Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-06 / 182. szám
4 Kedd, 19ä7. augusztus 6. £a>ZAfc~.lAÜ 1 AKUKöZ AG A Ha cséplőgép, még a traktort is kifogtak belőle. Ügy látszik, valami 'hibája akadt — ....—- ■ ■ ■ é s vezetője az ebédszünetben akarja kijavítani. A EBÉDIDŐBEN A% aratók jelentik — a mezőcsáti járásból cseplobrigad, a kenézloi Dózsa Tsz tagjai, a bokrok alján hűvösben ülnek és jóétvággyal fogyasztják az ebédet. Jólesik az étel, a nehéz munkában kifáradt embereknek. Már hajnali háromkor talpon voltak. A levágott zabot kötözték kévébe, csak azután fogtak a csépléshez. Azt mondják, nem illő dolog belenézni másnak a fazekába. Most mégis megszegjük ezt a szabályt, de csak azért, hogy megírhassuk, milyen jóízűen fogyasztja a csirkehúst Világi Jani bácsi, a tsz egyik legrégibb tagja. — Bizony, amíg a Szalai uraságnál cselédeskedtem,. nem ettem csirkehúst ebédre, — mondja. Most azér más..-; Leülünk az ebédelők közé. Közben szó esik erről is, arról is. Gabona-előleg kellene nekik, mert elfogyott a lisztjük, és kénytelenek a boltból vásárolni. Tavaly az első cséplésből osztottak búza-előleget, de most egy kicsit nehezen megy. Nincs elnökük. Azazhogy van, csak éppen a kórházmíg felépül. A párttitkárt meg »kiemelték« a csoportból, terményfelvásárlónak. Ebben a nagy dologidőben bizony hiányzik a tapasztalt, a gazdaságot jólismerő vezető. Igaz, Kecskeméti Gyula, a községi tanácselnök félszeme mindig a csoporton van. Vigyáz, hogy baj ne történjen, segíti őket a munkában. Ma is már hajnali háromkor segített zabot kötözni a tagoknak. Kevés tanácselnök teszi ezt meg. A tagok panaszkodnak a vezetőségre. Talán azért, mert most egyik sincs itt közülük? Azt mondják, nem. ők bátran megmondják véleményüket még az elnöknek is. Ritkán tartanak közgyűlést, ahol a vezetőség beszámolna a gazdálkodás menetéről, a pénzügyi dolgokról. A tagok joggal követelik, hogy rendszeresebben és gyakrabban tájékoztassák őket. A vezetőség ne féljen a tagság elé vinni a tsz ügyeit. Ha részletesen beszámol a tagságnak, a pénzügyi helyzetről, a felvett hitelekről és azok visszafizetéséről, arról, hogy milyen kötelezettségei vannak a tsz-nek, akkor a tagság nem fog gyanakodni és nem fog jogtalan követelésekkel előállni. T öbben is szó- * v.átették, hogy Zsindely Ferenc az elnök, néha a kelleténél keményebb hangot használ egyes dolgozóikkal szemben. Ugyanakkor a községben ennek az ellenkezőjét hallottuk: hogy túlságosain engedékeny (és sokat elnéz a tagoknak. Keményebbnek kellene lennie. Mondják azt is, hogy a tagok közül egyesek fütyülnek az elnök figyelmeztetésére, fegyelmezetlenek és nem jelennek meg pontosan a munkában. Hát bizony ilyenformán nehéz is az elnöknek. Mindenesetre a fegyelem megszilárdításának, a nevelésnek i» az a legjobb módszere, ha a közgyűlésen az egész tagság előtt vonják felelősségre a fegyelmezetlenkedőt, — de durván beszélni a tagokkal akkor sem lehet, ha hibát követtek el. No, persze nem olyan veszélyes a helyzet a kenézlői Dózsában, mint ahogy egyesek elképzelik. Sok tekintetben példaként állíthatjuk őket a többi tsz. elé. Hogy egyebet ne említsünk: szilárdon állták az ellenforradalom viharát, a tsz-ből nem lépett ki senki, sőt a tavasszal új belépők voltak. Igaz, a zűrzavar az ő fejük felől sem vonult el nyomtalanul. Az alapszabály betartásánál történt félrecsu- szás. A tél folyamán úgy határoztak, hogy a tsz szénáját nem munkaegységre, hanem 40 százalékos részesedésre fogják lakaszálni. A vezetőség — nagyon helyesen — elvetette a korábbi határozatot, mint amely ellentétes az alapszabályzattal. A gazdálkodás irányán kellene még változtat- niok. Eléggé külterjesen gazdálkodtak eddig. — Hát lehetett itt belterjesen gazdálkodni? — jegyzi meg a beszélgetés közben Borbély “Lajos munkacsapat vezető. A tsz vetéstervét nem mi, hanem a járási mezőgazdasági osztály készítette. 45 százalékot kenyérgabonával kellett bevetni, aztán jött egy sor kötelező szerződött termény. Mire a takarmányra került volna a sor, nem maradt terület. Hát ezért nem volt a tsz-ben belterjes gazdálkodás! — mondja kissé indulatosan. — No de azért 10 hold szőlőt telepítettünk, szól közbe Csőm Feri bácsi és megjegyzi: az idén már szüretelünk is. Egy-két év múlva a gyümölcsösünk is teremni fog. S tagjai a csoport megalakulása óta zó ami szó, a kenézlői Dózsa Tsz sok áldozatot hoztak. De megalapozták jövőjüket. Ha ma még vannak is kisebb hibák, de már világosan látni lehet egy kibontakozó gazdag tsz körvonalait. Lassan letelik az ebédidő. A traktort is megjavították mesterei, már a gép előtt áll, épp a szíjat teszik rá. — Na emberek, gyerünk munkára, sok még a csépelni való — szól Világi bácsi és indul a kazalra. A mezőcsáti járás termelőszövetkezetei közül elsőnek a tiszatarjáni Alkotmány Tsz fejezte be az aratást. A termelőszövetkezetnek 153 ku- tasztrális hold aratni valója volt, ebből 111 holdat kombájnnal arattak le. A járásban másodiknak a hejőbá- bai Uj Élet Termelőszövetkezetben fejezték be az aratást. A tsz-ben igen szép volt a terméshozam. Búzából holdanként 15 mázsát, ősziárpa- ból pedig 16 mázsát takarítottak be. Dicséretére válik a putnoki gépállomásnak A dédesi Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai kissé félve kezdtek az aratáshoz, mert kevés volt a kézi kaszás a sok kalászoshoz, a gépállomás munkájától pedig idegenkedtek a múlt tapasztalatai alapján. Becsületére válik a putnoki gépállomásnak, hogy segítségükkel a termelőszövetkezet a remélt idő előtt jó minőségben befejezte az aratást. A tsz reméli, hogy a cséplőgépek is ilyen hibátlanul fognak dolgozni. Rakaca környékén is befejezték az aratást Kavalecz Barnabás négy falu mezőgazdasági szakfelügyelője: Rakaca, Rakacaszend, Viszló és Debré- te. Ottjártunkkor örömmel újságolta, hogy körzetében befejeződött az aratás. A jövő hét elején hozzákezdenek a csépléshez. Rakacán két cséplőgép áll munkába. A rakacai Uj Dolgozó Tsz-ben teljes üzemben folyik a hordás és péntek óta csépelnek. Az elmúlt évekhez viszonyítva itt is emelkedett a holdanként! hozam. Abodon kalákában csépelnek Abod községben is befejeződött az aratás. Jelenleg hordanak a gazdák. A cséplés itt csak a jövő hét vége felé kezdődik meg,, mert kalákában csépelnek s meg kell várni, míg a csoport minden tagja behord. Csabai László vb. titkár véleménye szerint, búzából s árpából 6—7 mázsás holdankénti hozamra lehet számítani, ami szépnek mondható ezen a területen. A gazdák már a cséplés megkezdése előtt ajánlottak eladásra gabonát az államnak. Ifj. Olajos Lajos 12 holdas gazdálkodó 15 mázsa búzát, 5 mázsa rozsot s 5 mázsa árpát, árpát s 2 mázsa rozsot ajánlott eladásra. Nagyobb munkakedvvel, nagyobb odaadással... Borsodszirák szorgalmas parasztsága az októberi ellenforradalom alatt is tudta, mi a feladata: szántani, vetni. Most akkori munkájuk gyümölcsét takarítják be. Szorgalmas munkával befejezték az aratást, még egy pár napig hordanak és kezdődhet a cséplés. Az edelényi gépállomás, látva a szirákiak szorgalmát, megadta a megfelelő segítséget a község lakóinak. 6 darab cséplőgépet biztosított a gazdák számára, hogy mielőbb zsákba kerülhessen a szépnek ígérkező termés. A gazdák nagyon meg vannak elégedve a terméseredménynyel, mert nem ritka a 12—13 mázsás holdankénti átlag sem. A tanácstagok felvilágosító munkája nyomán ■ a gazdák eladásra ajánlják felesleges terményeiket az államnak. Például Orosz István középparaszt 20 mázsa búzát ad el, Fajkuczius István 10 mázsát, Mihalo- vics József, Székely József és R. Gondos István 5—5 mázsát. Szorgalmas munkával most már a tarlóhántást végzik, hogy a jövő évi termés is biztosítva legyen. Látszik, hogy a beadási rendszer megszüntetése után nagyobb munkakedvvel végzik munkájukat a sziráki dolgozó parasztok. A munkások segítsége az aralóknak A Borsodi Hőerőmű pártszervezete az elmúlt vasárnap Sepsi János vezetőségi tag vezetésével egy brigádot küldött a dédestapolcsányí tsz aratói segítségére. A kisszámú, de lelkes brigád a kedvezőtlen időjárás ellenére háromszáz kéve gabonát takarított be. Ä brigád a napokban nagyobb létszámmal újabb segítséget nyújtott az aratóknak. A Neliézszerszámgépgyár azonnali belépéssel felvesz jól képzett esztergályos szakmunkásoka Jelentkezés a vállalat munkaerőgazdálkodásánál. Miskolc, Mexikó. ban fekszik. Beletelik néhány nap, Virágzó lóheretáblák a Hegyközben Aki nem a mezőgazdász szemével nézi iß a krt&tálytiszta levegőjű, illatos Hegyközt, az is könnyűszerrel észreveszi azokat a virágzó lóhere- és lucematáb- lá'kait, amelyek Borsodnak ezt a legészakibb vidékét díszítik, ékesítik. Másutt is találkozhatunk ugyanezzel a képpel, de ilyen kevés szántóterülethez viszonyítva ennyi magfogásra meghagyott lóherés- sel és lucernással se- holsem. Ennek az a magyarázata, hogy a Hegyköz erdei eredetű, savanyú vegyihatású nyiroktalaja nagyon alkalmas a pillangós virágúak termesztésére. Különösen a lóherefélék díszlenek gyönyörűen. De nemcsak szénát adnak, hanem a magiképződésük is rendszerint kifogástalanul sikerül. Az aránylag hűvös éghajlat miatt pedig a rovarkártétel lényegesen kisebb, mint más vidéken, szinte minimálisnak mondható és ez a pillangós növényeknél igen nagy jelentőségű. A Hegyköz ugyanis nem annyira a kenyér- gabonafélék termesztésére, mint i nká bb állat - tenyésztésre alkalmas. Ezért a korszerű állat- tenyésztés érdekében igen fontos ezen a vidéken a pillangós virágúak vetése. Az előbb említett kedvező adottságok folytán ezzel együtt jár a szokásosnál nagyobb mérvű magtermelés is. Erre általában az egész Hegyköz alkalmas, de főként Alsóregmecen, Felsőregmecen, Mikó- házán, Kovácsvágáson, Pálházán, Nyíriben, Nagybózsván hagynak meg nagy tábla lóherét, lucernát magfogásra. Ebből a hazai igények kielégítése után bő veri jut exportra is. Tudnunk kell ugyanis, hogy a magyar lóhere- és lucernamag nagyon keresett 'exportcikk, egész Európában igen kapós. Mindenütt elismerik, hogy az egész világon mi termelj üli a legjobb fagyálló és a hőséget is legjobban bíró lucernamagot. Mindent el kell követnünk azért, hogy megőrizzük a faj- tisztaságát. Nagyon vigyázzunk arra, hogy csépiéikor tisztán kerüljenek a zsákba, és semmiféle idegenből származó maggal össze ne keverjük. Mindebből az derül ki, hogy komoly gondot kell fordítanunk a lóhere- és lucernamag termesztésére. Ezek a Hegyközben díszlő, lilakék virágú lucerna- és lóheretáblák pedig azt bizonyítják, hogy itteni dolgozó parasztjaink felismerték ennek fontosságát. s szorgalmas munkájukkal ők is hozzá kívánnak járulni mezőgazdaságunk jó hírének további öregbítéséhez. HEGYI JÓZSEF ifj. Borva József szintén 12 holdas SZEMES ISTVÁN gazdálkodó 10 mázsa búzát, 2 mázsa rsain 4O52L0: SZEMÜGYRE VETTE társait. Az egyik, aki a Stägl névre hallgatott, nagyot nyújtózott. A kéjes erőlködéstől le- fittyedt ajka és kilátszottak hiányos, sárguló fogai. E műveletet bevégezvén, hatalmasat tüsszentett, miközben az orrán lévő szemölcs, amelyen két fekete szőrszál éktelenkedett, nevetségesen futkározott fel, s alá. — Régen szippantottál ilyen jó levegőt, ugye Stägl? — kérdezte a mellette ülő. — Ehe — mondotta amaz. Kistarcsán nem volt ilyen klassz az ájer. Ezen aztán valamennyien jót nevettek. Stägl folytatta. — No, de csak kapjam cl az oberhekust, úgy hazavágom, hogy a... — Oké h*psi, kvittolunk, — lelkendezett Kolbák, a köpcös, vörösarcú gentleman — most mi jövünk! — majd minden összefüggés nélkül hozzátette — piszkos bolsi... Mind! Hirtelen Kissre néztek. — Tőled, polgártárs, még meg sem kérdeztük, ki vagy? — Kiss László... elektrikus... — válaszolta félszegen. — Ahá, szóval úriember! Elek... elek... — nem jött nyelvére a szó, majd így folytatta. — Mondd csak, Elek barátom, merre dolgozol? Nem vagy valami fejes? ... — Miskolcon, az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál dolgozom. — Miskolcon? — csodálkoztak. — Mit keresel Pesten? Kiss megijedt. — Hivatalos ügyben jártam, — hazudta — és ... és fentragadtam... Bizalmatlanságuk eloszlott. — Jaja hapsi, hát csak viselkedj jól, majd gondunk lesz rád, — ígérte Stägl miniszteriális fennsőbbséggel. Fehérvár előtt megálltak egy kocsmánál. A köpcös lemászott a kocsiról, majd kisvártatva két üveg pálinkával tért vissza. — A pimasz, még hogy nem elég neki az aláírásom! — dühöngött. — Ennyit nem képes áldozni a szent forradalomért! De be is gazolt a pali... ... Fehérvárig alaposan benyakalt a társaság. Kiss nem szokta meg az italt, de erőnek erejével beletukmálták, s most érezte a fejében. Szeme csillogott, tűz futkározott ereiben. Már nem is látta olyan sötéten a világot. Mielőtt a városba értek volna, elfogyott a pálinka. — Inni kellene még valamit! — E’már döfi! — kiáltott fel Stägl. — Van idő, gyerünk! A kocsmában csak néhányan lézengtek. A köpcös kért egy kört. <— A szent forradalomra!... — emelte meg poharát. Aztán újabb és újabb kör következett. Kiss csak óvatosan nyalogatta a pálinkát. Undorodott tőle. Szerencséjére pem sokat törődtek vele a „különítmény” tagjai, mert hevítette őket a saját históriájuk: egymást licitálták túl a hősködésben. Talán egy óra is elmúlt már, amikor felcihelődtek. Alig álltak u. lábukon. A gépkocsi vezetője pedig valósággal (V. folytatás.) eszméletlenre itta magát. Feje rábillent az asztalra, karja élettelenül csüngött oldalán. — Nem... hűk... számít — dadogta a köpcös — majd a Kolbák elvezeti — és igyekezett kihúzni magát. Felkapaszkodtak az autóra. Stägl és Kolhák a vezetőfülkébe ült. A motor felberregett, a kocsi bakkecske-mód- jára megugrott, majd cikk-cakkban futott néhány métert és oldalt az árokba borult. Stägl kiugrott a fülkéből. Káromkodott. — A szentségit!... A marha... Marha Kolbák! — Kö- rüllapogatla a kocsit, amelynek két baloldali kereke az árokba csúszott, s dühösen vakargatta íejebúbját. Hiányos foga között hegyeset sercintett: — Frajer, ugorj csak valami segítség után. Ugorj no! Te vagy a legfiatalabb! Hogy az a... 7. AZ ÚTON MENEKÜLÖK hosszú sora kígyózott. November 2-a volt. Hideg őszi szél rázta a fák üstökét, s elsárgult falevelek hullottuk az ágról. Az élelmes fuvarosok jól kerestek ezeken a napokon. Szekerük soha nem volt üres. Jó pénzért még a határon is átszállították utasaikat. A szűkmarkúakat csak a határig vitték, onnan aztán, gyorsan visz- szafordultak újabb szállítmányért. Némelyik embert a pánik hajtotta, másokat a kalandvágy űzött, legtöbbet pedig az órák alatt divatossá vált „disszidálni” szó vonzott megbüvölten. Az ijedelem tetőpontra hágott. A rémhírek futótűzként terjedtek. „Órákon belül kitör a világháború..„Az oroszok nagy haderővel megtámadták az országot, Budapestet már el is foglalták és kiirtották a fél várost...” „Jugoszlávia felől ENSZ csapatok nyomulnak a főváros felé..„Amerika két nap alatt bejelenti az ultimátumot.. — Gyerünk! Estére már túl leszünk a bajon. Minket aztán nem érdekel... * Kiss László nem tért vissza a „forradalmárokhoz”. Amint eltűnt a szemük elől, útirányt változtatott. Mindegy merre, csak valahogy össze ne akadjon velük. Nem szeretne visszatérni Pestre, különösen ilyen alakokkal... Észre sem vette, kiért a nyugati országútra. Gépjárművek rohantak ki a városból és be a városba. Az autókqn te- méntelen láda, .s a ládákon fegyveres emberek kucorogtak. Egyik-másiknál szokatlan fegyver volt. amilyeneket Kiss még soha nem látott. Legszembetűnőbb volt a markolatuk, melyet nem borított sem lemez, sem fa, s vázuk könnyedén elfért a tenyérben. Kiss azonban nem sokat törődött a látvánnyal. Fülelt. Az emberek furcsa dolgokról beszéltek. „Most már biztos a polgárháború. Győrben új kormány alakult. Nagy Imre kormányát nem ismerik el...” Mi lesz még itt! Talán Ieg- lanácsosabb egyelőre eltűnni az országból. Valahová, ahol biztonságban van az ember. Mentse az életét, aki tudja ... Az egyik útszéli fához támaszkodott, úgy, hogy az út felől eltakarta a fa törzse. Kétségtelen, haza nem tud menni. Ha itt kóborol? ... Dunántúlon ismeretlen, könnyen megtörténhet, hogy igazoltatják, s mit mond akkor? Mit keres itt? — Leghelyesebb, ha a tömegbe, a menekülők közé vegyülök — gondolta, — azokat az ördög sem bántja. Eh, mit! Majd lesz valahogy. Ki kell várni a végét! Ha tiszta lesz a helyzet — visszajövök. Egyelőre mindennél fontosabb a bőröm. Hirtelen elhatározással felkapaszkodott egy nyugati irányba haladó autóra — állítólag gyógyszerért ment a határra — és meghúzódott a vezetőfülke mögött. CSÁKANYDOROSZLÓIG minden baj nélkül eljutott, azaz eljutottak, mert a kocsit egészen megtöltötték a menekülők. Ott azonban szélnek eresztették' őket. Szemtanú nem kell a gyógyszer átvételéhez, egyébként is: — Innen már közel a határ! — biztatta őket egy nyurga fiatalember a volán mögül. 8, A táj a Dunántúl nyugati részéhez hasonlított. Dimbes- dombos, fás vidék. És mégis ídegenszerű. A viselet tarkább és szembetűnőbb. De mindennél szokatlanabb a láger ... — Mit is keresek én itt?- — töprengett Kiss. — Olyan furcsa minden. És az emberek... Némelyik összecsókol bennünket, mások közömbösen néznek ránk. Vannak, akik rosszindulatúan méregetnek ... ... Este volt. A íabarakban halvány fény pislákolt. A földön szalma, azon hemperegtek nők, férfiak, gyermekek. Egyik sírt, másik nevetett, a harmadik komoran bámult a semmibe... A zsúfolt akolban. a testek pái'ája fojtogató bűzt terjesztett. Az osztrákok pokrócokat dobáltak a szalmára, s a menekültek rávetették magukat. Maga állat! Agyontapossa a gyereket! — visítozott egy terebélyes asszonyság. — Menjen a fenébe, kicsoda maga! — Ha nem tetszik, menjen vissza... — Vigyázzon magára, itt nem szájaskodhat! ÍGY KEZDŐDÖTT az élet az ígéret földjén. Kiss Lászlónak összefacsarodott a szíve. Fázósan összekucorgott a szalmán és aludni próbált. Álom azonban nem jött a szemére ... Félóránként érkezett az újabb „eresztés”. A jövevényeket megrohanták és kérdések özönével ostromolták. — Mi van már „odaát”? — kíváncsiskodtak, mintha legalább is nem órákkal, napokkal, hanem évekkel ezelőtt hagyták volna el hazájukat. Legyintettek. — Mi lenne? Áll a „balhé”... (Folytatjuk.,
