Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-08 / 262. szám
^ ^ ^ * v r '—fin ÉSZAKMAG YARORSZÄG Csütörtök, 1957. november 7. Péter János beszéde az ENSZ 3. számú politikai bizottságában bályzatának erre a paragrafusára hivatkozott. Már pedig, ha ezt a paragrafust megtámadjuk, ez csak megerősíti a Főbiztosi Hivatal működési szabályzatának azt az alapelvét, amely az önkéntes hazatelepülést tekinti elsődleges megoldásnak. A Főbiztosi Hivataltól kapott értesülés szerint az Egyesült Államok és Kanada kormánya vállalta, hogy fedezi a jelenleg ott élő, hazatérni kívánó magyar disszidensek utazási költségeit. Remélem, hogy ebben az új helyzetben meg van a lehetőség arra, hogy a közgyűlés kibővítse a főbiztosnak adott felhatalmazást. Szeretném, ha a bizottság megvizsgálná — mondotta Péter János -V-. van-e mód arra, hogy az előbb említett határozat hiányosságát egy másik határozat pótolhatja. Január 25-én a közgyűlés ugyanis határozatot fogadott el a menekült-kérdésről általában és különösen a magyar menekültek kérdéséről. E határozat felkérte a főbiztost, hogy „hivatala működési szabályzatának megfelelően fejtsen ki további erőfeszítéseket a probléma megoldására. — Nem kívánom részletesen elemezni a magyar disszidensek különU.1 DIÓSGYŐRBEN* böző típusait — folytatta a magyar küldött —, de szeretném felhívni figyelmüket sok kiskorú tragikus helyzetére. A külföldre távozott magyarok több mint 25 százaléka kiskorú. Körülbelül 18 ezer a 14 éven aluli gyemnek. Tízezren szüleik nélkül élnek. Önök is jól ismerik a kiskorúak problémáit, akkor is, ha együtt vannak családjukkal. Elképzelhető, hogy szülők nélkül milyen sorsra jut sok ilyen szerencsétlen gyermek. Ha nem adjuk vissza ezeket a gyermekeket szüleiknek, ezrek, meg ezrek leírhatatlan tragédiájának leszünk tanúi. Kérésünk szerény, de teljesen megalapozott. Azt kívánjuk, hogy szüleik kívánságának megfelelően, ezek a gyermekek visszatérhessenek családjukhoz. Reméljük, hogy a Főbiztosi Hivatal segíteni fog ennek a rendkívüli fontos kérdésnek a megoldásában. Minden további késedelem jóvátehetetlen kárt okozna ezekben a gyermekekben. A főbiztos és az ENSZ 3-as számú bizottsága segítséget adhat, hogy megtaláljuk e gyermekek számára a hazafelé vezető utat, így megmentjük jövőjüket *— mondotta befejezésül Péter János. (MTI) A nehézipari miniszter elismerése a bányászoknak A nehézipari miniszter elismerését és köszönetét fejezi ki a szénbányászat dolgozóinak abból az alkalomból, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére a szénbányászat november 6-án kiemelkedő eredményt ért el: napi tervét 115.5 százalékra teljesítette. Méltó eredmény ez az októberi forradalom ünnepéhez, mert ezzel a szénbányászat 11.7 százalékkal túlhaladta az 1956, III. negyedévi termelési szintet. A szénbányászok most újabb tanú- jelét adták annak, hogy hűségesen ragaszkodnak a szocializmus eszméjéhez, a népi államhoz, a párthoz és a forradalmi munkás-paraszt kormányhoz — mondja a miniszteri elismerés. (MTI) | HEGYALJAI TÖRTÉNETEK Hl III A MÉRTÉKEGYSÉG AZ ÖRÖM ÜRÖMMEL JÁR ? (Tudósítónktól.) UJDIÓSGYŐR LAKOSSÁGA örül annak, hogy rendezték piacterét: korszerű vásárcsarnokot kapott, a zöldséges piacrészen pedig új, kőből épült árusító-fülkéket állítottak az ócska fabódék helyére. Az újdiósgyőri piac ma méltó az ország legnagyobb vidéki ipartelepéhez. Azaz csak lenne, ha a csarnok körüli kikövezett teret tisztán tartanák. Mert ez a tér tele van mindenféle piszokkal, szénával, szalmával, gyümölcshulladékkal, villamosjeggyel és egyéb bacilust gyűjtő és terjesztő anyaggal. Megszűnne a bosszúság, ha a piacteret rendszeresen takarítanák. * ÖRÜLTEK A SZAMOS UTCA LAKÚI, amikor kikövezték az utcát és bevezették a vizet. A bosszúságot az okozta, hogy csak egy vízcsapot szereltek fel, azt is az utca legmélyebb pontján, a Jegyző utca sarkán. Hogy a feleslegesen kifolyó víz elfolyjon, készítettek egy levezető-csatornát is. Ez azonban már nagyon régen bedugult és így a vízcsapot még a nyári szárazság idején is nehéz száraz lábbal megközelíteni. Ha pedig esik az eső, amikor az esővíz is itt gyűlik össze, a vízcsapot valóságos tenger veszi körül. Az utca lakóinak máris gondot okoz az, hogy mi lesz az őszi esőzés, vagy a tavaszi hóolvadás idején. Az illetékeseknek most kellene intézkedni! * KEDVES MEGLEPETÉST SZERZETT a sokat szidott villamostársaság az újdiósgyőrieknek. A piactéren egy szép, tágas és fedett várótermet létesített. A várócsarnok azonban majdnem használhatatlan. Éjszakánként lelkiismeretlen, feltehetően ittas egyének illemhelynek használják a váróhelyiséget. Helyes lenne, ha a hatóságok a garázdálkodók közül néhá.nyat elfognának és alapos bírsággal vennék el az ilyenek kedvét a közvagyon bepiszkolásától. * AZ ÜJDIÓSGYŐRIEKNEK MINDENKI KEDVESKEDNI AKAR. A Lenin téren és a piactéren órát állítottak fel. A bosszúság az, hogy a piactéri óra mindig fél 3 órát mutat. Rendületlenül áll. Bella Sándor L'gyesek azzal vá^ dőljék a Tokaj- vidékieket, hogy a pincében csípnek be, aztán elmennek a vendéglőbe egy kisfröccs mellé mulatni. Ezért teljesítik rendkívül nehezen tervüket a hegyaljai vendéglátóipari egységek. Lehet, hogy alávaló rágalom az egész s nem is erre kíván célozni az itt következő történet. A háború előtt, amikor még a vizsgák alkalmából a tisztelendő úr ült a díszhelyen, az egyik elemi iskolában azt kívánta hallani: mit tudnak a mértékegységekről a nebulók. Amikor a köbtartalomhoz jutottak a kis legények, sehogy sem találták ki, hogy itt melyik egységből kell kiindulni. A tisztelendő úr nyá-. jas mosollyal figyelte az ártatlan kis elmék vergődését és intett a zavarban lévő tanítónak, hogy hagyja csak, majd ő rávezeti a gyermekeket a. helyes feleletre. Megszólította tehát az első sorban ülő Katona Pistái: — Figyelj, kisfiam. Mit mond édesapád, ha bemegy a vendéglőbe? A gyerek önérzetesen kihúzta magát: — Az én apukám csak a sajáttermésű bort issza meg. Azt mondja, a kocsmárosok elpancsolják a jót is. — Ülj le, fiacslcám, buta vagy — intette le Pistát a tisztelendő és a következő fiúra mutatott. Sokkal különb feleletet azonban ettől sem kapott, mert mintha csak bujócskát játszana a szavakkal, így válaszolt: — Adjon egy stampedli pálinkát. A következő kiválasztott egy pohár bort kért. A tiszteletbeli vizsga- biztos ennyi értetlenség láttán kedvetlenül és rosszalóan csavarta meg a fejét. EkUcpr a többnyire csak a szamarak padjában ülő Tojju Marci félnyújtotta a kezét s úgy jelentkezett, hogy majd kiesett a pádból. — Én tudom, én tudom már tisztelendő úr. — Hát mondjad hamar, fiacskám, — derült fél a nagy fekete ember. Marci felugrott és jobb vállát felhúzva, mellét kidüllesztve, különös rátarti állást vett fel. Aztán öklével hatalmasat sújtott a pádra, hogy csak úgy táncoltak a tintatartók és kivágta: — Froccsötü! Az ünnepi alkalomra összegyűlt szülők harsány nevetésben törtek ki és megállapítottak, hogy ennek a bitang Marcinak a huncutsághoz több esze van, mint az elsőpadbeli eminenseknek. (solymár) A borsó egykor csak a nemesek kiváltságos eledele volt A városi csarnokok és piaci standok ősszel is bővelkednek zöldáruban. Mindenütt bőségesen kapható a kelkáposzta, amely a földközitengeri országokból származik és amely több zöldségféle szülőatyja. A kelkáposzta^ élékhez számítják a- káposztát, a karfiolt és a karalábét is. A karalábé egyébként a XVI. században került hozzánk, mégpedig Olaszországból. Régi zöldségféle a sárgarépa, ami már a rómaiaknak és az ókori görögöknek is kedvelt eledelük volt, s a középkorban csemegeként szerepelt a kolostorok étlapján. A répafélékkel rokonságban van a ■G) haj száll az ének, zeng az ének .......................... ............................................................... ( A Kossuth-ulcai fiúiskola úttörőinek vendége voltam a november 7-iki ünnepségen) retek, amelynek hazája Nyugat-India, ahol vadon terem. A retket csak Európában nemesitették. A borsónak igen furcsa, szinte hihetetlen története van. Angliában a XV. században olyan ritka főzelékféle volt, hogy egy parlamenti határozat értelmében csak nemeseknek engedélyezték a borsó fogyasztását. Egyébként ezeket a földközitengeri növényeket már a kőkorszak és a bronzkor időjén is ismerték. A borsóval rokon bab Amerika felfedezése után került Európába. Az ubor- lui Indiából jutott el Európába, már , a középkorban. A fejessaláta a föld S egyik legelterjedtebb növénye, mert Amerikától egész Szibériáig mindenütt terem. t -------------oqo-------------. — Egy kiló ópiumot találtak Jugoszláviában a belügyi szervek egy egyetemista lakásán. Az ópium vá- ,szonzacskóba volt elrejtve. Ä nyomozás kiderítette, hogy a mérget egy zágrábi gyógyszerész készítette mákból. — Dr. Arthur Vorwald, a detroiti Wayne State University orvosi fakultásának tanára kijelentette, hogy 'a lehullott falevelek elégetése éppen 'olyan veszélyes, mint a cigaretta füstje, mert a fojtó, nehéz falevél- füst is rákot okozhat. Nem álom, valóság! 5-ös találatra 750000 forint nyeremény A LOTION! hogyan ünnepelték meg 1917-ben —\ a háború harmadik esztendejében -— \ az első proletárállam megszületését. \ Csillogott a fiúk szeme. némelyikük-\ nek a nyakkendőjénél pirosabbra J gyűlt az arcocskája, ahogy az igaz-J gató bácsi »meséjét-« hallgatták. \ Hát még amikor a Szovjetunió fejlő-\ déréről szólva az új, nagyszerű győ-jj zelem, a második mesterséges bolygód felbocsátása került szóba... ! — Le-J hét, gyerekek — mondta nekik azj igazgató elvtárs, — hogy talán nem J is olyan sokára és éppen ebben a he-J lyiségben fogjuk végignézni a televi-J zió közvetítését a Holdból. Leirha-J tatlan az a lelkesedés, amit ezek aj szavak váltottak ki a fiúk között. Aj tanáraik mesélték, hogy egyébként isj az utolsó napokban szinte állandóJ tárgya beszélgetésüknek a bolygó, J benne a kiskutya és természetesen J szinte kivétel nélkül elterveztek egyj kirándulást — a Holdba. * Boldog nemzedék, hiszen szemük J előtt valósul meg mindaz, amiről azj emberiség évszázadok óta csak na-J gyón merész álmaiban álmodozott... J Olyan jó érzés itt lenni 3 lelkes, J kedves és tehetséges gyermekek kö-J zött. Nézem őket és kezd eloszlani J a félelem, amely tavaly október óta J sokat foglalkoztatott mindnyájun- J kát, akik egy kis felelősséget ér-J zünk a gyermekért: mi lesz a} gyermekeinkkel, mi lesz a fiatalok-i kai?... i T\ rága kispajtásaim, köszönöm i nektek a meghívást, a kedves i bat, ami közöttetek eltöltöttem. 1 Köszönet a Kossuth utcai iskola ne-i velőinek, elsősorban Kálmán József f igazgató elvtársnak és annak a tanár ^ elvtársnak, aki vezeti az úttörőmoz-i galmat és ezt az ünnepséget is ren-i dezte (sajnos a nevét nem kérdez-i tem meg.) Az Önök iskolájában jó^ kezekben tudjuk gyermekeinket. 4 Magyar Klára, 4 maszfiuknál bizony elég ritka jótulajdonságok ezek. Végre megérkeztek' a kedves vendégek, a szovjet városi parancsnokság képviselői, a patronáló Borsodi Nyomda küldötte és a szülők. Kezdődhet az ünnepség! —■ T Tttörőcsapat vigyázz! Zászló- nak tisztelegj! — hangzik a parancs és a háromszáz kisfiú feszes vigyázz-állásban áll, amíg a két zászlótartó, a dobos és a kürtös bevonulnak a piros és piros-fehér-zöld zászlóval. Egy VIII. osztályos kisfiú — a csapat tanácselnöke — megnyitó szavaiban az októberi forradalomról beszél társainak. „Dicsőség azoknak, akik vérükkel írták meg e történelmet ...” — mondotta többek között Márkusz pajtás. Kedves, megható jelenet következett. Balogh Károly VI.-os tanuló oroszul üdvözli a szovjet elvtársakat. (Balogh pajtással én már találkoztam újságírói tevékenységem közben. Német vendégeket üdvözölt akkor az iskolája nevében és mit tagadjuk, Károly pajtás kicsi növésű és én akkor azt írtarh róla, 8—9 éveá kisfiú. Most ezért itt ünnepélyesen bocsánatot kérek, annál is inkább, mert hallottam, sokat bosszantották ezért a huncut iskolatársak. Ne busulj Karcsi pajtás, van még időd nőni és különben is kicsi a bors.... tudod.) Az úttörőkórus énekelt. „Ej haj, zeng az ének, szgll az ének...” És szállt a dal a nagy teremben. Nagyon szép, színvonalas volt a műsor végig. Kisfiúk szavaltak, énekeltek. Szinte művészi élvezetet nyújtott Várhegyi Lajos VII. osztályos tanuló gordonka iá téka. álmán József elvtárs, az iskola igazgatója beszélt a tanulóknak az októberi forradalomról. Elmesélte nekik gyermekkori élményét, hogy a'kis magyar bányászfaluban 1 1 A kartonlapon szép, pirosra fes- tett 40-es szám, zöld koszorúval, piros szalaggal díszítve. »Szeretettel meghívjuk november hó 6-án délelőtt fél 12 órakor a SZOT-ban (Ko^suth-u. 11.) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára rendezett ünnepélyes csapatgyűlésre. Előre!« örömmel tettem eleget az úttörő- pajtások kedves meghívásának. Korán érkeztem és így volt időm megnézegetni a kiállított őrsi albumokat, amelyeket a Kossuth úttörő csapat tagjai készítettek a nagy ünnep tiszteletére. »Köszöntünk november 7« — hirdeti az egyik őrs albuma. Az összegyűjtött képeken a forradalom egy-egy eseménye, Lenint ábrázoló sok kép és alattuk írás, mellettük szép, magukkészítette rajzok. Itt van például a Kossuth-raj I. .őrsének albuma. Felül harcoló orosz katonák, a kép alá odaírták a kisfiúk: „Vörös zászló leng már az erődítmény felett. Győzelem!” És alatta kedves, mosolygós gyermekkép. „Az Októberi Forradalom győzelme a igyermekek számára is boldogabb jö- ,vőt jelent” — írják itt az I. őrs pajtásai. Ötletesek és ízlésesek a gyermekek munkái, és a kisfiúk ügyességén kívül a pedagógusok jó munkáját is dicséri. 1 Megismerkedtem a három ifjúsági 1 vezetővel, Sarkadi Sándorral, Kara- ilinszky Gyulával és Matavovszky 1 Lászlóval. Jelenleg mindhárman a (Földes Ferenc gimnázium diákjai, 1 de egy-két éve még maguk is ennek iaz iskolának a tanulói voltak, még- inedig kitűnő tanulói. Tetszenek ne- (kem ezek a fiuk, akik szabadidejük- inek egy jórészét kicsi gyerekek ne- ivelésével, szórakoztatásával töltik el. (Lányoknál természetesen velük szü- • letett tulajdonság — anyáskodni a kisebbek felett. De 15—16 éves kaNew York (MTI) — Bizonyára természetesnek találják, hogy felszólalásom lényegét a Imagyar disszidensek problémájára összpontosítom — kezdte felszólalását Péter János. — Ezzel nem akarom csökkenteni a főbiztos jelenlése többi részének fontosságát. Figyelembe véve azonban a nemzetkö- fci helyzet bonyolultságát, az emberi szolidaritás nagy eszméinek fényében kívánom megvilágítani a menekültek tragikus sorsát. Röviden szeretnék foglalkozni a magyar disszidensek meglehetősen bonyolult kérdésével. A magyar disszidensek esetében különös jelentősége van az önkéntes hazatelepülés problémájának. A magyar küldött idézte a Főbiztosi Hivatal működési szabályzatának vonatkozó részét, amely felhatalmazza a főbiztost, hogy biztosítsa a menekültek nemzetközi védelmét, törekedjék a menekültprobléma végleges megoldására, járjon közbe kormányoknál és magánszervezeteknél, hogy megkönnyítsék az önkéntes hazatelepülést, vagj^ a menekültek beilleszkedését az új nemzeti közösségekbe. Ebből a megfogalmazásból nyilvánvaló — folytatta a magyar küldött —, hogy a közgyűlés, amikor jóváhagyta a főbiztosság működési szabályzatát, az önkéntes hazatelepülést elsődleges, sőt végleges megoldásnak tekintette. Péter János ezután ismertette az ■Interparlamentáris Unió legutóbbi londoni ülésének határozatát, amely kéréssel fordul az ENSZ ülésének menekültügyi főbiztosságához, a különböző országok kormányaihoz, a menekültek kérdésével foglalkozó hivatalos- és magánszervezetekhez, hogy minden lehetséges módon könnyítsék meg az önkéntes hazatelepülést. Az Interparlamentáris Unió ülésének határozata különös figyelmet fordít a szüleiktől elszakadt gyerekek és serdülőkorú fiatalok azonnali hazatelepítésére, A magyar disszidensek problémája jelentősen különbözik az általános menekült-problémától — mondotta .a továbbiakban. — A szó hagyományos és törvényes értelmében ugyanis nem lehet őket menekülteknek tekinteni. Helyzetük sokkal bonyolultabb, mert ezek a személyek a feszült belső és nemzetközi helyzet következtében hagyták cl hazájukat. Egyrészt hamis illúziók, másrészt megfélemlítés késztette őket erre a lépésre. Hozzájárult ehhez, hogy teljesen megzavarta őket az akkori bonyolult nemzetközi helyzet. A magyar disszidensek problémájának legjobb megoldása az lenne — ha egyáltalán található megfelelő megoldás —, hogy a nemzetközi légkör enyhülésével meg kell adni ezeknek , a szétszóródott és a legnagyobb bi- ■ zonytalanságban élő személyeknek aj lehetőséget arra, hogy válasszanak ^ az Önkéntes hazatelepülés és a kü- ^ lönböző országokban való végleges ^ letelepedés között. ^ Péter János megállapította, hogyj a disszidensek kezdetben erősen azj események hatása alatt álltak, s így j nem tudtak ésszerűen dönteni sor-j sukról, márcsak azért sem, mertj többségük nem kapta meg a hazate- 4 lepülésre vonatkozó megfelelő felvi-^ lágosítást. Ebben a tekintetben fi-i gvelemreméltó a főbiztos jelentésé-^ nek az a megállapítása, hogy csak-(l nem ugyanannyi disszidens ■ válasz- 4 tötta az önkéntes hazatérést Jugo-jj szláviéból, mint Ausztriából, holott^ Ausztriában kilencszer annyi mene-f költ volt, mint Jugoszláviában. # Nyilvánvalóan maga a főbiztos is 4 érezte annak a hiányát, hogy ( nem kapott konkrét felhatal- f mazást a közgyűléstől, hogy ha- f í ásosabh lépéseket tegyen az ön- f kéntés hazatelepülés elősegité- j sere. Bizonyos azonban, hogy a hazatérési problémája állandóan napirenden i volt a táborokban és nemcsak azok- i ban, ahol a magyar hazatelepítési i bizottságok megjelentek. A hazate-i 1 építés problémáját megvitatták azi érdekelt kormányok és szervezetekI megbízottai. A magunk részéről ai főbiztosnak hamarosan memorandum mot nyújtunk át ennek a kérdésnek^ fcéhánv vonatkozásáról és segítségéti kérjük. á Péter János emlékeztetett arra,j hogy az ENSZ közgyűlésének a me-J nekültek kérdésére vonatkozó 1956 4 november 21-i határozata nem tesz 4 említést a hazatelepítés lehetőségé- 4 ről, mint a menekültek problémáján nak megoldásáról. A Főbiztosi Hiva-4 falnak ezért nincs külön felhatalma- 4 zása a hazatelepítésre vonatkozój konkrét munkára, pedig a hivatal j működési szabályzata második sza-{ kaszának 9. paragrafusa elsősorban j a hazatelepítésre hatalmazza fel aj Főbiztosi Hivatalt és csak másodsor-j ban a letelepülés elősegítésére. Aj közgyűlés előbb említett határozata { Ja Főbiztosi Hivatal működési sza-‘