyi emlékei? A díszkard, a turini házisapka és író- mappa, a szabadságharc zászlói, az írásos és képes emlékek... ? Olyan becses értékek ezek, amelyeket ke­gyelettel kellene őrizni és megóvni! Amiben tévedett a lelkipásztor ! TI r. Hegyaljai Kiss Géza egykori monoki lelkész egy megjelent tanulmányában ferde társadalmi képet alkotott a monokiakról Rosszhírűnek tüntette fel őket. »Terjedelmes erdőségeiben — írta-—szívesen húzódtak meg a katona- szökevényekből támadt szegény- legények. De az új idők — értsd alatta a Horthy-korszakot — szelí- debb természeteket hoznak. Külö­nösen jóhatású volt a forradalom (a fehér terror. — A szerk.) után a csendöi'ség ide telepítése.« E három mondatot csak azok Itedvéért idézem, akik ma — mint már említettem —, a haladás korá­ban sem értik meg Kossuth faluja szellemének kettősségét. Az elmjo- más, a sötét korlátok közé szorítás annyira beleidegződött az emberek leikébe, hogy szinte apáról fiúra öröklődött. Nem vadak, nem rossz emberek a monokiak. Vágynak az újra, csak nehezen szoknak bele. lAissan veszik tudomásul és ébred­nek arra. hogy önálló, szabad aka­ratú emberek lettek, liogy eltűntek az intézők, a sanyargató grófok, akik szuronyos csendőröket uszí­tottak rájuk. Igaza van Zsuffa Tibornak — dr. Hegyaljaival ellentétben —, aki így foglalja össze Monok jelenét és jö­vőjét: »Monok lakói büszkék falu­jukra, büszkék arra, hogy főutcá­jukon emelkedik a szabadság vilá­gítótornyaként Kossuth szülőháza. De az új idők levegőjének még na­gyobb erővel kell végigseperni a Hidegvölgyön, a haladó eszmék tel­jes megértéséhez, és tudatos igen­léséhez még több jószándék és kényszer nélküli jóakarat kell ah­hoz, hogy községünk ne hasonlít­hasson ahhoz a világítótoronyhoz, amelyiknek tövében — a szólás­mondás szerint — legnagyobb szo­kott lenni a sötétség!« QSAbA LÁSZLÓ '.gy vulkánikus hegy tetején épült a füzért vár Egy sziklatű a Boldogkő tetején Ki a gazdája az üzemi, vállalati kuiturnevelési munkának? SOK A VITA A VÁLLALATOKNÁL, üzemeknél afelől, hogy me­lyik az a szerv,timelyik. felelős és hivatott a kulturális munka összefo­gására, irányítására. Néhány hónappal ezelőtt ez már szinte tekintély kérdéssé fajult a szakszervezet és a KISZ vezetői között. Feltételeket szabtak egymásnak, igyekeztek egymás működési területét elhatárolni. A vita legtöbb esetben az ifjúság nevelése körül felvetett problémák alkal­mával merült fel. A Szakszervezetek Országos Tanácsának IX. teljes ülése határoza­tában elvileg leszögezi, hogy a szervezett dolgozók neveléséért a szak- szervezetek mint osztályszervezetek felelősek. A szakszervezetek a dolgozók politikai és kulturális színvonalának emelése érdekében: sajtó- és könyvkiadással, egyéb kiadványok segítsé­gével, valamint élő szóval terjesztik a marxizmus-leninizmus tanításait* az általános, természettudományos és szakmai ismereteket. Előadásokat, tanfolyamokat rendeznek, iskolákat tartanak fenn a szakszervezeti ta­gok nevelésére és a vezetők továbbképzésére. Kultúrotthonokat, könyv­tárakat létesítenek, a dolgozók legszélesebb közreműködésével szervezik a művelődés és a nevelő szórakozás minden formáját. Az üzemi, vállalati kulturális munka irányítása tehát a szakszerve­zet feladata. A különböző rétegeknek természetesen sajátos problémáik vannak. Nem lehet visszatérni azonban ahhoz a helytelen gyakorlathoz, hogy minden társadalmi szerv a másiktól függetlenül szervezzen művészeti csoportokat, tartson rendezvényeket, előadásokat. A KISZ politikai szer­vezet és ezt a jellegét erősíteni kell. Ez nem jelenti azt. hogy a kulturális munka jelentőségét bárki is csökkenteni akarná. A KISZ-szervezetek fel­adata. hogy a népművelési munkával foglalkozó szervek nyújtotta lehe­tőségeket a fiatalok nevelése, képzése, szórakoztatása érdekében a leg­jobban felhasználják. Mivel az anyagi eszközök, felszerelések és egyéb lehetőségek nem a KISZ, hanem az állami, szakszervezeti szervek tulaj­donában varrnak, ezért a lehetőségek kihasználása a fiatalság részére az együttműködéssel érhető el. Az együttműködés eredményes útja az, hogy a munkára, az anyagiak felhasználására közös terveket készítenek. Emel­lett a szakszervezeteknek sokkal inkább figyelembe kell venni az ifjúság sajátos és jogos igényeit, meg kell bízni őket feladatokkal és segíteni kell kezdeményezéseiket. A népművelési munkások nem nélkülözhetik az ifjúsági szövetséggel való együttműködést, hiszen a legtöbb kulturális in­tézmény kihasználatlanságát éppen a fiatalok távolmaradása okozta. Helyes, sőt szükséges, ;^ia minden kulturális-nevelő bizottságba, kultúr­otthon vezetőségbe KÍSZ-képviselőt választanak be helyettes vezetőnek. AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉT KÖZÖS ÜGYNEK KELL TEKINTENI. Ezt a szakszervezeteknek is minden erejükkel segíteni kell. A szakszer­vezetek nevelő munkájukban a fő figyelmet arra fordítsák, hogy a mun­kásfiatalok a munkásosztály dicső, harcos, forradalmi hagyományainak megfelelően, a szocializmus szellemében nevelkedjenek, álljanak helyt a termelésben, saját jövőjük kialakításában. A munkásifjúság a szocializ­mus építésének legnehezebb pontjain, harcos lendülettel küzdjön a pro­letárhatalom erősítéséért, a szocializmus nagyszerű vívmányainak to­vábbfejlesztéséért. Neveljék az ifjúság táborát az összefogásra, a prole- támemzetköziség szellemében', a szabadságszerető népekkel való együtt­működésre, az emberi haladásért küzdők megbecsülésére. Szólni kell még röviden a tanácsok szerepéről a kulturális munká­ban. Többen szóvá tették már, hogy az állami népművelési szerveknek nincs beleszólásuk az üzemi, vállalati kultúrnevelési munkába. Ez a kér­dés is legalább annyi vitára adott már okot, mint a KISZ-szel felmerült problémák. A tanácsok az államhatalmi szervet képviselik. Éppen ezért ebből következik az is, hogy a tanácsnak kell a kultúrpolitika felügye­letét gyakorolni, valamint a város, illetve a falu területén a munkát össz­hangba hozni. A hangsúly itt is azon van, hogy a közös cél érdekében az együttműködés minél szorosabb és eredményesebb legyen, mert ha a leg­kisebb ügyben is azon fogunk okoskodni, hogy kié a vezető szerep, ak­kor nehezen jutunk előre a kulturális helyzet javításában. RAGYÁK MIKLÓS a KPVDSZ kultúrotthon igazgatojtc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom