Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-08 / 262. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! fyiimenmue A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA tMrí XIII. évfolyam 262. szám Ara 50 f i 11 é p 1957 november 8, péntek >i Ballisztikus rakéták a Vörös-téren Hősi emlékmű koszorúzást ünnepség Miskolcon Taktaharkányi jegenyefák Ebéd a Palotában j A szocializmus világtábora óriási és szakadatlanul növekvő erő IN. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jubileumi ülésszakán Még reggel van, de a Lenin-stadion hatalmas épületei ezer és ezer lampion és reflektor színes fényében ragyognak. A téli sportcsarnok bejárata felett a Szovjetunió tizenöt köztársaságának zászlai lengenek. Már egy órával a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepi ülése előtt megtelik a hatalmas, 16 ezer személyt befogadó csarnok. A középső széksorokban a Legfelsőbb Tanács tagjai foglalnak helyet, akik a szovjet birodalom legtávolabbi kerületeit is képviselik. Látunk itt Lenin-rendes üzb ég-pásztort, atomtudóst, leningrádi munkást, szahalini szovjet tisztviselőt... A küldöttek mellén kitüntetések csillognak. A teremben a várakozás ünnepi csendje uralkodik. Az oldalsó széksorok a testvéri kommunista és munkáspártok küldötteivel telnek meg. Európa, Afrika, Ázsia, Amerika és Ausztrália munkásmozgalmi képviselőivel az egyes szektorok. A külföldiek padsoraiban négy világnyelven lehet fejhallgatóval követni az ünnepi ülés eseményeit. Bekapcsolják az emelvény neonvilágítását. A középen kibontott vörös zászlókkal körülvett hatalmas Le- nin-szobor áll. Egyetlen felirat disziti a termet: Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója! Oldalt pedig a szövetséges szovjet köztársaságok címerei sorakoznak. Hirtelen felzúg a taps, mindenki feláll. Az emelvényre bevonulnak az elnökség tagjai. Hruscsov elvtárs udvariasan előre kíséri IVfao-Ce-tungot. A tapsorkán erősödik. Valósággal belereszketnek a falak. Mao Ce-tung feltartott jobbjával üdvözli a gyűlést. A tomboló ünneplés nem akar szűnni. Az elnölcség tagjai elfoglalják helyűket. Az első sor közepén a kínai küldöttek ülnek, kicsit arrébb Ho Si Minh mellett Kádár János elvtárs kap helyet. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetőivel együtt■< ott látjuk az emelvény első sorában a nemzetközi munkásmozgalom számos kiemelkedő személyiségét, Thor ez, Togliatti, Hodzsa, Gomulka, Siroky, Kardelj, Stoica és más elvtársakat ... A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülését Glo- bánov elvtárs, a Legfelsőbb Tanács elnökhelyettese nyitja meg. A küldöttek egyhangúlag szavazzák meg, hogy az ünnepi ülésen egyetlen napirend szerepeljen: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója.” Előadó az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének tagja, Nyi- kita Szergejevics Hruscsov eivtárs. Az alábbiakban Hruscsov elvtárs beszédének rövidített szövegét közöljük: Hruscsov beszédének elején hangsúlyozta, hogy az Októberi forradalom 40. évfordulóján a Szovjetunió népei az egész világ elé tárják a szocializmus történelmi jelentőségű győzelmeit. A szovjetország munkásosztálya — folytatta — mindig a nemzetközi munkásmozgalom egyik csapatának tekintette magát. Sikereit úgy értékeli, mint a világ dolgozóinak győzelmét. mint hozzájárulását az emberiség felszabadításának nagy ügyéhez, az .imperializmus és a gyarmati rendszer béklyóinak széttöréséhez, az új szocialista társadalom • felépír- téséhez. *' 1' Amikor visszapillantunk az októberi fordulat történelmi napjaira és végigtekintünk ‘ szocialista hazánk dicsőséges útján — mondotta Hruscsov — pártunk, az egész szovjet nép. az egész haladó emberiség páratlan szeretettel ejti ki annak az embernek dicső nevét, akinek halhatatlan géniusza, a forradalmi harcosra jellemző tántoríthatatlan akaratereje a dolgozó emberek millióit lelkesítette és lelkesíti harcra a kommunizmus győzelméért: Vlagyimir Iljics Lenin nevét. Hruscsov ezután arra utalt, hogy az imperialisták elsősorban azért nem tudtak belényugodni a proletárforradalom oroszországi győzelmébe, mert az „lelkesítő példa volt az összes kapitalista országok proletariátusa, a gyarmatok népei számára, megsemmisítő csapást mért az imperializmus egész világrend- szerére A szovjetország népei kemény harcban megvédelmezték Október vívmányait. Velük vállvetve harcoltak a forradalom ellenségeivel szemben kínai, magyar, lengyel, jugoszláv, finn, román, német, csehszlovák dolgozók nemzetközi egységei. Ez volt az egyetlen helyes út A Szovjetunió négy évtizedes útját jellemezve, Hruscsov kijelentette: »A Szovjetunió dolgozói kapitalista gyűrűtől övezve, szakadatlan harcban a nemzetközi imperializmus ármányaival, megtörték az osztályellenség dühödt ellenállását, s a kommunista párt vezetésével, történelmileg rövid idő alatt, felépítették a szocializmust. Megmutatták az egész világnak a kapitalizmus béklyóitól megszabadult nép páratlan alkotó erejét.« Hruscsov ezután arra emlékeztetett,. hogy a szovjet nép viselte a tfiásódik világháború terhének zömét, s a fegyveres erőkkel együtt döntő része volt abban, hogy megmentse az emberiséget a fasiszta leigázás fenyegető veszélyétől. Hruscsov megjegyezte, hogy „egyesek szeretnék elhallgatni vagy kisebbíteni e győzelem jelentőségét. De senkinek sem sikerül kitörölni a népek emlékezetéből, a történelemből a szovjet nép e nagy hőstettét”. Hruscsov rámutatott, hogy a világ békeszerető népei szintén kivették részüket a hitleri Németország és a japán militarizmus ellen vívott közös harcból. Megállaoította, hogy a második világháborúban aratott győzelem eredményeképpen sok európai és ázsiai ország néoe rálépett a szocialista építés útjára, s a szocializmus hatalmas világrend- szerré terebélyesedett. E nevezetes napon — folytatta a szovjet nép a hála és az üdvözlet szívből jövő szavaival fordul minden ország munkásosztályához, dolgozóihoz, akik mindig mint édestestvérek támogatták a Szovjetunió dolgozóit a szocializmusért, a békéért vívott harcukban. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió szocialista építésének négy évtizedes tapasztalatai meggyőzően tanúsítják a szabad munka óriási előnyét a kényszerű munkával szemben. A kommunista pártot és a szovjet kormányt — mondotta — a szocialista építés példátlanul bonyolult és nehéz munkájában a szocializmus építésének bölcs lenihi terve vezérelte. Következetesen megvalósult a párt irányvonala, amely az ország iparosítását, a mezőgazdaság kollektivizálását, a kulturális forradalom végrehajtását írta elő. Nehéz út van mögöttünk, de ez volt az egyetlen helyes út. A szocializmus építésével összefüggő feladatok megoldását azért koronázta győzelem — állapította meg Hruscsov —, mert a kommunista párt és a szovjethatalom egész tevékenységében a munkásosztály és a parasztság megbonthatatlan szövetségére támaszkodott. Ez a szövetség Lenin meghatározása szerint — a világon a legcsodálatosabb erő. A lenini nemzetiségi politika következetes végrehajtása eredményeképpen a Szovjetunióban megerősödött a népek barátsága, s a történelem során először sikerült megszüntetni a népek gazdasági és műve^d^c^eli egyenl őtlenségét. A történelemben páratlan eredmények A szovjethatalom éveinek gazdasági eredményeit jellemezve, Hruscsov elmondotta, hogy a Szovjetunió iparának termelése 1957-re az 1913-as színvonal harmincháromszorosára, a termelési eszközök termelése pedig hetvennégyszeresére emelkedett. A-t ipar ilyen hatalmas arányú fellendülését lényegében 20—22 év alatt sikerült megvalósítani. Ezután adatokkal szemléltette, milyen súlyosan hátráltatták a szovjet* gazdasági élet fejlődését és a népjólét emelését az imperialisták háborús kalandjai. A hitleri Németország támadása olyan kárt okozott a szovjet népgazdaságnak, amely a háborús kiadásokat és a megszállás alá került területek ipari és mező- gazdasági termelésének elmaradt bevételeit számítva — 2 billió 569 milliárd rubelre rúgott. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a történelemben páratlan a Szovjetunió ipari termelésének és különösen nehézipari termelésének rohamos növekedése. Az Egyesült Államoknak, Németországnak és Angliának 80—150 évre volt ahhoz szüksége, hogy ipari termelését hozzávetőlegesen harmincszorosára emelje. . Az ipari termelés abszolút mutatószámait tekintve, á Szovjetunió már régen maga mögött hagyta Európa legnagyobb kapitalista országait: Angliát, Franciaországot és Nyugat-Német- országot. A munka termelékenységét illetőén a Szovjetunió túlszárnyalta Angliát és Franciaországot, s utoléri az Egyesült Államokat. A Szovjetunió iparában a munka évi termelékenysége 1913-hoz viszonyítva, körülbelül kilenc és félszeresére, az Egyesült Államokban pedig csupán 2,3-szoro- sára emelkedett. A Szovjetunióban a munka termelékenysége a tudományos és műszaki eredmények általános alkalmazása, a gépesítés és a munkafeltételek javítása révén emelkedik. A kolhozrend győzelme a Szovjetuniót a világ legnagyobb földművelő országává változtatta. A Szovjetunióban körülbelül 80 000 kolhoz van. Ötezernyolcszáz szov- hoz mintegy 55 millió hektáron, vagyis az ország szántóterületének negyedrészén gazdálkodik, A földeken 1 632 000 traktor (15 lóerősre átszámítva) 420000 gabonakombájn, körülbelül 660 000 teherautó és sok millió más mezőgazdasági gép dolgozik. A forradalom előtti legeredményesebb 1913. év terméséhez képest a Szovjetunió árugabonatermelése csaknem háromszorosára, a gyapot-, a napraforgó- és zöldségtermelés hatszorosára, a cukorrépa- és a burgonyatermelés csaknem háromszorosára növekedett. A mezőgazdáság határozottan, jó ütemben fejlődik. 1957-ben a Szovjetunió egész vetésterülete 193 millió 200 000 hektár, vagyis 75 millió hektárral több volt, mint 1913-ban. A vetésterület egész növekedésének mintegy 50 százaléka a legutóbbi négy évre esik. Az ország gazdasági életében rendkívül fontos volt a szűzföldek feltörése. Megváltozott az állattenyésztés helyzete is. A szarvasmarha-ál lo- mánv 1953 októberében csak 4 millió 600 000-rel haladta meg a forradalom előtti Oroszországét: a legutóbbi három évben viszont 7 millió 400 000-rel növekedett, s 1956 októberében 12 millióval szárnyalta túl a forradalom előtti színvonalat. 1913-hoz képest a forgalomba került húsmennyiség kétszeresére, a tej- mennyiség háromszorosára növekedett. Az állattenyésztés idei eredményei tovább erősítik azt a meggyőződést, hogy valóra válik az a feladat, amelyet az egész szovjet nép helyeselt, nevezetesen, hogy a legközelebbi években utolérjük az Egyesült Államokat az egy főre jutó hús-, tej- és vajtermelés tekintetében. A szovjet nép sikerei szertefoszlatták azt az ellenséges legendát, hogy a bolsevik forradalom pusztulással jár, majdhogynem a civilizáció szétrombolását okozza. A szovjetállam 40 esztendős léte meggyőzően bebizonyította, hogy az a nép, amely magához ragadta a hatalmat, a legjobb és leggondosabb gazda, szüntelenül újabb, még újabb anyagi és szellemi értékek fáradhatatlan alkotója. A szocializmus megnyitotta az utat a termelőerők korlátlan fejlődése előtt, s megvalósította a nép jólétének szakadatlan emelkedését. Hruscsov ezután adatokat sorakoztatott fel a nemzeti jövedelem növekedéséről; ami az életszínvonal emelkedésének egyik legbiztosabb jellemzője. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem az 1913. évihez képest a Szovjetunióban tizenháromszorosára emelkedett. Az Egyesült Államokban ez a növekedés alig két és félszeres, Angliában és Franciaországban pedig csak kevéssel több, mint 1.6-szoros. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban, .mindörökre megszüntette a munkanélküliséget. A Szovjetunió népgazdaságában foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma az 1913. évi 12 900 000-ről 1957- ben 52 600 OOOnre emelkedett. A szocialista forradalom nemcsak kinyilatkoztatta, hanem meg is valósította minden szovjet állampolgárnak a munkára, a művelődésre és a pihenésre való jogát. Az állam évente óriási összegeket költ társadalom- biztosításra, segélyekre, nyugdíjakra, ösztöndíjakra, az ingyenes oktatásra, az egészségügyi ellátásra. Az e célra fordított összeg az idén meghaladja a 192 milliárd rubelt; ez az állami költségvetés összes kiadásainak körülbelül egyharmada. A fogyasztás növekedéséről és a szovjet kereskedelem fejlődéséről szólva, Hruscsov megállapította: a szovjet dolgozók sokkal jobban táplálkoznak, jobban öltözködnek, jobban élnek, mint a múltban. A szocializmus nagy vívmánya* hogy a Szovjetunióban kulturális forradalmat hajtottak végre. Ennek köszönhető, hogy a Szovjetunió a tudomány és a technika fejlődését illetően a világ egyik első helyére került. Az írástudatlansár megszűnt. Manapság különböző fokon részesül oktatásban több mint 50 millió szovjet ember, az egyetemeken és a főiskolákon, valamint a technikumokban több mint négymillió diák tanul. A népgazdaságban ma több mbit hatmillió egyetemi vagy középiskolai képzettségű szakember dolgozik* vagyis csaknem 33-szor több, mirffc a forradalom előtti Oroszországban.' A béke két csillaga a világűrben Hruscsov megemlékezett a szovjet tudósok gyümölcsöző munkájáról. A szovjet tudósok az emberiséget világ^tszóló jelentőségű felfedezésekkel és találmányokkal gazdagították. A Szovjetunió legelső a világon á gigantikus atomerő békés célú felhasználásában. A Szovjetunió nemrég interkontinentális ballisztikus rakétakíséri etet. hajtott végre. „Tudományos és technikai vívmányaink megkoronázása volt a világ első mesterséges holdjának megalkotása, 1957. október 4-én történt sikeres fellövése. Alig egy hónap múlva felröpült a világűrbe a második mesterséges hold is. Ennek már tökéletesebb és változatosabb tudományos felszerelése van, s kísérleti állatot is vitt magával. A mi első szputnyikunk már nem unatkozik a világűrben végzett sétáján, a Szovjetuniónak már két küldötte, a béke két csillaga röpül a Föld körül.-« „A kis szovjet hoki” megjelenése után — mondotta Hruscsov — egyes amerikai államférfiak kijelentették, nem is volt szándékukban, hogy versenyezzenek a Szovjetunióval a mesterséges hold megalkotásában. Most így beszélnek ők, amikor a mi mesterséges holdjaink a földgömb körül repülnek! Nyilvánvaló, hogy a „Vanguard”, „Élcsapat” elnevezés kifejezésre juttatta az amerikaiaknak azt a meggyőződését, hogy az ő mesterséges holdjuk lesz az első a világon. De az élet tanúsítja, hogy a Vanguardot megelőzték a szovjet mesterséges holdak. A szovjet szputnyikok a Föld körül keringenek, s várják, mikor jelennek meg mellettük az amerikai és egyéb szputnyikok, s mikor születik meg a szputnyikok együttműködése. Mennyivel jobb lesz ez az együttműködés, ez a verseny, mint a fegyverkezési verseny, a halált hozó fegyver gyártásában való versengés. A párt harcol a marxizmus-leninizmiistól való mindennemű eltávolodás ellen Hruscsov ezután rámutatott, hogy az országnak a kommunizmus felé vezető útján fontos történelmi mérföldkő volt az SZKP XX. kongresz- szusa. A párt — mondotta Hruscsov — a XX. kongresszuson saját kezdeményezésére átfogóan megbírálta Sztálin hibáit. Azért tette ezt, hogy kijavítsa azokat s hogy ilyen hibák soha sehol ne ismétlődhessenek meg, hogy kizárja a marxizmus—feminizmus dogmatikus, betűrágó kezelését, s biztosítsa a tudományos szocializmus elméletének alkotó szellemű alkalmazását. szigorúan őrködve ennek az elméletnek a tisztaságán. De nem érthetünk egyet azokkal, akik a személyi kultusz bírálatát a szocialista rendszer, a kommunista párt elleni támadásokra akarják felhasználni. »Amikor a párt Sztálin tevékenységének helytelen oldalait bírálja, — jelentette ki Hruscsov —, harcolt és harcolni fog mindazok ellen, akik megrágalmazzák Sztálint, akik a személyi kultusz bírálatának ürügyén helytelenül, eltorzítva ábrázolják pártunk tevékenységének azt a történelmi időszakát, amikor J. V. Sztálin állt a központi bizottság élén. Sztálin, mint odaadó marxista—leninista és állhatatos forradalmár az őt megillető helyet foglalja el a törié-t nelem'oen. Pártunk és a szovjet nép emlékezni fog Sztálinrai s megadja neki a kellő tiszteletet.« Egyes »-bírálók« — folytatta Hruscsov — mindenképpen be akarják mocskolni pártunk harcának ezt az időszakát, becsmérelni próbálják azt az alapvető utat. amelyet a Szovjetunió épített ki a szocializmusért vívott harcával. Az ilyen »bírálók« vagy hétpróbás rágalmazók ‘vagy olyanok, akik a reviziionizimiu® rothadt álláspontja felé csúsznak, s azzal próbálják álcázni eltávolodásukat, a marxizmus—leniinizmus élveitől, hogy a »sztálinizmusról-« kiabálnak. Nem véletlen, hogy az imperialista propa- ganda felvette fegyvertárába a »sztálinizmus« és a »sztálinisták« elleni harc provokatív jelszavát: A párt harcol és továbbra is erélyesen harcolni fog a marxizmus- leninizmustól való mindennemű eltávolodás ellen, a lényegének eltorzítására irányuló kísérletek és mindazok ellen, akik gyengíteni akarnák elszántságunkat a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcban, akik megbontani és aláásni akarnák (Folytatás a Z. oldalon.)
