Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-15 / 216. szám
4 cszakmagyarorszA Vasárnap. 1957 szeptember fS 'NEMZETKÖZI SZEMLE Uj harcok Közép-Keleten I ehetségee, sőt valószínű, hogy 1— amikor ezek a sorok napvilágot látnak, az angol királyi haderő már befejezte a XX. század egyik legkegyetlenebb gyarmati büntető hadjáratát. Lehetséges, hogy a legmodernebb rakétaágyúkkal felszerelt engol csapatok már »-diadalt arattak« az ománi imám mezítlábas felkelőin, s hogy az Ománban bevetett angol csapatok főparancsnoka már jelentette hadügyminiszterének: »az ománi ügyre pontot tettünk«. Az ománi események ilyen katonai alakulása nem is kelthet meglepetést. Hiszen várható volt, hogy a mind létszámban, mind fegyverzetben túlerőben levő angol csapatok előbb vagy utóbb megtörik az ománi felkelők hősies ellenállását. Mégis: korán örvendeznek az angol hadügyminisztériumban. Hiszen a kérdés katonailag •incs még lezárva. Az imám felkelői a hegyekbe vonultak vissza, s ott az angol légierő rakétaágyúinak csak kicsiny a hatékonysága. Arról nem is beszélve, hogy az angol szárazföldi csapatok bevetése a hegyi terepen rendkívül kockázatos vállalkozás lenne. A felkelők jól ismerik a hegyek rejtett ösvényeit, s nagy veszteségeket okozhatnának az odamerészkedő angol egységeknek. Az ománi imám viszont a hegyekben újjászervezheti felkelőit, s partizánharcokra rendezkedhet be. Az angolok katonai sikerei tehát egyáltalán nem véglegesek. Még súlyosabb a helyzet az angol imperializmus szempontjából, ha összegezzük az ománi ügy politikai következményeit, várható hatásait az egész arab világra. S e politikai következmények csak most, a hadműveletek befejeződése után lesznek érezhetők, A aiapi sajtó ismételten rámutatott, hogy a felkelés kirobbantásában milyen szerepet játszottak az amerikai és az angol olajtársaságok érdekellentétei és késhegyig menő küzdelmük a gazdag olajforrások birtoklásáért. Az angol sajtó kezdetben nem is szűkölködött a Washington címére intézett vádaskodásokban. Nyíltan az ARAMCO nevű amerikai köolajmonopóliumot tették felelőssé az eseményekért, s arról írtak, hogy ■a felkelők Szaud Arábiából kapott modern fegyverekkel küzdenek az angolbarát muszkati szultán csapatai ellen. Világossá vált, hogy az amerikai olajmonopólium urai az aba- dani eseményeket akarják Ománban megismételni. Az ománi felkelők fel- használásával akarják kiszorítani az országból az Iraki Olajtársaság nevű angol olajvállalatot, hogy azután az ARAMCO foglalhassa el a megüresedett helyet. Ez azonban nem változtat azon, hogy Omán népének felkelése jellegét és céljait tekintve felszabadító harc a függetlenség kivívásáért, amely az angol imperializmus és ügynökség ellen irányul. »Omán népe szabadságáért cs függetlenségéért harcol — hangsúlyozza a TASZSZ augusztus 2Ó-i nyilatkozata — és ez a bátor küzdelem, amelyet az ománi lakosság a gyarmatosítók ellen folytat, kiváltotta valamennyi arab országnak, s különösen az arab félsziget lakosságának ro- konszern ét cs támogatását. A nyugati államok hivatalos körei és a burzsoá sajtó kezdetben arra tőre- kedett, hogy az ománi eseményeket { két egymással ellenséges ománi cső- % portosulás küzdelmeként tüntesse • lel. Az események menete azonban t bebizonyította, hogy a harc az ománi * nép szabadságának és függetlenségé- » nek kivívásáért folyik.« Az ománi ♦ felkelők azért ragadtak * fegyvert, $ hogy szent háborúban vívják ki or- * 6záguk függetlenségét. Két észtén- > deje, hogy Anglia megszegte az j 1920-ban aláírt szerződést, amellyel ♦ elismerte Oman függetlenségét. 1955-♦ ben ugyanis bizonyossá vált, hogy * Omán sivatagos földje gazdag olaj-J kincset rejt magában. Az angol tisz-J tek' által vezetett muszkati csapatok* ekkor rátörtek Ománra, elűzték az % imámot, s az országot az angolbarát * muszkati szultán területéhez csatol-J ták. Amikor tehát a felkelők fegy-t vert ragadtak, az ország függetlensé- i géért őszinte, hazafiui lelkesedéssel# indultak harcba. Nyilvánvaló továb-Z bá az is, hogy a meghirdetett angol-♦ ellenes arab szent háborúban részt-♦ vevő ománi hazafiak nem azért küz-» döttek oroszlánként az angol csapa-» tok és az angolbérenc muszkati szül-» tán katonái ellen, hogy gazdát cse-J véljenek, s hogy az amerikai beható- ♦ lás útját egyengessék. Más kérdés* természetesen, hogy egyes ománi ve- * zetőknek milyen kapcsolataik vannak* az ARAMCO-val. S más kérdés az J is. hogy az amerikai olajmonopólis- ^ ták a saját érdekeik szolgálatába $ akarták állítani az ománi nép angol- % ellenes szabadsági! arcát * ' Jó munkál az új tanévben A z ománi események későbbi aia- “ kulása. különösképpen pedig Dulles amerikai külügyminiszter váratlan londoni látogatása világossá tette, hogy az amerikai külügyminisztérium visszakozott az ománi ügyben. Sőt, mint a kiszivái'gott hírekből kitűnt, Dulles és MacMillan között valamilyen kompromisszumféle is létrejött. Az amerikai külügyminiszter teljesen egyetértett abban angol kollégáival, hogy a »középkeleti béke és biztonság megóvása érdekében« Angliának a rendelkezésére álló összes katonai eszközökkel minél előbb véget kell vetnie a kellemetlen ománi felkelésnek. De természetesen egyáltalán nem a középkeleti béke megóvása volt az Egyesült Államok kormányának a szándéka. Kiderült mindenekelőtt, hogy az amerikai olajmonopolisták nagyon is veszélyes játékba kezdtek. Olyan helyzet keletkezett, amely könnyen bumerángként visszaüthetett az amerikai külpolitika irányítóira is. Az ománi üg3rbe belekeveredett amerikai olajmonopolisták mértéktelen profitéhsége rendkívüli módon kiélezte az amerikai—angol kapcsolatokat. Az a vésztjósló hangnem, melyben az angol sajtó annakidején az amerikaiak szerepét a felkelés kirobban l fisában tárgyalta, m inden bizonnyal a zsarolás szándékát takarta. Az angol lapok nagyrésze még az angol—amerikai szakítás lehetőségét is a falra fcstegette. Természetesen nevetséges lett volna komolyan venni az ilyen fenyegetéseket. Hiszen Angliát ezer meg ezer gazdasági szál fűzi ma már az Egyesült Államokhoz. Az ománi ügy folytatása azonban könnyen az angol—amerikai kapcsolatok időleges meglazulásához és a két vezető imperialista hatalom viszonyának el hidegüléséhez vezethetett volna. Az amerikai külpolitika irányítói nem akarhatták ezt. Anglia, bár ma már második helyre szorult az imperialista hatalmak sorában, mégis tekintélyes befolyással rendelkezik az egész kapitalista világban, és az arab országokban is. Az Egyesült Államoknak szüksége van az angol szövetségesre. M ásrészt az ománi események nyomán fellángoltak a szuezi angol—francia—izraeli agresszió után még mindig parázsló angolellenes szenvedélyek az egész Közép-Keleten. Az Arab Liga felszólította tagállamait, hogy segítsék Omán népét, s Washingtonban joggal tartottak attól, hogy az angolellcncs felháborodás újra felkavart vihara túllép a kívánt kereteken, s általános impcriaüstaellcncs mozgalommá alakul. Emellett, az angol agresszió miatti általános felháborodás azzal is fenyegette a washingtoni kormányzatot, hogy megsemmisíti több hónapos középkeleti aknamunkájának időleges eredményeit. Washingtonnak ugyanis sikerült az elmúlt hónapokban az Eissn- hower-terv segítségével átmenetileg megosztania az arab világot. Dollárokkal, ígéretekkel, fenyegetésekkel, nyers katonai erővel neki tetsző politikát kényszerít rá Jordániára, Libanonra, Szaud-Arábiára, Líbiára, Marokkóra és Tuniszra, s megszilárdíthatta iraki pozícióit is. Szaud- Arábia és Irak körül ily módon kialakult az amerika-barát országok csoportja, amely szembefordult a függetlenségi és semlegességi politika nellett következetesen kitartó Egyip- ommal és Szíriával. Sőt, a nyugatsarát arab államok már-már arra is lajlandóknak mutatkoztak, hogy segédkezet nyújtsanak Washingtonnak Egyiptom és Szíria elszigetelésében, ritkos tárgyalásokat kezdtek az izraeli kormánykörökkel, amelyek cd- iig az imperializmus középkeleti politikájának fő eszközeként léptek él. pzt a »nagy művet« fenyegette most alapjaiban az ománi ügy elmérgesedése és elhúzódása. Hiszen világos, hogyha az angoklienes élháborodás vihara végigsöpör az arab világon, a közös felháborodás ígvEsíti az Eisenhower-terv által negesztott arab országokat, s erősödnek a függetlenségi törekvések a nyugatbarát arab országokban is. Ez ;s az előbb ismertetett főszempont, nem pedig a »béke megóvása« késztette az amerikai imperializmust arra. hogy lemondjon az abadani kaland megismétléséről Ománban, s bűntársként — ha pusztán erkölcsi bűntársként is — szegődjön az angol imperializmus ománi agressziójához. Ami pedig az angol imperializmust illeti, a nagy katonai erők bevetését tekintély-kérdéssel magyarázták. A londoni hivatalos körökben arról beszéltek, hogy Angliának gyorsan el íveli nyomnia az ománi felkelést, mert Ellenkező esetben végképp elveszíti a még meglévő középkeleti pozícióit. Ha Anglia késedelmeskedik — mondogatták —, s nem mutat elég erélyt, könnyen a szomszédos olajban gazdag angol protektorátusokban is fegyvert ragadhatnak az angolok kiűzésére. Londonban most megelégedetten bizonygatják, hogy sikerült Ománban példát statuálniok. r\e. mint a bevezetőben már cé- loztunk rá, az ománi ügy politikai következménye: csak ezután lesznek érezhetők. Vajon Dulles és MacMillan londoni kompromisszuma és a hadműveletek gyors lezajlása valóban elhárítja azokat a veszélyeket, amelyeket Washingtonban az amerikai külpolitika szempontjából, ha elkésve is, felismertek? Vajon nem annak vagyunk-e máris tanúi, hogy az angol imperializmus agressziója elleni felháborodás valamilyen — lia még egyelőre laza — egységbe kovácsolja az Eisenhower-terv által megosztott arab világot? Mi mást bizonyít, ha nem ezt, hogy a Biztonsági Tanács elé terjesztették az ománi angol agresszió kérdését? S vajon az ománi felkelés leverése elegendő lehet-e arra, hogy megakadályozza az angol pozíciók további gyengülését a Közép-Keleten? Csupa olyan kérdés ez, amely jó adag ürmöt vegyít a londoni gyarmatosítók és washingtoni társaik győzelmi örömébe. Az omáhi felkelők elleni véres büntető hadjárat sikere csupán azt bizonyítja, hogy túlerővel, modem fegyverekkel el lehet nyomni egy függetlenségéért küzdő nép harcát. De az utolsó évtized ázsiai és afrikai országainak történetéből arra kell következtetni, hogy a gyarmatosítók sikere tartós nem lehet. Árkus István. (Megjelent a Társadalmi Szemle szeptemberi számában.) MEGYÉNK KÖZEL félezer általános iskolája — egészségügyi okokból két héttel meghosszabbított nyári vakáció után — holnap megnyitja kapuját. A család útrabo- csátja szemefényét, az első osztályos kisdiákot, ismét felkészíti az »öreg«-diákot. Az iskola pedig — mint már any- nyiszor — most is szeretettel befogadja régi és új lakóit egyaránt. Uj tanévet kezdünk ... A nyári szünet után felüdülve és új élményekkel gazdagodva, friss lendülettel kezdődik a munka iskoláinkban. Nehéz feladat előtt állunk az új tanévben: pedagógusok, tanulók, szülők — mindannyian. A múlt év őszén az ellenforradalmi események nem hagyták érintetlenül iskoláinkat sem. Népünk ellenségei hazug eszmékkel igyekeztek megfertőzni ifjúságunk fogékony lelkét; megzavarni nevelőink tisztánlátását, felnőtt dolgozó népünk'szocializmusba vetett hitét. Fel akarták dúlni az iskola rendjét, akadályozták az oktató-nevelő munkát. A tanulásban bekövetkezett zavar, a hosz- szabb kényszerszünet, a tanulmányi eredmény gyengüléséhez vezetett. Pártunk és kormányunk szerető gondoskodása, pedagógusaink túlnyomó többségének becsületes munkája nyomán: oszladozóban van már az elmúlt év sötét októberének sűrű köde. Igaz, még nem tűnt el egészében. Itt-ott még mindig felveti árnyékát — ifjúságunk, nevelőink lelkében, munkájában is. Szükséges ezekről — az új tanév kezdetén — őszintén szólni megyénk tanulóifjúságának, pedagógusainknak, a szülőknek egyaránt. Nagy tanítónk, Lenin így jelölte meg az ifjúság legfontosabb feladatát: »Tanulni, tanulni, tanulni!« Erről Ti se feledkezzetek meg, borsodi kis- és nagydiákok! Megyénk dolgozó népének szerető gondoskodásán túl, nevelőitek is azon fáradoznak, hogy nyugodt, eredményes tanulásotok minden feltételét biztosítsák. Az új tankönyvek, a gyarapodó iskolai szertárak mind-mind a Ti munkátok megkönnyítését szolgálják. De tudnotok kell azt is, hogy ezek mellett szükség van a Ti szorgalmatokra, állhatatos tanulásotokra is. AZ UJ TANÉV új feladatokat állít elétek. Uj ismereteket kell elsajátítanotok, tovább kell folytatni felkészüléseteket az életre. Mindjobban át kell ereznetek, hogy hazánk jövője érdekében dolgozó népünkkel szemben kötelességetek jól tanulni. Könnyítsétek meg és tegyétek hatásosabbá nevelőitek munkáját — különösen a felsőbb osztályokban — azzal is, hogy önként fegyelmet tartotok, segítitek egymást. A szocialista embert nemcsak szilárd, tudományos világnézet, tudás és lelkesedés jellemzi, hanem művelt magatartás, fegyelmezett viselkedés is. Saját magatokat becsülitek meg azzal, ha tisztelettel viselkedtek £ felnőttekkel szemben; gondosan ügyeltek a rendre és tisztaságra az iskolában, otthon, valamint az utcán. Becsüljétek meg ' a haladásért küzdő népeket, szeressétek a szovjet •népet, mely másodszor is felszabadította drága hazánkat. Meg3'énk pedagógusaitól azt kérem: Az új tanévben az oktatás »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦»♦♦♦♦♦»♦♦»♦♦♦I ♦♦ A Magyar Honvédelmi Sportszövetség DVTK Repülő Szakosztályának tagjai és a borsodi repülök már két hét óta lázas izgalomban élnek. Ma délelőtt ugyanis a gazdag hagyományokhoz méltóan ismét megrendezik a nagyszabású repülőnapot. A repülősök véleménye szerint soha nem látott sikerekre számíthatnak, ugyanis szombaton, a repülőnap főpróbáján eszményi re- pülőidö mutatkozott. Tegnap pontosan délben érkezett meg az első hírnök. Megérkezett Budapestről az első repülőgép. Félórás időközönként érkeztek a többiek, úgy hogy délután 3 órára a miskolci repülőtér bársonyos zöld gyepterét már a zöld, kék és a piros repülőgépek tarka sokasága lepte el. Duvalovszki Zoltán elvtárs, a DVTK Repülő- Sport szakosztály ájának. egyik lelkes vezetője, Kőhalmi Károly klubtitkár, Szklenár Tibor kiváló sportrepülő munkatársaink kérdésére elmondották, hogy a vasárnapi repülőnap min* Eivezelesaek jerkéi a repiilap — 40 forint a sétarepülés — den eddigieket felülmúló műsorral lepi meg a miskolci és a borsodi dolgozókat. A repülönap keretében mintegy félszáz kiváló repülő, ejtőernyős végez különböző gyakorlatokat, mutatja be tudása legjavát. Különösen kiemelkedő eseménye lesz a rcpiilőnapnak Páloczi Ferenc, az ország legjobb műrepülőjének bemutatója. Pálóczi sporttárs JAK 11-es típusú repülőgépén végez e.gyé- ni műrepülést. Az ünnepi műsorból kiemelkednek a következő műsorszámok. Először a jövő repülésének reménységei, a fiatalok repülömodellező bemutatót tartanak. Hogy a közönség érdeklődését már az elején kielégítsék re- pülőseink, második számként 600 méteren bekötött kötelék ejtőernyős ugrás következik típusú repülőgépről. A következőkben fecske típusú motoros repülőgéppel kötelék repülés következik, egyszerre öt repülőgéppel. Ezután három fecske típusú motoros repülőgép emelkedik majd a magasba és bravúros ballonvadászatot hajtanak végre. Béke típusú vitorlázó repülőgéppel egyéni műrepüléS’t hajt vegre Kiszely Ernő aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett sportrepülő. Három darab PO—2 repülőgép kötelék ejtőernyős ugrást fog végrehajtani 200 méteres magasságból. Hollósi Lajos, a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója, Polonyi János érdemes sportoló és Horváth Imre első osztályú sportolók fogjak végrehajtani mutatványaikat. Az ejtőernyős sport kedvelői a S00 méteres bekötött ejtőernyős ugrást várjak majd nagy izgalommal. AM—2 típusú repülőgéppel következnek majd a, bravúros ugrások. Tegnap a kora délelőtti órákban érkezeit meg Miskolcra az egyik legújabb típusú motoros repülőgép. Csanádi Norbert kiváló országos hírű pilóta mutatja majd be művészetnek is beillő mutatványait. Rendkívüli érdekessége lesz a repülőnapnak, hogy az országban először Juhász Béla idomított kutyájával mutat majd be ejtőernyős ugrást. Szombaton a délutáni órákban az első próba alkalmával Pajtás — az idomított kutya — megismerkedett a levegővel, a repülőgéppel, minden félelem nélkül hajtotta végre gyakorlatát 300 méter magasságból. A repülősport kedvelői, akik résztvesznek ma a repülőnapon, szenvedélyüknek is hódolhatnak. A repülőnap rende- zöbizottsága. lehetővé tette ugyanis, hogy a miskolci dolgozók csekély 40 forintért sétarepülést végezhessenek a varos felett. mellett fokozottabban fejlesszék a nevelőmunka hatékonyságát. Ennek előfeltétele, hogy egymás segítésével, őszinte viták légkörében mielőbb számolják fel az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavart. Legyenek ebben a munkában élenjárók kommunista pedagógusaink? Türelmes, meggyőző munkával neveljék munkatársaikat. Tekintsék ezt legfontosabb pártfeladatuknak. Alakítsák ki a nevelőtestületek egységes politikai, pedagógiai légkörét. Növeljék ideológiai, pedagógiai és szakmai tudásukat. Fáradságot nem ismerve dolgozzanak a szocialista nevelés megvalósításán? Neveljék olyanná ifjúságunkat, hogy ne csak megértse pártunk politikáját és kormányunk intézkedéseit, hanem a saját területükön öntevékenyen és kezdeményezően meg is tudják valósítani. Véssék jól emlékezetükbe: csak az a nevelő tudja növendékeit magával ragadni, szocialista emberré nevelni, aki maga is lelkesen és példamutatóan dolgozik és a saját példájával ösztönzi tanítványait magasabb eredmények elérésére. NAGYMÉRTÉKBEN növeli a nevelés hatékonyságát, ha eleven és lüktető az iskola úttörő, valamint KISZ-szervezetek élete. Támogassák nevelőink az iskolák megujho- dott ifjúsági szervezetét tapasztalataikkal, segítsék irányításukat tanácsaikkal, mert csak így válhatnak ezek a tanulók öntevékenységének vonzó helyeivé. Az új tanév sikeréhez a szű?uíw támogatását is kérem. Segítségük nélkül a nevelők munkája nem vezethet teljes sikerre. Mindenekelőtt; arra legyen gondjuk, hogy minden iskolaköteles gyermek valóban járjon is iskolába, minden tanuló elvégezze az általános iskola nyolc osztályát. Tegyenek meg minden le., hetőt a jótanulás előmozdítására; Neveljék g3’-ermekeiket szocialista hazánk szilárd jellemű, hű fiaivá, oltsák beléjük — az iskolával együttműködve — a helytállás, az áldozatkészség, a kölcsönös segítés szellemét, alakítsák ki bennük az öntudatos fegyelmet. Létesítsenek az iskolával minél szorosabb kapcsolatot, vegyék minél többet igénybe a pedagógusok tanácsait, hogy érvényesülhessen a szülői ház és az iskola egységes nevelő hatása. TEKINTSÉK az iskolát magukénak, segítsenek épületének és felszerelésének' gondozásában,' szépítésében is. Megyénk egész közvéleménye segítse iskoláinkat, legyen végre ifjúságunk nevelése egész társadalmunk felelősségteljes ügye. Az új tanév kezdetén megyénk nevelőinek, szülőknek, tanulóifjúságunknak munkájukhoz erőt, egészséget és sok sikert kívánok! Hetényi György a megyei -tanács művelődésügyi osztályának: vezetője. 43 forinttal csökkentette a szén önköltségét az uzdvidéki Szénbányászati Tröszt Az ózdvidéki Szénbányászat? Tröszt áprilisban még 364 forintért termelt egy tonna szenet. A rendkívül magas önköltség csökkentésére az ózdiak a kommunista bányászok értekezletén Ígéretet tettek. Arra vállalkoztak, hogy az év végére az önköltséget 306 forintra csökkentik; A tanácskozás óta eltelt öt hónap alatt az ózdi bányászok a fejteljesítmény emelésével és az anyaggal való takarékoskodással elérték, hogy jelenleg termelt szén tonnán- kint 321 forintba kerül. így 43 forinttal csökkentették az önköltséget. A hátralévő hónapokban további 15 forinttal akarják olcsóbbá tenni a szenet. A'műszaki vezetők a ccl elérésére új telepítési tervet dolgoztak ki. Ennek bevezetésével kedvezőbbé teszik a széntermelő és a kiszolgáló dolgozók arányát, s ezzel emelik a produktív műszakok számát. A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: 18 órakor: Ki mit szeret. 18.30: Szív küldi szívnek szívesen. HÉTFŐI MŰSORA: 18.00: Hírek megyénkből. 18.08: A vasárnap sporteseményei, 18.18: Elhelyezkedési tanácsadó. 18.22: Szív küldi szívnek szívesen. 18.37: Diósgyőri boszorkány. Részletek • Bíró Zoltán és Róna Frigyes zenés vigjá♦ tékából. ♦ 18.47: Sorozáson. * 18.31: Riportok, tudósítások. ^ HEEVPEIGAZITÄS. Szeptember 8-i számunkban az „Elemtorony és szélkerék” című cikkben téves információ következtében elírás történt. Simon Sándor elvtárs a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen nem tanársegéd, ha- neni egyetemi docens, a műszaki tuden mányok kandidátusa.
