Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-22 / 274. szám

Péntek, 1957. november 22. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Egy KOMMUNISTA PÁLYAŐR ELEJE Mintegy ezer diósgyőri kohász részesül az év második leiében szakmai továbbképzésben AZ EMBEREK RENGETEGÉ­BEN sokan vannak olyanok, akik nem tesznek valami nagy, eget-föl- det rázó, megmozgató hőstetteket... Becsületesen élnek, dolgoznak. Ilyen ember Gúnya Lajos pálya­őr, akivel a vasúti sínek mentén, a magányosan álló aszalói őrházban találkoztunk. Zömök, igazi magyaros külsejű, rokonszenves ember. Ültünk az asztal mellett. Széles, bütykös munkáskezét — mellyel valaha oly görcsösen kapaszkodott az életbe, — az asztalon pihentette, s beszélt, beszélt ... a múltjáról, jelenéről. Túl van már ő az ötvenen. Dere- sedik a haja, a bajusza. Megette kenyerének nagyrészét, többnyire a keserűjét, a penészesét. Cudarul kijutott neki is az életből, mint akkoriban a sokmillió nyomorult­nak. Szülei sorsát örökölte. Tizen- négyéves korától cselédeskedett. Később megpróbált emberibb megélhetést keresni. Részmunkát vállalt. Aratott tizenegyedén, ka­pált negyedén. 80 filléres napszám­ért, mint a portékát, árulta mun­kaerejét. Dolgozott látástól vaku- lásig, másnap kezdte elölről. Már családos volt, négy gyermek apja. 32 éves korában kereste út­ját a vasúthoz, de ez akkoriban nehezen ment. — Tizenheten mentünk felvétel­re. Dúskáltak a munkaerőben. Azt is megkérdezték, kinek van tehene, — emlékezett vissza. Négyet vettek fel. S közöttük ott volt Gúnya Lajos is. Pályamun­kás lett. Csak őszi, tavaszi idény­ben dolgoztak. GÚNYA ELVTÁRS ügyes, értel­mes, szorgalmas ember volt min­dig. Sokszor emberfeletti munká­val igyekezett becsületet nyerni, elkerülni a munkanélküliséget, hogy családja kenyerét biztosítsa. Elismerték munkáját, de munka­társai és a maga érdekében bátor, szókimondó ember volt, nem hu- nyászkodott ő meg, vívta a maga igazságának harcát, ezért rossz szemmel néztek rá felettesei. Kom­munistának bélyegezték. Az elbo­csátás réme is fenyegette. Évekig megakadályozták, hogy pályamun­kás lehessen, véglegesítést nyer­jen a vasútnál, amíg nagynehezen eljutott a tanfolyamra. De ezt a háború félbeszakította. Dióhéjban ilyen volt Gúnya La­jos múltbeli élete, pályafutása, mely sokak nevében is beszél, ta­núskodik. A felszabadulás az ő életében is határvonalat jelentett. Előtte még nem volt kommunista, de a sorsa szívében megérlelte a rendszer iránti gyűlöletet, vonzotta a mun­kásmozgalom felé. ö is várta a munkásnép hajnalát, hogy egyszer majd megvirrad. 1944 novemberé­ben, amikor a szovjet seregek Miskolc felé közeledtek, a vissza­vonuló magyar csapatok német pa­rancsra mindent■ fel akartak rob­bantani, még a vasúti raktárát is. Gúnya elvtárs szíve fájt érte. Sze­mélyesen beszélt a műszaki ala­kulat parancsnokával: — Ne rongáljanak, hiszen mi itt élünk, ez a miénk, nekünk kell azt felépíteni. Egy nyirkos hajnalon megtör­tént a felszabadulás. Rövidesen 106 ember alkotó keze állt a hely­reállítás szolgálatába a szikszói vonalon. Az elsők között volt Gú­nya elvtárs is. A munkások össze­találkoztak a nagy családban, ő is közéjük lépett, most már velük együtt harcolt tovább. Munkás- mozgalmi tevékenységét a szak- szervezetben kezdte el. A pálya­munkások 90 százaléka őt válasz­totta szakszervezeti bizalminak. Nem is csalódtak benne. A bizal­mat áldozatkészségével viszonozta. Gyalog járt Miskolcra, — amikor még nem volt vonat — a pálya- munkások érdekében. Segített az akkori nélkülözésen enyhíteni. A szakszervezet útján élelemhez jut­tatta a munkásokat, harcolt jo­gaikért. Amerre járt, mindenütt jó hírt, jó munkát hagyott maga után. 1945-ben az élenjárók seregébe, a kommunisták soraiba párttag­nak jelentkezett. Amióta belépett a pártba, élete új tartalommal gaz­dagodott. Érezte, hogy a kommu­nistára több kötelesség, felelősség hárul. S 1945 óta Gúnya elvtárs ennék szellemében él. Megismer­kedett az új célokkal, a párt út- javai, magáénak választotta azt. 1945-ben sikeresen elvégezte a pólyavizsgát. Szívügye lett a vasúti munka, már nem menedékhelynek tekinti a kenyérért, hanem élethi­vatásának. Gúnya elvtó.rs megbecsült ember a kommunisták körében is. ÖNZETLENÜL HARCOL a párt ügyéért kezdettől fogva. Hétköznapi apró tetteivel bizonyítja, hogy méltó tagja az élenjárók seregének. Áldo­zatkész, példás magatartásával, meggyőző emberi szóval formálja az emberek tudatát. 1947-ben a kommunisták bizalmat szavaztak neki. Alapszervi titkárnak válasz­tották. S azóta már fiz éve egy­huzamban élvezi a bizalmat, végzi feladatát. Októberben sem tagadta meg igaz emberségét, kommunista mivoltát. Nem hagyta cserben mun­katársait, meggyőző szóval igyeke­zett az értelemre hatni. Az élet, a munka mellett foglalt állást. Még nagyobb erővel dolgozott, mint más­kor, hogy a hiányzó munkáskezeket pótolja. 1957 januárjában, amikor újjáalakult a pártszervezet, ismét őt választották párttitkárnak. Kommu­nista szívvel, lendülettel folytatja munkáját. Sok apró munkában, hét­köznapi tettekben telik élete. Az embernek mindig van gondja, baja. A dolgos hétköznapok gondjai ezek. De ő nem ismer fáradságot. Szolgálati teendői mellett fáradozik a párt, a köz ügyéért is. Szabadide­jének nagyrészét ezzel tölti el. Sze­reti az embereket. Megjelenik hol a halmaji, hol a szikszói állomáson, s beszélget velük. Mint apa a gyer­mekével, úgy törődik a munkások sorsával, azok gondja-baja az övé is. Nehéz dolga van. A párt tagjai szétszórtan dolgoznak, de hozzájuk is eljut. Ha nincs vonat, kerékpárra ül. A párt szavát mégis eljuttatja a kommunistákhoz. Tanácskozik ve­lük, röpgyűlést tart nekik, vagy más formában tájékoztatja őket. Egyszóval minden napra jut tennivaló. Ezt már mástól tudtam meg. — Jóindulatú, segítőkész, közvet len ember — ezt mondják róla. Gúnya elvtárs, mint a község 16-os körzetének tanácstagja, gyak­ran ellátogat választói házához is. Beszélget velük a szerződéses ter­melés előnyéről, az állampolgári kötelesség teljesítéséről, kikéri véle­ményüket a közügyekben. Máskor őt keresi fel a választók népes tá­bora, amikor beszámolót tart nekik az állomás várótermében, vagy la­kásán adják egymásnak a kilincset az emberek ügyes-bajos dolgaik el­intézésében. ÍGY MEGY EZ napról napra. Sokszor késő este jut haza. Aztán olvas, jegyzetel. Szemináriumra ké­szül, mert tudja, hogy a pártszerve­zet hallgatói igényesek a foglalko­záson. Nem hőstettek ezek, csupán szerény, de nemes cselekedetek, me­lyek bizonyítják, hogy Gúnya elv­társ méltó a párt, a kommunisták, a pártonkívüliek bizalmára. Tudja mit jelent számára a párttagsági könyv, melyet nem akar érdemtele­nül a zsebébe tenni..; PÁL LAJOS Az ország egyik legnagyobb ne­hézipari üzemében, a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben tanfolyamok rendezésével rendszeresen és szerve­zetten gondoskodnak a dolgozók, köztük a fiatalok szakmai tudásának emeléséről. Az utóbbi hetekben négy szakmai továbbképző tanfolyam több mint kétszáz hallgatója tett vizsgát. Jelenleg tíz különböző tanfolyamon mintegy ötszáz dolgozó tanulja — a többi között — a villamosmű ke­zelést, oxigénvágást, hegesztést, da­ruvezetést, kazánfűtést. A közeli he­tekben DEMAG kezelői, illetve ke­mencekezelői, valamint a karban­tartó üzem dolgozói részére rajzis­mertető előadássorozat kezdődik, így az év második felében mintegy ezer diósgyőri kohász gyarapítja szakmai tudását a megrendezett tanfolyamokon. A szakmai ismeretek gyarapításá­nak munkájában mind jelentéke­nyebb szerepet játszanak az üzemi KISZ-szervezetek. Ugyanis a gyár több mint háromezer fiatal dolgo­zójából körülbelül 1200-an tagjai a KISZ-nek. Az üzemi KlSZ-szerveze- tek a vállalati oktatási osztállyal, illetve az üzemek vezetőivel, dolgo­zóival együttesen állapítják meg, hogy melyik üzemben, vagy munka­helyen milyen tanfolyam indítása volna célszerű. A közös együttmű­ködés eredménye, hogy például az acélöntődében a fiatalok kezdemé­nyezésére és az ifjúmunkások részé­re. rajztanfolyam indult, ugyancsak külön rajzismertető tanfolyam kez­dődik a karbantartó fiataloknak is. Az is a gyümölcsöző együttműkö­désnek tudható be, hogy a szakmai tanfolyamok résztvevőinek több mint fele a fiatal dolgozókból kerül ki. Gépkisérleti mintabányává szervezik át a sajószeutpéteri li-es aknát A Borsodi Szénbányászati Tröszt­nél az elmúlt évek során számos bá­nyában kísérleteznek a szénfejtést megkönnyítő gépek alkalmazásával. Ezek a kísérletek azonban nem ve­zettek kielégítő eredményre, mert a gépeket nem ismerték, üzemeltetésük feltételeivel nem voltak tisztában. A termelés fokozása érdekében azon­ban továbbra is napirenden szerepel a borsodi szénbányákban a jövesztés gépesítése. Ez annál inkább fontos feladat, mert a mélyebben fekvő vé­kony széntelepek kiaknázását csak a jövesztés gépesítésével lehet gazda­ságossá tenni. A jövesztés gépesítésének megol­dására a Borsodi Szénbányászati Tröszt sajószentpéteri Il-es aknáját éppen ezért gépkísérleti mintabányá­vá fejlesztik. A bányaüzemben lévő frontfejtéseken próbálják ki és alkal­mazzák a borsodi szénmedencében szóbajöhető jövesztőgépeket, s az itt szerzett tapasztalatéit alapján alkal­mazzák a kombájnokat más üzemék­ben is. Jelenleg már egy Sachtyor- kombájn dolgozik az egyik frontfej­tésen. Az év végéig még két Dtm- bassz és két Gornyák-kom bájait is üzembehelyeznek. A diósgyőri vasöntök a Borsodi Vegyikombinát harmadik óriás kompresszorának öntvényei készítését kezdték meg Határidő előtt 10 nappal 220 bányászlakást adnak át a borsodi építők Az északi iparvidéken pár nap óta adják át rendeltetésüknek. Különö- téliesre fordult az időjárás. A haj- sen meggyorsult a munka a vállalat nali fagyok, a csípős hideg nappa- IV-es számú főépítésvezetőségéhez lók arra serkentik a Borsod megyei tartozó építkezéseken. Ezeken a he- Építőipari Vállalat dolgozóit, hogy lyeken az építők már nemcsak egy- az épülő új bányászlakásokat a ha- mással, hanem az idővel is verse- táridő előtt — kiváló minőségben nyeznek. A diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek vasöntői az év derekán kényes gyártmány elkészítésére kaptak meg­bízást. Vállalták, hogy a Borsodi Ve- gyikőmbinát részére leöntik az óriás­kom press zotrok gépágyait. Az eddig még nem gyártott bonyolult öntvé­nyek elkészítése körültekintő, gon­dos és hosszadalmas munkát igé­nyelt a dolgozóktól. A garnitúránként, két darabból, alacsony- és magas- nyomású gépágyakból álló, egyéb­ként 12 tonnánál nagyobb súlyú önt­vények t a la j f ormázásá'hoz péld ául csaknem kétezer munkaórára van szükség. A diósgyőri vasöntők sikerrel bir­kóznak meg a nem mindennapi fel­adattal: a nyár dereka óta a napok­ban már a második készlet utolsó darabját adták át megmunkálásra a DIMÁVAG Gépgyár dolgozóinak. Ugyanakkor íyiegkezdték. a harmadik kompresszor magasnyomású gépágy darabjának formázását, s azt az év végéig, míg az alacsonynyomású gépágy-öntvényt januárban készí­tik el. KLÁRIKÁMHOZ Felírnám minden új fejfára szerelmes, titkos üzenetnek: ki holtom után megtalálja, tudja meg, szeretlek, SZERETLEK! Temetői szép jegenyéiknek árnyán, hol a test megpihenhet — nem hallatszanák percenések sóhajtom-suttogom: SZERETLEK! Pici gallyacskák moccanása fejem fölött ma még neszezhet, — holnap már azt súgja a hársfa: szeretlek, szeretlek, SZERETLEK! PATAKY DEZSŐ MUNKA- ÉS EGÉSZSÉGVÉDELMI ŐRJÁRATON Az ózdi ellenőrzések után Szerencsre látogatott el a munka- és egészségügyi rendszabályok betartását felülvizsgáló bizottság. Itt csatlakozott hozzánk. Szántó doktor, járási tisztiorvos is, aki évek óta ismeri a szerencsi! üzemeket, napról-napra látja egészségügyi vonat­kozású helyzetüket, fejlődésüket. CUKORGYÁR ezekben a hónapokban nagy forgalom van a gyárban. Ilyenkor, a szezonmunka idején, sok új dolgozót foglalkoztatnak és nagyobb a baleseti veszély. Az új munkások általában hajlamosak arra, hogy figyelmen kívül hagy­ják a műszaki vezetők figyelmez­tető szavait és könnyelműen — le­becsülve a balesetvédelem jelentő­ségét — végzik munkájukat. Szemere elvtárs, a gyár igazgató­ja elmondotta, hogy ha vannak is hibák, azok elsősorban a mostani nagy „évvégi hajrá”-ból adódhat­nak, de a vezetők igyekeznek min­dent elkövetni, hogy a régi és az új munkások életvédelme biztosítva legyen. Horváth Lajos elvtárs, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa mun­kavédelmi osztályának vezetője, a havi biztonsági szemlék megtartá­sa után érdeklődött. — EZT SEM MULASZTJUK EL — kaptuk a részletes választ. — A szemlék alkalmával a gyár munka- védelmi bizottsága személyesen győződik meg, hogy a dolgozók megkapják-e az elméleti és gyakor­lati balesetelhárítási oktatási. Eze­ken a szemléken én, mint igazgató is résztveszek. Az üzemekben járva azt tapasztal­tuk, hogy nemcsak szavakban, ha­nem tettekben is megnyilvánul a rendszeres balesetelhárítási mun­ka. Kisebb hibák előfordultak, de ezek megszüntetésére ígéretet tet­tek és a figyelmeztetést köszönet­tel fogadták. Ebben a gyárban, ahol a munka­helyek többsége szennyezi a ruhát, védőruházatot kapnak a munká­sok. Az elosztás — tapasztalatunk szerint — kielégítően történik. Sőt dicséretre méltónak tartjuk azt a módszert, hogy ott, ahol az egyes rendelkezések az élettől kissé tá­vol állnak, vagyis a gyakorlat mást igazol, ott a gyár vezetősége, az üzemi bizottság javaslatára öntevé­kenyen oldja meg a dolgozók vé­dőruhaellátását. C ajnos,. a bizottság azt tapasz­^ talta, hogy a munkások — férfiak és nők — nem használják a gyártól kapott védőruhát. Több munkástól megkérdeztük, hogy miért dolgozik mezítláb és megle­petésünkre azt válaszolták, hogy kényelmesebb így, mint a torna­cipőben. Lehet, hogy ebben igazuk van, de abban már az orvosnak van igaza, hogy ebben az iparág­ban, a vizes betonpadlózat és a nagy hő következtében több ember lábán jelentkeznek különböző bőr­betegségek, mint azokén, akik használják az előírt gumicipőt. — Mi tudjuk és figyelmeztetjük is az embereket — mondja Dani- jevszky Tivadar főművezető és Dorgai László művezető —, de ha III. ELLENŐRZÉS SZERENCSEN nem hallgatnak a jó szóra, nem te­hetünk ellene semmit. Ezzel is egyet lehet érteni, de azzal már kevésbé, hogy igen ke­vés a gyárban — ez vonatkozik minden üzemre — a figyelmeztető tábla, amelyek óva intenék az em­bereket testi épségük megóvására. Az emberek hajlamosak arra, hogy elfelejtsék a figyelmeztető szava­kat, melyeket munkába lépésükkor kapnak. Ezt pótolják munkaközben a szemléltetően figyelmeztető táb­lák. Különösen fontos ez olyan üzemben, ahol az emberek három­negyede minden évben alkalmi munkás. Az ellenőrzés során több helyi­séget, férfi és női öltözőt, üzemor­vosi rendelőt, étkezdét megtekin­tettünk, ahol az utóbbi hónapok óta az emberek egészségének meg­óvása érdekében jelentős változá­sok történtek. Ilyen helyes kezde­ményezésnek tartjuk például az üzemi szikvízüzem létesítését, a szellőzőberendezések korszerűsíté­sét és a szeletszántóbán felszerelt porelszívó berendezés biztosítását. CSOKOLÁDÉGYAR Ua a gyár nevére gondolunk. n úgy képzeljük el, hogy eb­ben az üzemben minden higiéni­kus, ragyogóan tiszta. Az elképze­lés nem is alaptalan, de a szava­kat sem ismételjük meg, mert ez a gyár valóban tiszta. Jellege köve­teli ezt meg a benne dolgozó mun­kásoktól, vezetőktől. A kívülállók azt hihetnék, hogy ha már abban a gyárban cukorka és csokoládé készül, nincs is szük­ség munkavédelemre (esetleg egy jó fogorvosra), mert ott az embe­rek egészsége, élete, testi épsége nincs veszélyben. Tévedés lenne így képzelni. Nincs a gyárnak olyan üzeme, ahol gé­pek ne sorakoznának egymás mel­lett. Gépek készítik elő a nyers­anyagot, gépek keverik a masszát, gépek szabdalnak, csomagolnak és ezeket a gépeket élektromosgépek hozzák mozgásba. A baleseti ve­szély tehát még nagyobb, mint a cukorgyárban. A dolgozók egészségét jobban kellene védeni például a festőszo­bában, ahol a sellakból kiillanó kü­lönböző gázok erősen megtöltik a szoba levegőjét. Van egy szellőző­berendezés, de ez nem felel meg a követelménynek. Vagy kettőre van szükség, vagy pedig a mostanit fel­jebb kellene helyezni, hogy a fel­szálló gázok a mennyezet irányá­ból távozzanak. Ebben a gyárban egyébként azt állapította meg az ellenőrzés, hogy tervszerű munkavédelem van. Waltz Rezső munkavédelmi meg­bízott lelkiismeretesen és körülte­kintően látja el feladatát. Meglepe­tésünkre itt több olyan szemléltető felirattal találkoztunk, amelyek üzemrészenként, munkakörönként figyelmeztetik a dolgozókat a mun­kájukkal járó veszélyre. Az egyik plakát például síró gyermeket áb­rázol, aki édesanyját hazavárja, a másik arra figyelmezteti az embe­reket, hogy forgó gépekhez ne nyúljanak, de sorolhatnák sok ilyen példát. Tudomásunkra jutott az is, ’ hogy gépszíjakhoz a mun­kások nem nyúlhatnak. Sőt táblán figyelmeztetik az embereket, hogy szíjat csak a szolgálatban lévő szíj­gyártó, vagy lakatos tehet fel. Aki ezt a szabályt megszegi, fegyelmi elé állítják! Hatásos módszer ez. A jó mun­kavédelmi munkát a baleseti sta­tisztika is igazolja. És ez a munka mindenre kiterjed. Ezt tapasztalta a bizottság több üzemrész és szo­ciális helyiség ellenőrzésénél. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa a közeljövőben tovább foly­tatja az ellenőrzéseket. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a megye üzemeinek vezetői nagyobb felelősséggel foglalkoznak a dolgo­zók munka- és egészségügyi hely­zetének javításával és ehhez a munkához várják a szakszervezetek segítségét. SZARVAS MWU0S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom