Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-03 / 153. szám

4 E&ZAKjMAQYAROJESZAG Szerda, 1957. július 3. őqjj. izéi Lá pj) ürá q. MAR ESTELEDIK. Az óra szám­lapján a kismutató a hetes szám felé kúszik. Még mindig forrón tűz a nap, a hőmérő higanyszála a 26 fokon pihen. Az emberek között kígyózva haladunk, s olykor fellobbanó szellő borzolja hajunkat. A SZÉCHENYI-UTCAI népbüfé­ben nagy a tumultus, a zsivaj, a lárma. Munkában van az erkölcsren­dészet. Tagjai elvegyülnek a sokaság­ban. Az emberek mohó étvággyal csillapítják szórójukat. A hangzavar­ból innen-onnan női hangfoszlányok ütik meg fülünket. Az egyik pénztár melletti asztalnál egy férfi és egy nő cseveg egymással. Ném férj és feleség. Előttük háronv decis poharak, tömény itallal. A nő állapota azt mutatja, hogy néhány^ szór már a pohár fenekére nézhetett: Az asztalon könyökölve 'ujjai között égő cigarettát tart sikkesen. A férfi mellett önmagát is szórakoztatja. Szájából füstkarikákat enged. A no ismerős személy az erkölcs- rendészet előtt... H. I.-né miskolci lakos. Foglalkozása?.; nincs, nem dolgozik. Ellenben... jól ismerik a népbüfében is, hiszen gyakori láto­gató. Az »ivó®t« nagyon szereti. Ré­szeges, Állítólag jó huzatja van, túl­tesz a kisebb kaliberű férfiakon is. Korát nézve lehet olyan 35 éves, öreg csatár. A divattal is lépést tart. Fakószőkés, kócos haját hátul pánt­lika fogja csokorba. Széles arcából kiülnek a csontok. Feltűnően csúnya, sápadt arcát vastag púdertakaró bo­rítja, mintha ezzel igyekezne a tova- száguldott évek jeleit, a ráncokat el­takarni. De ez már hiábavaló próbálkozás. Szemgödreiben zavaros szemgolyók terpeszkednek, sűrűn pislákolva, ki­fejezéstelen tekintettel bámul a kö­rülötte lévőkre. Közepes termetű, de alakjában nincs semmi mágneses vonás, talán nem is volt soha. Be­ese tmellü. aránytalanul széles a csí­pője .. . Nagy lábai vannak, körül­belül negyvenes cipőt visel. Amolyan trampli vonalai vannak. Mégis van akinek tetszik..aki szakajt e dud- váról virágot. Fennhangon, magát senkitől sem zavartatva cseveg partnere fülébe. Az elázott korhély nyelve akadozik, dadog. Időközönként undorítóan na­gyokat csuklik. Borgőzös szájából rekedthangú, csintalan szavak bugy­borékolnak elő. Észreveszi az erkölcsrendészet tag­jait. Nem jön zavarba, de igyekszik magát tartani. Eléggé sikertelenül játsza a józant, a korrektet. Mielőtt kérdeznének tőle, gyorsan elébe vág a dolognak, s előrebocsájtja: «-Nem pénzes frájer — csak egy jó ismerős.« Tovább tisztázza magát: Az utóbbi időben már »életem tisztaságához nem fér kétség«. Talán azt hitte, »megették a tésztát«. Az erkölcsren­dészet tagjai határozott figyelmezte­tés után tovább mennek, s újabb hasonló »példánnyal« akad dolguk. A »GYÖNYÖRŰ« LÁPVIRÁG ügye nem zárul le. Senki által sem sejtve újabb szereplő, egy férfi lép az esemény porondjára. H. I.-né vadházastársa volt. Csak ő tudja hányszor! gyanú, vagy tet­tenérés adott okot ... Az in­gerültségtől paprikásán, szinte el­söprő robajjal rohan egyenesen neje irányába. Röpke pillanatok alatt élénk »családi« értekezlet zajlik le. Keresetlen szavak kíséretében »sze­retetteljes« hangon, szinte rímbe hangzó »üdvözlésnek« lehetünk tanúi. Az anyád ... erre-aara... isteni — más betyárral, mit keresel itt? S e szavakkal egy időben tompa puffanás hallatszik. A hitves bosszút állt. Be­cses nejét úgy megrúgta, hogy az csaknem féltőről te a követ. A vadházastárs »nevelőmunkája« végeztével magában duhogva elpárol­gott. Az esemény okozta vihar elült a népbüfébein. A becsületes emberek ítélő megjegyzéseit halljuk. Az asz- szony is hamarosan magához tér, s mintha semmi sem történt volna, mint egy ártatlan bárány, tovább csevegett... * MINDEZ EGY 15 PERCES IDŐ eseménye volt. De ez is elég ahhoz, hogy betekintést nyerhessünk az éj­szaka lányainak, asszonyainak bűzös káoszába, az alvilágba. így telik a dolog talam lápvirág, piszkos, hétköznapi élete..; Olyan ez, mint a mocsámövény, mely a nanlemente után az esteli friss leve­gőben újra felfrissül, napról-napra. Ami igaz. az igaz. Az ellenforrada­lom óta megyénkben is elharapódzott az erkölcstelen életmód, a prostitúció. Véget kell vetni ennek az erkölcs­telen tobzódásnak sokkal erélyeseb­ben, mint bármikor. — pál — Es lengett a zászló a szélben... A tikkasztó focrróságban jólesett, amikor olykor-olykor a lágy szellő simogatva végignyargalászott az emberek felett. Jobbadán nem is annyira az ünneplő közönségnek esett ez jól, — hiszen ők a hűvösre húzódtak —, hanem a harcosoknak, akik ott álltak a perzselő napon feszülten vigyázban. Amikor őket nézte az ember — ezeket a bátor, kérgeskezű munkásokat — önkén­telenül is arra gondolt: nem lett volna országunkban soha ellenfor­radalom, ha előbb adják a fegyvert az ő kezükbe. Zászlóavató ünnepséget tartott az ózdi munkásőrség. Ez alkalomból a megyei munkásőrség parancs­noka, Csulák János elv társ üdvö­zölte a díszszázadot. Utána Horváth Károly elvtárs, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója adta át meleg szavak kíséretében a gyár kommu­nistái és dolgozói nevében a vér- színű, piros lobogót. — Azzal adom át nektek e zász­lót — mondotta. —, hogy vigyázza­tok rá, ne engedjétek soha többé senkinek sem beszennyezni, meg­gyalázni. A röpke szellő ezernyi apró ráncba bontotta szét a vérszínű, drága nehéz selymet és lengett a zászló a szélben..; Elsőnek Cs. Nagy Zsigmondné elvtánsnő lépett a lobogó alá. Ö a zászlóanya, aki­nek férjét az el lenforradalmárok gyilkolták meg vadállati módon. A megtört anya, hű feleség szíve mélyéről jöttek a szavak. — Csak azt kérem, hogy úgy őr­ködjenek és harcoljanak, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az ellenforradalom. Ezután egymást követve kötöttéli fel a zászló rúdjára szalagjaikat a vállalatok, az üzemek, a párt- és a tömegszervezetek küldöttei. Jónás József elvtárs, az ózdi munkásőrség parancsnoka vette át a zászlót. — Tudjuk mire kötelez bennün­ket e zászló — mondotta. — A mun­kásőrség nevében itt, e zászló alatt teszek fogadalmat arra, hogy úgy fogunk rá vigyázni, mint a szemünk fényére. Aki kezet emel rá — bárki is legyen az — kemény ököllel csapunk le rá. Az életünk árán is megvédj ük dolgozó népünket és nem engedjük kicsavarni kezünk­ből azt a zászlót, amelyet a mun­kások vére festett vörösre. Jónás elvtárs szavai után Varga Zoltán elvtárs, az MSZMP megyei intézőbizottságának tagja mondott ünnepi beszédet, majd az Interna- cionálé dallamaival, s végül a mun­kásőrség díszszázadának elvonulá­sával ért véget az ünnep. (török) Növekszik az áruforgalom a Szovjetunióban Az elmúlt két évben a Szovjetunió áruforgalma 60 milliárd rubellel emelkedett, Hivatalos jelentések sze­rint különösen sok húst, cukrot, tejet, gyapjúszövetet, készruhát és rádió- készüléket adtak el. Az ipar a vásár­lók igényeinek tanulmányozása alap­ján idén jelentősen több árut gyári. Csupán motorkerékpárból mintegy 300.000, órákból pedig 25 millió darab kerül ki a gyárakból. Az üzleteket több millió televízió-berendezéssel és fényképezőgéppel látják el. Idén mintegy kétmillió szovjet család köl­tözik új lakásba. Ezért jelentősen emelik a bútor, a hűtőszekrény és a mosógépgyártást is. 89 íj termelőszövetkezet alakéit egy negyedév alatt az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársa­ságban 1957 első negyedében 89 új termelőszövetkezet alakult. Az NDK III. típusú termelőszövetkezetei az év első negyedében 44.8 százalékkal több húst és 11.8 százalékkal több tejet adtak az államnak, mint 1956 első negyedében. Ugyanakkor az egyénileg dolgozó parasztok csak 19.2 százalékkal több húst és 7.8 száza­lékkal több tejet vittek piacra, mint 1956 azonos időszakában. Üdüld fíMGYÜJTŐ-ne imli öcsltös, mindjárt ethajiija Az 1957. évi földadóról Az ellenforradalmi események milliárdos károkat okoztak népgaz­daságunknak. Nemcsak a már meg­lévő javaink elpusztítása okozott kárt, hanem a háttérből irányított sztrájk, munkabénítás, rossz kihatá­sú rémhírek is anyagi végromlás­sal, inflációval fenyegették orszá­gunkat. A munkás-paraszt kormány — mezőgazdasági termelő lakosságunk helyzetét figyelembe véve — a gaz­dasági nehézségek ellenére eltörölte a beszolgáltatást. Az ellenség nem elégedett meg az addigi rombolásaival, igyekezett az adófizetést is gátolni, azt híresztel- ve: »nem érdemes fizetni, olyan ma­gasra fogják az adót emelni, hogy úgysem bírjátok teljesíteni.« Nos, az adózók meggyőződhettek róla, hogy a kormány szavára lehet építeni: az adó mértéke — a parasztságnak egyéb vonalon nyújtott kedvezmé­nyek mellett — nem emelkedett. Ugyancsak összedőlt az elégedet­lenséget szítani akarók másik rém­híre is, amely a földadó emeléséről suttogott. Az idei földadó nemhogy emelkedett volna, hanem több vo­natkozásban kedvezményt, előnyös teljesítési feltételeket is biztosít. Vegyük csak sorra a földadó-ren­delet egyes pontjait: A ténylegesen használt földterü­let minden aranykoronája után 4 kg búzát kell fizetni azoknak, akik va­lamilyen mezőgazdasági művelésre alkalmas, földadó alá eső területen gazdálkodnak. Nem kell fizetni földadót a 401 négyszögölön aluli földet használók­nak, az állami gazdaságoknak, vál­lalatoknak, intézményeknek és hi­vataloknak az általuk használt föld­terület után. Az illetményföldet, vagy tartalékterületet művelők ugyancsak mentesek a földadó fize­tési kötelezettség alól. Kedvezmények egész sora gondos­kodik a jövőbe tekintő gazdákról. 15 évi mentességet biztosít a rende­let azoknak, akik eddig nem hasz­nált földeket tesznek művelhetővé. Uj telepítés esetén gyümölcsösnél 6, erdőnél 20, szőlőnél pedig 4 évig nem kell a földadót megfizetni. Kedvezően érinti a rendelet a magas aranykoronájú földek hasz­nálóit is. A holdanként 20 arany­koronán felüli tiszta jövedelem ese­tén ugyanis a földadót csak 20 aranykorona értékre számolják, p ártunk és kormá- * nyunk ez év elején igen nagyjelentő­ségű határozatot hozott szénbányászatunk dolgo­zói lakásviszonyainak megjavítása érdekében. Mint ismeretes, ez évben az építőipar dolgozóinak 10 000 bányászlakást kell felépíteniök és derék bányászainknak átadniok. Ebből a borsodi szénmedencére 3206 lakás jut. E határozatot örömmel és lelkesedéssel fogadták bányászaink, de hasonló lelkesedésről tettek ta­núbizonyságot az építőipar munkásai és vezetői is. Ennek szellemében kezdték meg a tervek megvalósítását. A határozat megjelenése óta 5 hónap telt el, s megállapíthatjuk, hogy megyénkben számos eredmény ellenére sem elégedhetünk meg egyes építőipari vállalatok munkájával, tevékenységé­vel. A borsodi szénmedencében a 3206 lakás fel­építése számos vállalatra, de elsősorban a megyei állami építőipari vállalatra és a bányászati építő vállalatra rótt nagy feladatot. Ezért érthető, ha napjainkban, különösen e két vállalat munkáját kísérik nagy figyelemmel a szénbányászat egy­szerű katonái. Joggal várják, hogy az építőipar minden dolgozója érezze felelősségét családi ott­honuk biztosítását illetően. E felelősséggel igen sok építkezésen találkozunk, de legtöbb helyen még igen sok a hiányosság. Ezek megszüntetése gyors intézkedést és tetteket követel! elyesen cselekedett a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt igazgatója, a beruházási osztály, amikor ma a bányászlakások építését szinte elsőrendű fontosságú feladatnak tartják, s amikor ennek szellemében végzik szervező és ellenőrző munkájukat. Lépéseket tettek például még az év elején a kivitelezés gyors beindítása 'érdekében a tervező irodákkal való kapcsolat megteremtésére. Céljuk az volt, hogy elősegítsék: mielőbb az építők rendelkezésére álljon a terv- dokumentációi Sajnos, ez a fáradozásuk kevés H * Építők a bányászokért Hogyan szervezte meg munkáját a Bányászati Építő Vállalat I. RÉSZ eredménnyel járt. Borsod megyében ugyanis a tervezés és a kivitelezés nem mindenütt egy idő­ben kezdődött, s így ma ennek hibái figyelmez­tetően jelentkeznek az építkezéseknél. A tervezések például kellőképpen át nem gondolt adatfelvételek alapján indultak meg, a kivitelezés pedig tervdokumentáció nélkül, csu­pán munkaközi tervek alapján. így a 3206 bá­nyászlakás átadása — egyes építőipari vállalatok részéről — komoly nehézségbe ütközik. E nehéz­ségek még időben elháríthatok, ha építkezésein­ken a fegyelem megszilárdul, s nagyobb figyelmet fordítanak a munkahelyek anyaggal és munka­erővel való ellátására, illetve a munka jobb meg­szervezésére. Hibaként jelentkezik — elsősorban a helyte­len túlméretezésből — a mélyépítési munkák el­végzésénél. Borsodban mintegy 40—50 millió fo­rinttal csökkenteni kellett a mélyépítési munkák költségeit. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megépülő bányászlakásokhoz az utak építése több bányatelepen elmarad, az új lakásoknál terep- rendezés nem történik és helyenként a vízelveze­tések sem valósulnak meg. Nehézség jelentkezik a kommunális épületek (üzletházak, közintézmé­nyek) építésénél is. Ez elsősorban onnan adódik, hogy a lakásépítkezésekhez biztosított munkaerő és építési anyag mellett nincs mód és lehetőség ezeknek az épületeknek kivitelezésére. így előre­láthatólag megvalósulásuk csak az év végén, il­letve 1958-ban fog megtörténni. Milyen lakások kerülnek megépítésre? B orsod megyében valamennyi bányásztele­pülésnél 1, 2 és 3 szobás összkomfortos lakások kerülnek felépítésre. Megoszlásuk a kö­vetkező: 5—10 százalékban 3 szobás, 60 százalék* ban 2 szobás, 30—35 szá-J zalékban pedig 1 szobást lakásokat építenek. A tí-í pustervek szerint — ame-t lyet a Miskolci Tervezőt Iroda és a Lakóterv ké-1 szített el —- a bányász! életmódjának megfele-I lően készültek el és ígyf például a földszintes családi házakhoz most már minden esetben 80— 100 négyszögöles kertet is biztosítanak. Hol és milyen mennyiségben épülnek bá­nyászlakások? D iósgyőrött a Kilián Gimnázium és az# Erenyő-völgy hátamögött 30 darab föld-| szintes elrendezésű bányászlakóház épül. Kivite-t lezését a Szabolcs-Szatmár megyei Állami Építő-1 ipari Vállalat végzi. Edelényben két telephelyent összesen 482 lakás építése folyik. Kazincbarcikán# 455 lakás épül. Kurityánban 20 lakást a Hajdút megyei Állami Építőipari Vállalat, Sajókazánt ugyancsak 20 lakást a Könnyűipari Építő Válla-t lat épít. Mindamellett bányászlakások épülnek# Miskolcon, Perecesen, Sajószentpéteren, Rudolf-1 telepen, Ormosbányán, Szuhakállóban és Felső-« nyárádon. « Borsod megyében a 3206 bányászlakás fel-« építésében a legnagyobb feladat a Bányászati? Építő Vállalatra hárul, ez évben 700 bányász-5 lakást kell, hogy felépítsen. Ebből Sajószentpéte-« ren 434, Rudolf telepen 136, Ormosbányán 100 és? Izsófalván pédig 20 lakást kell felépíteniök és« átadniok. Ez bizony nem kis feladat, komoly kö-« telezettségeket ró a vállalat vezetőire és munká-« saira. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesz-? szűk, hogy fiatal vállalatról van szó, amely mind-« össze féléves múltra tekint vissza. ♦ Ljogvan szervezte meg a vállalat munka- ' ját, hogyan tesz eleget feladata végre-i hajtásának, cikksorozatunkban erről akarunk j írni, hogy segítsük munkájukat, tájékoztassuk! olvasóinkat; X DRAGOS GYULÄ | ^Folytatjuk.) ♦ míg a kizárólag szőlőműveléssel foglalkozó termelőknél a holdan­ként 30 aranykoronát meghaladó tiszta jövedelmet mentesítik a földadó fizetés alól. Nagyjelentőségű a rendeletnek ez évben először nyújtott azon ked­vezménye, hogy míg a múltban csak egy holdon aluliak fizethették pénz­ben földadójukat, addig most csak a 4 holdon felüli területtel, vagy egy holdat meghaladó szőlőterület­tel rendelkezőknek kell búzában teljesíteni, az ezen aluliak pénzben is teljesíthetnek. Ugyancsak pénz­ben kell fizetni földadó előírásukat a jóváhagyott alapszabály szerint működő legelő- és erdőbirtokossági társulatok tulajdonában lévő föld­területek után is. A pénzbeni teljesítés mértéke búza q-ként 220,— Ft. Módot nyújt a rendelet búzán kí­vül egyéb terményekkel, mint pl* rozzsal, árpával, vagy borral törté­nő teljesítésre is. Ilyen esetben 100 kg búza helyett 110 kg rozsot, vagy 100 kg árpát, illetve 80 kg — elő­írásnak megfelelő — sörárpát kell a felvásárló helyre beszállítani. A bú­zát, rozsot, árpát július 1-től szep­tember 30-ig, a bort pedig novem­ber 15-ig lehet kamatmentesen kifi­zetni. A pénzbeni fizetés kamat­mentes határidejét ugyancsak szep­tember 30-ában állapították meg; De érdemes is határidőben teljesí­teni, mert a fizetési időt elmulasz­tónak a nem teljesített mennyiség után július 1-től számítva napi egy ezrelékes kamatot rónak ki. Ugyan­akkor azonban a földadójukat július 1-e előtt teljesítők részére a koráb­ban teljesített mennyiség után ha­vonta 1 százalékos kamattérítést számítottak. A begyűjtési rendszer megszűné­sével a természetbeni teljesítés je­lentősen könnyebb lesz, mint bár­mikor az eddigi évek folyamén, nem beszélve arról, hogy a jelen­legi terméskilátások szerint gazda­gabb aratásra is számíthatunk. Ilyen feltételek mellett magára vessen az a gazda, akinek megter­mett ugyan — szükségletein felül — a teljesítéshez szükséges ter­ménymennyiség, mégsem tartja kö­telességének a búzaföldadó pontos megfizetését. Az ilyen gazda méltán megérdemli, hogy a rendelet értel­mében elszámoló bizottság előtt ad­jon számot a földadó fizetésre al­kalmas termel vényeiről, s rászolgál arra, hogy a határidőre nem telje­sített minden kg búza után 1,— Ft bírságot fizessen. Borsod népe eddig is kézzelfogha­tóan bizonyította be kormányunk iránti bizalmát. A megye első ne­gyedévi adótervét határidőben 106 százalékra teljesítette, II. negyed­évben pedig már két héttel a határ­idő előtt elsőnek az országban 100 százalékon felüli eredményt ért el, s a II. negyedév 120 százalékos terv­teljesítési eredménnyel zárult. A megye parasztjai tudatában vannak, hogy a földadó előírás min­den fillérjére, minden kg búzájára igen nagy szükség van. kivált most, hogy a lassan, de erőteljesen lábra- álló országunk gazdasági megerősö­dését ezzel is hathatósabban előse­gíthetjük. Megyénk adófizetői fényes példát mutattak az ország valamennyi me­gyéjének a kötelességteljesítésben! Kormányunk most, a földadó telje­sítés idején is bizalommal tekinthet megyénk felé: Borsod parasztsága tudni fosia hazafias kötelességét. Stá^uclc etifa 1957. július 4-én, csütörtö­kön este 9 órakor a Vasgyári Nagyvendéglő kerthelyiségében Közreműködik: WEIGAND TIBOR vAradi magda MAJLÄTH GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom