Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-25 / 21. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1958. január 25. Nem engedjük;, hogy lopják, pazarolják a nép vagyonát — Csatlakozás a diósgyőriek felhívásához — Egy héttel ezelőtt a Lenin Kohászati Művek dolgozói mozgalmat indítottak el a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére. Azóta szám­talan levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyek mind arról adnak hírt, hogy az üzemek, bányák, vállalatok dolgozói nagy megelégedéssel fogad­ták a diósgyőriek felhívását. A levelek egyben arról is beszámolnak, hogy a dolgozók mit akarnak tenni saját területükön, a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme érdekében. A leveleket olvasva biztosak lehetünk ' abban, hogy a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak mozgalma nem szal­maláng volt. Az alábbiakban közöljük szerkesztőségünkhöz érkezett csatlako­zásokat. v Aki a társadalmi tulajdonra emeli a kesét, as a rendszer ellensége A Borsodi Zöldség- és Gyümölcs- értékesítő Vállalat fizikai, keres­kedelmi és adminisztratív dolgozói valamennyien megfogadták, hogy csatlakoznak a diósgyőriek felhívá­sához. Ezzel kapcsolatosan a szer­kesztőségünkhöz küldött levelük­ben hangsúlyozzák: »Nem tűrjük, hogy a szocializmust építő rend­szerünkhöz hű munkásosztály, dol­gozó parasztság és értelmiség ered­ményeit az élősdiek, üzérkedők, a háziszarkák megsemmisítsék. Aki a társadalmi tulajdonra emeli a kezét, az a rendszer ellensége. Népi demokratikus rendszerünk ellen­ségei pedig pusztuljanak.« Csatlakozásunkat nemcsak papírra fektetjük, hanem as életben bizonyítjuk be harcunk eredményét — Mi, a Borsodi Szénbányászat! Tröszt barcikai bányász dolgozói, párt, szakszervezeti, műszaki ve­zetői örömmel vesszük tudomásul a Lenin Kohászati Müvek dolgozói­nak azt a kezdeményezését, hogy harcot indítottak a nép vagyoná­nak megkárosítói ellen, — ír­ják a barcikai bányászok leve­lükben. Majd így folytatják: »A társadalmi tulajdon pazarlóit nem­csak adminisztratív intézkedések­kel kívánjuk leleplezni, hanem olyan légkört teremtünk, hogy a dolgozók kiközösítsék maguk közül az ilyeneket. Csatlakozásunk nem­csak papíron lesz lefektetve, haner' az életben fogjuk bebizonyítan' harcunk eredményét, amikor lép* ten-nyomon, óráról-órára figyelem­mel kísérjük üzemünk szarkáit« — fejezték be levelüket a barcikai bányák dolgozói. társadalmi tulajdon ellen vétőket bíróság elé állítsák. Megszüntetik a fekete szántást. Kimondja a hatá­rozat, hogy a felelösségrevonás elől a bűntársak sem menekülhetnek, Több less as évvégi nyereségrészesedés, ha nincs lopás, pazarlás Kazincbarcikai Központi Szénosz­tályozómű dolgozói műhely és munkahely gyűléseken tárgyalták meg a Lenin Kohászati Művek dol­gozóinak felhívását. A dolgozók helyeselték a felhíváshoz való csat­lakozást és határozatot hoztak egy üzemi társadalmi ellenőrző szerv létrehozásáról. A hozzászólók mé­lyen elítélték a társadalmi tulajdon megkárosítóit, s elmondották, hogy ezek az egyének pártunk és kormá­nyunk célkitűzéseinek megvalósí­tását akadályozzák. Megfogadták a dolgozók, hogy közös harcot indíta­nak a lopás, a pazarlás és fuserálás megszüntetésére. Elmondották, hogy tisztában vannak azzal, hogy több lesz az évvégi nyereségrésze­sedés, ha nincs lopás, pazarlás az üzemben. Egyben elhatározták: mozgalmat indítanak az üzem terü­letén elfekvő, még használható anyágők összegyűjtésére. A venezuelai diktátor tündöklése és bukása Jimenez Dominikába menekült Mint ismeretes, újév napján a ve­nezuelai Maracay város légitámasz­pontján felkelés tört ki. A kormány­csapatok azonban január 3-án már elfojtották a katonai forrongást. Ezt követően az országban sok le­tartóztatás történt. Azokat, akik Perez Jimenez államelnök szemével nézve ellenségnek számítottak — te­kintet nélkül arra, hogy azok polgári személyek vagy katonák voltak — börtönbe vetették. Január 4-én min­den különösebb nyomozás és tárgya­lás nélkül agyonlőttek tíz tisztet, akik rész tvettek a felkelésben. Az »újévi tragédia« Venezuelában sokak számára nem jelentett megle­petést. Ebben az országban már régóta éleződik a politikai helyzet, mert napról-napra nőtt az elégedet­lenség Jimenez tábornok rendszere ellen. Jimenez az államcsínyek, intrikák és a gyilkosságok hosszú láncolata következtében került hatalomra. Él­tetette láb alól azokat, akik ellene voltak a diktatúrának. Jimenez 1952 decemberében jutott hatalomra, amikor is a fegyveres erők segítségével eltávolította a tör­vényes kormányt és »elvállalta« az elnöki tisztet. Az elmúlt év novemberében lejárt Jimenez elnöki meghatalmazása. A venezuelai diktátor azonban cselhez folyamodott. összehívta a kongresszus rendkí­vüli ülésszakát és ott olyan törvényt fogadtatott el, amely szerint az el­A megyei tanács ipari osztályához tartozó vállalatok is csatlakozzanak A Szerencsi Autó- és Gépjavító Vállalat dolgozói tudomást szerezve a Lenin Kohászati Művek kezde­ményezéséről, röpgyűiésre gyűltek össze, s ott azon nyomban elhatá­rozták, hogy csatlakoznak a diós­győriek felhívásához, s mindent elkövetnek a maguk területén a munkafegyelem megszilárdítása és a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme érdekében. Egyben felhí­vással fordultak a megyei tanács ipari osztálya irányítása alá tar­tozó többV vállalatokhoz, amelyben kérték az ő csatlakozásukat is. Személyre való tekintet nélkül leleplezzük a népvagyon kártevőit A Botnsodmegyei Vendéglátóip ar i Vállalatihoz is eljutott a diósgyőriek nagyjelentőségű felhívása, s azt •magukévá is tették, majd határo­zatot hoztak a társadalmi tulajdon megvédésével kapcsolatban. Hang­súlyozza a határozat, hogy a társa­dalmi tulajdon megvédése érdeké­ben minden becsületes dolgozóra számi tanaik, s olyan légkört akar­nak kialakítani, ahol beosztásra, személyre való tekintet nélkül le­hessen leleplezni a társadalmi tu­lajdon ellen vétőket. A társadalmunk ellen vétő ellenség szennyes kezét megfogjuk tóikkal szemben. Ezért az éves ter­vünket 102 százalékra teljesítjük. Az ormosi bányászok a következő szövegű levelet juttatták el szer­kesztőségünkhöz: »A Lenin Kohá­szati Müvek dolgozóinak felhívásá­hoz mi, ormosbányai dolgozók is csatlakozunk, s egyben vállaljuk, hogy eljárunk a párt előtt a tolva­juk, sikkasztok, a munka-haloga­Csatlakozunk a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak felhívásához, s megígérjük, hogy a társadalmunk ellen vétő ellenség szennyes kezét megfogjuk és ezen a területen is harcképtelenné tesszük őket. A felelösségrevonás elől a bűntársak sem menekülhetnek A szerencsi gépállomás dolgozói is magukévá tették a diósgyőriek felhívását, s ezzel egyidejűleg a társadalmi tulajdon védelme érde­kében egy hat pontból álló határo­zatot fogadtak el. A határozat ki­mondja, hogy pontosan be kell tar­tani a munka kezdését és befejezé­sét. Hangsúlyozza a határozat, hogy attól sem riadnak vissza, hogy a Készül a Duna monográfiája A nemrégiben Helsinkiben meg­tartott limnológiai konferencia résztvevői elhatározták, hogy elké­szítik a Duna monográfiáját. Ez a hatalmas munka, amelyben Magyar- ország, Szovjetunió,* Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Ausztria és Nyugat-Németország tak be. (MTI) vesz részt, körülbelül három évet vesz igénybe. Elsősorban a halászati és vízfelhasználási helyzetét vizs­gálják. Magyar részről ebbe a mun­kába a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Intézet munkatársai kapcsolód­-ooo­kát. Olyanokat tud mondani, hogy azon órákig is elnevetnek. A tíszalúci Tisza Tsz asszonyai között nem akad párja, aki úgy szóval tudná tartani az embereket, mint ő. T assan átmeleg- szünk s végre megjön a hangunk is. Nagy János bácsit, a dohányterme lőbrigád vezetőjét kérdezzük. — Milyen volt a ter­més? — Most nem valami híres — válaszolja. — Kevés volt az eső. — Hány mázsa do­hányuk termett? — Van vagy ötven. — Mondja csak Já­nos bácsi, mindig ilyen vidámak ezek az asszo­nyok? — A csudát! Van, amikor egy mukkot sem hallani órákig. De most örülnek. Nemrég volt a zárszámadás, 110 forintot fizettek ki munkáé gységenkint. — Ja úgy! Most már értjük... . TÖRÖK 4LFRÉD nökválasztások helyett az országban népszavazást kellett tartani. A venezuelai népnek nyilatkoznia kellett: egyetért-e a Jimenez-rend- szer politikájával vagy sem. És ha a többség »beleegyezését« adja, akkor Jimenez és kongresszusa »meghatá­rozatlan időre« hatalmon marad. A törvényben különösképpen kifeje­zésre jutott az a tény, hogy a nép­szavazás időszakában minden politi­kai propaganda — kivétel volt a kormánypropaganda — »bűnnek« számított. A népszavazásról szóló törvény nagyméretű tiltakozást váltott ki. Az egyetemek hallgatói sztrájkba lép­tek. November 21-én Caracasban, az ország fővárosában általános diák- tüntetést rendeztek. A tüntetéshez a dolgozók is csatlakoztak. A rendőrség gumibotokkal és könnyfakasztó gázzal zavarta szét a tüntetőket. Sok dolgozót és diákot letartóztattak. A diktatúra eszközeivel Jimenez tábornok ismét megszerezte a vene­zuelai nép »támogatását«. Nem véletlen, hogy a »választási komédia« után az országban nőtt az elégedetlenség. Még a nemzeti bur­zsoázia, a keresztény egyház, a had­sereg egyes vezetői is a kormány el­len foglaltak állást. A január elejei felkelés megingat­ta £ talajt Jimenez lába alatt. Az or­szágban megindult erjedést nem le­hetett megállítani. Január 17-én a venezuelai közélet 88 vezető személyisége, közöttük 11 volt miniszter és a venezuelai kon­gresszus egyik volt elnöke kiáltványt írt alá és hozott nyilvánosságra. Eb­ben követelték a gyülekezési és szó­lásszabadság mindenféle formájának biztosítását, az alkotmányban rögzí­tett elvek érvényesítését és így to­vább. Az illegalitásba szorított _ pár­tok és a fegyveres erők képviselői összefogtak a diktatúra megdönté­sére. Kedden általános sztrájk kezdő­dött. A kormány betiltotta a sztráj­kot, majd kormányhű csapatokat ve­zényelt ki a tüntető tömeg ellen. A rendőrök és a katonák belelőttek a tömegbe. Azonban a provokáció után bebizonyosodott, hogy a nép, a vene­zuelai hazafiak még a fegyveres harcra is felkészültek. A _ polgári mozgalomhoz katonai egységek áll­tak át, hogy megdöntsék a diktatu­Jimenez tábornok és .hívei nem tudtak ellenállni. Az elnök Domini­kába menekült a nép haragja elöl. A harc első szakasza, amelyben a venezuelai nép a diktatúra megszün­tetéséért szállt síkra — befejeződött. A demokratikus erők vették át a ha­talmat. A rend helyreállítása után —- a külföldi imperialista körök bosszúsá­gára — ország széleskörű demokra­tizálása következik. És amikor a demokratikus átala­kulás befejeződött — az ország veze­tői a ■ széles néptömegekre támasz­kodva — lényegesen _ kedvezőbb helyzetben — folytathatják a harcot az amerikai monopóliumok ellen, a teljes politikai és gazdasági függet­lenség kivívásáért. KI NE ISMERNE Stüszit, a kocavadászt? (A nevet kitaláltam, de ez nem érdekes, mert sok Stüszi van és sok koca- ______________________ vadász). Ilyenkor télen még inkább több, mint nyáron. Esténkint néha a kocsmában a harmadik pohár bor után olyan fantasztikus eseteket mesélnek, hogy ember le­gyen a talpán, aki eligazodik rajta. Ismerek egy kocavadászt, aki vaddisznót lőtt a berzéki határ­ban — és valaki azóta is keresi nyomtalanul el­tűnt anyakocáját... Egy másik kocavadász is­merősöm odáig ment a bátorságban, hogy egy vgész farkascsordával került szembe, de csak három tölténye lévén, késsel mészárolta le az ordasokat (tessék megkapaszkodni!) Szirmabese- nyőn se szeri, se száma hőstetteiknek és a törté­neteket olyan hiteles színezéssel adják elő, hogy talán még maguk is elhiszik! Hasznos kis mulat­ságok ezek és néha jól esik felderülni rajta. AZ ALÁBBIAKBAN három anekdotát adok közre, minthogy magam is szenvedélyes (nem koca) vadász lévén — szüntelenül vadászhatok apró kis történetecskékre. Az első jelenet egy gépkocsiban játszódott le. két évvel ezelőtt. Egy igazi és egy kocavadász utazott Budapestre. Ne­vezzük az igazi vadászt Nyárfásnak és a koca- vadászt Szabados bácsinak. Hosszú az út, s mert a téma közös: a vadászatra terelődött a szó. Azt mondja Szabados elvtárs úgy Gyöngyös tájékán, hogy — aszongya: •— Hej, Nyárfás elvtárs! A múltkor volt egy jó esetem. A Bifkkön mentem keresztül, amikor az egyik bokorból csak felugrik előttem tizenhat vaddisznó... Képzelje, ha akkor puska lett vol­na nálam! — Hát bizony — így Nyárfás elvtárs — ez jó fiset volt. De nem tévedett maga, Szabados elv-. Ofútöl <ziktyöik a fokoz? társ? Én tizenhat vaddisznót még soha nem lát­tam egy csoportban ... — Meglehet, hogy tévedtem —- fújt takaró­dét Szabados, — de tíz biztos volt... — Nemigen volt az tíz, Szabados elvtárs! — Ejnye, ejnye Nyárfás elvtárs! Csak nem kételkedik a szavamban? Esküszöm, hogy hat vaddisznót láttam! — Nono: nem volt az öt sem ... — De már csak megbocsásson: három egé­szen biztos volt! No, ha három volt, hát ez már mégis csak nagy különbség. Ezt már el lehet hinni. Hanem Hatvan környékén Nyárfás * elvtársnak megint csak kételkedhetnékje támadt: — Nem volt az Szabados elvtárs hallja — kettő sem! — Süljön ki a szemem, ha egy nem volt. Hát nem voltam vak... Rendben van. Ha egy volt, hát ez már más.' Egy lehetett. De Pest határában ebben is kétel­kedni kezdett Nyárfás elvtárs. — Nézze csak, Szabados elvtárs! Ne áltasson engem. Nem volt az egy sem! — Hát az meglehet Nyárfás elvtárs! De zör- gött a bokor... * MÁS ALKALOMMAL pedig nekem, mesélt el egy kocavadász két hasznos receptet. Vadkacsára úgy kell eredményesen vadászni, hogy fog az ember egy zsákot, a zsebeit telerak­ja kaviccsal, szerez egy zseblámpát és bemegy a nádasba, ahol a vadkacsák tanyáznak. A lámpa-. val kezd világítani, a ka­vicsot pedig szórja a jégre. A vadkacsa azt gondolja, hogy villámlik ___________és esik az eső, mire a s zárnya alá dugja a fejét. A többi már megy magától. Csak összekell szedni a sok vadkacsát és beledobálni a zsákba... * A VADDISZNÖVADÁSZATNAK még köny- nyebb feltétele van. Kell hozzá egy dagasztó- teknő és egy kalapács. Ezzel kiballag a vadász az erdőbe, maga elé tartja a dagasztóteknőt és elkezd röfögni. Erre a vaddisznó mérges lesz, nekiszalad a teknőnek, az agyara keresztülfúró­dik rajta és a kalapáccsal a másik oldalon vil­lámgyorsan rá kell hajtogatni... Biztos fogás. Aki nem hiszi, próbálja meg. Elvégre egy koca­vadásznak minden sikerül... íf­EZEK UTÁN nem marad más hátra, mint elmesélni, hogy derék hindu vadászaink hogyan vadásznak a krokodilusra a Gangesz partján? Kimegy valaki a víz mormoló partjára, visz ma­gával egy unalmas könyvet, egy színházi látcsö­vet és egy gyvfásdobozt. A könyv olvasása köz­ben vadászunk elalszik, mire megjelenik a ve­szedelmes krokodilus. De két lapnál ö sem jut tovább a könyvben, lévén az nagyon unalmas, így ő is elalszik. De van a krokodilusnak egy sa­játságos illata, ami alvónkat felébreszti, előveszi a színházi látcsövet, fordítva belenéz és meglát benne egy ici-pici krokodilust. Ezt az ici-pici ál­latkát belerakja, a gyufásdobozba és megelége­detten hazamegy. Csontjából, bőréből hónapo­kig vígan elél, különösen akkor, ha egyes idegen országokban divatba jön múlandó időkre a kro­kodil bőr-cipő, táska, stb. Ha a Gangesz partján járnakpróbálják ki... (Önodvári-r-Urbán Nagy) r r r Borsoaratogep mintapéldánya készült el A nagyüzemi gazdaságok fejlődé­sével mind nagyobb igény mutatko­zik a borsónyüvés nehéz munkáját helyettesítő gép iránt. A Mezőgaz- ! dasági Gépjavító Tröszt mérnökeinek sikerült olyan borsóarató gépet ki­alakítani, amely alkalmazkodik a talaj egyenetlenségéhez és egészen minimális tarlót hagyva maga után, rendbe rakja a borsószárat ^nélkül, hogy nagyobb szemveszteséget okoz­na. A gép teljesítménye óránként egy hold, súlya mindössze 350 kiló, s a könnyű traktor elejére füg­geszthető. (MTI) Az amerikai Smithek országos értekezlete Az Egyesült Államokban legelter­jedtebb családi név a Smith. A Smithek elhatározták, hogy a közel­jövőben országos értekezletet tarta­nak. Ezen a különös értekezleten 17 Smith nevű polgármester is részt- vesz. Az értekezlet idején kizárólag Smith éttermekben étkeznek és ezek a Smith nevű étterem-tulajdonosok csakis Smith nevű mészárosoktól, pó* 1 kéktől és kereskedőktől vásárolj fa majd a díszebédek és társasvacsorák előállításához szükséges élelmiszere­it. Természetesen a vendégeket , szintén Smith nevű pincérek szol­gálják maid ki. Az értekezlet zfyró- (estéjén Smith nevű színészek, éne­kesek és más művészek adnak mül sort. 'Villám ati !■ ................................. T án csak nem a kocs­mában volt? Guszti bácsi — így hívják az öreget — összedörgöli meggém- beredett kezét s mint­ha nem is őt kérdez­ték volna, leül az asz­tal mellé csomózni. — Nagyot hátl-e kend? — kérdezi most már még hangosabban Stefánné. — No, gyűj- jön csak ide, leheljen rám! Az öreg szót fogad. Kényelmesen feláll és odabotorkál, aztán jó '• nagyot huhukol az orra ■ alá. — Szerencséje, hogy • nem ivott, mert akkor ' tudja... — s ezt úgy . mondja, mintha leg­alábbis ő lenne a me­• nye. Pedig nem az, mégcsak nem is rokona • Guszti bácsinak. Dehát ’ valamin mulatni, ka- ' cagni is kell, hogy • jobban teljen az idő. ■ És Stefánné érti a mó­TJTideg van. A keri- lések nyílásain orgonái a szél. Dide­reg, fázik kinn az em­ber. Még a kutyák csa- holását sem hallani, azok is behúzódtak vé­dett helyükre. Az egyik házból víg nótázás hallatszik. Be­térünk mi is. Asszo­nyok, lányok ülnek egymás mellett a hosz- szú asztaloknál, — do­hányt csomóznak. Nem lepődnek meg, atmikxrr belépünk, dalolnak to­vább és a kezük is für­gén mozog az erős illa­tú sárga levelek kö­zött. Csendben, szótlanul foglalunk helyet a kályha mellett és fi­gyelünk. Még fel sem melegedünk, amikor újra nyílik az ajtó. öreg, töpörödött bácsi­ka lép be nagy fagyo­san. — Hol az istencsudá­jában járt ilyen soká? — rivall rá Stefánné —, hogy még a nótá­zás is elcsendesül. — — — — — — — — — - - - -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom