Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-01 / 178. szám
CSZA&MAGTAROR5ZAQ Csütörtök, 1951. augusztus i. Több gonddal és nagyobb felelősséggel |ár|unk el a mezőgazdasági balesetek megelőzésében A napokban, teljes ütemben megindult a learatott termények csépiése. Gépállomásaink dolgozói az időjárás viszontagságai és egyéb hibák ellenére is általában jobb munkát végeztek az előző évinél. Sajnos azonban a jó termelő munka mellett egyes gépállomások igen elhanyagolják a baleset- és tűzvédelmet. Ezt bizonyítják azok a balesetek, melyek e rövid pár hét munkája alatt előfordultak. Például Putndk gépállomáson az •aratógép tömítővillája. zsinegbefűzés közben eltörte a kezelő alsókarját. A mezőkövesdi gépállomáson tnaiktor- indításikor az égő előmelegítő lámpára öntötték petróleumot. A felrobbant petróleum két dolgozót égetett össze, 8 napon túl gyógyuló sérüléssel. A szerencsi gépállomáson ittas állapotban vezette gépjét egy traktoros, árokba borult és megihalt. így lehetne tovább sorolni az előfordult kisebb-nagyobb eseteket. Van úgy, hogy a szerencsétlenség következtében a dolgozó nem sérült - meg, de népgazdasági kárt okozott azzal, hogy összetörte vagy az erő-, vagy a munkagépjét és ő maga hosszabb- rövidebb időre kiesik a termelő munkából, amellyel családjának is kárt ©koz. Ha alaposabb vizsgálat alá vesszük a megtörtént baleseteket, minden esetben valaki részéről gondatlanság állapítható meg. Vagy ittas volt a traktorvezető, mint a szerencsi esetben, vagy gondatlanul nem állította le gépjét javítás közben, mint például Putnokon és így tovább... Igaz, elsősorban felelősség terheli azt a dolgozót, aki önmagával szemben hanyagul járt el, de felelősség tenheÜi mindazon vezetőket, akikre dolgozóik biztonsága van bízva és akik azt könnyelműen kezelik, mint például a sajószentpéteri gépállomáson, iaíhol még a mai napig sem tartották meg a munkacsoportvezetők a balesetvédelmi oktatást, vagy azokat a vezetőket, akik könnyelműen lényegtelen. dologinak tartják a balesetet meggátió berendezések biztosítását, vagy ázok alkalmazását. Kétségtelen, sok esetben olyan akadályok is fellépnek, hogy egyes védőberendezéseket körülményes és hossza® utánajárásra sem lehet megszerezni. Szükséges, hogy állandóan ellenőrizzük, ténylegesen alkalmazzák-e a beszerzett védőberendezéseket, fel vannak-e szerelve a cséplőgépek szíjvédő rácsai, kioktatták-e a munkacsapat minden tagját arról, hogyan védekezzen baleset ellen és mit tegyen akkor, ha valakit baleset ért? Állandóan ellenőrizni kell a tűzvédelmi biztosító szikrafogót, a védőláncot. Szigorúan be kell tartaná a tiltó- és jelzőtáblák előírásait. E téren a legkisebb liberalizmust sem engedhetjük meg magunknak. Gépállomásainkon elsősorban a műszaki vezetők feladata, hogy ezeket a feltételeket megteremtsék és betartassák. Ugyanilyen szigorral kell eljárni az illetékes hatóságoknak és a MEDOSZ munkavédelmi felügyelőjének is, hiszen a tűz-és balesetvédelmi szabályok betartása rendeletileg is kötelező és elmulasztásáért törvényszabta büntetés jár. TÓTH SÁNDOR a gépállomások megyei igazgatóságának főmérnöke Mióta hűvösebbre fordult az idő, kevesebb panasz fut szerkesztőségünkhöz a sör-, a szódavízihiány' miatt. Azóta relatíve több van. Csökkent a kereslet, hát tovább tart a tartalék. Nem így az emlékezetes kánikulában! Nem akadt falu, ahol ne panaszkodtak volna — nincs sör, nincs szódavíz, nincs bor. Még a vízre is panaszkodtak, különösen Cigánd környékén — joggal. Az elmúlt napokiban Mucsonyban jártam. Meglepett, hogy dicsérik előttem a kocsmát. így mondták, hogy kocsma, hiába festették mindenfelé a jobban éppen nem hangzó »Italbdt«-ot a táblákra. Ilyen a meg nem értett nyelvújítók sorsa. Egyszóval a mucsonyiaik dicsérték a kocsmát, meg a kocs/márost, mert kánikulában is volt sör, meg szódavíz. még hozzá nemcsak a kocsmában! A mucsernyi földművesszövetkezet ugyanis Damnos Lukács igazgatóval az élen elhatározta, hogy az aratási idő. de különösen a nagy meleg alatt, napközben is ellátja hűsítő itallal az Szóixátcuzük... MWVUVWAMVMMWUIAAMWWi Hol kapnak szakrendelést a hatéves gyerekek ? A körzeti szakrendelő orvosa a nagy SZTK-ba utasított hatéves beteg kisfiámmal. 'Azt mondta, ott vizsgálják meg. Az SZTK-rendelő- ben az asszisztensnő különlegesen durván beszélt velem. Kiutasított azzal, hogy menjek vissza a körzeti rendelőbe. Visszamentem, ott újra meggyőztek, hogy az SZTK köteles elvégezni a vizsgálatot. Újra visszatértem. Szerencsére a rendelőben jelen volt már az orvosnő is, aki aztán gyógyszert rendelt a gyereknek és azt mondta, hogy majd megvizsgálja a Petőfi u, 5. sz. alatt. Amikor eltávoztam az asszisztensnő még utánam kiabált, hogy többet oda ne menjek, mert kirúg. Én azt hiszem helytelenül bánt el velem az asszisztensnő* amikor durván elutasított. Ha esetleg rossz helyen jártunk volna, akkor is kötelessége lenne emberi hangon útbaigazítani. Végeredményben még a mai napig sem tudjuk, hogy hol vizsgálják meg a hatéves gyerekeket. Tisztelettel: B. L.-né. arat óta. Ezt mór tavaly ifi megpróbálták, de akikor nem vált be. Egy ló húzta a »boltot«, s az gyakran megakadt az emelkedőn, így aztán csak nevettek rajta. — Az idén jobban sikerült — mondja Jarabék Gyula kocsmáros —, rendes fogatunk volt, vittünk az aratóknak sört, bort, pálinkát és trafikot ifi. Várták is a mucsanyiak. — Itt jön a kocsmáros-fogat — kiáltották áit az egyik búzatábláiból a másikhoz. Egy-két percre letették a kaszát. Bizony nagyon jól esett egy pohár sör a nehéz munkában. — Te Gyula, jobban izzadsz a söröshordó mellett, mint egy kaszás — nevettek a kocsim ároson. Sohasem volt ilyen becsülete a kocsmárosmak. mint ezekben a napokban. — írd már fél komám, nincs nálam pénz, — szóval még hitelre is ment a móré®. (A központ megnyugtatására: rövid, kivételes hitelről van szó.) Mindemellett az is ritkaság számiba megy, hogy Mucsonyban minden napra jutott sör, meg szódavíz is. Mindez a földművesszövetkezet vezetősége és Janabek Gyula kocsmáros munkáját dicséri. Ha kellett, sarkukra állottak, követeltek. De nemcsak a kocsmával elégedettek a mucsonyia/k. Dicsérik a szövetkezet cukrászdáját is. Fogadkoznak, hogy a mucsonyi fagylalt sokkal jobb, mint a miskolci —N' 2 Három darab nágytalálatos * loilészelvénv van A 21. heti lottó-nyeremények között három darab négytalálatos szelvényt találtak, melyekre egyenkint 486.091.25 forintot fizet az Országos Takarékpénztár. A nyertes számok: 205.997, 364.012, 2.012.729. Háromtalálatos szelvény 842 darab akadt, ezekre egyenkint 826.25 forintot fizetnek ki. A kéttalálatos szelvényre — 31.532 darab — 22.50 forintot fizetnek ki. >7ő(iLl&ttam az erdőt... pUvein Pista bácsi* val Füzérkomlóson találkoztam. Semmi különös ismertetőjel nem árulkodott róla: kicsoda, micsoda? Öltözéke olyan volt, mint más emberé, nem láttam vadászpuskát a vállán és fejéről is hiányzott a vaddisznó- sörtés zöldkalap. Mégis, már az első pillanatban tudtam, megéreztem, hogy erdei ember. Kíváncsian nézegettem. Mintha egyenesen a fák alól lépett volna elém. SudáTj tömött, életdús, mirk a hegytetőről idelátszó tölgyek. Földerős ember. Nézzük egymást. Dúsbokrú, bozontos szemöldöke alól éles sasszeme villog. Találgatja magában, ki lehetek. Nem beszélünk. Azon töröm a fejemet, mit kérdezzek tőle, mit rnondjak neki, hogy mindent megtudjak róla. — Gyönyörű ez a táj, az erdő — mondom. — Van erre sok vad? Pista bácsi szemében elsimulnak a lángok, szelídül a villogó lobo- gás. És felfényesülő ragyogásában látom a telten suhogó lombok remegését. — Régen volt — válaszolja titokzatos szűkszavúsággal. Keresem a szót. amivel vallomásra bírhatom. — Mikor volt az a régen, Pista bácsi? — Mikor...? — simítja le őszülő haját. — Akkor fiam, mikor az én apám, Pilvein Ciplián járta erre az erdőt. — Ciplián? Érdekes név. Még sosem hallottam. — Büszke is volt rá az apám. De micsoda vadakat lőtt! Azokra volt a legbüszkébb. Engem is elvitt néha magával. Híres vadász wlt! Károlyi gróf csak vele szeretett menni vadászatra. Sokáig hallgatunk, öt az emlékek felidézett varázsa ejti néma- . ságba, engem az ő szavai. A közénk telepedett csendbe csak az erdő horkan bele, mikor fái között átbor- zong a szél: — Most hált meg szegény öreg, 77 éves korában — teszi hozzá, a hallgatást megtörve. — Hát Pisla bácsi hány éves — kérdezem kíváncsian. . Pista bácsi szája körül huncut mosolyba mozdulnák a ráncok: — A szívem most is húszéves — és kacag. Mintha a kis lilla harangvirágok csendültek volna meg a mogyoróbokor alatt. — Meséljen valamit az életéről — kérlelem. Sokáig gondolkozik, míg elindítja szavai folyását. — Hosszú sor az, fiam... Tizenhármán. voltunk testvérek. Az első világháború után már csak nyolcán. És ma csak öt füvein él az országban, egy bátyám, a két öcsém, a fiam, meg jómagam. Lassan szövi, keresgéli a szavakat, mint csergedezo erdei patak az útját nagy, mohos kövek között, merre is menjen, merre a jobb. — Tizenhárom éves koromban megváltam a családtól, önálló életet kezdtem. Hat évig voltam távol. Dolgozgattam, mindent csináltam és megéltem valahogy. Az iskoláimat is magánúton végeztem. — Az erdészséget 1926-ban kezdtem, Károlyinál. Pribékje voltam, mert az kellett legyek. Idestova már több mint tizenhét esztendeje, hogy itt él, Füzérkomlóson. Több éve faraktárkezelő a fa- lerakó-telepen. De nem tudja elhagyni az erdőt, mindig felkeresi, elmegy hozzá, mint fiú az anyjához. Vállára akasztja a kétcsövűt# berak egy kis szalonnát, hagymái a tarisznyájába, mellé egy karéj szűzkenyeret s elindulj Van úgy, hogy szombat déltől vasárnap estéig sem tér haza, járja az erdőt. S mikor megjön is, üres a tarisznyája* Nem bántja a vadakat, egyiket sem. Kenyerét is megosztja az erdei madarakkal. — Mennyi vad ét* pusztult itt októberben — panaszolja. — Ügy fájt az ember szive miatiuk... Dehást 9 suttyó-gyerekek kezében is :puska volt akkor. Mentek neki az erdőnek csára-búra. — Hát falopások voltak-e? — kérdem. — De még mennyire! A rendőrség is kijött razziázni. Én akkor is őriztem a telepet, a fát. Hiába hívtak gyűlésre, nem mentem. Egy per- ~cig sem hagytam ma- gára a fatelepet — mondja elcsendesedve ' és hallgat meggondolkozva, mint az erdői némán. Az ellenforradalom alatt az első bányafát 3 indította útnak Ormosbányára. Sárospatakon a munkástanács elnöke feltartóztatta a szerel- vényt, ki akarta rakatni a fát a vagonokból. A bányafa azonban mégis eljutott Ormosra. Pista bácsi mindig megmaradt a maga valóságában, mindig ember volt és kommunista* Mert régi kommunista ő. De mindezeket már nem tőle, hanem a keskeny vágány ú kisvasút vonalfőnökétől, Együdi László elvtárstól tudom meg. Mikor ezeket meg* említem Pista bácsinak, ő konokul kitért a ma-* gyarázat elől. — Ugyan fiam, akkor így kellett csinálni —» mondta szerényen. S bennem különös megismerés érzése gyújtott tüzet, mikor búcsúzva kezet szőri- tottunk: nem emberrel, az erdővel beszéltem. Az erdők mélytvtkú^ ezergyökerű fid szólt hozzám... az erdőt hallattam .. i PATAKY DEZSŐ Húsz forintig terjedő pénzbüntetés a helyszínen A közlekedésrendészeti, folyamrendészeti és köztisztasági szabályok tettenért megszegőire — törvény- erejű rendelet értelmében — a rendészeti hatóságok a helyszínen 23 forintig terjedő pénzbírságot szab* hatnak ki. Nem regény, nem elbeszélés ez fiz írás. Egy szomorú történet. Fő elakja itt él köztünk. Megjárta egy tragikus esemény -kálváriáját, míg végül ismét haza talált. Úgy mesélem el történetét, ahogy 6 elmondta. 1. AZ EZREDÜGYELfeTES TISZT káromkodást morzsolt szét a fogai között. Már harmadszor járta végig a körleteket, de az ügyeletesek egyszer sem tudtak pontos létszámot jelenteni. A harmadik századnak csaknem a fele hiányzott... — Hogy az a ...! , Pont őt kellett itthagyni a lövészektől!... Átkozott nevelési szisztémák! Mit ér az, ha a kiképző keret szakképzett és megbízható emberekből áll, amikor a legénység fele... Eh, hogy az ördög vinné el! Az úristen se bír velük, mióta fülükbe dugták a darazsat. A tisztnek minden oka megvolt a mérgelődésre. A Kili- án-laktanyában székelő lövészegység parancsnoksága még július derekán megkapta a parancsot, hogy az alakulatot augusztus 1-re telepítse más helyre. Néhány nap múlva beköltözött az úgynevezett műszakiak ezrede. „Műszakiaknak” gúnyolták azokat, akiket csak félhivatalosan tekintettek katonáknak; amolyan segédszolgálatosak csoportja volt ez. Valamilyen — többnyire politikai, származási — okból nem teljesítettek rendes katonai szolgálatot, de kaptak^ némi kiképzést. A „műszakosokat” összevegyítették^ „valódi” katonákkal, azzal a céllal, hogy neveljék és próbálják átformálni őket — a társadalmi rend igényeihez mérten. Eleinte nem is volt különösebb baj. Amióta azonban divattá vált az általános politikai vitatkozás és napirendre került a különböző marxista tételek kiteregetése —. egyszeriben megbomlott a fegyelem. A századok valóságos kis >,Petőfi-körökké” váltak. A „műszakosok” előbbi látszólagos engedelmessége megszűnt. A parancsnokok utasításainak sokszor ellentmondtak, vitatkoztak velük. S most lecsapott a mennykő! Hol a legénység?! Az ezredügyeletes tisztet balsejtelmek rohanták meg. Hallott már a délutáni zavargásokról, a felvonulásról... s valahogy összefüggést érzett a két dolog között. — Hogy az a...! Sorakoztatta a századügyeleteseket, majd így szólt hozzájuk: ... .. — Tartózkodjanak az elvtársak az embereik között! A suskust ne engedjék megr A laktanyát senki sem hagyhatja el. _ Gondolkozott, majd bizonytalanul megjegyezte. — Nem tudom ... valami történt... vagy történni fog. Minden esetre tartsák nyitva a szemüket. Végeztem! * UXÁN zümxaöeő méhkassá válfovrtak * körletek. A katonák felültek az ágyban. Hallgatóztak. —- Mi történt?... — suttogták. Kinyitották az ablakot, s füleltek. A Rákóczi út felőL tompa moraj hallatszott. A Corvin mozi előtt nagy csoport ácsorgott. Emberek futkostak egyik oldalról a másikra. A robogó járművek utasai teli torokkal üvöltöttek: — A rádióhoz! A rádióhoz! A Körút másik oldaláról néhány fiatalember futott a Corvin előtt álldogálókhoz. Kezükben gépelt papírt lobogtattak és kiabálták: — Aki magyar, velünk tart! Gyerünk a stúdióhoz! Beolvassuk a tizenhat pontot. Gye-rüüünk! Egy pillanatra megtisztult a Corvin előtti térség. Csak egy pillanatra, mert hirtelen újabb tömeg kanyarodott kj az Üllői útról a Rákóczi út irányába. Senki nem tudta, mi történt^ csak mentek, vonzotta őket a kíváncsiság a hisztérikusan üvöltők után, míg maguk is extázisba estek és ve- lük Icisbáltsk Tökéletes bábeli zűrzavar uralkodott az utcákon. A szélrózsa minden irányából hömpölygő emberáradat tolongott a Belváros felé. A motoros hírnökök percenként hozták a jelentést. A tömeg minden fordulónál és tér előtt megállt. — A rá-di-ó-hoz!... A-ki ma-gyar, ve-lünk tart! A tömegpszichózis irányítói rövid szónoklatokat tartottak. Egy nyurga diák kiemelkedett az emberek közül és'szavalt. A tömeg őrjöngve ismételte a refrént: „A magyarok istenére esküszünk...! A rohanó járművek szélkavarta örvényében tízezrével röpködtek a cédulák, s a nép egymást tiporva vetette rájuk magát. — A rádióhoz! — Gyerünk a rádióhoz! Hallani akarjuk a tizenhat pontot!... . ' ...A hangok félelmetesen csapkodtak a szobába a laktanya kitárt ablakain keresztül. — Villanyt! Gyújtsátok fel a villanyt! Ebben a pillanatban kivágódott a körlet ajtaja. Kiss László, a második század második szakaszának helyettes parancsnoka komoran körülnézett. — Mi történik itt! Azonnal oltsák el a villanyt és feküdjenek vissza az ágyba! Az öltözködés abbamaradt. Sunyi tekintetek jártak körül és lesték, mit csinál a másik. Tokár, egy hórihorgas tolnai kulákgyerek elszántan Kiss elé ugrott, kisideig farkasszemet nézett vele, majd rekedtes, fenyegető hangon meg4- Elég a játékból, titkár úr! Hallod, mi van az utcán!? Vigyázz!... — A KATONÁK kíváncsian figyelték a jelenetet. Kiss sápadtan nézte a felhevült arcokat. Érezte, ha elveszti önuralmát, a tekintélyét is elveszti, s többé nem tud úrrá lenni a szakaszon. Csak legalább két csík volna a vállán... Ahhoz viszont még fiatal katona, alig három hónapja vonult be. A többiek őt is csak amolyan simavállaposnak tekintik, mint - magukat, annak ellenére, hogy helyettes parancsnokká nevezték ki. Ezért irigykednek is rá. Engedelmeskedni pedig nem akarnak. Mint a század DISZ-titkára, ezzel a kulák- ivadékkal sokat vitatkozott. Tokár soha nem leplezte gyűlöletét, most pedig egyenesen a szemébe vágta... Mindig ezzel volt a legtöbb baja, s ami még nagyobb hiba, a többieket befolyásolni tudja, részben azért, mert sorstársaknak érzik magukat, másrészt parancsolni tudó magatartásával jelentős tekintélyre tett szert. — Most mitévő legyek? — töprengett Kiss. — Idefigyelj, Tokár! — mondta keményen. — Ha minden áron fogdába akarod csukatni magad, én jelenthetem kívánságod az ezredügyeletesnek... — Szándékosan beszélt kissé cinikusan, hogy lássák rajta a nyugalmat, — pedig remegett a gyomra az idegességtől. A fenyegető szavak megtették a kellő hatást. Tokár morgott még valamit, de aztán, egy gyűlölködő pillantás után lassan hátatfordított és félig öltözötten leült az ágy szélére. Kiss eloltotta a villanyt és kiment a körletből. Ott maradt az ajtó előtt, hogy ha netalán újból zavargás kezdődik, közbe tudjon avatkozni a kapott parancs szerint. Kisvártatva néhányan kilopakodtak hozzá a«, barátai közül. — Mondd... tudsz valamit? Mi történt?... Kiss csak a fejét ingatta. Maga is fölöttébb furcsának tartotta az esetet. Hallott egy-két kósza hírt, dehát azokra nem sokat lehet adni... Mi az ördög lelte az embereket? És ez a laktanyai hangulat is különös... S hol* a tisztek nagyrésze? A legtöbb politikai tiszt is szabadságon van. A nyáron nem engedték el őket, a táborozásra hivatkozva. S most csaknem mind odavan ... A körletből hirtelen lábdobogás hallatszott. A legénység felúgrált az ágyakról és az ablakhoz tódult. — Vissza! Vissza! — kiáltotta Kiss. Hangját azonban élnyelte a fülsiketítő zaj. A Körút felől éktelen hangorkaa rázta meg a vastag falakat. Fegyverek dörrentek. (yFolutatiukJ
