Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
4 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1957. szeptember 1. A DOLGOZO NÓK MEGBECSÜLÉSÉÉRT, POLITIKAI FELVILÁGOSÍTÁSÁÉRT AKÄC ISTVÁN: FEBRUÁRI EMLEK A magyar nép jelszabadulása sorsfordulót jelentett a dolgozó ** nők életében is. A pártvezette munkásosztály harci programjába vette a dolgozó nőknek a megaláztatás, a jogjosztottság és a kizsákmányolás alóli felszabadítását, gazdasági, politikai és társadalmi egyenjogúságának megvalósítását. A dolgozó nők felismerték, hogy a párt politikájából jogaiknak védelme, a gondjaikban való osztozás, megértés sugárzik feléjük s a megvalósításért folyó harcból a fér fiákkal. együtt kivették részüket a dolgozó nők is. Tizenkét év alatt kiharcolt vívmányainkat a dolgozó milliók — köztük a nők — aktív, áldozatos munkájával értük el. Most egy pusztító ellenforradalom után az országos pártértekezlet megmutatta az utat. A célok és feladatok gyakorlati megvalósítása dolgozó népünk kezében van, s ebben nagy és szép feladatok várnak a dolgozó nőkre is. Éppen ezért szükséges, hogy társadalmi életünk minden területén ismételten ráirányítsuk a figyelmet a nők között végzett politikai munkára. Az előrehaladás szempontjából fontos kérdés a dolgozó , nők politikai aktivitásának megjavítása, további fokozása, bevonásuk a politikai, gazdasági, társadalmi élet területeire. S ez felelősségteljes tennivalók elé állítja a párt-, állami-, gazdasági-, tömegszervezeti vezet'"' „t és a párttagokat egyaránt. A nők egyenjogúsításában elért — nyilvánvaló történelmi jelentőségű — eredményeink nem takarhatják el szemünk elől, hogy több helyen vezetőinkben — köztük kommunistákban is — még él a nőket lebecsülő burzsoá gondolkodás maradványa s ezért elhanyagolják a dolgozó nők problémáit, politikai nevelését. Iielyenkint van ugyan kedvező javulás. A vezetők, a pártszervezetek és a párttagság egy része már kezdi elismerni, hogy törődni kell a dolgozó nők problémáival, felvilágosításával. S ezt munkáikban is érvényesítik. Sajnos ez még nem mindenütt van így. Bátran mondhatjuk: annak, hogy az országos pártértekezlet feladataiért a dol- gazó nők még nagyobb tömege szálljon síkra, nagy akadálya a nők problémáinak meg nem értése. Ez főképen abban nyilvánul meg, hogy különböző »indokolások« alapján mellőzik a dolgozó nőket, hogy kifejthessék képességeiket, fejlődjenek a társadalmi munkában, rátermettségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek. Bátorítás helyett sokszor kigúnyolják, jobb esetben megmosolyogják őket, s az is előfordul, hogy durván, lealacsonyító módon bánnak velük. E bánásmód ellen szót kell emelni! Az, aki lebecsüli a nőket, aki nem fordít figyelmet a nők sajátos problémáinak megoldására, aki rangján alulinak tartja, hogy politikai, szociális kérdéseikkel foglalkozzon, aki nem törekszik megfelelő munkafeltételeket, elvtársi légkört teremteni a dolgozó nők számára — a párt politikájával helyezkedik szembe. Véget kell vetnünk ennek a helyzetnek. Felvetődhet a kérdés: Miért fontos a dolgozó nők sajátos problémáival, nevelésével foglalkozni? Szocializmust építő társadalmi rendszerünkben »a nőkérdés« egyik fontos társadalmi, politikai ügy. A dolgozó nők hazánk lakosságának a felét teszi ki. Nagy szerepük van nemcsak számbelileg, hanem társadalmilag, politikailag, sőt az anyagi javak termelésében is. ök azok, akik az üzemben, a háztartásban, a családdal való mindennapi elfoglaltság közben ellenőrzik a párt és a kormány politikájának helyességet. Elsősorban reagálnak az élet kérdéseire. Az életkörülmények változásait a leghamarabb, a legvilágosabban ők látják meg. Szükséges továbbá azért is, mert egy romboló ellenforradalom után vagyunk, mely súlyos károkat okozott — nemcsak anyagiakban, hanem a fejekben is. A korábbi években elkövetett hibák — elsősorban anyagi vonatkozásban — érintették a dolgozó nők tömegeit is. E tényt az ellenforradalom igyekezett kiaknázni, a dolgozó nők körében tömegbázist teremteni. Mindannyian emlékszünk még arra az olcsó demagógiára, amellyel az ellenforradalom célba - vette a dolgozó nőket. Igaz, hogy tetteit és törekvéseit felismerve, a dolgozó nők eltántorodtak az uszítok mellől — ez azonban nem jelenti azt, hogy már teljes rend van a nők gondolkodásában. Éppen ezért be kell látnia minden vezetőnek, szervnek, intézménynek, a kommunistáknak, hogy több megértéssel törődjenek a dolgozó nők kérdéseivel: A bajaikkal való foglalkozást, a politikai felvilágosító munkát a. pártszervezetek és a kommunisták ne tekintsék csupán a nőtanácsok feladatának, mert ez a párt ügye is.' Problémáikkal foglalkozni, politikailag nevelni őket azt jelenti, hogy a párt és a nép, a párt és a nők hatalmas tömegei közötti kapcsolatot helyezzük erősebb, barátibb, meghittebb alapokra. Az a vezető, vagy kommunista, aki lebecsüli a nők nevelését, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítéséről mond le. Számunkra nem lehet közömbös az, hogy miiyen a dolgozó nők állásfoglalása, párthoz, államunkhoz való viszonya, hogyan érvényesülnek jogaik, mennyire értik meg célkitűzéseinket. Megjavítani a nők politikai nevelését azt is jelenti, hogy minden kommunista az elsők között lépjen fel a jogtalansággal, igazságtalansággal, durvasággal, sértéssel szemben, mely a nőket érné. A kommunisták egy pillanatra se felejtsék el, hogy a nő: ember, elvtárs, anya. Olyan magatartást kell irántuk tanúsítani, hogy abból ^érezzék a dolgozó emberek iránti r mély szeretetet, az elvtársak iránti megbecsülést, a nők, az anyák iránti kommunista tiszteletet. Érezzék a dolgozó nők minden egyes kommunista magatartásából, hogy pártunkat és eszméit. politikáját és gyakorlati tevékenységét a dolgozó nőkről való gondoskodás, a nők iránti megbecsülés és szeretet hatja * át. Milyefi módszerekkel foglalkozza-* nak a nők kérdésével? Számos for-® mája és lehetősége van ennek. Hív- * ják őket össze csoportos beszélgető- { sekre. Menjenek el a vezető funk- % cionáriusok mindenhová, ahol nők J dolgoznak. Látogassanak el a dől- J gozó nők lakásába,- ismerjék meg % őket munkájuk közben; az elvtárs-$ nőket, amint társadalmi munkát* végeznek; a dolgozó anyákat, amint| a napi munka után a háztartásban t a gyermeknevelés nagy feladatait* megoldják. ♦ Ezen az úton megismerjük az I őket foglalkoztató kérdéseket, $ ők rávilágítanak — mint a | fényszóró — a tennivalóikra, | Ez a módszer nem új, de a 45 irtani t években jól bevált »apró« munka, t mellyel százezreket állítottunk csa- » tasorba. Fáradságos, de jó befekte- » tés ez - ni fog. Az égen nehéz felhők lógtak, mint nagy-nagy fekete bánatok, s ködös szeleknek lomhasága komor felhőket rángatott, a légben, csípős füst gomolygott, lassan, az eső is megeredt, s zenéltek a tört esőcseppek, akár nyikorgó szekerek, üzletablakokon folyt a víz, és szinte könnyeztek a falak, kabátgallérjukat felhajtva, emberek siettek: lábuk alatt, a sár unott nótákba kezdett patakokban mosd’tak az utcák, — a rossz időben tapasztalni, mi az örökkévalóság! s hirtelen megváltozott a szél: nem volt már többé tél bolondja, büszke, erős, ifjú titán lett, ki lázadozva és lobogva száguld ős-űrben szerte széjjel, s tél-emlékű felhőket kerget, s emberfülekbe ezt kacagja: „hej, tűnjön egünkről minden fellegi És az eső csöndesen megállt, néhány még hullott, valahonnan, s a felhők szakadozni kezdtek, átlátszó, szép darabokban, és a kék ég, itt-ott, előtűnt, s a napnak könnyes arca fénylett, s az összes élő-életekben harsogtak dús költemények, iskolákból gyönyörű .lányok és szálas fiuk jöttek, jöttek, mélyen egymás szemébe néztek, és aztán boldogan elköszöntek .. 4 Parkokban gyerekek dobáltak szines labdákat össze-vissza, kemény csípőjű nők beszéltek, erő ringott karjaikba’, madarak szálltak és daloltak, a szürke Szinva habja kéklett, egy lepke, talán ő az első, nem is repült, de keringve lépett, és én, a költő, vidám voltam, mert a szemekben öröm égett, s az arcokról ragyogás áradt, s az ajkakon mosoly fütyörészett. ha alkalmazzuk, kamatozE -nevelő és a nők életét, helyzetét megjavító munkával a dolgozó nők újabb tömegét fogjuk megnyerni céljainknak, s egyben aktivizáljuk is őket. Ez erősíti majd önbizalmukat, öntudatukat, erőt, lelkesedést kölcsönöz nekik, hogy még sikeresebben dolgozzanak. így munkájuk összeforr azzál a küzdelemmel, mely az ellenforradalom által okozott anyagi és erkölcsi sebek begyógyításáért folyik. Ezen az úton fog erősödni és szélesedni a párt tömegbázisa, befolyása. A párt- szervezetek és a kommunisták ne felejtsék, hogy a dolgozó nők: hatalmas sereg, amely nélkül nem győzhet a szocializmus! Nevelni, segíteni, tanítani ezt a hatalmas sereget, törődni problémáikkal — ez most a soronlévő feladat! PÁL LAJOS És én, a költő, megesküdtem, hogy pengetni fogom húrjaim, hadd halljanak hát dalt is végre nem Ismert lantom húrjain, és én, a költő, tudtam, tudtam, itt igaz, új versek kellenek, hisz az életet ünnepeljük, ki győzött a halál felett! cs a nap teljes pompájával melegített be szívet-lelket, s újjongva hirdette a föld az örök életet, tavaszt, szerelmet! (Miskolc, 1937. II.. 22.) A tokajhegyaljai szaktanács üléséről Peking (MTI) A Magyar Távirati Iroda pekingi tudósítója írja: Amikor Mao Ce-tung a Legfelső Államtanácsban mondott beszédében kétféle ellentmondásról ^ beszélt, s hangsúlyozta, mefmyire fontos kü- lömbséget tenni a népen belüli, valamint a nép és az ellenség közötti ellentmondások között. Vannak bizonyos politikai normák, amelyek túllépik a népen belüli ellentmondások kereteit. Egyik ilyen politikai norma, hogy azok, akik különféle módszerekkel a népi demokratikus diktatúra felszámolására törekszenek, akár akarják, akár nem, az ellenség érdekeit szolgálják, ezért ellenük úgy kell fellépni, mint a nép ellenségei ellen. meg, hanem parasztokat is kiraboltak. A kínai kommunisták hajlandók vitatkozni mindazokkal, akik több vagy kevesebb kérdésben más véleményen vannak. Viszont nem vitatkoznak azokkal, akik fegyverrel akarják megdönteni a munkások és a parasztok hatalmát. Az ellenforradalmi felkelések vezetői közül többet halálra ítéltek, vagy hosszabb- rövidebb börtönbüntetéssel sújtottak. Aki igazán az új társadalmat akarja, az megérti, hogy megfelelő csapást mérni az ellenforradalmi elemekre és felépíteni ezt az új szocialista társadalmat, nem ellentétes egymással, hanem ugyanazon dolognak két oldala. (MTI) A tokajhegyaljai szaktanács a napokban tartotta soron következő rendes ülését, amelyen megjelentek a szaktanács tagjain kívül meghívott vendégek is. Jelen volt és értékes hozzászólásaival, javaslataival segítette a szaktanács munkáját a Hazafias Népfront megyei elnöksége részéről Hegyi Imre, országgyűlési képviselő, valamint Jernei Pál elvtárs, a Magyar Agrártudományi Egyesület képviseletében. Az ülésen Dér József elvtárs, szőlészeti felügyelő ismertette Tokaj- hegyalja rekonstruálásának eddigi eredményeit. A szaktanács ülésén résztvevő elvtársak sok fontos kérdésről tárgyaltak; legtöbben a parlagterületek sorsával, szaporítóanyag, karó- és hordóbeszerzéssel foglalkoztak. Többen — igen jogosan — bírálták a kőbányák garázdálkodását és a direkttermőkkel (nova, delaváré) —• főleg a rátkai határban ■— betelepített szőlők sorsát. Az eddigi igények alapján a termelőszövetkezetek, szakcsoportok és egyéni gazdák 237 katasztrális holdat fognak 1958. év tavaszán betelepíteni. Nagy az érdeklődés a törvény által engedélyezett 400 négyszögöles házi- kertek iránt is. Ehhez újabb szőlőoltványra, szaporítómagra lesz szükség. Sajnos kevés a karó. Jelen pillanatban 5 millióra volna szükség és a szaktanács az. igények kielégítését nem látja biztosítottnak. Szükség van hordókra, hogy az új termést tárolni és érlelni tudjuk. A szaktanács valamennyi tagja aggódik, mert Tárcái község határában a nyíregyházi Útfenntartó Vállalat három, jelenleg is üzemelő bányájával a legszebb és legjobb szőlőterületeket teszi tönkre. Valósággal sírnak a hegyek és a nektártcsepegtető vesz- szók, mert tönkreteszik őket. Jernai Pál elvtárs arról a kiaknázhatatlan. kincsesbányáról beszélt, amelyet a Tokajhegyalján virágzó szőlőkultúra adhat, s most ezt több helyütt megrontják a kőbányák. Követelték a tanácskozás résztvevői, hogy a tokajhegyaljai szőlők és borok hírnevét ne rontsák tovább. Megkövetelték a szőlészeti felügyelőségtől, hogy abasári és nagyrédei szaporítóanyagot ne engedjen telepíteni, és főleg Hátka község határában, a már telepített di- rekttermőket oltsák át. Ha ezt nem hajlandók megtenni, akkor — élve a törvényes keretekkel — ki kell irtani. Dér József elv társ megígérte, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket. Mindent elkövetnek, hogy Hegyalján a már meglévő direktter- mőket átoltsák, vagy pedig megsemmisítsék. Az értekezlet a szőlészeti kutatóintézet tarcali telepén folyó kísérletek megtekintése után, a késő délutáni órákban ért véget. Mielőtt befejeződött volna, a résztvevők a következő tiltakozó táviratot küldték a Külügyminisztériumhoz: »A Tokajhegyaljai Szaktanács minden egyes tagja tiltakozik a Magyarország belügyeibe való beavatkozás ellen és követeli, hogy vegyék le a magyar ügyet az ENSZ közgyűlés napirendjéről!« Tokajhegyaljai Szaktanács tagjai. Megyei tanácstagok fogadóórái György M. Károly megyei tanácstag szeptember 2-án reggel 8 órakor Cigán- don és Veszprémi Lukácsné megyei tanácstag szeptember 3-án 16 órakor Felső- zsolcán tart fogadóórát. A jobboldali és a reakciós elemek# Kína több tartományában a népi de-# mokratikus diktatúra elleni tettle-# gesség mezejére léptek. Helyi felke-f léseket, tüntetéseket és egyéb meg-f mozdulásokat szervez azzal a kimon-f dott céllal, hogy felszámolja a mun-\ káisok és parasztok demokratikus J hatalmát és visszaállítsa Kínában aj kapitalisták, a földesurak uralmát. J A kelet-kínai Santung tartomány-J ból érkezett hírek szerint a népij rendszer ellen felkelt jobboldali ele-J mek meggyilkolták a tartományi egyik járásának tanácselnökét ési családjának hét tagját. Az egész i családból egyetlen gyermek maradti életben. Az ugyancsak kelet-kínai a Csöcsiang tartományban k i robba n-i tott helyi felkelés résztvevői párt-i bizottságokat és népi tanácsokat tá-i madtak meg, több párt- és állami# funkcionáriust sebesííve meg. Gép-4 fegyver és egyéb fegyverek rablása# után a felkelés vezetői megtámadták# a helyi népi bankot, megsebesítették# a bankban tartózkodó dolgozót és el-# rabolták az ott talált pénzt. Hasonló# hírek érkeztek az északnyugat-kínai# Senhszki tartományból is, ahol az# ellenforradalmi felkelés résztvevői# nemcsak a népi tanácsot támadták# í KÁKÁSTOUÁS EMLEK fFigyelem! Figyelem! A Debreceni Finommechanikai Vállalat hűtőgép részlege klor- metiles hűtőgépek kis- cs nagy- javítási, valamint karbantartási munkálatait vállalja. Távirati, illetve telefon rendelésre vidékre gépkocsival kiszállunk. Debrecen, Szabadság útja 92., telefon: 41-99. Ki ne gyűlölné azt az októbert, amely ilyen emléket támaszt fel az emberben... A VONAT MAR tizedik napja döcögött velünk a nagyonis bizonytalan jövő felé. Mintha már nem is lenne lábam, már alig érzem, hogy fáj. Csak a bakancs szorítása éget rettenetesen. Már tíz napja nem került le a lábamról. A szakadatlan guggolóülés mintha teljesen érzéketlenné tett volna. A hajnali derengés nehezen birkózik a deportáltakat szállító marha vagon sötétjével. A berácsozótt ablakon hideg, nyirkos levegő csapódik a vagonba és keveredik az émelyítő bűzzel, amely vastagon üli meg mozgó siralomházunkat. Hetek óta mosdat! an emberek, ételmaradékok, hagyma, s a hónapok óta hasonló »szállítmány«-! hurcoló, takarítatlan, tetvektől hemzsegő marha vagon jellegzetes szaga ez. Túlsúlyban ez képezi az összetevőit annak a levegőnek, amit nyolcvan ember szív tíz napja éjjel-nappal. 1944 december 14-e van. Hogy hány óra lehet, nem tudja senki- sem. Órája egyikünknek sincs, s ha volt, attól már az induláskor »megszabadítottak«. Kora reggel lehet, talán most hajnalodik. A rácsos ablakon besurranó hideg csaknem mindenkit felébresztett. Nagyon halvány körvonalakban látni is a mozgolódó alakokat. Itt is, ott is csendes beszélgetés indul. Hogy is volt csak? Hogy jutottunk idáig? Hol járhatunk? És főleg, hová megyünk, mi lesz velünk? A vagon 80 lakójából talán öt- venen vagyunk, akik régebbről ismerjük egymást A többi az utolsó napokban, az állandó nyilas razziák eredményeként került hozzánk, sőt két ismeretien férfit az elindulás előtt pár perccel rugdaltak fel a csendőrök a vagonba. A Józsefvárosi pályaudvaron, a vagonírozás- nál egy nyilas karszalagos csendőrtiszt ordítozásából megtudtam, hogy még száznegyven fő hiányzik az előírt létszámból és a németek így nem vesznek át bennünket: nekik pontosan háromezernégyszáz »darab« kell. A csendőrtiszt és nyilas pribékjei a legegyszerűbb megoldást választották. Mit számított ez nekik? Egy, húsz főből álló fegyveres csoport kiruccant a szomszédos Orczy-térre, és ott, a villamosra váró emberekből a hiányt perceken belül pótolták. S már hajtották is őket, férfiakat, nőket vegyesen. így került a mi vagonunkba is az előbbi két férfi. A lezárt vagonban a hosszú utazás már szinte elviselhetetlen. Ennivalónk régen elfogyott, s az egész úton egyszer sem nyitották ki az ajtót, hogy csillapították volna valamelyest mardosó éhségünket. A beszélgetések egyre ritkábbak, akadozóbbak lettek. Mit is mondhattunk volna egymásnak, kinek volt már idege, éreje a másikat meghallgatni ? ! Az eleinte tréfás, akasztófahumoros hangulatot már jóideje felváltotta a csüggedés. A külvilágról nem tudtunk semmit. Nem is nagyon láttunk »külvilági« embert a kísérő magyar tábori csendőrökön és a német SS-eken kívül. Fásultan vártuk a jövendőt, miközben vonatunk hosszabb-rövi- debb álldogálásokkal, mellékvágányra állításokkal, de feltartóz- hatatlanul haladt ckka* ___________________________4------- — sr A KORA DÉLELŐTTI órákban megállt vonatunk. Valaki kinézett a kicsi, rácsos ablakon. — Szombathelyen vagyunk — szólt hátra. — Hol? Szombathelyen? — kiáltott fel élénken Géza bácsi, vagonunk legöregebb tagja, szombat- helyi írógépműszerész. — Gyerekek! Enged jetek az ablakhoz !.. s Nézzétek az állomást !... Négy percnyire van innen a lakásom, ott van a feleségem, a két kislányom !... Ha ott vannak még ! ? ..; Fiúk! Szombathelyen vagyunk, az én városomban! Itt születtem, itt nőttem fel, itt születtek a gyermekeim, itt van az otthonom! Ez a város az egész életein! — elhallgatott, hosszan nézett ki az ablakon. A szeme gyanúsan csillogott. — Jaj, ha tudná a feleségem, hogy itt vagyok !... Jaj, ha így látna, talán a szíve is megszakadna. Hallgattuk. Hazagondoltunk mi is. A miskolci, kassai téglaszárítókra, a »címzett elköltözött« jelzéssel visszaküldött levelezőlapokra, a szomorú menetekre, a deportáló vonatokra, a dunaparti sor- tüzekre..; Géza bácsi csak állt tovább az ablaknál. Egyszerre megszólalt: — Mit szóltok hozzá, én megkérem ezt a csendőrt, dobja be ezt a levelezőlapot a postaládába. Még Pesten írtam a feleségemnek, de már nem tudtam feladni. ZSEBÉBŐL KIVETT egy levelezőlapot. Pár sor volt rajta, valami olyasmi, hogy »Jól vagyok, remélem.- ti is jól vagytok, vigyázz a gyerekekre, sokszor csókollak, stb.* Meg volt címezve fáradt, nag$ ákom-bákomokkal. Hogyan értelmezik Kínában a kétféle ellentmondást?
