Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-29 / 201. szám

uuujNOff, mi augusztus 2% La ZARMAUT.Tkükbz" Tanácstagválasztásra készülünk Az elmúlt napokban ünnepelte megyénk dolgozó népe augusztus 20-át, alkotmányunk törvénybeikta- iásának nyolcadik éviordulóját. Az alkotmány kimondja, hogy ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé. E hatalom gyakorlásának igen iontos szerveit jelentik a tanácsok. Szeptember 1-én és-8-án megyénk mintegy nyolcvanezer választópol­gára járul a választóurnákhoz, hogy éljen az alkotmányban biztosított jogával és kötelességével. ..................... 4 78 községi, 108 járási, 3 járási jogú városi és 18 megyei tanácstagot kell megválasztanak azok a volt ta­nácstagok helyett, akiket visszahívtak e megtisztelő funkcióból. Az ellenfor­radalom számos tanácstagot meg­zavart eszmei tisztánlátásban, átáll­tak az ellenforradalom oldalára. Eze­ket a volt tanácstagokat választóik mély megvetése kíséri és megvonták © bizalmat tőlük. A többség visszahívása azért vált szükségessé, mert, bár becsületes, rendes emberek, képességük vagy munkájuk miatt nem tudták ellátni tanácstagi feladataikat. Helyettük rátermett, a dolgozó nép és állam érdekeiért áldozatra is képes embe­reket jelöltek a jelölő gyűléseken. A Hazafias Népfront-bizottságok által rendezett jelölő gyűléseken résztvevő választók nagy megfontolt­ságról, felelősségérzetről tettek tanú­bizonyságot. Alaposan megvitatták a jelöltek emberi erényeit, népi demo­kráciánkhoz való hűségét. Általános követelmény volt, hogy minden szinten olyan tanácstagokat jelöljenek, akik bátran harcolnak a dolgozó nép érdekeiért, a törvényes­ség betartásáért. A jelölőgyűlések hangulata, a fel­szólalások mind azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk többsége segíti és támogatja államunkat, a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Haraggal és megvetéssel utasítot­ták el az ENSZ úgynevezett »ötös bizottságának« hazug jelentését; az ENSZ közgyűlésének összehívását hazánk belügyeibe való durva be­avatkozásnak minősítették. Elmondották a felszólalók —ja­vaslatukra a jelölőgyűlések távirati­lag is jóváhagyták —, hogy a részt­vevők olyap felvilágosító munkát végezzenek, hogy minden választó- polgár éljen jogával. Szavazatukkal is dokumentálni akarják: nem érte­nek egyet az ENSZ »-ötös bizottsága« jelentésével, hanem a párt, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány pro­gramját vallják, érzik magukénak. A tanácsok a népihatalom megtes­tesítői. Mit szól majd Andersen úr a megye dolgozóinak válaszához. Me­gyénkben nem 114 embert kérdezünk meg szeptember 1-én és 8-án, hogy mi a véleménye népi demokráciánk­ról, hanem 80.000-et. Nem a külföldre szökött gyilkosok és hazaárulók ad­nak választ, hanem a hazájukat sze­rető, idehaza munkálkodó becsületes munkások, parasztok és értelmisé­giek ezrei. Szeptember 3-án, vagy 4-én hiva­talosan közölhetjük Andersen úrral a 80.000 választópolgár válaszát. Mire kaphatnak választ? Arra, hogy nálunk a legdemokratikusabb- nak mondott kapitalista államnál is nagyobb demokrácia van, nincs ter­ror. mint ahogy ők állítják, hogy a széles dolgozó tömegek ’titkosan vá­lasztják meg helyi, járási, megyei tanácsi képviselőiket, hogy a mi államrendszerünk százszorosán jobb, mint az övék és ezt a rendszert magukénak is érzik a dolgozók. Miért írhatunk mi ilyen magabiz­tosan? Azért, mert ismerjük a vá­lasztópolgárok, de ezen túlmenően megyénk minden dolgozójának véle­ményét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy karbatett kézzel néz­zünk a választás elé. Van még ellen­ség, mely megbújva igyekszik rém­hírt terjeszteni, félrevezetni a válasz­tókat, és ezzel is segíteni az »ötös bizottságnak«. Hazafias Népfront-bizottságaink­nak, aktivistáinknak úgy kell dolgoz­niuk mindenütt, de különösen ott, ahol most tanácstagválasztás lesz, hogy tömörítsék a haladó erőket, a i becsületes dolgozókat, hogy a Haza- j fias Népfront jelöltjeit válasszák meg tanácstagoknak. Legyen a szeptember 1-i és 8-i1 tanácstagi választás az ENSZ »ötös1 bizottsága« jelentése elleni tiltako­zás. KOVAL PÁL a Hazafias Népfront megyei titkára r/)itísyiföri toUi'ajzfík A kátrányotok és a szondákétól Letette esküjét a városi tanács választási elnöksége Mint ismeretes a jövő hónapban Nagy-Miskolc területen a megürese­dett tanácstagi helyek betöltésére vá­lasztások zajlanak le. A városi ta­nács választási elnöksége a napok­ban letette az esküt. A városi válasz­tási elnökség feladata lesz, hogy őr­ködjék a választások törvényessége és rendje felett. A városi választási elnökség tagjai a következők: Elnök: Nagy Péter, elnök h.: Jászói József. Titkár: Heim János. Tagok: Mazuch József, Makkal Já­nos, Józsa Imréné, Csonka József. A választási elnökség kéri mind­azokat a választókat, akik a válasz­tással kapcsolatban valamilyen kér­dést tisztázni óhajtanak, hogy a vá­rosi tanács I. udvara I. emelet 2. számú szobájában a választási el­nökséget keresse fel. Egyébként a kerületi tanácsok mellett megalakultak a kerületi vá­lasztási elnökségek is. A kerületi el­nökségek névsorát a kerületi taná­csok titkárságán az érdeklődök ren­delkezésére bocsátják. A kerületi tanácsok vegrehajtóbi- zottságai a kerületi népfrontbizottsá­gok javaslata alapján jóváhagyták a választókerületi bizottságok tagjai­nak névsorát. A választókerületi bi­zottságok feladata a választások jó előkészítése, lebonyolítása. Ezenkívül a választókerületi bizottságok fel­adata a jelölőgyűlcsck megtartása minden választókerületben. AZ ŰJSÁGÍRÖNl^K, aki a Lenin Kohászati Művek gyárvárosával is­merkedik, olyan az érzése, mintha elvarázsolt kastélyban lenne. Mivel az utak meglehetősen bizonytala­nok, soha sem tudhatja, mikor üti kupán egy izzó, vagy ha jobban tet­szik, hideg vasdarab. A zúgó és csattogó műhelyek között járva, nem tud eligazodni, s resielli is a minduntalan kérdezősködést. Ezért nagyon víg voltam, amikor a napokban azt tanácsolták, ha érdekes hírt akarok, menjek a nagykohókhoz. No, ezt már igazán nem jogom eltéveszteni, hiszen még amikor csak a kerítésen túlról figyeltem az üzem életét, akkor is megcsodáltam a három monstru­mot. Elindultam tehát teljesen egye­dül nagy bizakodással. A vaskupa­cok, vasúti sínek és egyéb akadá­lyok között szerencsésen meg is ér­keztem. Közvetlenül a megcélzott építmények előtt megkérdeztem az egyik vasúti munkást: — Legyen szíves, mondja meg nekem, hol van a nagykohók irodája? Az illető bizonytalanul vállat vont: — Nem tudom, kérem — majd látva csodálkozásomat, hozzátette: azt mindenesetre megmondhatom, hogy ezek nem a nagykohók, ha­nem a kátrányozók. * A KERÍTÉSEN belül élők most alighanem kinevettek, pedig tudok egy hasonló esetet, amelynek hőse egy ifjú mérnökember, aki szintén hasonló szerencsétlen pénteki wpot fogott ki. Amikor az egyetem elvégzése után a kohókhoz helyezték, hallván egynémely műhelytitkot —, ezek­kel igyekezett elleplezni helyi is- méreteinek hiányát. Lement a bun­kerba s így dorgálta meg Réz Lászlót, a tréfamester mérlegkocsi* gépészt. — Aztán nehogy nekem meghúz- gálják a szondakötelet és igy akar­janak még egy adagot csinálni, mert ismerem az összes turpisságu­kat. Réz Laci tisztelettudó ravaszság­gal, szótlanul hallgatta az oktatást, de figyeltette, mikor jön megint az új mérnök. Amikor jó messziről észrevették, lármázni kezdett: — Hej, komám, cibáld csak meg a szondakötelet! A mérnök futólépésben érkezett hozzájuk és éktelen veszekedésbe kezdett. Csak azt nem értette, hogy ingerült, korholó szavai hatására miért tör ki minduntalan a nevetés. Később derült ki, hogy a szonda- kötél nem is a bunkerban, hanem jóval odébb, fenn a gépházban vám A kinevetett fiatalemberből az­óta a munkások által szeretett és becsült vezető lett, aki maga is jó­kat derül, ha valaki barátságosan rákiált, hogy: cibáld csak meg cs szondakötelet. * EZT A TÖRTÉNETET megismer­ve, talán joggal vigasztalom ma­gam, hogy belőlem is lehet még kohásztudósitó. (solymár) Pályázati felhívás A megyei tanács művelődési osztálya az ezév júniusában kiirt népi iparművészeti és népművészeti pályázatát a nagy érdeklődésre való te­kintettel november hó 15-ig meghosszabbítja. A pályázat célja olyan népi iparművészeti és népművészeti tár-* gyak készítése, amelyek eddigi hagyományaink alapján a korszerű igényeket is kielégítik. ^ pályázaton résztvehetnek fazekasok, gubások, mézeskalácsosokÉ szövő iparosok és mindenki, aki a fenti célnak megfelelő tárgyakat ké­szít. Örömmel látjuk a hires fafaragók, pásztoremberek készítményeit is« A tanács pályadíjakat nem tűz ki, hanem a beérkezett munkákat aa erre a célra szolgáló 12.000 forint összegből megvásárolja. Megyei tanács művelődésügyi osztálya* A BÁNYÁSZNAP ELŐTT KUDOLFTELEPET, mely szeré­nyen, katlanbazárva húzódik meg a gazdag hegyek tövében, csak egy­féleképpen lehet megközelíteni: egy hepehupás bekötőúton. De meg­éri a fáradságot, mert a piciny bá- nyatelepülésen ugyancsak sok a látni- és feljegyeznivaló. m A rudolftelepi bányaüzemnek két aknája van, a Ill-as és a IV-es. A bányaüzem napi terve: 72 vagon Szén kitermelése. A két akna a bá­nyásznap méltó megünneplése ér­dekében versenyben harcol a több szénért. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a lV-es akna dolgozói; »legények a gáton«. 54 vagonos napi tervüket átlagosan 55.7 vagonra teljesítik. Augusztus­ban eddig mintegy 900 tonna ter­ven felüli szenet bocsátottak nép­gazdaságunk rendelkezésére. Első­sorban a frontfejtésen dolgozóknak köszönhető e szép eredmény. Au­gusztus 26-án például Mátyus Já­nos brigádja 201 százalékos napi tervteljesítésével a legszebb ered­ményt érte el a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt területén. Pinczés A ám elővájócsapata a bányász­napi verseny során 180 százalékon alul még egyszer sem. teljesítette a tervét. H. Fodor József IV-es aknai brigádja augusztus 1-től 20-ig 127 százalékos teljesítést ért el. A Ill-as akna dolgozói azonban már e hónapban nem dicsekedhet­nek ilyen szép eredménnyel. Még nem sikerült elérniök a 100 száza­lékot, mintegy 60 tonna szénnel tar­toznak. Szeptember 1-ig azonban van még néhány nap hátra s re­méljük, hogy a Ill-as akna dolgo­zói is kitesznek magukért,, s a hó­nap végén büszkén jelentik: a bá­nyásznap tiszteletére ők is elérték a 100 százalékot. 9 DE NEMCSAK a, bányász elvtár- sak készülnek a bányásznapra Ru­dolf telepen. Ho^y csak egyet említ­sünk — a népbolt dolgozói is. Szé­kely László elvtárs, a népbolt he­lyettes vezetője ö ömmel újságolja, hogy szeptember 1-én azt vesznek a bányászok, amire csak szükségük van. S felsorolt az idei bányász- napi készletükből egy-két dolgot. A motorvásárlók 250-es Pannónia és 125-ös Danuvia motorok között vá­logathatnak. A háziasszonyok leg­nagyobb örömére mosógépet is le­het vásárolni szeptember 1-én. Tíz darab kerékpár áll majd a vásár­lók rendelkezésére, s rádió is érke­zik. A textilféleségekben pedig kü­lönösen nagy lesz a választék — mondja Székely elvtárs. Felöltők, konfekciósrühák, pullóverek nagy választékban kaphatók. Jó »vásári« kívánunk a rudolftelepi bányász­asszonyoknak. 9 A bányaüzem dolgozóival kar­öltve komoly múnkát végeznek a bányászházakat építő dolgozók is. A rudolftelepi bányatelepen ugyan­is pártunk és kormányunk jóvoltá­ból ezévben 136 lakás épül. A ter­vek szerint a bányásznapig 30 la­kást át kell adni. Az építők azon­ban azzal köszöntik a bányász­napot, hogy a 30 lakás helyett 50 lakást adnak át szeptember 1-én! A rudolftelepi bányászházak épí­tésén mintegy 50r ember dolgozik. Az építkezés során 47.000 köbméter földet , mozgatnak meg, s három millió téglát dolgoznak fel. Az épít­kezés nagyságára jellemző, hogy 20 teherkocsi szállítja az anyagot, ezenkívül 42 kordélyos. 2 úthenger- gép és 5 betonkeverőgép segíti a munkát. 9 »RUDOLFTELEPI KlSZ-bizott- ság« — hirdeti a felirat. A helyiség ugyan nem a fiataloknak épült, dé jól megférnek benne. Van egy nagy termük és két kisebb helyiségük. A nagyterem a leglátogatottabb helyiség. Ugyanis ez a játékterem. Van itt minden. Asztalitenisztől kezdve a lemez játszógépig, sors­játékig, sakkig, dominóig minden. De nem voltak ám mindig ilyen gazdagok a rudolftelepi KlSZ-fia- talok! Helyiségüket is csak a párt- szervezet közbenjárására kapták meg. A berendezés pedig saját »szerzemény«. S hogy a saját szer­zeménnyel kapcsolatban nehogy valami rosszra gondoljunk, Leskó Lajos KrSZ-titkár elvtárs sietve magyarázza: — Mikor már volt helyiségünk, az volt a baj, hogy nem tudtunk mit beletenni. De nem estünk két­ségbe. Elhatároztuk, hogy le me* gyünk a bányába dolgozni s az igy keresett pénzből berendezzük a KISZ termét. így is tettünk. Eddig már négy alkalommal voltunk benn a bányában dolgozni s mintegy 5000 fmintot kerestünk. Mindjárt volt miből berendezést vásárolni. S fel­használom az alkalmat, hogy az új­ságon keresztül is köszönetét mond­jak Lengyel Feri bácsinak, aki 51 éves rokkant vájár, de lejött velünk dolgozni. A rudolftelepi KISZ jövőbeni terveiről csak annyit: még le akar­nak menni párszor a bányába, s az így keresett pénzből hangszereket vesznek, ugyanis tánczenekart ala­kítanak. A rudolftelepi tanácsi kirendelt­ségnél mindössze ketten dolgoznak: a kirendeltségvezető és a hivatal- segéd. Itt intézik a bányászok ügyes-bajos dolgaikat, itt jelentik be, ha valamelyik családhoz »gólya­néni« látogat, itt kérnek engedélyt, ha valamelyik bányász házat akar építeni, stb. Szepessi Erzsébettől, a kirendelt­ségvezetőtől — aki alig van túl a húsz éven — megtudtuk, hogy a rudolftelepi bányatelepnek 1600 la­kosa van. Ezévben négy bányász kért lakásépítési engedélyt. Tizennégyen kötöttek házasságot, 11 gyermek született. Ezévben 35 elsőosztályos gyermek kezdi meg a tanulást. Tavaly a bányászok leg­nagyobb örömére nyolctantermes iskolát építettek a telepen, amely felszerelve 980.000 forintba került. 9 A SZENET TERMELŐ bányá­szok mellett a jövő bányásznemze­déke is készül az idei bányász­napra. Verset, éneket tanulnák, hogy azzal köszöntsék majd apái­kat, testvéreiket, a bányásznap hőseit. Orosz Katalin vezető óvónő elmondotta, hogy jelenleg csak 20 gyermek van az óvodában a jár­vány miatt. Pedig jó ám az óvodá­ban! Van sok játék, s a koszt is kifogástalan. 9 S körulunk -végeztével szívesen ígértük meg a rudolftelepi bányá­szoknak, hogy együtt ünnepiünk velük szeptember 1-én, a VII. bá­nyásznapon. FODOR LÁSZLÓ Jól halad a gabonafelvásárlás Az elmúlt hét végéig a Termény­forgalmi Vállalat telepei mintegy 1500 vagon kenyér- és takarmányga­bonát vásároltak fel és ebből 300 va­gont az állami szabadfelvásárlás ke­retében vettek át. A felvásárlás min­denütt zökkenőmentesen történik. Az átvevőhelyeken torlódás nincs, a munka zökkenőmentesen folyik. A megállapított állami szabadfeívásár­lási árak kedvezőek és megfelelne!! a dolgozó parasztság igényeinek. A piaci helyzet általában nyugodt^ A kínálat nagyobb a keresletnél, en­nek következtében a kupecek a piac­ról részben visszavonultak. A Ter­ményforgalmi Vállalat további ko­moly erőfeszítéseket tesz a tervek; teljesítésére, illetőleg túlteljesíté­sére. ANDOR LEON: cA eevuzaföívaj A ceruzatolvaj tí- pusát nehéz vol­na, meghatározni, tulaj­donképpen nem szüle­tett, de nem is alkalmi bűnöző, mivel tettének elkövetésekor nincs nyomasztó szükség- helyzetben s a jogtalan vagyonszerzés erkölcs­telen vágya sem hajt­ja, mert zsákmányát rendszerint nem érté­kesíti. De műkedvelő tolvajnak sem lehet minősíteni, ugyanis sokszor olyan körülte­kintéssel, annyi kör­mönfont ravaszsággal és előrelátással dolgo­zik, ami már a profikat jelzi. Kora, társadalmi helyzete a legkülönbö­zőbb. Sokuk minden gyanún felülálló tiszte­letreméltó személyiség, ezek a báránybőrbe bújt farkaslelkű ceru­zatolvajok, akik társa­dalmi állásuk leple alatt mindenhová be­férkőzhetnek, és sok­szor hetekig is szívósan várnak állandó lesben, amíg egy észrevétlen pillanatban elragadják zsákmányukat. Ezek közé tartozott Sándor bácsi, atyai nagybá­tyám, aki gyakran lá­togatott el hozzám és bár mulatságos, kedves ember, látogatásainak nem nagyon örültem, mert utána rendszerint eltűnt valamelyik ce­ruzám. Ceruzatolvaj volt, mégpedig az ügye­sebb fajtából és olyan ravaszul dolgozott, hogy bár erősen figyeltem minden mozdulatát, so­ha nem tudtam rajta­kapni. Nyílt gyanúsí­tással persze nem lehe­tett megsérteni az öre­get s így nem maradt más hátra számomra, minthogy látogatása után bosszanlwdva ki­egészítettem megdézs­mált készletemet. Egy alkalommal még­is komolyan meghara­gudtam rá, ugyanis leg­kedvesebb »gyermeke­met« lopta el, egy göm­bölyű fájú puha ceru­zát, amelyik úgy is­merte gondolataimat, hogy szinte magától szaladt a papíron. Él­vezet volt vele dolgoz­ni. Elhatároztam, hogy ezt a kitűnő ceruzát pedig nem engedem át a vén tolvajnak s leg* közelebb, mikor láto­gatóban voltam nálüi egyszerűen visszavet­tem. Nem volt nehéz* Ott hevert őrizetlen az íróasztalán. Sándor bácsi ezután, hetekig nem muiatlco- zott nálunk, mire eU küldtem hozzá a fele­ségem, nézze meg, nem beteg-e. Mikor haza­jött, már az ajtóból lát* tam, hogy dühös vala­miért, nem szóltam hát semmit, csak vártami mikor kezd el vesze­kedni és miért?... Rö­videsen kifakadt: Sándor bácsi nagyon haragszik rád, azért nem jön. Elloptad egy ceruzáját. Azt mondta, nem is érti, hogy lehet egy felnőtt ember eny* nyíre kicsinyes.* A japánok féltett lepkéje Magyarországon { A napokban Rácz Gábor ifjú lep- Jkegyűjtő különleges lepkepéldányra {akadt. A 10—12 centiméter, rózsa­színes, pápaszemfoltos lepke az úgy­nevezett Antherea Yamamai, a japá- $nok egyik féltett, selyemfonalat {eresztő hasznos pillangója. Ezt a ♦ lepkefajtát Japánban már évszáza­♦ dokkal ezelőtt tenyésztették, s annak ♦ idején halállal büntették azt. aki ♦ akár a lepkét, vagy petéjét más or- *■ szágokba szándékozott kicsempészni. ♦ A lepkegyűjtők és a természettudo­mányi múzeum szakemberei körében érthetően nagy meglepetést keltett a fiatal gyűjtő lelete. A hozzáértők vé­leménye szerint a nagy melegek, s a különös időjárás késztette a lepkét a nagy vándorútra. (MTI)-----------oOo-----------­— VIRÁGZIK AZ AKÁC Kapos* váron, Pécer Zsigmond méhész ud* varán. Az idős méhész olyan külön* legesen nemesített akácfajtát kapót*, .amely folyamatosan virágzik. Július elején nyíltak ki az első virágok, az­óta is illatoznak^ l^udolftelepi jegyzetek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom