Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-05 / 155. szám
4 CSZAKMAGYARöRSZÄG Péntek, im jűlíui 5. Nagyobb támogatást a vasutas újítóknak! Néhány megjegyzés a miskolci MÁV igazgatóság u jí tómozgalmáról A miskolci MÁV igazgatóság területén nagy múltra tekint vissza az újítómozgalom. 1953-ban több mint 5 millió forint megtakarításról ad számot a kimutatás. 1954-ben, 5Ö-ben 3—3 millió, míg 1956-os évben közel 2 millió forint megtakarítás jelentkezik. Az oly szépen fejlődő újítómozgalom az utóbbi időkben azonban megtorpant, sőt visszaesett. Egyrészt ez az elmúlt évben az ellenforradalom ténykedésével magyarázható. De súlyos hibaként jelentkezett a bürokratikus ügyintézés is. Csökkent a beadott újítási javaslatok száma 1957 első öt hónapjában — az ellenforradalmi események után — újra bontogatni kezdte szárnyait az újítómozgalom. Az előző évek eredményeit azonban nem tudták felmutatni. Míg régebben átlagosan havonta 320 beadott újítást tartottak nyilván, ezzel szemben ma csak 53-ról lehet beszélni. A statisztikai kimutatások alapján ez évben összesen 163 újítási javaslatot nyújtottak be, melyből elfogadtak 65-öt, s ez bevezetést is nyert. A statisztika azt is elárulja, — az utókalkuláció számítása szerint —, hogy az elfogadott és bevezetett újítások közei 300 000 forint megtakarítást jelentenek népgazdaságunknak. Felbecsülhetetlen értéknek tartják az újítók nagyszerű munkáját, hiszen ezzel nemcsak, hogy takarékosabban dolgoznak, hanem gyorsabb, minőségileg jobb munkát tudnak végezni, Üjítóbrigád a miskolci fűtőházban A vasútnál — az újítómozgalomban meglévő hibák ellenére is — számos olyan szolgálati hellyel találkozunk, ahol az újítási mozgalom töretlen erőivel jut érvényre. így van ez például a miskolci fűtőháznál is, ahol a korábbi években újítóbrigád alakult, melynek tagjai között ott találjuk Mohai és Várkonyi elvtársakat, mint mérnököket, Mocsári, Szabó és Rákosi művezetőket, Kertész, Vályi, Bu- chár lakatosokat, Nógrádi és Hámori mozdonyvezetőket és több más elvtársat. Az újítóbrigád nagyszerű munkát végzett, s ezért elsősorban a fűtőház vezetői: Mohácsi Gyula fűtőházfőnök, Kőris György főtanácsos érdemelnek dicséretet, mert nemcsak, hogy lelkesen és jól irányították az újítóbrigád munkáját, hanem maguk is tevékenyen resztvettek a brigád munkájában. Egy esetben például elhatározták, hogy a 'fűtőház részére egy olyan edzőkemencét szerkesztenek, amely lehetővé teszi a mozdonyok részére szükséges csúszó alkatrészek felületi edzésének helybeni elvégzését. A brigád e feladatot megoldotta, s ezzel biztosította a nehezen beszerezhető alkatrészek élettartamának növelését, a mozdonyok javítási idejének csökkentését. Kik a legjobb újítók? Erre senkisem vállalkozott az igazgatóságon, hogy válaszoljon. Hiszen se szeri, se száma azoknak a derék, becsületes vasutasoknak, akik szinte éjt nappá téve, azon fáradoznak, hogy alkotásaikkal, újításaikkal a vasút munkáját segítsék. Itt van például Rákosi János művezető, Tóth János és Gál Károly kazán kovácsok javaslata is. Munkatársai az utóbbi idők legjelentősebb újításainak tartják terveiket. Talán ők lennének a legjobbak? Lehet. Megérdemlik, hogy a legjobb jelzővel illessük őket, hiszen újítási javaslatuk segítségével a tűz- csövek előkészítésének technológiáját változtatták meg. Ezzel lehetővé tették, hogy a tűzcsövek megmunkálása pneumatikusan történjék, s hogy a korábban bekövetkezett hajszálrepedések ne fordulhassanak elő. Ezzel persze nemcsak a csövek megmunkálása lett gyorsabb, hanem egyenletes hőfokon is történik, ugyanakkor a kazán élettartamát is jelentős mértékben megnöveli. Biztosítva van az újítók anyagi és erkölcsi megbecsülése A vasutas újítók derekas munkáját számos elismerés és kitüntetés is igazolja. Évente a miskolci igazgatóság mintegy 100 000 forint újítási díjat fizet ki a legjobb újítói számára. Mindemellett többen kaptak már kormánykitüntetést, oklevelet jó munkájuk elismeréseképpen. Az újítók anyagi és erkölcsi megbecsülését bizonyítja az is, hogy korlátlan mennyiségben szakirodalmat biztosítanak az újítóknak. Sőt, biztosítják az újítók állandó műszaki továbbképzését is. Megszervezték például a szaktanácsadást, hogy ezzel is a fiatal újítókat támogassák, segítsék. Az újítók munkájához minden feltételt biztosítanak, csupán csak élni kell vele. Milyen hibák akadályozzák az újítómozgalom fejlődését? Az újítómozgalom kerékkötőjeként lép fel a munkában a bürokratikus ügyintézés. Még mindig igen gyakran találkozunk helytelen szakvéleményekkel és olyan távirat-stílusú értékeléssel, amelynek egyrészt az újítók, másrészt,népgazdaságunk látja kárát. A felületesen készített gazdasági számítások, a késedelmesen tett intézkedések nagyban gátolják, hogy az újítás mielőbb éreztesse gazdasági kihatásait. Komoly hiba az is, hogy a jól bevált újítások csak később kerülnek alkalmazásra. Még mindig előfordul, hogy egyik-másik szakmában kitűnően bevált újítást a MÁV területén a kivitelezés nehézségei miatt nem alkalmazzák. Helytelen jelenség, hogy egyes vezetők rendeletileg próbálják szabályozni az újítómozgalom fejlesztését, s hogy egyes szakszolgálati ágak között nincs meg a megfelelő kapcsolat, a reájuk háruló munkát csupán aktatologatással próbálják elintézni. Cikkünkben a MÁV igazgatóság újítómozgalmának eredményeiről és hibáiról számoltunk be. Hogy tájékoztatásunk egész legyen, közöljük azoknak a nevét is, akiknek fáradságos munkájuk eredményeként nő az újítók tábora, s érnek el újítóink oly szép sikereket. A dicséret hangján kell szólnunk Erdődi József újítási megbízott, Uglyai Sándor, a szakszervezet területi bizottságának termelésfelelőse, ^Lengyel Gyula IV. osztály főnöke és Safcsák Miklós tervosztályvezető elvers tevékenységéről, akik példát mutatnak az újítómozgalom támogatásában. A vasutas újítókban igen nagy akaraterő és lelkesedés van, hogy a munkát jobbá, gyorsabbá tegyék. De ahhoz, hogy ez így legyen, szükséges: a MÁV igazgatóság, de maga a minisztérium is sokkal nagyobb odaadással és lelkiismeretességgel végezze munkáját. (dgy) legyük székké a Tiszai pályaudvar környékéi A Tiszai pályaudvar előtt lévő körtér parkjához képest az állomás környéke igen elhanyagolt terület. A tér jobboldalán, a vasúti osztálymérnökség és a Szinva közötti területen, szemétlerakodóhelyet létesítettek. Ez a hely dudvákat terem. Sajnos, ugyanilyen szemét lerakat a Szimvagát lejtője is. A szemétlerakás megszüntetésével, planirozással, füvesítéssel, petúnia beültetésével széppé varázsolhatnánk az állomás környékét. Néhány padot is elhelyezhetnénk az utazóközönség számára. A Baross és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésnél is hasonló a helyzet. Itt is lőhetne parkosítani az üres telikeket. Kevés pénzre és akaratra lenne szükség. MOHÁCSI JÓZSEF technikus Családi ügy l ? Közügy ! ? A múltban az ispán és a földes úr végigkorbácsolta cselédeit, kielégíthette szadista vágyait. Panasznak még sem volt helye. Ez magánügy volt. Mostanában is, ha a hatóságokhoz fordulunk, elutasítanak, hogy családi ügybe nem avatkoznak bele, mert magánügy. A részeges férj véresre verheti feleségét, hozzátartozóit, gyermekét — tűrni kell, mert családi ügy. Az anyák békében, boldogan akarják nevelni gyermekeiket. Módosítani kellene a törvényeket: legyen a családi ügy ilyen értelemben közügy. Berényi József A. termelőszövetkezetek lielyzete a sátoraljaújhelyi járásban Irta: Bartók András A SÁTORALJAÚJHELYI JÁRÁS MSZMP BIZOTTSÁGA az elmúlt napokban értékelte a termelőszövetkezetek helyzetét: az arafe eséplés előkészítését; a tsz-ből kilépett volt tagok teheryiseléset, a feloszlott tsz-ek vagyonszétosztását az ellenforradalom idején keletkezett károk visszatérülését. Az ellenforradalom a sátoraljaújhelyi járásban a politikai sikertelenség után a teljes támadást, a termelőszövetkezetek fizikai feloszlatása ellen irányította. Abból az elvből indultak ki az ellem forradalmárok, hogy az alap a gazdaság, melyből fakad a felépítrnen.,, és ha az alap megbomlik, akkor baj van a felépítménnyel. Azonban sem az ellenforradalom, sem 1953-ban Nagy Imre programja nem érte el azt a hatást, ahogyan szerették volna. Ma, a meglévő termelőszövetkezetek erősebbek, mint valaha. A legjellegzetesebb példája ennek a tiszakaradi termelőszövetkezet, ahol -— míg a múltban több mint száz taggal naponta csak 50—60 tag dolgozott — ma 48 taggal naponta százan, száztizén dolgoznak a mezon, nemcsak a termelőszövetkezetbe belépett tagok, hinein azok családtagjai is, becsülettel, odaadással kiveszik részüket a munkából. Általában termelőszövetkezeteink helyzetét és életét vizsgáivá azonban az tapasztalható, hogy kormányunk intézkedésed és a termelőszövetkezetek megszilárdításának megsegítésére irányuló rendeletek végrehajtása több helyen még kívánnivalót hagy maga után. Példa erre a termelőszövetkezetből kilépettek tartozásának rendezése. A Korcsán feloszlott Szabadság Termelőszövetkezetben Vakles György elvtársinak 4500 forintot írtak terhére. Mint ismeretes. Vakles elvtárs a járasd tanács elnöke és mint alapító tag vett részt egykor a termelőszövetkezet munkájában, amelynek átadta földjét, de földjáradékot nem kapott. Ennek ellenére mégis kivetették Vakles elvtársra az adósságot. Azt jellemzi ez, hogy a karcsai termelőszövetkezet volt vezetősége mechanikusan, mondhatni bürokratikusán intézkedett. De jellemző ez az egész járási tanácsra is. Vakles elvtársnak ismernie kellene a helyzetet, mert ez fordult elő Mokkoshotykán is. A JÁRÁS TERMELŐSZÖVETKEZETEINEK legnagyobb problémája a közös vagyon széthurcolása, elherdálása volt. Az ellenforradalom idején a legtöbb kárt a tiszakaradi, kenéztől és a karcsai termelőszövetkezetek szenvedték. A kenézlői tanyaközpontból több mint 150 köbméter szerfát vágtak ki, és szállítottak el. A kár értéke legalább 350.000 forint, amelyből későbbi intézkedések nyomán 40.000 forint készpénzérték s mintegy 50.000 forint értékű fát sikerült visszaszerezni. Ti&zakarádoin 2500 mázsa takarmányt s mintegy 2000 mázsa cukorrépát hordtak szél. A kár több mint egymillió forint. Az értékek elhurcolásában főleg a nagyhomok i, tiszakarádi és bodroghalmi lakosok vettek részit. A hallatlan mennyiségű összegből még a mai napig egyetlen fillér sem télült meg, pedig az újjáalakult tsz-nek létfontosságú kérdése. Mindezek alapos vizsgálatot követelnek. A rablás — mert ez nem nevezhető másnak — a tiszakarádi termelőcsoportban 600.000 forint deficitet okozott. Különben ez a tsz félmillió forintos nyereséggel zárt volna. Korcsán, azonkívül, hogy felgyújtották a Dózsa Termelőszövetkezet borsószalmáját, elhordták többszáz mázsa takarmányát, s kiirtották több mint egy hold gyümölcsösét. Ezek szerint á termelőszövetkezetet százezer forint értékű kár érte. A karcsai Becsked-tanyán székelő volt Szabadság Termelőszövetkezetet azért kellett feloszlatni, mert száraztakarmányát és alomszalma- ját Bodroghalomra hordták szét, de sokat elvittek Karosra is, s így az állatállománynak nem volt mit enni adni. A lácacsékei termelőszövetkezet feloszlatását Tóth Sándor segítette elő, aki erőszakkal vette el a termelőszövetkezet gyümölcsösét, holott azt 1950-ben önkéntesen ajánlotta fel az államnak. A lácacsékei községi tanács még azt a súlyos mulasztást is elkövette, hogy hozzájárult ehhez. Az ügy intézése éppen ezért bíróság elé került. Szerepet vállalt a termelőszövetkezet elleni hajszában s az ellenforradalom eszmei irányításában Fidler Lajos református lelkész is. Ügy látszik, a »lelkiatya« elfelejtette mit prédikált korábban a békéiéi s az egymás közötti megértésről. EZEKKEL A PROBLÉMÁKKAL azért kellett a járási pártbizottságnak újból és határozottan foglalkozni, mert egyes helyeken — mint ahogy azt Vakles elvtárs esetében is említettük — nem az igazságnak megfelelően, nem a rendeletek szerint jártak el. Az állami kölcsbnök ví&szatérítésénél az egyes tagok megterhelését, a közgyűlésnek kellene megállapítani. Tiszakarádon ezt egyszerűen az íróasztal mellől intézték el. Holott, a kölcsönök visszatérítésének mérvét a munkaegység és a tagság részesedése alapján kell kivetni, hiszen akik a legtöbbet kaptak az allamkolcsonből, azoknak ugyanilyen mértékben kell hozzájárultok (Folytatjuk) a visszatérítéshez is. Sziráezki báni scqltiég,et kér Hatvanadik évét tapossa Sziráczki Józsit bácsi, ez az őszülőhajú, öreg kommunista harcos. Tállyán élte le éveit napszámosként, — »más kutyájaként« mint mondja. — Ápol- gatta a nálánál is öregebb szőlőhegyek tőkéit, hogy teremjen gazA sajószentpéteri bá“ nyászlakások építését ez év márciusában kezdték meg, jóformán minden terv nélkül. Rengeteg nehézség merült fel időközben, hiszen a tervek nem voltak időben készen, s a megépítendő 434 bányászlakás gyors munkát követelt a vállalattól. így csak a legszükségesebb felvonulási létesítményeket építették meg. Súlyos szállítási problémákkal is küzdöttek, hiszen nem volt megfelelő kirakodó vágány biztosítva, s így a nagy mennyiségben érkező építési anyagokat nem tudták megfelelően fogadni és tárolni, A vállalat megkereste a miskolci MÁV igazgatóságot és közös kooperáció eredményeként, mintegy három hét alatt 800 méteres^ kihúzó vágányt építettek, s ezzel az anyag- szállítást, s az anyagok rendezését gazdaságossá tettgk. Mintegy másfél millió forintra becsülik © közös kooperációként megépített kihúzó vágány következtében keletkező megtakarítást. Ezért dicséret illeti nemcsak a miskolci MÁV Igazgatóságot, hanem elsősorban a sajószentpéteri vasutasokat, Almádi pályamestert és brigádját, akik éjt nappá téve fáradoztak a szállítási problémák megoldásán. A z indulás után a sajószentpéteri munkahe** lyen nagyarányú fegyelmezetlenség ütötte fel a fejét, s ezért szükségessé vált a munkaerők átcsoportosítása, s más olyan intézkedések megtétele, amely a fegyelem megszilárdítását, a határidők betartását szolgálja. Ma már Hollósi Richard főépítésvezető személyében biztosítottnak látszik az a határozott, keménykezű vezetés, amelyre itt a 434 lakás építésénél oly nagy szükség van. A munkahelyen komoly javulás tapasztalható, s ebben nagy szerepe van a kommunistáknak is, akik létrehozták pártszervezetüket és mindenben segítik a műszaki vezetők munkáját. Építők a bányászokért Hogyan szervezte meg munkáját a Bányászati Építő Vállalat III. rész. Az alapszervezet létrehozásában dicséretes tevékenységet fejtett ki Jáni Rózsa, a járási pártbizottság‘munkatársa, Mertl Tiborné, maga Hollósi elvtárs főépítésvezető és mások. Az alapszervezet vezetőségének első tevékenysége az volt, hogy az építésvezetőséggel megbeszélte a munka- fegyelem megszilárdításának és a tervben előírt feladatok határidőre történő végrehajtásának feltételeit. Közös munkájuk eredményeként ma már arról adhatnak számot, hogy mintegy 80 lakás felmenő falazási munkájával elkészültek, s hogy mintegy 200 lakás alapozási munkái folyamatban vannak. A kivitelező munkáját több tényező azonban befolyásolja. Az a tény, hogy a talajszinttől számított 0,80 méter mélységben erős áramló talajvíz van, az alapozási munkákat megnehezíti. A talajvíz a vízzáró réteg egyenetlensége következtében lencseszerűen helyezkedik el. Lefolyását feltétlenül biztosítaniok kell a Nyögő-patak irányában. A magas talajvíznél tehát az alapozási munkákat gátolja. Ennek megakadályozása, valamint a későbbi talajvíz felszívódása elkerülése érdekében igen helyesen az építésvezetőség alapkövezést rendelt el. Azonban ez mind kevés. Szükség van minél több szivattyúra — még hozzá igen sürgősen —, hogy az alapozási munka időben megtörténhessen, s hogy a határidőben elmaradás ne fordulhasson elő. Sajnos, a szivattyú kérdését illetően konkrét intézkedés a vállalat részéről még nem történt! A kadálvozza az építkezést az is, hogy a M tervező intézetek a kezdeti eredményes munkájuk után az utóbbi hetékben vontatottan végzik munkájukat, nem biztosítják időben a dájának tüzes italt. Szorgalmas ember volt világéletében, mégsem tudott annyit összegyűjteni, hogy egy darabka szőlőt vegyen magának. Szegény ember volt, ma is az. Állásfoglalása is hűen tükrözi élet- körülményeit. Ifjú korától szem- benállt a k i zsáikm ány ólokkal, a földbirtokosokkal, a kuláikökikal, az egész úri rendszerrel. 1919-ben mint vöröskatona harcolt a Tanácsköztársaságért. A Horthy-rendszerben gyakran szenvedett el durva ütéseket a kakastollas csendőröktől. A felszabadulás után percig sem habozott. Egyik alapító tagja volt a kommunista párt helyi szervezetének. Az eltelt 12 év alatt szívvel- lélekkel kitartott a párt, a szocializmus ügye mellett. Ezért is támadtak rá és családjára az ellen- íőrradalrnáro'k a múlt év októberében. Kinn laknak a falu szélén egy kis házikóban. Az egyik éjjel durva kezek zörgették meg a kis ház ablakait. Felesége és két nagylánya felriadt és rettegve várták, mi történik majd. O vigasztalta őket; ne féljetek, míg engem láttok. Pedig nem volt más fegyvere, mini- egyetlen baltája. Azzal őrködött a család életén. Katonatiszt fia ekkortájt a bátrak között harcolt a néphat^lom, szülei és testvérei védelmében. Büszke is most rá az egész család. Sziráczki bácsit nem törte meg az ellenforradalom. Még jobban megedződött, még szilárdabban áll a párt mellett. Egyetlen vágya van csupán: szeretné, ha a község vezetői mint régi kommunista harcost támogatnák kérésében. Ő maga és felesége már egyre kevesebbet tud dolgozni. Kereső kellene a családba. Kisebbik lánya iskolába jár. A nagyobbik beteges, testi fogyatékos, de könnyebb munkát — mint elárusító — el tudna látná. Ebben kérné a község vezetőinek támogatását. Meglátogattuk Sziráczki elvtárs családját, megismertük életkörülményeiket és úgy látjuk, jogos a. kérésé. elvtársaknak nagyszerű kezdeményezéséről elismerően beszélnek a szent- péteri bányászlakóház építői és vezetői. Nemrégen a kondói bányászok, s az ottani pártszervezet vezetői félkeresték az építkezést, ahol elbeszélgettek a dolgozókkal. A beszélgetés során ígéretet tettek arra, hogy esetenként szombat-vasárnap műszakot tartanak a bányában, s az ekkor kibányászott szénmennyiségből ellátják az építkezés legjobb dolgozóit, azokat, akik a lakások átadási határidejét jó munkájukkal igyekeznék lerövidíteni. Az építők viszont ígéretet tettek a bányászoknak a gyorsabb és jobb munkára, arra, hogy szeptember 6, a bányásznap tiszteletére 90 lakást átadnak. ígéretüknek megfelelően végzik munkájukat. Elhatározták például, hogy július 1-től kezdve egyösszegű előreutalványozott akkordelszámolás alapján dolgoznak a munkahelyeken. Ez minden bizonnyal a termelés növekedését jelenti. L1 étszáz lakás egyenlő 700 bányász családi 1 1 otthonával. Ennyien várnak meleg, új, barátságos otthonra, a családi fészekre. S hogy hozzájussanak, a Bányászati Építő Vállalat mindennapi alkotó tevékenységére és lelkes munkájára van szükség. Arra, hogy összefogjanak és még szervezettebbé tegyék munkájukat. Arra, hogy érezzék felelősségüket, amely a párt és a kormány határozata végrehajtásában reájuk vár. A kezdeti lépéseket már megtették, s minden bizonnyal legközelebbi cikkeinkben javuló munkájuk mellett, figyelemreméltó termelési győzelmekről adhatunk m«?jd számot. DRAGOS GYULA (Vége.' terveket. Sőt az is elő- j fordul, hogy mind a < mai napig nem tör-1 tént meg a patakparti« épületek kitűzése, s az< erre vonatkozó tervek J is hiányosan lettek i megküldve. j A kondói bányász<
