Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-17 / 295. szám

r ES ZAKMAG BAROSS ZÄ G Kedd, 1957. december T7. A népi ellenőrzésről szóló törvénytervezetet tárgyalta az országgyűlés államigazgatási bizottsága Az országgyűlés államigazgatási bizottsága hétfői ülésén a népi ellen­őrzésről szóló törvénytervezetet tár­gyalta meg. Résztvett az ülésen dr. Münnich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány első elnökhe­lyettese, Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke is. Olt Károly, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője ismertette a törvénytervezet célját, jelentőségét. Bár az Elnöki Tanács megszüntet­te az Állami Ellenőrzés Miniszté­riumát, szocializmust építő orszá­gunk mégsem nélkülözheti a dolgozó nép tapasztalataira támaszkodó, át- tfogó ellenőrző szervezetet. A szocializmus építése — nemcsak czakfeladatok végrehajtása, hanem elsőrendű politikai kérdés is. amely­nek mindenekelőtt osztálytartalma van. Ezért a létrehozandó új népi ellenőrzési szerveknek tükröznie kell azt az osztálytartalmat, amely a munkás-paraszt hatalom kifejezése is. A népi ellenőrzési szervnek sző­lős társadalmi támogatással kell lét­rejönnie, amely a felülről lefelé irá­nyuló ellenőrzés mellett az alulról felfelé gyakorolt ellenőrzés lehetősé­gét szervezett formában valósítja meg. A népi ellenőrzésnek tehát az lesz a fő feladata, hogy a közvélemény támogatásával segítsen az állami szerveknek a törvények, a kormány­os a tanácsrendeletek megtartásá­ban, hogy ezek a szervek a társada­lom támogatásával felléphessenek a törvénysértőkkel, a rendeletek meg­AZ ÖREG PÉNZES már vagy két perce káromkodott egyfolytában. Szerencsére a hengerészek hozzá­szoktak cifra mondásaihoz, amely­hez általában nem keresett különö­sebb indokot. Most kétszeresen volt oka rá. Hogyne, mikor a Csontos- brigád már megint embert kért tőle, mert Vadász Feri nem jött be munkába, nincs ki a létszám. — Hát így nem lehet dolgozni, én ezt nem csinálom. Holnap megyek a munkakönyvemért, — így hábor­gott, miközben szaladgált a blokk- sor és a triósor között, hol itt, hol ott segítve, tanácsot adva. Mert ugye itt van ez a verseny és a felajánlás, 400 Öntecs egy műszakon. S ez a Vadász is pont most hiányzik, hogy a varjú rágja meg a máját ott, ahol van. S kit állítson be helyette a ke­mence mellé? Már mindenki haza­ment, a fürdő ajtaja zárva. — Na Pénzes, — dohog magában t- hát kell ez neked? Ezért dolgoz­tál 40 évig, hogy most mindenes •légy. Legjobb lesz, ha nyugalomba vonulsz. Helyes, bólintott magá­ban — holnap bejelentem. Áh, a fe­nét! Mi lesz akkor a hengerdém- mel? És mi lesz a 400 önteccsel? — S haragja, mérge, amilyen gyorsan jött, el is párolog, mert mintha a földből toppant volna elő, ott áll előtte Tóth Jani, az ifjúsági brigád vezetője. — Hát te? — kérdi tőle — miért nem méssz már haza? Negyednégy van, a műszakot meg kettőikor befe­jeztük. — Nem lehet, — így a Jani — nem jött be Vadász, beugrók helyette. Tudja Pénzes elvtárs ... Az Öreg Pénzes hümmög, s valami jóleső melegség árad szét a szíve tá­ján. Nagyszerű gyerek ez a Jani, ő nevelte, mellette lett hengerész. Hír­szegőivel szemben, mindenfajta visz- szaélés, tékozlás és pazarlás ellen; felléphessenek a népi demokrácia el­lenségei ellen, akik a népgazdaság és az államapparátus különböző he­lyein megbújva veszélyeztetik az állam rendjét. A törvényjavaslat megállapítja az egyes népi ellenőrző bizottságok lét­számát, meghatározza feladatkörü­ket. A bizottságok tagjaivá olyan dolgozókat kell kiválasztani, akik mind politikai, mind szakmai szem­pontból megfelelőek, s az ellenőrzé­sük alá tartozó területet alaposan ismerik. Az ülésen felszólalt dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese. Rá­mutatott arra: a törvény elfogadása nagyjelentőségű lesz az állami fegye­lem, a törvényesség biztosítása szempontjából. A bizottság több kisebb módosítás­sal elfogadta a törvénytervezetet, amely az országgyűlés legközelebbi ülése elé kerül. (MTI) Mint már közöltük, az Észak- magyarország munkás-paraszt leve­lezői, tudósítói a múlt héten leve­lező és tudósító értekezletet tartot­tak a KPVDSZ tanácstermében. Az értekezlet hasznosnak és jó­nak bizonyult. Nemcsak az élmé­nyekről hallottunk, szinte kivétel nélkül minden hozzászóló elmondta véleményét a lap munkájáról, sőt többen néhány szakkérdésben is hasznos tanáccsal szolgáltak. BORVÁSAROK, kiállítások, műsoros estek a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat ünnepi programjában Öt járás 110 éttermének, vendég­lőjének, kiskocsmájának gazdája a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat, amelynek főhadiszállása a miskolci Fazekas-utcában található. Most, nem sokkal a karácsonyi ünnepek és Szilveszter előtt érthetően nagy a mozgás a vállalat irodájában. Feny­vesi Lajostól, a vállalat helyettes ve­zetőjétől megtudtuk, igyekeznek mindent elkövetni, hogy a várható hatalmas forgalmat, szükségletet kellő módon kielégíthessék s a Bor­sod megyei dolgozók szórakozás dol­gában ne szenvedjenek hiányt. Per­sze ez nem könnyű feladat, mert Miskolcon, a selyemréti aluljárót ideiglenes kétvágányú vasúti híd kötötte össze. A híd fából készült tartóoszlopai különösen az utóbbi időben meglassították és veszélyessé tették a villamos, s gépkocsi közle­kedést az aluljáróban. A forgalom biztosítására a MÁV' miskolci igaz­gatósága úgy döntött, hogy másfél­millió forintos költséggel megépítteti a végleges vasszerkezeti hidat. Ezzel megoldódik az úttesten a gyorsabb közlekedés, mivel az új híd tartó­oszlopok nélkül átíveli az aluljárót. Az új, csaknem 26 méter hosszú vasszerkezeti hidat két részben épí­tik fel. Először a baloldali részét sze­relték össze a tartóoszlopokon, majd hétfőn reggel megkezdték beemelését a végleges helyére. Amíg a szerelő- munka folyik, a vonatok a régi hídon egyvágányon közlekednek. A * híd másik felének -építését előrelátható­lag március elején fejezik be.-ooo­Munkalehetőségck megyénkben Bo-rsod megye területén az alábbi he- 20 fd takarítónő, kereseti lehetőség Ivekre és feltételek mellett, nverhetnek 1200-ie. 20 ffi. sesédiminkas. keresi lyekre és feltételek mellett nyerhetnek elhelyezkedőt' nők,- férfiak, szak- és se­gédmunkások: Borsodat uf&vei -Vegyikombinát, Ka­zincbarcika. 20 laboráns nő, kereseti le­hetőség 1100—1400-ig. 50 fő férfi segéd­munkás, esetleg érettségizettek betanítá­sa (műszerésznek), kereseti lehetőség, 4.50—5.50 órabér. Üzemi konyha, szállás biztosítva. 31-es Építőipari Vállalat. Kazincbarcika. Zenebarátok Köre alakul Miskolcon t A Hazafias Népfront városi bizottsága kezdeményezésére a város zenebarátai körében mozgalom indult meg, hogy megvalósítsanak egy ré­gebbi tervet: megalakítsák Miskolcon a Zenebarátok Körét. Miskolc ze­nebarátai, vezető muzsikusai december 20-án, pénteken délelőtt 11 óra­kor ülnek össze a terv megvalósítása céljából. A Zenebarátok Körének fontos szerepe lesz Miskolc zenei életének fellendítésében, a közönség zenei nevelésében, és egyik célja az is, hogy a Miskolcon rendezendő operaelőadásoknak minél nagyobb hozzáértő közönséget neveljen. 1200-ig.. 20 ffi. segédmunkás, kereseti le­hetőség 1100—1400-ig. Szállás, étkezés biz­tosítva. Edeiény bánya: 150 fő vájár, csillés 1500 —2500-ig, családosoknak esetleg lakást biztosítunk. Szállás van. Ormosbánya: 30 fő vájár, kereset 1500— 2500-ig. Felsőnyárád bánya: 30 fő vájár, csillés, kereset 1500—2500-ig, .13 fő villanyszerelő, lakatos szakmunkás, kereseti lehetőség 1000—2000-ig, beszállítás autóval. Kuritván: 40 fő vájár, csillés, kereseti lehetőség' 1000—2000-ig. Beszállítás autóval. Rudolftelep: 20 fő vájár, csillés, kerese­ti lehetőség 1500—2500-ig. Beszállítás autó­val. Dicházi állami gazdaság: 40 fő ffi, nő 'dénymu tikára 1058 április 1-től október 31-ig. »{Szerződés kötésre már most lehet jelentkezni/' Kereseti lehetőség teljesít­mény szerint. Szállás, étkezés biztosítva. Jelentkezés a városi, járási tanácsok székhelyein a munkaügyi előadóknál. Miskolcon a Zsolcai kapu 22. sz. alatt. Megyei tanács vb. XII. munkaügyi osztály. felen eszébe jut a nyugdíjazás. S nevetni kezd, jóízűen, hangosan. Itthagyni ezeket? Ezeket a drága fiúkat? Soha! Ha küldenek sem menne. Nem lehet csak ügy kiját­szani őt és annak is utána néz, hogy az a Vadász Feri miért maradó zik ki a munkából. Eddig még nem for­dult elő, hátha valami baja van. Gyerek még az jóformán, meg aztán most házasodott, félesztendeje. Az öreg közben meg már a körkemen­cénél jár. Most javítják a peremét, ha minden jól megy, reggelre be­kapcsolják a munkába. Sorra járja a brigádokat, majd a martinba ké­szül, mert ha nem lesz anyag, ak­kor leállnak. Az pedig nagy baj, egyetlen perc állás ezer forint kárt jelent. Ezt tegnap este számították ki Csatlóssal. ESTELEDIK, MIRE VISSZAÉR KÖRÚTJÁRÓL. A sok üzemi mun­kahelyi* gond mellett újra eszébe jut Vadász Feri. Maga sem tudta miért, rosszat sejtett. Ez a fiú 15 éves ko­rától itt van a keze alatt. Ilyen még sohasem fordult elő. — No majd megtudok én mindent — s indul az üzemiroda felé, hogy felírja Vadász Feri új lakáscímét. Vadász Feri pedig ezalatt az együk vendéglőben üldögélt több üres és két teli literes üveg, vala­mint Meszes Tóni társaságában. A bortól már eléggé felvidult, s re­kedtes hangján próbált mindenkit meggyőzni arról, hogy ő a falu­rossza egyedül. Lelkiismeretfurda- lása már elmúlt, amit &. kimaradá­sáért érzett, no meg azért a száz forintért, amit a szekrényből vett el, a felesége tudta nélkül. Gyerekko­csira tették félre. Mit fog szólni az asszony? Eh, mit szólna! Én kere­sem a pénzt, ha nem tetszik, mehet, kapok én nála; különbet is ... így; bölcselkedett mámoros fejjel, máköz, ben hallgatta Meszes Tóni fejtege­tését a prémiumról. — Mindennek a bérelszámolóik az oka — mondotta akadozó nyelvvel. — Mióta a fizetési cédulára ráírják a prémiumot, nincs «dugesz» pén­zem. Az asszony elszedi, nem hagy egy fröccsre valót sem. Azt mon­dom neked, kisapám, ne szoktasd hozzá a nyanyát, hogy odaadd a gu­bát az utolsó fillérig. Egy-két piro­sat tegyél el, mert egy kis Rókára szüksége van az ember fiának. El­végre azért dolgozol, vagy mi a fe­ne?! — S miközben széles mozdu­latokkal magyaráz, egymás után ürí. ti a poharakat, s mohó tekintettel nézi az előtte, álló üveget, amely­ben egyre lejjebb apad a bor szint­je. Vadász Feri csak hallgatja. Előb­bi jókedve elszáll. Meszes furcsa be­széde idegennek tűnik. Szemére ke­gyetlen ólomsúllyal nehezedik az álom. Odakünn megszólal a gyár szirénája, s ez újból eszébe juttatja munkatársait. Most van vége a mű­szaknak. Vajon mit mondtak? Ki állt a kemencéhez? Szeme előtt megjelenik a blokksor, ízzé, vaskos acéloszlopok nyúlnak feléje, kígyóz­nak, kavarognak, körülveszik. Sze­retne szabadulni, de nem lehet, nincs ereje. Feje az asztalra billen, alszik. Nem hallja, mikor Meszes újabb bort-rendel, s azt sem érzi, mikor a zsebéből kiemeli a pénztj FERI SZÉPEN KIGONDOLTA MAGÁBAN, hogy magyarázza tá­vollétét. Ügyesen illesztgette a kifo­gásokat. Nagyon fájt a lábam, el­rontottam a gyomrom, a községi ta­nácsra kellett mennem, — illetve a feleségem beteg, szülés előtt áll, nem mertem otthagyni. Végül emel­lett döntött. A brigád 27 tagja egy­szerre akarta tőle megkérdezni, hogy miért maradt ki tegnap. De az öreg Pénzes megelőzte őket. — Mi bajod volt Feri fiam, hogy így cserbenhagytál bennünket? Fe­rinek melege lett. Nem mert a kér­dők szemébe nézni, mert a tekinte­tek nemcsak kérdeztek, hanem számon is kértek. — A feleségem beteg, szülés előtt áll... beteges, — mondta zavar­tan, s nyoma sem volt benne a ko­rábbi biztonságérzetnek. — Csak a feleséged volt beteg? Te is nagyon, rosszul nézel ki, sápadt vagy — mondta az öreg művezető, s Feri úgy érezte, a veséjébe látnak ezek a szigorú fekete szemek. Az öreg Pénzes aznap éjjel nehe­zen aludt. Fájt a háta, kínozta a köhögés. Egyre az üzemi dolgokkal bajlódott, majd hirtelen gondolt egyet, felöltözött, papírt, tollat, tin­tát vett elő, s írni kezdett, öreges, kacskaringós betűkkel. «Kedves Va­dász Elvtársnő! Igaz, még nem ta­lálkoztunk személyesen, de férje ügyében kell soraimmal felkeres­nem. Pedig én tanítottam, neveltem hengerésszé, s évek óta először for­dult elő, hogy nem jött be o mim,, kába. Arra hivatkozott, hogy Ön, kedves lányom (engedje meg, hogy így szólítsam), szülés előtt áll és egy-egy karácsonyi, szilveszteri ün­nep forgalma az eddigi vendéglátó gyakorlat szerint majdnem egy hó­napi hétköznapi fogyasztással felér. — Vállalatunk már december 10- ével befejezte 450 hektó 13 forintos, 300 hektó 16 forintos és 200 hektó hegyaljai minőségi bor leszállítását a különböző üzemegységek részére — mondotta Fenyvesi Lajos. — Meg­lepetésről is gondoskodunk a fo- gyasztóközönség számára! A kará­csonyi ünnepek előtti héten minden­felé borvásárokat, kiállításokat ren­dezünk boltjainkban, éttermeinkben, s egészen a hónap végéig a vásárlók rendelésére házhoz szállítjuk italain­kat. Fenyvesi elvtárstól Horváth István igazgató vette át a szót, akitől meg­tudtuk, hogy a vendéglátóipari válla­lat üzemegységeiben a - karácsonyi hangulat megteremtésére is gondol­nak. Műsoros fenyőfa-ünnepélyeket rendeznek, s igencsak minden üzlet­ben felállítják a hagyományos kará* csonyfákat szaloncukorral, angyal­hajjal díszítve. *— Ünnepi étlapjainkon a szokásos karácsonyi ételeket kaphatják a ven­dégek, s az étkek, italok mellé kü­lön szórakoztató műsorokról is in* tézkedtünk, hogy otthonosan, kelle* mesen tölthessék el az időt vende­geink — mondja Horváth István. —■ A miskolci színház művészei lépnek fel nagyobb szórakozóhelyeinken karácsonykor éppen úgy, mint az ó- esztendő búcsúztatásának éjszaká­ján ... Hogy melyek a vállalat ünnepi előkészületeinek súlyponti helyei? Erre Szabó Aladár főeüenőrtől kap­tunk választ. — Természetesen a bányászváro­sok, nagyobb ipari helyek dolgozó tömegeinek igényeit igyekszünk száz­százalékig kielégíteni! Különösen tartalmas műsorról, jó ellátásról gon* doskodunk a barcikai, palkonyai, rudabányai, szerencsi, újhelyi, sáros­pataki vendéglőinkben. Sehol sem fog hiányozni az újévi kismalac, s jó borok, ételek és jó szórakozás mel­lett feledhetik el vendégeink az 6- esztendő búját-baját, s készülhetnek az új év sikereire. fm) beteg. Ez nem kis dolog az igaz, de mégis arra kérem, hogyha lehet, kérje meg az édesanyját, legyen maga mellett, mert ilyen esetben, férfiember nem sokat segíthet, s Fe_ rire nagy szükség van itt a gyárban, mert a megszokott rend felbomlik, hacsak egyetlen ember is hiányzik.- A jövőre nézve erőt, egészséget kí­vánok. — Pénzes Mihály, műveze­tő. Az öreg megcímezte a borítékot, Utána egész könnyűnek érezte ma­gát. S MÁSNAP VADÁSZNÉ IZGA­TOTTAN BONTOTTA FEL A LE­VELET, s míg olvasta a nehézkes dűlt betűket, úgy érezte, egyre gyengébb lesz. Valami tévedés lesz, hiszen Feri még sohasem maradt ki. Egész biztos tévedés! Még soha­sem várta ennyire haza a férjét. Elébe tette a levelet. Feri arca előbb fehér, majd piros lett, csak nagyo­kat nyelt. Először megbánást, majd dacos haragot érzett. Mi köze a vén Pénzesnek ahhoz, hogy én mit csi­nálok? — Mit avatkozik bele az én magánügyeimbe?! — Különben is majd holnap.;: megmondja neki a magáét. Férje hallgatását és kínlódását lát„ va, az asszonyból kitört a zokogás, — Hát igaz? Csavarogsz? És én azl hiszem, munkába mentél? — Alif tudta megvigasztalni a síró asszony! — A hulladéktéren találkoztam Meszessel. Ö csalt el, telebeszélte a fejemet, megszédített, de ez jó lec­ke, jó tanulság volt, rájöttem, hogy Meszes miféle ember és ez sffsa többé nem fordul elő. S másnap ezt mondta az öreg Pénzesnek is. — köszönöm., hogy így törődd velem. Soha-soha többe nem lesz panasza rám. Kecskés Rózsa és így tovább. Minit járási és községi tanácstag is szivén viseli a választók bizalmát, küzd a falu gondjainak enyhítéséért, harcol az emberek igaz­ságáért, az itt-ott előforduló hibák kijavításáért. De nemcsak pártmunkával, hanem egyéb kisebbnek látszó dolgokkal is szívesen törődik. Jár-kel • a faluban. Beszélget az emberekkel. Az utcán is megállítják, segítséget, tanácsot kérnek ügyeik elintézéséhez. Laká­sán is szinte állandóan, fogadóórát tart. Gyakran kopognak- be a válasz­tók, vagy a párttagok. S ő megy, tesz, intéz, s közben megint csak nem pihen. Sokszor hideg* sáros, késő esti órákban, koromsötétségben botorkál, haza, de még akkor sincs vége. Petróleumlámpa mellett újságot olvas. Tájékozódik a kül- .és belpoli­tikai eseményekről, hogy .választ tud­jon adni a felmerülő, kérdésekre.. Az­tán a marxizmushoz fordul segítség­ért. Jelenleg Lenin életrajzát olvas­gatja. Ajánlja is mindéin kommunis­tának. jy| ásnap? Kezdi elölről, ott foly­1 ■ tatja, ahol abbahagyta. Akivel csak beszéltem, senki sem tudott rosszat mondani róla. Miért teszi mindezt? — kérdezhetné valaki. — A pártért, a közösségért ,a szocializ­musért, hét gyermekéért, akik szin­tén pártmunkások. S hogy mi a fizet­ség érte? A legnagyobb: a falu sze- retete és bizalma. Meid nemcsak meghallgatja az embereket, hanem segít is nekik, egy igazi pártmunkás­nő. — pál — A selyemréti aluljárón megkezdték az új lúd beemelését elsők között állt a kommunista párt soraiba. Ö is azok között volt, akik szervezték a pártot a faluban. Sokan emlékeznek még az egyszerű, meg­győző, forrószívű asszony akkori sza­vaira. Aktív harcosa ő annak a párt­nak, amelynek eszméit szívébe zárva hordozza, azért él s fáradozik ma is. önzetlen pártmunkás. A felszabadu­lás óta sokat dolgozott már a párt­nak. Mindenütt ott volt, ahol bíztató szót, segítséget vártak. Megbirkózott esővel, sárral. Erejét nem kímélve fáradozott, hogy a letűnt világ nyo­mait végleg eltüntessük. 1949-től egyhuzamban párttitkár a-községben. Feladatát mindig emberségesen, meggyőződésből, szenvedélyesen vé­gezte. A nehéz napokban sem tagadta meg a pártot Barta elvtársnő, hiába dúlták fel lakását. Erre nevelte őt 13 éven keresztül a párt, ezt köve­telte tőle a falu munkásnépének szeretető. T öretlen akarattal fáradozik, bár 1 ebben a korban már nem mo­zog olyan könnyen az ember, de ő miég ma is sokat tesz a közösségért. Törődik a pártszervezet életével, irányítja, formálja a falu politikai életét. Rendszeresen eljár a - járási titkári értekezletekre. Tájékoztatja, mozgósítja a kommunistákat. Vitat­kozik, állástfoglal a párt igaza mel­lett. Taggyűlési beszámolóra készül. M ár alkonyodotk Szürke esőfelhő IVI terpeszkedett az égbolt alján, amikor Kács községbe, Szalai Pál egykori földbirtokos volt tanyájára értünk. Itt él a falu szélén, magá­nyosan a község párttitkára, Barta Antalné elvtársnő. Az emberek be­szélik, hogy ez a hatvanhat éves asz- szony nem ismeri a fáradságot, lel­kes pártmunkás, szereti az embere­ket, szívesen meghallgatja őket, segít ügyeik intézésében. Az alacsony termetű, életvidám asszonyt lakása udvarán találtuk. Munkában volt — gallyat szabdalt a tőkén az esti vacsorafőzéshez. Ki vé­gezné ezt el helyette? — Hiszen 1930 óta özvegyen él, nincs aki segítsen, hét gyermeke már régen szárnyára kelt a családi fészekből. Barátságosan fogadott s megkér­dezte: mi járatban vagyunk? Kissé meglepődött, amikor megtudta jöve­telünk célját. Betessékelt a házba, lámpát gyújtott, fejkendősét meg­igazította, s besszélni kezdett: C lete? Nehéz volt, szinte regény- be illő. Már fiatal karában tfíkonszenvezett a munkásmozgalom­mal. Az 1919-es forradalom idején párt önki vüli aktívaként dolgozott a pártnak. Életszemlélete, szíve később odahúzta az öntudatos, harcos sereg táborába. A felszabadulás pillanatában az Egy fáradhatatlan pártmunkásnő A közvélemény szószólói vala­mennyien elmondották, hogy terü­letükön az olvasók hogyan véleked nek a lapról. Néhány sorban nem is lehet elmondani azt a sok hasz­nos tanácsot, amit a lap újságírói­nak adtak. A szerkesztőbizottság a legjobb levelezőket, tudósítókai könyvjuta­lomban részesítette. Az értekezlet bővebb ismertetésére még vissza­térünk. A közvélemény szószólói

Next

/
Oldalképek
Tartalom