Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

4 ESZAKMAGTAROESZÄG Vasárnap, 195*7. november IT é^ibékíthetetlenek EGY ÉVE, hogy fellobbant az ellen­tét tüze Egervári László vállalati igazgató és Novak János alapszerve­zeti párttitkár között. Egy éve folyik az egymás életét megmérgezö ellen­ségeskedés. Ügyükkel mái- foglalko­zott a pártszervezet, a pártbizottság, a vállalat személyzeti osztálya, de sajnos nem sikerült lezárni ezt a vérigsértö, a párt életétől idegen sze­mélyi vitát. Nem, mert hol Egervári­ban, hol Novákban támadt íel újra és újra a hiúság, a sértődöttség, a meg­bántott ember kielégíthetetlen bosszú­vágya. S miközben egymást rágal­mazzák, marcangolják, eszükbe sem jut: milyen nagy kárt okoznak ezzel a pártnak, a pártegységnek. Az ellenforradalom vihara még el sem ült, mikor kezdetét vette a két ember között a viaskodás. Miért, mi volt ennek az oka? Az ellentét szikrája egy januári összejövetelen pattant ki. A kommu­nisták — köztük Novak János és Egervári László is — a párt újjászer­vezéséről beszélgettek. Élénk vita folyt. Felszólalt Egervári László is. — Javaslom — mondotta —, csak azok szervezzék a pártot, akik nem kompromittálták magukat. Mert van­nak itt is olyanok folytatta Eger­vári —, mint például Novak János és Karácsonyi Miklós elvtárs, akik sú­lyos hibát követtek el az elmúlt évek­ben. Rákosista, sztálinista módszerek­kel dolgoztak. Az a véleményem, job­ban terfnék, ha nem folynának bele a párt szervezésébe. Váratlanul, döbbenetesen hatott a szó. Oly viharos, paprikás lett ezután a hangulat, hogy félbe kellett szakí­tani a tanácskozást. Novak sértődöt­ten, ingerülten ugrott fel székéről és haraggal utasította Egervárit. — Azonnal hagyd el a helyiségét! PEDIG MINT MONDJÁK az elv­társak, Egervári nem rosszindulatbó tette ezt a megjegyzést. S ettől kezd­ve egyre jobban éleződött Novak és Egervári között a harag, az ellen­szenv. Ennek nyomán később két részre szakadt a pártszervezet, sőt a pártvezelőség is. Nem volt ez titok a vállalatnál, úton-útfélen mindenki az ő ügyükről beszélt. Szégyen, nagy baj ez, hisz mind­ketten kommunisták. Egervári László 1945-től tagja a kommunista pártnak. Egyszerű munkásként kezdte életét. Dolgozott, tanult, így lett vezető. Hogy milyen ember? Idézzünk né­hány megállapítást a dolgozóktól. Csermák. Károly géplakatos* PÓrton- íkívüii ezi mondta róla: — Egervári Lászlót az elleníorra- dalom alatt ismertem meg. Többszöx •hallottam tőle: »-Kommunista voltam, az is maradok.« Szabó Sándor gépész, kommunista veterán: — Egervári elv társ közve tlen em­ber, szeret beszélgetni a dolgozókkal, — mondotta. — Szókimondó, őszinte ember. Lelkiismeretesen, pontosan végzi munkáját. Többször láttam, még éjjel is bejött dolgozni. — Még ilyen igazgatóval nem talál­koztam mint Egervári elvtárs, — mondta a szakszervezeti elnök, Kocsis József elvtárs. — Nyíltan ki mert állni az ellenforradalom alatt; is. Meg­akadályozta például, hogy felolvassák a sztrájkra úszító táviratot. Ezért nem állt le nálunk a munka egy percre sem... Szurdok! Ferenc elvtárs, pártveze­tőségi tag pedig így beszélt: — Egervári elvtársinak igaza . van. Most nagyon sok a »-hős«. Egervári László a párt felhívására azonnal hozzáfogott a kommunisták sorainak rendezéséhez. Többen az ő kiállására, meggyőző, lelkesítő szavá­ra léptek be még novemberben a pártszervezetbe. IGEN, EZ MIND HELYES és dicsé­retére válhat Egervári Lászlónak. Az azonban mégsem volt helyes, hogy rákosistának, sztálinistának nevezett másokat. Az sem volt szép, amikor ingerülten kijelentette: »Űtálom a politikai osztály egyes tagjait.« Nem volt helyes mái' csak azért' sem, mert akkor még forrongó, lázas volt a hangulat. Ezeket — bár Egervári most már látja, hogy voltak meggondolatlan, felelőtlen kijelentései — Novák jogo­san rójja fel neki. De ha Egervárival szemben ilyen következetes Novák elvtárs, akkor az ember elvárná és az lenne az igazság, hogy magával szemben is ilyen legyen. Januárban ugyanis a vállalati értekezleten ő is kijelentette: »Szégyelem magam, hogy ilyen bürokratikus apparátusban dol­goztam, mint amilyen a politikai osz­tály volt.« Mondott akkor Novák elv­társ egyebet is. Miért nem tud hát megbocsátani ezért Egervárinak, ha magának meg tudott bocsátani? Igen, az emberele tévedni is szok­tak az életiben. A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, — tartja a köz­mondás. Itt csak az a kérdés: hogyan bíráljuk el ezeket a tévedéseket, bot­lásokat? Novák elvtárs rosszul tette, amikor ilyen élesen reagált a bírálat­ra. Elismeri ugyan, hogy Egervári jó szakember, — de mint mondja: — nem lehet rábízni emberekét. Es No­vák elvtárs ahelyett, hogy pártsze- rűen megvitatta volna Egervárival a kérdéseket, a bosszúvágytól fűtve egyre-másra gyűjtötte a terhelő ada­tokat, konkrétumokat Egervárira. Egerváriról alaptalanul olyat is állí­tott például, hogy az ellenforradalom alatt összejátszott a munkástanács elnökével, rendelkezésére bocsátotta a páncélszekrény kulcsait, stb. EGYSZÓVAL gyűltek az adatok, amelyről Egervári László is értesült és pártfegyelmi eljárást kért maga ellen. Végül a pártbizottság foglalko­zott az üggyel, s megmondták Novák- rak is, Egervárinak is a hibáit. Kérte őket a pártbizottság, zárják le ezt az ügyet. De Novak elvtársban még ezek után sem volt. meg a jószándék, mert így nyilatkozott: '— Felőlem Egervári dolgozhat itt örökkön-örökké, de szimpatikus soha nem lesz nekem! A tüske teliét tovább él, szúr, mar, élezi az ellentétet, amire mái* sok, na­gyon sok időt, energiát fordítottak felelős funkcionáriusaink is. Ezt az erőt, energiát hasznosabb dolgokra fordíthatták volna. Kár az ilyen, sze­mélyi ügyek tisztázására ilyen sok időt pazarolni. Annál is inkább, mert a kommunisták előtt nagy feladatok állnak. Ezeknek a megoldása, egysé­ges kiállásra, munkára szólítja fel a párt tagjait.. A párt számára létkérdés a kommunisták egysége. Ez nem tűr sem frakciót, sem végnélküli személyi vitákat. A személyi vita, — mint- ahogy ez a vállalatnál is így történt , szétforgácsolja a pártszervezet erejét, elvonja a kommunisták figyel­mét a feladatokról. Reméljük, hogy végre ezt Novák és Egervári elvtárs is megérti; TÖRÖK ALFRÉD Határidő előtt teljesítsük az évi tervet A.lig hat hét — s vége az évnek. ** Üzemeink, bányáink vezetői­nek, dolgozóinak számot kell ad- niok arról, hogyan dolgoztak az 1957-es évben, miként teljesítették vállalásukat. E számadás most kü­lönösen nagyjelentőségű, mert ez az év volt hivatva, hogy beheggessze az ellenforradalom okozta sebeket, hogy kilábaljunk gazdasági nehéz­ségeinkből. Nagyjelentőségű azért is, mert a következő évben eddigi eredményeink alapján megkezdjük a 3 éves tervet. A szerkesztőségünkhöz naponta érkező győzelmi jelentések azt bi­zonyítják, hogy az évvégi számadás eredményes lesz. Megyénkben már nem egy brigád, akna, műhely tett eleget éves tervelőirányzatának. A Miskolci Festőipari Vállalat dolgo­zói már október 28-án jelentették: teljesítették 1957. évi tervüket. A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei közül november 7 tisztele­tére három bányaüzem teljesítette éve6 tervét. Legjobb eredményt az ormosi és a bükkaljai bányászok érték el, akik azóta már sok-sok tonna szenet adtak népgazdasá­gunknak terven felül. Sajnos, vannak olyan vállalatok is, amelyek nem dicsekedhetnek ilyen szép eredményekkel. Különö­sen az építőiparban és a gépgyár­tásban tapasztalható lemaradás. Az éves terv teljesítésében lémaradők példája arra utal, hogy nincs okunk elbizakodottságra. Az előttünk álló 6 hét alatt, a verseny utolsó sza­kaszában — a finisben — meg kell fognunk a munka végét s pótol­nunk kell a lemaradást. Az éves terv sikeres teljesítése érdekében különösen nagy feladat vár a pártszervezetekre. Az üze­mek, bányák pártszervezetei szólít­sák harcba a kommunistákat. A kommunisták legyenek most is a vállalás teljesítéséért folyó harc élharcosai, legjobbjai. Munkaterü­letükön személyes példamutatás­sal adjanak új lendületet a meg- újhodó szocialista munkaverseny - nek. Ne tűrjék el a lógást, leplez­zék le azokat, akik a munkaidő ki nem használásával, a technológiai fegyelem megsértésével lassítják a munkatempót. A kommunisták sze­mélyes példamutatásuk által ra­gadják magukkal a pártónkívüli dolgozókat. Nagy feladat vár a verseny fini­sében a gazdasági vezetőkre, a mű­vezetőkre, a termelés közvetlen parancsnokaira. Kövessenek el min­dent, hogy biztosítsák a dolgozók részére a műszaki feltételeket. Ne legyen bánya, akna, ahol ezekben a kemény hetekben üres csillére kelljen várni, vagy ne legyen meg­felelő munkahely. A verseny utolsó szakaszában ko­moly munka vár a kiváló dolgo­zókra, az újítókra is. A kiváló dol­gozók segítsék a gyengébbeket* inert az éves tervet csak úgy lehet idő,előtt, vagy időre befejezni, ha mindenki elvégzi a maga munká­ját. A verseny finisében nem szabad azonban elfelejtkezni a minőségről, az önköltségcsökkentésről sem. Nem elég a tervek mennyiségi tel­jesítése. Azon fáradozzanak dolgo­zóink, hogy betartsák a technoló­giai utasításokat, ne legyen selejí- jük. s csökkentsék az általuk elő­állított áruk önköltségét, mert csak így sikerül mielőbb kilábalni gaz­dasági nehézségeinkből, abból, a nehéz kátyúból, amibe az ellen­forradalom taszított bennünket. Köszönet az egészségügy kiváló katonájának A magam és családom nevében a lap hasábjain mondok, köszöne­tét dr. Forinyák László körzeti or­vosnak odaadó és lelkiismeretes tevékenységéért, amellyel ■- csalá­dunk. de utcánk betegeinek gyó­gyulását is elősegítette. Úgy érez­zük, hogy a nyilvánosság előtt kell megköszönnünk fáradságát, hiszen a járványos időszakban tudomá­sunk. szerint ő maga is beteg volt, mégis megteremtette annak előfel­tételét, hogy családom betegségé­ből felgyógyuljon. Utcánk lakói az elismerés hangján szólnak munká­járól, mert áldozatkész és fárad­ságot nem ismer, ha betegről s an­nak gyógyításáról van szó. Köszön­jük, kedves doktor úr, fáradozásait, s kívánjuk, hogy a jövőben tovább­ra is sikeresen gyógyítsa az egy­szerű munkásembereket, és csalá­dokat, GAÁL ERZSÉBET Miskolc, II., Torontáli u. 8. sz. LAKARDY fiVA: L A 3 K A ÜZEN Mióta ember e földet járja, mindig kutya volt leghübb barátja. Házát, nyugalmát, békéjét védte, jóban és rosszban osztozott véle. Most, hogy a tudás új szárnyon indult és új fényektől árnyba vész a múlt, új holdban kering a földünk körül; világűrben ő száguld egyedül. Szívverése a földre visszatér tudós emberek tudós műszerén. Oly messze jár. hol nem járt senki amiről nemrég azt hittük: mese. Ott fenn tapasztal ezer új csodát, kutatja az űrt és a nap nyomát. Üzen. hogy való arra is a‘lét. s elküldheti majd oda emberét. Hogy nemisokára véle utazunk és új győzelem lesz az új utunk. Ember! Nincs messze, még kis türelem; Lajka kis szive új békét üzen. KÉSZÜL A CUKOR — Látogatás a Szerencsi Cukorgyárban — tpurcsa valami egy egészen friss . könyv, antelyen érzik még a nyomdafesték jő szaga ús mámorba ringatja az írogató, olvasgató em­bert. Aztán ha ehhez az illathoz a szavak, mondatok muzsikája,, igaz gondolatok melege is keveredik: a könnyű mámor bűvöletté, a költé­szet mágiájává változik. S mi ezért az ajándékért vesszük kezünkbe a könyveket. Ezt, az élet hétköznapjai fölé emelő ünnepet, varázslatot vár­juk, keressük minden írásban, akár regény, novelláskötet, akár verses­könyv lapjairól szól hozzánk ... Hogy milyen művű ajándék Sze­gedi László jelentkezése, a Csillagok alatt c. verseskötet, amely most ke­rült ki a költő tolla alól? Nemes kő, amelyet most vetett ki % fejtőcsákány hegye, csak nincs még csiszolt, végleges, tökéletes alakja, Mit szeretne kifejezni ez a hason­lat? Szegedi László kötetében a versek fokozott gondolati gazdagságával, az olthatatlan közlésvággyal szemben ott a forma egyenetlensége, a kifeje­zés olykort homályossága, az arány­lag szűk témakör. A feltorlódó ha­sonlatok számtalanszor szárnyukat vesztik a fogalmazás pongyolaságán, azon, ahogyan a leöltő bennfelejt sa­lakot is a gyöngyök sorában. Persze, nem azt rójuk fel elsősor­ban, hogy forma és téma dolgában talán kissé egyhangú ez a verselés, merthogy a kereszt- és párosrime- ken kívül néhány szabad vers jelen­ti csak a költő külső vértezetét! Nem! Hiszen a hegedű egyetlen húr­ján is lehet zseniálisat alkotni, ha mestere valaki a dallamformálás­nak. cÁ ('liJlaqßk- SZEGEDI LÁSZLÓ VE R S E S K Ö N Y V É R Ő L ­Például Szegedi Lászlónál is, ha in­tuíció és formaalkotó készség sze­rencsésen ötvöződik verselésében, olyan harmonikus tehetségre valló dalok születnek e találkozásból, mint a balladai hangvételű Nádvágó c. vers, mely kötetének egyik legsike­rültebb részlete. Szegedi verselésénél megfogható és kiirtható hiba az előbb említett formai bizonytalanság és egyszerű­ség mellett a jelzők, hasonlatok is­mételgetésében, a rímek igénytelen­ségében is jelentkezik. Viszont: az merje ezekért az első követ rádobni, aki segített is neki a hibák kijavítá­sában, verselésének tökéletesítésé­ben! És itt jutottunk ama elgondolkoz­tató jelenséghez, amely feltétlen szót követel, ha a költő első összegező számvetését, ezt a kis verseskötetet értékeljük. Mert miről van szó? \ Ji/I unkássorból, a legegyszerűbb Lfí világból került Szegedi Lász­ló a rohanó élet forgatagába, szívé­ben hordozva a dalolás ösztönét. Ez az ösztön benne dolgozott a minden­napi kenyérért folytatott harc évei során éppen úgy, mint amikor már a munkásság ügyének szószólójaként az újságíró pennát vette kezébe. Éj­szakáit áldozta azért, hogy tanuljon, jól megállja helyét új munkaköré­ben. S ezek mellett még irt! Elégi­kus hangulatú dalokat a régi világ esett embereiről, falusi estékről, a bennük rejtőző cifra nyomorúság­ról, a víg szőlőhegyről, melyen élt, s amely csak azoknak volt víg, akik­nek szőlőjét őrizte. Irt és v>olt ereje, hogy amikor ta­lán nem becsülték eléggé művészi munkáját, lekicsinyelték, akkor is biztasson a közös ügy győzelméért. „Elestél? Göröngyös az út? Ma is nagyon nehéz az élet! De akarni kell és célba fut Vágyad, álmod és reményed. Eredj tovább, érd el a célt! Nézd az ígérő Holnapot, kovácsold az izzó acélt — vedd le az égről a Napot!” Mintha csak magát is ösztönözné, hagy a körülötte burjánzó kishitűsé­gen, gúnyon erőt vegyen, fii ilyen nehéz lehetett, s lehet x mindezt így végigcsinálni, nem tudván, hányadán áll a világ­gal! Mert nemigen volt mellette nyílt ember, aki segítette, irányította. Aki a formára, a mesterségbeli tudásra tanította volna. Hogy általa az, amit annyiszor megálmodik, ami a szívé­ben öröm vagy keserűségként fel­gyülemlik a világ dolgainak láttán: igazgyöngyként hulljon elénk. Ha megjegyzést tettek is dolgaira, a há- tamögött történt, a abban is több SUSTOROGVA CSAP A MAGAS­NYOMÁSÜ víz a vagonba és pár má­sodperc múlva, magával sodorva a cukorrépát, már az ajtókon hömpö­lyög kifelé, hogy eltűnjön a földalatti csatornában. A Szerencsi Cukorgyár ELFA berendezése naponta több mint 200 vagon cukorrépát »mos« ki és szállít a cukorgyár épületébe, ahol alig nyolc óra alatt cukrot, répasze­letet és melaszt készítenek belőle. Mi történik ezalatt a nyolc óra alatt? A cukornéjJát a magasnyomású víz és egy szivattyú az épület belsejébe viszi. Itt először alaposan megtisztít­ják a rajtamaradt szennyeződéstől, azután hosszúkás, háztetőalakú szele­tekre vágják. A szeletelőtől két szál­lítószalag viszi tovább a diffúziós te­lepre. A cukorkészítés tulajdonkép­pen csak itt kezdődik. Az eddigi mű­veletek csak az előkészítést szolgál­ták. Nagy, 60 hektoliteres edények­ben vizet adnak a répaszelethez és kivonják belőle a cukrot. A folyamat elég magas, 60—70 fokos hőmérsékle­ten megy végbe és a további fázisok is mind magas hőmérsékletet igényel­nek. Ezért a cukorgyár épületében volt a csipkelődés, mint a baráti se-, gítő szándék. , Ez így igaz! S merthogy világos ( előttünk mindama nehézség, amellyel ( a hétköznapok emberének meg kel-( lett küzdenie a poéta-rangért, hát. ezért becsüljük és értékeljük Sze- ( gedi László leötetét, ezért érezzük t ünnepnek a Csillagok alatt c. köny-, ve megjelenését. Vagy nem vérbeli költő, aki úgy tud írni egy új cso­dáról, mint ő a Sajómenti fények c. versében, mely Kazincbarcika születésének állít emléket?! Nem, nem azt mondom, amit ő maga ad egyik versében a „rossz­májú kritikus” szájába, hogy: írjon prózát! Ellenkezőleg! Igyekezzék technikai készségét fejleszteni, írjon minél több verset! De érlelje, csi­szolja őket, mielőtt napfényre ke­rülnek. Mert amit a Csillagok alatt c. kötet nyújt, sokkal több, mint próbálkozás. Határozott költői arc­éi. Egy egészséges hajtás, amely azonban nem tud kibontakozni a r1eáfonódott kártékony növényzetből jl/f i most jószándékkal könnyű kis metszöollót fogtunk, kipusztí­tani ezeket az élősdi növényeket. Ha bízik Szegedi László a mozdulat őszinteségében, a metszések helyes irányában, annak hasznát magán tudja majd lemérni. Költészetén, amely sokkal többre hivatott és ké­pes, mint amit pillanatnyilag mutat. És csak hasonlóan biztathatunk minden jószándékú t&rátot, akinek nem közömbös, hogy Miskolcon egy- gyel több legyen a táj népéről, élr- téről daloló költő, eggyel több le gyen, aki dolgos nappalainknak és vidám estéinknek a verselés erejével állít &miéket. MQLDVAY. GYŐZŐ igen nagy a meleg, úgy, hogy helyen­ként a 35 fokot is meghaladja. A diffúziós edényeket cukros-lé és kilúgozott répaszelet hagyja el. A ré­paszeletet. préselik és a termelők, mint nedves répaszeletet kapják meg. Ha szárítják, akkor száraz répa­szelet néven kerül a gazdákhoz. A cukortartalmú levet mésszel fehérí­tik, majd széndioxiddal kivonják a feladatát elvégzett meszet, amely mésziszap néven igen fontos talaj­javító anyag. A fehérített levet először elősűrí­tik, majd az így nyert sárgásbarna szirupot az úgynevezett vákumkészü- lékekben 75—80 fokon főzik. A vá- kumkészülék egy hengeralakú nagy tartály, amelyből a főzés előtt kiszív­ják a levegőt, hogy alacsonyabb hő­mérsékleten forrjon a szirup és ne égjen el a benne lévő cukor. A főzés addig tart, amíg megjelennek az apró cukorkristályok. Ekkor hűtőkbe csur­gatják. Ezután már csak a szirup és a cukor szétválasztása van hátra, melyet a centrifugák 6—8 perc alatt elvégeznek. Ezek gyorsan forgó, lyu­kacsos falú kerek edények. A gyors fordulattól kicsapódik a szirup és a folyamatot víz és gőz hozzáadásával gyorsítják meg. A hófehér, de még 'mindig forró cukrot szárítják, osztá­lyozzák és csomagolják. , A TÖBBI ÜZEMRÉSZTŐL ELTÉ- ,RÖEN a csomagolóban és az osztá- ,iyozóban igen sok nő dolgozik. Ez a i legkönnyebb munka, bár a többi (üzemrészben legalább annyi gép se- igíti a dolgozókat, mint itt, mégis elég J fáradságos a cukorgyáriak munkája. a A gyár felszerelésének egy része el- i avult. Az elősűrítéstől a centrifugálá- Jsig magas hőmérsékletet kell terem- iteni, s ez különösen nehézzé teszi az i itteni munkát. Nem kis feladatot je- Jlent az, hogy talán sehol sincs olyan i‘>évvégi hajrá«, mint a cukorgyárak- ban. Az év nyolc hónapjában mind­össze pár állandó munkás javítja, tartja karban az üzemet, de szeptem­ber közepétől azután nincs megállás. A Vasárnap, hétköznap, éjjel-nappal Jegy percre sem állhat le az üzem. i A Szerencsi Cukorgyár naponta A 210—220 vagon cukorrépát dolgoz fel. J A mérnökök és szakemberek azon fá­ÍI radoznak, hogy ezt a mennyiséget a lehetőségekhez képest fokozni tud­ják. A legközelebbi tervük a diffúziós telep átalakítása. AZ ÁTALAKÍTÁS EREDMÉNYE­KÉNT folyamatossá tudnák tenni a »kilúgzás«-t, amely eddig 50—60 per­cei vett igénybe. Régi tervük az is, hogy villanymotorokkal cserélik ki a még meglévő gőzgépeket. Ha ez sike­rülne, az üzemben 3—4 fokkal csök­kenne a hőség. Gyorsabban és köny- n$ ebben tudnának dolgozni az embe­rek. Ha ezeket a felújításokat egy­két éven belül el tudnák végezni, le­hetőség nyílna rá, hogy a Szerencsi \ Cukorgyár akkor is fel tudja dolgozni fa környék termését, ha jelentékenyen * megnövekedne a vetésterület 0 f termésátlagok. (B. L)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom