Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-02 / 179. szám
4 * ESZAi^lAGXARORbZA^ Péntek, 1357. augusztus 2. Lengyelország 1956—60 évi ötéves terve A minap ikerült a szej m elé a lengyel népgazdaság 1956—69. évi ötéves terve. A terv fLgj'elembevesz'i a gazdasági téren végbemenő változásokat. Az ősszel kidolgozott terv- javaslathoz képest 14 milliárd zlotyval csökkenitek a beruházások. Ez az összeg a lakosság életszínvonalának gyorsabb emelését szolgálja. Az állami beruházásokat 37 milliárd zlotyval csökkentették, a lakosság saját pénzéből eszközölt beruházások viszont 23 milliárd zlotyval emelkedtek. A lakosság megnövekedett részvétele a beruházásiakban az új terv jellemző vonása. Azt mutatja, hogy a dolgozók nemcsak: formálisan, hanem ténylegesen is részt- veszmek a gazdasági élet igazgatásában és fejlesztésében. Az ötéves tervftén a gazdasági élet fejlesztésére fordított összeg megBorsod megyében a nyilvántartott műemlékek száma meghaladja az ezret. Ezek közül azonban az utóbbi években számos tönkrement, mert nerrv hasznosították megfelelőképp pen. Számos műemlék rongálódását," illetve továbbpusztulását sikerült megakadályozni. Ezeket iskola, gyermekotthon vagy községi művelődési otthon céljára használják fel. A megrongálódott műemlékek helyre- állítására a Miskolci Tervezőiroda készítette el többek között a XV-ii. . században épült pácini Mágócsy várkastély, valamint több sárospataki és sátoraljaújhelyi épület helyreállítási tervét. A tervezőirodában most készült el a 30-ik műemlék helyreállítási tervrajza: az 1780-ban épült s a megye egyik legszebb copfstílusban épült vidéki kúriájának, á tállyai Balogh-kuriának helyreállítási terve. A kúria külön érdekessége, hogy Tudja-e, hogy ,, ,a világon minden órában 5500 gyermek születik, 4700 ember hal [meg, 1100 házasság köttetik és 100 válást mondanak ki. ... Babilon, a szappan hazája. A szappanról az első adat az időszámításunk előtti 3000.-ik évből származik. ... a Holdban akkora hegyek vannak, mint földünk legnagyobb csúcsai, a Mont Blanc vagy a Mount Everest. ... 2000 esztendővel ezelőtt a kínai mesterek olyan tojáshéjvastagságú edényeket készítettek porcelánból, amelyeket rajzokkal díszítettek, s a rajzok megváltoztatták színüket, ha cz edénybe vizet öntöttek. haladja' az elmúlt hatéves tervben és az 1947—49. évi hároméves tervben e célra fordított összeget. A hatéves tervhez hasonlítva az új ötéves tervet elsősorban a mezőgazdasági, Jaikásépítikezési és közüzemi beruházások megnövekedése jellemzi. A hatéves terv beruházásaiban, a kohászat játszotta a főszerepeit, a jelenlegi ötéves tervben pedig a szempárrá jutnak a legnagyobb beruházások. A tervezésben végbement komoly módszerbeli változásokat mutatja, hogy a jelenlegi ötéves terv általánosabb, keretszerű, lehetővé teszi az évi tervek rugalmas kidolgozását, a vállalatok nagyobb önállóságát. Az ötéves tervben a lakosság élet- színvonala 30 százalékkal emelkedik. Ennek az előirányzatnak jórésze már megvalósult. Ezt a rmitatószú- mot a jelenlegi gazdasági helyzet leablakkereteit faragott virágfüzérek díszítik. Ennek motívuma megegyezik az ablak- és ajtónyílásokat fedő kovácsolt vasrács díszítésével. A helyreállítás mintegy 400.000 forintba kerül, s előreláthatóan a jövő évben készül el. A helyreállított műemlék hasznosításáról később döntenek. hetőségeiihez mérten állapították meg, de a helyzet javulása esetén túlszárnyáMrató. Komoly probléma az ötéves terv megvalósítása során a pazarlás, a gazdasági bűnözés jelensége, amit le kell küzdeni. Komoly formában merül fel a foglalkoztatás kérdése is. Míg a bányászatban, az állami gazdaságokban, a közüzemeknél munkaerőhiány van, addiig sokhelyütt, különösen kisvárosokban munkanélküliség észlelhető. A terv a kisvárosokat aktivizálja a helyi munkanélküliség felszámolása érdekében. Aránytalanságok vannak még az egyes népgazdasági ágál fejlődésében, különösen az ipar és a mező- gazdaság fejlődése között. Az építőanyag-termelés elmarad az építkezési szükségletektől, a feldolgozó ipar a nyersanyagbázis fejlődésétől. Aránytalanság van az ipari termelés és az áramtermelés fejlődése között is. Ezek a problémáik a kormány állandó gondját képezik, de teljes megoldásukra csak a további sokéves tervekben kerül sor. A külkereskedelemnek nagy feladatai vannak az ötéves tervben. A külkereskedelmi forgalom 1960-ra tízmilLiárd rubelre, tehát két és fél- milliárd dollárra emelkedik Az import 27 százalékkal, az export 45 százalékkal emelkedik. Az ötéves terv nem oldja ugyan meg végképp a lengyel népgazdaság valamennyi problémáját, de reális terv és komoly szerepet játszik a lengyel népgazdaság fejlődésében. f&CLQCLdd ÜLLt&kfrvi 'utdjuicita 'uicLt! Azzal kezdhetném cikkemet, hogy Sáta olyan, mint Dédes, — Dédes olyan, mint Sáta. Itt is, ott is halandó emberek élnek, akiknek élete a nagy Világmindenség történetében annyi, mint egy múló pillanat. Legfeljebb a különbség csak ott van. hogy Dédes a dédesiek, Sáta a sátaiak által legszebbnek hitt faluja a világnak. Barátinak csúfolt mérkőzését láttam a két falu futballcsapatának, ahol a boka és lábszár- csontok csattogása, az éktelen, a nyomdafestéket csak helyenként biró kiabálása a közönségnek, nagyban emlékeztet Néró, a kegyetlen császár arénájára, ahol az emberélet semmit sem' számított. »Rúgd el a bokáját, ne kíméld!« »Belezd ki a gyomrát, nem apád'.« »Bíró, maga hülye, mit csinált megint; okos ökör?!« »Kik ezek a barkók, valami tszcs- nek csíkos malacai?!« Ilyen és ehhez hasonló jelzők mérgezett nyilai röpködtek a levegőben Sátán és bizonyára Dédesen hasonló volt a helyzet minden vonatkozásban. Kedves közönség, fiatal szurkolók! Egyáltalán nem illik és méltatlan ez a felfogás és viselkedés mindkét község gazdag múltjából táplálkozó jelenünkhöz! Semmi értelme, hogy élve a tömeg erejével, becsületsértést »gyakoroljunk« nyíltan és burkolt lazítást vigyünk a nézőtérre, hiszen ez nem más, mint lélek- mérgezés, a fiatal nemzedék gyűlölködésre való kollektív nevelése akkor, amikor szeretetnek és megbecsülésnek kellene a szívekben lakoznia. Ami pedig a kulturáltságot illeti, egyáltalán nem jó bizonyítványt állít ki magáról sem Sáta, sem Dédes sportszerető közönsége akkor, amikor tág teret enged a féktelen gyűlölködés ilyen formáinak, inkább értsük meg végre, hogy a műveltséget a viselkedés mércéje szabja meg! Ez a sportra is vonatkozik! tJj alapokra helyezett népi rendőrségünk pedig lépjen fel teljes szigorral és fékezze meg ezt az eléggé elharapózott »délamerikai« sportszellemre emlékeztető kirívó viselkedést, hiszen 1956 októbere jó lecke volt arra, hogy hová jut egy nemzet a széthúzás útján! SÍK ISTVÁN A harmincadik borsodi műemlék helyreállítási tervét készíti el a Miskolci Tervezőiroda Zúg a cséplőgép A megyaszói' határban egymást érik a gabomákévékkel megrakott szekerek. Ügy tűnik, mintha az egész falu egyetlen nap alatt akarna behordani. Azt bizonyítják az udvarokon félig rakott asztagos kazlak is, hogy nem sok kereszt van már a mezőn. Itt-ott már a cséplést is befejezték. örül az a gazda, kinek zsákjában ,van az elcsépelt termény. Molnár Zsiga bácsi is annak örül, hogy a gépet behúzta udvarára a traktor. Órák múlva zsákokban lesz, az összes terménye, s ahogy elnézzük a kazlakat, nem is lesz kevés. Amíg a gépet beállítják, néhány szót váltunk a gazdával. Molnár bácsi gyanakodva néz ránk. Talán arra gondol, hogy valami ellenőrök vagyunk, akik azt akarják megtudni, miből mennyije termett, s ezután állapítjuk meg az adóját. Hiába. A falusi emberekből nehezen vész ki a gyanakvás, a városiakkal szemben. — Milyen termésre számít az idén Molnár bácsi? — kérdezzük. — Még nem tudom ... — óvatoskodik Zsiga bácsi. — Búzából talán meglesz a 12 mázsa, árpából meg 14 mázsa körül. Majd sietve hozzáteszi: de keli is itt a termés kérem, mert nagy a család, hatodmagammal vagyok. Közel 20 mázsa kenyérgabonát kell megőrölnöm a család részére évente. Az árpa az meg hizlalni kell. Minden éven három disznót hizlalok saját részünkre. De nem ám akármilyent! Majdnem két mázsa körül van mindegyik. Aztán hizlalok én a köznek is. A múltév szeptemberétől mostanáig 12 darab szerződött hízót adtam át a vállalatnak. Most is hízik három. — Akikor maga szép jövedelemhez jut a sertésihizlalással, — vetjük közbe. — Van is azt mire költeni! Három legényfiam van itthon, meg egy nagylányom. Gondolhatják, hogy mi pénzbe kerülnek. Egy pár valamirevaló csizma 1200 forint. Egy férfi-ing pedig 220 forint. Ez bizony elég drága. A hízó árát meg levették... Ez igaz, de eddig magas volt a sertés ára a szarvasmarha árához képest Ezért a termelők inkább (sertést tenyésztettek és elhanyagolták a szarvasmarha tenyésztését. A kormányzat az árkiegyenlítéssel el akarja érni a szarvasmarha tenyésztés fellendítését. Emellett továbbra is kifizetődő a sertéshízlalás. — Hát megmondom őszintén, nem örülök neki, hogy levették a hízó átvételi árát. De az igaz, hogy a marháért kévését fizettek. Nem volt érdemes a borjút felnevelni. Most már több gazdatársarntól hallottam, hogy rátérnek az üsző- és bikanevelésre. Lehet, hogy én is megpróbálom. De azért a sertéshizlalást sem hagyom abba. Még mindig kifizetőbb ha hizlalok, mintha az árpát adom el. Molnár bácsi is — mint általában a jó gazdák — tud számolná. Az ő 11 holdas gazdaságában is van tervszerűség. Például az új gazdasági évben módosítja vetésterületét. Több árpát és szála&takarmányt akar termelni; Erre van szüksége a nagyobb jövedelmet biztosító sertés- és szarvas- marhaitenyésztés növeléséhez. — Csak az adó ne volna olyan sok — mondja keseregve. — Hát mennyit fizet évente? — ötezer forint körül. — Nem kevés az igaz, de megvan hozzá a föld, a termés, a jövedelem. Van miből kifizetni. Most mégiscsak könnyebb, mint amikor beadás volt. Hamarjában kiszámoltuk, hogy Mólnál’ bácsinak az idei cséplésmél legkevesebb 1500 forinttal maradt több a zsebében azáltal, hogy megszüntették a beadást. Nem 60 forintért kell beadná a búza mázsáját, hanem eladhatja szabadon 220 forintért. Amíg számoltunk, a cséplőgép i* fel búgott az asztag mellett, ömlik a zsákokba a kövérszemű árpa. Ezt csépelik először, hogy szalmája a kazal aljára kerüljön. A gépnél dolgozók sürgetik Molnár bácsit. Nem, nem dolgozni. A gazda ilyenkor nem szokott dolgozni, csak irányítani, rendezkedni. Falun többé-kevésbé ünnepnek számít a cséplés. Ekkor kerül az egész évi élet a zsákokba. — Zsiga bácsi! A zsákokat! — kiáltja felénk az egyik gépnél dolgozó. Molnár Zsiga bácsi pedig máris viszi a géphez az előre, elkészített üres zsákokat és rendelkezik, hogy hova rakják, ha megtelnek. Simon István, a szerencsi gépállomás traktorosa, a cséplőgép vezetője. Naponta átlag 100 mázsát csépel eL Tegnap 144 mázsa volt a teljesítmény. Ma volt egy kisebb hiba a gépen, ezt kellett megcsinálni, de — mint mondja — ma is meglesz a 110 mázsa. A cséplőgép mellett a gazda szomszédjai segédkeznek. Kalákában megy itt a cséplés. Szomszéd a szomszédnak segít. Karnis Károly, az egyik szomszéd már elcsépelt és most átjött Zsiga bácsinak segíteni. Neki pedig Molnár Zsiga bácsiék segítettek. Becze Károly asztalos a másik szomszéd vidáman emelgeti a teli zsákokat. Volna munkája bőven a szakmájában, de most fontosabb segíteni a szomszédnak. Nincs hiány munkaerőben, mindenki a helyén van, kivéve a csépiőgép el l e nőr t. Tavaly még itt volt. most nincs, de nem is hiányzik senkiinek. SZEMES ISTVÁN A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: 18.00: Hétvégi kalauz. 18.06: Tisztasági őrjárat. 18.11: Bemutatjuk a magyar könyve» bolt legújabb hanglemezeit. 18.26: A pártoktatási év előkészítésének tapasztalatai. 13.31: Könyvespolc. 18.36: Szív küldi szívnek szívesen. 18.51: Hírek megyénkből. 18.56: A vasutasnap elé. Riportösszeállítás* A TÖMEG KÖZELEDETT a •laktanyához. Félelmetesen hömpölygőit. A mellékutcákból újabb és újabb csoportok folytak bele, s hatalmassá duzzasztották. Jobb- és baloldalán fegyveresek haladtak, mintha foglyokat kisérnének. Elől nyurga diákok szavalták a Nemzeti Dalt: — Talpra magyar, hí’ a haza! A fejek fölött kísértetiesen lobogó fáklyák villogtak és megvilágították a hisztérikusan eltorzult arcokat. Az ezernyi szempárban kegyetlen kifejezés ült. Olyanok voltak, mint a felbőszült vad, amely a vél- szagára egyre jobban nekidühödik. A járdaszegély mellett motorosok cirkáltak, kormányhoz erősített lobogókkal. Kiáltoztak, biztatták a tömeget: — Fegyvert! Szerezzetek fegyvert! Vegyétek el a katonáktól! Aki magyar, velünk tart!... A tömeg balra kanyarodott és V-alakban körülfogta a laktanyát. Teherautót irányítottak a bejárati oldal elé. A vezetőfülke tetejére valaki felkapaszkodott. Két karját magasba lendítette, csendre intette a sokaságot. A fáklyák ful- lasztó füstje szürke köddé gomolyodott, majd felhővé alakult és sötétbe burkolta az utcai villanyégőket. Vihar készülődött ... — Magyarok! Testvéreim! — harsogta a szónok a vezetőfülke tetején. — Ütött a szent forradalom órája. Álljatok közénk! Nyissátok ki a kaput! Adjatok fegyvert!... Vesszenek a népnyúzók, — éljen a forradalom! A laktanya sötét ablakai érzéketlenül, bambán bámultak a tömegre. Némelyik mögött megjelent egy-egy tányérsapkás fej, kitekintett, majd gyorsan visszahúzódott. A szónok türelmetlenül üvöltött. Ügy festett, mint egy megelevenedett, füstölgő pokol bejáratánál gesztikuláló Lucifer. — Halljátok! Nyissatok kaput! Adjatok fegyvert! Az egyik első emeleti, a Körút sarkához közel eső ablakból magasabbrangú tiszt hajolt ki. — Emberek!... Csillapodjatok. Ez műszaki alakulat, nincs fegyverünk... Mondani akart még valamit, de... — Vesszenek az árulók! Pusztuljanak a kommunisták! Hirtelen lövés dörrent. A tiszt eltűnt az ablakból. A hangadók a teherautóra kapaszkodtak és túlordították egy- mást. —■ Polgártársak! Fegyvert kell szereznünk! Kivívjuk a szent forradalmat...! * EZALATT A KAPUN BÉLÜL teljes lett a zűrzavar. A hentiek három csoportra oszlottak: kommunista tisztekre é:- alparancsnokokra, nagyszámú, egymás között suttogó munkaszolgálatosokra; a tétovázók csoportja félrehúzódva figyelte az események alakulását. A laktanyaparancsnok rövid eligazítást tartott, majd a megbízható emberekből maroknyi fegyveres őrséget állított a bejárathoz. A tömeg erősen ostromolta a kaput. Hatalmas, boltíves bejárata vészesen dongott. Golyók csapódtak a vastag tölgyfába. Kitört ablakszemek pattogó csörömpöléssel hullottak a kövezetre. A mennyezetről hulló vakolat porfelhőt kavart és fojtogatóan telepedett a tüdőre... Kritikus, nehéz pillanatok. A tisztek dermedten néztek maguk elé. Mi ez? Mi történik itt?... Az őrség már kétszer is erősítést kért: kicsi a létszám, nem bírják tartani a bejáratot. A parancsnok nem adhat segítséget: kellenek az emberek a belső rend fenntartásához is. — Mit tegyek? — töprengett a laktanya parancsnoka. Lövetni nem szabad. De esztelenség is volna tűzharcba bocsátkozni a tüntetőkkel. Egy sereg ártatlan, csupán kíváncsiskodó ember esne áldozatul, mert — katona-szemével meggyőződött már róla, — a fegyveresek pajzsként terelik maguk előtt a tömeget. A túloldalon húzódtak meg fedezékük mögött, az óriási hústömeg hátában ... — A szentségit! — dörmögte félig magának, félig a kö- rülállókhöz. Miféle emberek ezek?! — Aztán határozottan a telefon után nyúlt. Tárcsázott. 3. MIRE MEGÉRKEZETT a Bem tüzértiszti iskola megerősítő százada — innen kért segítséget a parancsnok — egv nagylétszámú fegyveres csoport már betört a laktanyába. Teherautók nyomában tódultak be, amelyek segítségével befeszítették a kaput. A fegyvertelenek közül csupán néhányan merészkedtek a kapun belül, a többiek kintmaradtak, megrémülve saját tettüktől, felelősségük terhétől. A pillanatnyi mámor elröppent épp oly hirtelen, mint ahogy megrohanta őket. Kezdtek kijózanodni. Egy ideig még ott álldogáltak a bejáratnál, aztán amikor látták, hogy a dolog komolyra fordult — különösen a komortekintetű tisztjelöltei megérkeztével — odébbálltak. Egy szikár, marcona kinézésű alak — észrevehetőig az előbbi szónok — parancsot osztogatott. — A raktárhoz! Néhányan kiváltak a csoportból és jólismert léptekkel elindultak a raktár felé. Kiss néhányukra ráismert. Megdöbbent. Ők azok, civilben ... Akik hiányoztak... A parancsok fogát csikorgatta dühében. Mi jogon követelnek ezek fegyvert?! — Maguk nagyon jól tudják — nyomatékosan hangsúlyozta a megszólítást, azok felé fordulvar akiket felismert —. hogy a raktárakból még tegnap elszállították a fegyvereket. — Azt hiszi, alezredes elvtárs? — vigyorogtak rá. — Talán akad még egy-két használható... Látja?! Az alezredes meghökkent. Tucatnyi ember egy-egy nyaláb hadipuskát cipelt. Hfogy az ördögbe!..,. Hiszen a raktárak kiürítését ellenőriztem....— ámuldozott. — Hova rejthették ezeket? — No, igaz-e — gúnyolódott az előbbi. — Hja, kérem, a felderítéshez érteni kell. Pedig nem is oktatták a „múszo- soknak”. A tisztek lesujtottan álltak. — Hé, főhadnagy úr, nincs több?! Züllött kinézésű, pálinka szagot árasztó alak ragadta meg a szélen álló főhadnagy vállpántját, s mielőtt az védekezni tudott volna, leszakította. A tiszt szemét elöntötte a vér. Nyakonragadta a sértegetőt és nagyot lódított rajta. Valaki rákiáltott: — Nesze, piszkos kommunista! Fegyver dörrent. A tiszt gyomrához kapott, ujjai görcsösen markolták a derékszíját. Elfehéredett és arccal a földre bukott. A tisztek és a pártjukra álló legénység a lázadókra rontott. Ebben a pillanatban érkezeit oda a tisztiiskola százada. Parázs verekedés alakult ki. A zendülők hátrálásra kényszerültek. Fegyverüket nem tudták használni a nagy gabalyo- dásban, de amikor visszafordultak, feltűnt nekik, hogy a katonák ütnek csupán és nem lőnek. Erre vérszemet kaptak. Az egyik tisztjelölt kezéből kicsavarták a géppisztolyt —1 nekik még csak pisztolyuk és puskájuk volt — gondolván* az hatásosabb. A fegyver csütörtököt mondott. Egy szemüveges diák gyorsan megnézte a tárat. Majd a másikat, harmadikat... Diadalittasan felüvöltött: — Lőjjetek! Nincs töltényük! A harc gyorsan végétért... VÉR. VÉR MINDENÜTT. A tisztek és tisztjelöltek közül sokan a földön. fetrengtek. Némelyek hörögve viaskodtak a halállal, mások megüvegesedett szemmel meredtek támadóikra. A Kilíán-laktanya ezen az éjszakán gazdát cserélt. (Folytatjuk.)
