Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

▼a«árnap, 1957. szeptember t. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 FIATAL, ALIG 27 EYE!» Acs Sándor, a miskolci Vendégláíóipari Vállalat igazgatója. Nemcsak a vá­rosban, de talán az országban sincs ilyen nagy vállalat, amelynek ilyen ifjú vezetője' lenne. S hogy miért oly fontos az életkora? Azért, mert egyike volt azoknak a szerencsés keveseknek, akik részívehettek a VI. Világifjúsági Találkozón. Most az igazgatói irodában fő a feje. Rengeteg gond, elintézetlen ügy szakadt a nyakába, s a félde­cik, feketék, kisadag sülthúsok, ital- hígítások és visszaélések prózai vi­lágától elszakadva mesél élményei­ről: — Azzal kell kezdenem, hogy nagy izgalommal készültem Moszk­vába. Főleg azért, mert már jár­tam ott 1953-ban. A viszontlátás öröme tüzelt napokon keresztül. Kí­váncsi voltam, mennyit fejlődött, nőtt a város. Az utazásról csak annyit: méltó nyitánya volt mind­annak, amiben két hétig részesül­tünk. Az állomásokon fiatalok és között volt egy japán lány, aki Hl- : rosimában élt’ az atomtámadás ide- : jén, s akkor mindössze 10 éves volt. j Szüleit, hozzátartozóit elvesztette, j csak ő maradt életben. Ö is beteg. : Meg vannak számlálva napjai. Nem ; tudja, mikor öli meg a rádium. Az j árva japán lány szavai után élőié- : pett Zója édesanyja, akinek lányát : leérte áldozatul a háború. Örökbe- j fogadta a japán lányt. • HOGY A VIDÁMABB történe- • tekről meséljek, ott volt a vízikar- • nevál. Hatalmas bárkák, hajók raja : úszott a Moszkva folyón, mindenütt ; zenekarok és daloló fiatalok. Este ; millió fény ringott a habokon, s : jött a hajó, amely tündérországot : elevenítette meg, bűbájos táncoló ; tündéreket hozott. Hatalmas haty- • tyúk úsztak a tündérsziget felé és : a vízből szivárványszínű szökőku- : tak lövelték sugaraikat az ég felé. • Ugyanilyen káprázatos volt a Gór- : kij-parkban megrendezett álarcos- j bál; a rengeteg sport- és kulturális j bemutató. • Ünnepet ül az ország. A munka derékhadát, a tárnák névtelen hőseit, a bányászokat köszönti ma a gyárimunkás, a szántóföld mű­velője, s a nagy tervek készítője, a mérnök. Az ünnepi asztal mellett, az ün­nepeltek között ott vannak a leg­bátrabb és legkiválóbb fiatalok, az ifjú bányászok. Alig kerültek még ki az iskolapadból, kezükbe vették a nagyapától örökölt és az édes­apától átvett bányászlámpát. Elin­dultak a föld sötét mélyére, hegy meghódítsák a szénmezek birodal­mát, hogy fényességet teremtse­nek az embereknek. A nehéz csákány, a bánya tik­kasztó meTege kettőzötten igénybe veszi erejüket. De ők tízszerezett akarattal indulnak a nehézségek legyőzésére. Nem félnek semmitől, sem a félelmetes sötéttől, sem a nehéz munkától, sem a minden oldalról kacsintgató veszélytől. Kü­lönös anyagból gyúrták őket. Aka­ratuk keménvebb a szénfejtő csá­— Milyen élményei voltak a két hét alatt? — Sajnos, a töredékeit sem tu­dom elméseim. Rengeteg volt. Egy­szer, utazlunkban, egy öreg kalauz azt kérdezi: mi újság Székesfehér­várott és Budapesten? Meglepőd­tünk. Elmesélte, hogy a második világháborúban járt Magyarorszá­gon. Emlékezett terekre, utcanevek­re. s olyan volt, mintha régi isme­rőssel beszélgettünk volna. Úgy is váltunk el. Hasonlóképpen volt ab­ban a kolhozban is, amely Moszkvá­tól mintegy 130 kilométerre fekszik. Itt. minden szertartás és parádé nélkül fogadtak bennünket. Az az egyszerűség és az a szeretet, amely felénk áradt, az becsesebb volt min­den dekorációnál. Mi megtanítottuk őket a csárdásra, ők meg az orosz táncokat ismertették meg velünk. Megcsodáltuk az iskolákat, üzeme­ket, gépeket, de az embereket cso­dáltuk mindenütt legjobban. A VIT gazdag Programm járói ta­lán annyit: páratlan volt. A hiro- simai atomtámadás évfordulóján békegyűlést tartott a Moszkvába ö-^esereglett ifjúság. A küldöttek A magyar es szó újéi jíulüluk, baráikozása. hét kapni korlátlan mennyiségben, de palackozva. Rendkívül kedvel­tek a hűsítő italok. Minden utca­sarkon lehet vásárolni gyümölcsízű szörpöket. Mindenütt automata po hármasokat láttunk és ez nagyon tetszett. Szeretnénk hasonlókat megvalósítani itthon, Miskolcon is. SOKAT TUDNÉK MÉG mesélni, hiszen annyi minden történt. Egyik történetről három másik jut eszem be. Nem találok szavakat, jelzőket, amelyekkel hűen vissza lehetne adni mindazt, aminek részese vol­tam. Ügy érzem, erről a két hétről mesélni lehet majd egy életen át. KECSKÉS RÖ7SA A borsodi delegáció Hutaijai a Lomonoszov Egyetem előtt, Hiú bányászok versenye Május 1-én a VIT tiszteletére alakultak meg a miskolci szénbá­nyák üzemeiben a KISZ-brigádok. Két fronton, két kamarafejtésen és két elővájáson dolgozó fiatalok egymással versengenek azóta is a bányásznap tiszteletére a több és olcsóbb szénért. A szenelő munka­helyeken és az elővájásokon dol­gozó hat KISZ-brigád május 1 -töl keddig már 5020 tonna szenet kül­dött terven felül a felszínre. A frontfejtésen a pálinkástárói Kapros Sándor és a lyukói Adriányi szinten dolgozó Károly Gyula ver­sengenek egymással. Az elsőséget a Kapros-brigád biztosította magá­nak. Nemcsak több mint 2000 ton­na szenet küldött a felszínre május 1-i megalakulása óta, de a fa­felhasználást is csaknem 50 száza­lékkal csökkentette. A Károlyi-brigádnak sincs miért szégyenkezni, mert ők is felszínre küldtek már terven felül 1800 ton­na szenet. Ök a robbanóanyagot csökkentették számottevő mérték­ben. Ezzel pedig a szén tonnán- kinti önköltségét a bányásznapi verseny alatt mintegy 5 forinttal csökkentették. A kamarafejtésen dolgozó Gö- möri János és Firkala Ferenc ve­zette KISZ-brigádoknak a munka­helyük is egymás mellett van a lyukói Mátyás-szinten. A két bri­gád fej-fej mellett halad s az el­következő napok döntik el: ki lesz a bányásznapi verseny győztese? A Cömöri-csapat több szenet termelt — de a Firkala-brigád olcsóbban, így az esélyek kiegyenlítődnek. öregek szorongatták a kezünket, ünnepeltek bennünket. Jókívánsá­gokkal halmoztak el és Virágokkal. Talán nincs túlzás abban, ha azt mondom: soha életemben nem lát­tam annyi virágot, mint utunk alatt. Ügy éreztük, hogy a vonat helyett hajón megyünk, egy csodalatos vi­rág tengeren úszunk. Amit szorgos kezek nem szakítottak le, azt fe­lénk nyújtották a végtelen mezők. — És milyen volt a viszontlátás? «T Nagyot flott Moszkva, amióta nem láttam. A Len'.n-hegyen fel­épült az egyetem és körülötte új vá­rosnegyed épült. Megcsodáltam a hatalmas új parkokat, játszótere­ket, melyekben bővelkedik Moszk­va. Legjobban tetszett a 120 ezer főt befogadó stadion, ahol a VIT- megnyitó is volt és ahol a sportün­nepségek lezajlottak. Ez a stadion minden képzeletet felülmúlt. Nyolc hónap alatt építették. — Mint vendéglátóipari szakem­ber, milyen véleménnyel van a moszkvai vendéglátásról? — Tagadhatatlan, hogy ilyen szemmel jártam-keltem a városban és mindenütt. A VIT-ktildöttek el­látása nagyon jól volt megszervez­ve. Erről nincs is képe annak, aki nem látta. A vendéglátóiparnak olt egészen más a jellege. Rendkívül olcsó és szép éttermek hálózzák be az egész várost. Az italboltok, mint olyanok, ismeretlenek. Egyszerűen nincs ilyen. Pálinkát, bort, sört le­• kány acéljától, szívük melege per- ■ zseiőbb a szén tüzénél. : Értünk élnek, értünk dolgoznak, : értünk várainak minden kockáza­• tót, hogy több legyen a fény, a me- : leg otthon, a kultúra. • Őket ünnepeljük ma. Derék ifjú : bányászbarátainkat. Csodálattal • és őszinte megbecsüléssel tekin­• tünk rájuk, köszöntjük őket. Le- : gyének mindenkor és mindenben • példamutatóak. Legyenek a hala­• das fáklyájának hordozói, az em- : béri haladás zászlóvivői. A, Világhírű moszkvai Vörös-ter. E G Y NA P SZTÁLINGRÁDBAN A VI. Világifjá- sági Találkozó befejezése után, több külföldi csoporttal, augusztus 12-én Sztá­lingrádba utazott a ma­gyar küldöttség 63 tagja is, hogy elvigye a magyar nép üdvöz­letét a hős város lakói­nak és lerója háláját a második világháború legnagyobb harcaiban elesett hősöknek. Moszkvából Sztálin­grádba egy napi ké­nyelmes utazás után érkeztünk meg. Az egyes állomásokon ün­nepélyesen köszöntöttek és megérkezésünkkor felejthetetlen ünnep­séggel fogadtak. A fogadtatás, a köl­csönös üdvözlések után a sztálingrádiak meg­mutatták szépen épülő városukat és a távol­ban épülő Sztálingrádi Vizierőművet. Meg­néztünk egy filmet is, amely bemutatta Sztá­lingrádot a második világháború előtt, be­mutatta a háború okoz­ta szenvedéseket, a nagy harcokat, a súlyos károkat és bemutatta az élet megindulását a háború után. Emlékszünk még rá valamennyien. hogy a második világháború sorsa Sztálingrádban dőlt el. A sztálingrádi csata győzelmével kez­dődött meg a Vörös Hadsereg példátlan győzelem sorozata a hit­leri fasizmus felett. A nagy csata után Sztá­lingrád kilencven szá­zalékban romokban he­vert. Elmondották a sztálingrádiak, hogy teljes három évig tar­tott, amíg a romokat, lövészárkokat, bom­batölcséreket stb. elta­karították A romok he­lyére új, modern várost építettek, széles utak­kal és gyors ütemben folyik a város további építése, fejlesztése. Sztálingrád városa kö­zel hatvan kilométer hosszúságban terül el a Volga partján. Vendéglátóink fel- kísértek minket a vá­ros legmagasabb vont­jára, a Mamaja Kurga tetejére. Itt vannak el­helyezve a hősök tör­ténelmi emlékei. Kísé­rőink büszkén emlékez­tek a hősi harcokra, büszkén beszéltek róla. hogy milyen bátran és hősiesen verték vissza az ellenség dühödt tá­madásait, amikor a vá­rost több mint másfél­ezer ágyú löííe és sok­ezer repülőgép bom­bázta állandóan. A né­met fasiszta hadsereg, Sztálingrád eleslével, a Volgán túlra akart eljutni, de a város hős védői megálljt paran­csoltak. Elmondották, hogy a németeknek si­került eóyes helyeken elérniük a Volga part­ját. De a Vörös Hadse­reg tagjai, a komszo- molista fiatalok min­den házat külön véd­tek. Nagy szeretettel beszéltek a Sztálingrá­djuk Jakov Pavlon törzsőrmesterről, a Szovjetunió hőséről, aki huszonötöd magá­val egy házat 52 napig védett. Ezt a házat az újjáépítés után Pavlon- háznák nevezték el. Ja­kov Pavlon minden év­ben meglátogatja Sztá­lingrádot és a nevét vi­selő házat. A sztálingrádi kom- szomolisták különösen büszkék arra, hogy a sztálingrádi csatában példamutató hősiesség­gel álltak helyt a kom- szomolista fiatalok és harcaikkal hozzájárul­tak a második világ­háború győzelméhez. A sztálingrádi harcok ál­dozatainak számát — a sztálingrádiak elbeszé­lése szerint — ponto­san nem lehet megálla­pítani. A háború után 147 700 német katona és tiszt, valamint 46 ezer 700 szovjet kato­na és tiszt holttestét szedték össze és te­mették el a városban, de azt, hogy a harcok közben mennyien lel­ték sírjukat a Volgá­ban, utólag megálla­pítani nem lehetett. Egy kicsi, jellemző adat a harcok méreteire, hogy a városban egy négy­zetméter területre 1200- 1500 szilánk jutott, Amikor a Mamaja. Kurga tetején lévő hősi emlékművet megko­szorúztuk, a második világháború legborzal­masabb csatájának színhelyén még jobban éreztük felelősségünket a békéért folyó harc­ban és fokozottan meg­erősödött bennünk a vi lágifjúsági találkozó jelszava: »Béke és ba­rátság!« Béke és barát­ság. mert csak ez biz­tosíthatja. a népek fel- emelkedését, ez bizto­síthatja. hogy a népek a szenvedések és borzal­mok helvett a szebb és jobb életért dolgozhas­sanak. A szovjet emberek építenek. Sztálingrád közelében épül a Vol­gán a Szovjetunió leg­hatalmasabb, 2310 me­gawattos vízierőmüve. Az építkezésen 35 ezer ember dolgozik, köztük háromezer mérnök és technikus. A dolgozók­nak csaknem a fele fiatal. Az erőmű •már 1958-ban áramot ad. és 1960-ra teljes kapaci­tással működik. Az építkezés dolgozói, ve­zetői szeretettel fogad­ták a világ ifjúságá­nak küldötteit. Elmon­dották, hogy öt évvel ezelőtt az építkezés he­lyén még pusztaság volt és ma már készen áll — nem messze az erőmű építkezésétől — egy modern, 60 ezer lakost befogadó város. Az építkezés méreteire jellemző, hogy a költ­ségek 9 és févmilliárd rubelre rúgnak. Megte­kintettük az új várost is. Tíz is/colája, 23 böl­csődéje és óvodája, 50 orvosi rendelője, mo­dern sportkombinátja és hatalmas kultúrpa­lotája van. A város munkásainak zöme es­ti iskolákban és techni­kumokban tanul. Sztálingrád, a hős város lakosságának lel­kesedését nem lehet le­írni. Mindenki kezet akart velünk fogni. Zengett a »Béke és ba­rátság« jelszava. Ha­talmas lelkesedés köze­pette adtam át az ózdi KISZ-fiatalok ajándé­kát, egy babát, egy másféléves sztálin­grádi kislánynak, akit az anyja tartott karján az ünneplő tömegben. Miközben átadtam, ar­ra gondoltam, hogy ne­kem is van egy ha­sonló korú kislányom és hogy mennyi ki­sebb, nagyobb gyermek van a világon, s ezek­nek a szebb, boldogabb jövőjéért kell harcol­nunk. Erre gondolt a megajándékozott kis­lány édesanyja is és a többi sztálingrádiak is, mert ezt üzenték ve­lünk a világnak: »A háború csak nyomort szül. Harcoljunk gyer­mekeink szebb életéért! Ha kell, együtt védjük men a békéi! Békét a világnak!« Egy napot töltöttünk Sztálingrádban. Az idő rövid volt, de amit lát­tunk, éreztünk és hal­lottunk, örökké emlé­kezetes és tanulságos marad. VARGA ZOLTÁN A KISZ levele a bányászokhoz A Kommunista Ifjúsági Szövetség Országos Szervező Bizottsága a bá­nyásznap alkalmából levélben kö­szöntötte a bányászokat. A széncsa­ták bátor harcosait, akik nap-nan után hősies erőfeszítéssel álltak helyt a bányák mélyén és munkájuk nagyszerű eredményeivel fejezik ki hűségüket szocializmust építő hazánk iránt. Különösen büszkék vagyunk arra — hangzik a levélben —, hogy a több szénért vívott hősies harcban bányászifjúságunk újból nagyszerűen megállta helyót. Az országban első­nek szerveztétek újjá az ifjúsági brigádokat, elsők között indítottátok meg újra a többtermelést biztosító szocialista munkaversenyt, elsőnek alakítottátok meg a KISZ alapszerve­zetek hazánkban. Hála és köszönet nektek mindezért, magyar bányászok! (MTI) Köszöntjiik bányászfiaíaljaiRkat KÉT HÉTRŐL - tgip éJdm át...

Next

/
Oldalképek
Tartalom