Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-28 / 227. szám

Szombat, 1957, szeptember 28, ÉSZAKMAG YARORSZ^G D _____________ K_______________ K ÉRÉSZI ÜL I j _____H______ A MEGYEBEN O A pultnak támaszkodva rágyújt ■ egy cigarettára. Az első szippan­tást leöblíti egy pohár sörrel, jóízű­en kortyolgatja a folyékony kenye­ret, s lassan, meggondoltan szűri a szót. Nem a sértődöttség, hanem a sértés, a nemtörődömség csalja aj­kára a szavakat. Kombájn vezető, jó munkás. Megye-, sőt országszerte hírneves ember Kulm an n Sándor, a mezőcsáti gépállomás dolgozója. Nem törődnek vele, elhanyagol­ják, s még csak meg sem hallgatják. Az aratás előtt a gépállomás veze­tőinek kérésére kombájnra ült, ott­hagyta az autót, amit vezetett. ígé­retet is kapott: ha a kombájnoknak már nem lesz dolguk, ő visszame­het eredeti beosztásába. Nem így történt. jSőt, még súlyosabb, ami ezután következett: másfél hónapig munka nélkül hagyták. Pedig csa­ládja, gyereke van. Ma, vontatón ül, azzal járja a mezőcsáti járás községeit, falvait, jobbhíján az ÁFORT-nak fuvarozik, mert hát ez a gépállomásnak jövedelmezőbb. Beszélne ő, mondaná, sorolná a problémákat, bajokat, a vélt, vagy jogos sérelmeket, de hívja a köte­lesség. A hozzá beosztott munka­társ már sürgeti: a vontató megra­kodott, indulásra kész, mehetünk! S ő megy, hiszen gyorsan végez­ni akar, mert naponta — ahogy ki­számoltuk —- két-három óránál alig alszik többet. * © Messzire száll a hangszóró hang­ja. Mezőkövesden sokan megállnak ilyenkor, figyelnek, hallgatóznak, ugyan mit mond? E ‘pillanatban éppen két parasztember vitatkozik a mikrofonban, hogy miért érdemes cukorrépatermelési szerződést köt­ni. Az egyik éppen azt mondja: — No, és mit fizet a gyár? A másik válaszol: — Figyelj, tnajd elmondom. Min­den mázsa átadott cukorrépáért leap a termelő 3 kilogramm kris­tálycukrot. és 10 forintot, továbbá 65 kilogramm egyszer préselt nyers, de száraz répaszeletet és fél kiló szörplét. Kétszer préselt nedves szelet esetében a járandóság 35 kilogramm. — S ha cukor helyett pénzre volna szükségem? — hangzik az újabb kérdés. — Akkor a gyár kilogrammon­ként 10,60-at fizet — válaszol a má­sik vitatkozó. — S ha a répaszeletet és a me­laszt is pénzben kérném, akkor mennyit kapnék? — halljuk az újabb kérdést. — A neő,ves szelet mázsánkénti értéke 4 forint, a melasz mázsán­kénti értéke pedig 80 forint lenne r—■ hangzik a válasz. — Nem is rossz — zárják le vé- 3 gülis a vitát. Helyesen és jól agitál a községi tanács hangóshíradója. De még he­lyesebb lenne, ha a dolgozókat érintő közvetlen nehézségekről, ba­jokról, problémákról is szólna. El­mondaná például, hogy • miért nem lehet Mezőkövesden 16 éves fiata­loknak konfekcióárut kapni? He- ' lyes lenne beszélni arról is, miért rossz általában a kenyér minősége a községben? A szövetkezet szeret­né fejleszteni bolthálózatát is a la­kosság jobb ellátása érdekében. Eh­hez esetleg maguk a dolgozók is tudnának adni egy-két jó javasla­tot, tanácsot. A terv megoldása ak­kor bizonyára gyorsabban menne, még akkor is, ha illetékes felsőbb fórumnál nem talál valami nagy támogatásra a szövetkezet terve. © Borsod megye két új gépállomási központot kapott. Az egyiket Alsó- zsolcára, a másikat Szerencsre te­lepítik. Ezek a központok modern, minden igényt kielégítő felszerelés­sel lesznek ellátva. A szerelőcsar­nokokat például fűthetővé teszik, úgy, hogy télen-nyáron kellemes lesz itt a munka. Nagy könnyebbsé­get jelent ez a két gépállomási köz­pont, hiszen kényes munkáknál nem kell majd az alkatrészekkel Budapestre vagy más gyárakba menni — óriási költségen —, ha­nem helyben, azonnal és gyorsan el tudják végezni a szükséges javí­tásokat. Végül még annyit: az al­sóvadásziaknak Szikszón létesíte­nek központi telenet. © Egy apróság is megkeserítheti az emberek életét, s az ügy természe­ténél fogva következményekkel is járhat. Miről van szó? Nemrégiben az igrici állami gazdaságban járva, sok olyan kicsinek látszó, de az ott dolgozók szempontjából jelentős kérdés bukkant elő. A villanymotorokat a gazdaság- ■ ban nem kezelik eléggé óvatosan. Eldöntögetik a támasztó bakokat, nem helyezik el gondosan a kábe­leket. A közlekedés emiatt életve­szélyessé válhat, jelentős károk is keletkezhetnek. Amiről most szó lesz, inkább fi­gyelmeztetés, de akit érint, vegye dorgálásnak. Az a helyzet ugyan­is. hogy egyesek, akik az állatok mellett dolgoznak a gazdaságban, rosszkedvűket, mérgüket, a gond­jaikra bízott oktondi állatokon töl­tik ki. Ütik, verik, kínozzák a tehe­neket, lovakat. Helytelen dolog ez. A gazdaság vezetői több ízben szóvátették már azt, ami a csép- lés alatt és még ma is történik. Egyesek felelőtlenül, lelkiism,éret­lenül már a gép alól lopkodták a terményt. A vezetők azt hitték, ha befejeződik a cséplés — vége lesz a lopásoknak is. Nem így . történt. Egyesek arra vetemednek, hogy éj­nek idején tengerit és burgonyát lopnak. Különösen az 1-es és 3-as üzemegységnél tapasztalható ez. A tolvaj olt él, ott dolgozik a gazda­ságban. Minden öntudatos, becsü­letes dolgozó kötelessége, hogy le­leplezze. Persze a vezetők köteles­sége, hogy ezeket ne csak szóvá tegyék, hanem rendszabályokat is foganatosítsanak az ilyen hibák megelőzésére és leküzdésére. © Igriciben a termelőszövetkezet­ben így panaszkodnak: —r A csoport elnöke és a gépállo­más vezetője között nagy az ellen­tét. Emiatt nem megy a munka. A föld nincs előkészítve, a magot nem tudjuk elvetni, pedig mái' az ősziárpának is a földben a helye. Az ellenségeskedés arra vezet, hogy a gépállomás nem jön a szerződés­ben vállalt kötelezettségeinek ele­get tenni. Az aratás után nem tud­tunk tarlót bántani. A földekről hi­ányzik a tárcsa és a gyűrűsben- ger. 80 holdon nincs elvégezve a tarlóhántás. A helyzeten viszont egyelőre nem tudunk változtatni. Mit mond az ügyről a járási párt­titkár, Veres elvtárs? \ — A gépállomáson baj van a munkaszervezéssel. Nem igaz, hogy nem akarnak dolgozni a termelő- csoportban. Ami föld elő volt ké­szítve, azt beszántották, a többin nem végezhették el a munkát, mert ott nem volt letrágyázva. Nem vé­dem egyik vezetőt sem, de azt is meg keil mondani, hogy Engi Já­nos elvtárs, á termelőcsoport elnö­ke a dinnyeszezonban elment diny- nyét árulni, nem a csoportnak, ha­nem a saját hasznára. Az igaz, hogy nem értik meg egymást, nem for­dult még elő, hogy összeültek vol­na megbeszélni a nehézségeket, a bajokat. Egyiket sem pártolom, mindkettőnek meg van a maga hibája, amit ha együttesen ki­javítanak, ha végetvetnek az ellen­ségeskedésnek, akkor rendes kerék­vágásiba lendülhetne a munka is. Ki tud ebben az ügyben igazságot tenni? Jómagam nem akaróit, ez mindenekelőtt a két érdekelt félre, no meg a járási pártbizottságra tar­tozik. Reméljük, rövidesen más. lesz a helyzet Igriciben és a hejőpapi gépállomáson. © Az utasember, ha megáll egy faluban és betéved a népboltba, vagy a földművesszövetkezeti bolt­ba, többnyire kolbászt, szalonnát és olyan hentesárut keres, amit gyor­san el tud fogyasztani és ha a szük­ség úgy kívánja, táskába is tudja tenni. Sajnos, nem mindenütt kap­ható mindez. Nemrégiben Mezőcsá- ton járva, ahány bolt csak volt, mindenütt azt a feleletet kaptam: — Sajnos nincs, nem tudunk adni. Ugyanakkor a háziasszonyok is szidtak mindenkit, mert az ebéd­hez, vacsorához szükséges húst az ürességtől tátongó húsboltokban nem szerezhették be. Kissé utána­járva a dolognak kiderült, hogy hetekig nincs hús és egyéb hentes­áru Mezőcsáton. Mi ennek az oka? Egyetlenegy oka van: a gondatlan­ság, a rossz szervezés az ellátásban. A földművesszövetkezet vezetősége mindennel törődik, csak ezzel nem. A baj csupán ott van, hogy a szö­vetkezet vezetői nem eléggé kezde- ményezőek, nincs bennük annyi aktivitás, hogy a falu dolgozóinak érdekében kicsit fáradozzanak, gon­dolkozzanak, törjék a fejüket. Ha ezt tennék, Mezőcsáton. nem lenne olyan siralmas a helyzet, mint ami­lyen. (TÓTH) JLüaüLüt húzott a posta A LEVÉL PRÜGY községből ér­kezett. Balta Sándor tanácselnök írta. Mit /tagadjuk — Batta elvtárs dicsekedett. Valóban nagyon szép munka fo­lyik Prügyön és így örömmel ad­tunk helyt a tanácselnök elivtárs kérésének, hogy írjunk róla az új­ságban is. Prügy kulturális téren eléggé el­maradott. Kiestek a villanyhálózat­ból, nincs kultúrházuk és mozijuk. Ezen akartak segíteni a kultúrára szomjas prügyi dolgozók. Mint ismeretes, Móricz Zsigmond itt töltötte gyermekkorának egy részét. A prügyiek mindig is büsz­kék voltak erre és szeretettel ápol­ták a nagy író emlékét. Most pedig elhatározták, hogy közös munkával felépítik a kuli úrházat és azt a köz­ség nagy fiáról, Móricz Zsigmond kultúrháznak fogják nevezni. A községhez tartozó romos épü­letet elbontották, ennek anyagából épí tették fel a kuli úrotthont. A j á ­rási tanács 30.000 forintot szavazott meg az egyéb anyagok megvásárlá­sához (igaz eddig még csak 15 ezret kaptak meg) a munkát pedig a köz­ség lakói közösen végzik el. ■— Csak látni kellett volna — írja a végreihajtóbizóttság elnöke —, hogyan terveztünk munkaidő után, éjszakáról éjszakára. Általános volt a vélemény, hogy moziihelyiség kell és színpad is, ahol kultúrelőadőso­kat rendezhetünk. A fiatalság ra­gaszkodott a tánchelyáiségihez. A gazdakörnek is helyiség Irell, könyv­tár, olvasóterem is szükséges, sőt egy játékszoba is, ahol sakkozni, dominózni lehet,. mondták mások, így történt aztán, hogy az első terv kicsit merész volt. Módosítottuk. És ha nem is lesz a gazdakörnek, könyvtárnak külön szobája, de lesz egy háromszáz személyt befogadó nézőtér, színpaddal és vetítővászon­nal felszerelve. Megtesz a fiatalok szívé-vágya is, — a táncterem! És elfér itt a gazdakör is és minden egyes szórakozni, tanulni vágyó prügyi ember. Naponta 30—35 dolgozó vett részt a romok elhordásában, a fogattal rendelkezőik vállalkoztak, hogy be­hordják az anyagot az építkezéshez. Minden nap 18—20 ember dolgozik az épületen — írja a továbbiakban Batta elvtárs. Öreg bácsik és nénik, fiatal leányok és fiúk, mind egy akaraton voltak: minél előbb tető alá hozni a kultúrházat. Meg is van az eredmény: hat hét alatt fel­húzták a falaikat és hozzáfogtak a tetőszerkezet elkészítéséihez. Azon­ban kevés a faanyaguk, ehhez kérik a tanács segítségét. Ügy gondolom, meg is érdemlik ezt. Dicséretre méltó a prügyiek kez­deményezése és Batta elvtárs büsz­ke lehet községére. M. K. A MISKOLCI VENDÉG LATÓIPARl VÄLLALAT ma este a* új diósgyőri „Biikk étteremben“ nagyszabású /A ILY rendez. Fellépnek: Tar Gizella. Harmaczy József, Bari Gyula magyarnótaénekesek; Zene:'Csóka Béla és népi zenekara. Tánc reggel 5 óráig! Vidámság! Szőlő lopás! Kitűnő magyaros ételek! Móka! Italkülönlegességek! LÁTOGATÁS A MÁVAUT-TELEPEN A NYILVÁNOSSÁG SERKEN­TŐ HATÁSA mindig érezhető volt egy-egy vállalat, üzem, vagy intéz­mény életében. így van ez a mis­kolci 36. sz. MÁVAUT esetében is. A viták és kritikák, amelyek célja a fellelhető hibák megszüntetése volt, elérték hatásukat. A MÁVAUT igazgatósága meg­szüntette a sokat kifogásolt elis- mervénykéréseket az autóbuszo­kon és ma már ott tart a vállalat, hogy az év utolsó negyedében eléri az 1956-os teljesítési szintet. A MÁVAUT Besenyői úti telepén állandóan nagy a sürgés-forgás. Gépkocsik motorjának zúgása köz­ben a telep megelőző karbantartó és átfutó karbantartó részlegének dolgozói serényen munkálkodnak a. hibák mielőbbi kijavításán, hogy ne legyen kiesés az utasforgalom­ban. Nagy István forgalmi osztály- vezető tájékoztatója szerint ma 300 kocsival rendelkezik a miskolci MÁVAUT. Dolgozóinak összlétszá- ma 1000 fő. A kocsiállomány nem tudja ellátni az igényléseket. Tisza- palkonya, Kazincbarcika és a Bá­nyászati Lakásépítő Vállalat újabb igényeket jelentettek be dolgozóik elszállítására, azonban kocsihiány miatt a MÁVAUT nem tud eleget tenni kérésüknek. Az ellenforrada­lom miatt a KPM nem adta meg részükre a tervezett vásárlási ke­retet, így kocsikat nem képesek vásárolni. Nemcsak a kocsik száma kevés, de kicsiny a kocsik befogadóképes­sége is! Sokkal több Ikarus 55-ös kocsira lenne szükség. Az ország többi MÁVAUT igazgatóságának mindegyike nagyobb kocsiparkkal rendelkezik, mint a 36. sz. MÁVA­UT. Erre irányuló kérésüket azzal utasította el a minisztérium, hogy a megyének nincs idegenforgalma, tehát elegendő a jelenlegi 4 darab Ikarus 55-ös kocsi. Ez természete­sen képtelen álláspont a miniszté­rium részéről! Tönkreteszik a kocsikat az uta­sok. Saját szememmel győződtem meg a rongált kocsikról. A rádió­val felszerelt gyönyörű Ikarus 55- ös kocsik bőrüléseit az utasok ki­égették, A puplinfüggönyöket el­szaggatják, cigarettával lyukakat égetnek bele. Az olvasó- és uzson­názóasztalt kiszerelik, csavarjait kiszedik. A villanyégőket és lám­pákat, lámpaernyőket eltulajdonít­ják. A drága szőnyeget fel sem me­rik tenni, mert a tapasztalat az, hogy az utasok tönkreteszik. Kapi­tány Andrásnak, a műszaki osztály vezetőjének és a szervizes dolgo­zóknak az a kérésük, hogy sokkal, de sokkal jobban kíméljék meg az utazók az állam vagyonát. Különö­sen a szénbányászati tröszt dolgo­zói azok, akik semmivel sem tö­rődve, vandál módon, valósággal pusztítják a gépkocsik berendezé­sét. A MÁVAUT DOLGOZÓI más dolgozótársuk szolgálatában állnak azzal, hogy kényelmes közlekedési eszközön munkahelyükre szállítják őket. Joggal elvárják, hogy azokat a szállítóeszközöket, amelyeken nap nap után utaznak- — saját ér­dekükben is — megkíméljék. A szállíttató vállalatok pedig — ha kell — fegyelmi úton is vonják fe­lelősségre a nép vagyonának ron- gálóit. Anyagellátás terén lényeges ja­vulás mutatkozik az utóbbi időben. Az anyagfogyasztás egyik legna­gyobb előidézője a rossz út. Ezért a KPM Közúti Kirendeltségét arra kérik, hogy hozza rendbe a megye legrosszabb útvonalait. A téli idő beálltával pedig megfelelő meny- nyiségű szóróanyagról gondoskod­jék a KPM Közúti Kirendeltsége, mert a menetrendszerinti közleke­dés csak így biztosítható. A Besenyői úti MÁVAUT-telep nagyon szűk. Mikor a telepet fel­építették, mindössze 28 kocsija volt a MÁVAUT-nak, ma 30-0. Dol­gozóinak létszáma is mindössze ti- zedrésze volt a mainak. A Mali- novszkij utcai 2. sz. telep nem old­ja meg a problémát. Boros István energetikus asztalán hosszú ideje ott fekszenek a komplex-telep épí­tési tervei. Sajnos, mindezideig anyagi fedezet hiánya miatt nem került sor a megépítésre. Remélik, hogy a jövő évben hozzákezdhetnek a repülőtér környékén tervezett komplex-telep megépítéséhez. Ludányi Béla újítási előadó jó példával jár elől. Ö adta be a MÁ- VAUT-nál a legtöbb újítást. A számadatok tükrében világosan látni azt a fejlődést, amit a miskol­ci MÁVAUT az év elejétől a mai napig elért. Míg az év első Hónap­jában messze elmaradtak a múlt esztendő hasonló időszakától, ad­dig augusztusban majdcsak elérték az 1956. hasonló időszakát, sőt, pél­dául a taxifőnökség utasszállítása túl is haladta azt. A MISKOLCI 36. SZ. MÁVAUT igazgatóságnak tovább kell halad­nia azon az úton, amelyre rálépett, és amely lehetővé tette a fent el­ért eredmények megszületését. Az utazóközönségnek viszont nemcsak dolgozótársukkal szembeni elsőren­dű kötelességük a nép vagyonának megbecsülése, de mindenekelőtt sa­ját érdekük is, hiszen saját kényel­müket prédái ják el a gépkocsik be­rendezési tárgyainak elhurcolása, illetve rongálása által. O. E. Keskeny nyomtávú iparvasutvonalat adtak át Szalonna községben A Borsod megyei Szalonna köz­ségben egy korszerű ikeraknás ke­mencével és hat baksa-kemencével évente nyolcezer tonna meszet éget­nek. Az utóbbi időben azonban a mészkő minősége nem felelt meg a kívánalmaknak. Ezért kutatásokat kezdtek új mészkőbánya feltárására. A munka eredménnyel járt és a mészégetőtől egy kilométerre új bá­nya nyitását kezdték meg, amelyből a jövő évben 35 ezer tonna mészkő­ig fejtenek. Az új bányarész feltá­rásával egyidőben — az olcsóbb szál­lítás érdekében — keskeny nyomtá­vú vasúti pályát építettek a kemen­cékig. Az iparvasutvonalat péntek délelőtt adták át rendeltetésének. Bővítik a sajóparti TÜZÉP-telepet A Miskolci Tüzelő- és Építő­anyagértékesítő Vállalat sajóparti telepe három évvel ezelőtt létesült. Azóta nagy forgalmat bonyolít le. Sok közület és a város lakosságá­nak jelentős része itt szerzi be téli tüzelőjét. A telep helyét jól vá­lasztották meg, a szállítóeszközök könnyen megközelíthetik. Különö­sen nőtt a telep forgalma, amió­ta a Zsolcai kaputól odavezető ut­cákat kőburkolattal látták el. A telep vezetője, Juhász Ferenc elmondotta, hogy további korsze­rűsítésre van szükség. Naponta 2500 mázsa szenet, ezenkívül több va­gon fát és építőanyagot szállítanak el a. vásárlók. Nagymennyiségű porszenet, úgynevezett osztályozat.- lan hulladékszenet is tárolnak. Mintegy 4000 mázsa hulladékszén készletük van. 1200 mázsát már el­szállítottak az Egyetemvárosba, ahol a modern kazánokban nagy­szerűen tudják hasznosítani. Doro­gi és tatai daraszénnel keverik, ilyenformán évente komoly össze­geket megspórolnak. A telep dolgozói ötletesen oldot­ták meg a porszén vagonba raká­sát. A telep saját szállítószalagok­kal rendelkezik és ezek segítségével — nehéz fizikai munka nélkül —■ töltik meg a vagonokat. A vállalat vezetősége — látva a telep forgalmát — elhatározta, hogy tovább korszerűsíti a telepet. Még ebben az évben bekötik a har­madik iparvágányt. Ezenkívül — egyenkint 200 négyzetméter befo­gadóképességű — raktárhelyiséget épít CTTtc rv. A gazdaságosság, valamint az önköltség csökkentése érdekében megszüntetik a Zsolcai kapuban lévő építőanyag-telepet és a sajó­parti telepre helyezik át A közel­jövőben teháf mindenféle tüzelő és építőanyagot a sajóparti telepen lehet beszerezni. A telep korszerűsítésére ebben az évben 300.000 forintot fordíta­nak. Az edelcnyi földművesszövetkezet eladásra kínál 4 darab tengeri morzsolót, gépi-* meghajtású, napi 160 q-ás telje­sítményűt. Besz. ára 7089 forint, 3 darab fűkaszálógépet (lófoga- tos) besz. ára 5.257.92 forint. 7 darab lófogatos fűkaszálóköszö- rüt (kerékre szerelhetőt) besz. ára 469.56 forint, valamint hasz­nált hordókat. Szövetkezetünk ruházati boltjá­ba megérkeztek az r* • r A r | * őszi es teli ruházati cikkek nagy választékban, melyek min­den igényt kielégítenek; Ha Itt jár, feltétlen tekintse meg. Ha Edelényben jár és jól akarja magát érezni, keresse fel a Szö­vetkezet vendéglőjét és cukrász­dáját. Kitűnő Vendéglői és cuk- l rászdai készítmények, zene, tánc. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom