Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-26 / 225. szám

Crttőrtök. 1957. szeptember 26. ttSZAKM AGYAROÜSZAG 5 KOMOLY TÖRTÉNEL­MI VÁLTOZÁSOKON esett ét népünk. Az anyagi létbiz­tonság szilárdabb talajon áll, mint bármikor régen. A munkához' való jog nem írott malaszt, mindenki gya­korolhatja, akinek nem ..bü­dös” a munka. Az öregekről, betegekről való gondosko­dást törvényesítettük. A közelmúltban hatvan idős pe­dagógus búcsúzott a katedrától Miskolcon — nyugalom­ba vonultak. Az új nyugdíjtörvény alapján rendezték járandóságukat. Megélhet belőle egy nyugalomra be­rendezkedett ember. Kibővítették a .nyugdíjas állások rendszerét; mind többen és többen részesülnek ingye­nes orvosi kezelésben; az egyetemi ösztöndíjrendszer is évente többszázmillió forintot emészt fel. És sorol­hatnánk az állam emberbaráti kiadásait. De minálunk még „mindig” nem fenékig tejfel az élet. „Ha a fizetéseket a tcxtilszaküzletek kirakataiban látható 720 forintos angol importszövethez igazítjuk — mondotta egyik ismerősöm — akkor bizony...” És bánkódott, hogy ő azt nem veheti meg. — Vedd meg a kétszáz forintosat — figyelmeztettem. Mindenki addig nyújtózkodjék, amíg a takarója ér. Te túlhosszúra mére­tezed képzeletbeli takaródat. Hidd el, az angoloknak serp futja erre, legalább is nem mindegyiknek, pedig ők gazdagok, félvilágnyi gyarmatbirodalom dolgozik nekik. De ismerősöm nem törődött bele, félreérthetetlen Célzásokkal illette állapotainkat: — Ezt írd meg. ha mered — szegezte nekem a.kér­dést. — Ne arról firkáljatok, hogy Kis Pista sztahano­vista ennyit, meg ennyit termelt. Agyonuntatjátok vele ez olvasókat. Termelési híradó vagytok ... És ömlött belőle a szó. Nem szitkozódott, nem át­kozta a demokráciát és nem kívánta vissza a régi rend­szert. Egyszerű átlagpolgári gondokat, bajokat fesze­getett. Mit válaszolhattam? Ahol nincs, onnan az isten se vehet. És ez az igazság. Ha fejünkre állunk se lesz több, örüljünk, hogy ennyi is van. Novemberben még magunk is a világ végét vártuk és meg voltunk győ­ződve, hogy nem ússzuk meg szárazon az ellenforra­dalmi „kalandot”. Inflációtól rettegtünk cs joggal. Üz­leteinket „kifosztották” a felvásárlási láz megszállot­tái, még a divatbábukról is levásárolták a nylon vígan ót. De tíz hónap múltán pénzünk megtelt tartalommal, ez üzletekben van minden, amit szemünk-szánk meg­kíván. Igaz, a keresetünk még nem futja mindenre, de a. tavalyinál többet vásárolhatunk a fizetésrendezés óta. És ez komoly dolog. — A szegény most is szegény — mondotta ismerő­söm. Nézd a lakásépítkezést. Az állam csak annak ad kölcsönt, akinek már van megspórolt pénze. A vagyon az „ős bűn” most is valami. Akinek semmije sincs, <érje be a lesz-szel. Meg szeretnék nősülni, nincs la­kásom. Az én fizetésemből nem telik 160.000 forintos »családi házra, amit az Állami Hirdető hirdet. A SZEQÉNYSÉQ ­ÉS AMIMÖGÖT VAN MENNYIVEL LESZ TÖBB LAKÁS, ha az állam nem támogatja azokat sem, akiket már érdemes támo­gatni? Akiknek még nincs megtakarított pénze, az ál­lami kölcsönnel nem sokra mehet, legfeljebb egy ..le- lépésre” telne belőle, azzal meg nem szaporodna a laká­sok száma. A munkával, szorgalommal és takarékossággal szerzett vagyont törvényeink tiszteletben tartják és védik. És ismerősömnek nincs igaza, amikor a kisembe­rek összespórolt vagyonkáját is legyalázza, pusztán azért, mert az ő családjának még egy családi házat sem sikerült szereznie. Nem sikerült, sok volt a gyerek, az apa keresete csak a mindennapi betevő falatra futotta. Az sem igaz. hogy a felszabadulás óta csak azok építkeztek, akiknek a múltban is volt már valamijük. Volt nincstelének, gyárimunkások, bányászok és sze­gényparasztok százai és ezrei építettek maguknak la­kást — és nem is akármilyent. DE TÉNY AZ, HOGY KÖNNYEBB AZOKNAK, akik nem a teljes nincstelenségből kezdték meg az emelkedést, hanem már volt talaj a lábuk alatt. Ez ter­mészetes. Célunk az, hogy azok is megvessék Jábukat a gyarapodás területén, akiknek semmiféle telekkönyvbe- valójuk nem volt. De 12 év alatt hárommillió koldust — ennyit tartott számon a hazai statisztika — nem lehet kiemelni a vagyontalanság állapotából. És ez elsősorban nem elméleti kérdés, nagyon is anyagi természetű probléma. Kedves ismerősömet untat­ják Kis Pista sztahanovista termelési eredményei, az ilyen, meg olyan felajánlások, a „termelj ma többet, mint tegnap” jelszavak, pedig ezek a neves és névtelen emberek az ország és a nép vagyonosodásának hősei, elsősorban ezeken múlik, hogy több lakás, több mo­solygójára! ember lakja e hazát. Ezekről, a termelés névtelen hőseiről hallgatott a krónika. A mi világunk­ban kapták fel őket, mert a mi világunkban létkérdés a többtermelés. Ha megnézünk egy múltban épült bér­palotát, márványtábla hirdeti tervezőjének dicsőségét, de akik által a gondolat és terv testet öltött, akik han­gyaszorgalommal összehordok hozzá a követ, falait fel­rakták — azok neve elmerült az idők hullámaiban. A termelés, az építés közkatonáira is áll az. amit Petőfi a honvédekre mondott: „Nagyobbak ők, mint a hadve­zérek!” MA IS VANNAK MÉG SZEGÉNYEK — s hogy ne legyenek, a kispistákon, a termelés neves és névtelen hősein múlik. S ha az újság ezeknek csinál népszerűsé­get, ezeknek emel márványtáblát a nemzeti gyarapodás épületén, „le a kalappal uraim!” — mert megérdemlik! Gulyás Mihály Kávéházi telefon KIS ÜGY. SZINTE SZÖRA SEM ÉRDEMES. A felírónő asztalán áll a telefon. Hármas célt szolgál: a kávéház dolgozói bonyolítják le raj­ta hivatalos- és magánjellegű beszélgetéseiket, a vendégeket felhívhatja bárki, és végül, ha a kedves vendégnek akad telefonálnivalója, hát te­lefonálhat. Azaz mégsem megy ilyen röviden. Mert mielőtt a 60 fillér telefo- nálási díj kifizetése mellett az asztalához visszatérne, elétesznek egy njúlvántartást. Abba sajátkezúleg be kell jegyeznie a telefonálás idő­pontját, a hívó fél, vagyis a saját nevét, a hívott számot és a befizetett Összeget, a változatlan 60 fillért. (Személyi igazolványt, önéletrajzot, vagy írásos indokolást nem kérnek.) Mondhatják, pénzügyi ellenőrzés céljából kell, de ahhoz miért szükséges a hívó neve és a hívott szám? Az üzemi beszélgetéseket nem jegyzik, tehát az ellenőrzés is illuzóri­kussá válik. Elég lenne, ha csak a 60 fillért kellene kifizetni a pénztá­rosnőnek. (Rossz nyelvek szerint így is ráfizet 20 fillért a telefonáló.) A napokban én is használtam a kávéházi telefont. Kifizettem a 60 fillért és utána a nyilvántartás olvashatatlan kriksz-krakszai alá be­jegyeztem, hogy Káposztafej Péter beszélt. Nem lett belőle semmi bo­nyodalom. pedig — esküszöm — nem úgy hívnak. (b) Szüret előtt Borsodban Sátoraljaújhely pince, Sárospatak pince, Olaszliszka pince', Tolcsva pince, Bodrogkeresztur pince, Erdőbénye pince, Mád pince, Tárcái pince, Tokaj pince, Tállya pince, Mezőkövesd, pin­ce, Tibolddaróc pince, Miskolc pince, Szerencs brigád átvevőhely, Abauj- szántó brigád átvevőhely, Nyéklád- háza brigád átvevöhely, Ernőd bri­gád átvevőhely, Sály brigád átvevő­hely, Bogács brigád átvevőhely, Szo- molya idény telep, Borsodgeszt idény­telep. Az állami pincegazdaság tehát a szüretre alaposan felkészült s figye- lembevéve a termelők többéves pa­naszait, magasabb árak mellett biz­tosítja minden mennyiség átvételét. KÖZEL EGY ÉVES NEHÉZ MUN­KA UTÁN Borsod megyében is elér- . kezett a szüret ideje. A termés egy­két községet kivéve, aránylag jónak . mondható. Nemcsak Tokaj hegy alján, hanem a mezőkövesdi járásban is jó terméskilátások vannak. Tokajhegy- alján egyik-másik községben van ugyan 5—10 százalékos zöldrothadás, azonban a kedvező időjárás követ­keztében ez már megállt. Éppen ez­ért a Tokajhegyaljai Állami Pince- gazdaság felhívja a szőlőtermelők fi­gyelmét, a helyes időben történő szü­retelésre, mely által magasabb vétel árat érhetnek el. Ennek érdekébei re kezdje el idő előtt senkisem a szü­retet, mert a látszólagos mennyiségi veszteséget a minőségért fizetett többletár kárpótolni fogja. Mindezek mellett rendkívül fontos a bortadó szőlőknek a különválasztása, vöröset J a fehértől, direkttermőt a hazai olt-a ványszőlőtöl, mert a fertőzött mus-i AZ ŐSZ fájdalmat tokért az állami pincegazdaság ala-A hozott <i derekába csonyabb vételárat fizet; } Hiába, öreg már, sokat Ugyancsak lényeges a hordóknak a r kupáit, hajlongott éle- tisztántartása, mosása, kénezése, a J Jelek T?®~ must betöltése előtt, mert a dohos, a hoztak. Üi eddin penészes, vagy egreses hordókba mar talpon érte. Sietett^lvégezni a ház mustok, borok megromlanak, ezekértiKoruí> hogy pont háromnegyednyolcra kész le­alacsony árat kapnak a termelők. iVímHn^ J!, V a-'kerités mellé, a fony­. f nyado levelű bodzabokorhoz úgy, hoav az utcáról A termelők helyzeten segítve m-éne vegyék észre és figyel. Figyel Fiavei a- alvón dokolt esetben a felkínált mustoknakifelé, mert onnan várja és onnan is jön aki miau a pincéhez történő behozatalára a iideállt. 3 * aKt mtatt isMhäsLää ssj ftt hr sen. Az előre,átható nagy iBényreLzsonnáual, , ÄSÄ való tekintette azonban, csak 24 óra- i örzse vem adná sokért, ha ránézne naau meléa ra tudja a pincegazdasag a terme-(szemével, s kedves hanaacskAiá« 0 leiknek a hordókat kölcsönadni. Ahóreggelt... myymamárüfú Lak egysLr e17t- pincegazdasag a termelőket az árak -élen egyszer mondaná... De nem mondta New ról és egyéb tudnivalókról idejében) lát « bodzabokor mögé, s így nem is seiti hóm, értesíti plakátokon es hangoshirado-éfcét könnyes szem kiséri egész az iskola1 kanul a kon. Az árak az átvevő helyeken ftmíg el nem tűnik a bárZyrmáIrig liékiT oél pincészeteknél mar ki vannak lúg-# ben, mikor a harangszó hazafelé hívogatja a lár- gesztve A pincegazdaság központja, i mo, gyereksereget, akkor is odalopakodik a kc- felvasarloi cs pincészetei minden Kitejhez és vár. A szomszédok úgy tudják L Időben a termelők rendelkezésére al-{urát várja friss ebéddel, pedig nem a íL’kér- lanak, ezert keressek fel a szoloter-I zörgést. hanem a kislegény csendes poroszkiló melók vitas ügyeikkel a legközelebbi l lépteit lesi. Ezért a néhány percért érdemes pincészetet, vagy a körzethez tallózóim, ha másért nem is, - efzel vigasztalja ma- felvásárlót. f gat. Keserűen gondol arra, milyen másként le­Feltétlenül meg kell említeni tokaj-j hetne most minden, ha akkor, ezelőtt hat évvel, hegyaljai viszonylatban a tavalyinál\nem keményíti meg a szivét. Hiszen ha tudta jóval magasabb must- és borárakat. iu0,n®* hoM mi történik^ Rendkívül kedvező volt a termelőkre \ MIHÁLY húsz éves* volt, szépszál deli le- a szerződéskötés is. *0eny, szorgos, ügyes, s örzse joggal volt büszke Borsod megyében az állami pince-(egyetlen fiára. Leste a gondolatát, minden kíván­gazdaság az ez évi termesből mint-» szei}\ v.0}* flőtte, s úgy babusgatta, mintha p. nr\r\ i ir, fmeQ kisiskolás lenne. Mihály komoly volt. nem egy 50 000 hektolitert szerződött le. J járt mulatozni, lányok után sem mászkált, a A leszerződött must után magasabb^könyvek érdekelték. érát, a minőségben jobb borok utáni Egyszer aztán a szomszédasszony megje- különböző jutalmakat fizet a pince-f övezte: gazdaság. A tárolótér bővítésével} -- T Ofzse a fiad sokat forog az alvégen a . . f ,, . ... . , f Tozserek portáján. Hiaba, szép lány a Juli... minden felkínált must vagy bor at-i „ ., . y • “ vételre kerül Az átvételek a követ-é , H°dd jarjon' ős*zeL u0VMis ^atoná­veteire Kerui. A/ átvételek a követ fnak — vágott vissza örzse. Am egyre többet fcezo helyeken történnék: 'suttogtak a faluban, s Mihály is megváltozott. 40 ezer csemetét szemeztek be e Gönc-vidéki őszibarackosok felújitásáboz A Nagymiskolci Állami Gazdaság csemetekertjében a gönci, valamint a többi abauji őszibarackosok felújí­tásához ez év tavaszán nagymennyi­ségű vadoncoit ültettek. A féléves csemetékből mgyvenezret oltottak be az elmúlt hetekben. A csemetekert az őszibarack husángokat jövőre szállítja a megrendelőknek. A követ­kező évben pedig több mint százezer alma, szilva, cseresznye és más koro­nás csemetét küldenek ugyancsak az idei ültetésből az északmagyar­országi gyümölcstermelőknek. Bodron- és Hegyköz ifjúságának találkozója Sátoraljaújhelyen Vasárnap. 29-én, a néphadsereg napja alkalmából a sátoraljaújhelyi járási KISZ-bizottság a járási Haza­fias Népfront, a járási tanács műve­lődési csoportja a Bodrog- és a Hegy­köz fiataljai részére ifjúsági talál­kozót rendez. A találkozó sikeres megrendezésére 15 tagú szervezőbi­zottságot választottak. A találkozó iránt a járásban nagy az érdeklődés a fiatalok körében. A Dohánygyár KISZ ifjúmunkásai tag­gyűlésen beszélték meg, milyen sport- és kultúrműsor-számokkal lépnek majd fel. A sárospataki fia­talok a diákokkal közösen vitatták meg. mit fognak tenni. A hollóházai KISZ-esek a gyár 25 éves termékei­ből rendeznek kiállítást. Az ifjúsági találkozó élmények­ben, vidámságban gazdagnak, szép­nek, felejthetetlennek ígérkezik. Délelőtt 9 órakor a sportpályáról vonulnak fel a fiatalok a Kossuth szoborig, az ünnepi nagygyűlés szín­helyére. Az ifjúsági nagygyűlés elő­adója Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Délután 1 órakor kezdődik a kultúrműsorok bemutatója, utána Sátoraljaújhely és Ormosbánya futballcsapata mérkő­zik. Este tábortűz cs tűzijátékban gyönyörködhetnek a fiatalok. Ezt követően pedig a honvédség és a KISZ-fiatalok rendezésében reggelig tartó táncmulatság lesz. A vendégekről gondoskodik a földmüvesszóvetkezet, a város kü­lönböző területein lacikonyhákat, borkóstolókat és gyümölcs-pavilo­nokat állítanak fel. Az ifjúsági találkozót előkészítő szervező bizottság mindenkit szere­tettel meghív és vár a Bodrog- és Hegyköz ifjúságának találkozójára. Őszi vásár iSzentistvánon Plakátok, feliratok és a hangos- hiradó hirdette Szentistvánon, hogy a földművesszövetkezet 3 napos őszi vásárt rendez. A vásárlók százai ke-1 resték fel a kisáruházat, ahol besze­rezték őszi és téli kellékeiket úgy ruházatból, mint edényfélékből és mezőgazdasági kisgépekből. Mosolygósarcú matyó asszonyok vásárolják az edényeket, a tarka pulóvert, mellényt és a meleg téli ruházatot. Az asszonyok, leányok között férfiak is vannak, akik rajon­gással veszik körül a motorkerék­párt. Sajnos az egész vásáron csak egy eladó motorkerékpár volt, mivel ebből az áruból a rendelést nem kapta meg a földmüvesszóvetkezet. Ebben az egy motorban sem gyö­nyörködhettek sokáig, mivel hamar gazdára talált. Koncz Imre, a szent- istváni Aranykalász Tsz dolgozója már fizeti is a ropogós százasokat és boldogan fogja a kormányt, — vá­gya végre teljesült. A jólsikerült őszi vásár első nap­ján 69.200 forint forgalmat bo­nyolítottak le, az előző napok 3—6 ezer forintos átlagával szemben. Edény áruból 15.000 forintot forgal­maztak. asztaltüzhelyből 7 darabot adtak el, ezenkívül több répavágó, daráló és egyéb mezőgazdasági fel­szerelés cserélt gazdát. A jólsikerült vásár vonzó hatás­sal volt a járás földmű vesszöyétke- zeteire is, ezt bizonyítja, hogy Mező­keresztesen, Bükkábrányban és Bo­gácson is megrendezik a közeljövő­ben a nagy őszi vásárt. Juhász József ­Mezőkövesd FJK — Az cdelényi földművesszövetke­zet vezetősége és tagsága csatlako­zott a cigándi földmüvesszóvetkezet versenykihívásához, elhatározták, hogy a részjegybefizetési versenyben a 17 ezer forintos hátralékot decem­ber 15-ig befizetik. Versenyfeltételeik között szerepel, hogy újabb 42 ezer forintos részjegyek jegyzését teszik lehetővé. A FATTYÚ ‘ - - ^ ywz: - :-- áfefe ......../..istiü,t — Majd elmegy katonának... — örzse csak ezt hajtogatta. Elment. Messzire, örzse várta a levelet, de ritkán írt. A postáskisasszony egyszer tréfásan mondta: nem írhat mindig Mihály, gondolom, más dolga is van, így is jönnek nyakra-főre a le­velek. Főleg Tőzsér Julinak. Ettől a naptól kezd­ve gyűlölte azt a lányt, úgy érezte, attól fosz­totta meg, ami a legdrágább: a fiától. Karácsonykor Mihály azzal állított haza: megnősülök örzse azt hitte, megháborodik. Az­tán kifakadt: — Ezért neveltelek, hogy ezt a senkiházi kóduslyányt vedd el! Eredj, ne is lás­salak többé az életben. — Édesanyám, értse meg, nem tehetek mást... — Szóval megfogott, igy akart férjet sze­rezni, az utolsó céda! Fiam, kisfiam, nem teheted ezt velem! — örzse zokogott, könyörgött, fényé- getödzölt, letérdelt a fia előtt, s az lehajtott fővel hallgatott. Érezte, nincs ereje anyja ellen tenni. Egyik tavaszi estén az öreg párttitkár top­pant be örzséhez. Ezzel kezdte: — A fiad ügyében jöttem., hiszen tudod, hogy maholnap meg lesz a gyerek, s legalább neve le­gyen. Hiszen mégiscsak a véretek. — Nem is biztos, hogy az a gyerek a fiamé — mondta konokul, s hajthatatlan maradt. A BOLTOSTÓL tudta meg, hogy fiú szüle­tett és Mihálynak keresztelték. És azt is mástól tudta meg, hogy a fitt írt a tanácselnöknek, amelyben azt kérte, írják a nevére a gyereket, mert az övé. Juli aztán elment a faluból, elvitte a gyereket is. örzse nem■ is látta, s nem is volt kíváncsi rá. Azért imádkozott, hogy pusztítsa el az isten azt a fattyut — mert magában csak így nevezte. A fia. sem emlegette, pedig tudta, vagy in­kább érezte, hogy fáj a szíve érte. Irt Julinak, de felbontatlanul jött vissza a levél. Az a büszke kóduslány hallani sem akart róla. & S most a gyerek hazajött a nagyanyjához. Itt jár iskolába, A kapu előtt elsiető gyerek lépifit megdobogtatták. örzse szívét. Egyetlen pillan­tásra fellibbentette az emlékekről a fátylat: hi­szen ilyen volt a fia isf Így vitte az iskolába húsz esztendővel ezelőtt, s délben ugyanúgy várta a kiskapuban. Ilyen volt a szeme, kócos szög-haja, tán még a mozdulata is ... Zúg a harang, örzse leveszi a. tűzről a forró levest, s szalad a kerítéshez, mert mindjárt jön a gyerek. Nem, már nem fattyú, már „kisuno- Teámnak” becézi magában. Áll a bokrok mögött, jön a zajos gyermekcsapat. Előre lép, de még nem látja, akit keres. Egyre közelebb érnek, s egyszercsak kiabálást hall. — Ott megy a fattyú, hahaha, hihihi! Hol van az apád hehehe! örzsében elhiil a vér. Ez a csúfondáros hang, ez a Tóth Danyi fiáé, a szeplős, ronda falurosz- száé. Ezt mondani annak az ártatlan gyerek­nek !... Hirtelen úgy érzi, könnyek borítják el a szemét, törülgeti köténye szélével — de szára- zak szemei. A könnyek, a forró, égő cseppek be­felé folynék, hogy elolvasszák annak a jégpán­célnak utolsó szilánkját is, amely hat évvel ez­előtt keményedéit szivére. — Fattyú... fattyú. — Fülében dobol, liik-> tét, sikong a szó, s látja, amint a többiek vihog­nak a kis, félénk fiúcska felé. A gyerek futásnak ered, de azok nyomában vannak, s a Tóth Dani fia egy bottal a háiitáskát üti. Ezt már nem áll­hatja örzse. Kirohan az utcára, nyiivahagyja a kaput is, s a megtorpant gyereksereg köze­pén áll. — Majd adok én nektek csúfolódni, piszkos fajzatok! — kiabál magából kikelve, s tenyere nagyot csattan az ifj. Tóth Dani szeplős képén. A gyerekek ijedten szétrebbennek, mint a ve­rébcsapat a parittya-kőtől. Csak a kis Mihály marad ott, sápadtan, remegve, örzse megfogja reszkető kezét, az engedelmesen simul az övébe. Megcirógatja az arcát, előhúzza nagy kockás zsebkendőjét, s esetlenül xngasztalja. — NE SÍRJ drágaságom, nem engedlek bán­tani ... Én vagyok a nagymamád. S miközben a könnyáztatott arcocskát törölgeti, húzza maga után a szipogó gyereket, a nyitott kapun befztá KECSKÉS RÖZS4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom