Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-19 / 167. szám

2 esZAKMAfiYARORSÍÁG Péntek, 1951. július W. HIVATALOS KÖZLEMÉNY Német Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt Szervezete és a Magyar Vöröskereszt közötti tárgyalásokról A Magyar Vöröskereszt meghívá­sára július 14-től 18-ig a Magyar Vöröskereszttel folytatott tárgyalá­sok céljából Budapesten tartózkodott a Német Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt szervezetének küldött­sége. A tárgyaláson létrejött megál­lapodásról szóló közös nyilatkozat többek között a következőket tar­talmazza: A Magyar Vöröskereszt köszönetét fejezi ki a Német Demokratikus Köztársaság Vöröskeresztjének azért a nagyvonalú és baráti segítségért, amellyel a magyar gyermekek üdül­tetési akcióihoz a Német Demokra­tikus Köztársaságban hozzájárult. A Német Vöröskereszt küldöttsége megelégedését fejezte ki afelett, hogy a Magyar Vöröskereszt vissza­nyerte autonómiáját és hogy az új vezetőség megteremtette az 1956 szeptemberében megkezdett tárgya­lások folytatásának előfeltételeit. A két küldöttség megállapította, hogy a vöröskeresztes feladatok tel­jesítését nagymértékben elő fogja segíteni, ha a jövőben még tovább fokozzák baráti együttműködésüket, egymás kölcsönös tájékoztatását és minden irányú segítését. A két küldöttség egyetért abban, hogy továbbra is mindent el kell követni annak érdekében, hogy az események következtében a múlt év őszén Magyarországot illegálisan el­hagyott és hazatérni kívánó magyar állampolgárok hazájukba visszatér­hessenek. Különösen vonatkozik ez az ellenséges propaganda hatására kalandvágyból, vagy más okok miatt szülői beleegyezés nélkül külföldre került gyermekekre. A Német Vö­röskereszt megütközéssel értesült a Magyar Vöröskereszttől arról, hogy több olyan Vöröskereszt Társaság, amelyek országában ilyen hazatérni kívánó magvar állampolgárok tar­tózkodnak, eddig még, nem adta meg a szükséges támogatást ezek repat­riálásához. A két küldöttség kifejezi azt a re­ményét, hogy az illetékes Nemzet­közi Vöröskereszt Társaságok, a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság és a Vöröskereszt Társaságok Ligá­ja ehhez az emberbaráti misszióhoz segítséget nyújtanak. A Német De­mokratikus Köztársaság Vöröske­resztje a maga részéről továbbra is minden szükséges segítséget megad a hazájukból eltávozott és a Német Demokratikus Köztársaság terüle­tén átutazó hazatérő magyaroknak. A továbbiakban megtárgyalt kér­désekben, amelyekkel már a múlt év szeptemberi megbeszéléseken is foglalkoztak, a két fél ugyancsak a legteljesebb egyetértésre jutott. (MTI) Aláírták a Német Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt Szervezete és a Magyar Vöröskereszt között létrejött megállapodást A Magyar Vöröskereszt Országos Központjában ünnepélyesen aláírták a Német Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt Szervezete és a Ma­gyar Vöröskereszt között többnapos tárgyalás alapján létrejött megálla­podást. A megállapodást magyar részről dr. Gegesi Kiss Pál professzor, a Magyar Vöröskereszt országos elnö­ke, német részről dr. Werner Lud­wig, a Német Demokratikus Köz­társaság Vöröskereszt Szervezetének elnöke írta alá. (MTI) HOL A HIBA? T öbb mint két hónappal ezelőtt a Borsodmegyei Mélyépítő Válla­lat kommunistái taggyűlésen határozatot hoztak az elleiníorra- 8almi elemeik azonnali elbocsátásáról. Sajnos — ez a határozat — a korábban hozott határozatokhoz hasonlóan — csak papírforma maradt, mert végrehajtása mind a mai napig nem történt meg. Mi az oka, hogy a vállalat kommunista igazgatója, Szamolya elv­társ, nem hajtja végre a pártszervezet határozatát? Mi az oka, hogy habozik olyan embereket elbocsátani, mint például Szabadi József, aki az ellenforradalom aktív támogatója volt és mint az ideiglenes munkás- tanács elnöke, mihelyt a hatalom szagát megérezte, nem feledkezett meg arról, hogy az általa és néhány tanácsadója által »veszélyes«-nek tar­tott kommunistát elbocsásson és az elbocsátott elvtársakra különböző rágalmakat szórjon. Kendiné elvtársnőt elbocsátotta azért, mert fia nép­hadseregünk tisztje volt, tudtommal ma is az. Csákvári elvtársat azért küldte el, mert ő üldözte el a vállalatnál a »becsületes embereket« (értsd: osztályidegen elemeket). Személyemet is az aikkor »legdivatosabb« jelzővel illette és »ávós spiclidként kanyarította nevem a feketelistára s állítása alátámasztására ázt hazudozta, hogy 300 forintot kaptam havonta az ÁVH-tól. Hat napig tartott a pünkösdi királyság, de az a hat nap elegendő volt arra Szabadinak és társainak, hogy a vállalat igazgatóját is levált­sák. S mi történt velük azóta? Röviden: semmi. Azazhogy felelősségre- vomás helyett, magasabb beosztást, fizetésemelést kaptak a Szabadi-féle egyének, mert a vállalat vezetése — akármilyen furcsán hangzik is — •csak másodlagosan van Szamolya elvtárs kezében. Hát ki irányít akkor, ha nem az igazgató? Mindenekelőtt van egy személy, aki félelemkeltéssel és cinikusan még az igazgatói irodába is beviszi a bizonytalanság levegőjét. Ebből következik, hogy az igazgatónak nincs annyi ereje, hogy a pártszervezet határozatát végrehajtsa, mert a .határozat nyilvánosságra hozása után egy kéz az elbocsátásra kerülő személyek nevei elé — a határozat végrehajtásának megakadályozására — odaillesztette a »nélkülözhetetlen műszáki« jelzőt. S milyen csodálatos varázsereje van ennek a szónak? Azt a Szabadi Józsefet, akinek semmi­féle műszaki végzettsége nincs, egyszerre »nélkülözhetetlen műszaki elő­adónak« változtatták át. Csanádyt pedig, aki okleveles építészmérnök létére, éveken át munkaügyi osztályvezető volt, most egyszerre »nélkü­lözhetetlen műszaki« lett. Az anyagbeszerzéssel foglalkozóról nem is be­szélve, akit szintén az a »kitüntetés« ért, hogy »nélkülözhetetlen mű­szaki«. ■p zek után joggal vetik fel a vállalatnál dolgozó kommunisták: ^ ».;; meddig melengetünk még keblünkön kígyókat«. Mikor fjutunk már el oda, hogy a párthatározat végrehajtása necsak az egyszerű párttagokra, hanem a vállalat igazgatójára is kötelező legyen. DUDICS JÁNOS, Ózd, 3. sz. Ép. Vállalat a****»*; 4z Izvesztyija az amerikai - pakisztáni tárgyalásokról Moszkva (TASZSZ) Karev, az Izvesztyija newyorki tu­dósítója • hírmagyarázatában foglal­kozik a Washingtonban lefolyt ame­rikai—pák isztani t á r gy al ások k al. Karev megállapítja, hogy Pakisztán­ban a gazdasági helyzet súlyos, és katasztrofális gyorsasággal súlyosbo­dik, mert Pakisztánt bevonták az agresszív amerikai tervekbe, majd azt írja, hogy Pakisztán gazdasági nehézségei a legkevésbé sem aggaszt­ják az Egyesült Államokat. Erről ta­núskodnak a legutóbbi amerikai— pakisztáni tárgyalások is. Az ameri­kai fél erőfeszítései következtében a tárgyalásokon a pakisztáni gazda­sági kérdések teljesen háttérbe szo­rultak. Az Egyesült Államok legfőbb célja e tárgyalások folyamán az volt, hogy a saját ázsiai agresszív politikájának engedelmes, eszközévé változtassa, 'egfőképpen pedig1 a SÉATO fontos ' ámaszpontjává tegye Pakisztánt. Pakisztán — írja á tudósító — alig­ha tesz majd szert ezen az úton igazi barátokra. Szuravardi miniszterelnök washingtoni beszédei teljesen egybe­csengnek a nemzetközi helyzet ki- élesítésére irányuló más beszédek­kel. (MTI) HUSSZEIN KIRÁLY ELVÄLT FELESÉGE MEGTARTHATJA KISLÁNYÁT Kimondták a válást Husszein Jor­dániái király és Dina királynő, Fa- ruik volt egyiptomi király lánya - pe­rében. A királyné hathónapos kis­lánya az anyánál marad. Dina ex- királyné hír szerint katedrát kap a kairói egyetemen. A TTEJT IPüEBDÉ» Ez tény. Csak az őrültek állítják az ellenkezőjét. Az angol rádió is megpróbálja, hogy kitekerje az igazság nyakát, de nem sikerül. A fehér fehér marad, az igazság pedig mindennél erősebb. Az is tény, hogy a magyarországi ellenforradalomra mért katonai-politikai csapás óta a ha jókötél-idegzetről híres angolok is elvesztették türelmüket. Szinte hisztériás idegességgel beszélnek a magyarországi eseményekről, » ugyan­így szeretnék megőrizni világhatalmi helyzetűiket. De már ennek is vége, vége az angol világhegemóniának! Igen, a tej fehér, de az angol rádió magyarnyelvű adásának poli­tikai kommentátorai egyszerű eszközökkel segítenek ezen. Befestik feke­tére, magyarán: hazudnak, lázítanak s még mindig a kommunizmus »igazi arcáról«,a szovjet »imperializmusról« és a magyar nép nyomorúsá­gos helyzetéről fecsegnek. Ez enyhén szólva: szemtelenség! A napokban egyik esti adásukban arról beszéltek, hogy az ENSZ vegyesbizottsága elkészítette jelentését a magyarországi októberi »forra­dalomról«. Azt is hozzáfűzték, hogy a jelentés kétségbevonhatatlan ténye­ket tartalmaz, a jelentést könyvalakban is kiadják. Az angol kormány ígéretet tett, hogy olcsó és népszerű kiadásban hozzáférhetővé teszik az angol dolgozók számára. A kommentátor megjegyezte, »minden remény megvan arra, hogy a népszerű kiadásiban megjelenő jelentést megvásá­rolják majd az angol munkások«. Ezt mi is elhisszük, de arról a. »két­ségbevonhatatlan tényről«, tisztelt angol urak, sokat beszélgethetnénk. Azt is elhisszük, hogy lesznek, akik megvásárolják a szocializmust rágal­mazó jelentést, de mással is tisztában vagyunk. Azt is tudjuk, hogy az angol munkások is tudják mi történt októberben Magyarországon. Sajnos, nincs’ időnk, hogy vitázzunk az angol kommentátorokkal, kisebb gondunk is nagyobb ennél. Mert van gondunk, ezt nem is tagadjuk. Azt sem tagadjuk, hogy az októberi ellenforradalom ért el sikereket, nem egyi, de száz és száz becsületes munkást megtévesztett a hazafias jelszavaikkal. Ezek a munkások azonban már a helyes utat járják, még akkor is, ha az angol rádió hivatkozik rájuk. Szóval; beszélhetnénk az angol impe­rializmusról, annak igazi arcáról, melytől évszázadokon át rettegtek a gyarmati; szolgasorban élő népek. A kommunizmus igazi arca pedig nem más, uraim, mint olyan társadalmi rendszer, melyben szabad az ember, szabadok a termelőerők és a termel vények, amelyben nincs ki­zsákmányolás, de tudják ezt Önök is, hiszen tanult emberek. Ha pedig nem, akkor az nagyon szomorú és szégyen. Még valamit: Mióta III. György angol király megteremtette- f‘290 eve) a világ legtekintélyesebb és leifélelmetesebb angol hírszolgálat központi szervét, az »Intelligence Service«-!, most tévedett a legnagyob­bat. Ez a szei-vezet az első világháborúig valóban remekül végezte fel­adatát, állítólag tévedhetetlen volt. A magyarországi eseményeket, azon­ban nagyon tévesen nyomozta le ez a híres szervezet. Viszont azt is el­képzeljük, hogy tudják az igazságot, csak ez nem jó üzlet számukra. A nagylelkű angol kormánynak pedig lenne egy szerény javas­latunk: azon a pénzen, melyen most kiadják az ENSZ jelentését, inkább emeljék tel a dokkmunkások bérét. Azt nagyobb örömmel fogadnák egész Angi i ában. — szegedi — A GAZDASÁGl SZAKFELÜGYELŐ ÍRJA: A lucerna- és here magtér mesztésről Sok szó esik mostanában a mező- gazdaság belterjességéről, a szarvas- marha állomány növeléséről. Ehhez viszont egyre több és jobb minősé­gű pillangós takarmányra van szük­ség. A pillangós takarmány közvet­len talajjavító hatásával is hozzájá­rul a. mezőgazdasági üze;nek ered­ményeihez. Jó minőségű, csiráképes, tiszta 'vetőmagról kell gondoskodni, amelynek termesztésére hazánk ég­hajlata, talajviszonyai egyformán kedvezőek és amely, mint mezőgaz­dasági termék, igen fontos export­cikkünk. A magtermesztés népgaz­dasági érdek, mégis számos egyéni gazda, sőt: némely termelőszövet­kezet is vonakodik a magtermesz­téstől. Indokuk többnyire az, hogy kevés a takarmány, arankás a lu­cerna stb. Azonban ha szerződéses alapon több, jobbminőségű tiszta lucerna és vöröshere vetőmagot ter­melünk, akkor több és jobb lesz a takarmány is. Mindezzel biztonságosabbá válik az állattartás, jövedelmezőbbé a növény, illetve takarmánytérmesz- ' tés. Ez ésetben herb Wész;''-'szükség arra, hogy a lucerna; két kaszálása : között az éréshez közeledő árpave- tésből kaszáljanak a gazdák takar­mányt jószágaik etetésére. Dé még inkább meg kell érteniök a lucerna és heremagtermesztés fontosságát a termelőszövetkezeteknek, hiszen enélkül nincs jóminőségű takar- mány, bőven tejelő magas hozamú szarvasmarhatenyésztés, mint a szövetkezeti gazdálkodás legfonto­sabb tényezője. CZAKÓ GYÖRGY mgazd. felügyelő, Ináncs* Megkezdték a gyermekek védőoltását I egy „istenhátamögötti“ faluról ... MAGYARORSZÁG talán legszebb vasútvona­lán van a szóbanforgó falu: Sáta. Piciny a megállója, ahol az idegent megható panoráma fogadja. A vonat meredek lejtőkön, magas fennsíkok tetején, sötét alagutak mélyén kanyarog erre, merészen repítve uta­sait Eger és Putnok felé. A falu két gyönyörű völgyben legyezőszerűen szétterítve fekszik, egyre merészebben nyújtogatva új házsoroktól alakított karjait minden irányba. Lakói vidám palócok, egyszerű, szorgos emberek. Kissé távolról a falu képe igen festői. Háttérben az örökké kéklő Bükk csipkésszélű vidéke, előtérben lankás dombok és szeszélyes völgyek smaragdja, lent aranyló rétek perzsaszőnyegre kívánkozó pompás szí­ne olvad itt össze szétbonthatatlan művészi kompozí­cióba. A falu közepén tarkálló vén platánok lombjait áttörő szép barokk-kastély égnek meredő karcsú tor­nyai, mint őrtornyok vigyázzák a táj csendes nyugal­mát és békéjét. A falu, közelebbről szemlélve már korántsem mondható ilyen egységesen, festőién szépnek. ... UTCÁJA elhanyagolt. A régi rómaiak idején a legrosszabb hadi út is jobb lehetett ennél. Kátyus, ki­koptatott gödrök labirintusán át az autó és szekér úgy imbolyog, mint Noé bárkája a viharban... A tanácsházát övező —■ valamikor régen gmidozott, szép hősök kertje —• ma olyan sivár és elhanyagolt, mint a libalegelő. Ügy látszik, a legilletékesebbek keveset adnak a szépérzékre. Nekik nem szúr szemet e sivár kép, pe­dig szép környezetben az élet is szebb, a munka is vi­dámabb. A falu közepén barokk-stílű kastély uralja a tá­jat ... Ez a gyönyörű épület ingyen kínálja magát 12 év óta szanatóriumnak, üdülőnek, vagy intézmény­nek, de mindhiába. Csak ígérgetést és „kosarat” kapott eddig szegény feje! Parkját tönkretette az emberek nemtörődömsége, öncélú- gonoszsága és az illetékes vezetők tehetetlensége, s ma úgy áll ott kifosztva, mintha tatárjárás lett volna. Te tő gerendáinak javaré­szét már elhordták, ódon falát a tetőről szabadon le­zúduló eső mossa és omlasztja egyre kétségbeejtőbb biztossággal; belseje pedig olyan csúnya, hogy egy kicsit is igényes ember nem bírja gyomorral! A KASTÉLY melléképületei eltűntek néhány év alatt. Egyesek jól jártak a temérdek anyaggal, de a falu szegényebb és sivárabb lett valamivel; pedig egy kis kőműves-kalkulációval orvoslakást, kulturházat építhettek volna e „Csák Máté szénája”-sorsra jutott anyagból! Az ifjúság magára hagyva hányódik, korcsmák és templomok boltívei alatt, vagy tekereg céltalanul, mint vezér nélküli csapat. Pedig sportra, kultúrára, színjátszásra alkalmas és szomjas ifjúság ez, csak hiányzik a tervszerű és mindent átfogó vezetés és irányítás. Kár érte! Sokat tudnék még vázlatomra vinni, de úgy érzem, ennyi is elég, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét e kicsiny, de igen szép falura! A község vezetői job­ban élhetnének a párját ritkító adottságokkal,, a falu népe pedig megláthatná végre, hogy a kultúrát és mű­veltséget közös összefogással oly magas fokra emel­hetnék Sátán, hogy a környék csodálattal venne erről tudomást. — így szebb lenne az élet, okosabbak, job­bak lennének az emberek, akiknek ereje és hatalma mindenre képes, ami reális és valóra váltható. SÍK ISTVÁN 1830-ban, vagy 31-ben, a nagy kole­rajárvány idején, orvosok járták a falvakat, a kutakat fertőtlenítették. Az elmaradt, hiszékeny nép agyon­verte az orvosok egyrészét — meg­mérgezik a kutakat — huhogták a rémületes butaság megszállottái, a rémhirterjesztők. Mert akkor is vol­tak már ilyenféle emberek. Azóta az orvostudomány óriásit fejlődött, a nagyközönség azonban jó­val kevesebbet. Ma is akadnak, akik felülnek a legvadabb rémhírnek is. Ezen morfondíroztunk, miközben sorra jártuk a paralizis elleni védőol­tások színhelyét. Az ellenpropaganda népszerűbb, mint a tudományos ala­pokon álló hivatalos propaganda. Az ellenőrző brigád tagjai: dr. Illés Béla városi főorvos, dr. Tavaszi Ödön, a KÖJÁL igazgatófőorvosa és dr. Kigyósi Lajos járványvédelmi fő­orvos. Egyik sem »mai gyerek«, meg­ették a kenyerük javát és sok-sok embert mentettek meg az életnek. Szeretik az embert, szeretik a cse­csemőket, akik fölött most egy rossz­indulatú betegség járványfelhője le­beg, a gyermekparalizis. Kormányzatunk áldozatos segíteni akarással sietett az aggódó szülők vé­delmére. Nagymennyiségű oltóanya­got szerzett be külországból, a Salk- vakcinát. Azonban mielőtt az oltás megkezdődött, az ellenpropaganda gépezete is beindult. Azt hiresztelik, hogy az oltóanyag nem eredeti, kül földi gyártmány, magyar találmány s most a gyermekeken akarják kikísér létezni használhatóságát. Vagy: ez az oltóanyag olyan, hogy ha beoltják vele a gyermeket, megbénul.;; S rémhírek számtalan változata forog közszájon. A szülői aggódás azonban erősebb a rémhíreknél. Július 18-án a délelőtti órákban többszáz gyerme két beoltottak, a várt létszámnál megfelelő mennyiséget. A szülők ^hangulata bizakodó, nem a rémhí­reknek, hanem az orvosoknak hisz­nek, akik mint eddig is, orvosi lelki­ismeretességgel küzdenek a legdrá­gább kincsért, az életért és az egész­ségért. Dr. Röhlich Lajos szabadságát sza­kította meg, hogy segédkezzék. Tár­sadalmi munkában végzi az oltást, a legnagyobb szakértelemmel, »szür­kéi ja« a sivalkodó csöppségeket, na­gyon vigyázva arra, hogy egy csöp- nyi oltóanyag se vesszen kárba, mert minden csöp egy vagyont ér. A mis­kolci szülők közül sokan ismerik a Salk-vakcina forintban kifejezhető értékét — a »maszek« úton beszer­zett vakcináért többszáz forintot fi­zettek ki. Most az állam ingyenesen biztosítja gyermekeink beoltását. Él­jünk az alkalommal. A Salk-féle oltás fokozza a gyer­meki szervezet ellenálló képességét, lényegesen csökkenti a bénulá^os megbetegedés veszélyét. A védettség eléréséhez legalább két oltás szüksé­ges, amit négy hetes időközben alkal­maznak. Minden lehetőt el kell követnünk, hogy a minimálisra redukáljuk a járvány hatását. Ezt elérhetjük, ha mind szigorúbban tartjuk be az elő­írt egészségügyi és tisztasági óvintéz­kedéseket, továbbá ha a magunk jó­zanságára és az orvosok lelkiismere­tes »agitációjára« hallgatva, .beoltat- juK gyermekeinket. G. M­Megyei tanácstagok fogadóórái Strobek Gyula július 20-án Ifi órakor Répáshután, 19 órakor Bükk- szentkereszten, Bálák István július 20-án 18 órakor Bodrogkisfalud köz­ségben fogadóórát tart. Nevelös László július 22-én 13 óéikor Ináncs. Tóth Istvánná 22-én 14 órakor özd III. kerületben ta­nácstagi fogadóórát tart;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom