Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-11 / 187. szám

Vasárnap, 1957. augusztus II. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 Leplezzük le a gazdasági kártevéseket Tilos pálinkafőzés és borhamisítás miatt több személy ellen eljárást indított a pénzügyőrség TEHENÉSZEK Nehéz munka a tehenészeké TÁRSADALMUNK fejlődésének, az életszínvonal emelkedésének egyik alapfeltétele a gazdasági rend, amelynek szoros tartozéka, hogy az állampolgárok teljesítsék azt a kötelezettségüket, amelyet a társadalom ki'hez-kihez mérten, teherbírásához képest rá ró. E kö­telezettségbe beletartozik többek között a bor adózása, a pálinka­főzés adózása. Minthogy az utóbbi időben a szabálysértések elkövetése e téren igen elszaporodott, szüksé­ges, hogy megjavítsák az ellenőr­zést és ebbe bevonják a társadalom minden tagját. Egyik legsúlyosabb szabálysértés a borhamisítás. A tokaji borok világviszonylatban is hírnevet sze­reztek a magyar parasztnak. Vala­mikor a szőlőtulajdonos büszke volt e hírnévre, amely természetes több­let anyagi bevételt jelentett a szá­mára. Ma azonban egyesek nem törődnek sem a hírnévvel, sem a saját becsületükkel, sem pedig azzal, hogy a híres tokaji borokat kotyvalékká alakítsák. Az elmúlt hónapokban a bornak vízzel és cukorral való keverése és műbor készítése miatt a megye pénzügy­őrei 47 személy ellen indítottak el­járást. Többek között Regős Her­manne tolcsvai lakos 1192 liter, Varga Györgyné tolcsvai lakos 261 liter, Prokop Tibor sátoraljaújhelyi lakos 330 liter, ifj. Pávási József erdőhorváti lakos 357 liter. Barna László sátoraljaújhelyi lakos 112 liter, Bagosi László olaszliszkai lakos 382 liter, Majer János bod- rogkeresztúri lakos 236 liter, Cs. Tóth Lajosné mádi lakos 260 liter, Pogány Benjámin 200 liter bort kevert össze vízzel, cukorral, vagy készített műbőrt és értékesíteni akarta azt, mint például Bagosi László olaszliszkai lakos, aki a bod- rogkeresztúri földművesszövetkezet­nek akarta eladná cukorral és víz­zel hamisított borát. Igen sok eset­ben cukrozott bort szállítanak be Borforgalmi Vállalathoz is azért, hogy a megemelt Malligand-fok többletbevételt jelentsen. Ez a spe­kuláció nemcsak a tokaji gazdák és a borok jó hírnevét rontja, hanem egészség szempontjából is igen ká­XOlS, SÚLYOS SZABÁLYSÉRTÉS az adótnélküli vásárlás és spekuláció, amelyre dr. Nezvál Ferenc igazság­ügyi miniszter elvtárs is felihívta a figyelmet. E megállapítást me­gyénkben az alábbi esetek igazol­ják. Az elmúlt hónapokban a pénz­ügyőrség 810 alkalommal indított eljárást bor-rejtés, adónélküli meg­vásárlás és spekuláció miatt. A fenti kártevései? csaknem 1,000.000 forint kárt jelentettek volna a nép­gazdaságunknak, ha a pénzügyőr­ség nem deríti fel. A fenti esetek közül kiemelkedett Koncz Kornélia hejőcsabai lakos 1899 liter bor adó- nélküli vásárlása és eladása, mely- lyel 12.21 forintot vont el az állam­tól. Pogány Benjámin 1075 liter bort vásárolt, melynek adója 4300 forint. Gombári József kazincbar­cikai vonatkísérő szinte kocsmát nyitott a lakásán. 3291 liter bort vásárolt meg adó nélkül és így 19.746 forinttal károsította meg a népgazdaságot. Szomorú, hogy egyes vállalatok és azok alkalmazottai nem küzdenek az ilyen kártevések ellen, sőt egyes esetekben közvetve vagy közvetle­nül maguk is elősegítik, pedig az italozás nem javítja a munka- fegyelmet. Például Kazincbarcikán a Vegyikombinátnál a munkás- tanács utasítására hozott 1000 liter bort adó nélkül, vagy például a 31. sz. Autóközlekedési Vállalatnak két dolgozója 1300 liter bort hozott és mért el, melynek az adója 7800 forint volt. MÁSIK ELTERJEDT gazdasági bűnözés a tilos pálinkafőzés Ez nemcsak hatalmas összegű forgalmi adót von el, hanem a nemzetgaz­daságnak és a lakosságn' is zavart okoz, ugyanis a nehéz időkben az állam még behozatal által is igye­kezett biztosítani a cukorfogyasz­tást, hogy legyen a gyerekek és a felnőttek részér" A tilos pálinka­főzők és a bort cukrozok ezt az el­látást is zavarták. Az elmúlt hó­napban a pénzügyőrség 179 tilos pálinkafőző készüléket foglalt le. E tilos pálinkafőzők nemcsak ma­guknak főztek, hanem a gyárak és a bányákat is fizetés napokon igye­keztek ellátni az egészségre ártal­mas, meg ne.u finomított pálinká­val. Móka „1 András boldogkővár­aljai lakosnál — utóbbi években hét alkalommal kellett eljárást in­dítani pálinkafőzés miatt. Ugyan­csak ilyen notóri pálinkafőző Ta­kács Gyula tiszaladányi lakos, ahol legutóbb egy hatvan literes, Fehér Károlyné tokaji lakos, ahol egy hatvan literes oálinkafőző készülé­ket foglaltak le cukorból való főzés miatt. Házi Jánosné perec esi lakos egymásután két alkalommal főzött cukorból pálinkát és 2600 forintot vont el az államtól. Hoca József bogácsi lakos a 200 literes üstön nemcsak magának, hanem a falu lakosainak is főzött. Nagy Tiborné olaszliszkai lakos 130 litert., Pintér György tolcsvai lakos 140 liter, Szé­kely Béla karosi lakos 94 liter pá­linkát főzött tilosán. Beme Vendel szomolyai lakos egy 100 literes üstön való főzéssel többezer forint­tal károsította meg az államot. Tóth Lajos amóti lakos egyszerre két üsttel főzött pálinkát. Tóth Fe­renc sárospataki lakosnál 90 liter cukorcefrét és 52 liter pálinkát, Kapusi Ferenc ózdi lakosnál 267 liter cukorcefrét és tilos pálinkafőző készüléket foglalt le a pénzügyőr­ség. De sorolhatnánk még tovább az ilyen nagyméretű kártevéseket. AHHOZ AZONBAN, hogy a pénzügyőrök sikeresen tudjanak dolgozni, a gazdasági kártevők le­leplezése terén szükséges a taná­csok, a társadalmi szervek és a be­csületes dolgozók támogatása, mert végső soron valamennyi dolgozó megérzi az ilyen kártevések kihatá­sait. Azon túlmenően, hogy az ilyen szabálysértések, spekulációk anyagilag is kárt okoznak az állam­nak, elősegíti a spekulációt, a ren­detlenséget más területen is, mint például az élelemmel való spekulá­lásnál, mert a gazdasági bűnözők — 'ha hagyják őket, területeiket igen gyakran, változtatják. Éppen ezért összefogva kell harcolná elleniük^ Lisóczki András, a bodrogközi ál­lami gazdaság páterhomoki tehené­szetének brigádvezetője éveken át állatorvosi szaksegéd volt. A létszám- csökkentés során került jelenlegi be­osztásába, de itt is nagy kedvvel és lelkesedéssel dolgozik. A 168 darab­ból álló tehénállomány szakszerű gondozása az ő felelősségére van bízva. No, persze nem egyedül végzi ezt a nehéz és felelősségteljes mun­kát, hanem a tehenészbrigád tagjai­nak segítségével. — Nem könnyű a tehenészek munkája, — mondja Lisóczki elvtárs. Kora hajnaltól késő estig az állatok mellett kell lenni. Egy-egy tehenész­re 16 tehén van bízva. Etetni kell, fejni és tisztántartani. \ — Csurog rólam a veríték, mire mind a 16-nak kihordom a takar- mányosból a szecslcát, — szólal meg az istállóajtóban álló ifjú Bodrovics József tehenész. Ahogy belépünk Lisóczki elvtárs­sal a hosszú istállóba, lassan körénk gyűlnek a tehenészek. Éppen most végeztek az etetéssel és készülődnek a fejéshez. Legtöbbjük erőteljes fia­talember, egy-két idősebb van csak köztük. Nőt egyet sem látunk. v— Nem asszonynak való munka ez — jegyzi meg Tresánszki József takarmányos. Nem mondom, ha gé­pesítve volna a takarmány szállítás, meg a trágyahordás...) de így, ami­kor háton kell hordani végig az is­tállón a szecskát ... — De hiszen itt az iparvágány az istálló közepén? — Nem ér az semmit, ha a csillét nem lehet végigtolni rajta. Hat em­bernek is neki kell rugaszkodni, míg elindul. Teljesen át kellene építeni az egész istállót, a vályúkat középre és közéje az iparvágányt új csillék­kel, villanymotorral Ezek az emberek nem idegenked­nek a gépesítéstől, sőt arról pa­naszkodnak, hogy leevés a gép. Tud­ják, hogy milyen nehéz munkától kímélné meg őket. Keserűen panasz­kodnak a fejőgépekre is. Nem azért hogy van, hanem azért, hogy a 22 darabból csak tíz üzemképes, a töb­bit alkatrész hiányában nem tudják használni. Pedig de örülnének, ha va­laki beszerezné a hiányzó gumikat és szelepeket! Szóbakerülnek a fejési eredmé­nyek. Az istállóátlag hét liter. Ez ugyan csak közepes eredményt mu­tat, de mivel több tehén áll borja- zás előtt, leromlik az átlag. Viszont a tehénállomány 60 százaléka tíz li­teren felül ad tejet. Több olyan te­hén van, amelyik megadja a napi 20 liter tejet is. Ifj. Bodrovics József, a legjobb tehenészek közé tartozik. Az elmúlt hónapban 16 tehéntől 4600 li­ter tejet fejt. Két tehene: a Cinkos és a Narancs a 20 litert is megadja. Itt dolgozik testvére, Bodrovics An­tal is, akinek a napi fejési átlaga 11 liter. Vannak idősebb tehenészek is. Lackó Józsi bácsi 55 éves. Azt mond­ják róla, hogy a tehenek mellett született, ott is nevelkedett fel. Waldbott báró idején fejősgulyás volt. Igaz, akkor még nehezebb volt a sorsa, ő volt a béres, takarmány os, fejős is egyszemélyben. Akkor még nem volt gépi fejés, sem munkaruha, meg fehér köpeny. Abban az időben nőtt a karjára az erőltetéstől egy gyereköklömnyi gumó. A tehenészek között a legnehezebb munkát Ra- bóczki János végzi, ö már Pavletics- uraság idején is itt dolgozott a pá­terhomoki gazdaságban. Most 15 te­hén és 9 tenyészbika gondozását vállalta. Ez sok egy embernek. A bikákat senki nem akarta elvállalni, mert veszélyesek. Neki van egy ido­mított kutyája, —- ketten megbir­kóznak a bikákkal. Azt mondják, a havi 3 ezret is megkeresi. A tehenek takarmányozásáról Li­sóczki elvtárs elmondja, hogy már rég bevezették az egyedi takarmá­nyozást. Minden tehén megkapja a 9 liter tej termeléséhez szükséges ta­karmányt. Azok a tehenek, amelyek 9 literen felül tejelnek, minden liter tejre 40 deka abrakot kapnak. »Szá­járól fejik a tehenet« — mondják a tehenészek. De az etetés mellett az állat tisztántartása, a lelkiismeretes gondozás is fontos. Tudják ezt a pá- terhomoki tehenészek, nincs is nősz a munkájukra. A tejházban Két csinos kislány, Kapitány Pi- roska és Balogh Margitka szorgal­masan mossák a tejeskannákat és fejőgépeket. Naponta mintegy 1100 liter tejet kezelnek le. Felelősségtel­jes munkát végeznek. Munkájuk leg­főbb követelménye a tisztaság. A te­jeskannákban nem maradhat idegen anyag, mert megsavanyodik a tej. Ez az idén még egyetlen egyszer sem fordult elő, ami lelkiismeretes mun­kájukat bizonyítja. Pedig nem köny- nyű munka, naponta háromszor sze­parálni a tejet, emelgetni a nehéz kannákat és többször elmosni hideg- meleg vízben. Mégsem panaszkodó nak, pedig a keresetük sem nagy. A prémiummal együtt még az ezret sem éri el. — Nem rossz munka ez, csak meg kell szokni — mondja mosolyogva Kapitány Piroska és hozzáteszi: csak az a baj, hogy vasárnap is itt kell lenni, meg minden este. Pedig az este a legfontosabb. Akkor jön a le­gény . . s Itatásos borjúnevelés — Borjútemető lesz itt, nem borjú* nevelő, — mondta másfél évvel ez­előtt Kendi Lászlónak a gazdaság ál­latorvosa, amikor megtudta, hogy meg akarja valósítani az itatásos borjúnevelést. A jóslat nem vált be* S ez Kendi elvtárs lelkiismeretes, odaadó munkájának köszönhető, ö maga szerényen így beszél munka* járói: —- öt évig dolgoztam a járási ha* nácson, mint állategészségügyi fel* cser. A múlt év áprilisától dolgozom itt. Megtudtam, hogy a gazdaságban 1951—52-ben már próbálkoztak ita­tásos borjúneveléssel, de eredmény­telenül. Én azt mondtam az hgazga* tónak: bízzák rám a borjakat, fel* nevelem Őket. Tudtam, mire vállal* kozom. Ez a munka áldozatot, pon­tosságot, lelkiismeretességet követeli Egy elhanyagolt helyiségben kezd* tem 18 borjúval. A kisborjak nyolc-* napos korukban kerülnek ide any* jüktól. Itt speciális módszerrel ne* véljük őket. Négy hétig teljes tejet itatunk velük. Ezt azonban előzőleg pasztőrizáljuk, majd 38 fokra •= test- hőmérsékletre hűtjük.- Nagyon fon* tos a tej hőmérsékletének és az vta* tási idők betartása* mert a borjú kéé nyes jószág. Bármilyen csekély rend* ellenességre reagál Négyhetes komló után fölözött tejet itatunk a borjak* kai, egészen 16 hetes korig* Ekkor, már szálastakarmányt és abrakot tó kapnak. A borjak általában Iß hetes| korban kerülnek el tőlünk* — Mi az előnye az itatásom borjúé nevelésnek? Először is a borjú nem rongálj« az anyja tőgyétbeteg tehéntől egész* séges utódokat nevelhetünk* mivel a borjú nem az anyja tejét fogyaszt* ja, illetve hogy pasztőrizáltan kapja a tejet, s végül igen sok teljes tejet nyerhetünk azáltal, hogy a borjúval a negyedik hót után fölözött tejet itatunk. Kendi elvtárs olyan szeretettet és hozzáértéssel beszél munkájáróll* hogy aki halijai tó kedvet kap hozzá* Lisóczki elvtárs megjegyzi* hogy mielőtt brigádvezető lett* ő is itt dolgozott Kendi elvtárssál és megkedvelte a borjúnevelésti Ered* ményes és lelkiismeretes rrmnkdjukast bizonyltjai hogy a múlt év áprilisán tói ide került 250 borjúból csupán 2 pusztult éli az tó alkati gyengeség miatt. Megyei viszonylatban a mű* sodik helyen állnak az itatásos bor» júnevelés terén* Kendi élvtárs jó munkájáért pénzjutalmat is kapott* Az állatorvos pedig megelégedéssel nyilatkozik munkájáról* Csak egy kérése van: az állami gazdaság ve* zetői részesítsék nagyobb támogatás* ban. Gondoskodjanak arról, hogy az eléggé elhanyagolt állapotban Jévd borjúistállót mielőbb rendbehozzák* SZEMES TSTVÁTf Érdekes jellemvonása van az őszülő Szigeti Gézá­nak. Rendkívül szerény. A munkát, bármily nagy le­gyen is az, kötelességnek tartja. Hőstettében —• amely­ről szó lesz — nem lát semmi különöset. Csak egy fo-> pálmát ismer — kötelesség. 1919-ben, az édesanya keserű özvegyi kenyeréből fókorát letört a kegyetlen sors. A család egyedüli ke­nyérkeresője, Géza, 21 éves testvérbátyja hirtelen meg* halt. A vasút vette el életét. Mozdonyvezető volt. Hat* van állomásnál következett be a szörnyű tragédia. Szol* gálát közben megemelte magát, s érpattanás után meg* halt. Kenyérkereső nélkül maradt az anya és ser- miő fia. A bánkódás, a jövőtől való félelem ágyba kényszer hitette az anyát. Nemsokára a sors vasmarka megbé* nította a fiaiért oly sokat aggódó édesanya szívét is. Árván maradt Szigeti Géza. Egyedül, elhagyatot* lan bolyongott a nagyvilágban. Mit tegyen? Az élet melyik útján induljon? S a legnehezebbet választotta, melynek kiindulásánál ez a tábla áll: a munka, a be­csület útja. Alkalmi munkából tengette életét. Keserves ke­nyér volt, de kellett. Végre, 21 esztendős korában, ál­landó munkához jutott. Bátyja nyomdokaiba^ lépett. Vásutas lett. A miskolci fűtőház mozdonyjavító cso­portjában dolgozott, mint lakatos. Mesterei s munka­társai már kezdetben is megbecsülték. Az ügyes, szor­galmas fiú gépét, a tüzes vasparipát úgy szerette, mint ifjú a kedvesét. Nem is titkolta vágyát: mozdonyvezető szeretnék lenni — mondogatta sokszor. S egyszer hivatták az irodába a főnökhöz. Na, Géza, akarsz-e mozdonyvezető lenni? *** kérdezték tőle. Habozás nélkül felelte: e- Akarok! * A tűzparipa úgy engedelmeskedett neki, mint a ke* zesbárány. 1933-ig tehervonatokat továbbított Egerből, Gyöngyösről, Bar ciháról. 1933-ban új masinát kapott, új beosztással: a Miskolc és Budapest között közleke­dő gyors- és személyvonat masinisztája lett. Azóta min­den másnap megteszi ezt az utat. Éjjel-nappal. Cserző szélben, égető napsütésben, dermesztő hófúvásban. Ott áll a vezénylő kar mellett, figyeli a pályát, mert em­berek életét bízták rá. * Sok-sok kedves élménye van mozdonyvezető korú* hói. A legkedvesebb, amely nem is élmény, hanem sok­kal több, 1956 novemberében történt. A vasutforgalom a legtöbb útvonalon szünetelt. Ám Miskolcon Szigeti Géza s a többi kommunista vasutas nem hagyta el­aludni a mozdonykazánok tüzét; vitték a vonatot, to­vábbították az életet adó szenet, az élelmet a városnak és hozták munkába a diósgyőri dolgozókat. Este, negyed hatkor a 443-as számú személyvonat szabályosan elindult Miskolc állomásról. Ólmoseso esett. Borult volt az ég, borús a hangulat. Csak lassan ísvtult az ellenforradalom vihara, éjszakánkint még el-eldördültek a fegyverek. Vámosgyörkig kellett volna közlekedni a vonatnák. Füzesabony állomáson cona ellenforradalmát fel- mintegy 500 fegyveres mar- szállt a vonatra Szökött ra­bok ... Derekukról cowboy-módra lógott a pisztoly, vál- lukat húzta a karabély. Egy-kettő közülük erősen ita­los volt. Vámosgyörk állomáson a vasutasok annak rendje és módja szerint leakasztották a mozdonyról a szerel­vényt s kiadták az utasítást, mindenki szálljon ki a vonatból! A hőzöngő ellenforradálmárók tényleg leszálltak, de körülállták a mozdonyt és fegyverrel hadonászva az út folytatására kényszerítették a mozdony és a vo­nat személyzetét. Mást nem lehetett tenni — tovább mentek. Hort állomáson ismét leakasztották a moz­donyt. A csíkosruhájú „szabadságharcosok” leszálltak a vonatról és ismét az út folytatását követelték. Egy újabb engedély alapján Hatvan vasútállomás bejára­táig közlekedhetett a vonat. A hatvani állomás kihalt volt. Sehol egy lélek, nem pöfögtek a mozdonyok, nyomasztó sötétség terült az állomás fölé. Szigeti Géza gondolkozni kezdett. Minden körül­mények között meg kell akadályozni, hogy ez a népség Budapestre jusson! — Mit tegyek? Mit tegyek?! Remek ötlete született. Bemagyarázta az ellenfor­radalmároknak, hogy vizet kell vennie. — Menjen vissza és vegyen vizet! ~ kiáltották neki. — Nem bírok visszatolatni! kiáltotta. —- Csak egy másik vágányon!... Ezalatt Szigeti elvtárs két fűtőjét előreküldte, hogy a váltót állítsák szabadra. Terve azonban nem sikerült. Az ellenforradalmá- rok négy fegyveres kísérőt adtak a mozdonyhoz. Kettő az egyik oldalon, kettő a másokon. Megindultak a sza­bad pályán. — Hol veszek vizet? — merült fel a gon­dolat Szigeti Géza agyában. Minden cél nélkül, lassan mentek tovább. Hátha az idő ötletet is ad. S a véletlen meghozta a szerencsét. Az egyik váltó nem volt átál­lítva. A mozdony rászaladt, s a váltó nagy zökkenéssel átugrott. A mozdonyvezető és a két fűtő szörnyülködni kezdett. — Eltörött a váltó! Megkérték a négy fegyve­rest, hogy nézzék meg, mi történt. Azok teljesítették a kérést. Alighogy leléptek, a mozdony teljes sebes­séggel elindult vissza Miskolc felé. Kiáltoztak a lemara­dónak: — Álljon meg, mert lövünk. A mozdony kerekei­nek kattogása azonban elnyomott minden szidalmat. A félezer fegyveres Hatvanban maradt. Mint hírlik, később egy karhatalmi alakulat lefegyverezte, felosz­latta őket', s méltó helyükre kerültek. * Szigeti Géza elvtárs szerint ez csak kötelesség volt. Kommunista becsülete, öntudata diktálta. 1945-ben ő volt az első, aki belépett a kommunis­ták pártjába. S 1956. novemberében ő volt az első, aki megkezdte a párt szervezését, a proletárhatalom vé­delmét. Tegnap az ő mellére is odakerült a nagy kitüntetés: a kiváló vasutas jelvény. Jól tudjuk, sokan köszöntöt­ték már. Mi is hadd szaporítsuk a köszöntők népes tá­borát. Köszöntjük Szigeti Géza elvtársat hősiességéért, fáradságot nem ismerő munkájáért, %á$zto*9 Áktfös* ■Ggy igazi vasuias Miskolci H Jegyzetele i T«SMZ-t8M ’a valaki megáll a megyei bíróság épülete előtt s elszemlélőcEÉ 3 • tanácsház előtti gépkocsiforgalom távlati képén, különös dolgai tapasztal. A szembejövő gépkocsik, amint befordulnak a Tanácáház-i térre, mintha megkergültek volna: kacskaringóznak, keringőt lejtenek* mintha egy láthatatlan zenész húzná a kerékalávalót* vagy ha foglalt az utca másik fele, egyenesben maradva ugra-bugrálnak. Minden zoks kenőre „kilöttyen” az utas, de különösen a sofőr száján egy-egy nefeiM fohászkodás. A pokolba kívánnak valakit* vagy valakiket. A közelség nagyítóüvegén át a következőket állapíthatjuk toegs számszerűit legalább egy tucat nyafctörő gödör festi akadály terepszí­nűvé a Tanácsház-teret. Az emberi gondatlanság* nemtörődömség elcsúfítja városunk együk legforgalmasabb utcáját, ráadásul még veszélyes is* nemcsak tengely* hai;em nyaktöréshez tó vezethet Az út még rendbehozható, de az eltöSI nyakcsigolyát csak az «les anyaföíd ^gyógyíthatja^ meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom