Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-06 / 182. szám

1357. augusztus 6. fóZAKMAGYAROESZAC 5 A VI. VIT eseményeiről Jól szerepelnek a magyar versenyzők a kulturális versenyeken SzMaíeiék A VILÁGBÓL Befejezéséhez közeledik a moszkvai VIT kulturális versenyeinek első fordulója. Eddig a magyar verseny­zők jól megálltak helyüket, csaknem kivétel nélkül a döntőbe kerültek. Különösen sikeres volt hegedűseink szereplése. A vonósversenyek zsűrije Simor Andrást, Szász Józsefet és Hevesi Juditot máris a döntőbe ja­vasolta, ugyancsak jól szerepelnek a fiatal harmonikásök. A varsói VIT-en díjnyertes Fenyő Péteren kívül Lukács Dénes is a döntőbe ju­tott. A fiatalok harmonikazenekara, szombaton, délután szerepelt. Bár a zsűri véleménye még nem ismeretes, minden valószínűség szerint ez a zenekar is a döntőbe jutott. Rajtuk kívül megálltak helyüket énekeseink és hangszeres szólistáink is. * Az első számadatok a moszkvai VIT sikeréről A moszkvai VIT Nemzetközi Szer­vező Bizottsága saj tókonferencián számol be a találkozó első eredmé­nyeiről. A konferencián a többi között el­mondották, hogy a VIT-re eddig Öt világrész 127 országának képviselői érkeztek meg. A résztvevők több mint ezer különböző nemzeti és nem­zetközi szervezetet képviselnek. Számos ország a VIT-ek történe­kében a legnagyobb küldöttséggel vesz részt a moszkvai találkozón, így például Franciaországból 2000, Angliából 1500, Finnországból 2000, Olaszországból 1900, a Német Szö­vetségi Köztársaságból 1100, Egyip­tomból 550 delegátus érkezett Moszk­vába. A küldöttek kérésére eddig több mint ezer kirándulást szerveztek a moszkvai múzeumokba, üzemekbe, intézményekbe, moszkvakörinyéki kolhozokba, ahol a világ ifjúságának küldöttei soíkszázezer szovjet fiatal­lal találkoznak. Igen nagy eredménnyel, jártak a fesztivál kiállításai, nagy érdeklődés Moszkva (MTI) A III. NBS vasárnapi versenynap­ján Körmöczi Zsuzsát illeti elsősor­ban a dicséret, aki a női egyes után ausztráliai párjával a női párosban is első le.tt és vegyespárosban is ver­senyben van Gulyással. Az 5000 méteres síkfutásban Szabó a világ idei legjobb eredményével végzett az első helyem. Dicséretes a 300 méteres női síkfutásban Sasvári zóm vasárnap folytatódtak a külön­böző ifjúsági küldöttségek találkozói. Lelkes hangulatban zajlott le a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország ifjúsági küldöttségé­nek találkozója a mezőgazdasági ki­állításom, az NDK küldöttségének szállásán. Konrad Naumann az NDK ifjúsága nevében üdvözölte a lengyel fiatalokat. A Kirov-utcai értekezlet! terem­ben 15 ország fiatal szabói és köt- szövő dolgozói találkoztak, hogy kíséri a nemzetközi filmfesztivált is. Erre eddig negyven ország hivatásos és műkedvelő filmesei neveztek be. A zsűri eddig mór körülbelül száz filmalkotást megtekintett. A VIT hátralévő másodük hete még számos érdekes eseményt tarto­gat. A Nemzetközi Szervező Bizott­ság arra számít, hogy az elkövetkező napokban újabb küldöttek érkeznek Moszkvába. telj esi tménj'e is. Kazi 8. lett az 1500 méteres síkfutásban, Rózsavölgyi 5. Asztaliteniszben Bérezik és. Földi biztosan vette az újabb akadályt, Gyetvai azonban elvérzett. Győze­lemmel örvendeztették meg a ma­gyar tábort ismét a vízilabdázók. Skócia ellen ll:0-ra győzött, tehát ezúttal is kétszámjegyű eredmény­nyel, & a két férfi hátúszó is biztosan harcolta ki a döntőbejutást. deseket. Augusztus 4-én tovább folyt a VIT-em résztvevő fiatal pedagógusok már korábban megkezdődött találko­zója is. Megvitatták a fiatal nemze­dék nevelésének és oktatásának, a pedagógusképzésnek a kérdéseit, a pedagógusok helyzetét, a gyermekek egészségvédelmét, a korszerű neve­lési módszerek alkalmazásának je­lentőségét. A vitában francia, hol­land. mongol, magyar és olasz peda­gógus fiatalok vettek részt. (MTI) Körmöczi ragyogó győzelmei a moszkvai III. HBS. vasárnaoi versenynapján Vasárnapi események Moszkva (TASZSZ) A moszkvai Világifjúsági Találko­megbeszéljék a foglalkozásúikkal, mu n,ka viszonyaikkal összefüggő kér­KI VÁLLALKOZIK RA..! UTAZÁSOM harmadik napján történt... Zemplónagárd felé robo­gott sínautónk. Ricsén megállítunk ■néhány percre Én a kocsiban heverésztem, az ülé­sen, nem szálltam ki. Egyszeresek egy füstös, barna képű, mosolygó arc nevetett be rám az ablakon. Serdülő­korban lévő cigánygyerek volt. Fény­lő, göndör fekete haját kócolta a szél. Érdeklődve nézegette a sín­autót. Először csak kívülről, aztán az ablakon is bedugta buksi fejét. — Ez olyan ótó, mint a rendes, tessék mondani? — kérdezte és kí­váncsian tapogatta az ülés párnáját. — Az utolsó csavarig — válaszo­lom. — Hát a kerék? Meg kormánya óSincs ott, la! — Az nem is kell. dezgettem, mi újság a faluban, rég­óta lakik-e már Ricsén. Ö mindenre készségesen válaszolt, de minden válasza után szurtos ujját rábökte valamelyik csillogó gombra, hogy »hát ez meg mi?« — s én magyaráz­tam neki, mintha legalábbis mestere lettem volna a kocsinak. — Hány éves vagy? — kérdem. — Tizennégy. De kürtölni is tud ez az ótó? — Tud, persze. Akikor már kijár­tad az iskolát. Hol dolgozol? — Nem jártam iskolába — mondja szenvtelen arccal. Elképedek: — Hogy-hogy> — A tanító mindig verekedett;. Egyezer aztán mi is elkaptuk, be­szorítottuk az asztal mögé. Másnap Nem kérdezek tőle semmit, ha­gyom, hogy tovább beszéljen. — Engem nem tudna megtanítana semmilyen tanító . se, meat nincs hozzá fogalmam. — Akikor nem tudsz se írná, se olvasni? — Nem tudok, de a számokat is­merem. — A pénzt, azt meg tudod szá­molni ? — Azt igen — csillan fel a szeme. A SZÍNES nagy pénzeket behunyt-szemmel, a szagáról is megismerné. Egy lyukas 2 fillérest, meg egy 5 fil­lérest mutatok neki. Ez 15 filléa*. Még csak egy olyan kellene hozzá — az 5 fillérre mutat — és akkor 20 fillér lenne. Magyai’ázom neki, hogy tévedett. Hitetlenül rázza a fejét s a lyukas 2 fillérre azt mondja: 5 fillér. — Mi lesz veled, ha katonának mész? Mindenki kitol majd veled... — Én rajtam nem fognak haj azni! — És dacos elszántsággal rázza kó­cos fürtjeit. Mutatom neki a sínautó óráját. — Milyen számokat ismersz rajta? — Csak ezt — mondja és a nyol­casra bök. — Hány óm van most? — kérdezi. — A déli vonatot várják? — Bolond! — löki oldalba idősebb társa. — Már régen elharangoztak. — Hát mikor van dél, nem tudod? — kérdem tőle. — Hány órakor? — Mikor a vonat Cigándm ér! — válaszolja. De engem nem hagy nyugodni a gondolat, mindig visszatér. — Mondd meg az apádnak, vagy anyádnak, hogy tanítsanak meg leg­alább a betűvetésre. — Apám, anyám tud írná, számol­ni, de nem érnek rá velem foglal­kozni. Apám Miskolcon dolgozik. Hatan vagyunk testvérek. — Azt csak meg tudod mondani, mennyi 2X2. — Néha 5! — feleli. — A moziból tudom. — És azt megmondanád nekem, .ti volt Petőfi? — Nem tudom. — És Kossuth? — Kossuth? — ismétli a nevet, — Hát Kossuth-apánk! — Minek jöttél ki az állomásra? — Hátha lepottyan egy-két cso­mag. A pénz az mindig jó, azt mondja az anyám. — És mi akvjn&z lenni? — Kovács! — válaszolja gondolko­dás nélkül. De már zúg a motorunk. Szabad előttünk a pálya Zemiplénagárdig.. Indulnunk kell. Megkínálom cigaret­tával s mégcsak a nevét kérdem meg tőle. Lőrinc Ferenc! — kiállja utá­nam. ÚJABB széosé ;k, csodák rohan­tak felém. Mifsem láttam többé be­lőlük. Olyannyira felkavart ez a kü­lönös beszélgetés. Hogyan indul az élet útjára ez a gyerek?... Mert ma már kovács se lehet senki az alap­vető műveltség nélkül Legalább ímá-olvasni tu ia!... Valakinek meg kellene tanítani rá!! PATAKY DEZSŐ EGÉSZEN megbarátkoztunk. Kér- reggel bevitték a rendőrségre. UUDY FERENC: ÉNEK A BOLDOGSÁGRÓL Mint madárka a hajló ágon, becézgeti tollas kedvesét, úgy küldöm e dalt, hozzád szálljon, vigye minden örömöm feléd. Régi nóta: te légy a párom! Nagy szó ám, ha őszinte beszéd! A tiszta vágy túlnő az álmon, — szellő hozta kis szíved neszét. ­Tydtam, te vagy, te élsz valahol,;? Nappal, éjjel, minden alkonyon vártam, hogy jössz. Megismertelek! Mámor dajkál, lágyan, ringatón.;; Ujjong a szív, bátran hisz, dalol szépet termő páros életet. j CpMiyiLiULCfl ŰLctikó dűli A zalkodi általános ** Iskola udvarán hatalmas sátor hívja magára a figyelmet. Az idetévedt idegen lakzi- ra gondol, annál is in­kább, mert a sátor mö­gött ünneplősen gomo­lyog a füst a kondérok alól. Az üstökből orr- csiklandó szagokat te­relget a szél. Kipirult asszonyok sürömnek-fo­rognak az üstök körül, távolabb lányok szor­goskodnak, hámozzák a pörkölthöz a burgo­nyát. Kíváncsiság feszül az arcokon. Látványosság­ra tágult szemmel vá­rakozik a falu apraja- nagyja. A tanácsházán aztán minden kiderül. Több­ről van szó, mint egy­szerű lakodalomról, ahol csak egy ember­pár boldogságára ürítik a szinültig telt pohara­kat. Egy istenhátamögé eldugott kis falu jegyzi el magát a fénnyel, a villannyal, hogy bele­kapcsolódjék a modern fejlődés végtelen lehe­tőségébe. Mert erről van szó. Villany nélkül elképzelhetetlen ma­napság már a kulturált élet. Á villany nemcsak a petróleumlámpát száműzi az apró falusi házakból. A fejekbe is bevilágít, hogy észre­vegyék az emberi tudat sötét sarkaiban meg­húzódó maradiságot, a babonás középkor itt­ragadt lidérceit; a rá­diót, a filmet s az em­bernevelés számos más eszközét is jelenti a villany. Kicsi ez a falu. S az idevalósiak sem tagad­ják, hogy más tájak emberei alig hallottak róla. Ahhoz, hogy meg­határozzák földrajzi hollétét, a világhírű Tokajt szokták alapul venni: Tolcajtól hat ki­lométerre fekszik, túl a Bodrogon. De a zalko- diak megérdemlik, hogy beszéljünk róluk. Miért? Van mire büsz­kélkedniük. Jó munká­jukért nem egyszer kaptak kormánykitün­tetést. Évek óta első­nek arattak, elsőnek csépelték el a gabonát, s a beszolgáltatást — bármennyire is nehéz volt — a gép alól telje­sítették. Egyszer 15, másszor 50 ezer forin­tot kaptak. S ezéven is ők arattak le elsőnek az újhelyi járásban s augusztus 3-ra me­gyénkben elsőnek fe­jezték be a cséplést, az adóbúzát is cséplőgép alól vitték az állam­nak. Szorgalmukat, köte­les ségtudásukat bő­kezűen jutalmazta álla­munk. Megkezdték Zalkod villamosítását s ha nincs ellenforrada­lom, a múlt év novem­ber 7-én kigyullad a fény. S eljött a várvavá.rt nap. Megkapták álla­munktól a harmadik és legnagyobb jutalmat. 1957 augusztus 3-án este 7 órakor az iskola udvarán, a nagy sátor­ban elhangzott az Északmagyarországi Áramszolgáltató Válla­lat megbizottjának aj­káról a szó: Gyúljon ki a fény! És kigyúlt. És amikor a világra ráfeküdt az éj, a zal­kodi utcákon, házak­ban szemvakítón ra­gyogtak fel az apró villanykörték. Nem kell már *petróleum­lámpa mellett vakos- kodni Zalkodon. S az iskola udvarán reggelig tarló táncmu- lalsó.ggal, evéssel­ivással ünnepelték a zalkodiak a fényt. rrrr GULYÁS = A szűkszavú férj Ginger Rogers, az ismert amerikai filmszimésznő válókeoesetet adott be negyedik férje ellen. A panasz az, hogy a férj már hetek óta nem szól hozzá. »Nem hajlandó csak igent, vagy nemét mondani nekem« — vá­dolja férjét a színésznő. Szent tárgyak Az amerikai Cincinnati városban a rendőrség gyanús személyt vett őrizetbe. Mint kiderült, a letartózta­tott egyén nem volt más, mint Wil­liam Stocks, a helyi püspök. A mo­tozás során csuhája alatt egy rend­őri gumibotot és egy üveg gint ta­láltak. »Minek ez magának? — kér­dezték a rendőrök a lelkipásztort. »A gumibot önvédelemre kell, hogy megóvjam magam nyájamtól, a gin pedig szent célokra szolgál« — hang­zott a válasz. Patkányevő törzsre bukkantak Közép-Ausztráliában Közép-Ausztráliában egy hivata­los expedíció olyan eltűnt bennszü­lött törzsre bukkant, amellyel eddig fehér ember nem találkozott. E. C. Evans, az expedíció vezetője Dar­winba visszatérve elmondotta, hogy a Pintibu néven ismert -orzr tagjai hihetetlenül primitívek és nyaklán­con, valamint emberi hajból készült övön kívül semmiféle ruházatot nem viselnek. Patkánnyal, egérrel és gyíkkal táplálkoznak és fa-dárdák­kal vadásznak. Tüzet kövek össze- dörzsölésével csiholnak. A bennszülötteik barátságosak voltak és alávetették magukat an­nak a vizsgálatnak, amelyet az ex­pedíció orvosa hajtott végre. Az or­vos megállapította, hogy a törzs tagjai körében igen gyakori a tra­choma. A bennszülöttek egyébként el. voltak ragadtatva a gyufától és a tükröktől. „Sorbanállnak“ az elítéltek két nyugatnémetországi városka börtöne előtt •— Hogyan gondolja! Még három teljes hónapon át nem lesz megürült hely a börtönben! Jelentkezzék újból szüret után... Ilyen szokatlan szavakkal fogadja Paderborn nyugatnémet városka börtönfelügyelője azolcat, akik bör­tönbüntetésük letöltésére jelentkez­nek. Hasonló a helyzet a közeli Steinheim községben is. E két hely­ségben tíz-tizenöt elítélt várja, hogy bekerülhessen a börtönbe. Paderbornban a háborús pusztítá­sok után csak két börtöncella ma­radt épen. Ezekben a cellákban fő­ként súlyosabb bűncselekményekért elítélt bűnözőket őriznek. Azoknak tehát, akiknek néhány napos, vagy egyhónapos börtönbüntetést kell ki­tölteniök részegségért, éjszakai Ián mázásért, vagy könnyű testisértés* ért, most valósággal sorba kell áll* niok... Leszámolás gengszter-módra New York közelében egy kirán­dulóhelyen mintegy ezer kiránduló szemeié ttár a körülbelül 20 ifjú geng­szter, akiket a rendőrség jól ismer,- megtámadott két fiút. Az egyiket re- volverlövésekkel és késszúrásokkal j megsebesítették, a másikat pedig alaposan összeverték. A rendőrség körülbelül 20 őrizetbevételt fogana­tosított, de a támadás okaira nem sikerült fényt derítenie. Influenza mint csempészáru Az iráni közegészségügyi miniszté- rium szóvivője szerint az »ázsiai influenzát« csempészek vitték be az országba. A járvány először Kho- ramshar és Abadan kikötőben ütőt* te fel fejét. Az egészségügyi hatósá­gok megtettek minden elővigyázatos­sági intézkedést, de a két kikötőben szép számban tevékenykedő csempeJ szék kijátszgtták a hatóságok min* den éberségét. Így tehát a csempe* szék számlájára irható az ázsiai in- fluenza vírusának »importálása«. Akinek nincs témája Joseph Fami Lót Li, a Daily Mirror című amerikai lap tudósítója gyak­ran panaszkodott, hogy nincs cikk- témája. A tudósító gépkocsiját egy­szer megállította egy járókelő és* megkérte, hogy vigye el egy darabig; Útközben a következő beszélgetési folyt le kettőjük között: »Magárnak mi a foglalkozása?« »Újságíró.« »É3 most miről írt?« »Egyelőre nincs té­mám.« »0, majd segítek én!« — kiál­tott fel az utas ós azon nyomban pisztolyt szegezett az újságíró hom­lokának. Joseph FamiJietti ezután 80 dollárral szegényebb lett ugyan, do méltó cikktémával gazdagod^* Gratuláció A Wall Street Journal közli, hogy sietett »gratulálni és minden jót kí­vánni Bourges-Maunoury úrnak: a második viláoháború utáni 23-ik francia miniszterelnöknek. »Siettünk a gratulációval, hogy még idejében érkezzen — fűzi hozzá a lap —, de ha mégis elkésne, remél­jük, hogy Bourges-Maunoury űr lesz olyan kedves azt továbbadni a 24-ik francia miniszterelnöknek.« Kánkán és nemzeti lobogó Párizsban a Moulin Rouge mulató­ban szokatlan módon üdvözölték — franciaországi látogatása alkalmával — az angol királynőt. Nagybrütanmía uralkodójának tiszteletére a bárhöl­gyek Union Jack-et akasztottak a lábszárukra és kárukén közben Ang­lia nemzeti zászlaját lobogtatták. Sz erke szt ói üzen etek Orosz B. József Rudabánya. A városi tanács kereskedelmi osztálya felhívta a vállalatok figyelmét, hogy ellenőrizzék a zöldség- és gyümölcs árakat. Ha más al­kalommal hasonló észrevétele lenne, úgy írja be azt a panaszkönyvbe. Pelládi Lajos Hejce. Kérdésére a követ­kezőket válaszoljuk: Feleségének nyugdíj nem 50, hanem 55 éves kora után jár, Luterán András Baktakck, Panaszára a Postaigazgatóság közli, hogy a munka díj kifizetése az igazolások hiányossága miatt késett. Július 23-án átutalták az összeget,' bizonyára már kézhez is kapta. «> Bondzsér István Felsőnyárád, Malom u. 7. sz. Amennyiben a 25 évet bányában dol­gozta le, úgy 55 éves kortól jár nyugdíj. Kérésével dr. Borosi Lászlóhoz a nyugdíj- csoport (SZTK) vezetőjéhez forduljon, Miskolc, Zsolcai kapu 24. sz. alatt, INf EVE S S Ü "N K SHAWRÓL MESÉLIK;., Bernhard Shaw mindig felbőszült, ha valamelyik rendező rövidíteni vagy változtatni mert színdarabjain. Egy loaidoni színház rendezője, aki Shaw egyik vígjátékénak ősibemuta­tójára készült, a főpróba alkalmával a következő táviratot küldte az író­nak: »Engedélyezzen rövidítéseket, különben lekésik a nézők az utolsó vonatot.« Hamarosan megérkezett a válasz- táviadat: »Megtiltok minden rövidí­tést. Változtassák meg a menetren­det.« " ROBINSON CARUSO Amikor Caruso egyszer az Egye­sült Államokban vendégszerepeli, de fektet kapott a kocsija, jó messze a várostól. Miközben a sofőr a ko­csival bajlódott, Caruso egy átmenti farmerházba tért be. — Caruso vagyok — mutatkozott be a farmernek. — Valóban, Ön Caruso személye­sen? — kiáltott fel az lelkesen. Carusot mélyen meghatotta, hogy még egy ilyen istenhátamögölti he­lyen is ismerik nevét. De mekkorát nézett, amikor a lelkes farmer a kö­vetkező szavakkal mutatta be fele­ségének és gyermekeinek: — Nézzétek csak, milyen kedves vendégünk van. Robinson Caruso, a híres szigetlakó! ISKOLÁBAN — Hans, ki volt- az első ember? — kérdi a. tanítónő egy svájci iskolá­ban. — Teli Vilmos! — vágja rá rögtön a gyerek. — És Ádám? — próbál segíteni a tanítónő. A gyerek vállat von: — Hát ha a külföldieket is bele tetszik számítani;;, KÖNNYŰ KÉRDÉS Tanár: Melyik az a két szó, ami* lyet a dió,kok a leggyakrabban hasz* nálnak ? Diák: Nem tudom. Tanár; Eltalálta,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom