Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-11 / 238. szám
4 ESZ AKMAG Y ARORSZÁG Péntek, 195*:. október 11. A lépés: a HOlDmMkéto A 1 ÉRMÉ SZÉT FURCSASÁGAI «•NlMimttfMltlMIMmillHIMMllMIMMIIIHMIIMfMmiMHMMMIHIMIMHMMMMHMtmilMllltNNI1 Háború a virágok ellen A hidegháború és az erőpolitika egyszerre elvesztette elsőbbségét — írja a hamburgi Welt A szovjet lapok változatlanul nagy figyelmet szentelnek a mesterséges holdról szóló közleményeknek. A Pravda első oldalon fényképet közöl a mesterséges holdról. A Pravda vezércikket ír, amelynek címe »Nagy győzelem a kapitalizmussal folytatott békés versenyben-. Méltatja a mesterséges hold történelmi jelentőségét, s hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió legutóbbi győzelméből komoly politikai következtetéseket kell levonni. El kell vetni az afféle vélekedéseket, amelyek az élet logikájával szembenállnak, s amelyeket a nyugati reakciós körök oly szívesen hangoztatnak. Ezek a körök a két rendszer technikai versenyét fegyverkezési hajszává szeretnék tenni. Ideje már, hogy az amerikai uralkodó körök ídlépjenek abból a bűvös körből, amelybe beletévedtek. A nemzetközi kapcsolatok fejlődése a két rendszer békés együttéléséhez, ■a gazdaság, a tudomány és a technika területén való békés versenyhez •vezet A moszkvai lapok részletesen foglalkoznak a külföldi tudományos és kulturális személyiségeknek a mesterséges holdra vonatkozó kijelentéseivel. így idézik André Bansacnak, a párizsi Atelier Színház igazgatójának következő szavait: »A mesterséges hold a jövő emberének többet jelent, mint Amerika felfedezése! Hiszen Kolumbus korlátozott világot fedezett fel embereknek, a szovjet mesterséges held útnak indítása azonban a végtelen világot tárta fel az emberiség előtt.« — íróasztalom fiókjában — írja Gordon Shaffer angol publicista — még őrzök egy kivágást az egyik amerikai folyóiratból, amely az amerikai mesterséges hold tervezetéről szól. A folyóirat cikke arról elmélkedik, hogy az amerikai mesterséges hold a világhegemóniát hivatott biztosítani az Egyesült Államok számára: A Szovjetunió most előbbre került. S a Szovjetunió nem »világhegemóniáról-«, hanem béketörekvéséről és arról az óhajáról beszól, hogy észleléseit az egész emberiség hasznára, fordítsa. Ezt az igazságot mind többen értik meg Angliában. — jelenti ki Shaffer. Egy régi szekta A mesterséges hold feltárja az ionoszféra titkait Kikelj in akadémikus, a Szovjetsz- kaja Rosszija című lapnak adott nyilatkozatában rámutat, hogy a meteorológiai tudomány számára rendkívüli érdekes adatokat szolgáltat a mesterséges hold. Az atmoszféra felső rétegeiből ugyanis a meteorológusok mindezideig nem tudtak megfelelő adatokat szerezni, és így pontos prognózisokat készíteni. A mesterséges hold segítségével lehetővé válik, hogy valóságos térképet készítsenek az atmoszféráról. Ugyancsak tehetővé válik annak megállapítása, hogy Földünk mennyit ver vissza a ráeső fénysugarakból, eközben menynyi energiát veszít, valamint az is, milyen a felső légrétegek sűrűsége és mozgása. A sajtóban közölt nyilatkozatok kiemelik, hogy a mesterséges hold, tökéletesíti a meteoritokról alkotott tudományos képet. A meteoritok egy ßrit^Hoodurasbaa A mennonita szekta 4.000 tagja a közeljövőben Brit-Hondurasban telepszik le. A német eredetű szekta hívei először Oroszországban laktak, ahol mezőgazdasággal foglalkoztak. A cári hatóságok türelmetlensége következtében kénytelenek voltak 1874-ben Kanadába emigrálni. 1922- ben aztán számos mennonita Mexi- coba vándorolt át. Utóbbiak Chi- huahua-ban rendezkedtek be terméketlen, lakatlan területen, amelyet hamarosan virágzóvá varázsoltak. A fejlődés oly gyors volt, hogy most újabb megművelendő területekre volna szükségük. A földhiányon kívül más okai is vannak annak, hogy a mennoniták Hondurasba akarnak emigrálni. A mexicoi hatóságok ugyanis megtagadták arravonatkozó kérésüket, hogy velük szemben ne alkalmazzák az új mexicoi társadalombiztosítási kíván letelepedni < törvényeket, amelyeket ők közösségi életük béklyójának tekintenek. A mennoniták már korábban általános felmentést kaptak a katonakötelezettség alól, mivel a szekta törvényei tiltják a fegyverviselést és a vérontást. A mennoniták sohase esküdnek, se fogadalmat nem tesznek. Saját iskoláik vannak, ahol a közösség alapítói német nyelven tanítanak. Brit-Honduras kormánymegbízottal, akiket azért küldtek Chihuahua- ba, hogy tanulmányozzák a mennoniták é’etkörülményeit és kulturális szokásait, kedvező benyomásokat nyertek. A mennoniták rendkívül tapasztalt gazdák, különösen a tejgazdaságban jártasak, korszerű módszereket alkalmaznak. Brit-Hondurasban való letelepedésüket azért is szívesen látják, mert ez az ország igen nagy hiányt szenved tejtermékekben. Delga-Komgoban már ® több mint egy esztendeje elkeseredett háború folyik — a virágok ellen. A hadműveletekben 500 hajó vesz részt. Megszervezték a különleges »felderítő szolgálatot«, a háború céljaira már több mint 2 millió dollárt fordítottak, de a győzelmet mindeddig nem sikerült kivívni. A vízi jácintot méltán tartják a Kongó-medence egyik legszebb virágának. A parkokban és közkertekiben mindenütt ott pompázik. E gyönyörű kék virág azonban váratlanul a legádázabb ellenséggé vált. 1956 júliusában kezdődött. Eleinte senki sem méltatta különösebb figyelemre azt a jelenséget, hogy a Kongó ^ mellékfolyóin a vízijácint mindenfelé elburjánzott. A virágoknak ez a támadása azonban fokozatosan nagy csapássá vált. A vízi jácintokból képződött egyes úszószigetecskék gyorsan egyesülteik egymással és egész folyókat »szálltak meg«. Szeptemberben a kék virágok már magát a nagy folyamot kezdték veszélyeztetni. A Kongó a belga gyarmat vízi főútvonala. Ezért érthető, mekkora n jogtalanságot keltett, amikor a Kongón megjelentek a vízijácint »előretolt állásai«. Eleinte a hajók még képesek voltaic kikerülni az egyes úszószigeteket, de aztán a növények mindenütt elzárták a hajók útját. A kis hajók nem tudtak áthatolni a »barri- kádokon«. A virág gyökerei és levelei ráío- nódták a. haj ©csavarokra, s meg kellett állni, hogy megtisztítsák azokat. A személy- és te- hergozösök nagy késéssel érkeztek renáeh etési helyűikre. A botanikusok eddig még nem tudták megmagyarázni, mi az oka a vízijácint váratlan támadásának. Azt ajánlották, indítsanak vegyi háborút ellene. A harci flottilla a Kongó forrásaitól egészen a folyam torkolatáig szívós küzdelmet folytat a vízijáciinl ellen. A küzdelemből nem lehet kihagyni egyetlen mellékfolyót, egyetlen patakot sem. Minden vízi jácintot elpusztítanak. A felfelé haladó hajókat gondosan megvizsgálják és víz alatti részűiket megtisztítják, mielőtt befutnak abba a folyam- szakaszba, ahol a vízijácintot már ki pusztították. A folyam egész , hosszában különleges őrhelyeket szerveztek, amelyek arra ügyelnek, nehogy a vízijácint valahol felüsse a fejét, Ötvenezer éves csontváz ROGER CONSTANT francia tudós a közép-franciaországi Lascaux körzetben^ körülbelül 6 méter mélységben megtalálta egy 50.000 évvel ezelőtt élő ember csontvázát. A csontok méretei után ítélve ez a történelmi kor előtti ember igen magas és nagyon erős volt. Állkapcsa csaknem 25 százalékkal nagyobb a mai ember állkapcsánál. J. J. Roginszkij, a moszkvai állami egyetem professzora ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Az utóbbi időben a különböző országokban sok magasabbrendű majom-maradványt, valamint ősemberek maradványait találták meg. így például nemrég három igen nagy emberszabású majom-állkapcsot találtak délkínai barlangokban. Ezen állatok állkapcsai nagyobbak, mint a gorilláé. A kínai tudósok leletei alapot adnak annak feltételezésért, hogy ezek az emberszabású majmok nem fákon, hanem a földön éltek. — Roger Constant lelete különös érdeklődésre tart számot nálunk, tudósoknál. Az eddigi adatokból ítélve feltételezhető, hogy a Lascauxban talált csontváz egy oro-magnoni ősemberé volt. Ezek az ősemberek csiszolatlan kőkorszak végén, 50.000 évvel ezelőtt laktak Európában. E fajhoz tartozó férfiak átlayinagassága 190 centiméternél alig volt valamivel kevesebb. A mai európai ember átlagmagassága viszont nem haladja meg a 166—167 centimétert. része ugyanis nem jut el a Földig, mert zuhanás közben súrlódás következtében elég. A mesterséges hold, amely nagy magasságokban találkozik ezekkel, számos fontos . adatot szolgáltathat róluk. Több tudós hozzászólásában rámutat, hogy a mesterséges égitest feltárja a tudomány előtt az ionoszféra titkait. Ez elsősorban a rádiózás szempontjából nagy jelentőségű. Számos nyilatkozat utal arra, hogy a szovjet tudósok a mesterséges hold elkészítése után a korábbinál- is nagyobb figyelmet fordítanak a bolygóközi rakétákkal kapcsolatos kutatásokra. Hangsúlyozzák, az elért eredmények lehetővé teszik, hogy következő lépésül már elkészítsék a kozmikus rakétát, amely a Holdba, sőt m közeli bolygókra is eljuthat. Az olvasók körében egyébként igen HEGHALT SZABÓ LŐRINC Hallgass te lomb, ti őszi gesztenyék! Ne suttogj "most karcsú jegenyesor! Hajtsa le ma az Avas vén fejét s, hulljon puhán rá gyári pernye, por .. A Néokertben százados hársakon végigborzong október hidege. Fonnyadt virág halódik hűlt pádon, zörgő levéllel van az út tele. A Nagyhídon egy kisfiú mereng. Éppen olyan, mint egykor Te. vagy »n . . Mozdony sípol alant a mélybe, lent és elringatja gőze fellegén. A Grund szélén árva bogáncsibokor, — a régmúltból valahogy ittmaradt — de egy méterre büszke kőmosoly: égnek ívelő, modern házfalak. egy -zűrtos, izmos, kemény kis ököl. A vasút-menll utcák víg fia fütyül, az arcán dicsfény tündököl: .mert műve jó, hát jól kell szállnia! Ereszd, fiú! Ereszd a fejtörőt! (Csak most látom, hogy nincs már több fonál), A pesti gyors szeli a Rendezőt! a kék síntenger döngve rezonál.;; A Zöldfa-utcán, régi köveken, ‘hol egykor jártál, ott lépdelek én, minden dalol és rímel szüntelen, mint sok széjjelszórt, zengő költemény ... Felkel a szél. Jajongva futkos át szertelenül a város .kőszívén és láthatnál szomorú, új csodát: felsóíhajt most e kőarcú szirén, A vasútnál tenyérnyi, régi rét. Sárkány zizeg a szürke ég alatt, igyekezne magasra érni még. de nincs tovább ... fogja a fonalat sok ezet szája halkan, sírva szól: Meghalt fiúnk! Szabó Lőrinc halott! A füst, mint szürke szemfödél hajol Miskolc egén. Dermedten hallgatok. .; Kuzmányi Gusztáv — A Constant által felfedezett ősember-csontváz ismételten bizonyítja, hogy a késői paleolit korban Franciaország területén óriáster- metü emberek éltek. — Remélhető, hogy Lascauxban a további ásatások gyarapítani fogják az ősemberre vonatkozó ismereteinket. A motorversenyen megvásárolt jegyek sorsolásának eredménye A Magyar Honvédelmi Sportszövetség kedden délután a nyilvánosság előtt tartotta meg a nyereménytárgyak kisorsolását. Az alábbi számok nyerték a felsorolt ny creménytárgyakat: Mosógépet nyert 5 829 számú jegy Rádiót 15 140 Kerékpárt (i 561 V i 1 Lánytoo ro tvá t 9 320 Villanypárnát 2 505 W Kávéfőzőt 12 595 Asztali lámpát 1 623 n Ébresztőórát 3 608 Ébresztőórát 1 044 Ébresztőórát 8 917 Ébresztőórát 11 910 ÍN Termoszt 19 m *0 Termoszt 6 933 to Termoszt 7 014 Termoszt 13 129 Villanyrezsót 3 122 Villanyrezsót 7 913 Hangú lat lámpát 5 437 A nyereménytárgyak átvehetők a Magyár Honvédelmi Sportszövetség székhazában, Miskolc, Rákóczi utca 12. sz. alatt, mindennap reggel 9 órától délután 5-ig. A nyereménytárgyakat november 10-ig őrizzük meg, alá ez időn belül nem jelentkezik a nyereménytárgy átvételére, úgy a nyeremény száma érvényét veszti. Magyar Honvédelmi Sportszövetség vezetősége. URBÁN ERNŐ: ESETEM A HORGASZKIRALLYAL ahogy a zenészek szokták a hegedű1. MEGYEK EGY REGGEL, haza a vízről. Szél fúj: hatalmas., hirtelen támadt északi szél. Hajnalban bronztükör volt, meg se rezzen, a Balaton, s most harsog, háborog, azzal ijeszt, hogy a hátára kapja, s valahol Boglárnál veti csak palira a Tihanyi-fél- «Eigetet. De bánom? Nem bánom! Ha a szél nem ütne minduntalan szájba — fütyörésznék. Úgy ám, mert szerencsém volt, tele a zsákom, akkora kárászok tátognak benne, hogy... hogy..: — Állj! — döfi le ekkor, épp születőben életem tán-tán legiköltőibb hasonlatát egy váratlanul rámcsat- fcanó, orgyilkos tenor. — Állj! Megállók, körülnézek és — csaknem fölnevetek. ‘Jobbra egy miniatűr, zsebkendőben $s elvihető szőlőcske. A közepén ház, de milyen? Mint az ólomkatonák csupa-torony, csupa-oromzat várkastélya az Úttörő Áruház kirakatában. S a ház előtt, egy felvonóindat játszó lépcsőn — maga a várúr. Akit is — ha a szakácskönyvek módszerét követném — így jellemeznék: — Végy két darab seprőnyelet. Szúrj rájuk egy hosszúkás, alul gömbölyű ed, felül csapott an satnya tököt, a tökre egy rücskös, ragyavert tur- kesztán-dinnyét. Ha mindez megvan, öntsd le szósszal, alkarom mondani ; öltöztesd agyagsárga, harmonikázó tászonruhába, s kész is van a vár úr, felölted a süvöltő, késéles tenor ka- fcagtatóan hetyke tulajdonosa. MERT HETYKE a kisöreg, de még feilyen hetyke! Fölszegett fejjel, a Jarkain hintázva áll. S bár »egyből«, lélkézzel a hónom alá tudnám csapni, tokot, lenézni próbál rám, úgy kérdi: — Ponty? . — Kárász. — Hm. .. Az is hal? — biggyeszti le a száját, miközben ahány szála, annyi felé tüsköl savó&zki, kicsupált macskabaj usza. — Kegyed... szintén sporttárs? — kérdezem elszontyolodva, mert mit is tehetnék mást? Akinek egy negyven s egy legalább hatvandekás kárász csak »az is hal?«, az nem akárki, annak — minimé kalkuló — afféle nemzetségfői rangjának kell lennie a horgászok társadalmában. S jól sejtem, amit sejtek, miért a kisöreg felfújja magát, jobb tenyerét — a la Napoleon — belső zsebe iránt, a szíve fölé csúsztatja, s ilyen — enyhén szólva — váílveiregető szavakat intéz hozzám: — Sporttárs? Bah! tudja mit? Maradjunk inkább a »kolléga úr«- nál. Ami pedig a horgászatot illeti, sajnos, már nem kultiválom. A korom miatt. De hajdan...? Mit mondjak: harcsában, mert az volt a specialitásom, tíz-tizenöt kilós példánynál csak elvétve adtam alább. Kolléga úr! — s a kisöreg toppant, rákveres lesz, vérig van sértve. — Maga kinevet? Azt hiszi anzágolok csak? Holott... — Holott? — ismétlem meg a lehető legkajánabb hangsúllyal a fura, rég szakállanőtt kötoszavacskát. — BIZONYÍTOK! — pattog a kisöreg. — Amit mondtam, azt dokumentálom is. Erre tessék. Reteszt taszít, kaput ránt, könyökén fog, s nem is vezet, de húz, cipel, időt is alig hagy rá, hogy falnak támasszam a horgászbotomat. A ház — így tudom meg — csak külsőre törpéit várkastélya. Belül egyetlen, teremnek is beillő szoba, s te-jó-isten! mi van a közepén, egy magas terméskőből rakott piedeszlá- lon? Üvegkoporsó! Az bizony! S a koporsóban, baka- c&in-paplanon, hogy maximálisan érvényesüljön a kontraszt — egy csontváz. Nem kell megijedni, nem emberé — halé. De micsoda halé?! Egy testvérek közt is félmázsás harcsa-monstrumé. — íme! — fogj_ meg sportlársam, azaz hogy »kolléga uram« az üvegkoporsó sarkát. — Ezért, s nem másért hagytam én föl a horgászattal, uracskám. A tudás megvolna még, de hol az erő? Mert az igazi, a hál nevet érdemlő halhoz az is kell. Erő, izomzat. kitartás. Nemdebár? — Ahogy... mondani tetszik, — nyögöm ki nagy-nagy tisztelettel, s mert a kisöreg elégedetten köhent, s a trófeát illetően tempós, tudományos hitelű maffvarázatba fog, úgy hallgatom ott, olyan áhítattal, ahogy hívei szokták az orákulumot. 2. IGEN. DE NÉHÁNY NAP MÚLVA mi történik? Az, hogy Czuppon bácsi, a vén, Kossuth-szakállas szőlőpásztor csu- dálkozik rám egy kopár, szalmavirággal meghintett szöcske-legelőn. Nagy munkában vagyok. Egérfogókat »csalizok fel« sajttal, szalonnabőrrel, s csaknem az ujjam bánja, hogy Czuppon bácsi se köszön, se csoszog, csak mögém áll, s azt mondja! — Nocsak... Macskának csapott föl? — Olyasformán. — Aztán..: ha lesznek, mire lesznek jók azok a gezok?- Mifenék? — Hát az egerek, no. — Csalinak. Harcsára. Eddig csak kontárkodtam, tudja, büdös húst, ló- tetűt tettem a horogra, de eztán;..? — Aha. — Nem hiszi? Pedig elhiheti. Ezt az .:: izé..: ezt az egérdolgot, hogy harap rá, megvesz érte a harcsa, egy illetőtől hallottam. Egy horgászkirálytól. Maga is ismeri, hogyne ismerné?! Ott lakik ni: abban a tör- pekastólyban. — Értem. A szemlész urat tetszik gondolni. — Hát... hogy szemlész volt-e, azt nem tudom. De hogy horgászkirály, hogy itt: a kisújjában van a csalizás, bevágás, fórasztás összes tudománya, az szent, arra esküt is tehetnék akár. — Én is. Csak éppenmegfordítva* — Hogyhogy? — Úgy kérem, hogy a szemlész úr — pedig azét álul ismerem, hogy kilencsz á zihétben idehelyezték — mást, mint keszeget még véletlenül, a jóisten kegyelméből se fogott. — Hát a csontváz? Az üvegkopop* sós csontváz? Az micsoda? Milyen halnak a maradványa? Oriás- keszegé? — Nem. Harcsáé. — No látja... Azért mondom: matador, horgászkirály a maga szemlész ura. S amit mond...? — Az igaz, csak nem úgy igaz, ahogy án mondja. — HALLJA-E, CZUPPON BÁCSI! — csapom földhöz az egérfogót, mert a nagy huzakodásban becsípte az ujjam. — Csősz maga, nem bölcs rabbi, mit okoskodik annyit? — Mert láttam, ott voltam, mikor az a bizonyos harcsa kiíogódott, kérem. — Aztán? — Aztán... féldög volt, ütés érhette, hajócsavaré. A fején akkora hasadás, hogy a csontja is kifehérlett. Fölszél, hullám hempergette, mert ereje semmi, csak lep-lep: a kopoltyúja járt... A szemlész úr meg nekem, értem kiabált, mert arra a Savanyú-skótnál volt dolgom, hogy azt mondja: »Czuppon, Czuppon, gyüjjék már, megszakadok itten!« Hát ezt, ennek a halnák a csontvázát teccet látná. Amondó vagyok, csak az idejét pocsékolja az egérfogással itten. — Ó! — Ó BIZONY../ Pedig de szép, de meggyőző volt az a csontváz? De szépen, de szakszerűen részletezte a »koLióga úr« — úgy is mint szaktekintély — a harcsafogás tudoma- pyáti kedett és a repülőgépről huzamosabb ideig szemmel tarthatta a mesterséges holdat. Az erről szóló beszámolót egyébként a moszkvai televízió is közvetítette. nagy érdeklődést keltett a Lityera- turoaja Gazeta kedd reggeli számában megjelent riport. A riport szerzője O. Opari újságíró, katonai repülőgépen 6750 méter magasságig emeiA jovo emberenek többet jelent, mint Amerika felfedezése
