Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-11 / 238. szám

Fentek, 1957. október 11. északmagyarorszAg 5 Szélesedik az újitó-mozgalom az uj rendelet megjelenése óta EZ ÉV KÖZEPÉN kormányrende­let jelent meg az újítómozgalom fej­lődébe érdekében. Ez a rendelet alap­jában 'különbözik az eddigiektől. Elő­li'ja, hogy a gyárnak szerződést kell kötnie az újítókkal és ezzel jogilag is, formailag is újításának, szellemi ter­mékének tulajdonosává teszi az újí­tót. Az új díjazási rendszer is sokkal ösztönzőbb az újítással foglalkozó dolgozók számára. A kifizetést nem egy merev díjszabás alapján, hanem a kimutatható gazdasági eredmény 2—10 százaléka között határozzák meg esetenként, kölcsönös megegye­zéssel. Vonzóbb .azért is, mert a ren­delet szerint öt év gazdasági ered­ményei után jár a honorárium. Tel­jes díj illeti meg például a dolgozót akkor, ha egy éven belül más üzem­ben is megvalósítják javaslatát. Egy év eltelte után az újítási díj 20 szá­zalékát kapja az újító. Dolgozóink, újítóink osztatlan lel­kesedéssel fogadták ezt az igen-igen hasznos rendelkezést. Hatására a mű­szakiak körében is 'megélénkült az újító tevékenység. A régi utasítás ugyanis lehetővé tette, hogy a mű­szaki dolgozók újításait szolgálati kötelességnek könyveljék el — és erre hivatkozva sok esetben meg­rövidítették a műszaki újítókat. A fejlődést legjobban lemérhetjük az újítások számának növekedésével, íme néhány adat üzemeinkből: Lenin Kohászati Művek: Az újítómozgalomban tehát észre­vehető fejlődés indult meg, mégis látnunk kell, hogy ezek az eredmé­nyek még mindig nem kielégítőek. íiem kielégítőek elsősorban azért, mert a dolgozók nagy tömegei még nem ismerik eléggé az új rendeletet. Az újítómozgalom egy másik nagy hiányossága, hogy az egyes újítások csak abban az üzemben valósulnak meg, ahol az újító dolgozik. Egyetlen példa ennek bizonyítására: AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK­NÉL a generátor üzemben a kohó- gáz fokozatosabb felhasználásával évi 1,700.000 forintos megtakarítást értek el. Tapasztalataikat tudatták a Lenin Kohászati Művekkel is, kö­rülbelül három hónappal ezelőtt és az ózdi újítók joggal sérelmezik, hogy azóta sem kaptak erről semmi­féle tájékoztatást a diósgyőriektől. Ezelőtt a miniszteri űrnek. szervez­ték, jól-rosszul ezeket a tapasztalat­cseréket az egyes vállalatok, illetve dolgozók között. A rendelet megjele­nése óta viszont lényegében nincs ; gazdája ennek a kérdésnek. Pedig ez a miniszteri utasítás ilyen szempont­ból is kedvező, miután az újítást ön­ként átvevő dolgozó részére nem három hónap, hanem hat havi ked­vezményt biztosít. Az új rendelet óta eltelt rövid idő tapasztalatai tehát azt mutatják, hogy ez az »újítás« jó. hasznos volt, mert serkentőleg hatott a mozgalom­ra. Üzemeinknél azonban ne eléged­jenek meg az eredményekkel és az újítómozgalom kiszélesítése érdeké­ben ismertessék meg részletesen a dolgozókkal a számukra igen ked­vező, új rendeletet. AZ ÜZEMI, szakszervezeti bizott­ságok — amelyelcre most már konk­rét jogokat ruhá. a rendelet — kö­veteljék, szervezzék meg eaL M. K. A vallások egysége cs együttműködése A kereszténység, a buddhizmus, a zsidóság, a mohamedánizmus és a hinduizmus mintegy 140 képviselője Brémában megtartotta a Vallások Világszövetségének értekezletét. A értekezlet fő témája a vallások kö­zötti egység és együttműködés volt. Megvitatták a különböző vallások közötti jobb megértés lehetőségeit. Európai munkakönyv A Montan Unió által elismert •Bén- és acélipari szakmunkásokat szeptember l-ével úgynevezett euró­pai munkakönyvvel látták el. Az új aumkakönyv lehetőséget ad tulajdo­nosának, hogy a Montan Unió által nyilvántartott^ 29 bányászati és 27 acélipari ágban az unióhoz tartozói bármely államban szabadon vállal- I hasson munkát, anélkül, hogy a kül- | földiekre vonatkozó ktilöncngedélyt | meg kellene szereznie. I G YÁSZOS ESET Tudom, halálesettel, temetéssel nem ülik tréfálkozni, de éfi Fröccsös Bandi barátommal olyan eset történt, amit muszáj elplety­kálnom. Mint az öreg nénikéknél egyszer az életben előfordul, Fröccsös Bandi feleségének a nagymamája is meghalt. Bandi barátom délben el­kéred zkedett a munkahelyéről, hogy idejében hazaérjen a temetésre. Lelkiismeretesen felült az autóbuszra, és lélekben felkészült a szomorú aktusra. Megérkezve, mivel az idő még korainak mutatkozott, némi lelki­vigaszra betért az italbolt feliratú füldművesszövetkezeti üzemegységbe. Alig ivott valamicskét, amikor temetési menet ment az utcán. Hűha, viszik a mamát — gondolta — és máris ott baktatott a me­net végén. A sírnál igyekezett közelebb furakodni, de a tömegben nem tudott előre jutni. így hát a tömeg közepén sóhajtozott illően, és meg­próbált néhány könnyet is kisajtolni a szeméből. A körülállók résztvevő tisztelettel tekintettek rá. Amikor a rögök hullani kezdtek a koporsóra, Bandi csendesen visszasétált az italboltba, hogy felzaklatott lelkét csillapítsa. Már ala­posan lecsillapította, amikor — ezer ördög és pokol — újra temetési me­net vonult eh a leocsma előtt. Szakasztott olyan, mint az előbbi. Ez az ember sorsa, ha meghalunk, nem iszunk, filozóiált Bandi és újabb háromdecit kért tisztán. És hogy filozófiájának helyességéről meg­győződjék, még néhányszor megismételte a rendelést. Különben is, ő már túl van a rokoni temetésen, a halott lelkiüdvéért inni rokoni kö­telessége. Amikor késő este, a sok filozófálgatástól támolyogva hazatért, a felesége nagy patáliát csapott. Merthát, szegény nagymama igazán meg­érdemelte volna, hogy a temetésére Bandi is eljöjjön. (—Idős) Folynak az előkészületek A SZÓ VJ El FILM S 1957 október 31—november 7 JJár hét választ már csak el az ünneptől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójától. Ahhoz, hogy széles «e világon megismerjék a csodálatos harcot, amelyet 1917-ben és azóta számtalanszor megvívott a szovjet nép, nagy segítséget nyújtott a film. Egyrészt azért, mert a szovjet művé­szek előszeretettel választják témául az illegális munka éveit, a dicsőséges forradalmat, az intervenció idejét, másrészt, mert azok a filmek, ame­lyek a hősi honvédő háborúról szól­nak, úgyszintén tükrözik a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalmat ered­ményeiben, emberformáló voltában, mint a jelen forrása. Az idei Szovjet Film Ünnepén — amely most egybeesik a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfor­dulójával — sok új szovjet film ke­rül bemutatásra. Köztük több olyan, amely a forradalomnak állít emlé­ket. Hány új szovjet film jut az ün­nep során megyénkbe? Hogyan ké­szül a Szovjet Film Ünnepére a Megyei Moziüzemi Vállalat vezetősége? Ezt akartuk megtudni. Szerencsénk volt. A vállalat köz­pontjában együtt találtuk az egész „vezérkart". Mráz Ferenc igazgató, Glósz Ferenc müsorosztályvezetö, Kéri Sándor, a normálfilmes mozik és Oroszné elvtársnő, a keskeny fil­mes mozik műsor-ügyintézője nagy táblázatok fölött töpreng. Többszáz mozit kell ellátniok filmmel és most, a Szovjet Film Ünnepére minden mozinak olyan szovjet filmeket akar­nak osztani, amelyek méltóan kép­viselik az ünnep jellegét és jelentő­ségét. Elmondják, hogy a két miskolci bemutató-mozi, a Béke és a Kossuth kettő-kettő új szovjet filmet % mutat be az ünnep sorált. A Béke az „Elve­szett vőlegény"-t és az 1957-es can- nesi filmfesztiválon a „Legjobb for­gat ók önyv«-d ijat nyert »Negyven­egyedik« című filmalkotást. A Kos* suth-mozi a Gorkij világhírű regé­nyéből készült »Az anya« című és az "Az én lányom« című filmet vetíti. A felsorolt négyen kívül a megye mozijaiban kerül bemutatásra to­vábbi négy új szovjet film: a „Hal­hatatlan garnizon”, az ,,Egymásra ta­láltak", a „Túristaszerelem”, vala­mint a „Prolog" című, amely utóbbi a témáját az 1905-ös oroszországi forradalomból meríti. — A korábbi nagysikerű szovjet filmek közül fel­újítják az „Űj ember kovácsa”-!, az »Othcllcy'-t, a »Borisz Godunov«-ot, a »Karneváli éjszakáit, a »Szitakötő«-t, a »Két óceán titlzá«-t és még egy egész sor nagysikerű szovjet filmet. Választékban tehát nem lesz hi­ány, s — mint Mráz Ferenc igazgató mondja — az ünnepélyes keretekben sem. A mozik az ünnephez illően lesznek dekorálva és az ünnepet minden moziban díszelőadás vezeti be. A díszelőadások rövid ünnepsé­gén a szónokok a film tömegneveié szerepéről és a szovjet filmek c té­ren is elért eredményeiről adnak rövid méltatást. A megnyitó díszelő­adásokat október 31-én tartják. A Megyei Moziüzemi Vállalat köz­pontja után a miskolci alsóváros közkedvelt kismoziját, a Fáklya-mozit kerestük fel. Hogyan készül az ün­nepre egy kismozi? Alaposan felkészült. A Szovjet Film Ünnepe alatt öt nagysikerű szovjet filmet mutat be: „A fiú", a „Vízkereszt", a „Szitakötő", a „Kar­neváli éjszaka" és a „Timur és csa­pata" cimüeket. Bauer Miklós üzem­vezető nem akar szégyent vallani a többi mozik előtt. Roppant agilis fiatalember. Az ő mozijába szeret­nek járni az emberek; ott soha nin­csenek üres széksorok. Méltánylan­dó körülmény ez annál a mozinál, amelynek hatósugarában olyan lakó­telepek is vannak, amelyeknek lakói néhány éve még be nem mentek volna a moziba, most pedig már törzsvendégeknek számítanak. A Szovjet Film Ünnepére is — a ma­gánosokon kívül — már egész sor vállalat bejelentette csoportos láto­gatását. Többek között a. sütőipari, vendéglátóipari, a ruházati bolt vál­lalat, a rum- és likörgyár és eddtQ hét iskola tanulóifjúsága. Az ünnep megnyitásakor Sukovics László, a sütőipari vállalat igazga­tója mond ünnepi beszédet Közre­működik a kis ünnepségen a mar­tintelepi általános iskola énekkara. * Jártunk a Megyei Moziüzemi Vál­lalat központjában, megnéztünk egg kismozit. Lázas készülődést láttunk, És az folyik a város és a megye töb­bi, többszáz mozijában is. Az idei Szovjet Film Ünnepe is­mét a szocialista kultúra diadala &* a szovjet és a magyar nép barátsá­gának, jó kulturális kapcsolatainak döntő bizonyítéka lesz. (bm) EGYSZERRE ROBBANT ki a vihar. Üvöltött a szél, őrültként rohantak, száguld- tak « szakadozott, cafatokká tépett fellegek, a szilaj zápor­eső merőleges vonalaival osto­rozva vágott, csapkodott. Tü- 1 zes-zölddel, narancssárgával vakítottak a villámsugarak, s borzalmas ágydlövésként csat­togott a meg-megujuló mennydörgés. — Ne menj, Ignác! Olyan ítéletidő van odakint. Feküdj le inkább! kérlelte felesége az öreget, aki már a kenye­rét csomagolta a zörgő ujságpapirosba és görbebotja után motozott. Az öreg Ignác hallgatott. Csak akkor szólt vissza az asz- szonynak, mikor az már harmadszorra is belefogott a nagy- timánkodásba. — Nem úgy van, Rózái — mondta csendesen —, menni kell! Ha most itthonmaradok, holnap már vízben állnak az alsó vágatok. A szivattyúkra ügyelni kell, Az asszony gondolkodva hallgatta, nem tudott mit mon­dani az urának. Aztán végül, nagysokára kifakadt: — Mindig az a bánya?! Hiszen nem dolgozik most senki, állnak a gépek. Vigyázhatnál már magadra öreg létedre! Minek rohansz a halálodba, mi? Az öreg nem is fordult az asszony felé, szótlanul hall­gatta, hogyan hajszolja ki fáradt tüdejéből az asszony a szavakat, aggódó jajgatását. Ez a túlzott nyugalom mégcsak jobban feltüzelte az anyát. Teljesen kikelt magádból, úgy szi­szegte a szót az? öreg ember felé: — Térj eszedre, Ignác!? Elfelejtetted, mit üzentek a cigánygyerektől? Ha még egyszer is meglátnak a bánya kö­rül, lepuffantanak, mint egy kóbor leutyát! Hát nem érted, ember?! —• No, no! Ne bomolj, asszony — csillapította az öreg izgatott feleségét. — Nem merik azok megtenni, csak ijeszt­getik az embert. De én nem vagyok olyan ijedős! — De te kommunista vagy! — jajdult fel újra az asz- tzony. — És aztán...? — LELŐNEK azok a gyilkosok! Mondtam neked mindig, Iiogy ne legyen olyan nagy szád. De hiába kértelek...! Ignác nem válaszolt az asszonynak. Ismerte már fele­sége akaratosságát. Csak nagysokára szólalt meg, komor hall­gatás után. — Te, Rozi, szólj ki a Zombornak! Magammal viszem a kutyát is. m Felesége, aki hallgatását maradásnak vélte, kerekre tá­gult szemmel meredt rá: — Hát mégsem maradsz, ebnégy? Ignác... —- Hagyd abba, ne mérgesíts föl! — szakította félbe az asszony beszédét. A kenyeret kabátja belső zsebébe dugta, nehogy cső érje, karjára alcasztoUa görcsös^ görbebotjat — három-négy éve nevelte a botnakvaló fát a Oseresben az­tán elindult. Sötét, sejtelmes éjszaka borult a votgykatlanba szorult, hegyoldalakra* kapaszkodó falura. Egyetlen ablak sem vilá­gított, az utcai lámpák sem égtek az útmenti oszlopokon. A i, • Eszakmagyarország irodalmi pályázatára beérkezett írás, Ad eg all egy szív zuhogo esőcseppek egyhangú kopogásába csak néha-néha vonított bele egy-egy megrémült kutya. Jajgattak hosszan, elnyujtottan, valahol a kertek alján, mint akkor, mikor ha­lott szagát érzik a háznál. Zombor csendesen haladj, öreg gazdája mellett a csúszós domboldalon fölfelé. A vonításokra megállt a falu felé fi­gyelve és felmorgott. — Ne mérgelődj, Zombor — nyugtatta Ignác bácsi. A dombok gerincén már előtűnt az erdő, s egyre köze­lebb jött, összeforrt feketesége tömött foltjával Lassan az erdöszéli tölgyek törzsei is elmaradtak mellettük. Felettük lefosztott, tarlóit ágak borultak össze vizesen. Elől Zombor, mögötte Ignác bácsi, — igy haladtak a kes­keny ösvényen. A bokrok ágai arcába csapódtak, de ment nyugodtan, biztosan. A vizes avar lefojtotta, magába szívta a léptek cuppogását. LASSAN KIÉRTEK az erdőből. A völgy alján, a haj­latban már látszott a tárna, s a szivattyúk ütemes mormo- gását is hallani vélte a csendben, mikor megállóit. Nem tör­tént velük semmi baj! Mindegyik szivattyút beállította, úgy ment haza reggel. Azóta megállás nélkül zúgnak, nehéz erőlködéssel szívják a vágatok alján felszivárgó csúnya, rossz vizet. Az eső is elcsendesedett, a villámok tüze kialudt. Nagy nyugodtsággal elindult a domboldalon lefelé, a völgybe. Háta mögött rnegzörrenve szétnyílt egy bokor, s a vékony ágacskák erős csattanással csapódtak össze. Zombor f elmard ült. —Állj! Lépést se tovább, ha kedves az életed! — Hal­lotta a recsegő, rekedtes kiáltást. Olyan ismerősnek tűnt ez a hang előtte. — Fordult vissza! Ignác bácsi botjára támaszkodva megállóit, hátranézett. Az erdő szélén összebújtak az árnyak. — Nem hallod, vén hülye?! Takarodj haza! Az öreg megmozdult, előrelépett. Zombor az árnyakat nézve morgott nekidühösödue, úgy hátrált gazdája mellett.^ A závárzat lecsapódott, láng csapott ki a puska csövéből. A dörrenéstől messzire visszhangzott az erdő. Ignác bácsi fájdalmasan fel jajdult és arccal a sárba bukott. Ajkáról só­haj szakadt fel a vérrel és elfulladt a fák között. Zombor vonítva táncolta körül. Az öreg arcához nyomta orrát és fájdalmasan felugatott. Vér es lett az orra. # — Bumm...! Bumm...! — dördültek az újabb lövések és Zombor veszett vonítással menekült az erdőbe, s eltűnt a fák között. r Reggelre vonszolta haza megsebzett testét, fájdalmas vinnyogással. Fehér, sima szőrét sár és vér szennyezte be. Mikor az öregasszony meglátta a vérző kutyát, kétséabecsett. Könnyekben fürdő ~szemében a rémület borzadálya ver­gődött. OTT TÁLALTAK RÄ ez erdőszélen, ahol a földre esett. Még élt, de már alig volt benne vér. Arca sápadt volt, mint a haldoklóé. A vér és a sár összekeveredett rajta, öreg, csontos keze görcsösen marleolta össze tenyerében a föld hideg sarát. A házak között megakadt a csend. Csak az ősz sóhajto­zott s lassú lehelete egy-egy levelet dobott a földre. A zdr* dúló verőfényben most nem lengtek ökörnyálak. Gyász szakadt a kicsi házra. Az öreg Ignác bácsi utolsó óráján volt. Mint egy darab fa, olyan mozdulatlanul feküdi a kopott dikón, a konyha félhomályában. Már a vastag kö­tésen is átszivárgóit a vére. A dikó mellett Ignác bácsi legjobb barátja, Lojzi bácsi ült csendes bánkódásban. — Hogy érzed magad most? — kérdezte. — Nehezen,'Lojzi... Nagyon nehezen. Szürke volt már a szeme is, mint a kutyatej virága. Lát­szott rajta, hogy nem sok ideje van már. ■— Aztán vigyázz az árváimra, az én unokámra... És a szivattyúkat... azokat is... el ne felejtsd! Mert a vágatok viz alá kerülnek... — Elhallgatott. — A családomra, Lojzi... kérlek, nagyon vigyázz — küzködött a szavakkal. Lojzi bácsi csodálkozást színlel: — Úgy beszélsz, mint aki meg akar halni! Ugyan hova. készülsz, Ignác? Az öreg Ignác rámeredt: — Nagy útra, Ixíjzi! Csak most nem gyalog megyek, a Zomborral Szent Mihály lován utazok. — Ugyan ne beszélj már ilyeneket, te Ignác! — Hagyd el, Lojzi — intette le az öreg ingerülten. — Ne hazudj nekem, érzem már a halált. Talán egy félóra még... az életem. Lojzi bácsiból kitört a zokogás. — Ne sírj, Lojzi ...az unokám ... — Megbosszullak, Ignác! — és örült láng gyűlt ki a sze^ méhen. Ignác bácsi melyet sóhajtott: — Az unokámat... Lojzi... — Hívom — bicegett Lojzi bácsi a kert felé. A kisgyerek tétovázva jött. — Gyere! — hívta nagyapja s fel akart iUni a dikón, de visszahanyatlott a feje. — Édes... fiam. A szurtos kis meleg kéz riadtan vergődött a kérges, csontos ujjak halálbamerevedő, görcsös szorításában. — Jaj... — szakadt ki erőtlen ajkán a tompa, utolsó szóval az élet s arca nagy nyugalomba simult. Ritka, meg­fakult, fénytelen haja alól most mindenütt áttetszett kopo­nyája. A nyakán kidagadt ráncos, barna bőr alatt kanyargó vasta.g kék erek lüktetése megállt. A KIS GYEREK nem tudta mi történt itt. Értetlenül bámulta meg-megrebbenö szemével a. mozdulatlan halottal. Csak a magár ahagy ott öregasszony és Lojzi bácsi könnye­iétZ háthun, csendesen, nemd — PATAKI DEZSŐ — oenyujiois ujixasz tnogaaou ujiuisx fíegyeaev. javaslatok száma: javaslatok száma: Mcgtakantas. I. negyedév 177 175 2,726.570 Ft III. negyedév 499 286 5,629.044 Ft Ózdi Kohászati Üzemek: I. negyedév 338 207 — Ft UI. negyedév 411 268 4,566.779 Ft •DIM A VÁG Gépgyár: I. negyedév 105 Hl. nesvedév 139

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom