Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

kr Petitek, 1951. július 5. É8«AKMAGYARORSZÁG 3 L E MIN G RÁD 250 éne 3 Balti szél, köd, zöldeskék vizek. Finn öböl, Néva-delta sokszáz ága, több mint félezer hid. Aranykupo- lás-csúcsos templomok, piros gyár- kémények. Bujazöld bulvár-parkok, vörösgránit sétányok. Négy-ötemeletes bérházak egysé­ges sziluettjében is sokezernyi vál­tozat, — ószláv barokktól a néhány hét alatt összeállított modern laká­sokig. Sugárutak, trolibuszok és négymillió ember — ez Leningrád. Szentpétervár — Petrográd — .Le­ningrad. Három név — három tár­sadalmi rendszer szimbóluma, me­lyek közül a harmadik gyökerében újat — kizsákmányolásmentes tár­sadalmat jelez. A város közepén, a Petropawlov- szki szigeten még áll a kunyhó, amelyben Péter cár korrigálta erő­teljes húzásaival a jövendő város tervét. Jobbágyai csontján, alvadt vérén megkeményedett a delta mocsara. Messze tájakról hozatott gránittöm­bök zuhogtak a taligákról, fallá- gáttá nőttek. Felépült a város — kapu Európába. Azóta svédek, angolok, németek próbálkoztak a bástyáklcal, árvíz nyalta a falakat. Áll a város. Büszke a múltjára. Soha — egyetlen egyszer sem ta­posott rajta ellenség. Körülzárták, éheztették, bombázták hónapokig — szabad maradt. Éhségtől elgyengült lakosai deszkával fedték be arany­tornyait —■ műemlékeit. Inkább elpusztultak, de nem adták fel a várost. A bölcsőt. A proletár forrada­lom bölcsőjét, ahol a múlt és a je­len, mint sehol más városban, el­választhatatlan eggyé fonódik *— egymást magyarázza. Az Auróra kajütjeit a Szuvorov­AZ AURORA CIRKÁLÓ A SZMOLNIJ A EALOTA-TÉR tengerésztisztképzö iskola növendé­kei lakják. Első Péter lovasszobrá­nál fény képe zkednek a népi demok­ráciákból küldött ösztöndíjasok. Szemben a térrel, ahol Lenin szob­ra áll a páncéloson és híres tézi­seit mondja — a Lityejnüj hid alatt röpült át Cskalov, a híres sark­repülő. A világ egyik leggazdagabb képtárát, az Ermitázst őrzik a cári Téli Palota márványfalai. Nyár van. Ömlik, hullámzik a tö­meg a sugárutakon. A parkokban, mint városnyi napernyők alatt szó­rakozik, sportol a fiatalság. A vizeken yachtok, sirályok, vitor­lák — kékfehér foltok, — a város zászlajának színei, — lobognak, me­rülnek a balti szélben. Valami csodálatos új születik eb­ben a városban. Itt minden, min­denki egy célt, a szovjet embert, szovjet hazát szolgálja. Az embei felemelkedéséért nőnek a korszerű gyárak, indulnak próbaútra dokk­jaikból az atomhajók. Értük kutat­nak a csöndes laborokban. Az ember a forró nyári napokon is feszülten hajol munkapadja fölé csapolja az acélt, szövi a textilt, szegecsel. Látcsövén kémleli a hori­zontot, fedélzetet mos, olajozza a zajtalan dugattyúkat. Elutazik a városból délre, a Kau­kázusba es üdül Szocsiban. Vagy nem messze a városon túlon, ahol saját T-T. gyufásdoboznyi —• villája van. A tajgából a szibir őserdőkből írja leveleit — a kutatóexpedició sikereiről és arról, hogy megijedt egy ólálkodó tigristől. Naponta, mint az ember, fürdik a város. Váratlan záporok mossák csillogóra az aszfaltot, tapasztják testre a sétálók ruháját, hogy a má­sik percben párologjon az egész vá­ros a vízcsöppcsaló napfényben. Munka után itt is zsúfolt a troli­busz, mégis udvariasak az embe­rek. Sorbaállnak a megállónál, a hátsó ajtón szállnak fel és az elsőn le. Megszokták. Apró kétkerekű ko­csik sárgállanak, mint a kikirics, az utcákon. Hűsítőt árulnak----két ko­p ekért. A Nevszkij Proszpekt háta autók­kal zsúfolt. Fehérzubbonyos rendőr irányítja a forgalmat. Ha rosszul közlekedsz, rádfütyül és mosolyog. Vagy halkan közli észrevételeit — sohasem kiabál, még kevésbé go­romba. Zsúfoltak az éttermek, kávéházak, italbolt kevés van. Szokatlan még a járdára kitett sörkert is. Lakkozás, mondják sokan, ha Le- ningrádról, vagy más szovjet város­ról szóló írásokat olvasnak. Miért? Ott a külváros éppen olyan rende­zett, néha modernebb, mint a belső részek. A gyártelepek ellátottságuk­ról nevezetesek és a városban nagyí­tóval sem találni prostituáltat. Nem az árny — a fény jellemző Leningrádra. Az esti kirakatok hir­detését, villogó neonreklámait elho­mályosítja az emberi eszme átható fénye, amely áttör a városon, ország-, határokon. A békés építés fényei jelzik a szovjet emberek munkáját, küszkö­dését, vívódását, örömét, az új tár­sadalom alakítása közben. Alexa Ferenc A sárga kalaszten- gert zöld partok szegik körül — akácsor. A hullámok hátán elő­bukkan egy hajó, — aratógép. Nagy lapát-* kerekei méltóságtelje­sen csapkodják a ka­lásztengert. Tempósan átúszik az árnyékolt hullámvölgyön, magá­ba szívja a hullámhe­gyet, A gép hátán a ra­gyogás — napsugaras tüzessárga tánca. Mö­götte holt örvény az elhullt kévék sora. A szőkesárga tenger­ben barnáló sziget a dinnyeföld. Zöld folt­jaival beleüt a sárga színharmóniába. Még jobban három tarka színfolt: rózsaszín, kék és fehér. Három szok­nya színe. Dinnyekapá­soké. A rózsaszín szok­nya gazdája a legna­gyobb: tizenhét éves. A neve is szép: Petruska Erzsébet. Juj, a szél!.:-. ?;. Libegteti, kavar­ja, cibálja a tarka szí­neket. Villan a fehér láb­szár, felegyenesedik a kapanyél, le kell simí­tani a szoknyácskákat. Nevet rajtuk egy arra tévedt legény. A há­rom lány durcásan hajlik a kapa fölé. Nagy igyekezetében a legnagyobbjuk elvét egy kapavágást. —Zöld vére buggyan a diinnye- tőneik. A legény beszél, kér­dez. A három lány hall­gat és neveti 'Erzsi han«4 gos kuncogással, a ki­sebbek: a másik Erzsís meg Kati, csak úgy* hangtalanul, szemér­mesen. A legény to* vábbáll. Megered a IáJ nyok nyelve. Már mer­nek beszélni; A sárga kalászten­gerről átgömbölygő szél földre lapítja a dinnye» zöld leveleit. Gondol egyet, arrébb dobja őket. A gyenge dinnye­hajtás erőlködik, hogy újból a nap felé for­duljon. Hozzájuk érnek a Iá-* nyok. Földet tesznek á szárukra. Már jöhet a szél, ők nyugodtan pat­tanják szét sárga virá­gaikat. A KER1ÉSZLÁNYOK A gazdaság 80 holdas kertészete ott húzódik végig a csatorna mellett. Éppen öntöznek. A Segner-kerék messze szórja a vízcseppeket. Lá­nyok szaladnak előle nevetve, si- kongva. Mint kotló nélkül maradt csirkék, szétszóródnak a szélrózsa minden irányában. Vagy hatvanan vannak. Veszekednek, csipognak a káposziapalánták között. Csak a gazdától tartanak, a főker­tésztől. Rabóczky József ott parancs­nokol mögöttük. — Erzsi, Joli, Mari, meg még öten, akik ott álltok, mentek plántálni, a többiek tovább kapálnak! Egy k: húzódozás, visszacsipogás. — Menjünk plántálni, ebben a sár-* ban?!... Rabóczky, a főkertész egy szót sem szól, nevet rajtuk. — Ismerem már én a ti duzzogás* tokát! A lányok hozzákezdenek pláytáU ni, kapálni. Mi tovább baktatunk. Visszanézünk a kertre. A lányokkal telik meg a látóhatár. Mezei virá-t gok. Pipacsok, búzavirág szálak. Haj-t ladoznak a szélben. Nagy Zoltán. A mai sorsoláson gazdára talál a lottóház hatodik emelete A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság a lottó esedékes heti húzását és a júniusi jutalom tárgysorsolást pénteken délelőtt 10 órai kezdettel ismét együtt rendezi meg ezúttal Kőbányán, a Villamosgép és Kábel­gyár Gyömrői út 128. számú házá­ban lévő művelődési otthonában. A húzás érdekessége, hogy ez­úttal már két öröklakást sorsolnak ki. A lottóház hatodik emeletén egy két szoba hallos, összkomfortos és egy garzon öröklakás jut a szeren­csés nyertesnek. A pénteki sorsolá­son tehát az épülő lottó-ház hato^ dik emelete gazdára talál. (MTI) Penicilinnel gyógyították meg a beteg muflonkost AZ OROSZ MÚZEUM A keletbükki állami erdőgazdaság pénzpataki erdészetében néhány napja az erdészek két fa közé beszorult muflonkost találtak. A Bükkben el­szaporodott nem es vad két, egyenkint 76 centiméteres csigájánál fogva akadt fel a fák között. A »kényel­metlen helyzetéből« szabadulni akaró vad a fák közötti vergődésben össze­törte magát. Az erdészek, akik meg­találták, azonnal bevitték a pénz- pataki erdészházba, s értesítették a diósgyőri állatorvost, aki penicilinnel kezelte a megsérült mufionkost A gyógykezelés eredményeként a ne­mesvad meggyógyult. Ez volt az első eset. hogy erdei vadat penicilinnel »gyógykezeltek«. Végrehajtották a halálos ítéletet Tóth Ilonán és három társán A népi demokratikus államrend elleni szervezkedés, többrendbeli gyilkosság, folytatólagosan elköve­tett izgatás, személyes szabadság megsértése és fegyverrejtegetés mi­att a Legfelsőbb Bíróság Népbíró­sági Tanácsa jogerősen halálra ítél­te Tóth Ilonát, Gyöngyösi Miklóst, Gönczi Ferencet és Kovács Feren­cet, valamint Obersovszky Gyulát és Gáli Józsefet. Obersovszky & Gáli ügyében a legfelsőbb ügyész törvényességi óvással élt. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság Elnöki Tanácsa július 4-én ügyüket újból tárgyalta és Obersovszkyt életfogy­tiglani, Gálit pedig 15 évi börtön- büntetésre ítélte. Az ítélet jogerős; A másik négy elítélten a halálos ítéletet végrehajtották; (MTI) i i ■ li in im—i i «■■■! ■ ■■ ■ ■■ ■■ i KOVÁCSŐK A POTOCZKI TANYÁN, a raktár, meg az istálló szomszédsága- ban egy hajlotthátú, öreg ház vigyázza az időt. A régi birtokos idején is az volt, ami most: szerelők, lakatosok, kovácsok és kerékgyártók műn-* kahelye. Az udvaron gépek, szekerek. Javításra várnak. Bőven akad dolguk a szerelőknek. Török Pál műhely főnöknek és Lukács Lajosnak. Egy új elevátor áll az ajtó előtt. Lukács Lajos magya-t rázza: — Csak a váza volt meg. Újat csináltunk belőle. Mellette cséplőgép. Szintén kijavítva várja a kévéket. Dicséri <t javitómunkások szorgalmát, akiknek gép nélkül, mindent kézi erővel kell csinálniok. A tanyán még nincs villany — egyetlen MlA-motor sc-i gíti a szerelőket. Az aratás előtt készen állnak a gépek, de a zökkenőmentes aratás és cséplés nincs biztosítva. Ha munkaközben eltörik, cserére szorul eny alkatrész, a központból kell újat hozni, s ez egy nap kiesést jelent. * A HAJLOTTHÁTÜ ÖREG HÁZ egyik részében húzódik meg a kovácsműhely. Falusi kovácsműhely, lábfújtatóval, egyetlen üllővel és két kováccsal. Drahos János a mester. Három évvel ezelőtt még a mis-1 kolci járműjavítóban dolgozott. Ott is keményen megállta a helyét, — sztahanovista lakatos volt, itt sincs panasz a munkájára. A másik /co-t vács Lengyel Ferenc, még tanuló ugyan, de már nemsokára felszabadul. Az idősebb kovács vasat tart a tűzbe. Fújtat. Fehérre éled a lűz. Aprócska szikraördögök táncolnak a kovács szeme előtt. Az üllőre viszi az izzó vasat. Nyújtani kell. — Gyere Feri, tarts rá! — Kipp-kopp! — Egy kicsi, egy nagy — hallatszik a kalapácsok zenéje. AZ ÜLLŐVEL SZEMBEN az ajtó fölött egy gyanús vödör lóg. Kifúrták az alsó peremét, spárgát kötöttek rá, s azt jól leplezett helyre vezették. Jön a gyanútlan és zsupsz! nyakában a vödör tartalma. Neuel-t nek a kovácsok. — Csak az kapja, akinek dukál, aki nem vigyáz a gépére, széké* rére, s mindent összetör. HULLÁMZÓ SZÍNEK VVWVUVWWW UWUVWUtAMU VWMfMMUUVU WUV UHU foccá komU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom