Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-03 / 283. szám
Kedd, 1957. december 3. eszakmagyarország 5 . ..................................... B EMLEKTÖREDEKEK ••••••• HaH MMIMIIMMMMMIMIMIIIII *■: ::::: KÉSZ A LELT4R Magomban bíztam eleitől fogva — ha semmije sincs, nem, is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam — születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony, ha játszott velem hitegetve: hittem igazán — hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset — mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem — és ebbe más is belehalt már. l József Attila I Vidám és jó mit s tán konok \ hg bántották vélt igazában. \ Szeretett enni, s egyben*másbc \ Istenhez is hasonlított. = Egy zsidó orvostól kapót4 | cabátot és a rokonok ® igy hívták: Többé-itt-ne-lásca- \ görög-keleti vallásban mgalmat nem lélt, csak papot — rszágos volt a pusztulásban • no de hát ne búsuljatok.. = A jövő szakemberei között REGI ISKOLAI emlékeket idéző drukkolással teli csendben várja a Putnoki Mező- gazdasági Technikum harmadik osztálya, hogy Osváth János igazgató elvtárs felelésre szólítsa fel a huszonhét diák valamelyikét. A hallgatást egy-egy nehéz halk tanuló-sóhaj szakítja még. — Bótii László! Több mint húsz lány és fiú megkönnyebbült pillantása kíséri a katedráig az alacsony, sötéthajú fiatalembert. Rövid, de szép feleletet ad a feltett kérdésre. A Putnoki Mezőgazdasági Technikumban egyre ritkábbak a rossz osztályzatok. A tanári kar ama törekvésében hogy alapos tudással rendelkező mezőgazda* sági szakembereket neveljen a szövetkezetek és gazdaságok részére igen hathatós, baráti segítőtársa van: az iskola KISZ-szervezete. A KISZ TECHNIKUMI szervezetének történetéről, munkájúról Tóth Ilona, a titkár helyettese beszél: — Az ellenforradalom után a DISZ felbomlott, de a diákokat továbbra is a régi vezetők irányították. Ezéy áprilisában az iskolában is megkezdődött a KISZ szervezése. Mindössze tizen voltak; az iskola legjobb tanulói, akikre mindig hallgattak tanuló társaik. A legjóbbak példáját igen solcan követték. de csak azokat vettük fel, akik tanulmányi eredményükkel, fegyelmezett magatartásukkal megérdemelték, hogy tagjai legyenek az ifjúság új szervezetének. Ma már 56-an vagyunk és legalább ennyien kérik a felvételüket, a igen szorgalmasan tanulnak, hogy minél előbb a KISZ tagjának mondhassák magukat. — Hogyan segítik őket a kiszesek? — Ez a segítség a szervezet programjának legjelentősebb része. A feladatok megmagyarázása és kikérdezése a tagok idejének jelentős részét köti le. A KISZ ezenkívül sok olyan előadást, rendezvényt szervez, amelyen a technikum minden diákja sokat tanulhat. A »Kérdezz — felelek!« esteken például politikai, egészségügyi, kulturális kérdéseket válaszolnak meg a tanárok vagy a meghívott előadók. A politikai nevelés érdekében »Ifjúsági akadémia« indul. Sokat tanultak és igen jól szórakoztak azon a találkozón, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére rendeztek. Meghívtak beszélgetésre egy olyan elvtársat is, aki 1917-ben Oroszországéban hadifogoly volt. A, TECHNIKUM diákjaiban élénk kulturális érdeklődés él. Ennek kielégítésére isko-' lai zenekart, tánccsoportot alakítanak, előadásokat tartanak nagy költők, írók életéről, munkásságáról. Legutóbb például nagysikerű műsoros Arany János estet rendeztek. Osváth János elvtárs bizalommal fordult az ifjúsághoz akkor is, amikor a fegyelem meg- --------------ooo---------------s zilárdításáról, vagy az iskola felszerelésének kibővítéséről esett szó: — Közös érdekünk, hogy iskolánk minél szebb, minél jobb legyen — mondotta. — Ehhez kérem a ti segít- ségteket. -r- És a KISZ segített: Mozgalmat in-* dított az iskola rongálása, a szemetelés, a fegyelmezetlenség ellen. az eredmény csakhamar megmutatkozott; egyre kevesebbet kellett a rongálások helyrehozására fordítani, és egyre több új felszereléssel bővül a 120 diák második otthona. Napokon belül felszerelik a meleg vizet szolgáltató kazánt, jövőre új tornaterem építését kezdik el. Az udvaron rózsaligetet létesítenek és tavaszra megépítik a KISZ-varkot is. A park földmunkáit még az ősszel elvégezték a diakok, hogy minél hamarabb megnyithassák a kellemes szórakozóhelyet. A TECHNIKUMBAN nemcsak tanítás folyik. Az iskolával egybeépítették a kollégiumokat: ez megkönnyíti ugyan a KISZ munkáját, de sokkal nagyobb f eladó,- tót ró rá, mint a többi szervezetekre. A KISZ feladata a fiatalság szórakoztatása, nevelése, szabadidejének értelmes felhasználása oly módon, hogy mindez ne jelentsen akadályt a tanulásban. S ezeket a feladatokat sikerrel oldja meg, segít a tanári karnak a jövő szakembereinek nevelésében. BALOGH ISTVÁN „ős z ! AZ A VAS ALJ AN“— Miskolci írók és költők'irodalmi estje — Clső fecskeként örömmel üdvözlendő eseménynek voltunk tanúi november 30-án este a Nevelők Házában. Szem- és fültanúi, élvezői lehettünk annak az első pezsdülésnek, amely városunk eltespedt irodalmi életében — íróinknak a közönség elé lépése formájában — hosszú idő után először megnyilvánult. 1956. júniusa óta nem volt Miskolcon olyan irodalmi est, amelyen helyi szerzők léptek volna műveikkel a közönség elé. Kordos* László rövid bevezetője után sorban felhangzottak a Miskolcon már régebben megismert és új, illetve Miskolcon' még nem ismert szerzők versei, novellái. Nyolc költő és író műveivel ismerkedett a közönség. Füzes László, Szegedi László, Lakárdy Éva, Moldvay Győző, Tarbai Ede és Borsodi Gyula versei, Csala László és Solymár József humoros novellái nagy tetszést arattak. Nem feladata ennek az írásnak az egyes elhangzott művek szigorú mérlegelése, pusztán — jövőbeni okulás végett — az irodalmi est egészéről, mint régen várt megnyilvánulásnak a hallgatóra gyakorolt hatásáról, a hallgatóban kelt gondolatokról Kívánunk szólni. Az előadott versek, elbeszélések külön-külön nagy tetszést keltettek, és magokban, önállóan elismerést 4és dicséretet érdemelnek. ££em mondható el ez megnyugtatóan az est 'rendezéséről, a műsor szerkesztéséről, a válogatásról. Általában a spontaneitás jellemzi ezt a munkát, mert az előadott művek egymásutánjában nem sikerült fölfedezni egy — az egész műsoron végigfutó alapgondolatot, amely valamilyen profilt adott volna az estnek. Ezt a hiányt a bevezető sem igyekezett pótolni. A műsor címe: „ősz az Avasalján”, csak annyiban helytálló, hogy november 30-án Miskolcon valóban ősz volt. A másik hibája a műsornak, hogy általában nem érződött rajta 1957 ősze, nem érződött, hogy a szerzők egy szocializmust építő hősi korszakban élnek, s hogy enne* a munkának kisebb-nagyobb mértékben részesei is. Nem tudjuk, hogy a szerzők hibája-e, vagy a válogatásé, de — Szegedi László verseit és Füzes László egyik versét leszámítva — jóformán az egész műsort be lehetett volna mutatni húsz évvel ezelőtt egy polgáriliberális kaszinóban is. Érthetetlennek tűnik ez a mától, mai életünk ábrázolásától való tartózkodás. Az előadótermet nem lehet a körülöttünk zajló életből kiszakítani, az irodalmi est maga is mai életünk megnyilvánulása; azé az életé, amelyről a toll forgatóinak véleményt formálni alapvető kötelessége. Ennek hiányában nem töltheti be közvéleményformáló hivatását, és munkája öncélúvá válik. L ehet, hogy ez a bírálat kéménynek hat, s a bemutatott művek egyenként értékelve más méltatást, dícséröbb, efismeröbb bírálatot érdemelnek, de a műsor egészéről szólva, ezt -*• éppen a jövőbeni kiküszöbölése végett — elhallgatni nem lehetett. — Tartozunk az igazságnak anpak megemlítésével, hogy kellemes meglepetésként ért a Lakárdy Éva költészetében tapasztalt fejlődés, és kedvtelve hallgattuk Solymár József rövid novelláját, valamint Csala László anekdótázó-hangú elbeszélését. Füzes László, Szegedi László és Borsodi Gyula versei csak erősítették a költőink tehetségébe vetett hitün.ket; Moldvay Győző és Tarbai Ede versei tehetséges költőket ismertettek meg a miskolci hallgatóval. — Kar, hogy a szép, értékes müvek némileg vesztettek a hatásukból az egész műsor — fentiekben vázolt — hibái miatt. Szólni kell a verseket, novellákat tolmácsoló művészek munkájáról. Hiányosságnak vehetjük, hogy míg egyes verseket betanultak, másokat csak felolvastak, s ennek következtében előadásuk egyenetlen volt. Hiba volt, hogy egyikük — Faludy Mária -*■ az utolsó pillanatban lemondta a fellépést, bár a helyette beugró Bikárdi Gyula dícséretreméltóan igyekezett pótolni. Az ifjú Ruszinkó Mána ismert, kedves versmondó-előadó művészünk; különösen Lakárdv Éva verseinek tolmácsolásában nyújtott emlékezetes művészi élményt, őze Lajos — mint mindig — tehetsége javát nyújtotta, de nála is zavart a felolvasásból adódó egyenetlenség. — Kedves színfolt volt a kis ötvös Péter két zongoraszáma. A felsorolt — és a méltatáshoz mérten talán túlzottan részletezett ^ hibák kijavíthatok. — Örömmel üdvözöljük az irodalmi élet meg- pezsdülésének első fecskéjét, mert bízunk benne, hogy a hibák kijavításával és a pozitívumok továbbfejlesztésével íróink és költőink még sok örömöt, sok élvezetet nyújtanak Miskolc közönségének. (bm) , Attilának egy verse jelent meg a? egyik szegedi újságban, a »Tiszta szívvel«. Olvasd csak ezt a két strófát! ■ * „Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom.’? : A vers nagy port vert fel. különö- : sen az egyetemen. ,És ezzel egy ide jű- •leg Attila tanári karrierje is véeet- ; ért. Horger professzor, aki színleg • nagy katholicista volt, kicsapatta. • ... És ekkor döbbenteni rá először jhogy Attila egy új, előttem ismeretben eszme költője, s hogy ő nem • könnyfakasztó lírát s múltban keres- j gélő epikát ír, hanem lázító, vér• pezsdítő verset, s rádöbbentem, hogy • kiforrott benne a bor, a »Szuszogó« : "ál alatt elejtett szavak akkor még • csak érlelődő képzelgése elméletté ; vált benne. Attila céltudatos, vala- 5 mit akaró, a »Tart pour l’art« elméletet félrelökő poétává nőtt, aki az : élet igazságtalanságában fáklyát • gyújt a nemlátóknak. Tudtuk róla •többen is, hogy életszemlélete más, : mint a miénk, előrenéz más világot •keres a filozófusok, különösen Marx •segítségével —. de téljes nagyságára Icsak évtizedek múltán döbbentünk •~á; arra, hogy jóval megelőzte korát. • Minél jobban sanyargatta az élet. í annál konokabb, annál elszántabb : ’ett. : Amikor tudomására hozták kicsa- ;oltását, csak ennyit mondott: »Azért • is megmutatom!« Hogy mit, — arra j-iem válaszolt. Ült, ült órákig szótlanul, mint évekkel előbb, amikor • kikacagtuk a Mártához írt verséért. m : TT osszú évekig nem láttam Atti- j *1 lát. Csak az újságokból hallottam róla és néhány versét olvastam. • ,*• „Hy gyorsan betelik nyaram! Ordögsyekéren jár a saséi -* csattan a menny és megvillan, elvtársaim: a kaszaél.” Szegény Attila!. ; . Mintha megérezte volna..! :.. Később Bécsben hallottam róla, majd Párizsiból hoztak hírt felőle. Harmincháromban egyszer még láttam Pesten. Épp a villamosra lépett fel. Kiáltottam: Attila! Nem hallotta meg. Aztán soha többé nem láttam... e A több mint százoldalas emlékirat végéhez érünk. Egy nagy költő tragédiájának zárósoraihoz. »Mintha tegnap történt volna.,.« Attilát harminchét december 8-án Miskolcra vártuk. November végén plakátok hirdették, hogy József Attila előadást tart. De akkorra Attila már messze járt... Elment az emberek közül —■ akik nem értették meg — örökkön magába méjyedni. A vonat elé vetette magát. Pont húsz éve ennek, 1937. december 3-án. »Mintha tegnap történt volna...« Nemrégiben meglátogatott öt 1950- ben végzett diákom. Az országban elsőnek ez az évfolyam kapta érettségitételül József Attilát Hét éve végeztek. Kilenc mérnök, majdnem ugyanennyi agrártudományi egyete- ! met végzett, kettő vegyész, kettő gyógyszerész, kettő tanár, egy katonatiszt — mesélték. Dolgoznak, élik az életet, tele vannak életörömmel... Mert megértették Attilát. Ők az új kor emberei, azé a koré, amelyet , József Attila álmodott.;: CSALA LÁSZLÓ — Beszélgetés ff. Kovács Mihállyal9 József Attila egykori osztálytársával — ízlését. Adyt és Juhászt magyarázta, róluk akkor még nem tanítottak az iskolában, összehasonlította velük az irredenta költőket, Mécs Lászlót és a többieket »Ezeknek van varázsuk, amíg élnek, de versük nem lesz örökéletű.« Attila azonban nem állt meg Ady- nál és Juhász Gyulánál. Ö formában és tartalomban már akkor újra tőreI » I JÓZSEF ATTILA: Kései sirató > ; Harminchatfokos lázban égek mindig ; s te nem ápolsz, anyám. •Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik, ; kinyujtóztál a halál oldalán. ; Lágy őszi tájból és spk kedves nőből ; próbállak összeállitani téged; ;de nem futja, már látom, az időből, ! a tömény tűz eléget. [ Utoljára Szabadszállásra mentem, ! a hadak vége volt !s ez összekuszálódott Budapesten ! kenyér nélkül, üresen állt a bolt. ! A vonattetőn hasaltam keresztben, [hoztam krumplit, a zsákban köles volt már; [neked, én konok, csirkét is szereztem [ s te már seholse voltál. [ Tőlem elvetted, kukacoknak adtad, [ édes emlőd s magad. [Vigasztaltad fiad és pirongattad [s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. [ Levesem hütötted, fújtad, kavartad, [mondtad Egyél, nekem nősz nagyra, ; ■ szentem! [Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad — [ félrevezettél engem. iEttelek volna meg!... Te vacsorádat [ hoztad el — kértem én? [Mért görbítetted mosásnak a hátad? [Hogy egyengesd egy láda fenekén? ‘Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! ' Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: 'haszontalan vagy! nem-lenni Igyekszel s mindent elrontsz, te árnyéi! ; Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik no, ki csal és hiteget! ! Suttyomban elhagytad szerelmeidből Rajongva szült, eleven hitedet, ! Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, ímind visszaloptad az utolsó órán! !A gyereknek kél káromkodni kedve — > nem hallod, mama? Szólj rám! I /ilágosodik lassacskán az elmém, ’ a legenda oda. I \ gyermek, aki csügg anyja szerelmén, ! észreveszi, hogy milyen ostoba. I Xit anya szült, az mind csalódik végül, ívagy így, vagy úgy, hogy maga próbál ; csalni, í Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, l ebbe fog belehalni. kedett. »Én nem Ady és nem Petőfi akarok lenni! Én József Attila akarok lenni!« — mondotta egy alkalommal. Kinevették, nagyképűnek tartották.;. Szívós, makacs fiú volt. Mint egész életében. »Bevágom az egész latin szótárt« ,— jelentette ki egyszer. S meg is tette! L aposunk az emlékezés kéziratában. Telnek az éveik, s Attila lassan a homályba vész. Még hetedikben, a tanév kezdetén távozik Makóról. Csak néha tűnik fel.:. Egyszer könyvét hozza, máskor Es- persitet, vagy Galamb Ödönt, pártfogóit keresi fel, gyalog jön Szegedről, mezítláb, félmeztelenül, mert ingét és cipőjét levetette, hogy ne kopjon. Talpát feltörte a föld. hátán hólyagot szítt a nap. Nagyon, nagy»>n elhagyatott volt. Ütött-kopott, mint egy kóborló vándor..; — Aztán egészen megfeledkeztünk róla. Velem azonban két év múltán .újból összehozita a sors. Szegeden, az egyetemen; Attila, magyar-francia- szakos tanárnak készült. Tanult és verselt. Már volt neve. Juhász és Móra vette pártfogásba. Én még akkor sem értettem Attilát, de verseiben felfedeztem valami újat, valami egészen egyénit, formájában is, de különösen a tartalmában. Hogy mit, arra egy szomorú eset döbbentett rá. A ttila? Csapongókedélyű, olykor magábamélyedő ifjú volt. Nem, akkor még nem értettem őt. Verseit szerettem hallgatni, csaknem valamennyit felolvasta az osztálynak, de nem értettem meg... Hogy barátja voltam-e? Nem tudom. Ő azt mondta, azért kedvel, *mert nem ellenkezem vele. mint a többiek. Azt hiszem, hozzám őszinte volt.,. Hosz- szú ideig csak én tudtam árvaságát. Sajnáltam? . Csodáltam? Különcnek véltem?... Nem, nem tudom.♦Mindenesetre tiszteltem, mert tudásban felettünk állít, határozottságával, el- mélyültségével kimagaslott közüliünk, akik. vele egykorúak voltunk. Koccan a pohár... Hevíti agyunkat az erős ital. Gyümölcse ott termett Makőn, egy kiskertben, a »Szuszogóban«, melynek árnyai alatt, néhány évtizeddel «zelőtt a serdülő proletárköltő olykor megpihent, s elmerengve beszélt Miskának Juhász; Gyula »Szeptemberi kék egéről«, fehér felhőkről, és még fehérebb szap-| panhabfelhőkről, kiperdülvén a mo-: sóteknőből, mely fölé görnyedt isten- | ként hajolt az imádott édesanya »J6 neked... n#m tudod, mi az, ha valaki egyedül van.. .*< 1 Vaskos kéziratok öteget tesz az asz-; talra. A borítólapon hevenyészett ■ betűk: József Attila. Irta H. Kovács; Mihály, a Földes Ferenc gimnázium; tanára. — Két évvel ezelőtt az Irodalom- • történeti Társaság kért fel rá, hogy | írjam meg emlékeimet. Amikor kész; lett, elolvasták, jónak találták. Az-| tán qaindon abbamaradt... Féltveőrzött könyvecskét nyújt fe-; lém, melyet az idő vasfoga már ki-i kezdett » — Ismered? Persze, nem ismerhe-j ted... Attila első verseskötete. • Kilencszázhuszonkettőben adta ki a szegedi Koroknai-nj -inda. Juhász Gyula írta az előszavát. »Ez a nagyon fiatal és nagyon tehetséges költő a legteljesebb mértékben megérdemli, hogy a figyelem feléforduljon ...« »...őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni.« Hetedikes volt akkor. A kötetre való kéziratot már hatodikos korában rendezte. Itt van, látod, ez az ejső verse, amivel a nyilvánosság elé, az osztály elé lépett: »Távol, zongora mellett«Gúnyoltál^ érte. Attila nem hagyta magát! Vitázott, érvelt. .S amikor megunta a meddő szót, legyintett: Eh, nem értetek engem! — leült és órákig egy szót sem szólt. K evesen értették és biztatták Attilát. Még a tanárai is... Emlékszem, egy alkalommal rábeszéltük, hogy a Loreley t, amit versben lefordított, mutassa be a német tanárnak. »Nézze fiam — intette —, ne törje magát ilyen hülyeségekkel. ETijlrődy különben lefordította már. Maga csak tanuljon.« — De Attila nem kedvetlenedéit el. Ha kellett, még tanáraival is vitába szállt. »Tanár úr kérem — állt fel hirtelen az e^yik magyar órán —, mi a mondanivalója a »Siondy két apródjá- nak?« Hogyan mutatja a történelmi kort?« Más alkalommal így fakadt ki: »Nekem ez nem elég! Én eredetiben akarom élvezni a verset!« S a sok tanulnivaló mellett nekilátott az angol nyelvnek, hogy eredetiben olvassa Byront. Talán - leginkább Tetlamanti, a magyar és később német nyelv tanára értette meg akkoriban Attilát, ő igazgatta. Nem a verselését, — az
