Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-18 / 296. szám

Szerda, 1957. december 18. ESZAKMAC.v ARORSZÁG s FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI HÍRADÓ Hogyan készültek tel a fölJtnűvesszövetkezetek építőanyag és tüzeiőtelepei a lakosság tüzelőanyag szükségleteinek kielégítésére A LAKOSSÁG tüzelőanyaggal való ellátása az illetékeseknek min­den évben komoly gondot okoz. Azon dolgoznak, hogy a hideg tél folyamán ne fázzanak meg az iskolá­ban'tanuló gyermekek, hogy jó me- 8eg legyen a Szoba, amikor a dol­gozó emiber a munkából hazatér. A tüzelőanyag ellátást a TÜZÉP- ítelepek mellett a földinűvesszövetke- eetek is elő akarják segíteni. A me­gyében működő földművesszövetke­zetek már a nyár folyamán gondos­kodtak arról, hogy a dolgozó paraszt­ságnak a téli tüzelőanyag ellátását biztosítani tudják. .Ebből a célból 22 •«szövetkezeti tüzelő- és építoanyag- <telep mintegy 6000 mázsa tüzelősze- • net tárolt. Ez év második felében az említett tüzelő- és építőanyag-telepek már több mint 20.000 mázsa* szenet értékesítettek. Az a célkitűzésűk, hogy a tél folyamán további 14.000 smázsát értékesítsenek. Ha figyelem­be vesszük az előző években ugyan­ezen telepeknél elért forgalmat, meg­állapíthatjuk, hogy az ellátás javult és már csaknem kielégítőnek mond­ható. Az ellátás további javítása a szén- •termelés növekedésétől függ. A falu dolgozó parasztsága bízik abban, hogy hős bányászaink elóg szenet «adnak majd és az ellátásban zava­rok nem lesznek. Milyen bútort lehet kapni a földművesszövetkezetek bútorüzleteiben? BÜTORGVÁRAINKNAK az utóbbi években nem könnyű a dolga. A lakosság szükségletei állandóan növekednek. A szükséglet többféle: legtöbben a finom, jó minőségű fá­ból készült bútorokat keresik, azon­ban egyre inkább megkedvelik a bú­torgyárak új termékeit, az ízléses és tezép kivitelezésű csőbútorokat. Sárospatakon a íöldművesszövet- ikezet bútorkiállítást rendezett. Egy bét alatt 300.000 forint értékű ízléses csőbútort adtak el. A bolti elárusí­tók állandóan érdeklődnek a vásárló­iközönségtől, kikérik véleményüket, s elmondják, hogy a lakosság meg­szerette' az ízléses és szép kivitele, zésű osőbú to rókát,- - -• ---~-------- - -* A megye területén a földműves- szövetkeze tek kezelésében öt bolt- egység áll rendelkezésre, amelyek­nek az a feladata, hogy kielégítse a lakosság bútorszükségletét. Ilyen boltegység van Mezöcsáton, Mező­kövesden, Abaujszántón, Sárospata­kon és Tokajban. A lakosság igényei alapján e bolt­egységek felkészültek a cső-bútor árusítására is, közölték a termelő gyárakkal a lakosság szükségleteit s a gyárak megkezdték a jó minőségű festett és krómozott kivitelezésű, egy- és kétszemélyes csőgarnitúrák készítését. E bútorok már ma is kor­látlan mennyiségben állnak a lakos, ság rendelkezésére. • Borvásár A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZE- TEK felkészültek a lakosság bor­szükségletének kielégítésére. A kará­csonyi ünnepek közeledtével egyre több helyen kerül sor sertésvágásra és a jó pecsenye után jól esik a finom bor. A karácsonyi ünnepek alkalmával régi szokás az, hogy ro­konok és ismerősök meglátogatják egymást és egy-egy po^ár bor mel­lett kicserélik gondolataikat, elbe­szélnek a múltról és a jövőről. E szokásokat ismerve, a földmű­vesszövetkezeti vendéglátóipari egy­ségek felkészültek a jelentkező bor- szükséglet kielégítésére. Régi kíván­ságnak tesznek eleget akkor, amikor minden tájegységnek megfelelő mi­nőségű bort hoznak forgalomba. A földművesszövetkezetek bolt­egységeiben 6—7-féle bor áll már jelenleg is a lakosság rendelkezésére 13-tól 33 forintos árig. Megkezdik a forraltbor árusítását is. ÜLÉST TARTOTT a MÉSZÖV igazgatóság^, amelyen megtárgyalta a földművesszövetkezétek harmadik negyedévi terv- és péhzgazdálkodá- sát, jövedelmezőségét, megvizsgálta az edelényi FJK tömegpolitikai mun­káját, valamint a miskolci és put- noki járás munkáját a szerződéses termeltetéssel kapcsolatban. Az igaz­gatóság az edelényi járás tömegpoli­tikai munkájáról szóló jelentést nem fogadta el, határozatot hozott arra, hogy a járás tömegpolitikai munká­ját egy külön bizottság vizsgálja ki. A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZE­TEK megyei küldöttgyűlése határo­zatot hozott a földművesszövetkezeti rendszerben dolgozó vezetők és szak­emberek továbbképzésére. E határo­zat szellemében jár el a MÉSZÖV igazgatósága azzal, hogy január hó­napban a földművesszövetkezetek ügyvezetői és revizorai részére két­hetes, könyvelői részére háromhetes tanfc-lyamol indít. A tanfolyam célja az, hogy a földművesszövetkezetek vezetése tovább javuljon. 182 000 km. főjavítás nélkül, 320 000 km. balesetmentesen a G. J. 745. számú autóbusszal ENNYI UTAT tett meg Szarka Imre gép­kocsivezető. Emberek ezreit szállította mun­kába, kirándulni, tanul­mányútra. A G.J. 745 rendszámú autóbusz rendes járata Miskolc —Kazincbarcika Béke­város között van, de a hét végén minden alka­lommal különjáratként közlekedik. Ilyenkor Szarka Imre váltóiár- !Tsavai, Baracsi András­sal kilométerek százait teszi meg, miközben nem egy esetben az or­szág határáig utaztatja a munlcából hazaigyek­vő dolgozókat, ő is, váltótársa is 11 éve dolgoznak a MÁVAUT- nál. Munkájuk ellen úgyszólván soha nem volt kifogás, inkább ju­talomban részesítették őket. Ma is ott lebegteti a szél a vezetőfülkében a balesetmentes közle­kedés jutalmát, egy szép kis zászlócskát.. Szarka Imre 1952-ben sztahanovista, 1954-ben kiváló dolgozó lett. Most a. szakma kiváló dolgo­zója címet és jutalmat várja. Lalcásában több elismerő oklevél díszíti a falat. A honvédségtől is kapott vagy kettőt, katonai szolgálata ide­jén. Büszke a kitünteté­sekre és joggal, mert egy gépkocsivezető bi­zony nem könnyű mun* kát végez. Pótkocsis kocsiján (szabályos ter­helés mellett) 100 főt szállíthat, s nem ritka eset, amikor többen is vannak a kocsip,. A megengedettnél most is többen szorongunk a ro­hanó járművön. — És szabad ennyi utast szállítani? — sze­gezem Szarka Imrének a kérdést. — Nem! Ha tőlem, vagy a kalauztól függ­ne, bizony nem terhel­nénk túl a kocsit. De van-e annyi ereje két embernek, hogy egy-egy állomás utastengerét megfékezze? Persze, ha egyszer baj lenne, csak őt von­nák felelősségre. Ö min- dent elkövet a baleset- mentes közlekedés biz­tosításáért. Nem siet feleslegesen, betartja a közlekedési szabályo­kat, és állandóan szem előtt tartja, hogy embe­reket, államunk leg­drágább kincseit szál­lítja. VÉKONY SÁNDOR szeretettél fogad, mint amilyen kedvvel én lépek színpadra előttük. — Mikor? — 19-én, azaz csütörtökön este. * — És Márffy Vera mikor lép szín­re Darimonde Odette szerepében? — Csak 26-án. Azt hiszem, kedves olvasóink, Márffy Verát nem kell különöseb­ben bemutatnunk, hiszen évek óta játszik a miskolci közönség előtt, amely a szivébe zárta és szereti »Verácskát«. Ismerjük jól, hiszen emlékezetest alakított a Havasi kürtben, a Luxemburg grófjában, a Szelistyei asszonyokban és sok-sok szerepében. Valamit azonban meg kell monda­nunk. A színházlátogató közönség- nek bizonyára feltűnik, hogy az utóbbi években oly hirtelen eltűnt a korábban sok sikert aratott Márffy Vera a primadonna szerepekből. Szó sincs arról, hogy már »át kellene hangolnia«. Az igazság az, hogy a közelmúlt idők színházi vezetősége oktalanul — s csakugyan nem tudni miért, legalábbis így külső szemmel nézve a dolgot — háttérbe szorította, s olyan szerepeket adott neki, ame­lyeknek alakítása Márffy Vera te­hetségét és gyakorlatát egyáltalán nem vette igénybe. Most újból »szóhoz jutott«: Dari- monde Odettet játszik Kálmán Baja­dérjóban. Bízunk abban, hogy Márffy Vera épp oly sikert fog aratni ebben a szerepében is, mint korábban azokban a nagy szerepekben, ame­lyekben láttuk őt. — Szívesen vállalta a Bajodért? — Természetesen, önbizalmam van, fel is készültem alaposan, s hogy aztán mit nyújtok majd, azt el­dönti a tárgyilagos, a hálás miskolci közönség. Minden bizonnyal siker lesz. Majd meglátjuk... Viszontlátásra a Baja­dér előadásain, az új primadonna és az új szubrett bemutatkozásán! CSAL A LÁSZLÓ-ooo­Saját erőből villamosítják községüket a borsodsziráki gazdák Borsodszirák edelényi járásbeli kisközség a megállapított fontossá­gi sorrend alapján egy ideig nem jutott volna még villanyhoz. A falu gazdái úgy határoztak, nem várnak ama, hogy az állam építse ki a vezetékeket, hanem önállóan megoldják a villamosítást. Csalá­-----------------------—ooo­d onként 1600 forintot fizettek erre a célra. Ezenkívül társadalmi mun­kával segítenek ahol csak lehet a vezetéképítésiben. A kis borsodi községben a gazdák összefogásának eredményeként hamarosan kigyul­lad a villanyfény, Felejthetetlen napok PARTUNK ÉS KORMÁNYUNK LEHETŐVÉ TETTE, hogy úttörő­csapat vezetőink jutalomként kéthe­tes külföldi üdülésben vegyenek részt. Az első 47 főből álló csoport november 4-én már vissza is tért az NDK-ból. Ebben a csoportban a fő­városi és borsodi csapatvezetők vet­tek részt. A miskolci járást ketten 15. A z ékszerész átha- •* jolt a pulton, Hem vette el, csak rápil­lantott a feléje nyújtott gyűrűre és sértődött ké­pet vágott. — Kérem, rezet nem •veszek! — Ez nem réz! — bizonygatta Anna. — Anyám gyűrűje. Arany... — Akkor adja. el másnak, ha akad olyan bolond, aki megveszi ma­gától —- erélyeskedétt az ékszerész és elfordult, lsem foglalkozott tovább Annával. Majd ismét visszafordult és erőltetett udvariassággal meg­hajolt: — Parancsol még valamit? — Nem, nem óhajtok semmit! — felelte hal­kan Anna és belenyilalt a sejtés: a másik ék­szerész, amikor a fiókba bedobta, bizonyosan ki­cserélte a gyűrűt. Rezet adott az arany helyett. Becsapták! Megfordult és rohant vissza elfúlva, li­hegve, szinte beesett az ajtón a kis kövér em­berhez. — Azonnal adja vissza a gyűrűmet! — Milyen gyűrűt? —kérdezte emez és kissé meglepett volt a hangja. — ön az imént elcserélte ezt a gyűrűt... Az ékszerész elsápadt. — É... én? Hogy merészel gyanúsítani? Anna nem bírta tovább türtőztetni magát. Szédülni kezdett és egy székbe roskadt az ajtó mellett. Feltört belőle a sírás. Az ékszerész ide­ges lett. Kilépett a pult mögül és öt darab tíz­pengőst nyomott Anna markába. — Nézze! Maga megsértett ugyan. De lássa meg, kivel van dolga. És mindig vigyáztam és most is vigyázok a hírnevemre... Elvette Annától és gyors mozdulattal elsül­lyesztette a többi közé a fiókba. Ismét csörrent á gyűrű. Anna tisztán megfigyelte: most úgy tűnt, mintha alumínium pengőst dobtak volna a perselybe réz húszfilléresek közé. 2. Az orvos ünnepélyes, szinte túlfűtött váró­szobájában két úriasszony várakozott már, ami­kor Anna halk, félénk kopogtatás után belépett. Felkapták fejüket és ajkbiggyesztve mustrálták T I-f •• I no sr T*rs rs II/Ü7 Scti - JS. SLJl 'S -SSlJS. S' Regeny — Irta: Ónodvári Miklós végig félretaposott cipőjétől rozsdaszínűvé vált, valaha fekete kabátjáig. Aztán ismét elmerültek az asztalra rakott színes folyóiratokban, szinte belesüppedtek a nagy fotölyökbe. Elvesztek benne, zizzentek az újságok és Anna úgy érezte, hogy elszédül a parfőmfelhőtől, amely megcsap­ta, körüllengte. Anna félénken húzódott meg az ajtó melletti szegletben és szégyenlősen sütötte le a szemét. Az ékszerésznél átélt izgalmak után még mindig reszketett, sápadt volt az arca. Ügy nézett ki a fotőlyökben terpeszkedő, festett körmű, fényes úri dámák mellett, mint egy kifakult, kicsavart ^ csutak. Nem mert felnézni, félt, hogy emezeknek gúnyos, megvető pillantásával találkozik tekin­tette. Érezte, hogy kinézik maguk közül és sértő­dötten szorítanak neki helyet a jobb vendégek számára berendezett várószobában. Halkan, diszkréten nyílt az ajtó és kidugta a rendelőből a fejét az orvos. — Tessék, nagyságos asszonyom! A soronkövetkező felállt, hanyagul ledobta a folyóiratot, eloltotta félig szívott cigarettáját és könnyed, kecses léotekkel belibhent a szobába. Nem sokáig volt bent a rendelőben, és amikor kijött, úira megjelent az orvos kövérkés feje. — Tessék, méltósáeros asszon vom! Belépett a másik dáma, aztán ez is^ elment és Anna hiába várta, az orvos most sokáig nem nyitott ajtót. Egyedül maradt a váróban: félsze- <ren ácsorgott a sarokban, nem mert fnozdulni félt, hogy a tükörfénvpsre csiszolt narketten el csúszik, megbotlik. Pedig de jó Je+t volna vala­melyik fotőlvben megpihenni. Majd Összesza­kadt a fáradtságtól, melege lett és patakokban folyt róla a víz. Félénken hordozta körül tekin­tetét a falakra kirakott kéneken, csodálkozott, gyönyörködött bennük. Szemben a falon anyát és gyermekét ábrázoló festmény reprodukciója képviseltük, én és Föveny esi Pál. Robogott velünk a nemzetközi gyors a Német Demokratikus Köz­társaságba. Gyönyörű tájakat lát­tunk, de legjobban mégis a cseh—* német határ közelében húzódó szik­lás hegyvonulat tetszett. A hegyvo­nal lábánál hömpölyög az Elba kris­tálytiszta vizével. E tájat egy német barátunk így Jellemezte: ez az NDK Svájca. Sok ^üdülőt építettek itt az elmúlt 10 év alatt. Idejárnak a kör­nyék pionírjai is kirándulni, tábo­rozni. HÚSZ ÓRÁS UTAZÁS UTÁN ér­tünk el utunk első állomásához, Lipcsébe. Itt már várt minket a lip­csei ifjúság küldöttsége. Az ifjú tu­risták házában szálltunk meg. Meg­néztük Lipcse nevezetességeit. Lát­tuk a százezer főt befogadó stadiont, felmásztunk a 91 méter magas em­lékmű tetejére, melyet 1813-ban a Napóleon ellen vezetett harc győzel­me emlékére emeltek. Az emlékmű 15 évig épült. Súlya 300.000 tonna. A Dimitrov-muzeumban meghallgattuk magnetofonról Gőring és Dimitrov vitáját. Megnéztük a magyar ellen- forradalomról készített képsorozatot is. Lipcséből Weimarba utaztunk. Itt nyugszik Goethe és Schiller. Magyar vonatkozású nevezetessége: Liszt Fe­renc itt írta legsikerültebb zenemű­veit. Megnéztük a buchenwaldi kon­centrációs tábor maradványait, hol 250 ezer embert végzett ki a náci terror. Jénában a plenetáriumot s kívülről az üveg és optikai gyárat láttuk. Drezda, a romok városa. Aki ma is a háború híve. utazzon ebbe a városba. Az ott látható pusztítás valószínűleg megváltoztatja ferde nézeteit. Híres képtára is megrongá­lódott. Legértékesebb festménye Ra­faeltől a Sixtusi Madonna. Drezdá­ban láttuk az NDK egyik legmaga­sabb uttörőházát. melvben ezer paj­tás tanul, szórakozik. Meissen* hajó­val közelítettük meg. Ez a város a porcé1 ánervórtás félles'vára. Kiállítá­si termeiben szebbnél-szebb. nagy értéket képviselő remekműveket lát­tunk. A T ÁTOTTA KÁT SOHA EL NEM ^ELEJTJÜK Tanasztal otainkat ok­tató és nevelő munkánkban haszno­sítani akáriuk. Köszönetét mondunk azoknak. ak;k elősegítették a csere- mozgalom létrejöttét. * HALÁSZ ISTVÁN es. vez., Bőcs függött. Anna elmoso-1 lyodott, újra megtelt1 színnel az arca és Pé-1 térré gondolt. Milyen jó( volna, ha itt lenne! Fog-, na a kezét és bátorítaná., élvezetné a fotőlyig. i Csak a kezét kellene1 megfogni, hogy odalép-1 jen, belesüppedjen és megpihenjen benne... j Végre nyílt az ajtó és kihajolt az orvos. Egy pillanatig farkasszemet nézett Annával, a lány úgy érezte, hogy megfordul vele a szoba, a falon himbálódzni kezdenek a képek, émelyegni kezd a gyomra és fülének úgy tűnik, mintha valahon- ( nan a túlvilágról jönne a hang: , — No, mi baj van? ^ ■ Anna megpróbálta, hogy egy lépést.tesz elő-' re, de ereje elhagyta, összeakadt a lába és meg 1 kellett támaszkodnia, hogy el ne essék. Az orvos' megfogta a kezét és , betámogatta a rendelőbe. < Anna se nem látott, se nem hallott. Megcsapta < az orvósi rendelő hűvös, étheres orvosságszaga, * elgyengült és gépiesen, szinte öntudatlanul tel-1 iesítette az orvos parancsait. 1 — Vetkezzen le! | — Ne oda, a fogasra akassza a kabátját! | — Vesse le a ruhát is! * — Az inget is! — A nadrágot is! ( — Feküdjön le! | — Nnna! Lássuk, mi van itt? j Egv pillanatra magához tért, amikor az or-( vos föíéje hajolt és puha, kifinomult ujjaival, megtapogatta. Átfutott rajta az izgalom és sze-( mérmesen tartotta maga elé a kezét. , Az orvos felegyenesedett. Sértődött volt a hangja: '— Nnna! Mit csinál? Akkor nem szégyellte? i — Doktor úr! — rebegte Anna — nagyon i fáj! { Esdeklő tekintettel nézett az orvosra. < — Hol fáj, kedvesem? — enyhült meg az or-| vos hangja, és ismét, de most már erőteljeseb­ben megtapintotta Anna hasát. — Jaj! — kiáltott fel Anna — ott, ott fáj, doktor úr! J (Folytatjuk.) — Bál' drukkolok ki&sé, hogy fo­gad majd a miskolci közönség... mégis bízom benne, sikerül a be­mutatkozás. így nyilatkozott tegnap Faludy Mária, a Miskolci Nemzeti Színiház új szubrettje, aki a Bajadér Mari­etta szerepében lép először színpadra Miskolcon. Faludy Mária neve ma még isme­retlen városiunkban. Nemrégiben hívta meg a színiház vezetősége, s hogy bízik benne, tehetségesnek tartja, arra mi sem nagyobb bizo­nyíték, mint ez a nagy szerep, ame­lyet adott neki. Ez a bizalom való­színű nem is lesz alaptalan. Faludy Máriában minden olyan talentum megvan, ami egy szubrett kiemel­kedő alakításához szükséges: lágy­ság, behízelgő modor, tökéletes el­mélyedés a szerepbe — legalábbis így láttuk a legutóbb Királdon, eb­ben a kis bányászfaluban, ahol. a színház vendégszerepeit. Faludy Má­ria itt, a Fekete Péterben Colettet, a gazdag üzletember elkényeztetett, de romlatlan lelkű húgát alakította — nagy sikerrel. Külön erénye Faludy Máriának a szubrett-szerepkörök egyik legfonto­sabb tartozéka: a tánc. Mozgása rendkívül könnyed, természetes, minden mesterkéltség nélkül. — Mely színházakban játszott ed­dig? — Győrben, Pécsett, Szolnokom.«; — És milyen darabokban? Az Aranyemberben, a Montmart- rei ibolyában, a Sybill-ben, a Csár- iáskirálynöben, a Marica grófnő­be}! ... soroljam? — Köszönjük, elég. S még annyit: mit vár a bemutatkozástól? — Nem vagyok igénytelen: soka­sok tapsot... Szíwel-lélekkel fogok játszani. Tudom, nehéz dolgom lesz Máthé Évával, a kedvelt miskolci színésznővel egy szerepet játszanom, hiszen őt már ismerik... Remélem azonban, a miskolci közönség oly JCet ilf aw a ^Bafudérban. Bajadér: Márffy Vera, Marieita: Faludy Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom