Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-19 / 167. szám

Pénteki 1557. július ». ÉSZAK M AG Y ARORS Z ÄG 3 A NAGY LECKE... , A párt erősödik azáltal, ha meg­tisztítja sorait az opportunista elemedtől * (Lenin.) DRÁGÁN fizettünk érte, nagy lecke volt, de megtanultuk: úgy kell vigyázni, őrködni pártunk tisztaságára, mint a szemünk világára. Azelőtt is so­kat beszéltünk erről, sajnos — hagytuk, hogy soraink közé férkőzzenek a karrieristák, a köpönyegforgató kispolgári elemek, sőt maga az ellenség is. Az októberi ellenforradalom azonban lerántotta a leplet. Ekkor láttuk meg a harc közben, kinek mi­lyen az igazi arca. Nem volt szükség sem káderesre, sem konzultációra, hisz’ kiállította magáról mindenki a bizonyítványt. Ekkor fogadták meg Somsály- bányán is a kommunisták, hogy egy percig sem lesz­nek kiméletesek az ellenséggel, a megalkuvó oppor­tunistákkal szemben. — Sokan „leszerepeltek” itt októberben — mon­dotta a bányaüzem párttitkára, Mrázek Ferenc elv­társ —, s még ezek után is volt bátorságuk egyesek­nek, hogy újra kérjék felvételüket a pártba. Tizen­ötöt elutasítottunk, de néhánynak: Kecskés Józsefnek, Takács Ferencnek, Danó Dénesnek és Cine Molnár Jánosnak még így is sikerült bejutnia a pártba. — Hogyan történhetett? ;— Csak később derült ki — folytatta a titkár — ezek viselt dolgai. Kecskés József régi MDP-tag volt. Az ellenfor­radalom alatt azonban egyszerre megtagadta mivol­tát. Egyike volt azoknak, akik a legjobban hőzöngtek s uszítottak a sztrájkra. A 12 év eredményeiről pedig nyomdafestéket nem tűrő hangon beszélt. — Mit adott nekünk a demokrácia? — őbégatta. •— Semmit... Cine-Molnár János ugyancsak híve lett a naplo­pásnak, a munkakerülésnek. A világ kincséért sem fogta volna meg azokban a napokban a csákány nyelét. Sőt! Borsodszentgyörgyről saját keze által írt levelet küldött az üzemnek, amelyben többek között ez áll: „— Addig Borsodszentgyörgyről egyetlenegy bá­nyász sem megy siktába, amíg Nagy Imre újra vissza nem kerül a miniszterelnöki székbe. ............................................ ■■■■„■Min T akács Ferenc odáig jutott az árulásban, hogy nyiltan meg is mondta: Egyetért az ózdi gyilkos­sággal. De még ettől is messzebb ment el Danó Dénes, aki egyenesen üldözője volt a kommunistáknak. A TAGGYŰLÉS mind a négyüket kizárta a pártból. És most kérdezheti bárki: erősödött-e ezzel a pártszervezet?! Föltétien erősödött. Számbelileg ugyan kevesebben lettek, de egységben, szilárdság­ban sokkal kitartóbb, helytállóbb a szervezet. A somsályi kommunisták okultak a hibából s nem engedik senkinek megbontani, meglazítani az egész­séges mederben kialakult és tovább fejlődő egységet. Ez ellen az egység ellen vétett Dobos-Boros János elvtárs is, aki egyéni érdekeinek kielégítését tartotta fontosnak. Amikor ezért megbírálták, kommunistá­hoz nem méltó szavakkal rágalmazta a pártvezetőség több tagját, így Pap István, Kalló-Alsó István és más elvtársakat. Nem használt neki a figyelmeztetés. Addig feszítette a húrt, hogy az ügyről illetéktelen egyének is beszéltek az utcán, a munkahelyeken és egyebütt. A pártvezetőség ezért Dobos-Borsos Jánost megfe­nyítette, s mert pisztolyával is fenyegetőzött, levál­totta a munkásőrség parancsnoki tisztségéről. Ma valóban elmondható, hogy a somsályi bánya­üzem pártszervezetének van tekintélye a dolgozók előtt. Nem múlik el egy nap anélkül, hogy fel ne keres­nék többen is a pártvezetőséget. Segítséget, támoga­tást kérnek bajaik, problémáik elintézéséhez. A párt­vezetőség tőle telhetőleg, meg is tesz mindent. Boskován Ernőnének, hatgyermekes családanyá­nak például elintézték, hogy munkába állhasson. Ilyen és hasonló ügyeket azonban nagyon sokat sorol­hatnánk fel. ILYEN munkával s ilyen tettekkel a somsályi bányaüzem pártszervezete a jövőben is kiérdemli a megbecsülést, a tiszteletet. És akkor a kommunisták a pártonkívüliekkel közösen megoldhatnak majd min­den nehézséget, amely mind nekik, mind az ország­nak hasznára válik. TÖRÖK ALFRÉD Ehhez már szív kell Szabó József, Miskolc, Kőrösi- Csoma Sámdor-u. 14. szám alatt la­kók feleségével és négyéves kis­leányával. Elkeseredetten panaszol­ta, hogy már minden hivatalt fel­keresett, még a Minisztertanács titkárságának panaszirodáján is járt lakásügyben. Mindeddig ered­ménytelenül. Mit mondhatunk mi, mit tehetünk?! Eleget teszünk a pa­naszos kérésének, megírjuk, hogy ehhez már szív kell, hogy egy tüdő- bajban szenvedő családapát még albérleti lakásából is kirakjanak azon a címen, hogy tüdőbajos. Az emberek, ha elmennek a te­metésre sírnak, sajnálják munka­társukat Ha balesetet látnak, rész­vétüket nyilvánítják embertársuk iránt. Akkor mire most ez a kegyet­lenség. miért kell egy beteg embert az utcára rakni, mert nincs családi háza? Az életét is elég fenntartani, nemhogy még arra volna ereje, ideje és pénze, hogy családiházat építsen. Azt kérjük az L kerületi tanács lakáshivatalától, hogy könyörüljön meg ezen a szerencsétlen emberen és amit ember és hivatalnok meg­tehet, mindent tegyen meg, hogy ne kerüljön az utcára Szabó József és családja. (b) Északmagyarország mesíría9 illetékes szerv válaszolt Borogdai Miklós filkeházi lakos panasszal fordult szerkesztőségünk­höz. Közölte, hogy kerékpárt vásá­rolt és a villa hibás volt. A bolt ve­zetője nem cserélte ki. A Borsod megyei Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalathoz átküldtük a panaszos levelét és a következő vá­laszt kaptuk: »A kérdéses kerékpárvillát a hollóházi 83. sz. boltba két hete ki- küldtük.« Borogdai Miklós bármely napon átveheti a fenti boltban. HÍREK A NÉPI LENGYELORSZÁG ÉLETÉBŐL Lengyel hadihajók látogatása Stockholmban Lengyel hadihajók baráti látoga­tást tettek a stockholmi kikötőben. A svéd főváros lakossága számára lehetővé tették a hajók meglátogatá­sát és két nap alatt mintegy hatezren fordultak meg a hajó fedélzetén. A lengyel tengerészzenekar két hang­versenyt adott a városi parkban nagy és lelkes érdeklődés mellett. A stock­holmi városháza »Aranytermében« fogadást rendeztek a lengyel tenge­részek tiszteletére. A lengyel irodalom külföldi kapcsolatai Antoni Slonimski, a Lengyel író­szövetség elnöke Tokióba utazik, ahol résztvesz a Pen Klub »Nyugat és Távol-Kelet« néven rendezendő és a két kultúra és életszemlélet kölcsön­hatásaival foglalkozó értekezletén. Ezen az összejövetelen a Nyugatot még A. Wilson, Vercors, J. Steinbeck, I. Silone és egy délamerikai író kép­viseli. Antoni Slonimski legutóbbi párizsi tartózkodása idején tárgyalá­sokat folytatott az UNESCO vezető­ségével a Varsóban felépítendő értel­miségi klub, az »UNESCO-House« ügyében. Ugyanekkor véglegesen megállapodott J. P. Sartreval egy mai lengyel antológia kiadásában, melyben Nalkowskától Hlaskoig sze­repelni fog az utolsó 12 év lengyel novellairodalom színe-java. A Chopin-díjas Harasiewicz Londonban A legutóbbi Nemzetközi Chopin- versenyen első díjat nyert Adam Ha­rasiewicz lengyel zongoraművész nemrég nagysikerű hangversenyt adott a londoni Royal Festiwal Hall óriási koncerttermében. A fiatal mű­vész a londoni szimfonikusok kísére­tével Chopin F-moll zongoraverse­nyét és Rahmaninov II. zongoraver­senyét adta elő. A több mint négy­ezer főnyi közönség elragadtatással fogadta a lengyel művész bemutat­kozását. A „Mazowsze“ újabb francia- országi vendégszereplésre indul A világszerte nagy sikert aratott lengyel népi ének- és táncegyüttes, a »Mazowsze«, újabb külföldi vendég- szereplésre indul, ezúttal Francia- országba, ahol Aix les-Bains-ben ren­dezendő táncművészeti fesztiválon fog két alkalommal szerepelni. Innen Monte Carloba, majd pedig Marseil- lebe utazik. Uj lengyel hajó A gdanski hajógyárból a napokban került ki a 47. hajó, amely egy ex-« portra gyártott 5000 tonnás tenger« járó egység. Készülő lengyel filmek — köztük magyartárgyu is Érdekes témájú lengyel filmek for* gatását tervezik. Nagy érdeklődési előzi meg az »Eroica« című filmet* melynek forgatókönyvét J. S. Sta« winski — a Cannesban »Különdíjjal-4 kitüntetett »Csatorna« című film író* jának — három novellájából állítot* ták össze. Az »Utolsó futár«, a »Ma*! gyarok« és a »Menekülés« című film* novellák az igazi és a látszathösies* ség témáját dolgozzák fel. A »Magya* rok« című novellában az író a varsói felkelés idején lengyel földön tartóz-* kodó magyar katonai alakulatoknak a lengyelekkel együttérző és segítő szándékú szerepét írja meg drámai formában. Egy másik nagy érdeklő­désre számot tartó film, a Hlasko no­vellájából készülő »Hurok« az alko­holizmus problémáját tárgyalja. Ki« sérleti jellegű filmek forgatását i3 megkezdik. Ezek közül a »Tasizmus« különböző formákat öltő színfoltok játékát veszi filmre és a modern fes­tészet absztrakt irányzatát képviseli* A »Jazz csevegések« szürrealista* szimbolista dekorációban különleges térhatásokkal kísérletezik* A »Kine- formi« című filmnek az a szándéka* hogy megfelelő zenei aláfestéssel á szemlélt plasztikai jelenségek tetszés szerinti értelmezését lehetővé tevő tárgytalan eszközökkel keltsen érzel« mi állapotot a nézőben* , Lengyel bábszínház-kiállítás Olaszországban Az Olasz—Lengyel Baráti Társaság »Lengyel bábszínház« címmel kiállfi* tást rendezett a római Pedagógiai In­tézetben. A kiállítás a színházak! szervezetére és technikájára vonat* kozó kiadványokat, valamint szövege könyveket, bírálatokat, fényképeket* plakátokat és egyéb, a lengyelországi bábszínházakra vonatkozó anyagot tartalmaz. Róma után a kiállítást Mi­lánóban, Firenzében és még 13 más olasz városban is bemutatják* Legyen ez az írás sokezer ember köszönetmondása ... Minden hét valamelyik napján végigtipeg Olaszliszka utcáin egy tiszteletreméltó ag­gastyán. Meg-megáll, botjára nehezedik, köhécsel. Fullad. Nem bírja a járást. A nagykari- máju szalmakalap alól jóságos szempár kandikál elő. A fa­lusiak jól ismerik. Illedelmesen köszöntik, s ő barátságosan visszamosolyog rájuk. A házak kerítésén át belesekszik az udvarra. Mintha ke­resne • valakit. S mikor meglátja a fiatal embert, agyában ifelködlik az emlék és végigkíséri útján. A z idő kereke visszaperdül négy évtizeddel. Verőfé- • • • ÁL nyes nyári délután. Egy fiatal, sudár, örökké vidám orvos érkezik a faluba. Semmije sincs — egy piciny orvosi táskán kívül. Amije van, az elfér a szívében. Nagyon gazdagnak érzi magát. Azt hiszi, övé a világ, ő a föld leg­boldogabb embere. De rövidesen rádöbben, hogy az orvos nem boldogul csupán a tudományával. Kitartóan hadakoznia kell a maradisággal, az emberek bizalmatlanságával. Az \egészségügy állapota pontos tükörképe a társadalom kultu­ráltságának, arculatának. A szegényember szívesebben vá­lasztja az olcsóbb kuruzslást. A gyógyszer drága... Egyéb­ként is hiába a nagy igyekezet. Azokon, akik bizalommal for­dulnak hozzá, nem mindig tud segíteni. Szervezetük lerom­lott a hiányos táplálkozás következtében. Az injekció nem pótolja az eledelt... Nem szabad feladni a harcot! Ami erejéből telik — meg­teszi. Mindenekelőtt tökéletes bizalomra van szüksége. Mit tegyen? __ Végülis egy szerencsétlen körülmény megnöveli a tekintélyét. Hol is kezdődött? Igen... ebben a házban. A gazda súlyos beteg. Lábas, félrebeszél, alig van reflexe. Agyvelőgyulladás. Rettenetes betegség... És még borzasztóbb, hogy e napokban járvány- szerűen terjed. A fiatal orvos éjt nappallá tesz. Egyik bete­gétől a másikhoz rohan. Órákig ül az ágy szélén. Megtörli verejtékező homlokukat, számlálja érverésüket, s velük együtt szenved. Drága gyógyszer kellene. Legtöbb betege szegény — még kenyérre sincs pénzük... összekuporgatott pengőiből orvosságot vásárol az orvos. Ügy fecskendezi tes­tükbe, mintha a saját egészséges vérével akarná talpra­állítani őket... Telnek a hetek. Ápoltjai lassan felépülnek. Egyiknél-másiknál visszamarad ugyan valami nyoma a sú­lyos kórnak — de mindegyik él! 'Tovább tipeg az aggastyán. Most egy másik házban • • • *■ látja az orvost. Vajúdó asszony fekszik az ágyban. Másodpercenként fel- sikolt. Aztán elalél. Alig van benne élet. A doktor az asz- szony mellkasához szorítja sztetoszkópját. Bu-tuúp... Bu- bu... tup! Fáradtan piheg a szív. S a szülés mindjobban ki­meríti. Gyorsan cselekedni kell. Mire a mentő a faluba ér — meghalhat... Bemosakszik az orvos. Megkísérli a lehetetlent. Szakad róla a verejték. Határozott, szívét mégis félelem szo­rítja. Óriási a felelősség... Segíteni kell! A férj ott nyöszö­rög az ajtó előtt. Lassan telik az idő — óráknak tűnnek a percek. Az asz- tzony alig piheg... Néma küzdelem a Halállal. Az óra ke­MINDENKI EMBERE iiimiiiiiiiiiiiitiiiiiHiiMiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiituiiiiiHfiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiitiiiriiiiiiiiiiiniimiimiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiifiir linilllllllllllillllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltilllilllVllllllilllllllllilllllllllllllllllllMltMilllllllIHlIflIlltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllillllllllllllfiiiiuiiiir tyeg: tik-tak. A nő szíve kezdi átvenni az egyenletes tak­tust ... Végre! Csecsemő visít az orvos karjában. Anyja meg­könnyebbülten álomra szenderül. Az orvos elindul. Az új­donsült apa utána rohan, boldogan szorongatja a kezét. — Köszönöm... doktor úr, nagyon köszönöm! Alig hallja a szót. Fáradtan mosolyog. Otthon mély álomba zuhan... Aztán arra ébred, hogy az ablakot zörge­tik: — Doktor úr, az istenért, siessen! — Kábultan fogja tás­káját s elindul. A kapuból visszafordul. Cédulára ír, majd az ablakra akasztja: Ha keres valaki, Kovácséknál vagyok az alvégen. 'Telnek az évek. Küzdelmes évek. Hadakozás a jár­• • •x vány ellen, a tisztaságért, a felsőbb egészségügyi szervekkel. Már nem is fiatal az orvos. Haját megcsípte a dér, orrára pápaszem került... Betekint az aggastyán az iskola ablakán. Az orvos a tisztaságról beszél a gyerekeknek. Aztán tettetett szigorral megkérdi: — Na gyerekek, kinek piszkos a keze? A maszatos kezek pillanat alatt a pad alá kerülnek. Mo­solyog a doktor. Azután még kényesebb témát választ. — Mondd csak, Ferkó, mit ebédeltél ma? És te, lelkem Juliskája? Te meg, kópé Sándor, unokája a betyárnak? Ferkó kását, Juliska a tegnapi paszulyt, kópé Sándor ma még semmit. Egy darab száraz kenyeret dugott anyja a ta­risznyájába ... Az orvos elkomorodik. — Hopsza, Sandró! Gyorsan váltasd fel valahol ezt a százast! S mikor kezében az aprópénz, meggondolja magát. Az egészet elosztja a szegény gyerekek között. Két gömbölyű fiúnak egy fillért sem ad. Az ő apjuk gazdag... TJjabb évek suhannak. Az aggastyán leül a kőkerítés • • •*-' peremére. Gondolatai messze szállnak. Balatonfü- redre, az öregedő orvoshoz. Nem üdül — beteg. A szívét gyógyítják. Már régóta érez valami arritmiás dobogást, de nem törődött vele. Semmiség — legyintett —, egy kis neurózis. Többet kellett volna pihenni... Pihenni? Amikor betegei szenvednek?... Aztán mind jobban érezte panasz­kodó szívét, ö, aki ezer és ezer szívet megvizsgált, a szimp- tómákból végülis felismerte a kegyetlen diagnózist... Igen, többet kellett volna törődnie magával. Egészen megfeledke­zett önmagáról. De az orvos nem a saját embere. A köznek él... Erre akkor döbbent rá. amikor anyja halála u+án né­hány évvel megkérdezték tőle: — Miért nem nősült meg, doktor úr? — Csakugyan, miért...? Amíg anyja élt, ellátta a háztartást. Azután a húga vállalta magára. Hm... igaz, igaz... egy kicsit üres így az élet. Most már késő. Eljárt az idő . . . Jeleget pihent az agg. Hazaindul, a rendelője felé. • • Kötelességét egy hétre lerótta. Késő este van. A rendelőből fény szivárog ki. Az öreg doktor meztelen hátat kopogtat; Beteg szívet vizsgál. — Ne keseregjen, barátont* í fő az önakarat. Előfordul az----------1 ilyesmi. Látja, az én szívem is r osszalkodik... pedig én or* vos vagyok. No tapintsa csak a pulzusomat. Érzi? És a beteg megnyugszik. Ha az orvos kineveti a saját baját, akkor nem is lehet olyan súlyos... így gondolja. Pe* dig az öreg doktor alig áll a lábán. Amint betege eltávozikt injekciót fecskendez magába, ledől néhány pillanatra a dé* ványra. Amikor kissé felerősödik, kiszól az ajtón: — Kérem a következőt! i És mosolyogva fogadja a belépő pácienst.., * Az öregúr ajtót nyit, belép a rendelőbe és az asztal • • mellé telepszik. Fejét tenyerébe hajtja. Egy évvel ezelőtti esemény pereg előtte. Doktor bácsi kezében megremeg a tű. Zúgást hall, mintha szél süvöltene valahol mélyen. S ő elindul a mélységbe, zu-t han, zuhan... Mikor magához tér, vizes kendőt érez mell« kasán. Fel akar kelni — nem tud. Nincs ereje... Elfogyott, mint a nyári nap melege. Nincs tovább. Életének értelme beteljesedett. Azóta nyugdíjasán él az öreg orvos. De a falu utcáit min« den héten legalább egyszer körbejárja. Megszokta negyven éven át. Nem tud lemondani róla, pedig van rá eset, hogy utána napokig nyomja az ágyat. Ez a legfőbb öröme. Más nem is volt soha. Az ő öröme mindig a mások boldogításában fogamzott. Oly szép, oly nemes érzés ez. Nem élt haszonta lanul. De jó lenne mégegyszer fiatalnak lenni !... Újból ezt a pályát választani... Most már könnyebb. Már a munkát is elismerik. Azelőtt még csak egy jó szót sem kapott, sőt el- marasztalták azért, hogy nem csak gyógyította a szegényekéit de táplálta is őket... Amit tett, nem pénzért tette. Keresetéből nem gazdagodott meg. És mit kapott hűséges munkájáért? A másik társadalomtól semmit. Emez már megbecsülte. A bekeretezett oklevél ott függ a falon. A egészségügyi miniszter küldte... Neki, az elsők között... Jó lenne még egyszer fiatalnak lenni! Van gyógyszer, jobb a táplálkozás... ma kevesebb az orvos hajj szája. De nincs tovább. Az ő ideje lejárt... ami még hátra van? Az eltelik egy-egy sétával, az emlékek felidézésével. Meg azután elmereng itt a rendelőben. Igaz, régi betegei közül olykor felkeresi valamea lyik, hogy vizsgálja meg, vagy adjon neki tanácsot. De leg4 többen azért jönnek, hogy megkérdezzék: ?— Hogy van, ara* nyos doktor bácsi? Az injekciós tűkre nincs már szükség ...A sztetoszkóp érintetlenül nyugszik az asztalon. A várószobában nincs senki és ő nem tud kiszólni: — Kérem a következőt... Akik jöttek negyven éven át, többnyire egészségesen távoztak. Nem maradt e rendelőben csupán egyetlen beteg. Egyedül, emlékei közé zárva, öregen, rokkantán —• a község egykori orvosa: doktor Perecz Barna. CSALA LÄSZ&0 s » • * ü

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom