Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-11 / 187. szám

4 fiSZARMAOIARORSZAQ Vasárnap, 1357 Helyzetjelentés az épülő színházról Megkezdték az uj oldalépüíet falazást munkáit Amióta megkezdték a miskolci Nemzeti Színház átépítését, a kívül­állók közül bizony kevesen látják azt az erőfeszítést és gondos munkát, amelyet az ott dolgozó építőmunká- sok, kőművesek, ácsok és segéd­munkások, valamint műszaki dolgo­zók végeznek. Az épület utcai hom­lokzata még ma is sértetlen, csupán a hátsó részen, az új színpad felől látható, hogy a színház átalakítás alatt van. Aki végigjárja az óriási épület helyiségeit — minden emele­ten új, vagy részben felújított fala­kat lát. — Eddig bent az épületben dolgoz­tak derék munkásaink — mondja Andrási Károly építésvezető. — El­ső feladatunk a biztonsági óvintéz­kedések végrehajtása volt. Az öreg kőfalakat meg kellett erősíteni, más­hol »kiváltottuk« azokat és vagy alá- faláztunk, vagy a kiváltással több helyiséget vontunk egybe — o ter­veknek megfelelően. — Napjainkban milyen készültségi fokot értek el a régi épület építési munkálataiban? — Sokkal kedvezőbb a készültségi fok, mint gondolnánk. 70—75 száza­lékban a régi épületben már elvé­geztük az építési munkálatokat. Szi­lárdan állnak a falak és most már a belső munkálatok végzése van hátra. Az építésvezető ezután örömmel közölte: — Ma reggel megkezdtük az új ol­dalépület falazást munkáit is. Ez kü­lönösen öröm számunkra, hiszen ad­dig nem kezdhettük el, amíg a régi épület erősítése, omló falainak ki­váltása meg nem történt. Az új ol­dalszárny ugyanis a nyugati hom­lokzat mellé épül és alapja mélyebb­re nyúlik a régi alapnál. (Ez már tö­kéletes alsó- és oldalszigetelést is kap, ami a régi falnál ismeretlen fo­galom volt, azért volt nedves az épület fala.) Megtudtuk még azt is, hogy eddig a beruházási összegből mintegy másfélmillió forintot használtak fel. Eddigi hatalmas munkájukra jellem­ző: négyezernégyszáz köbméter tör­meléket szállítottak el! A sok törme­lék igazolja azt az állítást, hogy a színház átépítése halaszthatatlan feladat volt. Az alapozás érdekessége, hogy a pincetömb kiemelése során kőfala­kat találtak, ami a múzeumi szak­emberek szerint régi miskolci tele­pülés nyoma. (Egyébként a múzeum vezetői gyakran megjelennek az építkezésen, de ha az építők talál­nak valami régi nyomot, azonnal ér­tesítik a múzeumot.) „Hiánycikk“ — ami veszélyezteti a tervek teljesítését... Az építkezés anyagellátása eddig a nehézségek ellenére is — kielégítő volt. Köztudomású azonban, hogy a színház modern forgószínpadot kap. ami nagymennyiségű vasanyagot vesz igénybe. Az új színház egyik legérdekesebb és legértékesebb ré­sze a színpad lesz. Korszerűségére jellemző, hogy modernebb lesz a Magyar Néphadsereg Színháza szín­padánál és megközelíti több külföldi színház színpadát. Ugyanis a szín­padi teljesítmény elérhető nagysá­gát az alapterülettel és a zsinórpad magasságával szokták mérni. A hal­lei nemzeti színházé például 20 mé­ter — a miskolci színházé 22,20 mé­ter lesz. Most azonban ez a nagyszerű terv veszélyben forog, mert nem akad olyan szerv, amely biztosítaná a 4 vagon idomacélt az építkezéshez, il­letve a szerkezetet készítő budapesti felvonógyárhoz. Eddig sem a felvo­nógyár, sem pedig az építtető nem tudta beszerezni a vasat. Ezért az építkezés dolgozói, vezetői kérik a diósgyőri és az ózdi kohászati üze­meket, hogy segítsenek itt helyben az idomacél elkészítésében. Bárme­lyik üzem vállalja — megfelelő té­rítés ellenében — a legyártást, úgy a nagyközönség, mint a színház művé­szei hálásak lesznek érte. A méretki­mutatást bármikor a gyártó üzem rendelkezésére tudják bocsátani. A terv szerint a szerkezet szerelését október elején kell megkezdeni, de hogy sikerül-e? — ez a nehézipari üzemek lelkiismeretes munkájától függ. JHalász József elvtárs Kossuth-dijast, kétszeres sztahanovista elektroműszerész ári1®? 8-án délelőtt munkahelyén tragikus baleset során meghalt. J j Juhász József elvtárs személyében hű kommunistát krij ' utolsó útjára. Fiatalon hagyta itt szeretett családját, szüleit. get és kislányát. Negyven éves volt. Nagy szorgalommal dóira munkahelyén, mint kiváló képességű szakmunkás. Szakmai taJf tapasztalatát mindig átadta fiatalabb munkatársainak, több üs|if nevelt sztahanovista szakmunkás sá. A párthoz való hűséget már a szülői háznál megtanulta, apja 1912. óta aktivan résztvesz a baloldali munkasmozgale* ö maga az ellenforradalom alatt is nagyszerű tanujelét adta > munlsta odaadásnak. Még tombolt az ellenforradalom, mikor elvtársával együtt hozzákezdett a pártszervezéshez. Megilletődve búcsúzunk Juhász József elvtárstól, hm'*1-» munkatársai, akik együtt dolgoztak vele a Mezőgazdasági G,f vitó Vállalatnál, búcsúznak elvtársai, ismerősei. Juhász elvtárs temetése 12-én, hétfőn délután fél öt órakor a Mindszenti temetőben. Az építésvezetőség előrelátó, gondos munkát végez JBORSODI GYULA rDúJicL Dús volt és oly piros a virág! Egy kicsit még föl, jövőbe nézett, S egy kicsit már föld felé húzta gyönyörű fejét az őszi végzet. Augusztus lángja fűrösztötte szilánk szirmait zuduló árban. Virágfalucskák tornya volt ő, S kongatta szerte: Nyár van! (Nyár van! Amikor a színház átépítését meg­kezdték, voltak, akik aft mondották: olyan épület ez, hogy nem is tudják hol elkezdeni a bontást és az átala­kítást. Nos, ma már a pesszimisták­éra cáfolnak a tények. Igen gondos 2 és előrelátó munka folyik az építke- Z zésen. Az építkezés fiatal vezetője, ♦ Andrási Károly, valóságos parancs- jnoka a munkahelynek. Parancsnok, ♦ méghozzá olyan, aki mindig katonái ♦ között van. Egy ilyen nagy épület­ében állandóan résen kell lenni az ♦ építésvezetőnek. Nem csupán mun­♦ kavédelmi szempontból, hanem fő­♦ leg a gazdaságos termelés szempont­újából. A Klibán ácsbrigád, az Újvári ♦ kőművesbrigád, s nem utolsó sorban ‘ a műszaki munkát segítő Neubauer Sándor és Bihari Károly kitűzők — munkájuk legjavát adják a színház mielőbbi felépítéséért. Mondhatnánk úgy is, hogy több mint lelkiismeret az, amit itt végeznek az emberek, ezer veszély közepette. NÉMAHEGY Estefele már őszi szellők ülnek a fákra, s míg mesél a kert, A fű közt fázó kis bogárnak , betakarózni egy-cgy szirmot ejt. Drága virág! Napfény rózsája, melengessenek szép, nyári vágyak! — Aki tehozzák úgy hasonlít, elnevezem most Dáliának. Z Az előrelátás jó példája az is, Zhogy a téli munkaterületek jórésze Zmár biztosítva van a régi épületben. JA színház tehát télen is épül és re- íméljük, még több munkaerővel, ami- ívei bizony ma szűkölködnek, mert Zkülönösen segédmunkás van kevés, í Az építők munkáját nézve, a hely­ezet biztató. Győzni fog az emberi ♦ akaraterő, mert így kívánják a vá- ”ros kultúra után szomjazó, szórakoz­om, művelődni vágyó lakói. A Szarvas Miklós A Miskolc felől Sá- toraljaújhelybe futó országút mentén van egy furcsa hegy. Mintha egy lépéssel ki­lépett volna a hegyaljai hegyek gyönyörű sorá­ból, s el akarna sza­kadni a szőlőtőkékkel ékes szomszédaitól. Különös a neve is: Némahegy ... Hát igen, néma, mint szomszédja a Várhegy, Koporsó­hegy, Orémusz, Bog- lyoska ... Pedig ha szól­ni tudna, de sok min­denről beszélhetne! Ve- rejtékes szőlőrobotok­ról, bordézsmákról, ma­gyar és lengyel urak szüreti vígasságairól a Viókán, Köveshegyen. Dagadt erszényű bor- kupecek zsíros üzletei­ről, aztán egy csárdá­ról. a hires némahegyi csárdáról, amely nan- pal kihalt, néma volt, csak éjszakára lopakod­tak elő vendégei: a Bodrogköz nádasai, mo- rotvái közül az üldözött betyárok, meg a túlsó erdőrengetegböl a buj­dosó szegénylegények. Hirhedt tartozéka volt a halálkanyair is, ahol sok emberi ' élet pusztult el a letűnt év­tizedek alatt gépkocsi- szerencsétlenség követ­keztében. Egy kiugró sziklaóriás ráterpeszke­dett az országúira. .4 régi világ tehetetlen volt vele szemben, ezért a némahegyi halálka­ri yar bőségesen meg­szedte a maga áldoza­tait minden esztendő­ben. De most ennek vége. Eltűntek a borkupecek, eltűnt a csárda, híre- hamva sincs a halál­kanyarnak. Az ország­út sem kígyózik többé, hanem mint valami ezűstszalag, nyílegye­nesen fut keresztül a Némahegy testén. Mert robbantják, vágják, szabdalják ezt az útban levő töméntelen kő­óriást. A felét már le is metszették, s a pom­pás, aszfaltozott új or­szágutat beleékelték a hegy közepébe. Két. ol­dalán fejtő- és őrlő­gépek csörömpölnek, s köröskörúl mri mennyiségű Wjjí ke andezit a magasba. A két tehergépW] ják körül, és **" a kemény köw a megyébe, kárt, akadályt r azt most fordítjuk: uMP dagodö éleiül ereit építjük így változott világ itt a t'*1 táján. Csak cS hires borház,11 * vár maradt szomszéd sáffi&Jk tűnődik rozzanj kával az idők No. meg mag®* hegy őrzi n né* két. De már o* oldalával. Üs sem hagyunk *• Robbantjuk, *■ szabdaljuk, <ioní| tart belőle. Mt változtassuk érté a vidék arculatát- öreg Némaheayet kánk közben á rűen 1 élretcljtr Htunkból... .1 HEGYI NI Kombinált vetés-forgós termelés 700 hold öntözéses területen A Nagymiskólci Állami Gazdaságban megkezdték 260 hold 12 árpa után maradt here elárasztását. Erről a területről még az ideB dankint 6—7 mázsa száraz, úgynevezett csikóherét várnak. A gazdi Sajó, a Hernád és a Hejő vizével összesen 700 holdat öntöz, s kezdték meg az egyoldalú zöldségter mesztés után a kombinált vw gós termelést. Eddig ugyanis szinte megoldhatatlan gond volt a gonos trágyaszükséglet biztosítása. A jövőben a pillangós terme« ezzel együtt a saját szarvasmarhaállomány növelése elősegíti a ner leküzdését. Az előzetes számítások szerint az ésszerű gazdálkodni ményeként a jövőben jól gondozott kisebb területről több zöldség' nak Miskolc ellátására, mint az elmúlt években. 14. fSfllfl lásad: A HOTEL NEM VALAMI jó benyomást keltett benne. Eleinte még csak elvegyült az örökké hősködő magyar diá­kok között, később azonban teljesen elidegenedett tőlük. Sehová nem ment velük, pe­dig váltig unszolták: — Gyere, öregem, ezt nem szabad ki­hagyni!... A vendégeskedésnek nagy keletje volt az első napok­ban. A szenzációra éhes new-yorkl diákságtól, de különö­sen a jobbmódú családoktól naponta érkezett meghívás. A fiúk kihasználták az alkalmat, s az ételért, italért viszon­zásul ontották magukból a kiszínezett történeteket, amelyek csak úgy csöpögtek a dús fantáziától. Rendszerint az volt a lefekvés előtti beszédtéma, hogy elfecsegték, mint mulatott Mrs. Hardy, vagy Mr. Baumann a történtek hallatán. „Kinyirásoknak, berezeléseknek” se sze­ri, se száma. S ahogy előadták...! Kissnek még a háta is borsózott a rémségektől. Hogy lehetnek ennyire elvetemül­tek! De hiába, ez most itt a divat, s ha igazán érvényesülni akar valaki, beszéljen — vagy hazudjon — ahogy csak tud. Kiss lehetőleg elkerülte ezeket a fennhéjízó, többnyire hazudozó diákokat. Esténként kikönyökölt az ablakba Nagy Alberttal, szomorúszemü mérnök-barátjával. Alig váltottak szót, hangtalanul bámulták a rohanó életet, a járdán nyüzs­gő, ezer színben csillogó áradatot, a neonfényben úszó rek­lámok tömkelegét. Mindez azonban csak a szemük előtt su­hant el — figyelmüket nem kötötte le. Gondolataik messze, •ezer és ezer kilométernyi távolságban kalandoztak. — Te... Laci... hallod? A kormány amnesztiát adott a disszidáltaknak. Március 31-ig haza lehet menni! Laci szíve nagyot dobbant. — Ne viccelj, Albert. Nincs nekem kedvem... — Nem vicc. Bizisten! — Honnan veszed ...? — Tudom. Biztosan tudom. (X. folytatás.) — ön Mister Kiss' — Igen kérem. K-is» 1 vagyok. Kihez van csém? — — Kövessen bennürj — De kérem? . • • mi célból? .., •— Ugyan — vitatkozott barátja —, hiszen itt mindenki azt beszéli és a sajtó is óriási címbetűkkel írja, hogy a ha­zatérőket felelősségre vonják. Lecsukják vagy ... — Mesebeszéd! Ide figyelj, Laci... Emlékszel arra a vöröshajű fiúra? Tudod. Olbendorfban... Nos, stikában hallgattam a Kossuth adót. Hallottam Sásdit. Ráismertem a hangjára. Ö volt az, tudod, aki mindig oly szomorú dalokat fújt a harmonikáján ... Nyilatkozott. Azt mondta, semmi bántódása nem esett. Sem neki. sem azoknak, akik vele együtt mentek haza. Csak azt kapnák el, aki csinált valamit. De az bolond lenne hazamenni. Mi viszont semmit nem csináltunk. Igaz? Csak eljöttünk... Miért?! Nos? Laciban vulkáni erővel tört fel a honvágy. Hirtelen megrohanták gyerekkori emlékei. Látta a kis mezítlábas fi­út, amint a faluvégről nagy csodálkozva bámulja az ózdi gyárkémények égbeszálló füstjét. Hová tűnik? — A füst, fiam? — magyarázta az apja, miután a térdére ültette. Nézd a pipámat. Ez is füstöl, ugye? Látod? Most nyisd ki az ab­lakot. Hopp!... elinalt. Hát a világnak is van egy ablaka, de nem ilyen pici ám, hanem óriási és azon keresztül kifúj­ja a szél, rriessze-messze, túl a Süveg-hegyen, még tán az Óperenciás tengeren Is túl... És ott semmivé lesz... — Kifújt a szél, az óceánon túlra és... és semmivé let­tem. Szegény apám. Most egyedül viszi a virágot a sírjára az édesanyám. Drága kicsi asszony... Mennyit bajlódott ve­lem. Hányszor mondta: — Majd ha te felnőssz, kisfiam" és sokat keresel, akkor én majd pihenni fogok. Nem csinálok semmit, csak ülök egész nap és sok, sok újságot meg köny­vet olvasok, télen meg a kályha mellett melegszem és kötök neked jó meleg zoknit. — Tél van. fázik a lábam — és még meleg zoknim sincs. Kaphatnék ugyan — dehát a könyöradomány hol marad az anyai gondoskodástól! De nagy szamár is voltam. Mi bajom volt nekem? Az állam segítségével kitaníttatott anyám, szép és jövedelmező mesterségem van. De miért és kinek dol­gozzak? És ha boldogulnék is, nem kínozna a gondolat, hogy elhagytam anyámat, akkor, amikor már támaszkodhatna rám! És a hazám? Vajon amerikainak nevelt engem a ma­gyar állam? Kinek tartozom? „A nagy világon e kívül nin­csen számodra hely...” Hát akkor mit keresek én Itt! Élet ez így? Nem, nem bírnám megszokni. Más lehet — én nem! A honvágy komoly betegség. Üres, üres, minden üres és cél­talan ... Hazamenni. Haza! Micsoda erő van ebben a szó­ban! — Mit tegyünk? — fordult Alberthez. A MÉRNÖK gondolkozott, majd megszólalt: — Pénzt kell szerezni. Mert vissza nem szállítanak, azt már tudhatod. Állást kellene vállalni... — És gondolod, hogy csakugyan nem lesz bajunk? — Nem. Nem hiszem ... Az én kezem és lelkiismeretem tiszta. Tévedtem, de nem vétkeztem. — Én sem ... — Hazamegyünk! Haza! Átölelték egymást. 19. — A maga idejében mindent meg fog tudni — ridegen az illető. ■ — De mégis, kik önök? Hogy így dirigálnak A magasabb férfi igazolványt vett elő. — Az F. B. I. nyomozói vagyunk. ­Laci lába földbe gyökerezett. Úristen! Mit tehetlf Albert kétségbeesetten nézett rá. — Mit akarnak a barátomtól?! — Az nem tartozik önre. Másnap reggel a hoteltgazgató kíséretében két férfi lépett a szobába. A magasabb Laci felé bökött. komor LACI EGY MODERNÜL berendezett irodában ül; Harris — később tudta meg, hogy a nyomozó csoport I — alá s fel sétált a szobában, a kezét hátra tette, rnej állt egy pillanatra, majd újabb és újabb kérdéssel zt a fiatalembert. — You speake english? Nem felelt. Értette a kérdést, hiszen elég jól rne? az iskolában angolul, de most egy világért séni ejtett el egyetlen angol szót. Hátha így jobban megtudja, bajuk vele. Ez alkalommal is tolmács közvetítette 3 k gatást. ‘ — Miért akart ön Ausztriából visszatérni M»®1 szagra? Hallgatott. — ön a vizsgáló bizottság előtt letagadta, hogy munista! — Nem. Én nem voltam párttag.,. — De a jelek szerint kommunista érzelmű! Mit feleljen erre? — Amikor Olbendorfból meg akart szökni, önr®l zőkönyvet vettek fel. Bécsben utánajártak az ügyéne*] kiderült... kiderült, hogy ön a DISZ-ben — furcsán e. a szót, valahogy így: Dé-Áj-Esz — titkári funkciót Miért tagadta le? . — Ezt nem kérdezték tőlem, és egyébként is azt hi*^ — önnek akkor is meg kellett volna mondania! togott a kis köpcös. — Én ... én azt hittem, hogy az nem bűn. A DIS»| lünk ifjúsági szervezet volt és ... — ... és kommunista szervezet! Vajon ki jelenthetett fel — töDrengett Laci, amikoí| lanatnyi szünetet tartott, a csoportfőn#* (FolytatjukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom