Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-03 / 153. szám

Seerda, 1957. július 3. 2SZAKMAGYARORSZÄG s HARCOLNI FOGOK D&világos virradatig...! A Lenin kohászatban járva egy néhány elvtárssal beszélgettem és kikértem véleményüket a most be­fejeződött országos pártértekezlet­tel kapcsolatban. A fínomhengerműnél Ignácz Já­nos és Major Zoltán elvtársakkal beszélgettem. Elmondották: még nem tudták elég alaposan áttanul­mányozni az országos pártórtekez- let anyagát, hisz még csak most fejeződött be az értekezlet. Ignácz elvtárs azonban még így is elmon­dotta, hogy igen fontosnak tartja; hogy az értekezlet határozata a szi­lárd irányelvek megszabása mellett rámutat annak jelentőségére, hogy minden párttag pártmunkával le­gyen megbízva, hozzáfűzte még, hogy ne úgy legyen, mint eddig sok párttagnál volt, hogy csak a tag­díjat fizette — ha befizette —, mert volt, aki még ezzel sem törődött, ilyen párttagokra aztán nincs szük­ségünk. Major elvtárs bizonyos aggályait fejezte ki a Szervezeti Szabályzat azon új pontjával kapcsolatosan, amelyben a párttagok jogait bőví­Csdkós L-uvániné, a megyei nő­tanács titkára, az országos párt- értekezlet egyik küldötte, így szá­molt be élményeiről: — Az elmúlt években több eset­ben vettem részt országos jellegű tanácskozásokon. A mostani párt- értekezleten nyoma sem volt a ra­gyogó dekorációknak, az ünnepé­lyes külsőségnek, amit a múltban megszoktunk. Az egyszerűség és közvetlenség jellemezte az értekez­let légkörét. A teremben mindössze egyetlen jelszó volt a pártegységről. Mindannyian éreztük, hogy a párt •vezetői bíznak bennünk. Számomra és a legtöbb elvtárs számára új je­lenség volt, hogy a felszólalók bát­ran és élesen, de pártszerűen vitáz­tak kérdésekről, amelyekkel nem értettek egyet. Ugyanakkor azonban a határozat elfogadásában kifeje­zésre jutott a pártegység megvaló­sulása.--Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy milyen közvetlen a kapcsolat a párt vezetői és a küldöttek között. A többi küldöttel együtt én is elmen­tem megnézni a Népstadionban rendezett labdarúgómérkőzést. Ott ült közöttünk Apró, Marosán, Kiss Károly és a többi vezető elvtárs. A közönség integetett nekik, hívták őket, hogy üljenek közéjük. A sze­retet és bizalom áradt feléjük min­denfelől. Minket borsodiakat egyik este szállásunkon meglátogatott tették azzal, hogy ha a határozattal nem ért egyet, fenntarthatja külön véleményét és azzal felsőbb párt­szervhez fordulhat. Aggálya az, hogy nem fog-e ez, a határozat vég­rehajtás egyöntetűségének rovására menni. A továbbiakban mindketten csak alátámasztották a pártértekez­letnek azt az útmutatását, hogy a pártépítésben főfeladatnak a minő­ség javítását kell tekinteni. Nincs értelme a párttagság olyan arányú növelésének, mint az MDP ide­jén — akkor sokkal jobb eredmé­nyeket fogunk felmutatni — fejezte be mondanivalóját Ignácz elvtárs. Hunyadi János elvtárssal, a tüze­léstechnika egyik dolgozójával be­szélgetve, véleménye szerint biza­lomkeltő az a nyíltság és őszinte­ség, ahogyan a pártértekezleten megtárgyalták a párt és az ország problémáit. Különösen fontosnak tartotta az értekezletnek a párt­tagok marxista-leninista nevelésére vonatkozó határozatát. Tapasztalata szerint még mindig vannak — ha­bár egyre kisebb ezeknek a száma —, akiik nem látnak tisztán a nem­zeti kommunizmus marxjstaedle­Kádár, Biszku és Marosán elvtárs. Meghívtuk őket vacsorázzanak ve­lünk, amit el is fogadtak. Őszinte légkörben, kötetlen elvtársi beszél­getés alakult ki. Ügy érzem, az ilyen vezetők nem fognak soha el­szakadni a dolgozó néptől. A párt­értekezlet beszámolóiról és a felszó­lalásokról Csikós elvtársnő a követ­kezőket mondotta: — Nagyon helyeseltem, hogy a pártértekezleten többízben is szóba- került a nők szerepe, a nők között végzett politikai munka fontos­sága. Igaza volt Marosán elvtárs­nak, amikor azt mondotta, hogy nem remélhetünk komolyabb ered­ményeket az ifjúság nevelésében, amíg az édesanyákat — akik leg­közelebb állnak a gyerekekhez — meg nem nyerjük, magunk mellé nem állítjuk. Sajnos a pártértekez­let összetételében is kifejezésre ju­tott a nők politikai szerepének le­becsülése. A küldötteknek csupán 6 százaléka volt nő. A mi megyénk­ből a küldöttek 20 százaléka volt nő. Erre mi különösen büszkék vol­tunk. Remélem, hogy az illetékes párt-, állami és gazdasági szervek megszívlelik Kádár elvtáns taná­csát: a jövőben gondoskodni fog­nak arról, hogy a nők képzettsé­güknek és tudásuknak megfelelően foglaljanak helyet a társadalmi élet minden területén; nességét illetően, örömmel lehet üdvözölni, hogy az értekezlet nagy fontosságot tulajdonított ennek le­leplezésére. Csak helyeselni lehet azt is, hogy erélyesen felléptek úgy a jobb, mint a baloldali elhajlással szem­ben, mert sajnos még a kohászat terén is tapasztalhatunk olyan jelenségeket, amelyek a jobboldali, az osztályharcot elkenő irányzatra mutatnak. Nagyon kedvezőnek tar­tom. a pártértekezleten elért ered­ményeket és harcolni fogok hatá­rozatainak végrehajtásáért — mon­dotta befejezésül Hunyadi elvtárs — K — K ­A hagyományos nyomdászhál mindig arról volt híres, hogy ott senki nem unatkozott. Még az olyan ember sem, akire azt mondtak, savanyú uborkát nyelt, nótázott, dalolt. Ilyen hangulatot készítenek elő most a nyomda KISZ-fiataljai is. Aki dalolni akar, jöjjön el ide, oki táncolni akar, jöjjön el ide, aki mulatni akar, jöjjön el ide, mindenki jöjjön el, aki kellemes, hangulatos estét akar. De az is jöjjön el, aki nemcsak a bort és a pálinkát, hanem a sört is szereti, mert 15 hektó vár szomjas torkokra. Belülről el lehet ázni, de kívülről^ nem. em azért, mert a Belvárosi Sörkert vezetői — akik nem elrontoi a jónak:— erről is gondoskodnak. Akkora ponyvákat szállítanak ide, hogy a szaoaa eget úgy eltakarják, mintha nem is lenne. Tehát eshet az eső sen i nem fog ázni, mert véd a ponyva. .. Kitűnő ételek és italok is várják a vendegeket. Négy sorcsapot állítanak fel, hogy ha valaki szomjas, legfeljebb 2 percet kelljen vara­ICOZTLZCt S ami a legfontosabb: a mulatság reggel 6 óráig tart. (—171/ Párosverseny-szerzödésl ko ött az ózdi tlussó laire henyerész-brigád a diósgyőri Molnár Ferenc brigáddal Az Ózdi Kohászati Üzemek ab­roncssorozatán dolgozó Hossó Imre hengerészbrigádjának tagjai — Mészáros Zoltán művezető, Hossó Imre előhengerész és Turcsányi József első forrasztár — ellátogat­tak a Lenin Kohászati Művek fi­nomhengerművébe, hogy felújít­sák párosversenyüket Molnár Fe­renc durvasori hengerészbrigád­dal. (A két brigád az országoshí­rű ózdi Bódi Béla és a diósgyőri Kugler Lajos brigádjának utódai.) Az ózdi elvtársak első útja Diós­győrben a durvasorhoz vezetett. Elsőnek Kugler Lajossal találkoz­tak, aki már mint művezető mu­tatta be a fiatal előhengerészt, Molnár Ferencet és brigádjána1 tagjait. Az ózdi elvtársak hosszar elbeszélgettek a diósgyőriekkel. A három ózdi körül külön kis cso­port verődött, A hensersorozat ter­melési problémáiról beszélgettek, majd élénk vitát folytattak az iga­zításról, a cserélésről, az anyagok minőségéről, a különböző szelvé­nyekről, a gazdaságos termelésről, a kemence karbantartásáról. S miután a gyakorlati munkával általánosságban megismerkedtek az ózdiak, sor került Jecs Alajos finomhengerműi üzemfőnök irodá­jában a párosversenyszerződés megkötésére. A két brigád képvi­selői három versenypontban álla­podtak meg, amely a selejt csök­kentésére, az elsőosztályu henge­reltáru mennyiségének növelésére, továbbá a forgásidőre eső órán- kinti tonna-teljesítés növelésére vonatkoztak. A két brigád közötti párosver­seny július 1-én kezdődik. Az. ér­tékeléseket minden hónap 10-ig kölcsönösen megküldik egymás­nak. A harmadik negyedév ered­ményeinek értékelésére október 10-én Ózdon kerül sor. Vándor- zászló alapításában is megállapod­tak. Megegyeztek abban, hogy kér­ni fogják mindkét vállalat üzemi bizottságát, hogy első ízben a má­sodik helyre került brigád szak- szervezete adományozza a vándor­zászlót a győztes brigádnak. A versenyszerződés megkötése után a két brigád képviselői még Az októberi ellenforradalmi ese­mények vihara a felsőzsolcai Sza­badságharcos Termelőszövetkezet­ben is nyomot hagyott. A termelő- szövetkezet feloszlott, teljes egészé­ben elvesztette gazdasági felszerelé­seit, jószágállományát, terményét és takarmányát. Csak a puszta föld és az épületek maradtak meg. A kor­mányrendelet értelmében a földdel belépő tagok megkapták földjeiket, s mint egyéni dolgozó parasztok ke­resték további boldogulásukat. A volt tagság agrárproletár rétege azonban újból töretlen hittel és nagy munkalendülettel kezdett munkához. 22 taggal tovább építi az új életformát. Megemlíthetjük itt Létási Béla, Molnár György, Kus- per Gábor és Veréb Bálintné tsz- tagokat és a többieket, akik nem adták fel a reményt, s az első pil­lanattól kezdve azon munkálkodtak, hogy a felsőzsolcai Szabadságharcos Tsz harcos nevéhez illően ismét újjászülessen. Az újjáalakult termelőszövetkezet 175 kh szántóval, 2 kh öntözéses kertészettel, s 28 kh legelővel kez­sokáig együtt maradtak. A beszél­getésükkor szó esett a kölcsönös brigádlátogatásokról is. Jecs Ala­jos, a finomhengermű üzemveze­tője elmondotta, hogy a Molnár­brigád teljes létszámmal mielőbb meglátogatja az ózdi párosverseny­társat, s kicserélik tapasztalatai­kat. Ben Pál : ózdi tudósító. dett munkához. További célkitűzé­sünk a belterjesség mielőbbi eléré­se, a megfelelő talajerő utánpótlás végett 40 darab számosállat beállí­tása. Szövetkezetünkben jónak ígér­kezik az aratás is: ősziárpából 20 mázsát, rozsból 14 mázsát, őszibú­zából 12 mázsát, tavasziárpából 14 mázsát várunk holdanként. A ter­melőszövetkezet az aratást a lehető­ségekhez mérten teljes egészében géppel végezteti, az összes tarlót felszántat ja és aratás után azonnal 20 kh napraforgó zöldtrágya nö­vényt és silókukoricát vet; A termelőszövetkezet a minta­alapszabályzat szerint dolgozik. Ä háztáji földterület maximálisan 1 kh. A tagság közös munkában, sza­bályszerű munkaegység-elszámolás­sal, szorgalommal és egyetértéssel dolgozik. Eltökélt szándékunk, hogy boldogulásunkat, testvéri egyetérté­sünket a jövőben senkinek sem en­gedjük megbontani. TÓTH LAJOS tsz-elnök. AZ ERDŐ FÖLÖTT márfelragyogtak a csillagok. A völgyben megrekedt a levegő,levél se rezdült. Valahol Be­reute irányában egy bányagépzúgott. A hegyek mögött a hő­erőmű kéményeiből felszálló füst-tengert rozsdaszínűre fes­tették a lebukó nap vörös sugarai. Az esti forróságban szinte remegett az erdő, a kis tisz­tás, a táj. Zúgó, dörömbölő hangok törtek föl a föld mélyé­ből. Berentétől egészen a kazinci völgyig bányagépek zúg­nak, dolgoznak a föld alatt. Furcsa érzés. A hegytetőn gyü­mölcsös, szőlő, erdő húzódik messze Tardona felé, s alat­tunk párszáz méterre fejtik a szenet, csillék rohannak, szénmezők húzódnak mindenfelé. Percekig szótlanul ültünk a dús termést ígérő körtefa alatt. Lassan összebarátkoztunk egymással. Az öreg is a távolba bámult, merengve vén szemeivel, mintha csak az elszállt éveit keresné, mert a jövő már nem az övé, nyolcvan év súlyos terhe nyomja csontos vállait. Reszkető kezeiben forgatta a szalonnát, megvagdalta, hagymát húzott a nyárs végére, s összekaparta a gallyat. ,•••***** — Így szoktam... minden este, — mondta / rekedt hangon, s ócska, zsíros nadrágzsebéből \ előkotorta a réz-öngyújtót. \ —■ Meg Przemyslyből hoztam... azóta meg-> ......... v an... mert ott is jártam... káplán rangban... aztán megszöktem.... amikor elfoglalták a várat . • . — Itt élek én kora tavasztól késő őszig... olyan jó ez a hegyi levegő... talán ez éltet engem... Szakértőén forgatta a szalonnát a tűz fölött. A fűre tett két szelet kenyér lassan magába szívta a forró zsírt, s mát csaknem este lett, mire az öreg elkészítette a va^orát. r— Megkínálhatom... jó háziszalonna... Valóban az volt, bár csak az udvariasság kedvéért fo■» gadtam el a jó öregtől. — A jányom hozza ide az ételt... nincs messze a falu... ők jól élnek... az ura bányász... rendes, józan ember. Mondják is, hogy miért nem megyek haza... közéjük. De nekem jobb itt öreg napjaimra... Szeretem ezt a szőlőt, hatszáz öl van belőle, és magam megdolgozom... legalább ennyi hasznomat vegyék a fiatalok. ZÖLD GALLYAT, MEG FŰVET dobott a parázsra a szúnyogok ellen, aztán bebújt a rozoga gallykunyhóba. — Itt van egy kis lőre, — kóstolja meg... Savanyú, de tiszta... saját termés... a jányom hozta... mindennap hoz egy kicsit. Valóban savanyú, elég egy nyelet is belőle. Megtömte öreg pipáját, szaporán pöfékelt, aztán felém fordult. — Maga tanult ember... beszéljen még arról az atom­ról. — Többet én sem tudok == válaszoltam, de az öreg nem elégedett meg ennyivel. *= Nem értek én a politikához, meg a tudományhoz, csak azt látom, hogy most más világ van ...De amit maga mond öcsém, az... Nem találta a szavakat. Kisegítettem. — Szörnyű és embertelen dolog. — Oszt mongya csak, miből csinálják azt az istentelen fegyvert? A kérdés meglepett, de válaszolnom kellett. Hazudtam. — Robbanóanyagokból. Hiába is magyaráztam volna az anyag szerkezetéről, mozgásának törvényeiről, az elektronokról, meg arról, hogy a mag-energiák többmilliószorosan felülmúlják a kémiai energiákat. Hiába is magyaráztam volna, hogy bár az atom­bomba aljas tömegpusztító fegyver, de a háborúk sorsát önmagában még nem képes eldönteni. Az öreg úgyse ér­tette volna meg. «-! HM... HM... PÖFÖGÖTT AZ ÖREG, mintha csak A MODERN REMETE sejtette volna, hogy válaszom nem pontos, de nem firtatta tovább. áll, hogy — Oszt mongya csak, a japánok miért engedik, ott robbantsanak? — kérdezte hirtelen. — Tiltakoznak, mást nem tehetnek. — Tényleg kihull a hajuk, meg a foguk? — kérdezte hitetlenkedve. — Azt mondják. r— Amondó vagyok, nem jó vége lesz ennek az atomnak. *r- Könnyen lehet — válaszoltam, de az öreg talán nem is hallotta szavaimat, a távolba nézett, töprengett, gondol­kodott. — Minden országnak van ebből az ekrazitból? *■— Soknak. •r- Az orosznak is? f—r Annak is. ■— Az angolnak? — Annak is. — Az amerikaiaktól el kéne venni! —■ mondta emelt hangon az öreg, mintha csak tiltakozna valamelyik érte­kezleten. s-! Azt nem lehet — válaszoltam. few Hm... és a töröknek is van? few Nem hiszem. ■— De Kínának biztosan van... Az ugye az nagy ország? — Igen, erős és nagy. Egy darabig csendben ültünk, aztán az öreg erősen a szemeimbe nézett. Olyan érzésem támadt, mintha nem bízna bennem, mintha csak próbára tenné tudásomat. AZ ÖREG FÉLRETETTE PIPÁJÁT, elkért egy ciga* rettát és elmagyarázta nekem a korszakalkotó felfedezés egész lényegét. Elmagyarázta, hogy a legkisebb elem a hid* rogén, beszélt a protonokról, a neutronokról és legnagyobb megdöbbenésemre az atom-máglyáról is. Szégyenemben sze* rettem volna elrohanni, de nem lehetett. Az öreg kíméletlen nül megleckéztetett. Aztán beszélt az általános nemzetközi helyzetről, meg arról, hogyha ö most fiatal lenne, talán még mérnök is lehetne belőle. — Egészen biztos — dadogtam, hogy leplezzem meg* lepetésemet. De az öreg beszélt vízfolyást. Az atombombát — mondta — 1945 augusztus 6-án dobták le Japánban. Azóta ez a félelmetes fegyver rettegés­ben tartja a világot. Pedig ha békés célra használnák fel az államok, akkor most nem kellene rettegni a világégés­től, talán gyógyítani lehetne a gyermekparalizist, meg más betegségeket. lgazr mindezt én nem nagyon értem, csak ol* vasiam, mert érdekel. Aggódom a gyermekeim, az unokáim miatt. \ r— Hol olvasta? \ " — Újságból... A jányom hozza, minden • számot pontosan. Van idő, hát olvasgatok... t,/ Tudom mi történik a világban. Meg aztán amon­dó vagyok, nem is ember az olyan, akit nem érdekelnek a világ dolgai. Csodálattal hallgattam szavait. Féllábbal már a sírban mégis milyen bölcs, milyen okos az öreg. — Mondja csak — nézett rám kutató pillantással —«* mi a véleménye, lesz háború? —- Nem — válaszoltam határozottan, de gyorsan he* lyesbítettem. — Jelenleg enyhül a nemzetközi helyzet, re* méljük, hogy elkerülhető... Az öreg tovább leckéztetett. Igaz, hogy enyhül..., de nem szabad túlzottan biza* kodénak lenni. Az is igaz, az amerikaiak sem bolondok, hogy a fejükre szabadítsák a tüzet. Mert ők is megkap* nák... Igaz-e? —; Tökéletesen. Ma már nincs távolság... — Egy biztos — folytatta az öreg —■, ha háború lesz, szörnyű lesz, de há béke lesz, akkor szép jövő vár a föld lakóira. En már nem élem meg. KÉSŐRE JÁRT. Leteritette sötét fátylát az est. Jól elszórakoztunk. A vénülő aggastyán barátságosan kezetfogott. — Máskor is jöjjön el..., szeretem az idegeneket. — Máskor is eljövök. — Majd elmesélem, hogy merre jártam az első világ* háborúban, meg azt, hogy 19-ben hogyan verekedtünk mi vörösök. Aztán addigra talán a korai körte is beérik. Jó* éjszakát! — Jóéjszakát. Még utánam kiáltott: — Az ösvényen, a szakadék mellett térjen jobbra. Azon az úton közelebb van a varos.., „ . ■ Szegedi LasztH Jóleső érséssel Tovább a jó úton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom