Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-03 / 153. szám

h ÉS2ARMAGYARORSZAG NEMZETKÖZI ÉLET Szerda, 1957. július 3. T A VOLKELET Csou En-laj elvtárs a népi gyűlé­sen beszámolt Kína szocialista épí­tésének sikereiről. Olyan nagy sike­rekről számolt be, amelyekre méltán lehet büszke a kínai nép. Többek között beszámolt arról, hogy: „A ta­valyi év a nagy sikerek esztendeje volt. Tavaly lényegében befejeződött a mezőgazdaság, a kisipar, a magán­kereskedelem és a magánipar szo­cialista átalakítása, a termelési esz­közök magántulajdonának szocialis­tává tétele.” Köztölte, hogy 120 mil- Kó paraszti gazdaságra terjednek ki a munka kollektív formái. A munkások és alkalmazottak átlagfi­zetésé, az 1952.. évihez képest 37 szá­EGYESÜLT Eisenhower elnök és Dulles kül­ügyminiszter nyilatkozott az elmúlt héten. Egyikük sem azzal a szándék­kal, hogy elősegítsék a leszerelési tárgyalásokat. Eisenhower durván beavatkozott több keleteurópai or- éZag belügyéibe. Kifejezte azt a re­ményét, hogy Kele't-Németország, -Lengyelország, Magyarország és Jur .goszlávia újra visszanyeri szabadsá­gai Úgy latszik, az ő általuk bizto­sított szabadságra gondol, ami ellen épp eléggé tiltakoznak mindazok, Äkik^ részesülnek! abban. Dulles pe­dig ahelyett, hogy a leszerelés re­ményeit fokozná, arról beszélt, hogy fiz Egyesült Államok korszerűsíteni kívánja külföldön állomásozó fegy­veres erőit, de nem tervezi csapatai­nak kivonását Nyugat-Németország- ból, vagy Nyugat-Európából. Ezek Után kételkednünk kell at Egyesült zalékkal emelkedett. Mindezek az eredmények arról tanúskodnak, hogy a kínai kommunisták alkotóan alkalmazták a marxizmus-leniniz- mus tanításait, nagy országuk sajá­tos viszonyaira. A szocialista építés ilyen sikerei egyben azt is bizonyít­ják, hogy az ázsiai tömegek igen fo­gékonyak a marxizmus-leninizmus tanításai iránt. Erre nézve jelent újabb bizonyítékot az Indonéziai Kommunista Párt múltheti válasz­tási sikere, a Dzsakartában tartott helyi nemzetgyűlési választásokon is. 1952-ben 96 351 szavazatot és most 126 139 szavazatot kapott, ami jelentős előretörést jelent az előző évi eredményhez viszonyítva. ÁLLAIM OK Államok leszerelési javaslatainak őszinteségében. Az USA leszerelési javaslataiban ugyanis szerepel a fegyveres erők létszámának csök­kentése. Dulles beszédéből kiderül, amit szószerint így mondott: — Bi­zonyos mértékben csökkentjük a külföldön állomásozó amerikai csa­patok létszámát. Fokozzuk azonban az ottmaradó egységek tűzerejét, úgy, hogy az ütőerő tulajdonképpen növekedni fog. Szép kis leszerelési javaslatok te­hát ezek, olyanok, amelyek az ütő­erő növekedésével járnak, ez pedig aligha növeli a nemzetek közötti bi­zalmat. Ügy látszik, ők éppen ezt akarják. Az amerikai monopolisták szinte kifogyhatatlanok az ötletekből a nemzetközi légkör mérgezését illető­en. E héten még az Egyesült Álla­mok képviselőháza és szenátusa is jóváhagyta az ENSZ közgyűlés úgy­nevezett magyar kérdéssel foglalko­zó „különbizottságának” tevékeny­ségét és követeli, hogy azonnal hív­ják össze a közgyűlés rendkívüli ülésszakát, az úgynevezett magyar kérdés megvitatására. Ennek az ügynek az erőszakkal való előránci- gálásáról írják a nyugati újságok, hogy ez a Szovjetunió nyílt provo- kálásával egyenlő, s csak ronthat a leszerelési tárgyalások kilátásain. Ismeretes, hogy az említett kü­lönbizottság jelentése rágalmakkal halmozza el Magyarországot és a Szovjetuniót. E cél szolgálatába sze­gődött egy sor nyugati újság is. A Daily Mail arról számolt be, hogy Nehru indiai miniszterelnököt mé­lyen megrendítette a bizottság je­lentése. Ennek megcáfolására Nehru titkársága kénytelen volt közölni, hogy „Nehru miniszterelnök még nem is látta a szóbanforgó jelentést, sőt, még kivonatát sem olvasta, és senkinek semmit sem mondott róla. Nehru miniszterelnököt aggasztja, hogy ilyen alaptalan tudósítások napvilágot láthatnak.” A magyar dolgozók már lezártnak tekintik azt az ügyet, amiből most új hasznot akarnak kovácsolni az amerikai há­borús körök. Tudjuk, hogy a Kéthly Annák és a Kővágók, a nemzet áru­lói, készségesen segédkezet nyújta­nak ehhez az imperialistáknak. Minket azonban ez arra figyelmez­tet, hogy még szorosabbra kovácsol­juk egységünket a szocialista orszá­gokkal, hisz csak közösen tudtuk és tudjuk megvédeni szocialista építé­sünk vívmányait. ffc—k) Az edelényi Vörös Csillag Tsz a belterjesség útján f Estefelé jár már, amikor beté­rünk a tsz portájára. A tagok kö- . ,zül néhányan ott ülnek az elnök lakása előtti lépcsőn. Úgylátszik valami fontos dologról beszélnek, mert minden szem Prókai elvtárs­ra, az elnökre szegeződik. Köze- . lebb érve megtudjuk, hogy másnap «reggel megkezdik az ősziárpa aratá- . sát. Erről beszél Prókai elvtárs és ' ezétít'' 'hallgatják'' olyan figyelem­mel. Aziránt érdeklődünk, hogyan készült fel a tsz . az aratásra. 1 Iftáív csóportgyűléseri meg­; tárgyaltuk az aratást, —- mondja , az elnök. 130 kh. kalászosunk van, i amit szeretnénk mind géppel le- T vágni. Mi nem félünk a géptől, de f számítva minden eshetőségre, 14 i áratópárunk is készen áll. Aratás i után nem' késlekedünk sem a hor- i dással, sem a csépléssel. | Milyen termést várnak? I Árpából 16, búzából 13, rozs­! ból pedig 9 mázsás átlagra számí- : tunk holdankint. Szép termést vá-1 ’’ runk a kapásokból is. Itt még nem 1 lehet jósolgatni, de mindent elkö- .!* vetünk, hogy emeljük a termésho- "! zarnot. Aratás előtt mégegyszer ka- Pfílpi akarjuk a kukoricát. Ez len- ’f ne a harmadik kapálás. Ezt a mun- '„! kát a .gépállomás gépei és a tsz ásszonyai végzik. A férfiak a ta­karmány kaszálással voltak elfog­lalva. Prókai elvtárs ezután arról beszélt, hogy a kaszálás nagyrészét a gépállomás végezte, szerinte ki­válóan. Az egyéniek is elismerés­sel nyilatkoztak a gépállomás munkájáról. Az edelényi Vörös Csillag Tsz vezetői célul tűzték ki, hogy az idén szilárd takarmánybázist te­remtenek az állattenyésztés fej­lesztéséhez. Növelni akarják a te­hénállományt. A jelenlegi 27 tehén mellé még néhány jól tejelő tehe­net akarnak vásárolni. A nö­vénytermelés terén is a belterjes­ség irányába fejlődnek. Konyha­kertészetüket az elmúlt évi 7 holdról 20 holdra növelték. Az ősszel 28 kát. hold új gyümölcsöst fognak telepíteni. Évről-évre gaz­dagodnak, gyarapodnak, növekszik a tagok jövedelme. Az elmúlt gaz­dasági évben 60 forint körül volt egy munkaegység értéke. Az idén 65—70 forintra tervezik. Nincs is elégedetlen ember a tagok között. A munkafegyelem szilárd, jó a kapcsolat a vezetőség és tagság között. Van egy nagy hibájuk azonban. Hajlamosak arra, hogy elzárkózzanak új tagok felvétele elől. Reméljük azonban, hogy ősz­szel, amikor előreláthatólag több jelentkező fog kopogtatni kapuju­kon, örömmel fogadják őket. (Szemes) ■ Altaljai felkelés 260. évfordulója alkalmából emlékiiuDopséget rendez a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága r BORSOD MEGYÉBEN a közeli fiapokban tartja meg alakuló ülését fi Hazafias Népfront művelődési bi­K ttsága. Az eddigi munkáról és a vábbi tervekről Kordos László, a bizottság vezetője az. alábbi nyilat­kozatot adtai A napokban megalakuló művelö- UéSi bizottság egyik fontos feladata tesz, hogy olyan ‘munkatervet dolgoz­ton- ki, amelyet ebben az évben meg tud valósítani. A rövid programmal kapcsolatban már van elképzelésünk. Égy kisebb értekezleten megvitattuk azokat a feladatokat, amelyeket — a 'dolgozókkal közösen — a közeljövő­ben meg kell oldani. Ezt a tervezetet dlfögádás végeit a bizottság elé tér- fiesszük; i —3 Eddig a munkásosztály forra­dalmi és haladó hagyományaival nem fóglalköziunk viegf eleiden. Ezért most tervbe vettük, hogy a Tanács- köztársaság fennmaradt emlékeit a megye területén összegyűjtjük, törié- qielmi sorrendben feldolgozzuk és füzetalakban kiadjuk. Felkeressük ez 1919-es forradalomban résztvett dolgozókat és a velük folytatott be­szélgetések eredményeként új ■— ed­dig- ismeretlen részletek felderítésére |s számítunk. Az idén lesz 260 esztendeje* hogy fi'okaj-Hegyalja kisnemessége és pa­Í asztsága felkelt az osztrák zsarnok­ig ellen. Az évforduló alkalmával emlékünnepséget rendezünk és, ha lehetséges márványtáblával jelöljük meg a felkelés kiindulásának helyét. A MEGYE SZÁMOS hegyvidéki községében szlovákajkú dolgozók él­nek. A nemzetiségi kérdés ápolására külön bizottságot alakítunk. Feladata lesz: a szlovák nemzetiségű falvak művészeti csoportjainak megszerve­zése és az olvasómozgalom kiszélesí­tése. Ennek érdekében a megyei könyvtár szlovák irodalmi műveket bocsát rendelkezésükre. Tervbe vettük »A népek barátsága körök« megalakítását is. Ezek a kö rök elsősorban majd a szovjet, len gyei és szlovák kultúrkapcsolatok ápolásával foglalkoznak. Ezenkívül az eddigi tapasztalatokat haszno­sítva a járási székhelyeken szeret­nénk népfőiskolákat berendezni. A gazdakörök és könyvtárak segítségé vei pedig irodalmi előadásokat szer vezni. Elkészítjük és füzetalakban kiadjuk Borsod-Abauj^Zemplén me­gyéről megjelent tudományos és iro dalmi művek bibliográfiáját. Ez há rom részből áll majd: a jövő évben megjelentetjük a 400—500 címből álló Borsod megyéről megjelent művek ajánlóbibliográfiáját, majd elkészít­jük a borsodi írók munkáját ismer tető és a Borsodban nyomatott köny­vek bibliográfiáját. A munkát a mc gyei könyvtár dolgozói már megkezd téki ÉRDEKES HIPNOTIKUS KEZELÉS — H AZ ASS A G ELŐTT A 24 éves Eddie Kilbey londoni la­kos erősen dadogott és ideges bántal- makban szenvedett. Esküvője előtt plébánosa hipnotikus kezelésben ré­szesítette, hogy legalább az esküvői szertartás alatt ne nyilvánuljanak rpeg ezek a fogyatékosságai. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy _ plébános elhatározta: házasságelő­készítő hipnotikus levelezötanfolya- mot indít. HALÁLOS NYÁR Bob Mathews londoni bolhacirku­sza. gyászba borult, valamennyi mű­vésze, köztük a daliás Freddy és a bájos kis Hildegard is a hőhullám ál­dozatául esett. — Utolsó lehelletükig teljesítették kötelességüket — jelentette ki Mathews. A cirkusz 24 bolhaművésze akkor múlt ki, amikor a hőmérséklet meg haladta a 38 fokot. — Majd találok újakat — mondta Mathews és sóvár pillantást vetett vakaródzó kutyájára. VILÁGREKORD Egy san-franciscói nagyiparos új amerikai rekordot állított fel: hat perc és 43 másodperc alatt tekintette meg a párizsi Louvret. A nagyiparos rendkívül büszke teljesítményére — a párizsiaknak pedig megvan a véle­ményük róla; í * HÁNY FOGA VOLT? Saluce newyorki régiségkereskedő hollywoodi sztárokkal kapcsolatos emlékekre specializálta magát. Ami kor a pénzügyigazgatóság felülvizs gálta könyvvitelét, 1145-ször találko zott a következő tétellel: »Eladva Clark Gable valódi foga...« SÍREMLÉK — EGY FOGNAK Egy volt indiai maharadzsa sírem­léket csináltatott nemrégiben kihú­zott fogának. A síremlék pontos után­zata a maharadzsa fogának, — ter­mészetesen sokszoros nagyításban. LELKIISMERETES ADÓFIZETŐ A Jacksonwille-i (Egyesült Álla mok) adóhivatalba minap beállított a 84 éves Robert Piloher, mondván hogy ki akarja fizetni 1913-ból szár­mazó 300 dollár adóhátralékát. Ab­ban az időben nyakig volt az adóssá­gokban, ezért elhagyta a várost, hivatalban már senki sem emlékezett rá, sem a tartozására, ő azonban megmakacsolta magát, hogy fizetni akar: »Nyugodt lélekkel akarok meg halni« — magyarázta. A MISKOLCI RÁDIÓ MAI MŰSORA: 18,00: Szív küldi szívnek.»« 18,20: Hírek megyénkből. 18,25: öt perc sport. 18,30: A miskolci népiegyüttes műsorá­ból. 18,48: A miskolci rádió jogi tanácsadója 18,46: A pártkonferencia után. 18,52: Fiatalok klubja« TELJESÜLŐ VAGY... A súlyos munkáskezeknek először szokatlan volt a szénvágó fej-* ** sze nyele, a fényhez szokott szemek elszükültek a mélységben* a lábak ingadozva keresték a járatokat. Az ellenforradalom után Sajókazán a Szeles-aknába csupa új em- bér került. Az ózdi kohóktól, meg a kazincbarcikai vegyikombináttól kerültek ide. Mind olyanok, akiknek idegen volt a dohogó föld gyomra, a robbantás, a szénszállító szalagok zaja, a csillék csikorgása — az egész földalatti munka a maga jellegzetességével. Ma már ezek a munkások az egyik legjobban dolgozó csoport <i sajókazai bányaüzemnél. Az idegenkedés, a bizonytalankodás már ré­gen a múlté. Június ‘18-án befejezték féléves tervüket. 10 ezer tonna sze­net ajánlottak fel ezen felül, de ha a munka tovább is ilyen ütemben megy, még meg fogják toldani 2—3 tonnával. Mert hol van már az az idő, amikor a frontok termelése az októberi alatt állt. Most ott tarta­nak, hogy többet és jobban termelnek, mint az ellenforradalom előtt. Az új munkások, illetve most már bányászok az egy főre eső termelésben is hozzájárultak a sajókazaiak jó hírnevéhez. Pár napja az átlag naponta 1 tonna. Az előirányzott pedig csak 0.35 tonna. Tehát a munka jól megy,, olyan, mintha semmi sem zavarná meg a termelést. Pedig Sajókazán éppen most köszöntött be a nyári beteg­ség. Igen, nyári járvány, így könyvelik ezt el általában itt. Az első ka- lászbaszökkenéstől a tarlóhántásig tart. Ugyanis a bányászok nagyrésze, akik a falvakból járnak be dolgozni, „másod-állásban" földművesek. Jelenleg ezek kaszálnak, majd lassan már aratni kezdenek és közben a bányát csak néha-napján látogatják. Pedig, ha nyolc napon keresz­tül nem jelentkeznek, akkor bizony elbocsátják őket. Eddig kb. 20 em- bért küldtek már el ezért. De ha be is járnak, „a második műszak" már fáradtan, kedvet- lenül megy. A mező napsugara kiszívja belőlük az erőt, a kasza eine-* heziti tenyerüket, a levegő elbágyasztja őket. így a munkahelyeken na-* gyón is nehezen megy a munka. Ugrásszerüen szaporodik a balesetek szá-* ma. Majdnem mindennap történik valami. Különösen a szuhakállói ak-* nákban, ahol a dolgozók többsége ilyen bejáró. Mindennek a bányászok saját maguk az okai, hiszen azok, akiknek egyetlen mesterségük jelen­leg a bányász-szakma és szabadidejükben nem dolgozzák agyon ma­gukat, sokkal jobb eredményeket érnek el és nincs balesetük sem. A bánya vezetősége mindent megtesz a „nyári betegség" „elkerü­lésére”, de ez minden évben újra jelentkezik, hol nagyobb károkkal, hol kisebb termeléscsökkenéssel, balesetekkel. Sajókazán nemcsak a mélyben folyik munka. Körülbelül egy hó-* nappal ezelőtt kezdték el a külszíni fúrásokat, amelyek nagy reménye­ket állítanak a bányavezetőség elé. Ha minden ilyen jó ütemben halad tovább, ezév végén megindul a külszíni fejtés is Sajókazán, ami sokkal gazdaságosabb és kényelmesebb. Fs szeptemberben, amikor az idő már kezd hűvösre hajlani, a kazai bányászok már új kultúrházukban köszöntik a bányász­napot. Régi kérelmük, hő vágyuk teljesül ezzel. Megérdemlik. e-U—N—R-* Bányászasszonyok találkozója Alberttelepen A szuhavölgyi utakon reggel, dél­ben, este egymást érik a bányász- szállitó autók. Hatalmas porfelhőt kavarva zúgnak át a kis falukon s a gyerelcek bámészkodó tekintetének tüzében tűnnek el a. kanyarban. így megy ez mindennap. Megszokták. Vasárnap elmaradnak a kocsik, az út is csendesebb, ünnepélyesebb. Most azonban vasárnap reggel is feltűn­tek a szuhavölgyi utakon a bányász­szállító autók a környékbelieknek legnagyobb csodálkozására. Nem olyanok voltak mint máskor. Az ab­lakokban és a kocsi elején mindenütt virág, felirat, lengő zászló és benne a szénporos arcú bányászok helyett vidám, mosolygó asszonyarcok néz­tek az útra. Nem a bányába igye­keztek. A kultúrház előtt állt meg valamennyi. Itt találkoztak vasárnap hat bányatelep és a környékbeli fal­vak asszonyai, hogy megbeszéljék a bányásznőtanácsok előtt álló felada­tokat. A jövőről indult a beszélgetés és mégis a múltról esett a legtöbb szó. Lehet-e találkozót elképzelni emlé­kezés nélkül, különösen most, ami­kor olyan jól esik az emlékezés. A bányászasszonyoknak nincs miért szégyenkezniök. Azy ellenforradalom alatt is őrködtek a telepek, üzemek békéje felett* Ormosbányán a legviharosabb na­pokban kiadták a jelszót a Miskolc­ról jött emberek, hogy a bányászok jöjjenek be felvonulni a Kádár-kor­mány ellen. Mikor az asszonyoknak mindez tudomására jutott, összedug­ták a fejüket Futótűzként., terjedt el a döntés: Nem engedjük be férjein­ket Miskolcra! S félórán belül vala­mennyi telepi asszony ott szorongott az aknánál. Karonfogták férjeiket s hazavitték. A felvonulásból nem lett semmi. Az alberttelepi asszonyok sem néz­ték tétlenül a sztrájkra uszítást. El­határozták, hogy ha férjeik nem dolgoznak becsülettel, nem főznek csak paprikáskrumplit vacsorára. A férjeknek a hasukon kellett meg­tanulni mit jelent a sztrájk. Akik becsülettel dolgoztak, azoknak nem maradt el a jutalma. Nemcsak a va­csora volt ízletes, hanem az asszo­nyok virággal, csókkal várták férjei­ket az akna szájánál. Nem, nem voltak ezek hőstettek* Egyszerű szürke hétköznapi történe­tek, szereplőik tisztaszivű bányász- asszonyok, akik a maguk módján fa­kanállal és józan ésszel politizáltak azokban a nehéz időkben. £Laltxaim.k...? Gergely Sándor: ÓSZI REGGEL Talán furcsának hathat, hogy a gyakran nem minden lebecsülő mel- lékzönge nélkül, »politikai«, sőt »mozgalmi« írónak beskatulyázott Gergely Sándor elbeszéléseiről szólva elsősorban műgondját, írói figyelmét emeljük ki. Különösen rövid, néhány oldalas novelláit jellemzi ez. Szigorú kimértséggel megszerkesztett, a lé­nyegre összpontosító és éppen ezért annyira lebilincselő, többnyire tragi­kus hangvételű, mélyen belénk ha­sító írások. Az olvasó nem ütközik terjengős leírásokba és magyarázko­dásokba, melyek manapság olyan gyakran elfelejtetik az emberrel, hogy amit olvas — novella. Cseppben a tenger: minden elbeszélés néhány lapján egy-egy kis dráma pereg le előttünk. Az az érzésünk ilyenkor, hogy nem egy felesleges mondat, de egy fölös betű sincs az írásban — ez pedig ritka olvasói élmény. S Gergely írói önfegyelmét belülről valami — tüzével minden íráson át­ütő — szenvedély fűti. Ha nem kop­tatták volna el annyiszor a közel­múltban, hamis célok és szándékok jegyében, gátlás nélkül írnám le: em­berség. Az olyan írót, aki elkötelezte magát a forradalmi munkásosztály világné­zetéhez és elkötelezettsége mellett következetesen kitart, még ma is sze­reti azzal vádolni a közkedvelt iro­dalmi babona, hogy elszegényíti írói egyéniségét, »mozgalmi« szerzővé szürkül és satnyul. Gergely könyve: emberi szenvedések és szenvedélyek, érzelmek, sorsok és törekvések oly sokszínű tárháza — most ismét egy szeg e hiedelem koporsójában. Persze az író — ne szégyelljük kimondani — pártosan áll ebben a világban: elesett és felemelkedésükért küzdő hősei pártján. Szeretet és gyűlölet forrósít- ja szavait. Innen ered az írásainak szigorú formáit feszegető szenvedély tüze, amiről fentebb szóltunk. K. T< NÉHÁNY ADAT A ROMÁN SZÍNHÁZI ÉLET FEJLŐDÉSÉRŐL 1956-ban a romániai színháziakat négymillió ember látogatta. 1938-ban a színházi látogatók száma 1,400.000 volt. 1944 előtt Romániában csak öt színház volt, amely állami támoga­tásban részesült — napjainkban a színházak száma 39. ezek közül tíz magyar, német és jiddis nyelven ad elő. Az állami támogatás biztosítja, hogy a színházak a hazai és vüág- irodalom legjavából összeállított re­pertoárral rendelkezzenek«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom