Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

2

ÉSZARMAGYARORSZÁG

Vasárnap, 1957. szeptemke? !•

Népítéiet előtt a titokzatos megyei „D“ osztály

Horthysta katonatisztek, rendőrtisztek, kémek, Hitler pribékje, ssiváiiyok, rablók, gyilkosok, munkakerülők különítménye akarta internálni, legyilkolni a lakosság ezreit, tízezreit

/yktóberben sokat és soka-n handabandáztak a nemzeti érzésről, a »forradalomról”, az „igazi szabadságról”, a „tiszta demokráciául". A letűnt társadalom, letűnt rendszer figurái restaurációs céljaikkal nem léptek fel nyíltan — nemzeti jelszavuk volt a lepel, amely alatt ott húzódott a kapitalista rendszer visszaállításának terve, célja. >

Az ENSZ ötös bizottság nagy dirrel-durral azt kürtöli világgá, hogy s,a magyar forradalom” spontánul tört ki, a magyar nép akarta azt, ami történt, de a sötét tervekből egyre több kerül napfényre, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy Magyarországon véreskezű ellenforradalom zajlott le és utána még véresebb tömegmészárlás következett volna.

A történelem igazolja, hogy a megdöntött uralkodó osztály hatalmának visszaállítása mindig véres terrorral, emberek tiz- és százezreinek legyilkolásával történt. Emlékezzünk csak a Dózsa-féle parasztfelkelésre! 70 ezer magyart gyilkoltak le bosszúból a nemzeti érzésre hivatkozó urak. Emlékezzünk Horthy fehérterrorjára. Hány tíz- és százezer embernek kellett életével fizetni, mert harcolt a nép szabadságáért. Hány ezer embert legyilkoltak, kettéfűrészeltek, megcsonkítottak — és íme, 1956 októberében megint ugyanaz az eset játszódott le és folytatódott volna. Horthyék terrorja is darutollas kalapokkal, nemzeti jelszavakkal, nemzeti érzésekre való hivatkozással kezdődött. És most, októberben ez történt Borsodban és Miskolcon is. Az „igazi hazafiak” függetlenség, nemzetiszínű zászló, Kossuth, Petőfi neve mögé bújva kezdték meg tevékenységüket.

Megjelenik a Gestapora emlékeztető szerkezet

Az októberi ellenforradalom — tetőfokán — nagy titkolózással, szigorú konspirációval szervezett 35 »válogatott«, »igazi honfiból« álló csoport kezdte meg Miskolcon vereskezű működését. Ez a módszereiben és tevékenységében Gesta- póra emlékeztető fasiszta erőszak- szervezet magát »D« (Defíenzív) osztálynak titulálta, de »kutyás csoport« néven is ismeretes volt. Míg kint a város utcáin, gyárakban, üzemekben véresszájú szónokok »a 12 év szörnyű szenvedéseit« ecset el- gették és egy munkanélküli »boldog« korszakot ígértek. — ez a csoport, mint véres árnyék bekúszott a megyei munkástanács épületébe, s a legeldugottabb, legszigorúbban őrzött épületrészekben megkezdte »áldásos« működését.

Az épületrész előtt fegyveres őr állott, a vasrácsos ajtót csak jelszóval lehetett megközelíteni és az ajtón meghatározott, három erős koppantással lehetett benyitni, amely titokzatosan elnyelte a kísérőt és az áldozatot. A munkások, parasztok, diákok, értelmiségiek — már akiket sikerült elihódítaniok a nagy »nemzetieskedőknek« — nem is tudtak arról a keselyűhadról, amejy emberek internálását, fizikai megsemmisítését tűzte ki célul.

A osztály felépítése

A »D« osztály, amint a jelek mutatják, nem véletlenül és nem spontán alakult meg. Igazolja, hogy csaknem ugyanaznap alakult meg a többi megyében is és ha egyikmásik különítmény más-más nevet’ vett is fel, célkitűzéseiben, felépítésében, módszereiben azonos. Es hogy nem októberben született meg valójában, igazolja az előre elkészített, többezer ember nevét tartalmazó lista és az egyes emberekkel való bánásmód részletesen kidolgozott terve. Ez a Borsod megyei »D« osztály is szoros kapcsolatban állott külföldi szervezetekkel, külföldi útmutatással jött létre s állandó összeköttetést tartott a Szabad Európával, amelynek pontos információt adott tevékenységéről.

A szovjet csapatok bejövetele Miskolcra, olyan váratlan volt számukra és néhány néphez hű vezető, egyszerű kommunista, vagy párton- kívüli katona és katonatiszt olyan kavarodást idézett közöttük, hogy nem volt idejük megsemmisíteni a dokumentumokat. így ezek, valamint a többszázoldalt kitevő tanúvallomások és önvallomások nyomán felszínre került a »D« osztály működése.

A defíenzív osztály létrehozásának tervét már október 26-án a vasgyárban, a »nemzeti bizottság« alakuló ülésén Lövei István és dr. RáczLóránd ösztönzésére felvetette Papp Miklós. A »D« osztály szervezését meg is kezdték, a Hort'ny- időkbeli. tevékenység, valamint az ellenforradalomban »példamutató«, megbízható, »igazi magyarokból«. Az alakuló ülést a megyei munkás- tanácson tartották meg, ahol ál- hazafias szónoklattal »szerepelt« Nagy Attila »polgártárs«, a »színész kormány« feje, Kiss József polgártárs, a megyei munkástanács tagja. A »D« osztály papíron Szi- tovszki Zoltán munkástanácstag hatásköre alá tartozott, de közvetlenül Babits László, a megyei munkástanács titkára és közvetve külföldi ügynökhálózat irányította.

Hogy milyen volt a »D« osztály felépítése, ezt nyilvánvalóan kifejezésre juttatja az általuk elkészített szervezeti szabályzat. Bekezdése szószerint

így hangzik:

Törzs s

1 vezető -J- 2 helyettes -f- 3 csoportvezető -f 1 gépíró = 7 fő.

Két csoporton alapul a felépítés:

első csoport a nyomozó, ill. hírszerző

második »karhatalmi alakulat.«

Az első csoport állt 10—12 civil- ruhás nyomozóból, a második 25 fegyveresből, akiket a szervezeti szabályzat szerint a leggondosabban kiválogattak s nagyon ügyeltek arra, hogy ezek a Horthy-rendszer emberei legyenek, illetve olyanok, akik a népi renddel — akár mint betörők, rablók, gyilkosok, de — összeütközésbe kerültek. Kínosan ügyeltek arra is, hogy a csoport tagjai egymást ne is ismerjék név- szerint. Lövei István, az osztály vezetője az ügynököket sohasem nevük, hanem titkos számuk alapján mutatta be egymásnak. A két csoport megkülönböztetéséül az egyik csoport tagjait római, a. másik csoport tagjait pedig arabs számokkal jelölték. A főirányítószerv a civilruhás nyomozógárda volt. Ezek nyomozati adatai szerint indultak el a fegyveresek a letartóztatást végrehajtani.

A „D“ osztály szervezeti szabályzata

A szervezeti szabályzatuk pontosan leszögezte, hogy mi is a »D« osztály feladata, milyen a szervezeti felépítése, célkitűzése és funkciója az »új társadalmi rendszerben«. íme néhány idézet a szabályzatból: •

»2. A Munkás Tanács központjába és a kapcsolt szerveibe befurakodott idegen elemek kiderítése és azonnali eltávolítása.«

»4. A fegyveres és nyomozati alakulatok kulcspozícióiban helyetfog- laló és befurakodott, romboló tevékenységre készen álló ÄVH-ok, Sta- linisták és Rákosisták felderítése és teljes azonnali felszámolása.«

»8. ... az uj Rendőrség felállítása alkalmával azok személyi kiválasztása során, csak igazi forradalmi magyarok kerülhessenek, még a legénységi állományúak közé is!...«

»10. A nyomozati csoport munkáját a legnagyobb diszkrécióval kell hogy végezze, feltűnés nélkül, ne hogy a szervezet életrehívása és működése idő előtt szájról-szájra járjon, mert az csak munkánkat nehezítené meg.«

»11. A csoportok a legmodernebb és legkifogástalanabb fegyverekkel legyenek ellátva! Elengedhetetlenül szükséges, hogy füst és gáz (könny fakasztó) bombákkal is el legyenek látva. — Tovább kézigránátokkal!«

»15. A parancsnokokat, valamint a hirszerzőcsoport 10 tagját, különleges nyomású és jelzésű (»D«) igazolólappal kell ellátni. Lehetőleg név nélkül, számjelzéssel. — A szövegezésből félreérthetetlenül ki kell tűnnie annak, hogy az igazolvány tulajdonosa, az egész magyar nép, de szü- kebben, a B. A. Z. Megyei Forradalmi Munkás Tanács, kizárólagos rendelkezéseinek megfelelően és érdekeinek védelmében »különleges és titkos« beosztásban fölé legyen rendelve az összes megyei községi és vállalati tanácsoknak, a. rendeltetésének megfelelő hatáskörében tartozó ügyekben, az ezzel való visszaélés gondolata nélkül!

A fegyveres alakulatok legyenek kötelezve, az igazolvány rendelkezései szerint, ha a szükség úgy kívánja, fegyveresen is rendelkezésre állni.«

Úgy hisszük, a szervezeti szabályzat idézett részletei pontosan, kifejezik, hogy a »D« osztály elképzelései szerint, milyen sors vár, azaz várt volna jónéhányezer emberre.

Elsődleges feladat — gyilkolni!

Miután a »D« osztály lefektette alapelveit, villámgyorsan hivatalosan is megkezdte működését. Első feladatuknak tekintették a kommunista vezetők, kommunisták — ÁVH-s tisztek és sorkatonák, párt,

gazdasági, tömegszervezetek vezetőinek, beosztottjainak, alapszervi titkároknak, párttagoknak, vezető értelmiségieknek, vagy éppen kitüntetett dolgozóknak fizikai megsemmisítését, internálását.

Egyik szemtanú, néphadseregünk őrnagya a »D« osztály működéséről így beszél:

A »D« osztály tevékenységéről már korábban sejtelmünk volt, csak nem ismertük felépítését. Szinte csak érzéseinkre hallgatva tudtuk megakadályozni egy-egy vezető le- gvilkolását, a megyei és városi pártház megtámadását, letartóztatott emberek kivégzését. A «D» osztály működését, szervezeti felépítését a szovjet csapatok Miskolcra való bejövetele után, november 4-én, 5-én és 6-án ismertem meg, amikor résztvettem a defíenzív osztály anyagának lefoglalásában. A titkos anyagok több páncélszekrényt töltöttek meg, amelyeket nem tudtunk kinyitni, azt hegesztőpisztollyal vágtuk fel. Találtunk többek között 21 személyazonossági igazolványt, DISZ tagsági könyvet, párttagsági könyvet, egy rendőrőrnagyunk rendőrségi igazolványát. Hogy hogyan kerültek oda és tulajdonosaival mit tett a »D« osztály — nem tudom. Többek között találtam egy gépelt iratcsomót, amelynek felirataként emlékezetem szerint ez szerepelt: »A 12 éves vörös terror által elnyomott magyar nemzet népellenes vezetőinek fizikai megsemmisítésének tervezete.« Alatta pedig kb. 60—70 név sorakozott. A hajam- ' szála is égnek meredt, amikor a 6—7. között megtaláltam saját nevemet. Többek között rajta szerepelt több pártiunké ion ári us, mint Pataky László; Koval Pál, Nemeskéri János, Valkó Márton, Nyirő Sándor, Csontos Mihály alezredes neve. Minden egyes név alatt kb. 4—5 gépelt sorban fel volt tüntetve az is, hogy az illető vezetőt melyik nap és milyen módszerrel teszik el láb alól. Az is szerepelt benne, hogy az illető elvtársat a »D« osztály hányas számú ügynöke hol és mikor gyilkolja le, de az is meg volt szabva, hogy a »D« osztálynak eme ügynökét a csoport melyik másikszámú ügynöke gyilkolja íe. hogy ne legyen a gyilkosságnak koronatanúja. Engem például a terv szerint a gépkocsivezető kicsalt volna az egyetemvárosba — ezt egyízben meg is kísérelte, szerencsére sikertelenül — és ott tüntetnek el. Egy másik esetben az illető vezetőt a megyei munkástanácshoz csalják, gépkocsiját ellopják, udvariasan felajánlanak neki egy másikat, de az otthona helyett Lillafüred felé viszik. A legtöbb vezetőt a lillafüredi víznyelőbe süllyesztették volna el.

Láttam más listákat is, amelyeken kisebb vezetők, egyszerű párttagok, vagy éppen párttal szimpatizáló pártonkívüliek neve szerepelt. Találtam olyat is, amelyen a »megbízhatatlan« munkástanács tagok neve volt, sőt volt példa arra is, hogy valamelyik munkástanácstag listát adott be a »megbízhatatlanokról«, ugyanakkor egy másik listán az ő neve is ott szerepelt.

Az első 60—70 vezetőt a terv szerint november 6-ig kellett volna legyilkolni, míg a többire ezév május 1-ig került volna sor.«

Gyilkoltak, loptak, raboltak

Szinte hihetetlenül hangzik, mint valami rémregény. A »forradalom« titokzatos irányító emberei legyilkoltak tetemein akarták felépíteni az »új rendet«, a tőkések és földesurak országát. Nem volt véletlen Mindszenty elszólása, aki programtervezetében nyíltan visszakövetelte az »ősi jusst«.

A többszáz oldalt kitevő jegyzőkönyvek, tanú- és önvallomások, dokumentumok, egész halom bűntényt sorolnak fel a »D« osztály tevékenységéről. A csoport a sok között foglalkozott kitelepítéssel is. Kitelepítettek Tiszapalkonyáról 150 cseh és 15 német állampolgárt, akik az erőmű építkezésen dolgoztak. Nyomozóik egész sor embert figyeltek, egész épülettömböket, városnegyedeket tartottak és tartattak megfigyelés alatt, tartottak házkutatást, a sok között a selyemréti bérházakban, aKommün-úti házakban, a Királypincében, valamint a letartóztatottak lakásán és a megye számos községében. Több »D<- ügynök résztvett a megyei rendőr- kapitányság elleni harcokban, ártatlan emberek lemészárlásában. A »D« osztály tagjai lefegyverezték a rendőrség tiszapolgári járási osztályát, a tiszapalkonyai rendőrőrsöt, lefegyverezték és házkutatást tartottak a miskolci pártbizottságon. fegyvert és lőszert foglaltak le és vittek el a Tizeshonvéd-utcai laktanyából. A Lenin Kohászati Művek dolgozóit megfosztották 100 vadonatúj puf aj kától, 30 pár csizmát vittek el a repülőklubtól, ellopták a putnoki járási osztályról a rádiót, lefegyverezték a vasgyári rendőrséget, fegyveres erőszakkal motorkerékpárt, gépkocsikat és más állami s személyi tulajdont loptak, raboltak igazoltatások, házkutatások alkalmával.

Ijjpréselő cs gumibot

A »D« osztály a nagy mészárlás előjátékául már egész sereg embert tartóztatott le, hurcolt a börtönbe. Letartóztatták, bőr tön bezárták Gáti Imrénét, letartóztattak 86 rendőrtisztet, mint például Bercsényi Ér- ■ vint, Faragó Andort, Bárczi Andrást, Knéz Andrást, Tolnai Istvánt, Gál Józsefet, Diviki Ferencet, Fekete Józsefet, valamint egyszerű rendőrségi gépírónőket, gépkocsi- vezetőket, a Borsodi Rádió két munkatársát. Mezőcsáton kijárási tilalmat rendeltek el a kommunisták részére, ott letartóztatták és a »D« osztályra hozták a megyebizottság egyik titkárát, letartóztatták és becipelték a sátoraljaújhelyi

járási pártbizottság egyik, tagjai.

*

A Führer bizalmát

Tolnai István girincsi rokonait féllábra állították és életveszélyes fenyegetések között vallatták őket. Forrai István édesanyját felkeresték" Pere községben és fegyverrel arra kényszerítették, hogy gépkocsiba üljön és velük több kilométert utazva mutassa meg, hol lakik a fia. Forrai Istvánt lakásán össze is verték. Egyébként a »D« osztályon meg is vertek embereket. Az egyik nőtanú elmondotta: látta, hogy a »D« osztály vezetője, Lövei István annyira megvert egy ember*, hogy az véresen a dísznövényei: közé zuhant. Egyébként a »D« osztályon talált satu (ujjpréseléshez), gumibot és a vallatáshoz használt vas sisak sokat beszél.::

kiérdemelt vezér

November 4-ére a »D« osztály tagjai vérfürdőt akartak előkészíteni Miskolcon. Harcolni akartak és huligán elemeket fegyvereztek fel, hogy azok is harcoljanak a szovjet csapatok ellen. November 4-e után. sem nyugodtak, hanem különféle di-verziós, államellenes cselekményekre készültek.

A több hónapon át tartó rendőrségi nyomozás nemcsak lerántotta a leplet a »D« osztály tevékenységéről, hanem — bármennyire is konspiráltan szervezték — néhány disszidálton kívül a banda tagjait is hurokra kerítette. A fővezér, Lövei István úr, nyilván abbeli szánEgy másik vezér, aki

A »D« osztály közvetlen irányítója Babits László úr volt. Résztvett a megszervezésében s hét embert az ő javaslatára állítottak be. Babits László, akinek apja »egyszerű« horthysta őrnagy volt, maga is hivatásos horthysta hadnagyként tevékenykedett a második világháború idején a VKF. 2-ben. (Különleges katonai osztály, amely kémelhárítással és a hátországban

dékából disszidált nyugatra, hogy mint »ártatlan«, »igaz honfi« tanú- vallomást tegyen a 111 hazaáruló között. Egyik tanúvallomása szerint többízben volt büntetve lopásért, csalásért, betörésért, mu.nkakerü- lésért, erőszakos nemiközösülésért és októberben folyton »érdemeire«, a hitleri időszakban végzett kivégzőosztagbeli tevékenységére hivatkozott. Helyettese, dr. Rácz Ló- ránd ügyvédbojtár szintén nyugatra sétált a kiérdemesült »színész• kormány« vezérének. Nagy Attilának húgával, a »D« osztálybeli Nagy Katácska úrhölggyel.«

felesküdött Szálasira

diverziös cselekményekkel foglalkozott.) 1944-ben felesküdött Száia- sira is. Babitsot tevékenységei végett 9 évre internálták és csak 1953-ban szabadult s 54-ig rendőri felügyelet alatt állt. A miskolci gépjavító vállalatnál megválasztatta magát munkástanács elnöknek, hamarosan megjelent a megyei munkástanácsnál és ott mint a munkástanács titkára tevékenykedett* irányította a »D« osztály munkáját, utasítást adott kommunisták, vagy éppen pártonkívüliek letartóztatására, sőt résztvett letartóztatásban és kihallgatásokon is.

... és az alvezérek

Egyik szám mögül Farltas István volt horthysta őrmester neve bukkan elő. Háromszor volt büntetve. Egyízben 6 évet ült, kémkedésért. Ö is mint munkástanács tag került be a megyei tanácshoz és Babits javaslatára a »D« osztályba. Ö lett a civilruhások parancsnoka és a »szakember«, aki tanította a beosztottakat, hogyan kell embereket elfogni, kihallgatni. E díszes csoport tagja volt dr. Borbély Zoltán horthysta rendőrfogalmazó, aki szintén 1953-ban szabadult az internálótáborból. Nagy érdemeket szerzett a »D« osztálynak ifj. Molnár János is, akinek nagy gyakorlata volt a rendőrségi ügyekben, mivel összesen hétszer volt büntetve. Már 12 éves korában megkezdte a bűnözést, amiért 2 évi javítóra ítélték. Eme érdemei alapján aztán egy kisebb csoport parancsnokául jelölték ki. Kiss Sándor úr »csak« kétszer volt büntetve, de aljasságban, gazemberségben több társán túltett. Gengszter módon, lopott személy- kocsival jelentkezett »^-osztálybeli tevékenységre. Egyébként résztvett a rendőrség ostromában, emberek legyilkolásában. A lumpenproletár Spanyol Gyula Szzai tűnt ki, hogy önhatalmúlag elfoglalta a város stúdióját és kijélen- tette: kommunistáknak itt semmi keresnivalójuk nincs. Fegyverrel motorkerékpárt rabolt, s így méltóvá vált, hogy a »D« osztály ügynöke legyen. Vita Árpád úr világ- életében mindig munka nélkül szeretett volna jól élni. Kétszer büntették meg, mert elsikkasztotta a dolgozók pénzét. Az ellenforradalom alatt is rabolt. A szovjet csapatok közeledtével golyószóróvaí rohant a Bocskay-laktanyába és felszólította a katonákat, lássanak a gyilkoláshoz. Mivel itt senki nem állt kötélnek, a »Szabadka« (?) hegyre mászott fel és arra akar?«* kényszeríteni az ottani katonákat — mint a megyei munkástanács képviselője —, hogy ágyúval lőjjc- nek a szovjet csapatokra. Vita úr november 4-én köpenyt fordított és nagy átkokat szórva az ellenforradalmárok fejére, befurakodott a Tizesbonvéd karhatalmistái közé és ott végezte tovább romboló munkáját. Homora László volt a kihallgatás vezetője. Ö faggatta az elfogott és becipelt embereket. Egyébként rendőri ügyekben ő is »járatos« volt, mivel lopás miatt többször elítélték. Egy titkos szám mögül Kol- lárcsik József horthysta zászlós, egy másik mögül Fömötör Gyula mérnök úr és egy harmadik mögül Szalcszon István bújt elő. Díszpéldánya még e haramia bandának Reményi Sándor »úr«. Ö volt az, aki ügynökcsoportjával megtámadta és letartóztatta a városi párt- bizottság tagjait. Reményi úrnak egyébként Reiszmann a vezeték neve, az ellenforradalom után magyarosította a nevét, dehát hiába volt mindez, így is horogra akadt;

Megkapják, ami nekik jár!

És e makulátlan »dupla« magyarok között akad olyan is, akit 12 évre ítéltek el rablásért, van kit gyilkosság miatt csuktak börtönbe. Furcsa »forradalom« volt ez, amelyben egy letűnt rendszer figurái, volt kémek, horthysta katona- és rendőrtisztek, Hitler véreskezű pribékje, zsiványok, rablók, munkakerülők láttak »igazság szolgál tatáshoz«. Dehát »e szent forradalomban« a rablás, gyilkolás remek ajánlólevélnek bizonyult s így került a társadalom szemétje nyak- tilóként a megye dolgozóinak nyakára.

A »titokzatos« »D« osztály már nem is olyan titokzatos. Bár vannak még homályos részek a tetteiket illetően, de minden világos lesz a tárgyaláson, ahol az ügyész e szavakkal kezdi meg vádbeszédéts »Népi demokratikus államrendünk megdöntésére irányuló szervezés bűntette miatt vádat emelek...« és az ügyészen keresztül megszólal minden becsületes, józan borsodi ember szava, a nép szava, — amelyet ezek a férgek olyan fennhangon emlegettek tömeggyilkolásuk elleplezéséül és —, amely undorodva gondol ezekre az ellenforradai- már bérgyilkosokra.

CSORBA BARNA