Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-06 / 234. szám
4 Eszakmagyarorszäg Vasárnap, 195t, október 6. Jó dolog az a földrajztudás VAN EGY KIS ENCIKLOPÉDIÁM. 1938-ban jelent meg. Elég jól szerkesztett könyv volt ez annakidején, mert elég okos emberek csinálták. Van ebben történelem, irodalomtörténet, zenetörténet, orvostudomány, fizika, kémia, földrajz és mindenféle más tudomány. Mindenből egy csipetnyi tömör ismeret, mégis hasznos könyv. Igaz, minden tudomány sokat fejlődött azóta, hogy ezt írták, de azért ha jobb nincs, ebből is sok ismeretet meríthet az olyanfajta tudatlan ember, mint jómagam. Mert hogy is szokott az lenni? Az ember az iskolában tanul ezt is, azt is, aztán ha kikerül az életbe, cgyszercsak észreveszi, hogy amit tudott, lassan elfelejti. Ha sarokba szorítják, nehezen bizonyítja be, hogy valamikor iskolába járt, ezt meg ezt tanulta, és ahogy mondani szokták, jogosan kérhetné vissza a tandíját. Ha olykor-olykor kínba ejt tudatlanságom tudata, mert teszem azt, szóbakerül egy történelmi név, vagy más dolog és azt sem tudom, mi az, ki az, eszik-e vagy isszák, én bizony nem restellem előkeresgélni könyveim közül azt, amelyik feloldja tudatlanságom kínjait. És ha már belelapozok abba a könyvbe, nem állom meg, hogy csak azt olvassam el, amire éppen kíváncsi voltam, hanem mindig tapasztok még valamit ismereteimhez. Előfordul, hogy egy bizonyos nem tudott dolog miatt úgy felajzódik kíváncsiságom, hogy végigböngészem az egész könyvet. Ilyenkor fellobbanó tudásvágyam kielégítéséhez persze több könyv is kellene, mindenféle tudományok és ismeretek mérhetetlen tárháza, amivel nem rendelkezem. így hát sokszor jól jön más híjján még a Kis Enciklopédia is. Node nem a Kis Enciklopédiáról akarok beszélni, hanem arról: milyen baj is az, ha az ember kikerülve az iskolából azt hiszi, hogy ezután már csak a szakmája szerinti ismeretekre, tudásra van szüksége, s ami mást tanult — történelmet, földrajzot, kémiát, fizikát és egyebeket, — hagyja fokozatosan kiröppenni az agyából. Minap is olvastam az újságban egy kis gyarmati ország nevét, valamilyen nemzetközi eseménnyel kapcsolatban és én bizony azt sem tudtam, melyik földrészen vagy szigetvilágban fekszik. RESTELLTEM A DOLGOT önmagam előtt. Elő a kis Enciklopédiát, meg az összegyüjtögetett kis térképeimet! És úgy nekiduráltam magam a földrajztanulásnak, hogy nem is tettem le a könyvet, amíg végig nem olvastam az egész földrajzi részt. Pedig akkorra már hajnalodon. Rövid, pársoros, kissé sematikus ismertetést ad ez a könyv eyy-egy országról, gyarmatról, méghozzá az 1938-as állapotoknak megfelelően, — mégis sok érdekes dolgot tudtam meg belőle kis és nagy országok, gyarmatok lakosságának számáról, népsűrűségéről, természeti kincseiről, legnagyobb városairól és így tovább. Amiket azért jó tudni, mert segítenek abban, hogy a nemzetközi események összefüggéseit jobban lássuk meg, különösen ha ismerjük az illető ország földrajzi elhelyezkedését is. Nem érdekes-e például, hogy Brazília termeli a világ kávétermésének 60 százalékát, Mexikó a legtöbb ezüstöt, a világtexmelés 30 százalékát, Kína a legtöbb teát és babot, a brit Malájföld a legtöbb kaucsukot, a világtermelés 40 százalékát, és a legtöbb ónt (50 százalék), az Aranypart brit gyarmat termeli a legtöbb kakaót (40 százalék), a Délafrikai Unió első az * aranybányászatban és a gyémánt-X bányászatban, hogy a Szovjetuniót termeli a világ platinatermésénekX kétharmadát, az arany egyötödét, ♦ Németország volt Európa legna-t gyobb villamosáram termelője,t anyagát. Talán még versenyt is tanulnék a gyerekkel. Nem is tudom megérteni azokat a szülőket, akik nem használják ki azt az előnyt, amit iskolába járó gyermekeik tankönyvei jelentenek számukra. Lám, nekem a földrajzból csak az a régi Kis Enciklopédiám van, ők meg milyen gazdagok könyvekben. De nem nyugszom bele tovább az ő előnyükbe. Elhatároztam, hogy lassankint megszer- zem én is az iskolai tankönyveket és ha nem gyermekeimmel, hál magamban tanulom végig. Mert még a regényolvasás is akkor esik jól az embernek, ha tud is valamit hozzá. ÉS HA TANULUNK, bizonyos, hogy Lenint is, meg a nagy írókat is, és a világban történő eseményeket is jobban értjük meg. HAJDÚ BÉLA BORSODI GYULA: Ha nagybátyám megint elmegy Sajtóközlemény Szabó Miklós, a volt Független Kisgazdapárt propaganda osztályának helyettes vezetője, országgyűlési képviselő, 1955. decemberében disszidált, ahonnan 1957. szeptember 8-án önként hazatért Magyarországra. Szabó Miklós kérte: tegyék lehetővé számára, hogy szabadon éljen és bekapcsolódjon a magyar nép békés építőmunkájába. Az Elnöki Tanács figyelembe vette Szabó Miklós őszinte vallomását és azt, hogy megbánta elkövetett cselekményét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ezért 4—3/26/1957. számú rendeletével Szabó Miklóst amnesztiában részesítette. (MTI) ötéves gyakorlat ki aponta olvasunk ' ~ az újságban olyan hirdetéseket. amelyekben egyes intézmények, szervek, vállalatok különböző, de nem ezető állásokba mérnököket keresnek. Ez az érem egyik oldala. Az örvendetes. A hirdetések rendszerint feltételt xs szabnak: »Legalább 5 évi szakmai gyakorlat igazolandó!-«— Hát Kérem, ez az érem, illetve a hirdetés másik oldala. A kevésbé örvendetes. Mert — ugye — tagadhatatlan, hogy jobb egy munkakört hosszú gyakorlattal rendelkező szakemberrel betölteni? Legalábbis a munkáltató szempontjából jobb. De arra is kell gondolni, hogy nagyon sok fiatal, kezdő, vagy rövidebb gyakorlattal rendelkező szakember is keres megfelelő alkalmazást s a meghirdetett állásokra ők is alkalmasak lenn éneik, ha a próbálkozástól már eleve el nem zárja őket az ötévi gyakorlatot követelő előfeltétel. Vezető állásokba föltétlenül nagyobb gyakorlat szükséges. De a gyakorlat megszerzése csak úgy lehetséges, ha mód van rá, hogy gyakoroljon. Senki nem született ötévi szakmai gyakorlattal a tarsolyában! — A nem vezető munkakörök pályázati hirdetéseinél gondoljunk ezekre az »ötéven aluliakéra is, és így egyúttal a későbbiekre biztosíthatjuk a vezető állásokhoz az »öt éven felüliek«-et is! (b) Olaszországnak és Franciaország-♦ nak volt Európában a legnagyobb% idegenforgalma, Ausztrália (amely- * nek 113 millió darab juha volit 1938-ban) a gyapjútermelés egyne-J gyedét adta, Kanada termeli a nik-i kel 85 százalékát és a legtöbb rá- f diumot; hogy Ázsiában él az embe-t riségnek több mint fele; hogy Tas-* mánia bennszülötteit az angolok« teljesen kiirtották; hogy San Mari-* no köztársaságnak 14 900 lakosat van, s ebből a fővárosra 2000 fő jut,* Andor a köztársaságnak pedig mégt ennél is kevesebb, 6300 lakosa van,t fővárosa lélekszáma 800... f HIÁBA NO, jó dolog az a föld-X rajztudás. Jó dolog úgy nézni aj térképre, hogy tudjunk^is olvasnit róla, nemcsak a neveket, hanemX azt is, ami mögöttük van. Mind-1 járt jobban felmérhetjük a világi erőviszonyait és jobban megértjük,1 miért fáj az imperialista hatalmak5 foga erre vagy arra a kis országra, í piacra, miért félnek úgy a békétől,J miért lobban fel hol itt, hol ott egyl háborús lángocska. « irigylem azokat, akiknek iskolás-1 gyerekeik vannak és jó új földrajz-? könyveket, történeti könyveket és más korszerűen megirt tudományos! dolgokat olvashatnak. Mert én'z mondom, hogy egy ilyen könyv vani olyan érdekes, mint egy regény, i különösen ha nem muszájból olvas-T suk és nem kell vizsgáznunk belő-i' le, csak önmagunk és lelkíismere-1 tünk előtt. Meg hogy ne valljunki minduntalan szégyent, ha valahol t■ ez vagy az szóbakerül. Ha nekem X iskolásgyerekeim volnának, islók-i' úgyse nem tudnám megállni, hogyt na taiinlAam. velük eouütt könyveik*; Gyermek paralizis elleni pótoltások ♦ A szülők kívánságára azon gyer- J mekek részére, akik augusztusban az t első oltásukat megkapták, de a szep♦ temberben esedékes második oltásról ♦ valamilyen ok miatt lemaradtak az 4 alábbi időben és oltóhelyeken pótol♦ tást tartunk: | AZ I. KERÜLETBEN: % A Petőfi u. 5. sz. alatti Egcszség- % védelmi Körben: október 8-án és 9-én X délelőtt 8—12 és délután 14—17 óráig. X A II. KERÜLETBEN: | Ujgyőrben a Fadrusz János utcai ♦ iskolában: október 9-én délelőtt 8— j 12 és délután 14—17 óráig. ♦ Perecesen: a eddigi oltóhelyen, ♦ október 9-én délelőtt 8—12 óráig. | A III. KERÜLETBEN: X A Táncsics-téri Egészségvédelmi % Tanácsadóban: október 9-én délelőtt % 8—12 és délután 14—36 óráig. ■X Lillafüreden, az eddigi oltóhelyen: X október 9-én délután 14—17 óráig. t A IV. KERÜLETBEN: Az eddigi ♦ oltóhelyeken: | Hcjőcsabán: október 9-én délelőtt ♦ 8—12 óráig. ♦ Tapolcán: október 9-én délután ♦ 14—16 óráig. | Görömbölyön: október 9-én dél- jután 14—17 óráig. J Szirmán: október 9-én délután ♦ 14—16 óráig. ♦ A második oltásról elmaradt g.yer♦ mekek szüleit egyébként a kerületek ♦ egészségügyi csoportjai idézés útján ^is értesítik. X Felhívjuk az érdekelt szülők ft♦ gyeimét arra, hogy egy védőoltás ♦ nem biztosít kellő védettséget, ezért ♦ gyermekeik érdekében ne mulasszák jel a második védőoltást. X Bár a gyermekparalizis járvány ♦ megszűnt, néhány szórványos esettel ♦ még mindig számolnunk kell, ezért NYOLCVANKILÓS TEKNŐCÖT FOGTAK AZ ADRIÁBAN Jozo Pletiko&zics makanszkai halász a napokban furcsa zsákmánaiyal bért haza. Hálójával ugyanis egy 81 kilogramm súlyú tengeri teknősbékát fogott. A ritlca állatot felajánlotta egy állatkertnek. AZ ÁRULÖ LÄBAK »Mutasd a lábad, megmondxnn, ki vagy« — így hangzik a hindu Mir Mohammied Ajax Quayoom jelszava. Mir Mohammed az emberek lábáról következtetni lúd jellemükre. Hósz- szas tanulmányok után a következő tipológiát dolgozta ki: Széles lábujjak gondatlan, pontatlan, de jó humorú emberre, gömbölyű lábujja kromantíkus, de gyűlölködő emberre vallanak. A lúdtalpú ember szeszélyes, elégedetlen állandóan, a széles sarkú viszont vidám és optimista. A tojásformájú sarokból pedáns, illúzió nélküli, hallgatag jellemre következtethetünk. Keskeny a lábad? Akkor bizonyára határozatlan, nyugtalan, következetlen ember vagy, de ha gömbölyíted, úgy minden valószínűség szerint kedveled a különleges és ízes dolgokat. z 4 ÓN ODV ÁRI MIKLÓS: NEM LETT VOLNA ebből a testvérháborúból semmi, ha Benke Ignác másként szövegezi meg annakidején a végrendeletet. Node: történt, ahogy történt! Benkéí most már hagyjuk nyugodni békében. Különben is a háborúban egy barázda, egy Berci névre hallgató kecske és egy kikapós menyecske játszott fontos szerepet. A barázda a kert végében húzódott: múlt ősszel szántotta a két testvér: Benke Ádám és Ferenc kérésére, a gépállomás traktora. Testvériesen, igazságosan osztották el az apai jusst. Egyenlő arányban. mindegyik egy kataszteri holjdas telkei kapott. Takaros tömbházakat építettek a kert végébe, olyannyira tökéletes kis házakat, hogy az idén, amikor a tanácstitkár is építkezni kezdett, Ádám házáról vette a mintát. Ezáltal bizonyos mértékig baráti nexusba keveredett a két férfiú és a bencdekfálviak, ha nyárestéken a mezőről hazafelé tartottak, többször tapasztalhatták, hogy Benke Ádám a tanácstitkár portáján segédkezik, úgyszintén azt is láthatták aratás táján, hogy a titkár visszaadja a kölcsönt. Ügy kaszált Benke lucernásában, mint egy nagykepés bandavezér. Haladt is a munka: Benke részéről a sarjúbe-* takarítás, a titkár részéről az építkezés. A barázda azidötájt és most is szegényen húzódik meg a kert végében. Neki csak az a szerepe, hogy elválassza, törvényesen elhatárolja a két lelket egymástól. Ami az igazat illeti: ezt a szerepét nagyszerűen betölti. Szerényen és talán egy icipicit Ferenc javára görbén kanyarodik és bámulja csillagos augusztusi estéken a te jutat, amely éppen vizavéban vele, felette húzódik. Mondom: tökéletesen ártatlan, közönséges parasztbarázda. A kutya sem gondolta volna róla, hogy ilyen nagy szerepet fog játszani a történelem folyamán... A Berci névre hallgató kecske Ferenc tulajdonát képezi, de létfenntartását történetünk időpontjáig Ádám portáján végezte. Nappal, vagy éjjel, amikor tehette, átlépte a határt jelző barázdát, telezabálta magát káposztával és sokszor lustaságában vagy talán a nap melegétől annyira tehetetlenné vált, hogy eszeágában sem volt a barázda jobb oldalára visszaballagni, hanem lefeküdt a diófa alá és innen bámulta végig a gyönyörű káposztáskertet. Ki tudja, milyen gondolatokat forgatott a fejében... Egy bizonyos: mire Ádám észbekapott, Berci elzabált tőle vagy háromszáz forintot! Éppen vasárnap volt. Ádám erős- paprikáért indult a kertbe. Szerinte ugyanis lehet akármilyen finom a csirkeleves, moslékizű kotyvalék az csak, ha nincs benne erőspaprika. Ennek okáért megszámlálhatatlan mennyiségű paprikát termeszt: apró, piciny cseresznyepaprikákat. Csudálatos, hogy mennyi erő szorult ezekbe az apró bogyókba! Egyet, ha bekap az ember, hát olyan csillaghullás lesz szemei előtt, hogy az augusztusi égbolt pislákoló mécses hozzá- képest. Nahát ez az! A cseresznyepaprika: Ádám specialitása. ALIG VÁRTA MÁR. hogy az első paprikát a vasárnapi levesben szétdörzsölje. Egy hétig öntözgette külön a legszebb tövet és szerda óta számolgatta, méregette, hogy mennyit nő a paprika termése vasárnapra? Ügy vigyázott rá, mint a szeme fényére és, ha valaki időben megsúgja neki, hogy a paprikát veszély fenyegeti, talán csőszkunyhót is épített volna mellé és őrzi éjjel-nappal. Elképzelhető tehát, hogy mekkora volt megrökönyödése, amikor délben a kertbe indulván, éppen álmai paprikája körül látta őgyelegni Ferenc kecskéjét. Berci egyébként f ütyült a paprikára, úgy elment mellette, mintha tavalyi tökszár lett volna. A káposztára fájt neki a foga. A legszebb, legfejlettebb torzsát szemelte ki ünnepi eledelként és már nyújtotta a nyelvét, az izgalomtól remegett a lába, amikor éppen a harapás pillanatában Ádám kétség- beesett kiáltása zavarta meg vasárnapi hangulatát: — Kuss te, az anyád négylábúját! A események gyors fordulatot vettek és Berci emlékezetében nemigen maradt meg más, mint az, hogy hangos lábdobogással feléje közelít valaki és, mire egyet érkezne harapni, úgy elveri a tomporát, mintha a piavei ütközetből futna. Szánalomra méltó helyzetbe került, itt már csak egy lehetőség volt: futni, amerre széles a világ. Igcnám! Csakhogy futott Ádám is körbe-körbe az ágyasokon, amerre Berci vette az irányt, csépelte, rugdosta sajgó tomporát. Végre, vagy tizpercnyi körbe-körbe való futás után Berci sikeresen átlépte a semleges barázdát és itt megszűnt a támadás, Csak a káromkodások ki* sérték, ám ezek nem is annyira Bercinek, mint a gazdájának szóltak. HANEM A PIANöBAN kezdődő káromkodás csak akkor csapott át igazán fortissimo ba, amikor Ádám a csatatéren megfordulván fájó szívvel tapasztalta, hogy a nagy futásban Bercivel együtt legalább ötven -ő szép káposztapalánta halálát okozták. Ott feküdtek a gyönyörű palá.nták letaposva, derékbatörve, duzzadó lapujuk láthatóan áléit el a tűző meleg napban. — Hej, a kirelejszomát! Dúlt, fúlt egész nap és hétfőn is, amikor a titkárnak ment segédkezni, kétszer is a kezére ütött a Kerekesgyereknek, aki napszámba járt az építkezéshez, mert fordítva adta Ádám kezébe a kőműves kalapácsot. A titkár is, meg a felesége is ösz- szenéztek, nem tudták mire vélni a dolgot. Mi leli magát, Ádám? — Siratom a tegnapi napot. A legszebb káposztáim mentek tönkre. Ténylegesen nagy kár. A titkár is csavargatta a nyakát Ádám elbeszélése alatt. — Mit csináljak ezzel a rohadt döggel, titkár elvtárs? Maga ismeri a törvényeket. Mondja meg nekem, hogy mennyit kell fizetni, ha agyonütöm. Mert agyonütöm, a frász álljon a bendőjébe! — Nézze csak, Ádám! — így a titkár —, adok én magának egy jobb tanácsot. Ha agyonüti, abból több baj származik. Akárhogysmint áll a dolog, magának kell fizetni. Vagy, ha nem is kell fizetni, minek húzna ujjat a tulajdon testvérével? Egy kecske miatt kár megbontani a békességet. Tudja, hogy van az ilyesmi? Nem marad következmények nélkül. Ha ma nem., akkor holnap kapja vissza a kölcsönt, Átmehet magától is a másik oldalra egy kacsa vagy egy tyúk és másnap csak a hulláját találja majd átdobva a barázdán. Nem igaz? — Jójó, de akkor mit csináljak. A kecskét úgyis agyonütöm, — Tudja mit! — Mit? — Töltse meg a vadászpuskáját. Rakjon sót a patronba, készítse el úgy, mint a rendes patront, amivel a nyulakra jár és lője vele farba a kecskét. Fogadom, hogy örökre elmegy a kedve a tilostól. Én már csináltam ilyet. Ha maga még nem látott futást, most látni fog. Még magam is megnézném. — Hát jöjjön el tanúnak, titkár elvtárs! Ferenc legalább ne mondja, hogy a tulajdon portáján készítettem ki a kecskéjét. Berci sorsa tehát meg lett pecsételve. SZÉP CSILLAGOS este ígérkezett. Szénaillat töltötte meg a levegőt: a száradó széna illata összekeveredett az árokparton termő zsállya nehéz, hódító illatával: szinte megmámorosodott tőle ember, állat egyaránt. A lovak felhorkantak az istállókban, magasra tartották a fejüket és beleszagoltak a levegőbe; a jámborabb természetű tehenek szegye megremegett és kérödzni kezdtek. S az emberek? No, hát az emberek, azok szinte nem tudtak elszakadni a külvilágtól. Kint ácsorogtak az ajtóban, vagy üldögéltek órákhosszat a favágótokén és még rágyújtani is elfelejtettek. Kár is lett volna ezt a finom széna- illatot pipafüsttel elfűszerezni! Csoda-e hát, ha ilyen gyönyöré estén, amikor dagad az ember melle, lelke,. éjfélig nézik a csillagokat a kett alatt a fiatalok, vagy eppeit Lendvai Mihály bátyám kaszálóján ad randevút a kikapós menyectía^. Kálmán bátyám még gyerek volt, mikor az anyja Egyekre küldte, Kopott ruhácska volt a testén s úgy indult el egy nyári estén, mint aki vén már, lelke fáradt, Csak a homályba hunyó gyárat vitte szívében s indulatját, mert oly hamar kitagadták őt is, a legkisebbiket. Ballagott az állomásra, ballagott csak, mint a siket, akit látnak, mégse szánnak, — s nekiment a nagyvilágnak, Tizenkét év húzta vállát, tucatnyi konc, semmi egyéb, Még egy árva tarisznyája, kenyere és szalonnája sem volt útra enyhülésnek, hogyha gyomrát majd az éhnek ronda dögje falni kezdi, hát legyen mit odavetni. Árva volt ő, olyan árva, kinek apja és imája régesrég a porba szunnyad, S nem szelídség jár nyomába, csak a nyomor, ez a duvad. És hogy elment tizediknek, legkisebbnek, utolsónak, anyja másnap odaadta kezét egy vasolvasztónak. így lett vándor szegény bátyám, aki nyári nap hevében tűzgépével életet vert a nagy szérűk sorja' mentén. S ha jött az éj, lopott, lopott sok éhező, bús parasztnak. S mert a lopást megvetette, — magáért azt sose tette, — úgy gondolta, jobb lesz hogyha a nyomorát meg nem osztja, Nincs gyermeke, nemzedéke, neve elszáll majd a szélbe, ha elmegy új aratáskor szegény bátyám, ez a vándor.; 9 a gyermekek védettségét a védőoltások által biztosítanunk kell. Az országban cs nálunk Miskolcon végzett eddigi oltások eredményei a külföldön már ismert és leközölt jó eredményeket megerősítették és bebizonyosodott az is, hogy az oltás teljesen veszélytelen. Miskolc mj. város Közegészségügyi-Járványügyi Állomása. DURRMOS IGAZSÁG
