Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-30 / 202. szám

ÉS ZARMAG TAR ORSZÁG r Péníek, 1957. augusztus 30. 6 ~~~~: Tin. TüiítIj.,. = vwwvwuui^uuvvnAAnAAAn/uvutfvwvuwtfuxwvwvvvtfuywnAAAfinArvuvuvuvwuvwAfli j *} QOJ — Ez volt a nevem ^ 1945 januárjában a neubrandenburgi m unka tábor ban, ahol annakidején mint »védőőrize­tes« (máig sem tudom, hogy kitől és miért akart engem Hitler »meg­védeni**), a Harmadik Birodalom sokmilliós rabszolga-létszámát sza­porítottam. — Mindez, bizony, ré­gen volt (bár sohasem árt emlé­kezni és emlékeztetni rá!), s annak kapcsán jutott eszembe, hogy nap mint nap olvashatók apróhirdeté­sek, amelyekben nyelvtanítást kí­nálnak, nyelvkönyveket keresnek, stb. Nyelveket akarnak tanulni az emberek. Ha nem tetszenek únni, elmon­dom, hogyan tanultam meg annak­idején németül. Ez esetben a nemet nyelv alatt az a koncentrációs- lágerbeli, bábeli zagyvaság értendő, amelyen a hitleri foglyok soiv- nyelvű milliói próbálták megérteni egymást és a körülöttük zajló za­varos életet és amely »nyelv«-net: alapját — állítólag — Goethe nyel­ve képezte. 1945 januárjának említett neubrandenburgi munka- táborban a mi részlegünk újabb tisztségviselőt kapott egy szüdéía- német származású »Oberkapo« sze­mélyében. Túlnagy jelentőséget nem tulajdonítottunk neki, mert már eddig is tele voltunk minden­féle, rabból lett tisztségviselőkkel. Korábbi »kapó«-nk egy bajtársi lo­pás miatt lágerbazárt SS-altiszt volt, az éjszakai felügyelő nyolc­rendbeli rablásért került lágerba,; a kenyérosztó a feleségét gyilkolta meg, s így tovább. Mind német volt és mind közönséges bűnöző. Egy sem volt köztük politikai fogoly. Büszkén viselték ruhájukon, a nyil­vántartási szám mellett a zöld jel­zést, ami közönséges bűnöző voltu­kat dokumentálta és megkülönböz­tette, kiemelte őket a piros jelzéses politikai foglyoktól és megszállott országok elhurcoltjaitól, a fekete jelzéses kémektől, szabotőröktől és cigányoktól, a lila színnel jelzett hcmosexuálisoktól és a rózsaszínű jelzéssel díszített vallási szektások­tól. A hitleri birodalomban közön­séges bűnözőnek lenni dicsőség volt és ez a lágerekben már eleve ked­vezményt jelentett, valamilyen tisztségviseléssel járt. A tisztség- viselés pedig felemelt élelmezést vont maga után. Ennél nagyobb valami lágerekben aligha lehetett. Nem is erről akartam én most beszélni, hanem az új házigyilko­sunkról, akit »Oberkapo« (bajtársi főfelügyelő) minőségben állított fö­lélik valami ismeretlen gondviselő. A régi kapó felsorakoztatott min­ket, majd egy SS-altiszt kíséreté­ben feltűnt az új főnökünk. Puha­szárú csizmát, szürke nadrágot, ele­gáns kék zakót, matrózsapkát és hosszú hajat viselt. Fogoly mivoltát csak a zakó hátának keresztalakú kivágása és csíkos rabszövettel való pótlása, valamint a mellére és a jobb nadrágszárára varrott zöld »paroli« és a nyilvántartási szám jelezte. Balkarján széles karszalag »Oberkapo« felírással, jobb csukló­járól gumibot lógott. Megiltetddötten ^tazeií ganciát. Mi valamennyien a mar régen kiadott és erősen foszlósnak indult, papírszövetből készült csí­kos rabruhában fagyoskodtunk, ko­pasz koponyáinkon a legvegyesebb fejfedők, — az enyémen például egy Belgiumból származó fehér zsokésapka, aminek a tetejére (ki tudja miért?) olajjal egy vörös- kereszt volt mázolva —, lábainkon facipők, bal mellünkön és jobb combunkon a nyilvántartási számot feltüntető vászondarab. Az enyémen a 12.924-es szám volt olvasható. Mint már említettem, akkor ez volt a nevem. A jelentéstétel ^beí-kapo néhányszor elsétált a sorok előtt, majd a tolmácsokat maga mellé szólítva, elmondta pogrambeszédét. Lehordott minket mindenféle sze­métnek, akik csak pusztítjuk a bi­rodalom kenyerét, de keveset dol­gozunk érte és hogy ő majd rendet és fegyelmet teremt. Például, ha valakit megszólít, az — a német katonai előírás szerint — harsány »Hier«-el tartozik jelentkezni. A tolmácsok hűségesen fordítottak; előbb a francia, majd a lengyel, a holland, a román, a magyar, s így tovább. Az oberkapo türelmetlenül hallgatta, majd amikor a tolmácsok befejezték, kijelentette: — Die sämtliche Häftlingen sol­len sofort deutsch sprechen lernen! Aber sofort! Verstanden!? (Az ösz- szes foglyok kötelesek azonnal megtanulni németül beszélni! De azonnal! Megértve!?) Kórusban rábőgtük: »Jawohl!« (Igenis!), s azt hittük, ezzel vége a parádénak. Ám az oberkapo ki is akarta próbálni, mennyit fogott rajtunk a tanítása. Szeme végig­sétált a feszes »vigyázz«-ban álló csíkosruhásokon, s hirtelen elkiál­totta magát: — Zwölf-neun-vierundzwanzig! — s merően nézett rám. — Mi az eget bámul rajtam ez az apagyilkos? — töprengtem, amíg a tolmácsolást vártam. Az oberkapo közvetlen elém lé­pett és a szemembe ordította: — Zwölí-neun-vierundzwanzig! — balkezével a mellemen lévő számra bökött, jobbjával pedig úgy vágott fültövön, hogy két lengyel, egy belga és egy öreg, szombathelyi műszerész társaságában, teljes hosszúságomban nyúltam el a föl­dön. Ez volt az első nyel1vlecke’ amelyen azonnal megtanultam, hogy zwölf- neun-vierundzwanzig magyarul tizenkettő-kilenc-hu&zonnégyet, az­az 12.924-et jelent. Amikor két hónap múlva Sach- semhausenban a 136.843-as számot kaptam, már tudtam, hogy a hun­dér tsechsundd reissi g-acht hu nd er i- achtundvierzig-re nekem kell kiál­tanom az előírásos »Hier!«-t. (—kiás) üzenetek Szűcs János, Legyesbénye. örülünk, hogy a cséplést augusztus 20-ra befe­jezték. Ami a hídmérleget illeti, ennek az elintézése a földművesszövetkezet igazgatóságára tartozik, amennyiben az ő kezelésében van. Ha nem. akkor a köz­ségi tanács feladata. A kisiparost nem lehet azért hibáztatni, mert korlát hiá­nyában az állatok megrongálták a híd­mérleget. Balogh Sándor, Miskolc. A közlekedés­sel kapcsolatot szatirikus írását, — ami különben igen jó — azért nem tudjuk kö­zölni, mert nincs meghatározva, hogy mely napon törtéht a 40 perces kiesés, így nem áll módunkban ellenőrizni levelét. Geröcs Sándor cipész, Kisgyör. Kérdé­seire az alábbiakban válaszolunk. A búza­földadóra vonatkozó rendelkezések a ta­nácsnál megtekinthetők. Darwin angol származású. A csárda, amely iránt érdek­lődik. a Hortobágyon van. Vanluch Sándor. Királd, munkásszálló. A kérdéses ügyben csak azt tudjuk vála­szolni, hogy ilyen .rendelkezés nincs. Selmeczy Jenő. Szerencs, Hegy utca. Javaslata jó. A szerencsi műút mellett a fásítás már megkezdődött. Kérését to­vábbítani fogjuk a járási tanácshoz. Kocsis István gépkocsivezető. Hidasné­meti. Az ügy tisztázása érdekében for­duljon a községi tanácshoz. Koós Imre, Miskolc-Tapolca, Kohói An­na u. írását, jószándék vezette, de ezzel a hangszereléssel nem áll módunkban közölni. Elnézést kérünk. Klckner József, Szerencs, Bástya u. 13. Lakásügyébe rém avatkozhatunk be. a községi tanácsra tartozik. Amennyiben a községi tanácsnál nem talál igazságra, a járási tanácsnál keresse azt. Szántó K. Dániclné. Sárospatak, Faze­kas sor 3. Kérésével forduljon a megyei rendőrkapitányság útlevélosztályához. Szabó Miklós, Sátoraljaújhely, F. Zsólyomka 19. A sárospataki 19/63. sz. gyógyszertár vezetőjével kapcsolatos pa­naszát nem tudjuk közölni. Nem minden gyógyszertár tart szolgálatot este 8 óra után, csak az éjjeli ügyeletes. Levelé­ben nem irt arról, hogy az említett gyógy­szertár volt-e az éjjeli szolgálatos. Köntös József, Alberttelep. Kérésével forduljon az Autóközlekedési Tanintézet vezetőségéhez. Miskolc, Széchenyi u. 28. Sillő Jánosnc, Miskolc, Farkas Károly u. Elhisszük, hogy szomorú a helyzete. A bíróság a válóper alkalmával el fogja dönteni az ingatlan, valamint a gyermek sorsát is. Egy kis türelemre van szükség, meg kell várnia a bírósági tárgyalást. Galuska Lajos, Nagycsécs. A vállalattal kölcsönös megegyezés alapján kell in­tézkedni. A vállalat köteles megfizetni a vetőmagot, a munkadíjat, ha visszaveszi a földet. A növényápolás megszűnt, a vállalatnak már kiadása nincs, így nem Is lehet az illetményföldet elvenni beta­karítás előtt. Kárpáti Ferenc. Abód. Kérését tolmá­csoltuk a Múvégtaggyár miskolci kiren­deltségéhez, itt ígéretet kaptunk. hogy megteszik a szükséges intézkedést. Saj­nos, az ellenforradalom következtében c téren is megvan a kiesés, hosszú ideig nem dolgoztak. Lenkei Béla. Ernőd. Elbocsátásával kao- csolatos fellebbezését megkaptuk. Az ügy inkább a bíróságra tartozik, mint a szerkesztőségre. Reméljük, hogy a MÉ­SZÖV egyeztető bizottsága megfelelő dön­tést fog hozni ügyében. A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN... A nap minden órájában, szinte minden percében tollat ragadnak munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és öregek, hogy felemeljék tiltakozó szavukat az ENSZ ötös bizottsága jelentése ellen. Szerkesztő­ségünk százával kapja a leveleket és táviratokat, melyek népünk hang­ját, határozott állásfoglalását tükrözik. Legutóbb a következő üzemek és intézmények küldték el táviratukat az Országos Béketanácsnak, illetve a magyar Külügyminisztériumnak: A Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatóságának dolgozói, a hi­dasnémeti vasútállomás szakszolgálatának vezetői és dolgozói, a mező- zombori tanács és község dolgozói, Ároktő község dolgozó parasztsága, Kom j át község, a vilmányi gépállomás összes dolgozói, a kazincbarcikai főépítésvezetőség, a kazincbarcikai városi tanács kommunista és párton- kívüli dolgozói, a 36. sz. Autóközlekedési Vállalat 3. sz. főnöksége, a mis­kolci Könnyűgépgyár szerszámüzemének dolgozói, a Lenin Kohászati Müvek finomhengermű D. műszak pártalapszervezetének tagjai, Mező­kövesd és a kövesdi járás dolgozó parasztjai gazdagyűlésének résztvevői, a taktaharkányi MÁV állomás dolgozói, a 31. sz. Állami Építőipari Vál­lalat kazincbarcikai építésvezetősége, a tiszapalkonyai községi tanács és Hazafias Népfront, az abaújszántói járási tanács pártalapszervezetének tagjai, a miskolci Könnyűgépgyár forgácsoló üzemének dolgozói, Kazinc­barcika város pedagógusai. Ragály község dolgozó parasztjai, Tállya köz­ség lakossága, a sajókazai szénbánya összes dolgozói, a gömörszöllősi MSZMP pártalapszervezet vezetői és tagjai, a miskolci Könnyűgépgyár szerelői, TMK és hivatalházi dolgozói, Hegyi András nyugdíjas, miskolci és Nagy Istvánné kazincbarcikai lakosok. • (Folytatjuk.) Felemeljük tiltakozó szavunkat Mi, a Borsod megyei Vendéglá­tóipari Vállalat összes dolgozói, a leghatározottabban elítéljük azt a rágalomhadjáratot, amelyet egyes nyugati körök hazánk és népünk ellen intéznek. Jogtalannak és mi­nősíthetetlennek tartjuk az ENSZ ötös bizottságának jelentését, mely a tények valótlan meghamisításá­val igyekszik az igazságot be­mocskolni. Leghatározottabban ki­jelentjük, hogy hazánkban igenis ellenforradalom volt, hiszen a mi vállalatunknál is több mint 1 mil­lió forint kár jelentkezett az ellen­forradalom következtében. Nem tű­rünk beleszólást népünk belügyei- be, s ezért minden erőnkkel támo­gatjuk pártunknak és kormá­nyunknak politikáját és követelé­sét, melyben azt kéri, hogy vegyék le a magyar ügyet az ENSZ köz­gyűlés napirendjéről. Támogatjuk pártunkat és kormányunkat, mert tudjuk, hogy minden törekvése népünk jobb életéért, a szocializ­mus építéséért történik. BORSOD MEGYEI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT DOLGOZOL Elég legyen a rágalotnhadjáralbó!! Mi, a magyar Szocialista Munkás­párt miskolci pedagógus pártszerve­zetének tagjai tiltakozunk az ellen, hogy az ENSZ ötös bizottság jelentése alapján napirendre tűzzék az úgyne­vezett »magyar ^kérdés« tárgyalását. Tiltakozunk ez ellen azért, mert hazánk belső ügyeibe való illetékte­len, s az ENSZ alapokmányával el­lentétes beavatkozásnak tartjuk. Sze­rintünk és hazánk felnőtt dolgozó la­kosságának véleménye szerint is: »magyar kérdés« nincs! Van azon­ban ománi, algériai, szíriai agresszió, s ezeknek a súlyos feszültségű nem­zetközi kérdéseknek elleplezése a célja a »magyar ügy«-et koholó pro­pagandának. Tiltakozunk ez ellen azért, mert látjuk, hogy korántsem a magyarság sorsa a szívügye ezeknek a nyugati politikai köröknek, hanem eljárásuk csak eszköz: a szovjetellenes rága­lomhadjárat eszköze. Tiltakozunk továbbá azért is, mert mi, nevelők nem egy általuk megté­vesztett volt tanítványunk sorsából ismerjük a »nyugati életforma« igazi lényegét, s ezért sem engedhetjük, hogy népi országunk vezetése és la­kossága közé éket verjen bárki is. Végül tiltakozunk azért is. mert a »magyar kérdés« alapjául feltüntetett jelentés nem a köztünk járt skót bányászok tárgyilagosságával készült, hanem magyarságukat megcsúfoló politikai kalandorok, hazaáruló sze­rencselovagok és szökevények hazug­ságai alapján. A MSZMP miskolci pedagógus pártszervezet tagsága * A város kommunista, pedagógusai felhívással fordultak Miskolc város valamennyi pedagógusához, a szü-> lökhöz és tanulóifjúsághoz, hogy til­takozzanak az ENSZ »ötös bizottsága hazug jelentése, valamint az ún. »magyar ügy« napirendre tűzése el­len. A nemzetiségi nyelveket is tanítják rendkívüli tantárgyként a gimnáziumokban Az általános gimnáziumok óra­tervéről és rendkívüli tárgyairól in­tézkedő miniszteri utasítás alapján az 1957—58-as tanévtől kezdődően angol, francia, olasz, spanyol, latin, görög, lengyel, bolgár, cseh, szerb, német, román és szlovák nyelvek ta­níthatók rendkívüli tantárgyként. A tanítható idegen nyelvek között most elsőizben szerepelnek a szom­széd népi demokratikus államokban, illetve a hazánkban lévő. nemzetisé­gek által beszélt nyelvek is. (MTI) Az.éjLiLelA tnciaad, Ox) Ldizsáf-! • r/f ••/'/,7I\/'I)S'/f'I)•'ff11G7'/• V'Jf!1 IV'/ft<H'ffi\ •'/.'/• i/'/«•/1\rj'>,\ r/fli\,',ft1'\\rtft\\r>'r\/' • w'/fj'—1 IIJ engyi Barnának elfelhősödött a homloka. Hármukra bízták a vaskerti mágnesdaru javítását, ha­rangja felszerelését és már második napja kínlódnak rajta. Hárman. Sőt még egy segédmunkást is adtak segítségül, a • Restás Jóska gyere­ket. Ma sem készülnek el, pedig azelőtt az egész munka négy-öt órát jelentett volna az ő csoportjá­nak, a háromtagú Mengyi-brigád- nak. A művezetés így is számolt, sürgették is már tegnap a műszak végén a munkát. Csakúgy rajzoltak itt a művezetők, Kovács üzemfőnök is kijött, meg a központi irodából is jártak itt. A martin-mű a tizenket­tedik kemencét is begyújtotta, kell az anyag, kéne az ócskavas is. Azelőtt hárman, Holló Bódi, Csutor Pista, meg ő, könnyedén »megették« volna ezt a munkát öt óra alatt. De most ez a Holló Bódi a kerékkötő. Az ellenforradalom előtt, a teljesítménybérezés idejé­ben, égett a kezében a munka, most meg éppen csak mozog. Az ilyen ólommadarak miatt, a nép­gazdaság érdekében, ahol lehet, csak szükség van a teljesítmény­bérezésre. Akkor sem szakadnak meg a munkában, de az akkor megy. Bódi most is csípőretett kéz­zel áll az egyik elgörbült támrúd fölött. Már újra felraktad a fazék fülét, Bódi? — fordult hozzá kellet­lenül Mengyi Barna. — így nem sokra megyünk. — Majd meglesz, Barnus, nem szalad ez el. Olyan duhasztó hőség van, mintha haiodmagával sütne, a nap. Az igaz, hogy még árnyékban is megvan harminc fok, ők meg na­pon dolgoznak, a darut nem lehet árnyékba vinni. Mégis. Mozogni keli amije eleven, az ember* Ennek. . a Boáinak be kellene valahogy gyújtani a »motorját«. Kitűnő la­katos, leleményes. Bosszantó, hogy most így elszuszogja az időt. Csutor Pista meg ösztönösen hozzá igazo­dik, így aztán a nyelve kilóghat Mengyinek az igyekezetben, ezek minduntalan behúzzák az iparkodás fékét. Fel kéne bosszantani ezt a Bódit, akkor talán nekidurálná magát mérgében. Mengyi Barna töp­rengve kalapált egyenesre egy csap- szegalátélet, közben megszólalt: — Hanem, te Bódi, csúfosan le­barnított Mlinárik művezető azért a pánkod körüli szemétdombért. ott a műhelyben. És igaza volt. Buk­dácsolni lehetett körülötted a hul­ladékban. Megy a-rra valaki teher­rel, megbotlik, kész a baleset. Még a közelben lévő gvalúgép fogaske­rekei is elkaphatják. — Az istenfádat, Barna, ne pa­polj már te is, az overálom könyöke a sok balesetoktatásból lyukadt ki. Hát mi vagyok én? Sepregető? Mire tartják a segédmunkást? — Annak éppen másutt volt dol­ga. Ilyenkor az ember maga csinál rendet. Bizony. De neked még a satud környéke is csupa forgács, vasreszelék volt. Ne is tagadd. 1T olló Bódi láthatóan feldühö­dött, néhány mérges kala­pácsütéssel kiegyengette a tám- rudat, majd az elformátlanodott lyukakat kezdte dörzsárazni rajta. No, úgy látszik, sikerült, köny- nyebbült meg Mengyi Barna. Meg­indult a Bódi motorja. De meddig áár iav? luávu Csutor Pista is rög­tön hozzáigazította a tempót. Egy darabig szótlanul dolgoztak, kala­pácsütések csattogtak, reszelő zűr- rögött, dörzsár nyiszorgott. — Te, Barna! — hagyta abba a dörzsárazást Bódi. — Én ezt a Res­tás Jóskát megpofozom! — Pofozd ám a nagynénikéd sü­ket kandúrját! Nem a méltóságos Rima idejében élünk, hé! — Hogyne pofoznám, amikor már egy órája elküldtem cigarettáért és még most se hozza azt a büdös kanócot! Ti nem dohányoztok, nem tudjátok, mi az, mennyire kell! — Akkor mi is megpofozhatjuk magunkat, Boldizsár, mert az üzem­nek is kell az ócskavas és beraká­sához a daru. És már második napja szuszogunk rajta. Tőlünk» különösen pedig tőled tanulja Res­tás Jóska a tempót, hát csak ma­gadra vess. Az utolsó taggyűlésen nem voltál? —- Dehogynem! — morrant Bódi. — Nohát akkor hallhattad, mit kell elérnünk, hogy egyenesbe jöj­jön a vállalat termelése. Meg azt is, hogy a saját, meg a más munka­erejének magáncélokra való fel- használása bűncselekmény a társa­dalmi tulajdon ellen. így küldöz­gesd a segédmunkást! — Cefetül megtanultad, hé! Suty- tyomban talán eleven brosúrának képeztek ki? — No, te szép párttag vagy, Bol­dizsár! Mengyi Barna, olyankor szólítja Bódit Boldizsárnak, amikor különö­sen nem tetszik neki nála valami. — Vagyok olyan párttag, mint sok más! — tüzelt Bódi. — Járok a gyűlésekre, pontosan fizetem a tagdíjat. — No, és ez elég, mi? Vedd tudo­másul, Boldizsár, ha most tagreví­zió volna, én téged nem vélemé­nyeznélek. Nem úgy élsz te, ahogy kéne. Példát kéne mutatnod a fia­talságnak. — Jól van no, te kétlábú silla­busz! Hát pof ozás nem lesz, de mégis jöhetne már az a lókötő Jóska. 1/ agy negyedóráig szótlanul dol­* goztak, egymás után szerel­ték fel a részeket a darura. Mengyi Barna éledni kezdett. No, megy már! — Jönnek már megint! — szólalt meg Csutor. Barna is odasanditott és látta, hogy az elegyanyagok hosszú hal­mai között Paizs Gyula művezető közeleg másodmagával. Velük pár­huzamosan, az ócskavaskupacok között Mlinárik jön a fűtőházi mesterrel. A vaskert iparvasúti be­járata felől Kollárik, a központi irodából Kovács üzemfőnök társa­ságában indul feléjük. — No, most aztán nyomjuk, több­ségben lesznek a. fejesek, akár meg is verhetnének! Nagyon sürgős ez a munka csakugyan, hogy így meg­szállnak! — mondta Csutor halkan, jót húzva a csavarkulcson. — Sürgős bizony, csak figyeld meg! — szűrte oda a szót Mengyi. Közben a műszaki vezetőembe­rek. odacsoportosuLlak. Röpködtek a kérdések, biztatások, ök hárman pontosan, összeszokottan végezték munkájukat. Öröm volt nézni. A kérdésekre Mengyi felelgetelt. Jóidéig álltak fölöttük, amikor Kovács, a gyárrészlegvezető, mint­egy a látogatás összegezéséül meg- jegyezte: — Szóval megy! Ma még rakó* dunk a daruval! — Hogyne menne, mikor ennyi ispán nézi! — morogta Bódi, miköz­ben egy közelben álló, ócskavassal megrakott vagon mellé dobott he vederért ballagott. Nem vették észre, hogy Horváth gyárigazgató a túlsó oldalról faU 1 kapaszkodott az ócskás vagonra, nézegetve annak tartalmát. Meg­hallotta Bódi félig gúnyos, félig méltatlankodó mormogását. Oda- nézett a csoportra. Valóban, hár­man dolgoznak, hatan nézik. Ö maga most már a hetedik. No, de még fér itt néző. Körültekintett. A felüljárón Mándi martinmüi fő­művezető szaporázta arrafelé egy- méter-húszas lépéseit, a váltóház felöl pedig egy vagonirányitó köze­ledett. Az igazgató töprengve hú,r^ össze szemét, majd fürgén a cso­port mellé dobbant a kocsiról. — Jószerencsét, glvtársak! — szó­lalt meg. — Látom, hogy megy a munka, megy! Ma déltől ezzel a daruval már rakodunk is. Igaz? . fordult a brigád felé. M enOVt csak bólintott, szóval Bódi felelt: — Rakodunk, igazgató elvtárs! — Na, akkor rendben van, mi mehetünk is! — fordult a feléje csoportosuló, magyarázatokba len­dülő műszaki vezetőkhöz. Majd folytatta. —• Kellemetlen veszteség ért az imént, elvtársak. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom