Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-06 / 260. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1357, november 6. Felavatták a megyei rendőrkapitányság épületére helyezett hősi emlékművet KEDDEN DÉLELŐTT a megyei rendőrkapitányság, épülete' előtt — ahol egy évvel és néhány nappal ez­előtt fasiszta söpredék gyilkolta, kí­nozta halálra a népi hatalmat védő belügyi dolgozókat, s igazi arcával mutatkozott be az ellenforradalom — egy ünnepélyes órára leállt minden forgalom. Az épület előtt civil- és egyenruhás belügyi dolgozók, a Le­nin Kohászati Művek, DIMÁVAG, Nehézszerszámgépgyár küldöttei, a megye, a város, a párt- és tanács- szerveink, a .megyei, városi munkás­őrség. a honvédség, a szovjet haderő képviselői, az ártatlanul legyilkoltak hozzátartozói jöttek össze, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulója alkalmából mél­tó emléket állítsanak mártírjaink­nak. A Himnusz ünnepélyes akkordjai hangzottak fel a Lenin Kohászati Művek fúvószenekaráinaik hangsze­rein. Fiatal belügyi dolgozó, Oláh Sándor százados elv társ állt a mikro­fon elé. Oláh elvtárs a Belügymi­nisztérium Borsod megyei Főkapi­tánysága pártszervezetének dolgozói nevében üdvözölte az ünnepség részt­vevőit, külön az ellenforradalom ide­jén mártírhalált halt elvtársak özve­gyeit, árváit.. A megnyitóbeszéd el­hangzása után Bulik György száza­dos elvtárs, a megyei főkapitány po­litikai helyettese mondott ünnepi he- szódet. BESZÉDÉBEN emlékeztette az ün­neplőket, hogy évtizedes készülődés .után a múlt év októberében a politi­kai és bűnügyi alvilág és a külföldi imperialista erők szövetkeztek, hogy együttes erővel elpusztítsák Magyar- országon a szocializmust. 1956 októ­berében Budapest után az ellenfor­radalom szennyes vérgőzös áradata ellepte Miskolcot is. — Emlékezzünk! — hangsúlyoz­ta. — Most, amikor az ellenforra­dalomban hősi halált halt elvtár­saink emlékét örökítjük meg az épület falán elhelyezett emléktáblán, amelyet a miskolci nagyüzemek és a rendőrség dolgozói állítattak — emlékezni kell azokra a nehéz na­pokra, amikor itt, ezen a helyen élet- és halálharc dúlt; az esküjü­ket híven teljesítő rendőr és ÁVH-s elvtársak maroknyi csoportja har­colt a gyilkos ellenforradalmárok ellen. Nemcsak az épületért folyt a harc, elvtársaink itt is a munkás- halaimat, a földet, a gyárakat védték. Mindannyiunknak fáj, hogy el­vesztettük elv társainkat, akiknek kegyetlen kínok között kellett meg­halni a fasiszták közei által. Lehet-e gyűlölet nélkül ezt tudo­másul venni? Nem és nem! Elvtársaink halála vádolja az ellenforradalom előkészítőit, szer­vezőit, vádolja a munkásosztály árulóit, a gyilkosokat! Emlékezzünk hősi halált halt elv- társaink életére! Emlékezzünk An­tal Gyula alhadnagy elvtársra, Gáti Gyula ezredes elvtársra, Mohai Ist­ván őrnagy elvtársra, Gáti Imre őrnagy elvtársra, Strelcc János szá­zados elvtársra, Csikós György elv­társra, aki a rádió ostrománál vesz­tette életét, Cs. Nagy Zsigmond őr­nagy elvtársra, Horváth József elv­társra, Juhász elvtársra, Ráduly József őrnagy elvtársra, akik sze­rették családjukat, gyermekeiket és esküjükhöz híven, népünk igazi fiaihoz méltóan viselkedtek, becsü­lettel éltek és haltak meg. Bulik elvtárs beszélt arról, mit kö­szönhet a magyar nép a szovjet nép­nek, hogy másodszor is a nép kezébe adta a hatalmat, majd hangsúlyozta: soha el nem múló hálával gondolunk azokra a hős szovjet katonákra, akik itt Miskolcon hősi halált haltak az ellenforradalmárok elleni harcban, akik messzi földiről jöttek, hogy fel­szabadítsanak bennünket a fehér ter­ror alól. A továbbiakban elismeréssel nyi­latkozott azokról a belügyi dolgozók­ról, akiket az ellenforradalom nem tévesztett meg, akik szívükre és eszükre hallgatva küzdöttek és küz­denek ma is a nép igazáért. Bulik elvtárs szava ünnepélyesen zeng: — Hősi halált halt trívtársaink emlékére esküszünk, hogy népünk igaz fiaihoz méltóan, becsülettel élünk és halunk. Esküszünk, hogy hazánknak, a szocializmust építő Magyar Népköztársaságnak, dolgozó népünk hatalmának és rendjének hűséges és tántoríthatatlan őrei és védelmezői leszünk, minden ellen­séggel szemben, ha kell életünk, vérünk feláldozásával is. Az ország biztonsága, rendje, nyugalma érdé kében biztos kézzel felszámoljuk az ellenforradalom minden marad ványát és a legnagyobb szigorral sújtunk le mindazokra, akik az ellenséggel szövetkezve kezet mer­nek emelni népköztársaságunkra! BULIK ELVTÁRS beszéde után a fúvószenekar az Internac ion áléi játszotta el, s a díszszázad elvonu­lása után az ünneplők megtekintet­ték a kapitányság épületének elő­csarnokában elhelyezett hősi emlék­művet. Több ember szívszorító bá­nata könnyben tört elő. Egyik mun­kásasszony, aki férje márványba vésett nevét meglátta, megborzongató jajkiáltással ájultan esett össze. És akik látták, kezük ökölbeszorult Igen nagy tragédia, nagy dráma em­lékeztetője ez a hősi emlékmű, soha soha nem szabad elfeledkezni róla! n Szeretnék többször fai ál kozni a ni Likőleiak kni ! ” Szovjet filmművészeket ünnepeltünk KEDVES VENDÉGEKET fogad­tunk hétfőn Miskolcon. A szovjet filmművészet két reprezentánsa, Ju- lij Rajzman és Irina- Szkobceva lá­togatott el közénk a szovjet filmhét ünnepségein, s hozta magával a szovjet nép, a szovjet filmriűvésze- ti dolgozók baráti kézszorítását... Délután a megyei tanácsnál volt fogadás tiszteletükre, majd a szov­jet művészek megtekintették a vá­ros nevezetesebb helyeit, épülete­it. A miskolci dolgozókkal este, a Kossuth Filmszínházban rendezett ünnepségen találkoztak a vendégek, akik közül Rajzman az Expressz szerelem és az Arany csillag lovag­ja című filmek rendezésével, Irina Szkobceva pedig az Élet tanulsága főszerepével vált leginkább ismert­té Magyarországon. Ezen a találkozón, a két himnüsz elhangzása után, Deme László, a megyei tanács elnökhelyettese üd­vözölte Szkobceváékat, majd Ku- kucska János, a megyei pártbizott­ság titkára méltatta a nap jelentő­ségét. Kedves, forró pillanata volt az ünnepségnek, amikor Deme László a megyei tanács, Kéri István pedig a moziüzemi vállalat ajándékait át­nyújtotta Irina Szkobcevának és Julij Raj/imannak, akiket rövid, szívélyes felszólalásuk után szűn­ni nem akaró tapssal köszöntött a termet megtöltő lelkes közönség. MAJD PEREGNI kezdett a film, az Élet tanulsága... A két vendég- művész közös, költői szárnyalású alkotása... Vetítés után a moziüzemi dolgo­zók klubhelyiségében felkerestük a két ünnepeltet, mondanának va­lamit első miskolcsi benyomásaik­ról, otthoni munkájukról. — Nagyon meghatott bennün­ket a miskolci dolgozók szívélyes­sége, amellyel ideérkezésünk al­kalmával fogadtak — mondotta Julij Rajzman, a kiváló filmren­dező. — Látszik, ismerik filmje­inket, s rajtuk keresztül megsze­rettek bennünket is. Különben igen váratlanul ért a megtisztel­tetés, hogy Magyarországra jö­hettem, mert éppen nagy munká­ban voltam. Kommunisták cím­mel új filmet forgatok, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom negyvenedik évfordulójá­nak ünnepére készítünk... De nem bántam meg, hogy kiszakad­tam hosszabb időre a munkából! Számtalan élménnyel gazdagodva térhetek vissza hazámba! S mit csinál otthon Szkobceva, a bájos, szőke filmcsillag? — Én is új filmen dolgozom. Most forgatjuk a Párbaj-t, mely Kuprin hasonló című regényéből készül. Ebben játszom egy fiatal lányt... Egyebekben ugyanazt mondhatom, mint Julij Jákovle- vics Rajzman: végtelenül örülök a túláradó szeretetnek, amellyel itt fogadtak, s szeretnék többször találkozni a miskolciakkal! Ha életben nem is, legalább a film vásznán... * ÉS MÁR PERDÜL IS mosolyog­va a harmadik, negyedik, ötödik házigazdához, akik pillanaton be­lül kiragadják körünkből az ünnep­lés forró hullámain lebegő Szkob- cevát Rajzman mesterrel együtt, hogy egy fárasztó, de boldog nap után megvacsorázzanak, végül pe­dig kipihenjék magukat. (krónikás) ^QMROGDI ASSZONYOK HOMROGD KICSINY, mindössze 1200 lelket számláló község a szik­szói járásban. Asszonyai, leányai és a ,falu összes lakója mégis nagy felelős­séget éreznek mindannyiunk sorsáért. Elszorult a szívük, amikor egy esztendővel ezelőtt lábrakapott a szörnyű hír, hogy Antal Gyula rend­őrtörzsőrmestert az ellenforradalmá­rok vandál módon ledobták a megyei tanács erkélyéről. Az összetört és megkínzott embert utána még ütle­gelték. Antal Gyula törzsőrmester szörnyű kínjaiba belehalt, özvegyen maradt a feleség, s árván a. három \ gyér mek. Megmozdultak a társadalmi szer­kezetek, hogy segítséget nyújtsanak özv. Antal Gyulánénak gyermekei ■jfelneveléséhez. Mindenütt felkarol­ták, segítették a családot. S egy év múltán, amikor még nem hullt le az özvegyi fátyol, amikor még nem feledték el az emberek az ellenforradalom dúlását, a kis falu, Homrogd lakói kedves meglepetés előkészítéséhez kezdtek. Varga Istvánná, a községi nőtanács elnöke bekopogtatott minden házba, s elmondotta, hogy szeretnék meg­ajándékozni Antal Gyula családját. 'Gyűltek a forintok, teltek a zsákok burgonyával, kukoricával, babbal, búzával. Egy egész. teherautóra való adomány gyűlt össze. PÉNTEKEN'' DÉLUTÁN, a gyászos évforduló napján megállt a homrog- diak vontatója ott künn, Hejőcsaba ■végén, Antal Gyula özvegyének laká­sa előtt. 22 zsák terményt hoztak az » árván maradt családnak a homrogdi \ asszonyok. Gál Antálné, a szikszói \ járási nőtanács elnöke meleg szavak J -kíséretében adta át a zokogó Antal- Á nénak a homrogdiak ajándékát. Gál- né a község asszonyai nevében ígé­retet tett, hogy segíteni fogják az ár­ván maradt családot, gondoskodni ■fognak arról, hogy ne legyen hiányuk sem élelemben, sem pénzben. Bár az apai, a férji szeretetet pótolni nem tudják, mégis enyhíteni akarnak a fájdalmon. Zokogtak az asszonyok. Antalné könnyes szemekkel búcsú­zott tőlük. — Kívánom kedveseim, hogy soha Tie érje olyan bánat ma­gukat, mint amilyen engem és gyer­mekeimet ért — szipogta. VIGYÁZUNK, ÉBEREN őrködünk afölött, hogy Antalné kívánsága be­teljesüljön: ne legyen több gyilok, vérontás, árva jajszó! Megyei tanácstagok fogadóórái Berdár Vince november 7-én reggel 8 órakor Selyeb, Nevelés László november 9-én 13 órakor Hernádszentanérá.s, Dakos Géza november 10-én délelőtt 9 órakor Karcsa, Berdár Vince november ll-én reggel 8 órakor Monaj, Ifj. Farkas Te­remmé november ll-én délelőtt 9 órakor Aszaló, Galkó Lajos november ll-én dél­előtt 9 órakor Edelény, Papp Héláné no­vember 12-én délelőtt 10 órakor Zemplén- agárd kézségben tart fogadóórát. Az idén, bár sokféle lemez között válogathatnak a zenerajongók, mégis behozatalra van szükség, hogy a vá­laszték gazdagabb legyen. A közeli hetekben a baráti és a nyugati álla­mokból sok és sokféle lemez érkezik, köztük teljes operák és művészleme­zek. Csehszlovákiából például Liszt, Schubert, Mozart, Gershwin, Dvor- zsák, Rímszkij-KorzaJcov és Offen­bach mikr ó-hanglemezek között is válogathatnak az érdeklődők. Bősé­gesen lesz tánczenc is, a Vlach-zene- kar előadásában. (MTI) — A sátoraljaújhelyi városi kul- túrház igazgatósága november 7. tiszteletére szavalóversenyt indított az üzemek, hivatalok, valamint az iskolák között. A versenyre több mint hatvanan neveztek, melynek elődöntői most folynak. A döntőt no­vember 16-án rendezik meg. Ekkor dől el, hogy ki nyeri a kultúrház ezüst vándorserlegét. NOUS VMS EI REMEK. ME5DAMES ET MESSIEURS... (Jegyzetek a „Párizsi jégrevű Amikor az ember nagyon vár vala­mit, mindig lappang benne egy kis szorongás is: vajon nem fogunk-e a nagy várakozásban egy kicsit csa­lódni? Ezzel a szorongó érzéssel ül­tünk be a nyitóelőadás nézőterére. Mindjárt elöljáróban el kell monda­nunk, hogy olyan mjívészi produk­ciónak lehettünk tanúi, amely már első számaival mcgszabadíiólt ettől a szorongástól és három órára szinte mesés álomvilágba ringatott. Gyors ütemben váltották egymást a számok a csillogó jégporondon. Szőke, barna, gyönyörű francia és más nemzetiségű lányok, izmos fér­fiak, táncok, bravúrok, groteszk pro­duktumok, a korcsolyamüvészet ma­gasiskolája csillogó jelmezek kaval- kádja volt ez a műsor. Revü a javá­ból! Még fel sem ocsúdik a néző az egyik szám gyönyör-adta bámulatá­ból, már előtte villog a következő szám újabb művészi gyönyöre. Nincsen díszlet (hiszen cirkusz­sátorban vagyunk), az egyes számok mögé a néző tudatában mégis asszo- ciálódik a környezet. »Emlékezés Pá­rizsra az első szám. Nézzük a bájos November 7-, 8- és 9-én kiárusítással egybekötött cukrász-kiállítás a Béke (Rorárius) cukrászdában! Fenti időszakban az Avas Szálló presszójában, valamint az Avasi Ká­véház- és Cukrászdában torták és cukrászsütemények árusítása egész napon át! Bőséges választék — kiváló minőség! \7 olt vörösika'lxmák, ™ régi, öreg harcosok adtak egymásnak talál­kozót szombaton este a Rákóczi-u. 12. szám alatt, a Honvédelmi Sportszö­vetség klubhelyiségében. Legalább százan ülték körül a fehérasztalt. Fe­hér fejjel, és tüzes szív­vel jöttek ide, hogy any- nyi év után kezetszorít- sa-nak egymással, hogy felelevenítsék a régi em­lékeket. Régi ismerős­ként üdvözölték egymást s a letűnt évek tova­suhanó emlékei is eljöt­tek velük ide a terembe. A dohányfüsttel ereget­ték a sóhajokat. Emlék­szel Andris? Emlékszel Jóska? Akkor, 19-ben. hogy túljártunk a csehek eszén? Emlékszel rá? így kezdődik minden mondat. Felcsillannak az Öreg szemek, kiegyene­sednek az évek súlya alatt görnyedő hátak, megnyílnak a szívek mé­lyén rejtőző kalitkák, s kirepül az emlékek tar­katollú madara. Az idő megszégyenül s megáll. Az óra is halkabban, ke­tyeg, hogy ne zavarja a mesét, amely csapong és szárnyal az asztal körül, mint egy jókedvű pillan­gó. Az asztalnál össze­koccannak a poharak. Az öreg Foczkó Andris be­szél Perecesről. — A csehek már kezd­^Jiu!ékszel rá? ték összegyűjteni a kom­munistákat, s akkor mi összejöttünk, elhatároz­tuk, jelentkezünk vörös- katonának. Háromszáz- hatvaman indultunk el, nem kellett akkor se so­rozás, se behívó, men­tünk önként, szívesen. Kijátszottuk őket, átvág­tunk a hegyen Kisgyör felé, pedig körülfogtak bennünket, szinte min­den lépésnél állt egy fegyveres cseh katona ... — Miikor elfogtak, szét­verték rajtam a ruhát is. A feleségem nem ismert rám. — S az öreg csen­desen bólogat. Régi újság, megsárgult lapja zörög s az asztal végén Pófca László a Ma­gyar Jövő 1920. október 15-i számából hangosan olvas: »Hol van a művelődés- ügyi megbízott? A mis­kolci ügyészség már ré­gebben elfogató paran­csot adott ki Bagosi Géza, pestszentlőrinci ta­nító ellen, aki a proletár- diktatúra alatt Borsod megye művelődésügyi megbízottja volt és a falvakban a tanítóságot a kommunizmus követé­sére izgatta. Az elfogató parancsnak nem volt fo­ganatja, mert nem tud­ták, hogy Bagosi hová tűnt el. Most arról érte­sültünk, hogy a volt mű­velődésügyi megbízóit Ónodon egy cementgyár­ban, mint felügyelő dol­gozik s mindeddig sike­rült elkerülni az elfoga­tási.« Az öregek csendesen ingatják fej ükét. Fe Lköd- lenek a sötét cellák, a te­nyérnyi rácsos ablakok, hiszen valamennyien megjárták a fehér terror börtöneit. A tanító el­ment fizikai munkásnak, lám, még évek múltán is számontartotta a bur­zsoázia. hogy mit tett a prole tárforradaiomért, s bűnhődnie kellett. A kommunisták, a proletár- hatalom hívei számára nem volt irgalom, csak kínzás és bitó. A teremben a régi vö- rösfcatonáikk'ál tulajdon­képpen három nemzedék képviselte magát. Azok találkoztak itt, akik 1919-ben fegyverrel véd­ték a Tanácsköztársasá­got, azok, akik 1945-ben küzdöttek felszabadulá­sunkért, és azok.is eljöt­tek, akik 1956. októberé­ben fogtak fegyvert a népi hatalom ' mellett, Hosszú évekig szinte el­feledkeztünk az öregek­ről, s jövőt vigyázó sze­münk elől ki-kisiklott a múlt. Most végre rá­ébredtünk, vétettünk el­lenük s ezt jóvá kell ten­nünk azzal, hogy rend­szeresen találkozunk ve­lük, hogy erőt merítsünk abból a csodálatos aka­ratból, szívósságból, ra­gaszkodásból és szeretet- ből, amellyel ők övezték a népet és a pártot. Nem feledkezhetünk el róluk már csak azért sem, mert 1919-ben ők értet­tek meg elsőnek az új idők új dalait. Jöttek, telve hittel, akarattal, büszkén és fiatalon, hoz­lak erős karjukat és hős szívüket, Tiogy felajánl­ják a proletárhatalomért. Értük s nekik nyíltak a kiskertekben a virágok, értük dobbantak, lobban­tak lángra a lányszívek, s róluk, a hős vöröska­tonákról énekelték ara­tás közben és az eszter­gagépnél is. Legendák hősei ők. mesék rettent­hetetlen óriásai, s min­dig fiatalok maradnak nekünk, az egyszerű, kedves nagyapák, akik csendesen kérdezik egy­mástól : — Emlékszel, Jóska? — S a másik öreg em­lékszik rá. de emlékezni fognak rájuk mindig és örökké a proletár unokák. KECSKÉS RÚZSA ' miskolci bemutatkozásáról) midinettek kecses jégtáncát, és sze­münk előtt, a cirkuszponyva helyen, a párizsi Moulen Rouge elevenedik meg; a »Menüetl«-nél szinte ott érez­zük XIV. Lajos, a Napkirály udvan báljának levegőjét; Marie France cs Robert Abrivard apacstáncánál a mellékutcai kocsma, az apacstanya lehelete csap meg. Kivaló művészek á~ szölötáifcQsök: ' Inge ‘ ‘ Éráidéval, Francois Vaysse, Ar létté Ayrault, Herbert Beier, Vera Szibrova, Usi Marinek, a már említett Marie Fran­ce és Robert Abrivard, végül a finn származású Mikko Virtannen. Felejt­hetetlen volt Chaplin remekművé­nek, a »-Rivaldafény«-beli két kicsi balett-cipőnek jégtánca, Mikko Vir- lannen előadásában. Általában — a »primus inter pares« elv alapján — ö aratta a legnagyobb sikert, és — legyük hozzá — megérdemelten. »Rytmus« tánca, a »Poloved tán- cok-beli és egyeb számai soha nem látott korcsolyaművészt véstek a miskolci közönség emlékezetébe. Na­gyon szép volt a »Poloveci táncok«, a tarantella és a tiroli tánc, amely szinte az Alpok levegőjét hozta a po­rondra. Kedves meglepetés volt Vera Szibrova művészi szólója. Pierre Mi­chel Levi hajmeresztő ugróbravúrjai igazán csodálatraméllóak. Külön kell szólnunk a három groteszk-jégtáncos művészről, Piet Zondervan, Jaques Rivolier és Jaques Davidovics komi­kus korcsolyaművészekről. A matróz- táncuk és a bikaviadal remek, min­den groteszkségük mellett művészi számok voltak, azonban a szakácsnők táncában már az olcsóbb eszközök­höz nyúltak, és a bohóckodásuk a művészei fölé kerekedett. Kár, mert az előbbi két számuk nagyon művé­szi volt. Ez volt különben az egész műsor egyetlen sebezhető pontja. — A sikerért a társulat minden tagja derekasan megküzdőit; kis szünetek­kel állandóan porondon voltak. Szin­te rejtély, hogy mikor tudtak át-, meg átöltözni a szebbnél szebb, ragyogó kosztümökbe. A zenekar művészi munkával segítette a jég­pálya művészeit. — A műsor egy­mástól független számokból áüt, mégis keretjáték érzetét keltette az ügyes, verses műsorközlés (Ács Sán­dornak jár érte dicséret), amely — ha rímei döccentek is egyszer-kétszer — nagyon kedves volt. A közönség sorozatos vasiapssal jutalmazta a művészek munkáját, es nagyon sok számot megismételtetei — Ragyogó, művészi műsor! Hely ­sen tette az Országos Cirkusz Válla­lat, hogy a városi tanács többhória- pos kérésének eredményeként, és a vidéki városok közül kizárólagosan csak Miskolcra — ha csak néhány napra is — lehozta a párizsi művé­szeket. Köszönjük nekik is ezt a mű» vészi élményt, de elsősorban a kiváló művészeknek. Köszönjük, Hölgyeink és Uraink.. A viszontlátásra! .. Ncczz vous en rcmcrcions, Mesdames et Messieurs... Au revoir! (bm) Liszt, Mozart9 Gershwin hanglemezek érkeznek karácsonyra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom