Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

Csütörtök, 1957. augusztus 1. j&ZAKMAG r ARORSZAC 5 Csökkent a halálozási arányszám a gyermekparalizises megbetegedéseknél Dr. Ritchie Russell oxfordi orvos a gyermekparalizissel foglalkozó nem­zetközi értekezleten felolvasott tanul­mányában rámutatott, hogy 20 évvel ezelőtt egyes járványok idején a pa- ralizis okozta halálozás arányszáma 20 százalék volt és az esetek többsé­gében a halál oka a lélegzésben be­állt zavar valamiféle formája volt. »Az elmúlt 20 évben kialakult ke­zelési módszerek teljes mértékben megváltoztatták ezt a képet — fűzte hozzá — és így a paralizisjárványból eredő elhalálozások arányszáma 5 százalékon alul van és egyes járvá­nyok idején még ennél is alacsonyabb százalékot tesz ki«. »Csak az utóbbi években juthat­tunk hozzá olyan statisztikai adatok­Botrány az olasz televíziós adás loltódijainak kiosztása körül Busoni olasz szocialista képvise­lő interpellációt nyújtott be a képvi­selőházban azzal kapcsolatban, hogy visszaéléseket követnek el a televí­ziós adások lottóhuzásainak nyere­mény-szétosztásában. Hivatkozott ar­ra, hogy Ruggierot, az állami irányí­tás alatt álló rádiótársaság egyik osz­tályvezetőjét, emiatt már letartóztat­ták és a rendőrség szerint további le­tartóztatások várhatók. Ruggierot azzal vádolják, hogy ösz- szejátszott a közönség egyes tagjai­val. Allitólag már előre odaígért ne­kik egy-egy díjat, általában egy gép­kocsit, abban az esetben, ha hajlan­dók előnyös megállapodást kötni a műsorszám rendezőivel. A rendőrség elmondotta, hogy birtokába jutott egy üzletember nyilatkozata, aki kijelen­tette, hogy őt is ilyenformán közeli­tették meg, ő úgy tett, mintha ráállna az alkura és meg is nyerte a kocsit. Ezután azonban mindezt* a hatóságok •tudomására hozta. Rodino, a rádiótársaság igazgatója megígérte, hogy másfél évre vissza­menőleg felülvizsgálják mindazokat a műsorszámokat, amelyek keretében díjakat osztottak szét. Minden olyan esetben, amikor a jogi hatóságok úgy döntenek, hogy a dijat csalással sor­solták ki, egy újabb kocsit fognak ki­sorsolni a hallgatók és a nézők kö­zött. Busoni egyébként feltette a kérdést a kormánynak, vajon nem lenne-e helyesebb, ha az előfizetők pénzét a műsorszámok* színvonalának megja-_ vitására és nem költséges dijakra for-' dítanák? hoz, amelyek révén alapos tanulmá­nyokat folytathatunk és egyedül az angliai és a walesi adatokban vá­lasztják el a bénulásos eseteket azok­tól, amelyek nem okoztak bénulást. Azok az eredmények egyébként, ame­lyeket Angliában és Walesben az utóbbi két évben a betegség legyőzé­sében elértek, az tükrözik vissza, hogy az 1952-es dániai járvány után nagyobb érdeklődéssel és aktivitással fordultak e kérdés felé. Számítha­tunk arra, hogy sikerül felszámolni a bénulásos megbetegedéseket, de már­is örvendetes tény az, hogy a gyer- mekbénulásos megbetegedéseknél al­kalmazott mesterséges légzési mód­szerek más megbetegedéseknél is több Ízben életmentőnek bizonyul­tak«. Pápua bennszülöttek tizenegy életet mentettek meg Pápua bennszülöttek 11 embert mentettek ki, amikor július 16-án egy holland utasszállító repülőgép Hol- land-Üjguinea partja közelében lán­golva a tengerbe zuhant. A gép 56 utasa — köztük 16 gyermek — életéi vesztette, egy megmentett gyermek pedig a kórházban halt bele sérülé­seibe. Az utasszállító Biak sziget repülő­teréről szállt fel, amely a világ egyik legforróbb repülőtere: nem egészen 50 mérföldre van az egyenlítőtől. A gép két perccel felszállás után ki­gyulladt és a teriger fölé érve ketté tört. A dagály a part felé sodorta a repülőgép hátsó felét, amelyben a pápuák által megmentett utasok — javarészt Indonéziából Hollandiába hazatérő holland családok — ültek. ANNA-BÁL A visszaemlékezőik állítása sze­rint még ilyen Anna-bál nem volt. A Miskolci Vendégilátóipari Válla­lat kátéit magáért, élményekben gazdag báli estet szerzett »kedves« mindnyáj unlkmalk. Volt közönség, volt gazdag műsor, de nem volt egy talpalatnyi hely, ahol az ember megvethette volna a lábát, hogy ellenálljon a közönségtenger hullá­mainak. Még szerencse, hogy a sza­bad ég alatt volt mindez s a túl­zsúfoltság atmoszférikus következ­ményei tői megszabadultunk. Látványosságra tágult kíváncsi­sággal várta a közönség a műsor- kezdésit, és volt miben gyönyör- ködnie. Jánosi József nagy népszerűség­nek örvendő tá' ©kara mindent elkövetett, hogy öregbítse a leg­újabb táncszámok jéterét. Mátyás Jenő tómedalokat énekelt; nem akarták leengedni a színpadról, újra és újra visszatapsolták. Tar Gizella magyar nótái méltán érde­melték ki a közönség tetszését, Bo­ros .István és Zilahi Katalin, a Mis­kolci Nemzeti Színház művészei táncjátékkal kedveskedtek a jelen­lévőknek. A szünetben nem volt szünet — tűziíáték volt. Az égre röppenő ra­kéták aranyié fényzuhat agában fü- rödtek a mélabús szomorúfüzek, s az emberiélek gyönyörködve itta magába a szépséget. Szünet után Bari Gyulát ünne­pelte a felzúgó vastaps, a magyar- nóták közkedvelt énekese élmény­szerűvé tette a százszor hallott, de soha meg nem únható nótákat. Boros István és Zilahi Katalin tánf-paródiája vezette be a világ­hírű argentin Rock and Roll-paro- dista, Horatio Duwal búcsúéi oldá­sát. A nagyhírű művészt szívébe zárta Miskolc közönsége. Az embe­rek meglepték a székeket, hogy jobban lássák a produkciót, hogy jobban megértsék a jazz-őriilet mű­vészi kritikáját. S befejezve mű­sorát, Horatio Duwal búcsúzott Miskolc tói, más tájakra hívja a vándorlás művész-szenvedélye, egyelőre Budapestre megy s utána ki tudja merre. Kísérje útján siker, elismerés és fogamzon meg az em­berekben az, amit művészetével mondani akiar: maradjunk emberek még Rook and Roll-táncolás köz­ben is. ; ; Egyetlen hibája volt a bálinak, hogy hétköznapra, július 30-ra esett, de ezért a naptár a felelős: miért pottyantotta az Anna-napot a hétiköznapiság szürkeségébe. — gm —* c4 QÖRKORCSOLYA tPlőször Siposék nagyreményű cse- metéje száguldott végig az ud­varon a furcsa szerkezettel. Az öreg Csordás, a házfelügyelő élénk, és ért­hető gyanakvással szemlélte a fiút, de akármilyen lármát is csapott a szűk udvaron, nem mert szólni érte, hátha még azt mondják a lakók, hogy »■gyerekellenes«. Ha pedig azok meg­haragszanak, abból nem sok jó szár- *nazik. Az öreg Csordás tehát hallgatott, s bár rendkívül bántotta fülét a gör­korcsolya kerekeinek nyikorgása, nem tette szóvá, hanem vattát dugott amúgy is fájós fülébe s így nem, za­varta annyira a förtelmes visongó hang. ,Az öreg látszólagos türelme azon­ban egy szép napon végétért. Most már nemcsak Siposék, hanem a szu- terénban lakó öregasszony fia is ha­sonló kerekeken száguldozott, azzal g fejfájdító különbséggel, hogy a ke­rekei mégjobban csikorogtak, sivál- kodtak. Az öreget vak düh fogta el valahányszor a kis szeplős fiú meg­jelent az udvaron. Félszeg, ügyetlen gyerek volt s az anyja Marcinak szó- longatta, amikor az ablakon keresztül vacsorára invitálta. Ez jelentette a megváltást. Ilyenkor Marci gyorsan leszedte a lábáról a nyikorgó szer­kezetet s az öreg Csordás kimondha­tatlan örömére aznap már nem jött ki az udvarra. Az anyja egyébként csendes, szolid asszonyka volt. özve­gyen nevelte a fiát. Mosni járt, meg takarítani, abból éltek. Az öreg Csor­dás nem akart neki szólni a fiú miatt. Minek keserítse, van annak épp elég baja. De a Marci gyerek naponta megjelent úgy délután öt óra tájban, rendszerint akkor, amikor Siposék fia már felment. Mert ha még együtt tiyikorognak hagyján, de így?... A z öregben lassan forrt a méreg. ^ Egyik este aztán kirohant s egyszerűen elvette Marcitól a gör­korcsolyát. A gyerek arca halálsápadt lett, szemei megteltek könnyel, de nem szólt semmit, csak beszaladt az anyjához. Az »öreg Csordás várta, hogy kijön az asszony s visszapöröli fia játékát, de nem jött. Bent csití­totta a zokogó fiút. És másnap sem szólt, sőt harmadnap sem. Minden reggel olyan halkan köszönt mint az- C35ít, mintha mi sem történt volna. Teltek, múltak a napok, az öreg Csordás el is feledkezett róla. Nem törődött ő mással, csak a reumájával, ami időnként nagyon megkínozta. Reggelenként arra ébredt, hogy sajog minden, porcikája. Az orvos szigorú pihenést rendelt. Pihenni egy házfel­ügyelőnek? Két napig lehet, de tovább nem, így okoskodott az öreg Csordás. Hiába, a szemetet le kell hordani az emeletről, a lépcsőházat le kell sö­pörni és reggel a ládákat kirakni a kapu elé, mire jön a szemetes. Az öreg azonban még a negyedik napon sem tudott fölkelni, hiába próbálko­zott. Már öt órakor felült az ágyában s keserves fintorral tapogatta sajgó lábát, armkor halk cirpelésre lett fi­gyelmes. Olyan ismerős volt ez fülé­nek ... mintha seprőt húznának az udvar kövein. Az öreg dermedten hallgatott s valóban, a seprő cirpe- iése egyre közelebb került. Kip-kop, kip-kop, a lépcsőn jártak. Aztán a kapu környékén koppantak a kurta léptek. i A szemetet hordja valaki, nyilait a gondolat az öreg agyába, Nem törődve a hasogató fájdalom­mal, odavánszorgott az udvari ablak­hoz s majd földbegyökerezett a liba. Az udvaron nagy szuszogással Marci cipelte a ládákat, vödröket a kapu felé. Szeplős arcán izzadságcseppek gurultak a nagy igyekezettől. Hajnal­ban ilyenkor még alszik a ház népe s lám ez a kisfiú... valami jóleső meleget érzett a szíve táján és hir­telen elszégyelte magát. Hiszen a gör­korcsolya még itt van.: Gyorsan előkereste. Csak most nézte meg ala­posabban. A kerekei golyóscsapágyon forogtak valaha, egyik nagyobb, mint a másik, deszkája is gyalulatlan, s jó erős spárgával lehetett a cipőhöz erő­síteni. Az öreg csak nézte a fura tá­kolmányt s észrevétlenül megsimo­gatta. Ügy érezte, sohasem bocsátja meg magának, hogy elvette a Marci játékát. Lesben állt s amikor a gye­rek dolgavégeztével a lépcsőn óvato­san lefelé lépdelt, kiszólt az ablakon. — Marcikám, erről egészen elfeled­keztem ..., csak idegesít a nyikor­gása, de azért... tessék... — Az öreg gyorsan kezébe nyomta a görkor­csolyát. Ám hiába leste délután Marcit. Hiába várta az ismerős nyikorgást. Elmaradt. Marci a szomszédos utcá­ban nyargalászotí nagy boldogan a görkorcsolyával. Talán attól félt, hogy újra elveszi, vagy az anyja paran­csolt rá...? Az öreg nem találta ki. Egy hét múlva pedig a szomszédos utcában sem nyikorgatta Marci tákol­mányát. A mentők vitték el nagy szi­rénázással. Autó ütötte el. Szeplős arcán csúnya foltok éktelenkedtek, teste csupa törés, zúzódás, Az öreg ott állt az ágya mellett és sírt. Nem szégyelte a könnyeket, mert égették a szemét és a szívét és úgy érezte, sohasem bocsátja meg magának, hogy visszaadta a görkor­csolyát. KECSKÉS RÓZSA Az Antarktisz felett repülő szov­jet pilótáknak nagyon sok nehézség­gel kell megküzdeniök. A kutató­állomásokon lévő munkatársaknak azonban rendkívül nagy segítséget nyújtanak a bátor repülők, s ezért a legkiválóbb szovjet pilóták minden akadállyal dacolva teljesítik köteles­ségüket. Míg rendes körülmények között a repülők csak több mint ezer méteres horizontális látás mellett szállhatnak le olyan repülőtérre, amely nincs felszerelve a legkorsze­rűbb rádióberendezésekkel, addig a sarki pilóták 300 méteres, vagy an­nál kevesebb horizontális látási vi­szonyok között is leereszkednek is­meretlen területre. Gyakran 50—60 fokos hidegben szállnak fel. Előfor­dult, hogy a jégtáblákra leszál­ló gép a szó szoros értelmében oda­fagyott a földhöz és még teljes mo­torerővel sem tudott elszakadni a jégpáncéltól. Csak akkor szabadult ki, amikor kerekei körül benzinnel felolvasztották a jégtakarót. A sark­vidéki ködben gyakran teljesen tá­jékozatlanul repül a pilóta, s csupán műszereire van utalva. A leszállás­nál óriási tüzekkel és rakétákkal ielzik a tudományos állomás helyét. Sokszor azonban még 30—40 méter magasból sem látni a tüzek fényét. Nagy veszedelem a viharos erővel tomboló szél is, amelynek sebessége gyakran eléri a másodpercenkénti 46 métert. NEVESSÜNK Zsúfolt autóbuszon A jegykezelő: Húzódjunk csak jobban össze, mások is fel akarnak szállni! Egy hang az összepréselt tömeg­ből: — Végre megértem, hogyan szorít­hat ett bele egy ember 25.000 egység A-vitami:nt egyetlen kis tokba. Biz­tosan kalauz volt előzőleg ... Honnan ered a vihar? — Csak azt tudnám, honnan jön ez a sóik ronda vihar — mérgelődik a papa. — Én tudom! —■ mondja titokza­tosan Pétenke. — Nos? — A nagymamából. Mindig azt mondja: már jó pár napja éreztem a vihart a csontjaimban .. ; Kalapvásárlás — Kérek egy legújabb divatú ka­lapot. De gyorsan, mert nem érek rá! — Egy pillanat. A divat ugyanis éppen most változik. Mindén kezdet nehéz — Hol látni különösen sok füstöt? — kérdi a tanítónéni az iskolában. Marika jelentkezik: — Délben a szomszédnéninél. Nem­rég ment férjhez és most főzni pró­bál. A nagy tenorista Egy önitelt tenorista a »Denevéré­ben vendégszerepeit. Másnap meg­kérdezte Slezák Leótól: — Milyen voltam? Slezák megveregette a tanorista vállát: — Pompás, egyhangú lelkesedést váltott ki. — Valóban? — örvendezett a fia­talember. — Ha mondom. Magam beszéltem az illető fiatalemberrel, akinek ez volt a véleménye. A mesebeli „bambuszfüggöny“ mögött Két dán újságíró elhatározta, hogy kipróbálja: valóban el lehet-e aka­dálytalanul jutni Jugoszláviába, Ma­gyarországra, a Szovjetunióba, sőt még a népi Kínába is. Elutaztak hát Jugoszláviába, Magyarországra, a Szovjetunióba, sőt még a népi Kiná'oa is és sehol sem tapasztaltak semmi különöset. Illetve valami apróságot mégis, Pekingben. Egy pekingi szál­lodában vacsoráztak egy angol újság­íróval. Néhány speciális kínai előételt kaptak, majd »fuya^-nak nevezett sertésroládokat. Egyszerre megszólalt az egyik dán újságíró: — Különös! Az első két rolád olyan omlós volt, akár a vaj, a har­madik meg egészen kemény. Az angol újságíró odahajolt fülé­hez és belesuttogta: — Lássa, így van ez itt Peking­ben. A harmadikban volt a mikro­fon... * Szabónál Pisti hosszúnadrágos öltönyt kap. — Aztán tegyek vattát a váltakba, fiatalúr? — kérdezte a szabó. Mire Pisti: — Inkább hátul a nadrágba: a ? Bíróságon — Vádlott, maga már huszonnégy* szer volt büntetve. Mit csináljunk most magával? — Talán egy kis jubileumi ünnep* séget, bíró úr. Drága ajándék Feri kutyát kapott ajándékba. Nyolc nap múlva megkérdezi egyik ismerőse: — Drága egy ilyen kutya? — Mire Ferike felsóhajt: — Nekem eddig két nadrágomba került... A skót és az egérfogó A skót egérfogót szeretne venni* Az egyik üzletben már az összes egérfogókat éléle rakták, de egyik sem nyeri meg tetszését. — Tulajdonképpen milyen egérfoj gót keres? — kérdi türelmét vesztve az üzletvezető. Mire a skót: — Amely előbb lecsap, mielőtt az egér elérné a szalc nőt. A szimbólum — Az ön iránti szerelmem olyan, akár egy gvűrű — soha sincs végei — áradozott a -íres mű *-znő egvilc tisztelője. A művésznő mosol- ogva így szólt: — Találó szimbólum. Ugyanezzel válaszolhatok, hogy az ön iránti sze­relmem olyan, akár egy gyűrű! — soha sincs kezdete! A bünhődés órája — Csak nem beteg, doktor úr? — Sajnos, nem jól érzem magam* Kénytelen vagyok egy kollégámmal kezeltetni magam. — Lám, lám! Mindenkit elér a bünhődés! Bíróságon Bíró: Minthogy a vádlott beval­lotta, hogy ütlegelte anyósát, nincs is szükség a felperes kihallgatására. Védő: Kérem, bíró úr, legalább nézze meg magának az anyóst. Az enyhítő körülmények végett.;; dó ajánlás — Mondd, nem tudnád alkalmazJ ni a fiamat az irodádban? — Lehet róla szó. Mit tud? — Hát ha tudna valamit, a sa­ját irodámban alkalmaznám ... Igaza van —- Aztán mondd csak, Marika, mit gondolsz, miért némák a halak? — Hát, a tanítóbácsj se tudna a víz alatt beszélni;;: Egy apa gépkocsijával véletlenül halálra gázolta hazafelé kerékpározó leányát Kincardine (Ontario, Reuter) Burton Collins kincardinei lakost erősen nyugtalanította, hogy Lou nevű kilenc éves kislánya, aki dél­után kerékpárján indult el hazulról, még a késő esti órákban sem tért haza. Az apa gépkocsijába ült, hogy lánya elé menjen. Az országúton, nem messze házától nekirohant egy lámpa nélkül szembejövő kerékpárnak, amelyet a sötétségben nem vett észre; Amikor leszállt kocsijáról, rémülten döbbent rá, hogy saját kislányát gázolta halálra. (MTI) A Lottó-ház 5. emeletének két lakása talál gazdára a pénteki sorsoláson A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság augusztus 2-án, pénteken im­már ötödször rendez kettős sorso­lást. A 22. heti nyerőszámok húzását és a július havi tárgynyereménysor­solást ezúttal ismét a MEDOSZ szék­ház színháztermében tartják. A húzások délelőtt tíz órakor az öt nyerőszám kisorsolásával kez­dődnek Azután ugyancsak sorsolás útján döntik el, hogy a júliusi csak­nem háromszáz jutalomtárgyat me­lyik hét — a 18, a 19, a 20, vagy a 21. hét — szerencsés szelvény tulaj­donosai kapják. Az 5. jutalomsorso­láson ismét két öröklakás és a Wartburg személygépkocsi lesz a legnagyobb nyeremény. Ezúttal a Mártírok útján épülő Lottó-ház 5. emeletének 1. számú kétszoba-hallos, összkomfortos, valamint a 2. számú garzon öröklakása talál majd gaz­dára. (MTI) Kijátszották a bürokráciát A napokban egy Nyugat-Németor­szágból megszökött szerelmespár ér­kezett Glásgowba, hogy ott össze­esküdjék. A fiataloknak ez esetben nem azért kellett megszökniük, mert szüleik ellenezték a házasságot, ha­nem mert egy nyugatnémetországi törvény értelmében, ha 21 éven alu­liak össze akarnak házasodni, úgy legalább havi 350 márka jövedelem­mel kell rendelkezniök. Mindketten azonban csak 20—20 évesek voltak és nem volt ilyen jövedelmük. A szülők ugyan felajánlották, hogy pó­tolják a hiányzó összeget, a bürok­rácia azonban közbelépett" és ezt nem engedélyezte. A fiatalokon azonban nem fogtak ki és így a házasság mégis létre­jött. Szovjet repülők az Antarktiszon

Next

/
Oldalképek
Tartalom