Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-02 / 179. szám

Péntek, 1957. augusztus 2; ÉSZAKMAGYARORSZÁG Drezdai művészek felhívása a világ művészeihez Baráti látogatásra érkezett Miskolcra Werner Wolter elvtárs,' a drezdai kul­turális élet egyik prominens vezető személyisége, a Német. Demokratikus Köztársaság lelkes Pékeharcosa, aki pár itt töltött napját felhasználta, hogy tájékozódjék Miskolc kulturális és tár­sadalmi helyzetéről és a mi békehar­cunkról. Tőle kaptuk meg a drezdai művészek alább közölt békefelhívásá­nak egyik díszes kiállítású példányát, amelynek magyar szövegét alább kö­zöljük. Ez a felhívás nagy visszhangot keltett a világ közvéleményében, mert mint ismeretes, Drezda városa 1945 februárjában nagyrészt elpusztult egy amerikai légitámadás következtében. A drezdaiak igazán tudják, mit jelent a háború és mit jelentene egy új atomháború az emberiség számára, íme a felhívás, amelyhez minden be­csületes művész lelkesen csatlakozik: A világ minden művészéhez! Tudatában annak a nagy felelős­ségnek, amely az emberiséget a há­ború vagy béke eldöntésében terheli, tudatában annak, hogy az atomfegy­ver pillanatok 'alatt megsemmisít­heti, amit emberi szellem évezredek alatt teremtett, mi drezdai művé­szek, akik átéltük 1945 február 13- ának a poklát, felhívjuk a világot, foglaljon állást e fegyver betiltása mellett. Minket, drezdai művészeket abban a városban, ahol védőkezek oltalma alatt ismét virágzik a mű­vészet és tudomány, mélyen megren­dített a tudósok intelme és a népek lelkiismeretéhez appellálunk: VESSETEK VÉGET MINDEN ATOMFEGYVERKÍSÉRLETNEK! Az élet iránti szeretetünk, köteles­ségünk minden pótolhatatlan művé­szeti alkotás iránt, a tudomány ered­ményei iráni való figyelmünk arra kényszerít minket, harcoljunk min­den emberi ismeretnek a békés fel- használásáért. Az értelemnek győz­nie kell az őrültség felett. Német Demokratikus Köztársasá­gunk részéről, amelyet a munkások, parasztok az értelmiséggel együtt kormányoznak, semmiféle háborús veszély nem fenyeget. Mi drezdai művészek, művészei George Bähr. és Daniel Pöppelmann, Caspar David Friedrich és Gottfried Semper, Heinrich Schütz és Carl Maria von Weber, Ernst Schuch és Ludwig Devrient városának, annak •a városnak, amely Gerhardt Haupt­mann szavaival szólva, mint »az ifjúság vidámabb hajnalcsillaga vilá­gított eddig a világnak«, •— Német­ország és az egész világ művészeit közös tettre hívjuk. A művészet esz­közeivel álljunk ellent, sorakoztas­sunk fel minden embert az atom­háború sztraiégáival szemben való ellenállásra. Népünk étete, az emberiség élete a legnagyobb veszélyben forog. VÁLASSZÁTOK, MINT MI, AZ ÉLETET! A felhívást a drezdai művészek nevében Theo Adam kamaraénekes. dr. Heinrich Almeroth, a drezdai állami színház főintendánsa, prof. Walter Arnold szobrász, prof. Rudolf Bergander festőművész, a képzőmű­vészeti főiskola. igazgatója, prof. Heinz Bongartz, a drezdai filharmó­nia főzeneigazgatója, Helmuth Brauer építőművész, Antonie Dietrich, színművésznő, Rudolf Dittrich ka- maraénekes„ Alfred Eichham, a drezdai állami színház helyettes fő­intendánsa, Kurt Arnold Findeeisen iró, és még 38 nagynevű drezdai író és művész írta alá. Elérték a szenet a sajólászlótalvi új külszíni fejtésű bányaüzemben A Borsodi Szénbányászati Tröszt területén tavasszal kezdték meg a már működő ormosi és kurityáni külszíni fejtésű bányaüzem mellett a harmadik külfejtésű bányaüzem földletakarítási munkáit. A sajószent- péteri bányaüzem szomszédságában, Sajólászlőfalva község határában fel­tárt új külszíni fejtésű, bányában mintegy 120.000 tonna szén kerül ki­termelésre. A viszonylag kisebb szén vagyon kibányászását gazdaságossá teszi, hogy csak vékony földtakarót kell lehordani a szénréíegrőí. Emel­lett pedig a már működő külszíni fej,tésű bányák termelése mintegy 30 százalékkal olcsóbb, mint a mélyművelésű bányáké. A földletakarítás során most elérték a szénréteget az új külszíni fejté­sű bányában. A skréperek és baggerok segítségével most a nagy terme­lékenységű frontfejtés kialakítását végzik. A tervek szerint az új bányá­ban a bányásznap tiszteletére megkezdik az üzemszerű termelést. „Népművész-család" Mezőkövesden A mezőkövesdi matyó háziipari szövetkezetben jelenleg 15 népmű­vész készíti a szebbnél szebb nép- művészeti remekeket, a szücsmintás, matyórózsás térítőkét, hímzett blú­zokat. A matyó asszonyok formater­mő készségére és ügyességére jel­lemző, hogy az első matyó népmű­vész, Kis Jankó Bori „néni” halála után most egy másik matyó család tagjai érdemelték ki munkájukkal a csaknem .600 mezőkövesdi himző- asszony osztatlan megbecsülését. A „nagymama” Csuhái József né, Lányok és fiatalasszonyok találkozója Miskolcon rA világ ifjúságának moszkvai nagy találkozóján szerdán ünnepel­ték a lányok és fiatalasszonyok napját. Erről az eseményről a mis­kolci üzemek KISZ-szervezetei is megemlékeztek. A Borsodvidéki Gépgyár fiataljai például szerda délelőtt rövid ünnepélyre hívták meg az üzem lánydolgozóit. Ezen méltatták a lánynap jelentőségét. és táviratban üdvözölték a moszkvai VIT-en résztvevő magyar küldöttek nőtagjait. A DIMÁVAG Gépgyár­ban is megrendezik a lányok és fiatalasszonyok napját, ' amelyen a fiuk csokoládéval és virággal kedr veskednek majd a lányoknak. a jelenleg élő legöregebb kövesdi népművész. Bár már 63 éves — de még mindig szemüveg nélkül rajzol­ja elő és himezi ki a szebbnél szebb matyó mintákat. Leánya, Pataki Já- nosné szintén népművész. És a nép­művész címre terjesztik elő a család legfiatalabb tagját is, a 16 éves Pa­taki Marikát, aki a mezőkövesdi gimnázium tanulója. Különösen rajztehetségévél tűnt ki. Már elké­szítette a népművész cím elnyerésé­hez szükséges három „remeket” is — régi matyó minták felhasználásával önállóan tervezett meg és rajzolt elő térítőkét, himzésmintákat. A „népművész-család”- legfiatalabb tagja mellett ugyancsak fiatal nép­művészt avatnak rövidesen Mező­kövesden Molnár Bori és a 14 éves Szabó Erzsi személyében, akiknek kézügyességét az „öreg” népművé­szek is elismeréssel emlegetik. Ve­lük együtt a népművészek száma 18-ra emelkedik. egy kibővített járási pártbizottsági ülésről Új harcban — regi harcosok A járás legjobb kommunistái jöt­tek el az értekezletre. Mennyire ha­sonlított ez az értekezlet az 1945-- 49-ets évek forró hangulatú pártgyű­léseire. Nemcsak az őszinte kommu­nista lelkesedés emlékeztetett, ha­nem maguk az emberek is. A leg­többjük aikikor is itt volt a csatasor­ban, amikor a párt harcra hívott: a földosztásért, a gyárak, az iskolák államosításáért. Most újból az ellen- forradalom alatt és után, amikor a párt ismét harcba szólította leg]obo katonáit, teljes szívvel a nép ügye mellé állták. Páriü gyekről — pártszerűenl Mika István elvtárs, a járása párl- végreh aj főbizottság első titkára tar­totta a beszámolót. A résztvevők közmegelégedésére a beszámoló men­tes volt a hangzatos szavaktól, köz­vetlen hangon — az országos párt- értekezlet határozatai és a megyei pártbizottság ülése alapján — ele­mezte a pártvezetés tevékenységét, eszmei alapon vizsgálta a járás terü­letén lezajlott ellenforradalmi ese­ményeket. Kommunista módon, őszinte és bátor bírálat-önbírálat je­gyében mérlegelte a párt és állami szervek tevékenységét, abban a kommunisták vezető szerepét, maga­tartásét. Ezen túl — nemcsak meg- állapításoikiat tett — konkrét útmu­tatást adott a pártszervezetek és a kommunistáik számára az országos pártértekezlet határozatainak végre­hajtásához. A beszámoló többek között súly­pontként foglalkozott a kétfrontos eszmei-pQ'litikaá harccal. Rámutatott, hogy a főtüzet továbbra is az ellen­forradalmi elemek és a revizionista nézeteik ellen kell irányítani. — Alapvető feladatunk, hogy párt­tagságunk körében, elméletileg és politikailag tisztázzuk a revizioniz- mus és az opportunizmus lényegét, azok megnyilvánulásai ellen harcra mozgósítsuk a párttagságot. Ezzel egyidőben ugyanilyen elvhűséggel és határozottsággal kell fellépni az egyes helyeken újjáéledő baloldali MINT FÜZÉREN A TÜRKIZ- SZEMEK, úgy sorakoznak szépen egymás után Hegy alj a kék párában fénylő kúpos sátorhegyei. És ahol a hegyek legmagasabbak, ott fekszik a j(j teraszos szőlőföldek lábainál a tör­ténelmi múltú ősi város: Sátoraljaújhely. Határváros, és ezzel az elmúlt évtizedekben meg is volt pecsételve a sorsa. Mert valósággal sorvadásra ítélték. Ipari, gazdasági téren soha­sem sikerült valamilyen egészséges kezdeményezéssel megpezsdíteni a város alvadó vérkeringését. Kulturális tekintetben is messze elmaradt százados vetélytársa, Sárospatak mögött. Pedig Sátoraljaújhely mindig többre vágyott. Szorgalmas lakosai ezer esztendő óta gyönyörködhetnek ugyan a nektárt termő hegyek le­nyűgöző szépségében, de ők ennyivel sohasem akarták beérni. Emberi kéz-alkotta magasságokat, piros téglából emelt karcsú gyárkéményeket is szerettek volna látni városuk felett. Amint a felhőkbe fúródnak és szünet nélkül eregetik magukból a terebélyesedő füstfellegeket. És az^ •hogy a gyárak szirénái szakadatlanul hívják műszakra, vagy árasztják ki műszak után a munkások ezreit. De hiába volt a vágyuk: mindössze két nyurga kémény mered manapság az ég felé. Valójában azonban csak az egyik igazi gyár kémény, a dohánygyáré. Mert a másik az áramfej­lesztő telepé, s csak az újhelyiek nevezik villanygyárnak. Talán azért, hogy legalább két gyáruk legyen. Az utóbbi 5—6 esztendő alatt azonban három komoly teljesítőképes­ségű üzemmel gazdagodott Sátoraljaújhely. A régi iparos-dinasztiák kö­zül ■ összeálltak a műszerészek, elektrotechnikusok, lakatosok és hason- szakmabeliek, s létrehozták a Finommechanikai Vállalatot, amely szinte kizárólagos szakértelemmel végzi az egész országban a baromfikeltető telepek modern gépeinek automatizálását. Az asztalosok sem akartak 'lemaradni és hamarosan megteremtették a maguk hajdani szerény ktsz- éből a mái bútorgyárat. Az ő hírük is túlnőtt a város, sőt Borsod hatá­rain is, hiszen modern stílusú, ízléses bútoraikról mindenütt ismerik gyárukat. A LEGSZEBB EREDMÉNNYEL, a legnagyobb üzemmel mégis a szabók dicsekedhetnek. A rossz nyelvek szerint azért, mert a férfiak összefogtak, a nőkkel és pontosan fele-fele arányban a férfi és a női sza­bók megvetették az alapját a város legújabb üzemének, a ruhagyárnak. — Nehezen indult — tallózik vissza a múltba Masika Endre helyet­tes vezető. — Ősi ipar Sátoraljaújhelyben a szabóság. Mesterei mindig híresek voltak lelkiismeretes, szorgalmas munkájukról és arról, hogy nemcsak a divattal, hanem a korral is haladtak. így vetődött fel közöttünk már 1946-ban az a gondolat, hogy szövetkezetbe kellene tömörülnünk. Ele­inte idegenkedtünk ugyan tőle, de végül 1951. augusztus 1-én, vagyis pontosan hat esztendővel ezelőtt jobbára mi, idősebbek Összeálltunk és megalakítottuk a kisipari termelőszövetkezetet. Semmink sem volt, de nem estünk kétségbe. Varga Istvánnal, Kolostori Jánossal, Sóvári Gyu­lával, Gergely Istvánnéval, Godiner Jenőnével, Balatoni Miklósnéval. Olajos Istvánnal, Olajos Istvánnéval, Szamosvölgyi Istvánnal és több tár­sukkal együtt, összesen tizenheten, behoztuk a gépet, tűt, cérnát, ollót, gombot és megkezdtük a munkát. — A fejlődés további állomásai? . __ .Egy félév múlva nyolcvanan, ennek az évnek a tavaszán 380-an Egy KTSZ-gyár története szektás jelenségek gyakorlati meg* nyilvánulásai ellen — mondja a be­számoló, Az előadó részletesen foglalkozott azzal is, hogy az elbizakodottság je­lei, ” a tömegektől való . elszakadás, egyes helyeken a szektásság is ész­lelhető a járás pártszervezeteiben. A beszámoló határozottan, figyelmezte­tett arra, hogy a párt nem öncél, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép ügyét szolgáló harci szervezet.) Komoly tanulság számunkra az is — mondja a beszámoló —, hogy a pártj tagsággal való foglalkozás melletti sokkal többet kell foglalkozni a pár- tonkívüli tömegekkel*Meg kell szün­tetni a több helyen■ még tapasztal­ható befelé fordulást. Sokkal jobban kell a munkásokra, parasztokra tá­maszkodni. őszintén és nyíltan be­szélgessünk velük, hallgassuk meg észrevételeiket, javaslataikat' s ve­lük együtt összefogva oldjuk meg a párt által elénk tűzött feladatokat. A - beszámolót élénk vita követte; A jelenlévők mintegy 25 százaléka szólalt fel. Többen foglalkoztak a párt forradalmi éberségének jelentő­ségével, napirenden tartásával, s figyelmeztették a pártot az önelé­gültség veszélyére. Rácz János elv­társ pedagógus, községi alapszervi párttitikár beszédében hangoztatta: az elbizakodottság jelei kezdenek mutatkozni a kommunistáik soraiban; Eddigi sikereink láttán többször hal­lani »a minden símán megy már« nézetet. Ez veszélyes jelenség, mert elaltatja a pártszervezetek éberségét, csökkenti akcióképessógét — mon­dotta. Többen követelték az eäleinforra- dalmárok törvényes felelősségre vo­nását, a vezető pozíciókból való el­távolítását. Majoros József elvtárs, alapsfcervi titkár elmondotta: »...nem feledkezhetünk meg október 23-áróh mert az ellenség nem tette le a fegyvert. Sok helyen ott ülnek bűn- tétlenül pozícióikban, mint pl. az erdőgazdaságnál, s most az ártatlan bárányt játszák.« Plahetka Ferenc elvtárs, a vilmányi gépállomás párt- titkára olyan jelenségre figyelmezte­tett, hogy egyes helyeken liberális; megalkuvás tapasztalható az ellen­forr ad alomban bűnös személyekkel szemben, sőt előfordul az is, hogy a szakmai nélkülözhetetlenség címén védelmezik őket. Sok bírálat és elé­gedetlenség hangzott el a j árási bíró­ság tevékenysége felett, mert az el­lenforradalmatok ügyéiben hozott liberális, opportunista ítéletekkel , súlyosan megsértik a szocialista tör­vényességet, mint például vitéz Ár* vay Elemér horthysta, ludovilkás fő­hadnagy, volt »nemzetőr« ügyében^ A vita egyéb fontos kérdések kö­zött a munkás-paraszt szövetség erő­sítésének jelentőségére és egyes ►.helyi problémára is rámutatott. Az 3 ülés megállapította, hogy a pártszer­♦ vezetek egyik legfőbb feladata az Jabaujszántói járásban a politikai 5 munka megjavítása, a pártvezetés ^hatékonyságának biztosítása, örven- % detes jelenség volt, hogy szinte min­iden hozzászóló foglalkozott a párt- Jés a tömegkapcsolat jelentőségével % Hangoztatták, hogy a parasztság felé «folytatott jelenlegi politika kedvező ♦feltételeket teremt arra, hogy a dol­♦ gozó parasztságot még inkább meg­♦ nyerj ük. Megállapították, hogy e té­♦ ren még sok a tennivaló, bár vámnál ♦ eredmények is. Rámutattak a fel­♦ szólalok arra is, hogy az országom ♦ pártértekezlet határozatainak jc ♦ végrehajtása a kommunisták egysé­♦ ges fellépését követeli meg. Ezer ♦ félre kell tenni a még mindig ta- t pasztaiható személyeskedéseket 2 |párt sorain belül, s azt türelmes elv­♦ társi vitával tisztázva, — lezárni. | A harcos hangulatú, kibővítet Z pártbizottsági ülés hasznos munka | végzett. Egyhangúlag helyeselte a: $ országos pártértekezlet határozat ál I és a párt politikai vonalát, s meg­fogadták, hogy ennek szebeméber folytatják a feladatok végrehaj­tását. ' ♦ == PÁL — ♦ -■ ♦ • ___________ Í Eszakmagyarország megírta, « •••••••••••••••• : illetékes szerv válaszolt I Kopcsik Gyula Szegfű utca 1; sz ♦ alatti lakos levelét elküldtük a váró $si tanács igazgatási osztályának; í ♦ válasz az volt, hogy a jelzett lakás fból az ott lakó családot mindadcü ♦ nem lehet kiköltöztetni, míg megfe : llelő lakást nem biztosítanak részére | Közük továbbá, hogy mivel a helyi ; őségben jelenleg laknak, úgy az lakás | nak minősül, függetlenül attól, hog; •milyen célra épült. HEGYI JÓZSEF * milyen célra épült. Szerdán reggel több, mint 70 kom­munista ült össze a járási pártbizott­ság tanácstermében, hogy megtár­gyalja .az országos pártértekezlet ha­tározata alapján a pártvezetés tevé­kenységét az októberi ellenforrada­lom előtt, alatt és után. Megvizsgálja a járás jelenlegi gazdasági, politikai helyzetét és közösen meghatározzák, a kommunisták előtt álló feladato­kat. gunk dolgozik, összesen 150’ új gé­pünk van, közöttük univerzális gépek, ■ fércelők, gomblyukkötő-gépek, amelyeket a Szovjetunióból vásároltunk. Ezek három másodperc alatt készítenek el egy-egy lyukat. A közelmúltban 2,5 millió forintot fordí­tottunk az üzem bővítésére, különféle beruházásokra. De a mostani első félévünket még így is 1 millió forint tiszta nyereséggel zártuk. ‘— Mit csinálnak ez^el a tekintélyes összeggel? ^— Levonjuk belőle az egyes alapok, üzemi intézmények céljait szol­gáló százalékokat, a többit pedig nyereségvisszatérités címén szétosztjuk az év végén dolgozóink között. A második félévben legalább ugyanennyi nyereségre akarunk szert tenni, s így bizonyosra vehető, hogy ebben az évben a legszerényebben számítva is, mindenki megkapja nálunk a ti­zenharmadik havi fizetést. A további beszélgetés során megtudtuk, hogy a sátoraljaújhelyi sza­bók ktsz.-gyára egész Borsod kisipari termelőszövetkezetei termelésének 30—35 százalékát adja. Gyártmányaik közül különösen keresett cikkek a férfi^ és női, fiú és leányka felsőkabátok, kulik, műbőrkabátok, gyer­mekholmik, férfi, női fehérneműek, s ezekből, különösen a télikabátok­ból újabban exportra is nagy mennyiségben készítenek. AZ ÜZEM GAZDAGODÁSÁNAK BIZONYSÁGA az a pompás üdülő is, amelyet a Várhegy oldalán, egy illatos fenyves kellős közeoén rendez­tek be teljes kényelemmel. Egész évben működik és nemcsak a szövet­kezet dolgozói töltik itt szabadságukat, hanem az ország messzi vidé­keiről is eljönnek a textilipari munkások a sátoraljaújhelyi hegyekbe pihenni, gyógyulni. Itt üdültek többek között a szegedi, nyíregyházi, deb­receni, a budapesti vegyes ruházati üzem dolgozói, az újhelyiek viszont a csereakció során felkeresik és megismerik hazánk távoli vidékeinek természeti szépségeit. így teremtette meg az emberi akarat, az összefogással megsokszoro­zott erő Sátoraljaúihely legújabb üzemét, a ktsz-gyárat. És ennek a nem­zedékeken át öröklődött ősi iparnak a munkásai nemcsak létrehozták, ha­nem lendületes munkakedvükkel. töretlen szorgalmukkal szinte honap- ról-hónapra tovább is fejlesztik üzemüket, amelynek olyan .kiváló dol­gozói és vezetői vannak, mint Lantos Miklós. Fazekas Károly, Masika Endre, Varga József, Molnár József, Gecse László, Apacs Béla, Masikc Endréné, Csűri Béla, Karádi József, Elek Emma, Marozsák Mihály Végvári János és még sokan mások az idősebb és fiatalabb munkásol közül. Minden esztendőben megemlékeznek augusztus első szombatján í szövetkezet alapításának évfordulójáról. Ezen a héten hatodszor eleve­nítik fel ezt a kedves hagyományt. És a 17 alapító, de az egész város i; méltán büszke lehet megyénk legújabb „ruhagyárára”, amelynek mind össze az a pici szépséghibája van, hogy... hogy... egyelőre^ enne! sincs még szép, piros téglából épült, égbe fúródó, karcsú gyárkéménye AMIT PEDIG OLYAN NAGYON SZERETNÉNEK a sátoraljaújhe .Iyiek odaállítani a furmint- és hárslevelű-tőkéktől fénylő, kéklő hegyei! mellé — versenytársnak... , HEGYI JÓZSEF voltunk, s ma 425-en vagyunk. Szin- « te valamennyi újhelyi férfi és női $ szabó üzemünkben dolgozik. Két mű- J szakban, teljesen gépesítve, szalag- 3 rendszerben folyik a munka. 9 szala- S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom