Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-17 / 295. szám

Kedd, 1957. december 17. «SZAKMA r~~ * RORSZAG 3 deklődését, elhatároztak, hogy a jövő esztendőben megkezdik a csapágyacélok exportálását. Előzetes számítások szerint 1958-ban mintegy 35 millió fo­rint értékű csapágyacélt fognak gyártani Diósgyőrött a hazai igé­nyek kielégítésére és exportra. A jövő évben gyártandó acélmeny- nyiség teljes egészében fedezi az ország csapágyacél szükségletét. Ily módon elkerülhetővé válik a csapágyacélimport, amely temérdek valutamegtakarítást jelent majd az ország pénzgazdálkodásában. A Lenin Kohászati Művek mérnö­kei, technológusai és technikusai je­lentős lépést tettek az új technika meghódításában, a gyártmányok korszerűsítésében, az áruválaszték bővítésében. Az elektróacélmű, a durvahenger­mű, a finomhengermű, a húzómű­hely dolgozói sikerrel dolgoztak az új acél-fajták megteremtésében, fel­dolgozásában. Dicséret illet minden műszaki és fizikai dolgozót, aki munkájával hozzájárult a magyar acél hírnevének növeléséhez. Pásztory Alajos SZÍNFOLTOK a kapitalista országokból Hogyan táplálkoznak a latin-amerikaiak? A latin-amerikai országok nép­tömegei igen rosszul táplálkoznak. A lakosság jelentős része zöldség­félékkel él. Peru, Bolívia és Equador lakosainak a burgonya a fő eledelük. A latin-amerikai országokban a hús- fogyasztás olyannyira jelentéktelen, hogy nem is veszik számításba. Latin-Amerikában a gyermek­halandóság 70 százaléka az anyák­nak a terhesség alatti hiányos táp­lálkozása miatt következik be. A hiá­nyos táplálkozás miatt a gyerekek rendellenesen fejlődnek, könnyen megbetegszenek. Chilében a gyer­mekhalandóság 77 százaléka a rossz táplálkozás következményé. Miért nem tanulnak a gyerekek? Mint az uruguayi újságok meg­jegyzik, az országban nincs elegendő iskola. 1944-ben az iskolaépületek létesítéséről egy tervet fogadtak el, azonban még most sem teljesítették: a tantermek túlzsúfoltak. Sok gyerek még be sem fejezte az elemi iskolát máris abbahagyja a tanulást. Az or­szág belső vidékein a tanulók le­morzsolódása. eléri a 92 százalékot. 03 Tö 14. Regény A nna az ágy szélére " ült. Majdnem el­sírta magát. Szeretett volna mindent elmonda­ni az anyjának, hogy megkönnyebbüljön* de nem volt hozzá bátorsága. — A fejem fáj — mondta hirtelen —, szé­dülök. — Orvoshoz kell menni. Anna tiltakozott: — Á, minek? Majd elmúlik. — Dehogynem. Elmész. — Nincs pénzünk. — Semennyi? — Tegnap mind elfogyott. — Az baj. Anna sziszegni kezdett az ágy szélén. Ismét úgy érezte, hogy leszédül. Rettenetesen fájt a hasa. — Valahonnan keríteni kell egy kis pénzt — szólalt meg ismét az anyja —, mert zsírunk sincs, kenyerünk sincs. El kell adni Valamit. Anna csodálkozó arcot vágott. — De mit? Már mindent eladtam, amit csak lehetett. — A fülbevalód megvan még? — kérdezte félénken az anyja. Azt hitte, megsérti vele An­nát. — Nincs — felelte közömbösen a lájay —, azt már régen eladtam. Mikor az orvos itt járt, abból fizettem ki. Húsz pengőt kaptam érte. Az orvos meg tizenötöt kért... Slezákné hallgatott. A gyűrűt nézegette so­vány ujján. Mennyire tönkrement a keze! Ha le­felé tartja, leesik az ujjárói a gyűrű. Húsz éve kapta. Ritkán viselte, csak ünnepnapokon, meg mióta beteg — az ágyban. Még alig látszik meg rajta. Istenem, mennyi boldogságot és keserűsé­get okozott már neki ez a karikagyűrű. Mégis mennyire szereti! Most pedig meg kell válnia tőle. Az utolsó emlék volt, amely Ferencre em­lékezteti. Most ez is elvándorol az ékszerészhez vagy az ószereshez, a többi mellé. Lehúzta a gyűrűt, könnyes volt a szeme — Ötven pengőnél ne add alább. Anna felöltözött és fázósan, szédülten tá­molyogva indult a gyűrűvel a városba. Hideg I 1 ÖRVÉNYÉN Jrtm: Ónod vári Miklós volt. A fákon és az út szélén a száraz fűtorzsá­kon, bozótokon vastagon ült a dér. Összébbhúzta magán a kopottas kabátot, de az erős északi szél keresztülfújt rajta, bebújt a foszladozó varrások közt, átjárta a testét Az ékszerésznél meleg volt. Mintha a menny­országba lépett volna be. Az ékszerész, kis kö­vér ember volt, a kályha mellett ült, a reggeli lapot olvasta. Az ajtónyilásra egy pillanatra fel­ütötte a fejét, elbiggyeszitette a száját, amikor Annát megpillantotta és újra belemerült az új­ságba. Anna félénken húzódott meg a magas pult előtt és halkan köszönt: — Jónapot! Az ékszerész morgott valamit, leejtette az újságot és sértődötten állt fel a székről a kályha mellől. "" — Mit tetszik? — kérdezte ridegen. — Egy gyűrűt hoztam ... Az ékszerész arca változatlanul hűvös ma­radi;. — Milyen gyűrűt? Anna kibontotta a zsebkendőből. — Karikagyűrű. El akarom adni. — Arany? — kérdezte az ékszerész és vala­mit engedett szigóru tekintete. — Arany! — csillant meg Anna szeme és el- :ndult, még egy lépést tett a kis ember felé. Emez azonban ijedten hátrált. —r Nem, nem kell. Nem veszem meg! — Miért? — kérdezte rémülten Anna és sí- ásra görbült a szája. Az ékszerész valamivel enyhébben folytatta: — Honnan szerezte? S vizsgáló tekintete Anna arcába fúródott. — Anyámé volt... — Biztos? kérdezte a kis ember még min­dig gyanakodva. jsütörtök déli i| érkezzék be a heti \OTTO szelvénye: A jövő esztendőben 35 millió torint értékű golyóscsapágyacélt gyártanak Diósgyőrben Ma még elképzelés, de egy esz­tendő múlva talán már valóság lesz, bogy a magyar acél nagyobb kere­settségnek örvend a világpiacon, mint a svéd. A Lenin Kohászati Mű­vekben több évtizede kísérleteznek, hogy belföldön gyártsák a golyós- csapágyakhoz szükséges acélfajtá­kat. Az évek kísérletei eredményre vezettek. Az^ elmúlt év tavaszán a diós­győri elekitróacéliműben sikerült olyan acélt előállítani, amely ki­válóan megfelel a golyóscsap­ágyak nagyon szigorú minőségi követelményeinek. Többezer ton­na csapágyacélt gyártottak. 1956- ban a Lenin Kohászati Mű­vek már ki tudta elégíteni az or­szág csapágyacél szükségletét. Még az elmúlt esztendőben megkezdték a csapágyak görgőihez szükséges acél- féleségek technológiájának kidolgo­zását. Az elektróacélmű ben gyártott acélok minősége megfelelt a köve­telményeknek, így csakhamar hozzá­kezdhettek a nagyüzemi termelés­hez. 1957- ben már nagyrészt megszün­tethettük a külföldi behozatalt. Elő­reláthatólag a jövő esztendőben már annyi görgőacél kerül ki a diós­győri elektróacéknűből, amely tel­jes egészében fedezi a belföldi szük­ségletet. 1957. tavaszán, az előző sikereken felbuzdulva, a gyár mérnökei, technológusai kidolgozták a golyós­csapágyak golyóihoz szükséges acé­lok technológiáját. A különböző gyártási eljárások mindegyike sike­resnek bizonyult, így próbaképpen legyártották az első néhány adag golyóacélt. Egy félév múlva a Debreceni Go- lyóscsapágy-gyár részére megküld. ’ ték a Diósgyőrben gyártott golyóacé­lokat. A Golyóscsapágy-gyár labora­tóriumában és próbaüzemében el­végezték a szükséges kémiai és mechanikai vizsgálatokat. Meglepő eredménnyel találkoztak. A Diósgyőrött gyártott golyóacé­lok jónéhány külföldi állam acél­jait is felülmúlja. Világszerte közismertek a svéd S. K. F. go­lyóscsapágyaik. Eddig szinte egye­dül uralta a világpiacot. Most, a diósgyőri golyóscsapágyacél elkészültével azonban megszűnt a svéd acél egyeduralma. A mogyar golyóscsapágyacél minő­sége szorosan megközelítette a své­dek által előállított minőséget. A Debreceni Golyóscsapágy-gyár már elküldte megrendelését Diós­győrbe, amely szerint csakis Diós­győrtől vásárolja a golyóscsapágyak­hoz szükséges acélokat. A Lenin Kohászati Műveket azóta több külföldi megrendelő kereste fel, kérték, hogy Diósgyőr vállal- fc»zzék csapágyacélok exportálására. A Lenin Kohászati Művek dolgo­zói, látva a külföld nagyfokú ér­Nyomornegyed A France Soir című francia lap egyik számában képekkel illusztrálva egy sokgyermekes családot mutat be, amely Párizs külvárosában nyomo­rúságos viskóban él. Ebben a nyo­mornegyedben — ahogyan az újság írja. — 100 család lakik, víz, gáz és villany nélkül. A nyomornegyed a francia főváros peiemén fekszik. Hús és cukor nélkül Olaszországban többmillvó ember van, aki soha nem fogyaszt cukrot és húst. Az olasz dolgozók vásárlóké­pessége legkisebb egész Európában. Olaszország déli részén az égy főre eső általános kiadás 7000 Kra,^ »egy ember 7000 lírából él havonkint« -* írja az Esspresso című burzsoá heti­lap. — Nincs cigaretta, újság, tej, nincs hús, cukor, ruha, gyógyszer, nem jut pénz arra sem, hogy az emberek mo­ziba menjenek. Ilyen körülmények között élnek az emberek, dolgoznak, gondolkodnak, szavaznak a választá­sokon, szülnek és nevelik a gyereke­ket, akik közül... a hiányos táplál•* kozás_ következtében sokan meghal­nak, — jegyzi meg az ölasz lap. ^cönyvbarátok között — JEGYZETEK AZ IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRBÓL — — MI LESZEL, ha megnősz? Ezt kérdeztem a könyvtárban Alexy Árpitól, a Palóczy-utcai iskola V. a) osztályának kitűnő tanulójától. Ezután afelől érdeklődtem, mit olvas legszívesebben. Árpi gépészmérnöknek készül, Venne fantáziadús írásainak, a szput- nyik-cikkekmek, a technikai köny­veknek a barátja. Otthon egész kis műhelye van: saját maga kreál lom­bikokat, kémcsöveket, bomszesz lám­pát. Miért mondtam el mindezt? íme az összefüggés a könyv és a gyermek érdeklődési köre között. Mert így van ez a legtöbb gyermek esetében. Van, aki maga is megtalálja hozzá az utat, másokat viszont rá kell ve­zetni. Részben — és talán elsősorban — ezt a célt szolgálja a II. Rákóczi Ferenc könyvtár ifjúsági részlegé­nek 5732 könyve. A könyvtár vezetője, Bárdos Jn- zsefné korábban maga is pedagógus volt. Ezt a feladatot tölti be a könyv­tárban is. A könyvtári munka nem is olyan egyszerű dolog, nem merül ki a ka­talógusok felfektetésében. Bárdosné elvtárs munkatársaival évente 58.000 gyerek olvasását rendszerezi, taná­csot ad, ismertetőt ír az új köny­vekről a pedagógusok munkájának megkönnyítésére. Sajnos, igyekezete nem minden esetben talál támogatásira. Ezt iga­zolja a statisztika: legtöbb látoga­tója van az ifjúsági könyvtárnak a Tóth Pál leány- és a Palóczy-utcai fiúiskolából. Egyénileg is e két isko­lából viszi a »könyvbarátok pálmá­ját« Munkácsi Katalin, illetve Szent- irmai Károly. Pedig nagyon hasznos lenne, ha a pedagógusok a többi is­kolában is népszerűvé, illetve min­dennapi »^kenyérré-« tennék a köny­vet, hiszen ezáltal segítenék a gyer­meknek, de ön,maguknak is! Az ol­vasott gyermek szókincse bővebb, kifejezése csiszoltabb, fogalmazása rendszerezettebb és tartalmasabb..., de minek is soroljam, hiszen tudják ezt a pedagógusok jól! EGY PEDAGÓGIAI tapasztalatról azonban feltétlenül kell szólni. A rendszeres és rendszerezett olvasás gazdag gyümölcsöt teremhet. A pu­bertás karában lévő gyermek rend­kívül fogékony, érdeklődő, fantáziája dús — s bizony, sokszor egy-egy könyv olyan hatással lehet rá, ami a jövője szempontjából alapvető lehet. Van természetesen olyan gyermek is, aki csak olvas, magáért a szórakozásért, de nem értékeli azt, amit olvasott. Pedig a legtöbb olvas­mánynak — az igazi könyvekneK — mondanivalója van. Verne csodálatos utazásainak, May Károly kalandjai­nak, Cooper VadölŐjének, a tenger mélyének csodálatosságait leíró, a csillagok világában kalandozó mű­veknek valami közölni valójuk van az ember számára. De a gyermek ezt a mondanivalót nem mindig érti meg. És ezek megértéséhez kell se­gítséget nyújtani. Ezért kell az ér­deklődési körnek megfelelően irányí­tani a fiatalok olvasását, hogy min­denben keressék az értéket, a lénye­get. Kiváló módszer többek között az, ha rövid megbeszéléseket tarta­naik ilyen természetű kérdésekről mondjuk az osztályfőnöki órák^ egyi- kén-másikán, esetleg az úttörő fog­lalkozásokon. Kérdezzük csak meg ugyanarról a könyvről több gyermek véleményét, meglátjuk, mennyire különbözőek lesznek. S ezeken az út­-------------- --OfH v észtőkön csak akkor fognak eliga­zodni, ha segítünk nekik megtalálni a közös nevezőt. MINDEZT figyelembe véve csak helyeselni tudjuk az ifjúsági könyv­tár hasonló elgondolását. Az olvasni­valót korosztályok szerint csoporto­sították, igyekeznek megismerni a gyermekek jellemét, képességét, te­hetségét, azt ami vonzza őt, s ennek megfelelően ajánlják egyik vagy másik könyvet. Ugyancsak helyeseim lehet, hogy januártól havonta egy­szer irodalmi előadássorozatot kez­denek, ezenkívül szavalóversenyt hirdetnek, mivel az a tapasztalat hogy a fiatalok »•hadilábon'« állnak a költészettel. Hogy mennyire 'hasz­nos dolog ez, ne is próbáljuk iga­zolni mással, mint egyetlen példá­val: további tanulmányaik során megkönnyíti majd haladásukat, nem lesz előttük teljesen, ismeretlen az amiről akkor tanulnak. Az új könyvtári évre most kezdőd­nek a beiratkozások. Jó lenne, ha a pedagógusok külön is figyelmeztet­nék erre a tanuló ifjúságot. A kis kartonok készen vannak — csak ki kell tölteni (persze ez még nem min­dent ielent, a kölcsönzött könyveket el is kell olvasni!). Az az egy forint, amit a könyvek használatáért kémeit — egy évre —. nem áldozat azért, amit a könyvek ál-tal kapnak a gye­rekek. Arra is van lehetőség, hogy helyben, az olvasóteremben olvassa­nak. ami külön élvezet. Gyönyörűen berendezték, 16.000 forintot költöttek rá, sőt Bárdos Józsefné még a fala­kat is mozgalmassá tette: ineserésa- leteket illusztrált rájuk, bátran állít­hatjuk: művészien! Tudomásunk van arról is, hogy a könyvtárat a követ­kező évben is gyarapítják, s erről szólva van egy kérése a könyvtár vezetőségének: ifjúsági leányregé­nyeket is szerezzenek be, mert leg­inkább ezek hiányoznak. REMÉLJÜK, hogy a pedagógusok segítségével a jövőben látogatottabh lesz az ifjúsági könyvtár, s a gyer­mekek szellemi nevelése érdekében hajt legalább annyi hasznot, mint amennyi költséget ráfordított álla­munk és amennyi energiát belefek­tetett a könyvtárban dolgozó néhány szorgos kéz. CSALA LÁSZLÓ Héttő reggelig ezer kisgyulésen ismertették a moszkvai békekiáltványt Borsodban Borsod megyében a Hazafias Nép­front, a nőtanácsok és a békebizott­ságok tagjai az elmúlt két hétiben eredményekben gazdag munkát vé­geztek, hogy a falvak lakói megis­merjék a kommunista- és munkás­pártok békekiáltványát. A békehar­. _ a. a a a. a. a ■ ■ ■ m m m a ■» 1 * cosok többszáz tanyázóestén és szá­mos falugyűlésen tárgyalták meg a történelmi jelentőségű békekiált­ványt, az országos béiketanács fel­hívását; a békemozgalom soron levő feladatait. Ezeken a gyűléseken alá­írásokat is gyűjtöttek. December el­sejétől hétfő reggelig a községekben 'ezer kisgyűlést tartottak, amelyeken 'mintegy 15.000 ember követelte alá­írásával az atom- és hidrogénfegyve- 'rek gyártásának és használatának azonnali eltiltását.-----------o----------­M egjavítják > az úikorláiokat a Bükkben 1 Borsodban az Útfenntartó Vállalat dolgozói ezen a télen két kilométer­nyi betonkorlátanyagot, valamint többezer kerékvető- és kilométerkö­vet készítenek. A saját műhelyben előállított anyagokból rendbehozzák 1 az egész megye, így elsősorban a ' Bükk úthálózatának már erősen megrongálódott korlátjait. ( — Biztos. Ö nem jö-( hetett el, mert beteg. { Az ékszerész végre * a gyűrűért nyúlt. — Mutassa! < Átvette, a fény elé * tartotta, nadrágjához ( dörzsölte, rálehelt és is- * mét a fény felé fordítva* vizsgálta: tenyerébe he- * lyezte, a súlyát méreget-* te apró, serpenyős mérlegen, aztán a próbajel- < zést tanulmányozta, a pult üveglapjához koccin- 1 tóttá, labdázott vele, feldobta a levegőbe, hirte- * lan elkapta, markába szorította, kihúzott egy fió- ] kot és beledobta. Anna nem látott oda. A fiókot eltakarta az ékszerész kövér alakja, csak azt hallotta, hogy a gyűrű sok más társához koppan, mint amikor réz húszfillérest ejtenek be a temp- lomi perselybe. ( Az ékszerész megfordult. ( — Húsz pengőt adok érte! ( Anna arcán csalódás futott át. , — ötvenet tessék adni. Húszért nem ad-( hatom. Az ékszerész elsápadt, a meglepetéstől azt, sem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. — Mit gondol maga? — Sértődött volt a, hangja. Újra kihúzta a fiókot, kivette és a cso­dálkozó lány markába nyomta. — Húsz pengőt, vagy meg sem veszem. Vi­gye a gyűrűjét! Anna nem mozdult. Gondolkodott, ácsor­góit az ajtóban. Az ékszerész kis idő múlva is­mét kitekintett az újságlapok mögül és mintha most látná először, megkérdezte: — Mit tetszik? Ja... még mindig maga az? Gúnyos, megvető volt a hangja. Anna szemét könnyek lepték el, megfordult és köszönés nélkül kirohant az utcára. Szoron­gatta a gyűrűt és sietett egy másik ékszerész­hez. Itt is meleg volt, nagyobb volt a bolt, a fali vitrinekben csodálatos színben kápráztak a fi­nommívű ékszerek: drágagyöngyök, karperecek, nyakláncok, szelencék. Szinte megijedt, amikor belépett, megtorpant az ajtóban és félénken nyújtotta az ékszerésznek a gyűrűt. — Eladja? — Igen. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom