Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-09 / 158. szám

4 CSZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1957. Jűíiu* R TERRA 1/57-2 A NEMZETKÖZI GEOFIZIKAI tV fl Dell SARKVIDÉKEN 1957. július 1-én kezdődött a III. Nemzetközi Geofizikai Év, az emberiség tudományos együttmű­ködésének egyik legnagyszerűbb példája. A geofizikai év feladatai között igen jelentős szerepet játszik a jég- bontottá Déli Sarkvidék, az An­tarktisz tanulmányozása. A hato­dik földrész tüzetes feltárására tíz nemzet fogott össze. A geofizikai év kezdetén a Déli Sarkvidéken nyolc ország 20, az utóbbi hóna­pokban felállított tudományos megfigyelő állomása működik, mégpedig: három szovjet állomás (Mirnyíj főbázis, Oázis és Pionyer- szkája); két francia: a Geológiá­tokon Dumont d’Urville francia felfedezőről, a Mágneses Déli Sar­kon pedig Charcot híres francia sarki kutatóról elnevezett állomá­sok; hét állomást az Amerikai Egyesült Államok az idén tavasz- szal meghalt Byrd tengernagy ve­zetése alatt szervezett meg. Ezek: a már ötödször a Ross jégfalnál megépült Little America főbázis, továbbá a Wilkesről elnevezett ál­lomás a Vincennes öbölnél, az Mc. Murdo öbölnél szervezett segédbá­zis, a Hallett-foknál Új Zélanddal együtt létesített megfigyelő hely; a Déli Sarkot elsőnek átrepülő EUs- worthról és Byrdről van elnevezve két további amerikai bázis és vé­gül magán a Déli Sarkon végzik tudományos munkájukat a Déli Sark két első felfedezőjéről. Amundsenről és Scottról elneve­zett állomás tagjai. Az újzélandi- ak Scottról elnevezett támaszpont­ja a Ross szigeten Edmund Hilla­ry, a Mount Everest meghódítójá­nak vezetése alatt áll. A brit sark­kutatók főbázisa Shackletonról, a neves angol sarkkutatóról elneve­zett állomás a Valiséi öbölben, en­nek mellékállomása a jégtakarón az úgynevezett „Déli-jég” megfi­gyelőhely; a Királyi Földrajzi Tár­saság állomása a Halley öbölnél ütötte fel sátrait. Az ausztráliaiak főbázisa neves sarkkutatójukról, Mawsonról van elnevezve, mellék­állomásuk a Vestfold-domboknál van. A többi ország közül eddig csak Japán állított fel állomást Shiowa néven az Ongeul szigetnél, és Argentina a „Belgrano” bázist. Nem említjük itt fel a számos brit, chilei és argentínai állomást a Gra- ham-földön. és környékén, ame­lyeknek inkább hadászati, mint tu­dományos jelentőségük van. (Terra) A Hazafias Népfront felhívása megyénk dolgozó parasztságához NÉHÁNY ÉV UTÁN, több tekin­tet ben kedvező körülmények között ismét megkezdjük a nyári mező- gazdasági munkál. Nem szorítanak a különböző határidők és nem nyom a beszolgáltatás nyomasztó gondja sem. Egy körülmény azonban nehe­zíti munkánkat. Az utóbbi hetek időjárása miatt sokhelyütt megdőlt a gabona. Ez főképpen ott okoz gondot, ahol géppel akarlak aratni. A Hazafias Népfront megyei el­nöksége mellett működő mezőgaz­dasági bizottság felhívja a mező­gazdaság dolgozóit, hogy munkáju­kat a kormány 1957 június 23-i ha­tározatának szellemében végezzék, amely a nyári mezőgazdasági mun­kák elvégzéséről szól. Ezúton hív­juk fel a Hazafias Népfront aktí­váit, hogy beszélgetések során is­mertessék a kormánynak a nyári munkákról és a mezőgazdasági ter­mények felvásárlási árairól szóló határozatát. Különösen fontosnak tartjuk an­nak szem előtt tartását, hogy min­den szem gabonára szükség van. A lehető legkisebb szemveszteséggel való aratás, hordás, cséplés nagyon fontos. Azt javasoljuk a termelő- szövetkezeteknek, egyéni gazdák-- nak, hogy ahol lehet géppel aratni, ott vegyék igénybe a gépállomások gépeit. Az aratás, hordás, cséplés munkáinál elevenítsék fel a ko­rábbi összefogást, egymás kölcsö­nös megsegítését. Az aprómagvak idejében való elcséplése nemcsak a következő évek bővebb takarmány- termelése szempontjából, hanem exportszempontból is fontos. A tarlóhántás, zöldtrágyázás, a nyári istállótrágyázás a jövőévi bő­vebb termés alapja. Nem csak a kormánynak, de minden mezőgaz­dasági dolgozónak is érdeke, hogy az aratást, cséplést minél előbb be­fejezzük. Mindnyájan ismerjük azt a közmondást, hogy: »Az ördög nem alszik«. A múlt ősszel sikerült elűzni a nem alvó ördögöket — amikor sztrájkra uszítottak falun is. Vigyázó szemeinket az élet be­takarítása idején ismét ezekre az ördögökre kell vetni. Éberen kell őrködni, hogy egész évi munkánk eredményét ne tehessék a tűz mar­talékává népünk ellenségei. A Hazafias Népfront mezőgazda- sági bizottsága meleg baráti szávai fordul megyénk mezőgazdasági dol­gozóihoz, a mezőgazdasági termé­nyek felvásárlása ügyében. Bizott­ságunk tagjai megállapították, hogy a mezőgazdasági termények felvá­sárlási árai és az állatárak kielégi- tőek, A kormány az árak megálla­pításánál egyrészt figyelembevette a világpiaci árakat, másrészt a ter­melési költségeket. Megnyugtató, hogy a főcikkek új árszintje átla­gosan 37 százalékkal nagyobb, mint 1956-ban a begyűjtési és szerződé­ses átlagár volt. Például a búzánál a. kötelező beadás és egyéb fel- vásárlási árak átlaga 141 forint volt. AHOGY AZ ELLENFORRADA­LOM IDEJÉN is a jövő életre gon­doltunk, úgy most is az életre kell gondolnunk. Ez pedig azt kéri tő­lünk, hogy értékesíthető kenyér- gabonánkat most adjuk el az állami vagy szövetkezeti felvásárló szer­veknek. Ezt kérjük meleg, baráti szóval minden igaz magyar hazafi­tól, a munkás-paraszt szövetség minden hívétől, dolgozó paraszt testvéreinktől. A Hazafias Népfront Mezőgazdasági Bizottsága 'dömuhLfLCu^tl delelő­'W'f'"H’JÍ<1 'JVí'''V’>r‘; 'nrn\ /•v//1 v/■/1 > >■■#,, i >■'<>,,\»/*,, Amott a kanyarban, úgy tűnik, izzadnak a torony-magas nyárfák. Alattuk az alvadt hű­vösben mint hatalmas verejtékcseppek a szét­szórtan heverő tehe­nek. A csordás hűvöst lop a füvekből — has- rnánt alszik. Tarkóján a szalmakalap mint fe­hér kör az ejtőernyős­nél, jel a madaraknak — ide ... célozzatok. Hasa bőrére felmá­solták képmásukat a füvek. Dereka útvesz­tőin hangya indult el költögetni a hortyogó csordást. Keserves kín- küszködések között — túljutott gyomra isten­telen mély ráncain — megrettent a szíve tá­ján. Szélütötte izgalmában a pórusok krátereibe kapaszkodott hatfelé remegő szurtos lábai­val: észbontó surrogás- durrogással zakatolt a csordás — föld mélyé­nek szörnye — szíve, Agyzúgató sistergéssel áradt dohogva fortyo­gott a kamrák, zsilipek csatornák rendszerében a vér, Fölötte íngado­zott, mozgott ereszté­keiben a föld kérge — bordái. Pöfékeltek a pórus kráterek. Kitörni mesterkedő tűzhányót sejtett ösz­töne láthatatlan csáp­jaival az oktalanul pusztulásra ítélt han­gyapolgár. Megadta magát a sorsának — várta, mikor nyílik meg alatta a test-föld. Or­vul, hátulról nyomott belőle semmit egy ta­lán véletlenül mozduló ujj-szÖrny. Kimúlt élete hajnalán, amint éppen elindult az ismeretlen mindenséget fürkésző úttalanságban. Elrejtett savváladéka halála után mint titkos üze­net elterjedt a szűk világban. Társai ezrével indul­tak keresésére nyom­dokain . i Aludtak a tehenek és a csordás a hangya ha­lálán. Ezt a pillanatot használta ki a borjú; Csecskereső. Így nevez­ték egymás között a bögreszemű tehenek. Most, hogy elnyomta Őket az álom, Csecs­kereső előbújt a bodza­bokor szoknyája alól és négy lépkedő lábán odasettenkedett egy tarka, vedértőgyű te­hénhez. Pofácskáján bocsánatkérően lapul­tak a szőrszálak, /ól jön az ilyen ártatlan ki­fejezés a nagy rettenet­ben, ha idő előtt fel­ébredne a tarka Még egy lépés, szeme előtt a tarka bendője unszo­lására hintáznak a négyfelé duzzadó cse­csek. Rózsaszínű im­bolygásuk elvakítja CseQskereső bánatsze­meit. Kíváncsi tej­gyöngy buggyan elő a legbujább csecsből és csillog-villog kacéran, míg bírja az izzó bánat­szemek sugarát. Aztán leröppen a tátogó füvek közé. Csecskereső már nem lát, nem hall. Csak a tejszagot érzi. Pofács- kája szélén egymást kergetik a nyálpatakok. Elfeledkezik magáról. A következő pilla­natban már szájában feszül a csecs ... ömlik, csorog torkára az élet- szagú tej.n ALEXA FERENC A hároméves terv néhány kérdéséről H ároméves terv” — e mondat­nak jó akusztikája van ha­zánkban. Az első három­éves terv nyomán kibontakozó jólét, eleven életritmus felejthetetlenül éi emlékezetünkben. Az emberek köz­vetlenül érezték sorsuk javulását, látták és hitték a népünk előtt álló távlatokat. A túlméretezett első öt­éves terv — a vitathatatlan torzítá­sok ellenére is — gazdag volt sike­rekben. Ezeket azonban a tömegek nem érzékelhették eléggé közvetle­nül. A 75 új üzem termelése és a sok más létesítmény természetesen csak később éreztetheti hatását. Ezt a fá­zis-eltolódást súlyosbította a néhány, nagy anyagi és erkölcsi energiát fel­emésztő létesítmény félbemaradása is. A tervek iránt csökkent a biza­lom, az érdeklődés. A rosszindulat, az ellenséges hírverés ádáz propa­gandája eltúlozta a hibákat és igye­kezett elhomályosítani az eredmé­nyeket, Uj tervek készítésének küszöbén állunk. Sok kis látószögből alakult ki az ország életét átfogó horizont, így érthető az a nagy érdeklődés, a műszakiak, közgazdászok és egysze­rű emberek részéről, a hároméves jteiv iránt. Különösen Borsod me­gyében van nagy jelentősége a há­roméves tervnek, hiszen ipari és me­zőgazdasági szempontból egyaránt komoly szerepet játszik az ország gazdasági életében. Ezért helyes, ha különösen ma. napjainkban a há­roméves tervről egyre többet beszé­lünk a munkások között. A hároméves terv első problémá­jaként jellegét kell tekinteni. Az el­lenforradalom Magyarországon fel­felé ívelő ipari fejlődést és — ha igen lassú ütemben is — de fejlődő és szocialista irányban tendáló me­zőgazdasági fejlődést szakított félbe. Nincs értelme a gazdaságpolitikai hi­bák takargatásának, amelyek az em­lített fejlődést fékezték és ellenté­tes erőkként érvényesültek az utol­só négy esztendőben, de az elmúlt évek gazdasági eredményeinek taga­dása, az általános gazdaságpolitikai tendenciáknak a munkásosztály szempontjából való elítélése — eny­hén szólva — nem vall tárgyilagos szemléletre. Mi is jellemezte a gaz­dasági fejlődést? 1955-ben az ipar termelése 3.7 szerese, a mezőgazda­ságé mintegy 4—5 százalékkal volt magasabb az 1938-as évinél. Az or­szág külkereskedelme deficites gaz­dálkodása kezdett rendbejönni. Az ellenforradalom évekkel visz- szavetette a népgazdaságot. Az or­szágot 20—22 milliárd forintnyi — közel két év beruházási összegének megfelelő közvetlen veszteség érte egy-két hónap alatt. A termelés, il­letve termelékenység még most is, félévvel az ellenforradalmi esemé­nyek után, a szénbányászatban az 1949. év alatt, a gépiparban az 1955. évi, a kohászatban az 1951—52. évi, a textiliparban az 1951. évi színvo­nalon van. A számok tehát arra figyelmeztet­nek bennünket, hogy a hároméves terv nem egyszerű folytatása 1956 szeptemberének, mégpedig két ok­ból: először mivel a nemzeti jövede­lem normális arányai ebben az év­ben nem állnak még helyre, a kül­kereskedelmi mérleg egyelőre csak nagy hitelekkel hozható egyensúly­ba, másodszor mivel mindent el kell követnünk a következő években a múlt gazdaságpolitikai hibáinak ki­javítására. A most következő hároméves tervünk az elmondottak miatt bizonyos értelemben átmeneti helyreállító jellegű kell hogy legyen. Ilyen értelemben ha­sonlít az első hároméves tervre, amely szintén előkészítő átmenet volt az iparosítás széles fronton való kibontakoztatása előtt. Hasonlít olyan vonatkozásban is az elsőhöz, hogy főként a gépiparban, de más bedolgozó iparágakban is bizonyos, nem elhanyagolható nagyságrendű, szabad termelőkapacitásokkal indul. Parasztpolitikánkban a lenini elvek következetes érvényesítése, a terme­lési biztonság megteremtése, a be­gyűjtés eltörlése, a mezőgazdaság te­rületén is nagyarányú fellendülés­nek, megszilárdulásnak és helyes irányú szerkezeti változásnak te­remtheti meg az alapjait, a követke­ző három évben. A hároméves terv által elérendő célkitűzéseket az el­mondottak szerint így lehetne össze­foglalni: 1. A szocialista iparosítás folytatá­sával, a mezőgazdasági termelés fo­kozásával, a nemzeti jövedelem nö­velése útján a fogyasztás és felhal­mozás normális arányainak helyre- állítása. 2. Az 1957-es évben megvalósult életszínvonal megtartása, esetleg nö­velése. 3. Olyan külkereskedelmi mérleg elérése, amely 1960-ban egyensúlyba került és 1961-ben már lehetővé te­szi a felvett hosszúlejáratú hitelek törlesztését. M indezt a népgazdaság szocia­lista pozícióinak erősítése, a mezőgazdaság szocialista szektorának fokozatos,, következtés növelése révén és segítségével tud­juk elérni. Ebből következik, hogy rendkívül gondosan mérlegelni kell a következő évek beruházási lehető­ségeit a megvalósítás és a megtérü­lés gyorsasága, valamint a nemzet­közi fizetési mérlegre való hatása szempontjából. Gyorsan megvaló­suló, gyorsan megtérülő; gazdasá­gos beruházások révén kevesebb eszközzel nagyobb eredményt is ér­hetünk el mint a múltban, amikor például az első ötéves terv idején épült üzemeinknek nagy hányada nem fejeződött be a technikai, vagy a pénzügyi lehetőségek hiánya miatt. (Kazincbarcika, Tiszapalko- nya, Rudabánya.) A hároméves terv helyreállítási jellege és az a körülmény, hogy a hároméves terv végén várható csak az iparosítás nagyobb ütemben való továbbvitele, szükségessé teszi, hogy a népgazdaságnak 1960-ig történő fejlődését ne elszigetelten vizsgál­juk, hanem egy távolabbi, nagyobb perspektiváju, gazdaságfejlesztési kooperációba ágyazzuk bele. Borsod megyében erre különösen nagy szük­ség van, hiszen olyan hatalmas üze­meink vannak, mint például Ózd, Diósgyőr, Borsodnádasd, DIMÁVAG Gépgyár, amelyeknek előállított terméke az ország iparának fejlő­désére kihatással van. Éppen ezért a hároméves terv elképzelésein túl­menően is és a hároméves terv el­készítésével egyidőben helyes a ne­hézipar és a gépipar fejlődését öt, esetleg 10 éves tervben is megha­tározni és messzemenően figyelem­be kell venni, már elkövetkező évek programjának összeállításánál is. Csak ilyen módszerrel lehet he­lyesen és jól felkészülni olyan fela­datokra, mint amilyen az ipari ter­melés szerkezetének a világ tech­nikai haladása irányában és ha­zánk gazdasági lehetőségeibe leg­jobban beilleszkedő megváltoztatá­sára. Helyes, ha a borsodi ipar vezetői tervezésük során például figyelem­be veszik a gyártmányok fejleszté­si irányát. Ezért alaposabban tanul­mányozniuk kell az értékesítési le­hetőségeket, s a következtetéseket a kereskedelemmel együtt alakítsák ki. Korszerűsítés, vagy új gyártmány tervezése előtt határozzák meg a gép gyártási irányát, hogy a kon­strukció. már ehhez igazodva ké­szüljön. A sorozatgyártást csak ak­kor engedélyezzék, ha megbízható előkalkuláció bizonyítja, hogy a várható önköltség megfelel az érté­kesítési elgondolásnak. A távlati tervezés fontos ré­sze az export gazdaságos­ságára vonatkozó számítá­sok. Az ózdi és diósgyőri üzemek örömmel üdvözölték azt a számítá­si rendszert, amelyet a Kohó- és Gépipari Minisztérium erre a célra kidolgozott, s lelkiismeretességgel végezték el a legfontosabb gyárt­mányokra vonatkozó számításokat. A devizahozam, a súly és az ön­költség adataiból képezett néhány fajlagos mutató segítségével vi­szonylag jól meg lehet ítélni, hogy egy-egy termék exportja mit jelent az országos gazdálkodás szempont­jából s az illető gyártási ág meny­nyire közelíti meg a nemzetközi színvonalat, illetve marad el attól. Ezek a mutatók természetesen nem jelentenek olyan csodarendszert, hogy a számok alapján automatiku­san el lehessen dönteni, melyik ter­mék exportját érdemes fejleszteni s melyiket kell abbahagyni. Ilyen döntés meghozatalához a számítások mellett még sok más gazdálkodási tényezőt is mérlegelni kell. De a KGM által kialakított mutatórend­szer .feltétlenül haladást jelent az exportgazdaságosság objektív méré­séhez s alkalmas arra, hogy gondola­tokat ébresszen s direktívát adjon az exportáló vállalatok fejlesztési irányának helyes megállapításához. A z ország megszilárduló po­litikai helyzete jelentős erőket állít a gazdasági építés szolgálatába. Ezek az erők: a munkásosztály öntudatos és cél­ratörő munkája, értelmiségünk fo­kozódó alkotó kedve, mely szinte a nap minden órájában megnyilvánul. Mindezek a tényezők biztosítékai annak, hogy a hároméves terv a gazdasági megszilárdulás, további nagy perspektívák előkészítésének és megalapozásának terve lesz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom