Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

4

C8ZAKMAGTARORSZAÖ

Kedd, 1957. július 1

Kádár János elvtárs v ál as sb e s s é de

(Folytatás a 3. oldalról.)

Valakinek érdeme a munkáshatalom megvédésében, akkor ez a magyar munkásosztály, amely 40 éve töretlenül harcol a szocialista forradalomért, a munkáshatalomért. S ha a mai vezetők nem lennének, akkor is állna a magyar proletárdiktatúra, mert a magyar munkásosztály a maga embereit megtalálta és oda állította volna a kormányrúdhoz.

A kormány nem érhetett volna el eredményeket, ha a néptömegekben nem élt volna a szocialista forradalom gondolata.

Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy memcsupán a revizionizmus ellen kell harcolni, hanem a revizionizmus iránti békulékenység ellen is.

Az ellenség elleni harcban szükséges a párt és a fegyveres erők ősz- szeforrottsága. A pártnak mindenekelőtt a munkásosztályban, és a fegyveres erőknél kell erősnek lennie. Ha e két területen erős a párt, nem kell félteni a hatalmat.

A hadsereget, a rendőrséget, a határőrséget, egyszóval a fegyveres erőket szeretnünk és becsülnünk kell, és ezt a szellemet kell átplántálnunk az egész közvéleménybe. A pártszervezeteknek segíteniük is kell a fegyveres erőket.

A munkásőrség a párt és a proletárdiktatúra egyik legnagyobb és újkeletű vívmánya, hiszen ez a felfegyverzett proletariátus. De helytelen az a szemlélet, hogy a munkásőrség, a fegyveres erőnk. A mi fegyveres erőnk .elsősorban a hadsereg és a rendőrség, azután a munkásőrség is.

A hatalom szempontjából nagyon fontos a fegyveres erők különböző részlegei egymás iránti bajtársi szellemének és egységüknek erősítése és ápolása, segítése. Az állambiztonsági szervnek a proletárdiktatúra öklének kell lennie. S az állambiztonsággal foglalkozó szerveket támogatnia kell a pártnak és támogatnia kell a népnek is. A nép érdekében végzett munkájukat megkönnyíti, ha érzik a nép szeretetét és támogatását.

A közfunkciónak nem feltétele a párttagság

Beszélt Kádár elvtárs az ifjúság és a Kommunista Ifjúsági Szövetség kérdéseiről is. Az ifjúsági szövetség megalakítása idején helyes volt az a követélmény, hogy csak a legöntu- datosabb és a szocializmus ügyéhez ^hűségesebb fiatalokat tömörítette soraiba. Ma már, a konszolidálódás előrehaladása mértékében, a „leg”- eket elhagyhatjuk, és elegendő az Öntudat és a szocializmus ügyéhez való hűség követelménye. A küldötték derültsége közepette jegyezte meg Kádár élvtárs, hogy ez sem kis követelmény.

Részletesen beszélt Kádár elvtárs a pártonkívüliekhez való viszonyunk problémáiról. A párt szervezésénél alapelvünk volt, hogy pártunk tagsága kisebb legyen, mint a Magyar Dolgozók Pártja tagsága volt. Ebből következik, hogy nem is akarjuk az összes régi MDP-tagokat a pártba felvenni. Bár ez a célkitűzésünk, nem haragudhatunk azokra a volt MDP-tagokra, akik nem akarnak belépni az MSZMP-be, és ezért az elhatározásukért semmi esetre sem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. A pártonkívüliek közül általában a volt MDP-tagok állnak legközelebb hozzánk, leginkább velük kell kapcsolatot teremteni, s ezzel is szélesíthetjük tömegbázisunkat a pártonkívüliek között. Népköztársaságunknak különben is az a törvénye, hogy

párttisztség kivételével minden pártonkívüli is bármilyen közfunkciót betölthet azzal a megszorítással, hogy a proletárdiktatúrához, a népköztársasághoz hűnek kell lennie.

Ennek az elvnek a gyakorlatban is érvényt kell szerezni.

Kádár elvtárs beszélt arról, hogy nem helye# az az itt-ott megmutatkozó jelenség, hogy például egyes igazgatókat funkciójukból le akarnak váltani csak azért, mert tagjai voltak az MDP-nek és most nem léptek be a pártba. Ilyen módszerrel egyszerű volna a párt taglétszámát növelni, de ennek semmi haszna és értelme nincsen. A funkcióban levő, de most a pártba belépni nem kívánó volt párttag: nem ellenség, sőt minden erejével támogathat bennünket. A népi hatalom ellenségét ki kell űzni a posztokból, de nem fogunk a pártba bekényszerí- teni olyan embereket, akikkel a párt nem erősödni, hanem gyengülni fog.

Kádár elvtárs beszélt arról is, hogy a nők aránys?áma a küldöttek között aiacsony, alig több, mint 6 százalék. Ez nem jó jelenség. Az ellenforradalmi idő a dolog természeténél fogva nem kedvezett a nők társadalmi aktivitásának, s ez bizonyos mértékben mentő körülménynek számít. De nem lehetünk kibékülve ezzel a helyzettel és gyorsan

be kell hozni é téren a kiesést. Annak az elvnek az érvényesítését javasolta Kádár elvtárs, hogy amikor egyenlő feltételek között jöhet szóba egy férfi vagy egy nő funkcióba állítása, akkor legalábbis a kedvezőtlen helyzet megváltozásáig a nők javára döntsenek.

Kitért Kádár elvtárs az ifjúsági mozgalomban és az irodalom területén vitatott nemzeti egység kérdésére, amely a pártkonferencián is felvetődött. Magunkénak valljuk — mondotta — Kína Kommunista Pártja elvi állásfoglalását, amely így hangzik: „egység-vita-egység új alapokon”. Mi most a Vita szakaszában vagyunk, amikor elhatároljuk magunkat, hogy tisztuljon a front, kiderüljön, ki van az egyik és ki a másik oldalon. A vitának eszmei- elvi-politikai eszközökkel kell folynia. A cél, hogy új nemzeti egységet szocialista alapon hozzunk létre. Ez azonban még esztendők feladata. Persze, már holnap hozzá kell fogni, és már ez évben is érhetünk el eredményeket. De ahhoz, hogy mi szocialista alapon nyugvó nemzeti összefogást hozzunk létre a nép abszolút többségében, az írók túlnyomó többségében, még sokáig szívósan és komolyan kell dolgozni. Okos módszereket és okos taktikát kell alkalmaznunk, ami azt jelenti, hogy a bűnösöket büntetni, a megtévesztet- teket segíteni, a jobbra, vagy „balra” ingadozókat érvekkel kell meggyőzni, a szilárdan mellettünk állókat pedig erősíteni kell.

Gazdasági feladatainkról

Kádár elvtárs egyetértett a vitában többször hangoztatott véleménynyel, hogy más természetű feladatainkkal összevetve a gazdasági és a kulturális munka területén elmaradtunk. Beszélt a társadalmi tulajdon megvédése, a takarékosság, a szocialista munkaverseny kifejlesztése érdekében folytatandó munkánkról. Hangsúlyozta, hogy e kérdésekben a társadalom aktivitásának felszítása, a széles alapokon kibontakozó társadalmi megmozdulások kiváltása a feladat.

Röviden beszélt Kádár elvtárs perspektivikus terveinkről is. Hangsúlyozta, hogy hároméves tervünk kidolgozása mellett ki kell munkálnunk például a főváros fejlesztésének, a homokos területek jobb kihasználásának, a szikesek megjavításának, energiaproblémáink megoldásának 10—15 éves távlati terveit. E terveket elkészítésük után széles körben vita alá kell bocsátani.

A párt a kisipart a lakosság szükségletei kielégítése érdekében kifejtett tevékenységében támogatja. A magánkiskereskedelem hasznos tevékenységét is megbecsüljük. De amennyiben bizonyos kereskedelmi tevékenység kárt okoz, a spekulációt növeli, ez ellen fel kell lépni. Fellépésünk ne legyen rögtön adminisztratív, szép szóval kell meggyőzni és jobb belátásra bírni az ilyen embereket. De ha a spekuláció tovább burjánzik és ezzel kárt okoz a dolgozók érdekeinek, szigorú intézkedésekre is szükség lehet. A spekuláció elleni harcban természetesen a leghatásosabb eszköz, ha megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll a szükséges áru.

A munkástanácsok kérdéséről szólva, Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy nem helyeseljük a megszüntetésükre irányuló tendenciákat. Arra kell törekedni, hogy a szocialista építés érdekében végzett tevékenység .töltse ki azt a keretet, amelyet a munkástanácsok szolgáltatnak.

A nacionalizmus elleni harcról szólva, Kádár elvtárs figyelmeztetett arra, hogy nekünk tekintetbe kell venni a sajátos magyar körülményeket. Igaz, hogy évszázadokon at elnyomták a nemzetet, és dicsőséges nemzeti felkeléseink progresz- szív szerepet töltöttek be. De sokszor túlságosan egyoldalúan hangsúlyoztuk ezt a körülményt, s nem mutattuk meg, hogy ugyanakkor a magyar uralkodó osztályok is — az egész nemzet nevében, arra hivatkozva — elnyomtak más népeket. A nacionalizmus elleni harcot szolgálva, ezt is tekintetbe kell vennünk.

Tisztázódtak a legfontosabb kérdések

Válasza befejező részében Kádár elvtárs részletesen beszélt a párt feladatairól, a pártmunkáról. Szólt arról, hogy

nagy eredményeinket elismerve sem feledkezhetünk meg arról, hogy nincsen az állami és a gazdasági, a kulturális és a pártmunkának egyetlen területe sem* ahol elértük volna a régi színvonalat.

Ilyen helyzetben hatványozottan fontos, hogy a párt ügyei rendben legyenek. Csak. a párt segíthet szervező, mozgósító, ösztönző, bíráló munkájával. Nagyon fontos, hogy a párt harcának homlokterébe olyan kérdések kerüljenek, amelyek nemcsak a kommunistákat érdeklik, hanem pártonkívüli tömegek aktivitását is felkelti. Minden kérdésről egyszerűen, közérthető módon beszéljünk. Mindenekelőtt pedig vigyázzunk a pártegységre, mint a szemünk fényére.

Kádár elvtárs ezután összefoglalóan ismertette azokat a módosításokat, amelyeket a vita alapján a szerkesztő bizottság a határozati javaslaton eszközölt. A szóbeli és írásbeli javaslatoknak mintegy 60 százalékát a szerkesztő bizottság bedolgozta a végleges határozati javaslatba.

Befejezésül Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy a heves vita rendkívül hasznos volt, mert tisztázta a kérdéseket, és ennek alapján az egész párt egységesen tud fellépni. A fontos most az, hogy a kedvező körülményeket kihasználva, haladjunk előre, szorítsuk mindinkább vissza

az ellenséget, és legyen bátorságunk hirdetni nézeteinket, igazunkat.

Kádár elvtárs válaszbeszéde után a pártértekezlet egyhangúan jóváhagyta a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár elvtársnak a felszólalásokra adott válaszát, valamint ugyancsak egyhangúan elfogadta a vita alapján módosított határozati javaslatot és a Szervezeti Szabályzatot.

Kállai Gyula elvtárs zárszava

Ezután MAROSAN GYÖRGY elvtárs átadta a szót KÁLLAI GYULA elvtársnak, az Intézőbizottság tagjának.

— Az MSZMP országos pártértekezlete iránt — mondotta zárszavában Kállai elvtárs — már annak megkezdése előtt is igen nagy volt az érdeklődés, nemcsak itthon, hanem határainkon túl, testvérpártjaink részéről is. Ez az érdeklődés szerves része annak a támogatásnak és szolidaritásnak, melyet október 23 óta szakadatlanul érzünk. Testvérpárjaink tanultak a magyarországi eseményekből, sajnos annak az elvnek alapján, hogy nincs kár haszon nélkül. Ezután jó munkánkkal, a szocializmus építésében elért sikereinkkel kell gazdagítanunk a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. Ezen az értekezleten is kijelenthetjük, hogy

a proletár internacionalizmus elveihez ezután is hűek leszünk, és arra neveljük egész népünket, hogy legyen hű a nemzetközi szolidaritás eszméihez, a szocialista táborhoz és annak vezetőerejéhez, a Szovjetunióhoz,

Konferenciánk referátumaiban és felszólalásaiban új hang szólalt meg, mely teljesen mentes volt a nagy szavaktól és a frázisoktól. Senki sem félt a vitától, senki sem őrizkedett kimondani a véleményét és senkit nem gátoltak véleménye kifejtésében. Nem voltak kényes kérdések, mindenki feszélyezettség nélkül arról beszélt, amit legfontosabbnak tartott. Ezt az egészséges vitaszellemet kell meghonosítanunk az egész pártban, gondosan ügyelve természetesen a pártszerűség kereteire és visszautasítva mindenféle ellenséges hangot, provokációs kísérletet.

A pártegységgel kapcsolatban — folytatta Kállai elvtárs — szólanom kell még a kommunisták három nemzedékének együttes munkájáról. Most együtt dolgozik a pártban a kommunista pártmunkások mindhárom nemzedéke: a régi 1919-es elvtársak, a két világháború közti idők harcosai és a felszabadulás utáni évek legjobbjai.

Pártunk akkor lesz erős és egységes, ha a kommunisták különböző nemzedékei összeforrnak, s Így harcolnak a szocializmus építéséért.

Ilyen egységért kell harcolnunk. Ez is fontos tanulsága a legutóbbi időknek.

Míg a múltban a személyi- kultusz és a dogmatizmus akadályozta, hogy a pártban maradéktalanul érvényre jussanak a lenini elvek, most elmondhatjuk, hogy

az MSZMP erős marxista-leninista párt, amelyben a vezetés lenini módszerei és a pártélet lenini normái érvényésülnek,

A pártban még fellelhető mindkét káros vonás, a revizionizmus és a „baloldali” szektásság maradványa is. A fejlődés tendenciái azonban biztatók. Az egészségtelen vonások jelenlétét felismertük és küzdünk ellenük. A tanulság az, hogy jobbra és „balra” folytatott harcban egyaránt kell védeni a párt egységét. A nagyobbik veszély a revízió* nista, a jobbold.aU, ellenforradalmi veszély, de nem védi a párt egységét az, aki csak az egyik oldalra üt,

mert

a pártegység csak a mindkét irányzat elleni következetes harc útján valósítható meg és biztosítható.

Az új pártvezetés — amely a nehéz harcokban megerősödött, össza- kovácsolódott, eszmeileg egységessé vált és felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagodott — november 4-e óta teljes összhangban, egységben dolgozik, és sikereink egyik titka ez az elvi, ideológiai egység. A pártnak hosszú évek után végre ismét szilárd, egységes, harcedzett vezető gárdája van.

Sikereink másik titka a vezetés és a tömegek egészséges kapcsolata. A néptömegek támogatták és támogatják ezt a vezetést. November 4 óta sokat tettünk a tömegkapcsolatok javítása érdekében, sok gyűlésen, értekezleten vettünk részt, de ezek a formák egymagukban nem elegendők a tömegkapcsolat ápolásához. Rendszeresen ki kell járnunk a tömegek közé akkor is, ha nincs gyűlés vagy értekezlet.

Kállai elvtárs befejezésül felkérte a küldötteket, hogy hazatérve, számoljanak be a párttagoknak, a dolgozóknak az értekezlet munkájáról.

Az MSZMP országos értekezlete az Internacionálé eléneklésével ért véget.

A párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése

Kádár elvtárs válaszbeszéde után került sor a pártértekezlet harmadik napirendi pontjára, a párt vezetőszerveinek megerősítésére és kiegészítésére. A napirend előadója Somogyi

Mikló# elvtá^s, az Intéző Bizottság tagja volt.

A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat választotta meg, illetve erősítette meg a Központi Bizottság és Revízió# Bizottság tagjaiul:

A% MSZMP

Központi Bizottságának tagjai

RENDES TAGOK:

Aczél György munkás, miniszterhelyettes;

Apró Antal, munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese;

Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi PB titkára;

Benke Valéria tanítónő, a Rádió elnökhelyettese;

Biszku Béla munkás, miniszter;

Borka Attila munkás, a Budapesti

PB titkára;

Bruttyó János munkás, építőipari szakszervezeti titkár;

Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese;

Dabronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes;

Dögéi Imre mezőgazdasági munkás, miniszter;

Fehér Lajos tanár, az MSZMP KB

osztályvezetője;

Fogarasi Béla tudós, akadémikus;

Fock Jenő munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára;

Földes László munkás, az MSZMP KB osztályvezetője;

Friss István közgazdász, az MSZMP KB osztályvezetője;

Gáspár Sándor munkás, a Szaktanács főtitkára;

Harmati Sándor munkás, X. kerületi tanácselnök;

Horváth Imre mérnök, miniszter;

Kádár János munkás, az MSZtylP KB titkára;

Kállai Gyula újságíró, miniszter;

Kiss Árpád mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke;

Kiss Dezső munkás, a Csepel Fémművek PB-titkára;

Kiss Károly munkás, az MSZMP KB titkára;

Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, a KISZ KB-titkára;

Kossá István munkás, miniszter;

Kreszán Lajos munkás, a Ganz Vagon PB-titkára;

Losonczl Pál paraszt, tsz-elnök;

Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója;

Marosán György munkás, az MSZMP KB-titkára;

Münnich Ferenc jogász, a Minisztertanács elnökhelyettese;

K. Nagy Sándor kertész, tsz-elnök;

Nemes Dezső történész, a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetője} __________________________

m

unkás, megyei

Németh Károly

PB-titkár;

Nezvál Ferenc munkás, miniszter; Nógrádi Sándor munkás, nagykövet;

Novobáczki Károly egyetemi tanár, akadémikus;

Nyers Rezső munkás, a SZŐ VOSZ

elnöke;

Orbán László jogász, az MSZMP KB osztályvezető h.;

Pothornyik József munkás, igazgató;

Prieszol József munkás, megyei PB-titkár;

Révai József újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese;

Révész Géza mérnök, miniszter; Rónai Sándor munkás, az országgyűlés elnöke;

Sági György mérnök, üzemi főmérnök;

Sándor József munkás, az MSZMP

KB oszt. vez.;

Sándor Kálmán mezőgazdasági munkás, tsz-elnök;

Scherczel Lajosné munkás; Somogyi Miklós munkás, a Szaktanács elnöke*

Szirmai István újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke;

M5ZVasaf

Szurdi István technikus, az

MP KB oszt. vez.;

Török István munkás, a Szakszervezet titkára;

Tömpe István munkás, miniszter-*

helyettes;

Úszta Gyula kubikos, miniszterhez

lyettesi

PÓTTAGOK:

Antos István közgazdász, minisz^ tér;

Borbély Sándor munkás, a KISZ SZB tagja;

Darabos Iván, szobrász, MSZMP megyei PB titkára;

Horváth Ede munkás, üzemi igaz-*

gató;

Ilku Pál tanító, vezérőrnagy; Kaszapovics András paraszt, tsz«

elnök;

Klujber László bányász, móri járási

PB-titkár;

Marties Pál munkás, ezredes; Valkó Márton munkás, üzemi igaz«

gató;

Varró György munkás, üzemi tiszt«

viselő.

AZ MSZMP KÖZPONTI REVI« ZIÓS BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI:

Fodor Gyula munkás, az Országos

Nyugdíjintézet igazgatója;

Győré József munkás, üzemvezető} Karakas László munkás, az Éleim* Szakszerv, elnöke;

Kádas István munkás, az ország« gyűlés irodájának vezetője;

Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízott ;

Polónyi Szűcs Lajos munkás, a

pénzügyminiszter első helyettese;

Szilágyi Béla mérnök, a Külker* Min. főosztályvezetője;

KÖZLEMÉNY

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről

A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27—29-i pártértekezletén megválasztott Központi Bizottsága Ülést tartott. Napirenden szerepelt a Politikai Bizottság megerősítése és kiegészítése, a Titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése;

A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai:

Apró Antal, Biszku Béla. Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János. Kállai Gyula, Kiss Károly. Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak. Póttagok;

Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elv-«

társak.

A Központi Bizottság megerősítette a Titkárságot, amelynek tagjai:

Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő« Kállai Gyula, Kiss Károly és Maró« sán György elvtársak, a titkárság tag« jai.

A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizottság 9-re emelte. A KEB tagjai:

Asztalos Géza, Blrkás Imre, Marót! Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc* Nöhrer Árpád, Papp Lajos Péteri István és Somogyi Miklós elvtársak.

A Központi Bizottság somogyi Miklós elvtársat a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé választotta*