Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

Vasárnap, 1057, szeptember 29. fiSZAKMAGYARORSZÄG 7 Jó vetőmagelőkészítés — magas terméseredmény KORMÁNYUNK MINDEN ÉVBEN nagymennyiségű fémzárolt minőségi kalászos vetőmagot bocsát a gazdák rendelkezésére, hogy az évek óta használt és leromlott vetőmag he­lyett jóminőségű vetőmaghoz jussa­nak. Ez a minőségi vetőmag maga­sabb értékű, a betegségeknek jobban ellenáll, idegen kultúrmagtól és gyommagtól mentes, kitűnően csírá­zik és alkalmas arra, hogy kát. hol­danként 2—3 mázsás többlettermést ■eredményezzen. A vetőmagcserét mindig más és más körzetben kijelölt területen vég­zik és általában ugyanazon a helyen négy évenként történik a felújítás. A minőségi vetőmagot egy-egy arányban kapják a gazdák a saját, kevésbé tiszta és sok helyen igen rosszul kezelt kalászos magok he­lyett; Ilyen előnyös feltétel mellett legfőbb érdeke minden gazdának, hogy gyengébb minőségű vetőmagját feltétlenül becserélje jobb és na­gyobb terméskilátásra jogosító fém­zárolt vetőmagra. Ha azonos termé­nye nincs, más terményekért is cse­rélhet. A cserét a Terményforgalmi Vállalat telepei bonyolítják le. De nem elég a vetőmagcsere, igen fontos a jó talajelőkészítés is. Meg kell szűnnie végre a nagy terméski­esést okozó kézivetésnek,^mert a jó vetőmagtól nagy termést csak úgy várhatunk, ha morzsalékos összetéte­lű, jó magágyba, kellő mélységre, géppel vetve kerül a mag. Akinek nincs vetőgépe, forduljon a községi tanácshoz, ahol gondoskodnak arról, hogy kölcsönvetőgépet kapjon. Mert nem engedhető meg az, amit évről- évre látni, hogy egyéni gazda késő őszi szántásba kézzel, a föld tetejére szórja a vetőmagot és még annyi fá­radságot sem vesz, hogy legalább bo­ronával próbálja betakarni. így olyan föfdeken, ahol helyes talajmunkával 10—12 mázsás terméseredményt le­hetne elérni, a rossz vetés miatt leg­feljebb csak 4—5 mázsa terem, ami óriási kárt jelent, nem szólva arról, hogy a gazda is igen nagy kárt szen­ved hanyag munkája miatt. Az álla­mi gazdaságokban és termelőszövet­kezetekben csak gépivetésű; jó mun­kát láthatunk és ezért ugyanolyan termelési lehetőségek mellett sokkal magasabbak termésátlagaink, mint az egyéni gazdáknál. A JÓ VETÉS EGYIK IGEN FON­TOS ELŐFELTÉTELE a helyes ta­lajelőkészítés, melyről már igen sok hasznos cikk jelent meg a lap hasáb­jain. 1 Azokon a területeken, ahol minő­ségi vetőmagcsere nem lesz, ott a gazdák saját vetőmagjukat vetik el. Igen fontos, hogy csak tisztán kezelt, gondosan kirostált, illetve szelekto- rozctt vetőmagot vessenek, mert pe­nészes. dohos, vagy szemetes és gyommaggal kevert vetőmagtól jó termést nem várhatnak. Az Állami Vetőmagfelügyelőség a tisztaság és csíraképesség megállapí­tását a termelőszövetkezeteknél díj­talanul, egyénieknél tételenkint 15 forintért végzi el. Aki tehát tudni akarja vetőmagjának használati érté­két, az 1 kilogrammos mintát küld­jön be bérmentve: Állami Vetőmag­felügyelőség, Miskolc, Visinszkij utca 75. sz. címre. Az eredményről az ér­dekeltek írásban »vizsgálati értesí­tést« kapnak. AZ ŐSZI ÁRPÁNÁL ÉS ŐSZI BÚ­ZÁNÁL a vegyszeres csávázási is feltétlenül alkalmazni kell, mert az üszögspórákat elpusztítja és elejét veszi az üszögfertőzés okozta jelen­tős terméskiesésnek. A csávázószer a föld művesszövetkezetekben szerez­hető be. ERDÉLYI KÁROLY A negyedik negyedévben csaknem 40 millió forintot fordítanak a borsodi bányák korszerűsítésére A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeiben az óv utolsó negyedében továbbfolytatják, a bányák aiorszerú- sítését. Erre a munkára csaknem 40 millió forintot fordítanak. A bányák . jelentős fejlesztése során új utakat, szociális és más létesítményeket is építenek. A bükkaljai bányaüzem Terv- tárójában például októberben igen komplikált vágatrendszer építését kezdik meg. A hármas siklót és a négyes ereszkét betonidomkővel rak­ják íki. Kazincbarcika és a Terv­táró között tovább végzik az útépí­tést, amely ez évben Herbolyáig ké­szül »el. Nagybarcán normál vasút­állomást, Bereuten új frafóházat, Sajószentpéteren pedig 35 vagonos széntárolót építenek. Ezeket a lóte- sítményeket december végén és a jövő év elején adják át rendeltetésé­nek. 1A szuhavölgyi bányaüzem Fekete- Völgyi hányájában is 'komoly munka vár az építőikre. A kettes aknában zscmbrendszert képeznek ki, amely­nek segítségével a vizet összegyűjtik és szivattyúkkal a külszínre nyom­ják. Az egyes aknán újra megkezdik a 180 méteres függőakna hajtását. Ez az akna 53 méter mélyen már elké­szült. Az év utolsó negyedében hoz­záfognak az ötös telep feltárásához. Itt két ereszkét építenek úgy, hogy futóthomdkot vágnak át. Folytatják a Szuka-patak szabályozását is. Űj medert, új utat és három hidat épí­tenek. A munkák — amelyek előre­láthatólag a jövő évben készülnek el — tízmillió forintba kerülnek. Ezzel Szuhavölgyét közvetlen út köti majd össze Kazincbarcikával.­Ezenkívül — többek között — A.1- berttelepen december végéig befeje­zik az új függőakna négyes telepi rakodóját, az Erénye-vöűgyi új bá­nyában pedig 200 méter hosszú fala­zott főereszke és légvágat építését. A negyedik negyedévben még a Borsodi Szénbányászati Tröszt üze­mei ötmillió forint értékű új bánya­géppel gazdagodnak. HUSZONHÁROMEMELETES FELHŐKARCOLÓ ÉPÜL BELGRÁDBAN A napokban végeiért Belgrádi Vá­sáron bemutatták annak az új felhő­karcolónak kicsinyített mását, ame­lyet a »Szidro« nevű belgrádi keres­kedelmi vállalat szándékozik majd építtetni a város szívében. Az épület 23 emelet magas lesz. Az első három emeleten villamosipari áruházat lé­tesítenek. Az építkezést a közeljövő­ben kezdik meg. Képzőművészetünk erjedését tükrözi a Ili. miskolci országos kiállítás anyaga A miskolci Herman Ottó Mú- ^ /eumi/an már együtt van az október 20-án megnyíló III. Mis­kolci Képzőművészeti Kiállítás anyaga: kétszáznál több festmény, grafika, szobor, plakett. Majdnem háromszor ennyi beküldött anyag­ból válogatta ki a zsűri, amelyben helyet foglaltak: Szentiványi Lajos, Konecsni Gyula, Csohány Kálmán, Sarkantyú Simon, Reich Károly. Laborcz Ferenc. Antal Károly — a két utóbbi szobrász — budaoesti művészek, Csabai Kálmán. Imreh Zsigmond, Feledy Gyula, Vati Jó­zsef miskolciak. Két napig tartott ítélőszéket a zsűri, amelynek ezúttal valóban szigorúnak, olykor túlszigorünak kellett lennie, hogy az országos méretekhez szánt anyagmennyiség­ből kiválaszthassa azt a kétszázat, amelyik a rendelkezésre álló helyi­ségekben kiállítható. Mert amint előrelátható volt, országos nevű- művészeink most sokkal jobban ér­deklődtek a miskolci országos rep­rezentáció iránt, mint 1955-ben. vagy 1956-ban, amikor kevesebben és többnyire Budapesten már sze­repelt, vagy kisebb jelentőségű mű­veikkel vettek részt a miskolci tár­laton. A zsűrinek több szakaszban kel­lett lebonyolítania munkáját. Az első napon, az előzsürizésen, arról kellett dönteni, melyek azok a mű­vek, amelyek az országos kiállítá­sok szokott színvonalát semmikép sem ütik meg, tehát mindenképpen kimaradnak a tárlatról; melyek azok, amelyek vitásak; melyek azok, amelyek feltétlenül megér­demlik, hogy a tárlaton helyet kap­janak. Még e három osztályozáson belül is tekintetbe kellett venni bi­zonyos körülményeket, például azt, hogy egy és ugyanazon művész több kifogástalanul jó és értékes műve közül melyik legyen az a kettő, vagy három — esetleg egy —, amelynek sorsáról a második zsűri­zésen döntenek. Vagy egy sokat ígérő fiatal művész még kiforrat­lan, de »oroszlánkörmöket« mutató művei közül mit lehet kiállításra javasolni. N égy-öt kép, kisebbekből nyolc-tíz is kerül egyszerre a műértő szemek elé. Sokat egy le­gyintéssel, egy szóval intéznek el a szigorú bírák. Giecs, modoros, szín­telen, erőtlen, dilettáns munka, műkereskedelmi áru, gyenge, éles és hasonló jelzők hangzanak rövi­den. Még egy kérdés: senki mel- 4i lette? Egy kéz sem emelkedik fel: — a kép kikerül a kizsürizettek ■ közé, a »hullakamrába«. Van úgy, ■ hogy a lesújtó megjegyzés ellenére: valaki védelmébe veszi a halálra • ' ítélt művet. Akkor kis vita kelet-» • kezik és azután szavaznak végleg.: Előfordul, hogy a védő érvei hat- • nak és megkegyelmeznek a vádlott- : nak: a vitásak közé sorolják; : Ha egy mű tetszik a bíráknak, [ ezt előbb egy kis hallgatás, elme- • lyedő szemlélés jelzi, aztán egyik: szigorú bíró a másik után áll fel,: közelebbről is mustrálgatják a mű- • vet, míg végül döntenek: ez igen!: Ennek be kell kerülnie a tárlatra.: Ha nem egészen általános a halkanl megnyilatkozó elragadtatás, akkor úgy döntenek, hogy a mű akkor kerül Öe, ha lesz hely. A másnapi végleges zsűrizésen mintegy 300 mű közül választották ki azt a 200 egynéhányat, amely október 20-án a közönség elé kerül, köztük a borsodi művészek bekül­dött anyagának legjava. Alkalmunk volt a zsűrivel együtt végignézni az egész tárlatra szánt anyagot és a látottakból eleve több tapasztalatot szűrhettünk le. Min­denekelőtt azt, hogy ennek az or­szágos tárlatnak az anyaga zömé­ben merőben más jellegű, mint a tavalyié, még inkább, mint a ta­valyelőttié. Amíg tavaly festőink stílusában uralkodó elem volt a naturális megjelenítés, az akadé­mikus szín- és formavilág és csak néhány művésznél találkoztunk modernebb festői felfogásokkal, most azt láttuk, hogy egész sereg ismert festőnk másként fest, mint eddig. Vannak köztük olyanok, akik mint Szőnyi, Bernáth, Czóbel és mások általában megtartották eddig is eredeti egyéniségük festői jegyeit, de igen sokan, akik eddig a klasszikusok nyomdokain halad­va próbálták kialakítani művésze­tük szín- és formavilágát, ma a neoimpresszionisták, az expresszio­nisták művészetelméletének útjára tértek, feloldott színekkel, formák­kal dolgoznak, a színek uralkodnak műveikben a formák felett. Talál­kozunk még kubista, absztrakt tö­rekvésekkel is. Az új kísérletek, új hangok azonban — dicséretére mű­vészeinknek — a régi maradandó és az új, vagy egykor új művészeti irányok maradandónak látszó érté­keivel való összehangolás törekvé­sét tükrözik. Lényegükben képző- művészetünk nagy erjedési folya­matára utalnak. az erjedési folyamat az én ^ meglátásom szerint egészsé­ges mederben folyik, aminek a megvilágítására még lesz alkal­munk. Természetesen ahogy pá» évvel ezelőtt találkoztunk sok kiasz* szikusokat utánzó epigonnal, úgy ma is fogunk találkozni az elmé­leti expresszionizmus kiforratlan epigonjaival. De a tárlat anyaga mégis képzőművészetünk felfelé •ívelő fejlődésének sok-sok doku­mentumát foglalja magában; Hajdú Béla FÜZES LÁSZLÓ; ŐSZI HANGULAT A tér partján körbenáild harsak intenek a foúcsúzkodó nyárnak« Hull levelük minden rezzenésre^ sóhajtanak: vége, vége, vége. Indulnak, mint búcsúzkodó vendég, fáj a szívem, mintha velük mennék, felhők jönnek, mennek át az égen, — sápadt a Nap fakó köntösében^ Sír a tér is^ csak egy kicsi fényt még! De az Ősz, ez a zsugori vénség, szélmarkával — gazdag termést arat — besepri a hulló aranyakat. tWy*«^«««»^«^#*#******«^**«****«««^«*^*«* '*******+++****************+** r*+*4*4S**44f*« Megjelent a Fehér Könyv negyedik kötete A TÉNYEK VÁLASZA Néhány napja jelent meg a Fehér Könyv néven ismert „Ellenforradal­mi erők a magyar októberi esemé­nyekben” című kiadványsorozat ne­gyedik kötete. Ez a negyedik kötet hasznos, méltó folytatója és betelje- sítője az előzőeknek, melyek sike­rült voltára jellemző, hogy több ki­adásukat is szinte azonnal kapkodta szét az olvasóközönség. A Fehér Könyvek szerkesztői nehéz és fele­lősségteli munkát végeztek és oldot­tak meg. Hiszen 1956 októbere óta még egy esztendő sem telt el egé­szen, s e csekély idő alatt a tények­nek, vallomásoknak, dokumentu­moknak egész seregét kellett össze­gyűjteni és rendszerezni. A Fehér Könyv négy megjelent kötetéről pe­dig elmondhatjuk, hogy kellő időbeli távlátok nélkül is példátlan tudomá­nyos gyorsasággal teljesítette igazsá­gokat csatasorba állító történetírói feladatát. A tanú: McCarran Ä negyedik kötet megjelenése ép- pén annak az ENSZ-ülésnek időpont­jára esik, amely a „magyar ügy” tár­gyalásával igyekezett népi hatal­munk ellen fordítani a világ hangu­latát. Válasz a Fehér Könyv új kö­tete — a tények válasza — az Ötös bizottság hírhedt, hazug meséken alapuló jelentésére, amely az elmúlt ősz eseményeit odakintről es egyol­dalúan „értékeli”. Nos, a Fehér Könyv aránylag ke­vés tanút vonultat fel. Ehelyett ta­núskodni hívja magát az ellenforra­dalmat, s bizonyításul csaknem min- fíénütt az ellenforradalom hangját idézi elénk. Truman, Dulles, Balogh Balázs, Kéthly Anna, Mindszenty vi­gyázatlanul vagy elbizakodottan ej­tett áruló szavai, a nyugati újságok cikkszemelvényei, a rádiók idézetei — önmaguk leleplezői és akaratla­nul a mi tanúink. Egymás hazugsá­gait cáfolják ők, gyakran újabb ha­zugságokkal. Egymásról mondanak véleményt, egymás aljasságaiba buk­nak bele minduntalan. A könyv bevezető része megvilá­gítja a nyugati imperialisták szere­pét, amely évek óta készítette elő tu­datosan a magyarországi ellenforra­dalom, a „megszervezetlen, spontán népi felkelés” kirobbanását. Már 1951-ben megmondta McCarran ame­rikai szenátor: „Szükségesnek tartom az illegális felkelő csapatok maximá­lis támogatását a kommunista ellen* őrzés alatt, álló területeken”. S a tá­mogatást kémek hada, szabotőrök, léggömbök röpirat-tengere adta meg. S honnét kerültek vajon rögtön az első napon nyugatnémet, belga, amerikai fegyverek a „békés tünte­tők” közé? Kik érlelték a rothadt gyümölcsöt? Hiszen az USA budapesti követsé­gének egyik volt ügyvivője fogal­mazta megmér évekkel ezelőtt azt a tervet, amelynek lényege a „jelen­legi rendszer megdöntése belső for­radalom révén”. S maguk a nyugati lapok kommentálják elítélően a Sza­bad Európa rádiót, amely a „hősies” messzeségből, a távoli biztonságból uszított vérontásra, nemcsak a har­cok előtt, de november 4-e után, az ellenforradalomra már teljesen kilá­tástalan időkben is. Felelőtlenül, or­gyilkos módon készítette elő és buz­dította a Nyugat az októberi nemzeti vércsapolást. Tervszerűen és céltu­datosan« S ők, akik annyit beszéltek az ellenkezőjéről, most azt hitetnék el legszívesebben, hogy mindez ön­magától jött, hogy szinte a semmi­ből született Magyarországon „sza­badságküzdelem”. Pedig a természet rendje szerint a gyümölcs is virág­zik, megérik előbb, s csak azután hullik le, hogy megrothadjon. Az ellenforradalom rothadt gyü­mölcsét buzgón érlelték azok is, akik 12 év során szökdöstek ki határain­kon — háborús bűnösök, fasiszták, tőkések és földbirtokosok — a fele- lősségrevonás elől. S velük az emig­ráció apraja isi, az árulók »egyisze- rűbbjei«: nyilasi párbszolgálatosok, csendőrök. Miféle forradalmat, miféle demokráciát támogatott vajon a nyu­gaton működő Hungarista mozgalom, amelynek lapja, az »Űt és Cél« Szá­llási Ferenc jelszavával jelenik meg? Percig sem késlekedtek a herceg Eszterházyak, hogy hazatértükkel adjanak súlyt az »-igazi szabadság tiszta háborújának«. Kéthly Anna — amikor őszinte S a »megszenvezetlen« események lényegét — megalakult pártjai lep­lezték le legigazabban. Programjaik valamiféle »polgári demokráciáról« szavalnak, ahol újra a magántulaj­don volna az alapja a társadalom­nak. Programjaik visszaadták volna az 1945-ben kiosztott földeket, az államosított gyárakat, sőt a Keresz­tény Front programja egyenesen »a királyválasztás mellett dönt. és a szentkorona közjogi szerepének fenn­állását elismeri«. Veszélyüket az a Kéthly Anna jellemezte 1956 novem­ber 1-én, aki ma az ötös bizottság egyik főtanújaként »a tiszta magyar forradalom demokratikus voltára« esküszik. November 1-én azonban (feltehetően őszintén) így írt a Nép­szavában: »Az ellenforradalom ma azt suttogja, hogy semmit sem kezd újra abból, amit annakidején elköve­tett. Vigyázzunk erre.:-, és védekez­zünk az ellen, hogy ez a suttogás diadalmas nevetéssé ne erősödjék«. Pedig az ellenforradalom nevetése módfelett és napról napra erősödött; S a Fehér Könyv újabb dokumentu­mainak tanulmányozása közben visz- szacsendül megint fülünkbe az ördögi kacaj, a porondra lépő reakció dia-* dalnevetáse. A visszatért íöldesuraké, s a börtönök kiszabadult fegyenceié. A falábú janikók diadalröheje, a Des- sewffy-grófoké, s a »Mocsokénak becézett Markos Máriáké. Egy „gerinces* miniszterelnök Nagy Imrével a negyedik kötet-kü­lön fejezetben foglalkozik. Elébünk tárje az esiküszegő miniszterelnök: hazugságainak gyűjteményes soroza­tát. S kitűnik: ez a sokáig »jó ember­ként« védelmezett áruló nagyon is tudta, miiért hazudik. Csakhogy rósz* szul csinálta. Mert amikor rajtakap­ják, szánalmasan védekezik, dadog, mint egy isikolásgyenek. Október 31-én nyilatkozatot adott külföldi újságíróknak. Ebből idéz a könyvi »Kérdés: Nem értett Ön egyet « szovjet csapatok behívásával? *•» Nagy Imre: Nem. — Kérdés: Monds ta-e ön azt, hogy a re'nd és a békes­ség helyreállítására szükség van erre, vagy nem mondta? —• Nagy Imre: Nem, nem, nem.-.. Hat nappal azelőtt, október 25-én pedig így be­szélt: a szovjet csapatoknak »a har­cokba való beavatkozását szocialista rendünk létérdeke tette szükségessé«. Ennyire feledékeny lett volna? Nem; Csak a gerince volt ennyire gyenge; A Felhór Könyv érdeme, hogy segít szakítani és leszámolni Nagy Imre »jóemberségének« illúziójával; Segít szétzúzni sok hamis hitet és kinyitja’ szemét a kétkedőknek. HARS GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom