Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-11 / 187. szám
4 fiSZARMAOIARORSZAQ Vasárnap, 1357 Helyzetjelentés az épülő színházról Megkezdték az uj oldalépüíet falazást munkáit Amióta megkezdték a miskolci Nemzeti Színház átépítését, a kívülállók közül bizony kevesen látják azt az erőfeszítést és gondos munkát, amelyet az ott dolgozó építőmunká- sok, kőművesek, ácsok és segédmunkások, valamint műszaki dolgozók végeznek. Az épület utcai homlokzata még ma is sértetlen, csupán a hátsó részen, az új színpad felől látható, hogy a színház átalakítás alatt van. Aki végigjárja az óriási épület helyiségeit — minden emeleten új, vagy részben felújított falakat lát. — Eddig bent az épületben dolgoztak derék munkásaink — mondja Andrási Károly építésvezető. — Első feladatunk a biztonsági óvintézkedések végrehajtása volt. Az öreg kőfalakat meg kellett erősíteni, máshol »kiváltottuk« azokat és vagy alá- faláztunk, vagy a kiváltással több helyiséget vontunk egybe — o terveknek megfelelően. — Napjainkban milyen készültségi fokot értek el a régi épület építési munkálataiban? — Sokkal kedvezőbb a készültségi fok, mint gondolnánk. 70—75 százalékban a régi épületben már elvégeztük az építési munkálatokat. Szilárdan állnak a falak és most már a belső munkálatok végzése van hátra. Az építésvezető ezután örömmel közölte: — Ma reggel megkezdtük az új oldalépület falazást munkáit is. Ez különösen öröm számunkra, hiszen addig nem kezdhettük el, amíg a régi épület erősítése, omló falainak kiváltása meg nem történt. Az új oldalszárny ugyanis a nyugati homlokzat mellé épül és alapja mélyebbre nyúlik a régi alapnál. (Ez már tökéletes alsó- és oldalszigetelést is kap, ami a régi falnál ismeretlen fogalom volt, azért volt nedves az épület fala.) Megtudtuk még azt is, hogy eddig a beruházási összegből mintegy másfélmillió forintot használtak fel. Eddigi hatalmas munkájukra jellemző: négyezernégyszáz köbméter törmeléket szállítottak el! A sok törmelék igazolja azt az állítást, hogy a színház átépítése halaszthatatlan feladat volt. Az alapozás érdekessége, hogy a pincetömb kiemelése során kőfalakat találtak, ami a múzeumi szakemberek szerint régi miskolci település nyoma. (Egyébként a múzeum vezetői gyakran megjelennek az építkezésen, de ha az építők találnak valami régi nyomot, azonnal értesítik a múzeumot.) „Hiánycikk“ — ami veszélyezteti a tervek teljesítését... Az építkezés anyagellátása eddig a nehézségek ellenére is — kielégítő volt. Köztudomású azonban, hogy a színház modern forgószínpadot kap. ami nagymennyiségű vasanyagot vesz igénybe. Az új színház egyik legérdekesebb és legértékesebb része a színpad lesz. Korszerűségére jellemző, hogy modernebb lesz a Magyar Néphadsereg Színháza színpadánál és megközelíti több külföldi színház színpadát. Ugyanis a színpadi teljesítmény elérhető nagyságát az alapterülettel és a zsinórpad magasságával szokták mérni. A hallei nemzeti színházé például 20 méter — a miskolci színházé 22,20 méter lesz. Most azonban ez a nagyszerű terv veszélyben forog, mert nem akad olyan szerv, amely biztosítaná a 4 vagon idomacélt az építkezéshez, illetve a szerkezetet készítő budapesti felvonógyárhoz. Eddig sem a felvonógyár, sem pedig az építtető nem tudta beszerezni a vasat. Ezért az építkezés dolgozói, vezetői kérik a diósgyőri és az ózdi kohászati üzemeket, hogy segítsenek itt helyben az idomacél elkészítésében. Bármelyik üzem vállalja — megfelelő térítés ellenében — a legyártást, úgy a nagyközönség, mint a színház művészei hálásak lesznek érte. A méretkimutatást bármikor a gyártó üzem rendelkezésére tudják bocsátani. A terv szerint a szerkezet szerelését október elején kell megkezdeni, de hogy sikerül-e? — ez a nehézipari üzemek lelkiismeretes munkájától függ. JHalász József elvtárs Kossuth-dijast, kétszeres sztahanovista elektroműszerész ári1®? 8-án délelőtt munkahelyén tragikus baleset során meghalt. J j Juhász József elvtárs személyében hű kommunistát krij ' utolsó útjára. Fiatalon hagyta itt szeretett családját, szüleit. get és kislányát. Negyven éves volt. Nagy szorgalommal dóira munkahelyén, mint kiváló képességű szakmunkás. Szakmai taJf tapasztalatát mindig átadta fiatalabb munkatársainak, több üs|if nevelt sztahanovista szakmunkás sá. A párthoz való hűséget már a szülői háznál megtanulta, apja 1912. óta aktivan résztvesz a baloldali munkasmozgale* ö maga az ellenforradalom alatt is nagyszerű tanujelét adta > munlsta odaadásnak. Még tombolt az ellenforradalom, mikor elvtársával együtt hozzákezdett a pártszervezéshez. Megilletődve búcsúzunk Juhász József elvtárstól, hm'*1-» munkatársai, akik együtt dolgoztak vele a Mezőgazdasági G,f vitó Vállalatnál, búcsúznak elvtársai, ismerősei. Juhász elvtárs temetése 12-én, hétfőn délután fél öt órakor a Mindszenti temetőben. Az építésvezetőség előrelátó, gondos munkát végez JBORSODI GYULA rDúJicL Dús volt és oly piros a virág! Egy kicsit még föl, jövőbe nézett, S egy kicsit már föld felé húzta gyönyörű fejét az őszi végzet. Augusztus lángja fűrösztötte szilánk szirmait zuduló árban. Virágfalucskák tornya volt ő, S kongatta szerte: Nyár van! (Nyár van! Amikor a színház átépítését megkezdték, voltak, akik aft mondották: olyan épület ez, hogy nem is tudják hol elkezdeni a bontást és az átalakítást. Nos, ma már a pesszimistákéra cáfolnak a tények. Igen gondos 2 és előrelátó munka folyik az építke- Z zésen. Az építkezés fiatal vezetője, ♦ Andrási Károly, valóságos parancs- jnoka a munkahelynek. Parancsnok, ♦ méghozzá olyan, aki mindig katonái ♦ között van. Egy ilyen nagy épületében állandóan résen kell lenni az ♦ építésvezetőnek. Nem csupán mun♦ kavédelmi szempontból, hanem fő♦ leg a gazdaságos termelés szempontújából. A Klibán ácsbrigád, az Újvári ♦ kőművesbrigád, s nem utolsó sorban ‘ a műszaki munkát segítő Neubauer Sándor és Bihari Károly kitűzők — munkájuk legjavát adják a színház mielőbbi felépítéséért. Mondhatnánk úgy is, hogy több mint lelkiismeret az, amit itt végeznek az emberek, ezer veszély közepette. NÉMAHEGY Estefele már őszi szellők ülnek a fákra, s míg mesél a kert, A fű közt fázó kis bogárnak , betakarózni egy-cgy szirmot ejt. Drága virág! Napfény rózsája, melengessenek szép, nyári vágyak! — Aki tehozzák úgy hasonlít, elnevezem most Dáliának. Z Az előrelátás jó példája az is, Zhogy a téli munkaterületek jórésze Zmár biztosítva van a régi épületben. JA színház tehát télen is épül és re- íméljük, még több munkaerővel, ami- ívei bizony ma szűkölködnek, mert Zkülönösen segédmunkás van kevés, í Az építők munkáját nézve, a helyezet biztató. Győzni fog az emberi ♦ akaraterő, mert így kívánják a vá- ”ros kultúra után szomjazó, szórakozom, művelődni vágyó lakói. A Szarvas Miklós A Miskolc felől Sá- toraljaújhelybe futó országút mentén van egy furcsa hegy. Mintha egy lépéssel kilépett volna a hegyaljai hegyek gyönyörű sorából, s el akarna szakadni a szőlőtőkékkel ékes szomszédaitól. Különös a neve is: Némahegy ... Hát igen, néma, mint szomszédja a Várhegy, Koporsóhegy, Orémusz, Bog- lyoska ... Pedig ha szólni tudna, de sok mindenről beszélhetne! Ve- rejtékes szőlőrobotokról, bordézsmákról, magyar és lengyel urak szüreti vígasságairól a Viókán, Köveshegyen. Dagadt erszényű bor- kupecek zsíros üzleteiről, aztán egy csárdáról. a hires némahegyi csárdáról, amely nan- pal kihalt, néma volt, csak éjszakára lopakodtak elő vendégei: a Bodrogköz nádasai, mo- rotvái közül az üldözött betyárok, meg a túlsó erdőrengetegböl a bujdosó szegénylegények. Hirhedt tartozéka volt a halálkanyair is, ahol sok emberi ' élet pusztult el a letűnt évtizedek alatt gépkocsi- szerencsétlenség következtében. Egy kiugró sziklaóriás ráterpeszkedett az országúira. .4 régi világ tehetetlen volt vele szemben, ezért a némahegyi halálkari yar bőségesen megszedte a maga áldozatait minden esztendőben. De most ennek vége. Eltűntek a borkupecek, eltűnt a csárda, híre- hamva sincs a halálkanyarnak. Az országút sem kígyózik többé, hanem mint valami ezűstszalag, nyílegyenesen fut keresztül a Némahegy testén. Mert robbantják, vágják, szabdalják ezt az útban levő töméntelen kőóriást. A felét már le is metszették, s a pompás, aszfaltozott új országutat beleékelték a hegy közepébe. Két. oldalán fejtő- és őrlőgépek csörömpölnek, s köröskörúl mri mennyiségű Wjjí ke andezit a magasba. A két tehergépW] ják körül, és **" a kemény köw a megyébe, kárt, akadályt r azt most fordítjuk: uMP dagodö éleiül ereit építjük így változott világ itt a t'*1 táján. Csak cS hires borház,11 * vár maradt szomszéd sáffi&Jk tűnődik rozzanj kával az idők No. meg mag®* hegy őrzi n né* két. De már o* oldalával. Üs sem hagyunk *• Robbantjuk, *■ szabdaljuk, <ioní| tart belőle. Mt változtassuk érté a vidék arculatát- öreg Némaheayet kánk közben á rűen 1 élretcljtr Htunkból... .1 HEGYI NI Kombinált vetés-forgós termelés 700 hold öntözéses területen A Nagymiskólci Állami Gazdaságban megkezdték 260 hold 12 árpa után maradt here elárasztását. Erről a területről még az ideB dankint 6—7 mázsa száraz, úgynevezett csikóherét várnak. A gazdi Sajó, a Hernád és a Hejő vizével összesen 700 holdat öntöz, s kezdték meg az egyoldalú zöldségter mesztés után a kombinált vw gós termelést. Eddig ugyanis szinte megoldhatatlan gond volt a gonos trágyaszükséglet biztosítása. A jövőben a pillangós terme« ezzel együtt a saját szarvasmarhaállomány növelése elősegíti a ner leküzdését. Az előzetes számítások szerint az ésszerű gazdálkodni ményeként a jövőben jól gondozott kisebb területről több zöldség' nak Miskolc ellátására, mint az elmúlt években. 14. fSfllfl lásad: A HOTEL NEM VALAMI jó benyomást keltett benne. Eleinte még csak elvegyült az örökké hősködő magyar diákok között, később azonban teljesen elidegenedett tőlük. Sehová nem ment velük, pedig váltig unszolták: — Gyere, öregem, ezt nem szabad kihagyni!... A vendégeskedésnek nagy keletje volt az első napokban. A szenzációra éhes new-yorkl diákságtól, de különösen a jobbmódú családoktól naponta érkezett meghívás. A fiúk kihasználták az alkalmat, s az ételért, italért viszonzásul ontották magukból a kiszínezett történeteket, amelyek csak úgy csöpögtek a dús fantáziától. Rendszerint az volt a lefekvés előtti beszédtéma, hogy elfecsegték, mint mulatott Mrs. Hardy, vagy Mr. Baumann a történtek hallatán. „Kinyirásoknak, berezeléseknek” se szeri, se száma. S ahogy előadták...! Kissnek még a háta is borsózott a rémségektől. Hogy lehetnek ennyire elvetemültek! De hiába, ez most itt a divat, s ha igazán érvényesülni akar valaki, beszéljen — vagy hazudjon — ahogy csak tud. Kiss lehetőleg elkerülte ezeket a fennhéjízó, többnyire hazudozó diákokat. Esténként kikönyökölt az ablakba Nagy Alberttal, szomorúszemü mérnök-barátjával. Alig váltottak szót, hangtalanul bámulták a rohanó életet, a járdán nyüzsgő, ezer színben csillogó áradatot, a neonfényben úszó reklámok tömkelegét. Mindez azonban csak a szemük előtt suhant el — figyelmüket nem kötötte le. Gondolataik messze, •ezer és ezer kilométernyi távolságban kalandoztak. — Te... Laci... hallod? A kormány amnesztiát adott a disszidáltaknak. Március 31-ig haza lehet menni! Laci szíve nagyot dobbant. — Ne viccelj, Albert. Nincs nekem kedvem... — Nem vicc. Bizisten! — Honnan veszed ...? — Tudom. Biztosan tudom. (X. folytatás.) — ön Mister Kiss' — Igen kérem. K-is» 1 vagyok. Kihez van csém? — — Kövessen bennürj — De kérem? . • • mi célból? .., •— Ugyan — vitatkozott barátja —, hiszen itt mindenki azt beszéli és a sajtó is óriási címbetűkkel írja, hogy a hazatérőket felelősségre vonják. Lecsukják vagy ... — Mesebeszéd! Ide figyelj, Laci... Emlékszel arra a vöröshajű fiúra? Tudod. Olbendorfban... Nos, stikában hallgattam a Kossuth adót. Hallottam Sásdit. Ráismertem a hangjára. Ö volt az, tudod, aki mindig oly szomorú dalokat fújt a harmonikáján ... Nyilatkozott. Azt mondta, semmi bántódása nem esett. Sem neki. sem azoknak, akik vele együtt mentek haza. Csak azt kapnák el, aki csinált valamit. De az bolond lenne hazamenni. Mi viszont semmit nem csináltunk. Igaz? Csak eljöttünk... Miért?! Nos? Laciban vulkáni erővel tört fel a honvágy. Hirtelen megrohanták gyerekkori emlékei. Látta a kis mezítlábas fiút, amint a faluvégről nagy csodálkozva bámulja az ózdi gyárkémények égbeszálló füstjét. Hová tűnik? — A füst, fiam? — magyarázta az apja, miután a térdére ültette. Nézd a pipámat. Ez is füstöl, ugye? Látod? Most nyisd ki az ablakot. Hopp!... elinalt. Hát a világnak is van egy ablaka, de nem ilyen pici ám, hanem óriási és azon keresztül kifújja a szél, rriessze-messze, túl a Süveg-hegyen, még tán az Óperenciás tengeren Is túl... És ott semmivé lesz... — Kifújt a szél, az óceánon túlra és... és semmivé lettem. Szegény apám. Most egyedül viszi a virágot a sírjára az édesanyám. Drága kicsi asszony... Mennyit bajlódott velem. Hányszor mondta: — Majd ha te felnőssz, kisfiam" és sokat keresel, akkor én majd pihenni fogok. Nem csinálok semmit, csak ülök egész nap és sok, sok újságot meg könyvet olvasok, télen meg a kályha mellett melegszem és kötök neked jó meleg zoknit. — Tél van. fázik a lábam — és még meleg zoknim sincs. Kaphatnék ugyan — dehát a könyöradomány hol marad az anyai gondoskodástól! De nagy szamár is voltam. Mi bajom volt nekem? Az állam segítségével kitaníttatott anyám, szép és jövedelmező mesterségem van. De miért és kinek dolgozzak? És ha boldogulnék is, nem kínozna a gondolat, hogy elhagytam anyámat, akkor, amikor már támaszkodhatna rám! És a hazám? Vajon amerikainak nevelt engem a magyar állam? Kinek tartozom? „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely...” Hát akkor mit keresek én Itt! Élet ez így? Nem, nem bírnám megszokni. Más lehet — én nem! A honvágy komoly betegség. Üres, üres, minden üres és céltalan ... Hazamenni. Haza! Micsoda erő van ebben a szóban! — Mit tegyünk? — fordult Alberthez. A MÉRNÖK gondolkozott, majd megszólalt: — Pénzt kell szerezni. Mert vissza nem szállítanak, azt már tudhatod. Állást kellene vállalni... — És gondolod, hogy csakugyan nem lesz bajunk? — Nem. Nem hiszem ... Az én kezem és lelkiismeretem tiszta. Tévedtem, de nem vétkeztem. — Én sem ... — Hazamegyünk! Haza! Átölelték egymást. 19. — A maga idejében mindent meg fog tudni — ridegen az illető. ■ — De mégis, kik önök? Hogy így dirigálnak A magasabb férfi igazolványt vett elő. — Az F. B. I. nyomozói vagyunk. Laci lába földbe gyökerezett. Úristen! Mit tehetlf Albert kétségbeesetten nézett rá. — Mit akarnak a barátomtól?! — Az nem tartozik önre. Másnap reggel a hoteltgazgató kíséretében két férfi lépett a szobába. A magasabb Laci felé bökött. komor LACI EGY MODERNÜL berendezett irodában ül; Harris — később tudta meg, hogy a nyomozó csoport I — alá s fel sétált a szobában, a kezét hátra tette, rnej állt egy pillanatra, majd újabb és újabb kérdéssel zt a fiatalembert. — You speake english? Nem felelt. Értette a kérdést, hiszen elég jól rne? az iskolában angolul, de most egy világért séni ejtett el egyetlen angol szót. Hátha így jobban megtudja, bajuk vele. Ez alkalommal is tolmács közvetítette 3 k gatást. ‘ — Miért akart ön Ausztriából visszatérni M»®1 szagra? Hallgatott. — ön a vizsgáló bizottság előtt letagadta, hogy munista! — Nem. Én nem voltam párttag.,. — De a jelek szerint kommunista érzelmű! Mit feleljen erre? — Amikor Olbendorfból meg akart szökni, önr®l zőkönyvet vettek fel. Bécsben utánajártak az ügyéne*] kiderült... kiderült, hogy ön a DISZ-ben — furcsán e. a szót, valahogy így: Dé-Áj-Esz — titkári funkciót Miért tagadta le? . — Ezt nem kérdezték tőlem, és egyébként is azt hi*^ — önnek akkor is meg kellett volna mondania! togott a kis köpcös. — Én ... én azt hittem, hogy az nem bűn. A DIS»| lünk ifjúsági szervezet volt és ... — ... és kommunista szervezet! Vajon ki jelenthetett fel — töDrengett Laci, amikoí| lanatnyi szünetet tartott, a csoportfőn#* (FolytatjukJ
