Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-08 / 262. szám

Péntek, 1957. november 8. eSZAKMAC.^ARORSZÄC^ EBED 4 PALOTÁBAN ( CERUZAJEGYZETEK A FRANCIA VENDEGMŰVESZEK KIRÁNDULÁSÁRÓL ) Vastagon ül a sűrű ködtakáró a Hámori-tó felett. Szürke, áthatolha­tatlan massza* feküdt a Palota-szálló környékén, s eltakarta a kíváncsi szemek elől a völgyben nyújtózó fa­lucskát, a büszke hegy óriásokat, a tó hatalmas víztükrét. Pedig vagy negyven kíváncsi szempár szegező- dött a Molnár-szikla, a vízesés, s egyéb — hírből már ismert — látvá­nyosság felé... De hiába! A termé­szet nem járult hozzá, hogy a „Pári­zsi jégrevű” művészei Lillafüred szépségeit láthassák. Pechünk volt ez­zel a kirándulással, de ez a nap volt az egyetlen, amikor csak egy előadá­son léptek fel, s így a délutánjuk szabad volt. Nem volt más megol­dás: a képeslapokat mutogattuk és magyarázgattuk a francia vendé­geknek. ékesen ecsetelve, hogy eze­ket látnák, ha látni lehetne ... A kedvezőtlen idő nem befolyá­solta a jókedvet. Vidám, eleven, ked­ves emberek ezek a francia jégmű­vészek. Percek alatt otthonosan érez­ték magukat Lillafüreden. Mikko Virtannen, az ifjú szőke művész, mindjárt össze is barátkozott egy arra járó répáshutai szekeres-gazdá­val. A barátkozásból kocsikázás lett, amibe még vagy tíz francia művész bekapcsolódott. Sőt, Icetlen még a jámbor lovacskák hátára is felültek, és úgy vágtáztak a biikkszentkeresz- ti úton, mintha szüreti bálba készül­nének. Jókedvük a cseppkőbarlang­ban csak fokozódott. A romantikus környezet szinte gyerekes vidámsá­got váltott ki belőlük: sikongtak, el- oltogatták a világítást, dalolta,k, tré­fálkoztak. Az öreg barlangcsősz bá­csi alig bírta őket leszámolni, hogy a belépődíjakat bevasalhassa ... A remek ebéd (dicséret érte a Pa- 'lota-szálló konyhájának) nagyon íz­lett a francia vendégeknek. (Nekem is!) Ebéd közben elhangzottak az el­maradhatatlan pohárköszöntők. Var­ga Béla, a városi tanács művelődési osztályának helyettes vezetője kö­szöntötte a vendégeket, akiknek ne­vében Monsieur Vaysse köszönte meg a baráti fogadtatást és azt a ba­rátságot, amely elmélyíti a népeink közötti békét. Amíg a feketét szürcsölgettük, leg­alább kétszáz képeslapra kerültek rá a. francia, belga, holland, német és budapesti címek, hogy hírül adják a világnak: jól éreztük magunkat Lil­lafüreden. Velem szemben ült a bá­jos, szőke Usi Marinek. Félhangosan betűzgette írás közben a szöveget — magyarul: ..nagyon egyedül érzem magam, mert te nem vagy itt...,> Va­jon kinek szól ez az üzenet, és hon­nan tud a szőke Usi magyarul írni? Rövidesen kiderült: a huncut lányok kerítettek egy-két magyar szöveg­mintát, és most azokat körmölgetik szorgalmasan budapesti ismerőseik­nek. E tréfa mentségére szolgáljon, hogy nem értik az általuk lemásolt magyar szövegeket, és tömegével ír­ják a lapokat a saját anyanyelvükön is haza, az otthoni kedvesnek, szülő­nek, jóbarátnak. Az ábrándos, kék­BÜNTETTEKRŰL TANÚSKODÓ JEGYZŐKÖNYVEK, igazságot kere­ső panaszos levelek fekszenek az qsztalon. A leveleket Nagy Sándor, a taktaharkányi l. típusú Béke Ter­melőszövetkezet elnöke írta. Téves, de mindezideig cáfolatlan az a tanul­ság, melyet ő — és a termelőszövet­kezet tagságának döntő többsége le­von bennük: Taktaharkányban Ja­kab Gyulának, véleményünk szerint, mindent szabad. Valóban? Most még tán úgy látszik, hogy igen, hiszen tetteiért senki nem vonta felelősség­re. De reméljük, ami késik, nem mú­lik. Az illetékeseknek kötelességük bebizonyítani, hogy államunk törvé­nyei Jakab Gyulára is vonatkoznak, ő sem élhet embertársai munkájá­ból. Az ügy még tavaly kezdődött... Le sem csendesedtek az ellenfor­radalom hullámai, amikor Taktahar­kányban megalakult a Béke Terme­lőszövetkezet. Jakab Gyulának a szü­lei még évekkel ezelőtt eladták föld­jük egy részét, úgy. hogy mikor gyer­mekük a. szövetkezetbe lépett, már csak két holdat mondhatott a magáé­nak,. Az egyszer már eladott földte­rület a tsz birtokába jutott, s ezt Ja­kab Gyula kezdte visszakövetelni. A szövetkezet tagságának nagyobbik része — élén Nagy Sándor elnökkel — ellenezte az egyszer már eladott föld visszaadását. Jakab Gyula har­cot indított a föld megszerzése érde­kében, eközben olyan törvénybe üt­köző tetteket követett el, amelyek még akkor is büntetendők lennének, ha jogos volna a földkövetelés. A szövetkezet békéje hamarosan felborult: Jakab Gyula egy nap hat szemű Usi eddig legalább ötöt írt. A baloldalamon ülő Sonja hármat. A társaság és egyben az egész ki­rándulás „központi személyisége” a kis Patricia. Életkora 16 hónap', „foglalkozását” tekintve: a porcelán- babaszerűen bájos Inge Froidevall művésznő kislánya. Aranyos, enni­való csöppség... Göndör fejecské­je, bájos arcocskája hol az asztal egyik, hol a másik végén tűnik fel. Mindenki szereti, játszadozik vele, s ő hálás nevetéssel és boldog gőgicsé- léssel köszöpi meg a játékot. Nagy a közönség érdeklődése a „Párizsi jégrevű” iránt. Ebéd köz­ben telefonhoz hívják Krajnyák Oszkárt, a jégrevű szervezőjét. Újabb csoportos jegyigénylés lenne, de hiába, már régen nincsen egyet­len jegy sem. Krajnyák Oszkár szer­vező, meg a kitűnő Barossné. kiváló szervező munkát végeztek, és nem rajtuk múlik, hogy Miskolcon „csak” 37—38 ezer ember gyönyörköd,hét a jégrevííben. Akik ezen a hatalmas számon kívül estek, még remény­kednek, hátha jut jegy valahonnan... Sajnos, a művészek miskolci tar­tózkodását nem lehet prolongálni. November 15-én már Szófia közönsé­gét szórakoztatják. így is köszönet jár érte, (nekik is, az Országos Cir­kusz Vállalatnak is), hogy az öthó- navos budapesti vendégszereplésük után, jogosan várt kétheti pihenőjü­ket feláldozva, ellátogattak egyetlen magyar vidéki városba, Miskolcra. — Kicsit fáradtak is: sok az állandó két előadás. Keveset pihennek. Mik­ko Virtannen, a nyúlánk, szőke mű­vész például két éve megszakítás nélkül dolgozik. Még beteg sem volt azóta. • Éppen végeztek az ebéddel fran­cia barátaink, amikor újabb, kedves külföldi vendégek érkeztek a Palota­szállóba: Julij Rajzman és a bájos Irina Szkobceva, a Szovjet Film Ün­nepére hazánkba érkezett szovjet filmművész-küldöttség tagjai. A Pa­lota-szálló előcsarnokában találkoz­tak Kelet és Nyugat művészetének képviselői. Szinte jelentéktelen apró­ságnak tűnik: a szovjet vendégeket üdvözlő megyei vezetők mellett, a hivatalos küldöttek és az érdeklődő üdülők között, ott volt Mikko Vir­tannen, a finn származású, Usi Mari- nek, a lengyel származású, és —kar­ján a kis Patríciával — Inge Froide­vall, a francia művésznő, valamint a jégrevű néhány más tagja. Ha a vi­lág művészeinek ez a barátságos együttiéte mind szélesebb körben megvalósul, a kultúra munkásai megvédik a nemzetek, a világ béké­jét. • Rossz időnk volt a kirándulásra, de ez az asztal-mellé-zártság talán még jobban segítette, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, megismerjük egymást. A jégporond francia művé­szei a csillogó kosztümök nélkül is roppant kedves, vidám, bájos embe­rek. Lehet békességben élni egymás mellett, ha az emberek szeretik és tisztelik egymást. Baráti találkozá­sunk ezekkel a kedves, vidám művé­szekkel erről győzött meg mindnyá­junkat. (bm) ILLETÉKES SZERVEK lent r Mezőkeresztesi tanács végrehajtó- bizottságának: A község nevelő-tes­tületének több tagja arra kéri a ta­nács vezetőit, hogy vizsgálja felül az általános iskola pedagógusainak helyzetét, s a lehetőséghez mérten sürgősen oldja meg étkeztetésüket. Miskolc I. kerületi tanácsnak: A Hunyadi u. 11. sz. alatti bérház lakói kérik a tanács vezetőit, intézkedje­nek a MIK-nél, hogy a szemétszállí­tás mielőbb megoldódjon. Encsi TÜZÉP vezetőjének: A pusz- taradyányi általános iskola pedagó­gusai kérik, hogy az iskola részére kiutalványozott 30 mázsa szén elszál­lítását sürgősen oldja meg. Szerencsi Cukorgyár igazgatójának: Földi Imre, az 1-es műszak MSZMP- titkára arról ír, hogy a kiselejtezett esőköpenyeket, legutóbb is például 100 darabot elégették. Kéri a vállalat vezetőit, engedélyezzék, hogy ezeket a dolgozók megkaphassák. Áramszolgáltató Vállalat, Miskolc: Radácsi János hejőcsabai lakos arra kéri a vállalat vezetőit, vizsgálják fe­(uu-JiAjwuvui wwwwuvuw» nnnnnn lül Hejőcsaba áramellátását, mivel igen gyakori, hogy egyszerűen kial­szik a villany, s ez akadályozza a dolgozók művelődését és szórakozá­sát. Megyei Tanács kereskedelmi osztá­lyának:. Juhász József mezőkövesdi lakos kéri a tanácsot, intézkedjen, hogy necsak Miskolcon, hanem falun is lehessen kapni gumicsizmát. Úgy érzi, erre a község dolgozó paraszt­jainak nagyobb szüksége vám, mint a városi dolgozóknak. Amit a gyermekbénulás következményeiről még tudni kell MAGYAR HÁLÓKOCSIK JUGOSZLÁVIÁBAN A jugoszláv hálókocsi vállalat öt új magyargyártmányú hálókocsit ka­pott. A 20 fekhelyes, korszerű és igen kényelmes kocsik a Szófia—Belgrád —Berlin közötti vonalon közleked­nek majd. A jugoszláv vasutak elő­reláthatólag november végéig újabb öt kocsit, a jövő év márciusában pe­dig további 10 hálókocsit kap Ma­gyarországtól. Mint ismeretes, a Heine—Medin-es mozgászavarok gyógykezelése évekig eltarthat s a kórházból való távozás után is még hosszú ideig folytatódik. A Heine—Medin-es gyermek gyógyu­lási kilátása igen nagy mértékben függ a hozzátartozók megértő és se­gítő magatartásától. Az a könnyű Heine—Medin-es, akivel otthon nem törődnek, nemcsak lassabban gyó­gyul, de állapotában visszaesés is ta­pasztalható. Ezzel szemben annak a beteg gyermeknek a gyógyulása, aki­nek a megbetegedése súlyosabb ugyan, de szüleinek a kórházzal, az utókezelő intézettel való együttmű­ködése "jó — eredményesebb lesz. A legfontosabb, hogy a gyermek fektetésében, tormáztatásában, moz­gatásában otthon is szigorúan, betartsuk az intézet előírását. A megjelölt időben pontosan vigyük el ellenőrző vizsgálatra. Ha közben rendellenességet tapasztalunk, inkább legyünk aggályosak és mutassuk meg a körzeti orvosnak, szakorvosnak, vagy vigyük soronkívül az utókezelő intézetbe vizsgálatra. Előfordul ugyanis, hogy a kötelező ellenőrzést hosszú hónapokon keresztül elmu­lasztó anya kétségbeesetten viszi be gyermekét a vizsgáló szobába, ri- mánikodva, hogy mentsék meg, tegye­nek valamit, mert a már gyógyuló- >♦•♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦• gondolkodna rajta. Jakabot párttag­nak hirdetik, azt terjesztik, hogy ne- ki azért szabad mindezt megtennie,! mert egy kommunistának ma min-i dent szabad, a községi tanács pedig egyenesen biztatja Jakabot cseleke-\ deteiben. Paszternák Tibor elvtárs, a ! tanács elnökhelyettese mondja el, \ hogy Jakab Gyula nem párttag, és ', nem támogatják őt a törvénysértés- ben. De azt már nem teszik meg a tanács vezetői, hogy megmagyaráz-', zák a község lakóinak; nem a kom- munisták jellemvonása a törvénysér- £é§, erőszakoskodás, hanem épp el-\ lenkezőleg: a kommunisták a myn- \ káshatalom törvényeinek védelme-! zői. Nem világosítják fel az embere-', két, hogy Jakab Gyula nem tagja a', vártunknak és cselekedetei alapján, nem is lehetne az. Legsúlyosabb mu- lasztásuk azonban az, hogy elnézik , garázdálkodásait, szemet hánynak, tettei felett. A termelőszövetkezetben folyó vi-1 szálykodás, széthúzás elmérgesedésé-! ért felelős a járási tanács mezőgaz­dasági osztályának jogügyi tanácsa Is. amely elmulasztotta a helyzet ki-'• vizsgálását és nem szolgáltatóit igaz- ■ súgót a sértettnek, nem vonta fele-; lősségre a bűnöst. E két szervnek nagy része van abban, hogy g ter­melőszövetkezet tagsága szerint Tak­taharkányban így szól a közmondás: »■Égig nőhetnek a jegenyefák.« Közös feladatuk bebizonyítani, hogy ez még Taktaharkányban sem igaz. DE EHHEZ CSELEKEDNIÜK kell most már igen sürgősen, inert már< nem kell sokat nőniök azoknak g bi-\ zov.vos jegenyefáknak. < BALOGH ISTVÁN félben lévő gyermek lóiba otthon el­torzult. Az anya idő előtt túl sókat hagyta járni gyermekét és még talán örült is neki, hogy olyan hamar lábra állt, hogy annyira igyekezett... A orvos válasza legtöbbször le­sújtó. Az anya beletörődése a gyer­mek helytelen járatásába az orvosi utasításokkal ellentétben hosszú idő­ié visszaveti a gyógyulást. A torzulá­son sokszor már nehezen segíthet az intézet, de persze mindent megtesz­nek. hogy az elhanyagolt gyermek járásán javítsanak. Ilyen és ehhez hasonló jelenetek sajnos elég gyakran játszódnak le az utókezelő intézetek járóbetegrende­léseim. A kis betegek egy része, sze­rencsére a kisebbik része válik a szü­lők hanyagságának vagy a korai já­ratásról alkotott helytelen felfogás­nak áldozatává — hangoztatják a szakorvosok. Vannak, akik azt hiszik, hogy a já­ratás révén csak erősödnek a beteg alsó végtagjai. Mi ebből az igazság? Az épen maradt, vagy viszonylag jó állapotban lévő izmok működése a járatás közben egyoldalúan erősödik. Zsugorodás képződik, majd az alaki és mozgási torzulások fokozódnak. A bénult, vagy gyengült izmok túl­nyúlnak s működésük az erőltetett járatás folyamán mindinkább' csök­ken. Működési szempontból sem ki­elégítő a túlerőltetett járatás. Az Ízü­letek ugyanis túlnyúlnak és sok eset­ben hátgerincferdülés lesz a követ­kezmény.' A szakorvosa intelem minden érde­kelt szülőnek szól. Ne járassák utókezelés alatt álló beteg gyermekeiket túlzottan, idő előtt! Korai örömük a gyermek idő • előtti lábraáliásán és járásán csak­hamar szomorúsággá változik, ami­kor megtudják, hogy jóvátehetetlen hibát követtek el, mert a kiis beteg lába eltorzult. Mit tegyenek ? Lelkiismeretesen tartsák be a ke­zelőorvos és a szakorvosi intézet or­vosainak utasításait. TUDJA-E, HOGY?... ... a moszkvai V. I. Lenin könyv­tárban körülbelül 160 nyelven nyom­tatott 20 millió kötet van. Ebben a könyvtárban a maga nemében egye­dülálló, körülbelül 300 ezer kéziratot őriznek. ...a földrengés-hullámok tanul­mányozása eredményeként a torontói geofizikus kongresszuson résztvevő tudósok közül többen kijelentették, hogy a. Föld. szilárd rétege 29 és 56 kilométer között váltakozik. ' ... a világ legmélyebben fekvő bá­nyája Johannesburgban van. Az aranyér ebben a bányában 4000 mé­ter mélységben húzódik. ; . . a strucc földünk legnagyobb madara, elérheti a 90 kilós súlyt is. :i AKTAHARKÁNYI zsák árpát szállított haza éjjelre, s a hat zsákból reggelre csak négy ma­radt. Az elnök természetesen szólt és veszekedett. Ettől az időtől kezdve két táborra szakadt a szövetkezet; Nagy Sándor és Jakab Gyula pedig személyes ellenségei lettek egymás­nak. ARATÁSKOR KITÖRT A HÁBO­RÚSÁG. Jakab Gyula, amellett, hogy két hold földjéből csak egyel müveit meg (a másikat hagyta, hogy a gaz verje fel), learatott több mint egy hold őszi-árpát, egy hold 270 öl búzát, körülbelül 250 kg lóherema­got adó földről vitte haza a termést. Tehát egy hold megművelt föld he­lyett három és fél hold termése lett az övé, anélkül, hogy megdolgozott volna érte. Elvitte azt a termést, amelyért egész évben szorgalmasan dolgoztak a szövetkezet tagjai; mint­egy 15 ezer forinttal károsítva meg őket. Ezév júliusára már annyira elmér­gesedett a helyzet, hogy Jakab és ba­rátja, Kiss László meg akarták ver­ni az elnököt. A rokonai védték meg. Két nappal később pedig Jakab Gyu­la, leütötte kerékpárjáról a 62 éves Nagy Sándort és ütlegelni kezdte. Égy arrajáró rendőr vetett véget a verekedésnek. Nagy Sándort orvos­hoz kellett vinni, majd pedig 12 na­pig ápolták agyrázkódással a kórház­ban. Még ma sem teljesen eaészsé­Ezután most már joggal lehetne várni, hogy bíróság előtt megtárgyal­ták az ügyet és igazságot szolgáltat­tak a tsz elnökének és a tagságnak. Nem így történt. Nagy Sándor a községi tanácsnál tett panaszt, majd a megyei tanács mezőgazdasági osztályának jogügyi tanácsához fordult. Az illetékesek azonban mindkét esetben bizonyára úgy vélték, hogy mindaz, ami tör­tént, nem, meríti ki a „jogtalan eltu­lajdonítás” és a „súlyos testi sértés” fogalmát. A mai napig nem vizsgál­ták meg az ügyet. A taktaharkányi községi tanácsnál mindössze annyit tudtak mondani, hogy a szövetkezet­ben nagy bajok vannak, az egyéniek sokkal jobban dolgozunk, a vetést is nemsokára befejezik, a szövetkezet­ben pedig még hozzá sem fogtak. A Béke tagsága valóban nem ipar­kodik, „úgyis más arat, mint aki vet” — mondják. Egyedül Nagy Sán­dor tevékenykedik. Saját zsebéből kifizette a gépállomás munkadíját, hogy megindulhasson a szántás, köl­csön-vetőmagot ad a tagoknak, hogy vetni tudjanak. A szövetkezet már 1847 forinttal tartozik az elnökének. * ROSSZUL MŰKÖDŐ SZÖVETKE­ZET. megtorlatlan igazságtalanság. Csoda-e hát. ha az ellenség megtalál­ja q számítását. A községben rémhí­rek járnak, melyeket mindenki el­hisz, anélkül, hogy utánanézne, vaav HŐSI EMLÉKMŰ KOSZORÚZÁSI ÜNNEPSÉG MISKOLCON Í CSÜTÖRTÖKÖN délelőtt kisebb szovjet és magyar katonai- és rend- kőregységek, a munkásőrség, a mun- kkásmozgalom veteránjai, a párt- és Itömegszervezetek vezetői, képviselői, Iüzemek, vállalatok, intézmények, hi- Ivatalok küldöttei bensőséges emlék- Iünnepségre jöttek össze a miskolci áfőpostával szembeni hősi emlékmű é előtt. á Katonai vezényszavak pattognak, Iünnepélyes jelentéstevés hangzik el, é majd a Lenin kohászat fúvószene- ákarának hangszerein méltóságtelje- lsen, ünnepélyesen hangzanak fel a I magyar, majd a szovjet Himnusz I ikkordjai. á A HIMNUSZOK elhangzása után ta különféle szervek küldöttei egy- tmás után járulnak koszorúikkal a l hősi emlékműhöz. Először a szovjet l hadsereg képviselői helyezik el a ke­ngyelét jeleit az emlékmű talapzatá­éra. A szovjet hadsereg egyik őrna­ggyá rövid beszédet mond, amelyben \ emlékezik és emlékeztet az Októberi \ Forradalomra 40-ik évfordulója al- i halmából. Beszél arról, hogy 1956. )októberében az ellenforradalom meg ) akarta semmisíteni Magyarországon szocializmust és beszélt arról, hogy )a szovjet hadsereg a varsói szerződés ) értelmében kötelességének tartotta, ihogy segítsen a magyar népnek, és ksegített is, hogy a ma gyár nép újból i kezébe vegye sorsának irányítását. I Utána az MSZMP megyei bizottsá­ggá koszorúját helyezi a talapzatra I °rieszol József elvtárs, a Központi ! Bizottság tagja, a megyei pártbizoit- Iság első titkára és Kukucska János | elvtárs, megyei titkár. Aztán a cseh­iszlovák küldöttek lépnek elő, hogy elhelyezzék ők is koszorújukat. Egy­más után lépnek az emlékmű elé a megyei és a városi tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Honvédelmi Sportszövetség küldöttei. A Lenin Kohászati Művek koszorúját Valkó Márton elvtárs és Nemeskéri János elvtárs helyezi el. És mire minden üzem, hivatal, fegyveres testület el­helyezi a maga emlékezési tárgyát, egész koszorúerdö öleli át az emlék­művet. A koszorúzás után újból katonai vezényszavak pattognak, majd fel­hangzik az InternacionóÁé, s a fegy­veres alakulatok a fúvószenekar ál­tal játszott mozgalmi indulók ütemé­re díszfelvonulással, az ünneplők sorfalai között, vonulnak el a hősi o mlékműtől. Megkapó, amikor a szovjet hadse­reg kis alakulata vonul el a sorfa­lak között. Taps dübörög, s itt is^ ott is kiáltás hangzik. Az egyik ve­terán, Gabányi László — aki 31 évig élt a Szovjetunióban — előbb oro­szul, majd magyar nyelven kiáltotta oda: — Éljen a Vörös Hadsereg! És taps és baráti integetések kö­zött haladnak el a magyar fegyve­res alakulatok is. * AZ ÜNNEPSÉG után néhány perc múlva kiürült a hősi emlékmű előtti térség, de ott maradt a koszorúerdő és a díszőrség fegyverrel a kézben, mintegy jelképéül annak, hogy a ma­gyar nép soha többé nem engedi, hogy meggyalázzák a ‘nemzetközi proletáriátus jelvényét, a vörös csil­lagot. jegenyefák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom