Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-26 / 225. szám

OftÄtörtök. 1957. szeptember 26. ÉSZ AKM AG Y ARORSZÁC m a párt befolyása as ósdi martinacélmü dolgosai kősött ÜNNEPRE KÉSZÜLÜNK 40. évford utójának nagy családja, az n lésezik az ózdi martinacél- w mű párt-végrehajtóbizottsága. Kik a tagjai? Elnök: Sáífi László olvasztár, titkár: Farkas Bertalan művezető, szervező: Gáspár Mihály kemencesegéd, agitos: Buella Gyula diszpécser, termelési elelős: Gera Sándor kokillatéri előmunkás, gaz- daságfeleiős: Sánta Dezső technikus, káderes: Vámos Vilmos ács. Szavukba bele-beleszól a csörgő, zörgő, csörömpölő daru, s az alig néhány méterre fekvő acélmű mun­kamoraja. Érezni itt a légkörben, hogy a nehézszavú munkás össze­forrt az acélmű problémáival, nincs nap, nincs óra, amelyben Farkas, Sáffi és a többi elvtársak ne az acél­mű fejlődéséről, ne munkatársai éle­tének megjavításáról töprengené­nek. És ezek a pártbizottsági ülések, a cselekvésre mozgósító megállapí­tások, tettek mindig előbbre és előbbre viszik az acélmű életét. A pártbizottság alig április óta dol­gozik, munkájának máris szép ered­ményei vannak. Nehéz feladatok elvégzése közben edződött, fejlődött a fiatal pártbi­zottság. Igen fontos feladata volt tisztázni az emberekben a politikai kérdéseket, állástfoglalni emberek ügyében, másrészt teljes ütemben beindítani a termelést. Sem az egyik, •em a másik feladat nem gyerekjá­ték. A vérszagú ellenforradalom na­gyon felkavarta, felajzotta az acél­mű dolgozóinak életét is. Itt is ki­borult minden szenny és salak, s le­f ergett az emberek arcáról az álarc. elszínre került a törtetés, az ön­zés, nyíltan porondra léptek a ka­pitalizmus restaurátorai. Ez az idő­szak megmutatta azt is, mi volt rossz éveken át a párt- és gazdasági mun­kában. a fiatal pártbizottság energiá- ** ját először Csaknem teljesen lekötötte a személyi ügyek vizsgála­ta, Volt nagyon sok jogos észrevétel egyes emberek októberi szereplésé­vel kapcsolatban, de akadt intrika is, emberek oknélküli bevádolása. ©mely mögött egyéni érdek húzódott meg. A párt-végrehajtóbizottság be­leegyezésével egynéhány embernek útilaput kötöttek a talpára. A kapi­talizmus restaurátoraira nincs szük­ség az üzemben. így bocsátották el többek között Demeter Andor „urat'’ is. Demeter „úr” éveken keresztül a rendszer egyik leghűségesebb em­berének álarcában tetszelgett, _ s mindössze az volt gyanús, hogy túl- lihegett. túl-licitált minden határo­zat végrehajtásánál. Durván és kö­nyörtelenül lépett fel emberekkel szemben és nagyon sok embert elke­serített ezzel a viselkedésével. Októ­berben nyíltan színre lépett, amikor fts mint a munkástanács titkára fegy­vert osztogatott a csőcseléknek, kato­nai raktárak kifosztására adott uta­sítást és még jónéhány más ellenfor­radalmi tettet hajtott végre. így eztán a martinászok azt mondották: — Ilyen emberre nincs szükség az tizemben. — És a pártbizottság egyetértett a martinászokkal. Volt akit alacsonyabb munkakörbe he­lyeztek és akadtak szén számmal, ©kiket a pártbizottság megvédett a személyi támadástól. Voltak, akik csak jóindulatulag megtévedtek. ezeknek azt mondották: dolgozzanak nyugodtan, hozzák helyre, amit el­rontottak. Bizony volt mit helyrehozniok. Szeptemberig az acélmű folyton adósságra dolgozott. Itt tenni kell va­lamit. Tenni. Nem lehet tovább tűr­ni az elharapódzott intrikát, amely mindenki életébe belemart, s aka­dályozta. fékezte a termelést. Ehhez persze hozzájárult a megbúvó ellen­forradalmárok aknamunkája is. Szorítóba kerültek a műszaki ve­zetők is. Egyszerűen nem mertek szólni egyes dolgozóknak, hogy hi­bát követ el, mert mindjárt ezt kap­ták vissza: — Nicsak, ennek is hogy jár a szá­ja, de bezzeg októberben ... A pártbizottság tagjai, az alap- M szervezetek vezetői sokat be­szélgettek a műszaki vezetőkkel. Azt mondták nekik: — Mi véget vetünk az intrikának, maguk pedig bátran kezdjék meg a munkát. Egyik nap a nagyüzemi pártbizott­ság titkára, Papliczki Ferenc elv­társ 12 műszaki vezetővel kisétált Szilvásváradra szalonnát sütni. Sza­lonnasütés, barátságos beszélgetés közepette egyik műszaki vezető ezt kérdezte: — Hát miért is jöttünk mi ide ki tulajdonképpen? — Azért, mert nagyon jól dolgo­zunk — jegyezte meg Papliczki elv- társ. — Hm ... hát ez nem egészen úgy van — hangzott ismét a válasz. Aztán ctt kint a szabadban elkezdtek arról beszélgetni, hogyan is lehetne mű­szakilag rendet teremteni az acélmű­ben. — Ez a szalonnasütés többet jelen­tett. mint három termelési értekez­let — állapítja meg Papliczki elv­társ. A gyár, miként az ország, gazda­sági nehézségekkel küzdött, de ugyanakkor az acélműnél a pazarlás itt is. ott is megmutatkozott. A párt- bizottság tagjai 'összedugták a fejü­ket, valamit tenni kellene és kisütöt­tek egy nagyon okos dolgot. Elkészí­tették az anyagtakarékossági szám­lát. amelynek lényege: a művezető mindig feljegyzi, ki mennyi értékű anyagot takarít meg és az összegyűj­tött anyag értéke bizonyos mértékig hozzájárul ahhoz, hogy a 13. havi fizetésből ki hány heti fizetést kap. Összehívták az acélmű kommunis­táit, elmondották nekik ezt a tervet, azok bólogattak, s már másnap hoz­zákezdtek a munkához. A pártonkívüli dolgozók meglepe­téssel vették észre, hogy egyik-má­sik társuk gyűjtögetni kezdi az el- hullajtott, szemétbe dobott szilíciu­mot, egyéb fontos alapanyagot. — Hát ez meg mire való? — kér­dezték. — Takarékoskodunk! — hangzott a válasz, majd rövid magyarázat, miért van erre szükség. És a párton- kívüliek egész sora kopogtatott a szakszervezethez, adjanak nekik is ilyen takarékossági számlát. Ma már egész tekintélyes mennyiségű anya­got gyűjtöttek össze és a számlákon ott sorakozik a 700, vagy 1400 forint érték. Régebben például a beöntő­csatornát új samott-téglából dolgoz­ták ki, ma a használt samott-tégiá- kat alkalmazzák. Van jónéhány mű­vezető is, aki résztvesz az anyagta­karékosságban és az ő számlájukat munkások igazolják. A pártbizottság nemcsak a terme­lési problémákon töpreng, hanem fi­gyelmet fordít a dolgozók egyéni problémáinak megoldására is. Min­den szombaton délután panasznapot tartanak. A pártbizottság. . a szak- szervezet és az üzemvezetés egy-egy képviselője munkahelyén keresi fel a dolgozókat, s érdeklődik, milyen problémájuk, panaszuk van, s a le­hetőséghez képest igyekeznek ezt meg is oldani. A pártbizottság és az alapszerve­zetek jó munkája eredményeképpen szervezetileg is, létszámban is egy­re erősödik a párt. Augusztusban és szeptemberben 30 tag- és tagjelöltet vettek fel a pártba. Több olyan dol­gozó is kéri felvételét, aki október előtt semmiféle pártnak tagja nem volt. Ilyen például Hegedűs Károly. Amikor megkérdezték tőle. miért akar párttag lenni, ezt mondta: — Októberben jöttem rá. miért kell a párt és nekem hol van a he­lyem. Bordás Aladár, szintén pártonkí­vüli hegesztő, a napokban megszólí­totta Buella elvtársat, a következő szavakkal: — Párttag szeretnék lenni, nem lennél-e ajánlóm? — Szívesén — mondta Buella, mert ismeri Bordást, aki nagysze­rűen dolgozik, komoly ember, s nem véletlenül lett sztahanovista. klem lehet azt mondani, hogy a ” pártbizottság munkájában minden jó. Néha-néha ők is botla­doznak, nem mindenben következe­tesek. Munkájuk azonban jó irány­ban halad. Kemény, bátor, harcos kommunisták, akiknél jó kézben van a martin pártélete. Mi sem bizonyít­ja ezt ékesebben, minthogy a szep­temberig elkövetett 7032 tonna adós­ságból szeptember 1-től 20-ig 1400 tonnát már behoztak. És ebben nem kis része van az acélmű pártbizottságának, az irá­nyítás alatt álló alapszervezeteknek, kommunistáknak és a kommunisták szavára egyre jobban hallgató pár- tonkívülieknek. Cs. B. Ma reggel hazaérkezett a békevonat Szerdán reggel hazaérkezett tíz napos útjáról a Szovjetunióban járt magyar békevonat. A békevonat fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelentek az MSZMP Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Nőtanács számos vezető munkatársa. Rászí­vott a fogadtatáson a szovjet nagykövetség több tagja is. A bé­kevonat utasait Darvas József, az Országos Béketanács elnöke kö­szöntötte. (MTI) * a Nagy Októberi Szocialista Forradalom t ^ megünneplésére készül a szocialista népek ♦ egész haladó emberiség. ♦ Mi, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság régi hagyományaihoz hí­♦ ven, méltók akarunk lenni ehhez a megbonthatatlan, igaz, a iélszabadu­♦ lás óta eltelt és a tragikus ellenforradalmi időkben megacéiozódott test- | véri barátsághoz. | Mi, borsodi és miskolckörnyéki bányászok — többségünkben — J mindvégig hűek maradtunk ehhez a barátsághoz! Az egy-két tucatot ki- X tevő lumpenproletár és a sorainkba férkőzött, bányásznak álcázott osz- í tályidegen elem kivételével — mi nem engedtük el a szovjet emberek t baráti jobbját. 1 Ha rövid időre rést üthetett közöttünk a társadalom söpredékének I gyilkos orvtámadása, sorainkat ismét rendezve, az árulókat, az ellenforra- « dalmi bandákat megsemmisítve — karöltve a hős szovjet harcosokkal • —, immár másodízben lettünk igazán szabadok és függetlenek! * Ma ez a barátság szilárdabb, mint valaha. Megyénk és városunk • területén egyre szelesebb tábora van a Magyar—Szovjet Baráti Társa­♦ Ságnak. Pedig az ellenforradalmi szennyáradat komoly károkat- okozott • szervezetünknek. Állati kegyetlenséggel gyilkoltak MSZBT aktívákat, ♦ szétdúlták helyiségeinket, széthordták berendezési tárgyainkat, több be- l lyen üldözték vezetőségi tagjainkat. * S ma újra élünk, s eljött az idő. hogy az új alapokra épített Ma- % gyár—Szovjet Baráti Társaság, mint mozgalom, a Hazafias Népfront X keretén beiül — élvezze népünk bizalmát és támogatását. Biztosak vá­jt gyünk abban is, hogy társadalmi életünkben a mi új, de a régi szeretet Z és megbecsülés szellemétől áthatott társaságunk be fogja tölteni azt a X feladatot, melyre hivatott: közelebb kerüljünk a szocializmust építő né- X pék vezércsillagához, leghűségesebb barátunkhoz, a hatalmas Szovjet- X unióhoz. « Mi. borsodi bányászok is sokat köszönhetünk ennek a testvéri ba­♦ rútságnak, kölcsönösen adjuk és vesszük át a gazdag tapasztalatokat a ♦ termelés frontján. ♦ Arra törekszünk, hogy ez a barátság politikai, gazdasági, valamint kulturális vonalon valóban az önzetlen, őszinte kölcsönös megbecsülésen alapuljon. £ Az októberi ellenforradalom idején nagy veszélyben volt népi ál­1 lamunk. Az osztályárulók, a politikai kalandorok, a belső és külső bi­* tangók egy új világháborút akartak nemzetünk testén keresztül kirob- % bántani. A modern gengszterek, a kiebrudalt régi „urak”, a csendőrszu- X ronv árnyékában már nyújtogatták csápjaikat gyáraink és dúsan termo • földjeink felé. Nem rajtuk múlott, hogy mégis másképp történt. Segít- Z ségünkre siettek a szocialista népek, élükön a Szovjetunió népeivel és • immár másodízben mentették meg népünket, az eszméhez hű kommu- | nista és pártonkívüli hazafiak ezreinek segítségével — a teljes megsem­* misüléstől. | A vészterhes napokban ismertül? meg igazi barátainkat, de ekkor ♦ leplezték le magukat azok is, akik a legnehezebb időkben hagyták cser- t ben ezt a vérrel pecsételt barátságot. Őszintén fáj nekünk az, hogy láttunk az út sarába taposott MSZBT tagsági könyveket, láttuk lerombolni a szovjet hősök emlékműveit, ami­kor az emberi mivoltukból kivetkőzött, elállatiasodott huligánok, bör­töntöltelékek gyilkoltak ártatlan embereket. Szinte úgy látszott, tehe­tetlenek vagyunk e szennyes, vérszomjas bandával szemben. Nem. — | November 4-én kezdetét vette az a szabadságharc, melyben a szovjet— 2 magyar barátság ragyogó fegyvertényeit hajtották végre, harcolva az * igazságért, szabadságért, a barbárság, az elnyomás ellen. £ Ma, amikor valóban szabadon, forradalmi munkás-paraszt kor­X mányunk és egyre izmosodó pártunk és dolgozó népünk erejében és iga­* zában bízva — építjük boldog holnapunkat, fogadjuk meg mi is, bor- X sodi bánj^ászok, fizikai, műszaki és szellemi dolgozók, hogy egész szí- % vünkkel, szeretetünkkel ápoljuk a magyar és szovjet nép testvéri barát- t ságát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére építsük ki % üzemeinkben a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot. Legyünk mi, borsodi a bányászok ennek a nagyszerű mozgalomnak élharcosai! t Lelkesedésünkkel, termelési eredményeinkkel, a mozgalom erősí­♦ lésével legyünk mi is építői az egyetemes béke bástyájának! | L Ifjúnk ennek a baráti összefogást megtestesítő mozgalomnak az ♦ A élére, bontsuk ki bátran a Magyar—Szovjet Baráti Társaság X testvéri lobogóját. Had* lobogjon ez a zászló egyre magasabban, hirdet- X ve a magyar és szovjet nép, de minden szabadságáért küzdő nép testvéri • barátságát és összefogását. * OLÁH LÁSZLÓ J vájár, J az MSZBT városi elnökhelyettese Élénk művészeti éle! a rerecísi bányász szakszervezet művelődési otthonában (Tudósítónktól.) Gazdag, változatos nyári prog­ram után, most az őttezii idényre ká­li. .iüGYAN lehetne segíteni ezeken © visszásságokon? Meg kellene vál­toztatni a gépállomások árrendszerét. Egyes munikadíjaik magasak. Emiatt ®z egyéniek is húzódozva igényelnek gépet. De mi az alapja az árrendszer, az egész gépállomás! rendszer minő­ségi megváltoztatásának ? Nem más, mint a gépállomásoknak tájegységek szerinti kialakítása. Más­szóval: egy-egy gépfajtát a termelési követelményeknek megfelelően cso­portosítsanak. Vagyis: oda, ahol sok a gyümölcsös, oda olyan gépek szük­ségesek. amelyekkel a fák alatti ta­lajt lehet ápolni. A hegyes . idék Sztalinyecet kíván ... s így tovább. Mindez növelné a kapacitást s a gé­peket jól ki is lehetne használni. Egyszóval egy-egy területet, a táj­egységnek megfelelően speciális gé­pekkel lássanak el. Van egyéb probléma is. Olyan dol­gokról van szó am elvek milliós vesz­teséget okoztak. Igriciben. Egy időben mangalicasertés te­nyésztésébe kezdtek. Amikor már minőségileg is kifogástalan fajtát tenyésztettek, jött a rendelkezés: hússertést fogjanak be! Mindez nem volt egyszerű. Még az épületeken is átalakításokat eszközöltek. Ilyen to-labdázás* háromszor-négyszer for­dult elő. milliós károkat okozva. Olyan emberek csinálták ezt. akik csak a számokat s nem elsősorban © kialakult gyakorlatot, a lehetősé­geket és körülményeket mérlegelték. Ilyet többé megengedni nem szabad! Ma olyan az igrici gazdaság, mint fegv nasry család. Az emberek meg­értik egymást, nincs ellenségeskedés. Széles a határ pedig amikor Kesely ühaiom és Igrici egyesült, jócskán akadt ilyen is. Kutya-macska barátság volt közöt­tük. A vezetők azonban nagy-nagy türelemmel elejét vették annak, hogy elmérgesedjék a helyzet. Isme­rik az emberek életszemléletét, élet­módját. hisznek és bíznak a gazda­ságban dolgozóit alkotó, teremtő ere­jében. Az igazgatónak az a véle- nye: — NEM KELL FÉLNI bátrán fel­vetni a problémát az emberek előtt, így lehetetlennek látszó dolgokat is megoldanak. S főként érteni kell kinek-kinek a nyelvén beszélni. A meggyőző szó, a tények több ered­ményt hoznák, mint az erőszak, a parancsolgatás, a nagyképű utasítga- tás. Egy példa: a gazdaságban át kellett alakítani egy gépet, — munkaidő után. Az igazgató kiment a dolgozóik közé s így szólt: — Emberek, nagy baj van! — Mi? — fordultak feléje mind­annyian. Elmondta — Hány óra most? — kérdezték. — Jó lesz. ha reggelre készen le­szünk? — így a másik. — Ha másként nem megy, jó — felelt az igazgató. — No, nézzük csak, mi a baj — szedelőzködtek máris a műnk ásóik. Egy-kettőre, kialakult a terv. s mire lenyugodott a pap, készen, is voltak. Senki nem ment addig haza. Viszont, ha így áll oda: — Ezt meg kell csinálni és kész! — az atyauristen vissza nem tartja őket, hogy munkaidő- végén haza ne menjenek. VONATKOZIK ez a módszer min­den területre, de különösképpen hangsúlyozni kell: a paraszti dolgo­zók közötti munkában! Közismert, hogy a dolgozó paraszt csak a tények előtt hajtja meg a fejét. Éppen ezért magyarázni, bizo­nyítani keW azt, amiről szó . van — tényekkel. Emlékszünk még a föld­osztásra. Hiába volt a földhöziutta- tott kezében a birtoklevél, nehezen hitte, hogy az a föld már az övé. Nagyon mértéktartó a parasztember és nehezen hisz. De ha tények agi­tálnak, akkor már tanácsért is el­megy a parasztember. így történt ez Igriciben is. Erősen figyelik a gazdaság eredményeit. Eleinte hasztalan bizonygatták, hogy a trágyázás növeli a terméshozamod, — nem igen hittek a műtrágyában Mikor aztán beérett a gabona, így folytatták a parasztemberek a koráb­ban, hónapokkal előbb alábbhagyott vitát: — Hét mégis igazuk volt..; Persze, feltétlen szükséges, hogy élőbb, elevenebb legyen az agrár­propaganda. mert mi tagadás jelen­leg eléggé szegényes. Nem arról van it szó, hogy nagyítsunk, csupán ténye­ket mondjunk. Ehhez kapcsolódik egy probléma, amiről hallgatni nem lehet. Azt( mondj ák fal un: — Jó-jó, nem erőszakolják a ter­melőcsoportot, de úgy is az lesz! S mit tesznek erre? Röviden és kereken: kizsákmányolják (tisztelet a kivételnek) a földet. Elhanyagolják a talajjavítást, csak a haszon a fő cél. Félreérthetetlenül le kell szögezni. t az elmúlt években sok volt a hiba a termelőszövetkezetek szervezésében de ma más a helyzet. A párt és a l kormány nem enged meg semmiféle erőszakot, törvénytelenséget. Viszont az is megengedhetetlen, hogy ilyen ferde álláspont alapján csökkenjen a föld termőereje. A termelőcsoportokba szigorúan az önkéntesség elve alapián lehet be­lépni. és felvenni tagot. S ha valaki egyszer mégis a nagyüzemi gazdál­kodás útját választja — gondolja el — helyesen teszi-e. ha most elbanya-? gólja a talajjavítást. Egyáltalán nem.? Nem. mert. a termelőszövetkezetbe? bevitt jóminőságű föld többet jőve- ? defanez, több jut tehát a tagoknak? is az elosztásnál. S ez nem közöm-? bős. Ne csak a mát, hanem a holna-? pót is lássuk és nézzük. ? OI.YAN dolgokról esett most sz9. amelyek megoldása nem megy máról-^ holnapra. De ha hozzáértően nyúlunk-4 hozzájuk, a siker nem maradhat el. Égető kérdések ezek, amelyek foglal­koztatják a falva/k népét. Nem be­szélni róluk hibás dolog lenne. Be­széljünk, vitatkozzunk hát minderről, mindannyiunk érdekében .. . TÓTH FERENC szülnek a pereces! kultúrák tív ál?. A.z állandó tánccsoport szorgal­masan próbál. Annak ellenére, hogy a táncosok mindössze alig két hónapja alakították meg csoportju­kat, máris szép fejlődést értek él és a közeljövőben a nyilvánosság elé lépnek. A színjátszók, régi hagyomá­nyaikhoz híven, háromf el vomásos színdarabbal készülnek. Műsoruk­ról száműzték a könnyű műfajt. Hollós-Korvin Lajos háromfelvoná- sos drámáját, a Hunyadi-t tanul­ják. A szereplők nagy lelkesedéssel fogtak munkához Zóni László ren­dező irányítása mellett. Meg akar­ják mutatni, hogy a dráma is ér* déklődésre tarthat számot, a pere­cest dolgozók között, nemcsak az operett... A művelődési otthon új igazga­tója Kalafusz elvtárs továbbra is igyekszik a tervszerinti müsorszá- mok időre való bemutatását bizto­sítani. Tervében szabás-varrás tanulása is szerepel. A tanfolyam iránt nagy az érdeklődés. A fotószakikör is megkezdte munkáját, és november 7-ére kiállítást rendez. Képzőmű­vészszakkör megindításét is terve­zik. Bábcsoportjuk már két hét múlva be tud mutatkozni a gyer­mekeknek. A nemrég alakult férfi* kórust mái' most vegyeskor isssá szándékoznak átalakítani, mivel a nők részéről is nagy érdeklődés mutatkozik az énektanulás iránt. Az új kultúrvezetés a napokban új helyiségbe költözött. A központ­ban lévő helyiség is nagyban hozzá fog járulná a perecest művészeti munka további fellendüléséhez. O. £.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom