Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-15 / 216. szám

Vasárnap, 1957 szeptember 11, északmagyarország cá Pusztul az Avas — a miskolci ember szívének e darabé áfa. Lelkiismeretlen emberek vágják a fákat, állatokkal ___________________ l egeltetik a fiatal facseme­téket. Egy-egy lebontott, meglazult támfal nyomán ereszkedik a föld. A gazdátlan, omladozó pincék egyik­másika közveszélyes (a beomlott pincék körül még a kerítést is elhordták, disznóól építéséhez). De veszélyt rejtenek az elhagyott pincék azért is, mert menedéket nyújthatnak bűnözők számára. S amerre nézünk az Avason, mindenütt piszok, szemét... Nagyjából ezeket a szomorú tényeket állapította meg a városi és I. kerületi tanács közös bizottsága, Tóth kerületi elnökhelyettes, Daletti, a megyei főorvos helyettese, Bekecs százados elvtárs és a szabálysértési előadó részvételével. örömteli várakozással mentem a tanácsba, mikor szerkesztőségünk arról értesült, hogy az Avas kérdése napirendre kerül. A várakozás sajnos csalódássá vál­tozott. A tanács mindent megtesz ugyan, hogy a to­vábbi pusztulást elhárítsák, az esetleges veszélyeket megelőzzék és a minimális egészségügyi követelmé­nyeknek érvényt szerezzenek. Ennek szellemében ha­tározták el, hogy szigorúan megtiltanak minden bon­tást az Avason; a gazdátlan pincéket bérbeadják, hogy gondozva legyenek; szigorúan eljárnak az állattartók­kal szemben, esetleg meg is tiltják ott az állattartást; gondoskodnak a szemét elhordásáról. A megyei főorvos azonnal utasította az illetékeseket, szüntessék meg az Avason működő savanyító üzemet, amely nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. m .városi tanács építési osztálya szakemberre jff bízta, állapítsa meg, hol kell a legsürgőseb­ben megerősíteni a támfalakat, hogy a to­vábbi földcsuszamlásokat megakadályozzák. Ennek meg kell lennie — de ennél többről szó sem lehet most. Nyíltan megmondták, hogy még a közel­jövőben sem. Kevés a pénz, erre a célra nem áldozhat­nak. A városi tanácson kérték is, ne írjak erről a kér­désről, minek izgassuk feleslegesen a közvéleményt. Ha mégis írok, csak azért teszem, mert nagyon sok miskolci szívé-vágya széppé tenni az Avast. A szer­kesztőségbe is számtalan levél, javaslat érkezett, so­kan elítélőleg nyilatkoznak illetékes szerveinkről, akik ~ szerintük — elhanyagolják ezt a vidéket. Hadd vá­laszoljak ezekre az észrevételekre is. Nem az a megoldás, hogy követeljünk a tanácstól. A nincsből nem lehet adni. Az ellenforradalom anyagi hátrányait még sokáig érezni fogjuk. Ügy gondolom, hogy ha az Avas bármelyik tisztelőjét megkérdeznénk, mire jusson a kevésből, mindegyikük gondolkodás nél­aail (jetidők kül így válaszolna: termé­szetesen elsősorban lakások építésére, régi lakások rendbehozására, új iskolák, bölcsődék építésére. M ás megoldást kell tehát keresni. Sokan javasol­ták, szervezzenek társadalmi munkát az Avas rendbehozására. Bizonyosan sokan vállalnák, hiszen annyira kedves az Avas e város lakóinak. Tol­mácsoltam ezt a véleményt is a városi tanács felé. Ott megmagyarázták: e munkálatok nagyrésze különleges szakértelmet kíván és veszélyes lehet nem hozzáértők számára. Egyébként is az anyag költsége — óriási ösz- szeg — még mindig nem lenne meg. Amit el lehet vé­gezni társadalmi munkában — megtisztítani az Avast a szeméttől — ezt az iskolások' elvállalták; a járvány akadályozta meg őket ebben, tavasszal majd pótolják. Felvetődött az a gondolat is, hogy létesítsenek először is az Avas tetején a Vidám Parkhoz hasonló szórakozóhelyet (természetesen egyelőre szerényebb méretekben), éttermet, ahol olcsón, ízletes ételeket, ita-> lókat kaphatnának a szórakozni vágyó dolgozók és csa­ládjaik. A bevételt pedig fordítsa a tanács az Avas felújítására. Áz ötlet mindenképpen figyelemreméltó, mert Mis- kolcnak amúgy sincs ilyenféle szórakozóhelye és bizo­nyos, hogy ha megvalósulna, s még ha jó utat is épí­tenének odáig — ezrével keresnék fel a szórakozni- vágyó fiatalok. Lehetséges-e ezt ott megcsinálni és hogy szolgálná-e a célt, amiért a gondolat megszületett — én nem rtudom. Arra gondolok tudniillik, hogy lenne-e vajon olyan komoly bevétel, ami az Avas rendbehozá­sához szükséges. Erre csak szakértő ember tudna vá­laszt adni. \nnyit a hozzánk eljuttatott javaslatokról. Hadd írjam le még azt is, amit a kedves öreg tanár bácsi beszélt nekem az Avasról. Miskolc múltja összeforr és jelenje is elválaszthatatlan ettől a tájtól. Az Avas dohos pincéi évszázadok óta nyújtottak a ve­szélyek elől menedéket Miskolc polgárainak. Például a tatárjárás és a török uralom idején. Ide mnekültek amikor 1706-ban Balukin osztrák tábornok felgyuj- tatta a város házait. Itt találtak menedéket Miskolc lakói az 1845-ös és 78-as pusztító árvizek elől is. 1944-ben a német megszállók ellen harcoló parti­zánjaink is sokszor menekültek üldözőik elől az avasi pincékbe. Nem azért írom le mindezt, hogy fokozzam a keserűséget. A mi népünk hű örökösei e hagyomá­nyoknak és városunk vezetői minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az Avast teljes szépségében meg­őrizzék az utókornak. * Magyar Klára E A lottó eheti nyerőszámai: 24, 54, 64, 77, 80 A Lottó 28. hét sorsolását szeptem­ber 13-án Balatonfüreden tartották. A balatoni hetek keretében megren­dezett vidám műsorral egybekötött lottósorsoláson a 24, 54, 64, 77, 80 számokat húzták ki. (MTI) A Sportfogadási és Lotto Igazgató­ság nem végleges tájékoztatója sze­rint a lottó 88. játékhetére 1.938.810 szelvényt küldtek be a fogadók. En­nek alapján egy-egy nyerőosztályra 725.091 forint jut. A szerencsés négy­találatosok között ezúttal is ennek kétszeresét 1.454.182 forintot oszta­nak szét, mivel öttalálatos szelvény ezúttal sem akadt. Négytalálatot 11 fogadó ért el, nyerményük egyenkint 132.198 forint és negyven fillér. A háromtalálatos szelvények szá­ma 958, a nyeremény egyenkint 759 forint, A 33.103 kéttalálatos szelvény­re egyenkint 22 forintot fizetnek. A közölt számadatokban az ellen­őrzések során még lehetnek változá­sok. (MTI) A munka — egészség Kanadában újabb rekordot állítot­tak fel. Gerry Gaiardo 35 éves pin­cér, aki a montreali East-End egyik vendéglőjében teljesít szolgálatot, augusztus 16-tól 25-ig egyfolytában 240 órán át szolgálta ki a vendége­ket. Ne kérdezzük, mennyi túlóra­pénzt kapott, de megtudtuk, hogy naponta megmasszíroztatta magát, s napjában többször könnyű ételeket vett magához. Szolgálata befejezté­vel semmi fáradtságot nem érzett, sőt egy kilót hízott.. SZEGEDI LÁSZÜCX Emlékeztető Üdvözlöm a tisztelendő urat Kivel vitázni volt szerencsém Míg vitt Hegyalja felé a vonat. Megszólított,' hogy ismer engem És emlékszik, gyermekkoromban Lobogót vittem a körmenetben, Nekem is jó az emlékezetem: a hittanórán sokat elverte Csípős pálcával gyenge tenyerem. Emlékszem szigorú tisztelendő: Elbuktatott a tantárgyából is. Azóta bizony eljárt az idő. Emlékszem, én is megismerem Pedig úgye nem tanultam hittant. Más téren bővült az ismeretem. Bizony nem könnyen felejt az agy. Mikor elváltunk így szólt hozzám: Sajnálom, kár hogy marxista vagy* Ne legyen irántam félelemmel Mert megtanultam a dialektikát És nem hiszem a bibliás csódat*** Űj világ van, változott az ember „ ^ Panta-rei, és fejlődni kell. A korral és a történelemméf. Üdvözlöm a tisztelendő urat S remélem megbocsájt, bár tudom Versemen nem sokat mulat. Sok érdekes háztartási felszerelés belkereskedelmi minisztérium házi kiállításán A belkereskedelmi minisztérium kiál­lításán többszáz különféle tár^y szere­pel, ezekből mintegy hatvan mintapél­dány. Az újdonságok közül kiemelke­dik a hazai gyártmányú diktafon, hang­felvevő és visszaadó készülék, amelyet telefonra is fel lehet szerelni. A másik érdekesség az Imi átfolyó vízmelegítő, ezt a vízcsapra kell szerelni és az át-. folyó víz megmelegszik. A háziasszo­nyok kényelmét szolgálja majd a Grill elektromos pecsenyesütő is, amely nem nagyobb egy aluminium turista doboz­nál. Az újdonságok egy része még M idén forgalomba kerül. A kiállítást október első napjaiban « közönség is megtekintheti, (MTI) Van-e joga a saját lakásához ? Barnóczki Sándor, a Lenin Ko­hászati Művek dolgozója a napok­ban felkereste szerkesztőségünket és elmondta panaszát. Olyan ügy­ről van szó, ami manapság sok em­bert érint Miskolcon. Lakásügy. Ez a lakáspanas?. annyiban külön­bözik a többitől, hogy ő a saját házába szeretne beköltözni. A sza­bályok, a törvények, az alkotmány biztosítja a személyi tulajdont és meg is védi ezeknek tulajdonosait; Mégis mi az oka, hogy nem költöz­het be a saját lakásába? Szlávik Frigyes tanító lakik je­lenleg Miskolc, III. Vár utca 8. sz. alatti lakásban, amit Barnóczki Sándor megvásárolt; A háztulajdo­nos több hasonló minőségű lakást felajánlott a főbérlőnek, ő azonban különböző indokok alapján mind visszautasította. Azaz nem. A Mind­szenti templomnál lett volna egy íkétezoba összkomfortos lakás, azon­ban itt 8 ezer forintos lelépést kér­tek, amit a háztulajdonos nem volt hajlandó megfizetni. Barnóczki Sándor jelenleg egy kétszoba összkomfortos lakásban lakik az új 'bérházakban. Szlávi k­nak ez nem felel meg. Zavarja <ífc »szellemi munkájában«, nincs vicá* goskert, aprólékot és sertést sem lehet tartani. Pedig milyen sok pe­dagógus van, aki szívesen elfogad* na egy új bérházban, földszinten) egy kétszoba összkomfortos lakást* Barnóczki Sándor nem foérháztn*» lajdonos, hanem egyszerű munkás házigazda. Ugyanezt a lakást Szlá- viknak is módjában lett volna meg* vásárolni, őt sem akadályozta eb* ben semmi. Ha most fordított volna a helyzet, akkor Szlávik Frigye* mellett is ugyanígy állást foglal* nánk, mint Barnóczki Sándor mel­lett. Erre kötelez bennünket a tör* vény. A városi bíróság már döntött ebben az ügyben, Bamóczkinafc adott igazat, a napokban lesz a me­gyei bíróságon Szlávik fellebbezés« folytán eziigyben a, tárgyalás; Meg* győződésünk, hogy a megyei bíró* ság csak megerősíti majd a városi bíróság helyes döntésé B. P. •7./11 lj/./ v 1 lJi,l11 lJl,l \ I Isl.l W/J/.tW Isl.i \ I /xV./ VI SUKA JÁNOS bácsi köztiszteletben álló községi népfront politikus s mindenki meg van győződve fedhetetlen múltjáról. Lehet, hogy intrikusként kezelnek, ha elárulom, hogy Csuka János elhallgatja élete egyik neveze- ' tes mozzanatát, mégpedig azt, hogy magas kitüntetést kapott a megboldogult császártól és apostoli királytól, egyszerűbben vén trotli Ferenc Jóskától. Részletekkel is szolgálhatok, ha kétsé*bó>vonják e leleplezést. A történet szálai olaszhonba nyúlnak, ahol az első vi­lágháború alatt huszárkáplárként teljesített szolgálatot a még fekete bajuszu Csuka János. Nem volt fenegyerek, sze­rette volna bőrét épségben hazahozni az Isonzó mellől, de azért időnkint, főleg, ha dupla adag rumhoz jutott, megdön­gette kifeszített mellét és kihirdette, hpgy ő borsodi gyerek. Az egyik váratlan visszavonulási parancs után módja nyílt, hogy bebizonyítsa, tulajdonképpen mit ért ezen az ál­lításon. A nagy kavarodásban ugyanis az ezred kasszája va­lamiképp ott maradt a kiürített fedezékben. Az olaszok bizto­sak lévén a dolgukban, nem csaptak rá azonnal a senki föld­jévé vált területre. így volt némi remény a kassza visszaszer­zésére. A parancsnok Csuka káplárt küldte ki egy kocsival és egy kísérővel a veszélyes vállalkozásra. Odafelé menet békésen egymás mellett ülvén a kocsi­deszkán, nagy megértéssel emlegették az Írnoknak és az ez­red tisztjeinek családfáját, s emellett arra is jutott idejük, hogy kidolgozzák a haditervet. E szerint a sziklábavájt fe­dezékhez érve a közhuszár kinnmarad a lovakkal, s ha va­lami baj mutatkozik, azonnal fütyül a kasszát kereső Csuka káplárnak. a MIKOR kitört a vész, fütyült ám fütyülni a bitang ^ közhuszár. Észrevévén, hogy alig kétszáz méterre felbukkannak az olasz lövészek, a kocsira ugrott, s a lovak közé vert. Talán még a puskagolyó sem érte utol, s haza is ért szerencsésen. Teljes lelki nyugalommal jelentette, hogy Csuka káplárt elfogták és vele együtt véglegesen odalett a kassza is. — Krucifix — morgolódott a parancsnok—, ha a kassza oda, akkor a becsület is oda van, no meg ráadásul egy fél­havi zsold. Nagy elkeseredésében más nem telhetett tőle. minthogy fogdába vágta a közhuszárt. No, de térjünk vissza hősünkhöz, akit szorongatott hely­zetben hagytunk magára. A lövöldözésre óvatosan kidugta a fejét a fedezékből s mindjárt látta, hogy kutyaszorítóba került. Ennek ellenére megkereste a vaskazettát, mert arra gondolt, jó lesz a hátához tartani, hátha felakad benne a golyó. Aztán négykézláb vágva magát, az árokrendszerben olyan messzire elmászott az olaszoktól, amennyire csak tudott. # Az idegén katonák egyre nagyobb biztonságban ereztek magukat. Figyelmük lanyhult és nem vették észre azonnal a£ árokból kipattanó Csuka káolárt. Mire felneszeitek, a derék huszár, hátán a kasszával, már jócskán el iramodott H A KÉSETT a tűz. annál vadabbul kezdődött meg. A szikla oldaliban keskeny gyalogúton rohanó magányos embert lőtték puskával, golyószóróval, aknavető­vel, talán csak nagyágyúval nem. Egy helyen aknatölcsérbe botlott és elvágódott. Az olaszok között erre diadalordítás fcarsant fel, mert nagyon elragadta őket a vadászszenvedély. A MEDAL Csuka János felhasználva az alkalmat, kalapáló szívvel* ziláló mellel elnyúlt a földön s megpihent egy kicsit. Eddig nem volt ideje félni, de most valósággal földhöz szegezte a rémület. Már arra gondolt, hogy fekve marad s megvárja, míg elfogják. Ám felrémlett előtte felesége, kisfia képe, s mivel nagyon nemszeretett volna évekre elválni tőlük, fel­pattant és tovább rohant. Az olaszok mintha méltányolni akarták volna élniakarását, most már csak néha-néha lőt­tek utána. Az ezred parancsnoka távcsövén figyelte a derék káp­lár futását és amikor megérkezett, mellére tűzte a saját mundérjáról levett arany vitézségi érmet. Nagyon ünnepé­lyes pillanat, volt és a huszár némileg meg is hatódott. Ké­sőbb azonban valami fonákságot érzett a dologban. Ha szó- bakerült, miért kapta a tiszteletet parancsoló medáliát, ke­sernyésen válaszolta: — mert jól tudok szaladni. Nem sokkal Csuka káplár megdicsőülése után megállt a már egyre inkább döcögő háborús gépezet. A katonák meg­unván a négyévi parancsolgatást, egyedül döntötték el, mit kell tenniök és hazajöttek. János káplári védőszárnyai alá huszonnyolc borsodi gyerek húzódott. Kalandos utazásuk volt, s annak köszönhették, hogy sem fogságba, sem holmi gyűjtőtáborba nem kerültek, hogy Csuka mindenkit#» meg­követelte, hozza magával a fegyverét és 40—40 éleset. így külön kocsiban utaztak egészen a miskolci Tiszai pályaud­vari? és búcsúzáskor a hadfiak közül többen kijelentették, hogy tulajdonképpen ezért a tettéért érdemelte volna meg a káplár a vitézségi érmet. C SUKA JÁNOST nem lepte meg az a szegénység, amit a férfikéz hiánya, meg a hadiadók miatt otthon .alált. így, amikor első este felesége borért szalasztotta Jan­csikát, elkapta a kisfiút és a térde közé húzta. — Ünnep van ma nálunk bor nélkül is, ugye gyerek? ' — Uhüm — dünnyögte Jancsika — de gondolata máshol járt. Észrevette, hogy apja mellét a Károly csapatkereszt és a sebesülési érem mellett az eddigieknél szebb, cifrább medál is díszíti. Előbb csak odasandított, aztán nem tudta megállni, hogv meg ne bökje az ujjahegyével... Közben, hogy a kitüntetés iránti bámulatát leplezze, szégyenlősen megkérdezte: — Mit hozott nekem digó országból édesapám? Fel merte tenni ezt a kérdést, mert Csuka János soha nem ment még haza szabadságra üres kézzel. Jancsikának volt már orosz kucsmája, tiroli kalapja, fából faragott, diszül szolgáló turista cipője és egyéb játékszerei. Nagyon elszégyelte magát az exkáplár, hogy a felbom­lás zűrzavarában elfeledkezett a fiának járó ajándékról. Nem hírta kimondani, hogy semmit sem hozott, s félig lehunyt szemmel figyelte a kitüntetéseket egymáshoz kocogtató gyermeket. Hirtelen felderült a képe. — Nem vettem semmit — mondta tréfás egykedvűség­gel —, de ha akarod, ezeket az érdempénzáwt megkap­hatod. A medálokat? «- le Jancsika álla, szeme egy pillanat alatt kifényesedett. Apja örömmel látta, hogy ha magától úszó gőzhajót hozott volna, azzal sem szerzett volna nagyobb örömet. A GYEREK a nagyértékű zsákmányt mindjárt hasz­” nálatba vette. Biztosítótűvel felszúrta a kirojtoso­dott ujju, fódozott könyökű kiskaibátjára s elviharzott a cimborákhoz, hogy alaposan megfürödjék az apjáról reáhul­ló dicsfényben. Csuka János, aki hazatérte után azonnal elszegődött öl­fát vágni, csak esténként találkozott a gyerekkel. A kitün­tetéseket talán ha két napig lehetett látni a kiskabáton* mert a többiek Vitéz Jankónak kezdték csúfolni érte. Egy- ideig még zsebében cipelte őket a fiú, de aztán teljesen el­tűntek a szem elől. Talán két hete volt már otthon az exkáplár* amikor az egyik favágó cimbora kinn az erdőn ránevetett: — Te János, hogyan volt az a dolog a koldus kutyájával? Csuka sem a kérdést nem értette, sem azt, miért rö­hentik el magukat a többiek? A favágó cimbora látván cso­dálkozását, még odavetette: — Kérdezd majd meg a fiadat. Jánosban volt annyi önuralom, hogy nem ejtett több szót erről a dologról. A kíváncsiság furdalta ugyan egész nap, s alig várta, hogy vallatóra kaphassa a gyereket. Jancsika elvörösödött a kérdő szóra, ötölt-hatolt, csali nyögni tudott. — Édesapám, odalett a medál — bökte ki végre nagy- nehezen. — Hát ha odalett, nem tehetünk semmit. Ne félj* nerri verlek meg, hiszen neked adtam. De most már halljam* ho­gyan történt. E bátorítástól felbiztatva, Jancsika előadta a különös esetet. A FALU határában meghalt egy koldus. Ä rossznyel­vek szerint a pálinka gyulladt meg benne. Az elöl­járóság helyszíni szemlét tartott. Jegyzőkönyvet vett feL Eltemettette. Volt azonban a koldusnak egy rókaformájr? kutyája, s erről nem gondoskodott a hatóság. A gyászos eb elárvulván, a falu szélén kódorgott, új gazdára várva. A gyerekek magukhoz édesgették, madzagot kötöttek a nyakára* azon vezetgették. Az alattomos Ruskó Benjamin azt tanácsolta Csuka ■Ja­ninak, hogy kösse a kutya nyakába a medálokat. Fel is ag­gatták mind a hármat, s Tábornok Úrnak szólingatva az ebet. igen jól szórakoztak. Ám a szeplős kis Ruskó, aki a kutya madzagját foglya* egyszerre csak belerúgott a szegény jószágba s ugyanakkor elengedte, a pórázt is. A rókapofáju vonyítva elrohant? nya­kában csörömpölve vitte a kitüntetéseket. Jancsi megpróbálta elcsípni, de ezzel még jobban meg­vadította. Ügy elfutott az ördögadta, mintha csak a Ruská Cimborája lett volna a csíny tevésben. Azóta sem látták. Csuka János nagy figyelemmel hallgatta a történetet*.# csak annyit jegyzett meg a végén: — Nem hiába hogy futással szereztem, futással is ve* szett el. Látod kisfiam, így múlik el a hamis dicsőség. Solymár $Se$iif

Next

/
Oldalképek
Tartalom