Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-02 / 152. szám
ÉSZ AKMAGYA R ÖRS Z ÁG 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata pí:'#oW»tós a 2. oldalról.) ^ államhatalom védelmi, gazda- Sófei^és kulturális szervei ezt a feladatot *csak abban az esetben tölthetik be, ha biztosítva van, hogy e szervek vezetői és munkatársai olyjan emberek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkotmányához és törvényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az állami életben is irányító és ellenőrző szerepet kell betölteniük. E feladat elősegítésére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irányítását. Az állami szervek munkájának javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bírálatát. Az állami intézményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami, szervek vezetőinek és felelős beosztottainak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének növelése szempontjából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxizmus—leniniz- mus szerint a proletárdiktatúra államának legfőbb politikai alapja a munkásosztály által vezetett munkásparaszt szövetség. A munkásosztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a második világháború időszakában a Horthy—Hitler-fasizmus ellen, a fel- szabadulás után a földreformért, az ipar államosításáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetségben bizonyos lazulás állott, be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni politika hibái, másrészt a termelőszövetkezetek szervezése közben és irányítása során előfordult helytelen módszerek, továbbá a beszolgáltatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás-paraszt szövetség ismét erősödött. Az ellenséges elemek zavarkeltési kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szövetség további erősítése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladatainak megoldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja szövetségesét, a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött néphatalom — a népköztársaság állama pedig munkás-paraszt állam jelleget. E jelleg valósul meg a helyi tanácsokban is, s éppen ezért szerették volna az ellen forradalmárok a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A helyi tanácsok munkájának fejlesztése, a munkás-paraszt szövetség továbbfejlesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfontosabb feladata. 4. Államunk erősítésében, állami életünk fejlődésében igen fontos szerepet játszik az országgyűlés, amely hű kifejezője a népi demokráciának, tevékenységét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. V. A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései Népgazdasági terveinknek, e tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szolgálniok: biztosítaniok kell a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését; és ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának, anyagi és kulturális igényeinek növekvő színvonalú kielégítését a termelőerők fejlesztésének útján. A párt gazdaságpolitikájának lényege e két alapvető célkitűzés megvalósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az ország gazdasági adottságait figyelembe vevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt az anyagi ösztönzéssel is előmozdítja; Mindezek csak a dolgozók aktív közreműködésével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szocialista iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelembe véve és hasznosítva az előző esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Csak az ipar . fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgazdasági termelés és a közszükségleti cikkekkel való egyre javuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak legjobban megfelelő iparágak fokozott fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhangban kell lenniük a fejlesztés legfőbb előfeltételeivel (fűtőanyag, villamosenorgia- és nyersanyagellátás, beruházások, a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei stb.) 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak kisebb részében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésének központi kérdése — a mezőgazdaság általános fejlesztésével egyidőben és ennek érdekében — a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a számottevő kezdeti eredmények jelentős hibákkal párosultak. A hibák a lenini önkéntesség elvének megsértéséből, helyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség hajhászásából adódtak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetkezetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a termelőszövetkezeti mozgalom ellen irányuló jobboldali támadás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali politikája, a KV helyes határozatának revizionista eltorzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi terror folytán a magyar termelőszövetkezeti mozgalom már két- ízben komoly megrázkódtatáson ment keresztül. A termelőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforradalom által erőszakosan felbomlasztott termelőszövetkezetek jelentős hányada újjászerveződött. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a szocialista mezőgazdaság kitéphetetlen gyökereket eresztett. Most, amikor az ellenforradalmat szétvertük, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését zavaró régi hibákat jórészt kijavítottuk, eltöröltük a kötelező beszolgáltatást, a piaci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biztosítottunk, figyelmünket elsősorban a gazdasági megerősítésükre fordítjuk, megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvirágzásának, a paraszti jólét biztos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű mezőgazdasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti formában teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke. A termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaság igazi fellendülésének, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlődésének nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állított és minden erejével segíteni fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezményeket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és termelési biztonságát növelték, mert ez is előmozdítja a munkásparaszt szövetség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgazdaságokban még lehetséges. Mezőgazdaságunk fejlődése erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gazdaság- politikai kérdés, hanem a munkásparaszt szövetség fejlesztésének igen fontos politikai kérdése is. A párt szükségesnek tartja a földművesszövetkezetek támogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei működjenek, melyek a parasztságot az összefogás előnyeivel megismertetik, kollektív szellemben nevelik és így segítik a közös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része az a kisiparban és a kiskereskedelemben tevékenykedő magántőke, melynek működési körét az utóbbi időszakban a kormányszervek némiképpen bővítették. Ez a magántőke is hasznosan szolgálhatja a közérdeket, különösen a kisiparban, kisebb részben a kiskereskedelemben is, ha olyan területen elégít ki igényeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem tevékenységét. A párt ebben az értelemben és ebben a keretben támogatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvényes rendelkezéseket betartják, adófizetési kötelezettségeiknek pontosan eleget tesznek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen. 4. Az ország népgazdaságában a szocialista elem az uralkodó és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfejlesszük. Népgazdaságunkban: a termelésben, a közlekedésben, a bel- és külkereskedelemben a helyzet normalizálódott, de a fejlődést illetően jelenleg még komoly nehézségeink vannak. Ezek a nehézségek részben a népgazdaság szerkezetében korábban bekövetkezett aránytalanságokból, nagyobbrészt pedig az ellenforradalom által közvetlenül és közvetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszínvonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett jelentős emelkedéséből adódtak. A feszültségek a múlt év végén és ez év elején olyan nagyok voltak, hogy a pénzromlás veszélyét csak a testvéri országok, elsősorban a Szovjetunió és Kína gazdasági segítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehézségeink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, a fokozott takarékosságra, különösen az energiával és importanyaggal, a termelés tervszerűségének biztosítására, az exporttervek teljesítésére, az állami felvásárlási tervnek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv teljesítésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a hároméves terv megkezdését. E 3 év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését. 5. A gazdasági vezetés rendszerével kapcsolatban a pártértekezlet leszögezi, hogy az állam központi irányító szerepének döntő jelentőséget tulajdonít. A gazdasági irányításnak is a demokratikus centralizmus a leghelyesebb elve. Ezért a pártérlekezlet visszautasítja azokat a helytelen nézeteket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellenőrzés szükségességét. Ha ezek a nézetek érvényesülnének a gazdasági életben, az anarchiához, a kapitalista elemek erősödéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos megkárosításához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányításban a központosítás az elmúlt években a szükségesnél nagyobb mértékű volt, bürokratikus gátak képződtek, amelyek akadályozták a fejlődést. A túlzott központosításhoz vezető intézkedések egy részét már megszűntették és dolgoznak a legjobban megfelelő gazdasági vezetés kialakításán. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a felsőbb gazdasági és állami irányító szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a központi irányításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerű irányítás és a helyi kezdeményezés legmagasabb fokát biztosítja. 6. A gazdasági kérdések jó megoldása a politikai hatalom további erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megoldására igen nagy figyelmet kell fordítania. Egyben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósítása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén működő társadalmi szervek aktív közreműködését is. A párt szükségesnek látja, hogy ezek a társadalmi szervek részt vállaljanak a felelősségből a gazdasági, különösen termelési tervek végrehajtásában. Százezrek akarata, leleményessége, a dolgozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó feladatok megoldásának, amilyenek például a takarékosság, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Fel kell karolni a munkaversenyt, mint a dolgozók sok üzemben megnyilvánult értékes kezdeményezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvánulását. Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzésével foglalkozzanak. Nem helyes azonban, ha a pártszervezet beleavatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munkájának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaságpolitikájának helyileg legfontosabb kérdéseivel, a tervnek minél jobb teljesítésével foglalkozik, azokra összpontosítja figyelmét és politikai felvilágosító-szervező munkával az üzemek legégetőbb problémáinak, a fejlődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt által kitűzött gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításában. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak oda kell hatniok, hogy a szakszervezet ezt a feladatát minél eredményesebben teljesítse. A szakszervezet ilyen módon is foglalkozzék a dolgozók érdekvédelmével, az életszínvonal emelési lehetősége eme döntő feltételének biztosításával. A pártértekezlet javasolja a Szaktanácsnak és az illetékes állami szerveknek is, hogy a dolgozók versenykezdeményezéseit, a munkaversenyt előrelendítő helyes formákat messzemenően támogassák. 7. A pártértekezletnek az a véleménye, hogy a munkástanácsok hazánkban ma tevékenységük kísérleti szakában vannak. Működésük kezdeti negatív vonásai abban a mértékben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megszaba- dulniok a kezdetben vezető szerephez jutott osztályidegen és ellenforradalmi elemektől. A munkástanácsok működésének kérdéseit a későbbiek során a tapasztalatok gondos tanulmányozása és a dolgozókkal folytatandó tárgyalás, beható vita alapján kell rendezni. A pártértekezlet megítélése szerint ebben a kérdésben sem a for* ma a fontos, hanem a lényeg: a ko-^ rábbi helyzethez képest a dolgozók-* nak több lehetőséget kell biztosítani a termelés ügyeinek intézésében. A4 üzemi demokrácia további szélesíté-4 sét, ezen belül a munkástanácsok jö*i vőjét annak figyelembevételével kéll majd eldönteni, hogy az üzemek éle* tében tovább erősödjék a szakszerve-4 zetek szerepe, amelyek nyolc évtize-i des jó hagyományokkal rendelkezned és amelyeket megfelelő — a jele ni c-4 ginéi nagyobb — hatáskörrel kell fei4 ruházni. Mindenesetre nagyon fontos* hogy a helyi szakszervezeti bizottsá-* gok és a munkástanácsok összefogja* nak az üzemi feladatok megoldása* nak elősegítésére. VI. Feladatok a kulturális munka területén A pártkonferencia megállapítja, hogy az ellenforradalom, kihasználva az elméleti és gyakorlati munkában fellelhető mulasztásokat és fogyatékosságokat, átfogó támadást indított proletárdiktatúránk és annak motorja, a párt ellen a kultúra területén is. A »tiszta demokrácia-«, a »teljes szabadság« hazug jelszavainak leple mögül a kulturális élet párt és állami irányításának elvét és gyakorlatát, s születő új kultúránk szocialista tartalmát támadta. Soviniszta, nacionalista demagógiával zűrzavart teremtett és nagyfokú színvonasűllyedést okozott az oktatás, valamint a tudományos és művészeti élet csaknem valamennyi területén. A burzsoázia itt is a kapitalista restaurációra tört, kíméletlenül üldözve mindazt, ami kultúránkban a haladást képviselte, igyekezett megsemmisíteni a proletárdiktatúránk hatalmas kulturális eredményeit. Ezért a pártértekezlet úgy határoz, hogy az adott területeken dolgozó kommunisták vezetésével szilárdan támaszkodva a rendszerünkhöz hű értelmiségiek soraira, határozott ellentámadást kell indítanunk az ellen- forradalom kulturális életünkben jelentkező térhódítása ellen. Politikailag és szakmailag meg kell erősíteni a párt- és államvezetés hadállásait, eltávolítva a kulturális élet kulcs- pozícióiból az ellenforradalmi elemeket. A tudományos kutatások terén elért eredményeink megvédése és továbbfejlesztése érdekében elő kell segítenünk, hogy a személyi kultusz és a dogmatizmus káros jelenségeitől megszabadult marxista társadalom- tudomány tárja fel gazdasági, politikai életünk alapvető kérdéseit, tegye széles körben általánossá a marxizmus—leninizmus tanításait, biztosítva! ilymódon a dialektikus és történelmi materializmus fokozott behatolását az egyes szaktudományokba is; Oktatási munkánkban a tanulmányi fegyelemért, az ifjúság körében tapasztalható klerikalizmus, nacionalizmus kiküszöböléséért folytatott harc mellett az eddigieknél nagyobbi figyelmet kell fordítanunk a pedagóH* gusok politikai nevelésére, társadalmi szerepük növelésére. Felsőfokú oktatásban nagy gondol kell fordítanunk a hallgatók felvéted lének politikai szempontjaira, a fel<4 vett hallgatók szakmai és világnézeti nevelésére, messzemenően támogatva a főiskolai KISZ-szervezetek munkád ját. Alaposan átgondolt, sokoldalú é$ magas színvonalú eszmei harcot kelj folytatnunk az ideológiai területei! még mindig rendkívül erős kispolgár ri, ellenforradalmi áramlatok és esz* mei zűrzavar ellen. A művészeti éleS területein elsősorban a pártos, szói cialista-realista alkotásokat kell tá*» mogatnunk. Elő kell mozdítanunk művészetünk, irodalmunk fejlődését 4 szocialista realizmus irányában; He4 lyet kell biztosítani más haladó tői rekvések érvényesülésének is, termék szetesen mindenkor fenntartva a bíi rálát jogát is. A közelmúlt ellenforradalmi eseméi nyei a kultúra területein is bebizoi nyitották, hogy a párt irányító, el4 lenőrző tevékenysége nélkül leheteti len a proletárdiktatúra következetes! osztályharcos politikájának biztosítás sa. A feladat tehát: erősíteni a parti hadállásait tudományos és kulturális életünkben is, fokozni a marxista—* leninista tanítások tisztaságáért folyi tatott harcot, amely a párt mindert tagjának kötelessége. VII. A párt nemzetközi kapcsolatai A párt nemzetközi kapcsolatai a proletár internacionalizmus alapjain nyugszanak. Október óta a testvéri kommunista és munkáspártokkal az egyenjogúság elvének tiszteletben- tartása alapján szélesedtek és erősödtek nemzetközi kapcsolataink. A pártértekezlet örömmel veszi tudomásul, hogy az elmúlt hónapokban a párt vezetői találkoztak, tárgyalásokat folytattak, és teljes egyetértésben megállapodást kötöttek a Szovjetunió Kommunista Pártjával, Kína Kommunista Pártjával, Csehszlovákia Kommunista Pártjával, a Német Szocialista Egységpárttal, a Román Munkáspárttal, a Francia Kommunista Párttal, a Bolgár Kommunista Párttal s az Olasz Kommunista Párttal. Ellenségeinknek, a Nagy Imre-féle áruló csoportnak, s magának az ellen- forradalmi fegyveres felkelésnek az volt a célja, hogy pártunkat letérítsék a proletár internacionalizmus útjáról, elszakítsák és szembeállítsák a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a többi testvéri kommunista párttal. Az októberi ellenforradalmi és imperialista támadás időszakában azonban kitűnt, hogy a proletár internacionalizmus eszméihez és a szocialista tábor egységéhez való hűség és ragaszkodás nálunk nem szűk pártérdek, nem elvont elvi kérdés, hanem a magyar nép és a Magyar Népköztársa*» ság létérdeke is. Pártunk ellenségeinek tervei meg-* hiúsultak. Viszonyunk ma a testvéri pártokhoz erősebb, mint valaha, még jobban összeforraszt velük az impe-4 rialista reakcióval szemben közösem vívott nehéz harc. Ezek a testvérpárt tok októberben és novemberben nemt csak szavakban fejezték ki szolidaíit fásukat, hanem maguk is komoly harcot vívtak a magyar proletárdikt tatáráért. Nyugati test vérpárt jainld szembeszálltak az imperialista provot kációkkal, nehéz helyzetben kiálltalti pártunk politikája mellett, támogatt ták intézkedéseinket, megállapították ország-világ előtt, hogy pártunk marxista—leninista párt, az ország vezető ereje és helyesen védelmezi a dolgozó magyar nép érdekeit. A párt és politikája mellett való kiállás áU lásfoglalás volt a dolgozó magyar nép igaz ügye mellett. Különösen nagyra becsüljük. a! Szovjetunió Kommunista Pártjának pártunk iránt tanúsított igaz, odaadd és áldozatkész barátságát. A kommunista és munkáspártok proletár internacionalizmustól átfű* tött harcos szolidaritása arra kötelezi pártunkat, hogy a magyar munkás- osztályban és a magyar népben még tovább mélyítsük és erősítsük a pro* letár internacionalizmus szellemétj Kádár János elvtárs válasshesséde Kádár elvtárs bevezetőben beszélt arról, hogy az értekezlet anyagát megfelelő formában ismertetni kell a párttagsággal. Szükséges továbbá, hogy az értekezletet aktívaülések sorozata kövesse, amelyeken a küldöttek ismertetik a vitatott kérdéseket, de igyekeznek visszaadni a pártkonferencia hangulatát és az itt szerzett impressziókat is. Kiemelte Kádár elvtárs, hogy a pártértekezlet légköre jó volt, nyílt elvi vita folyt, a küldöttek aktívak voltak. Teljes volt az egység az ellenforradalom ellen folytatandó harc szükségességének kérdésében. Volt véleményeltérés is, elsősorban a múlt értékelését illetően. Kádár elvtárs Révai elvtárs felszólalására válaszolva foglalkozott a régi pártvezetés hibáival. A kommunisták gondolkodásában meg kell maradniok azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a régi pártvezetés munkájának értékeléséből szereztek. Ha nem így volna, nagy veszély fenyegetné a párt jövőbeni munkáját. Foglalkozott Kádár elvtárs a Központi Bizottság 1956 decemberi határozatának első fejezetével, amelyben a párt vezetősége kifejtette, milyen okok vezettek a magyarországi ellenforradalomhoz. Hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság értékelése fő vonalában helyesnek bizonyult. A határozatban megjelölt négy fő ok egymással szorosan ősz- szefüggött és kölcsönösen hatott egymásra. Ha a négy tényező közül bármelyik hiányzott volna, az ellen- forradalmi felkelés nem robbanhatott volna ki. A párt javára nem dolgozhat senki hasznosan, aki e ha-* tározat lényeges pontjait teljes égé4 szében nem teszi magáévá. A munkáshatalom megvédése — a munkásosztály érdeme Kádár elvtárs emlékeztetett arrág hogy a Központi Bizottság nevében elmondott referátumában is hangsúlyozta: korai még^ a dicsőségért osztozni, na van Magyarországod (Folytatás a i* oldalon;) .
