Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-25 / 172. szám

4 ÉSEAKlttAGiARORSZAG Csütörtök, mi. júüns A békéért nemcsak imádkozni keik, hanem tenni, dolgozni is ! A katolikus papság képviselőinek gyűlése Az Opus Pads és az Országos Béketanács katolikus bizottsága megalakulása óta elsőizben tartottak gyűlést a magyar katolikus papság képviselői. A központi szeminárium épületében megrendezett gyűlésen mintegy 300 katolikus pap vett részt az ország valamennyi egyházme­gyéjéből. Az elnökségben helyet foglalt Darvas József, az Országos Bé­ketanács elnöke, Grősz József kalocsai érsek, az Opus Pads szervező- bizottságának elnöke, Hamvas Endre Csanádi püspök, az Országos Béke­tanács katolikus bizottságának elnöke. Kovács Sándor, Papp Kálmán, Endrei Mihály püspökök, Kujáni Ferenc kalocsai érseki helytartó, Radó Folikárp, a Hittudományi Akadémia dékánja. Beresztóczy Miklós ország­gyűlési képviselő, Mag Béla lelkész, Zempléni György, a Hittudományi Akadémia tanára, Miháczy József apát-plébános, Peisz Lajos budapesti általános helynök, valamint Hantos János, az Országos Béketanács titkára._________ A gyűlést Grősz József kalocsai érsek nyitotta meg. — Az Opus Pads feladatát a püs­pöki kar így határozta meg: Átveszi és hangot ad az Országos Béketa­nács, illetve a katolikus bizottság áltál felvetett békegondolatoknak — mondotta — majd többek között így folytatta: A világ népei békét akarnak. Azt akarunk mi is. Mert a háború rette­netes dolog és végeredményben nem old meg semmit. A háború csak pusztít és mérhetetlen szenvedése­ket okoz. Az elpusztult kulturális értékeket pótolni és az elpusztult embereiket teltámasztani semmiféle békekötéssel és hadikárpótlással nem lehet. Egy atomháborúval pe­dig el lehet pusztítani mindent. Semmit sem kívánunk jobban, mint azt, hogy békében élhessünk, dol­gozhassunk és szolgálhassunk urunknak, Istenünknek, és mindenki bekében élvezhesse munkájának gyümölcseit. Azt mondják: a békéért nemcsak imádkozni kell, hanem tenni, dol­gozni is. Rendben van. Ezt is meg­tesszük, amennyire az módunkban áll. A vita után Hamvas Endre Csaná­di püspök a katolikus békebizott­ság elnökének előterjesztésére az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfogadták a következő határozati javaslatot: Határozat: Azoknak a felhívásoknak tüzetes megvitatása nyomán, amelyeket a Béke-Világtanács colomból üléssza­ka bocsátott ki. értekezletünk egy­hangú állásfoglalásként foglalja ha­tározatba azt a meggyőződését, hogy a jelen helyzetben a kísérleti nuk­leáris robbantások haladéktalan fel­függesztése mozdíthatná elő a leg­hatásosabban a nemzetközi béke fenntartására és megszilárdítására vonatkozó törekvések sikerét. Egy ilyen lépés megteremthetné az ál­lamközi tárgyalások számára azt a nyugodt légkört, amelyben sor ke­rülhetne az összes efajta robbantá­sok eltiltására, s előbb-utóbb az ál­talános leszerelésre is, amivel meg­szűnnék az atomháború fenyegetése. Nem kétséges ugyanis, hogy — mi­ként a kormányokhoz intézett co- lomboi felhívás hangsúlyozza — a kísérleti robbantások jelentik a je­lenlegi fegyverkezési hajsza csúcs­pontját és végeredményben csakis a legnagyobb borzalomhoz — az atom­háborúhoz — vezetnek. Mi is egyet­értünk és helyeseljük tehát azt a követelést, hogy az érintett kormá­nyok haladéktalanul teremtsenek fegyverszünetet a kísérleti robban­tások felfüggesztésére és gyorsítsák meg a tárgyalásokat, hogy megegye­zés jöjjön létre az összes ilyesfajta robbantások eltiltásáról. Az Opus Pads, amely katolikus egyházi mozgalom, nem illetékes arra, hogy véleményt nyilvánítson a gyakorlati élet konkrét politikai kérdéseiben, nem illetékes tehát ar­ról sem véleményt nyilvánítani, mi­lyen módon és milyen. feltételek mellett jöhetnek létre a kívánt meg­állapodások, kötelességének érzi azonban, hogy a maga részéről is nyomatékosan leszögezze: azokat a feszültségeket, amelyek növekvő ag- odalomban tartják az egész emberi­séget, nem a fegyverek erejével, ha­nem tárgyalások útján, a kölcsönös megértés és az igazság szellemében kell megoldani. Miként egyházunk feje. XIÍ. Pius pápa mondotta leg­utóbbi karácsonyi üzenetében: „Az emberiség vezetőinek meg kell talál- niok a megegyezés módozatait. Meg kell szűnnie annak, hogy erőszakkal akarjanak érvényt szerezni bármiféle elgondolásnak. A népek biztonsága megköveteli, hogy tárgyalások útján jussanak el a nemzetek vezetői az igazságon alapuló békéhez”, Majd beszéde későbbi folyamán: „Minden erőnek össze kell fognia arra, hogy az atomenergia feltárásával az em­beriség kezébe jutott hatalmas erő­ket békés célokra használják fel, oda kell hatni, hogy megszűnjék a gyilkos fegyverkezési verseny”. Ugyancsak a szentatya már évek­kel ezelőtt figyelmeztette a világot azokra a kiszámíthatatlan veszedel­mekre, amelyekkel csupán a kísérleti nukleáris robbantások is járhatnak az emberiségre, nemcsak a mai, de az öröklési állag kóros változásai miatt a későbbi nemzedékre is. Belő­lünk is az egyetértés visszhangját váltja ki a colomboi felhívásnak ama ténymegállapítása, hogy „Az emberiség lelkiismerete követeli a kísérletek megszüntetését”. S mint keresztény hívők különösképpen is, egyenesen vallásunk rendelte felada­tunknak tekintjük, hogy erősítsük és elősegítsük mindazoknak összefogá­sát és erőfeszítéseit, akik a lelkiis­meret követeléseinek megvalósítá­sán fáradoznak. Mi hiszünk abban, hogy minél töb­ben — milliók és százmilliók — kö­vetik ezekben a kérdésekben is az erkölcsi parancsokat és a lelkiisme­ret szavát, annál biztosabbra vehet­jük, hogy a gondviselő Isten sem hagy magunkra minket. Annál in­kább remélhetjük annak az Izaiás próféta jövendölte boldog időnek be­köszöntését, amikor a népek „kard­jaikat ekevassá olvasztják és lánd­zsáikat sarlókká” és amikor „Nemzet nemzet ellen nem emel kardot és nem tanul többé hadviselést”, amikor a technika szédületes fejlődése az em­beriségnek kizárólag boldogságát szolgálja. Éppen ezért mozgalmunk legsür­gősebb teendője, hogy jelen határo­zatunkat a hívek minél szélesebb körében ismertesse, s annak tartal­mát lelkiismereti meggyőződésükké tegye. Azután pedig és főként: imád­kozzunk a békéért, s ne szűnjünk meg ostromolni könyörgésünkkel a magasságbélit. Tegyük ezt azért, mert 6 ígérte, hogy „Kérjetek és megadatik nektek”, s tegyük ezt azért, mert aki valamiért könyörög és imádkozik, azt akarja is és annak megfelelően cselekszik. A katolikus papság képviselőinek gyűlésé Grősz József kalocsai érsek zárószavával ért véget. (MTI) — Árpádkor! sírokat találtak Zala- szentmihályon a néprajzi szakkör tagjai egy régi téglagyár helyén. Az értékes leletekkel a községi múzeum anyagát bővítik. — Az Egyesült Államokban, az AP jelentése szerint legalább 13 személy vesztette életét, mert újabb hőhullám árasztotta el az Egyesült Államok legnagyobb részét. *— Ezernéjryszáz hegedűt készített három hónap alatt a Szegedi Hang­szerkészítő Vállalat: kétszer annyit, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. KERESZTÜL-KASUL nuguáikbcn .VÍ.V.V.V.WV.V.Ví.V.V.V.V.'Z.V.VV.V.W.V.V.V. ELSŐ ÁLLOMÁ­SUNK MUCSONY. Mucsany — mint me­gyénk számos más köz­sége — haladni akar és lehetőségeihez mérten halad is. Az egyre nö­vekvő művelődési igé­nyek itt is felszínre hozták a kultúrház gondolatát. A gondolat már félig-meddig testet ú öltött. Alinak a kul­túrház falai, csak a tető hiányzik róla, és a be­rendezés. De ezen az őszön az is meglesz. A községfejlesztési adóból 50 ezer forintot irá­nyoztak elő a kultúr­ház teljes rendbehozá­sára. Érdekessége a falu­nak, hogy itt ritkaság a gyomorbajos ember. Ezt a budovánka nevű kút vizének tulajdonít­ják, mely a falu egyet­len jóvizü kútja. ALBERTTELEP már nem telep, hanem jó­kora falu. Nemcsak szénbányájáról hires — olyan kultúrháza van, hogy egy város is meg­irigyelhetné. De a kul­túrotthon csak lehető­ség a művelődésre. Já­tékszobái üresen tá­tongnak, nincs fölszere­lés. Van ragyogó szín­házterme, de ráfizetnek a színielőadásokra. A kultúrotthon volt veze­tője nyakra-főre szer­ződtetett színtársulato­kat. Ráfizettek a boltra. A Miskolci Nemzeti Színház három darab­ját 23 ezer forintért kötötte le. 13 ezer fo­rint adósságuk van. A takarítószemélyzetet is csak a mozielőadás be­vételéből tudták kifi­zetni. A kultúi thon volt vezetője rosszul gazdálkodott. Vasárnap, július 21-én először mutatkozott be a kultúrotthon szin- játszócsoportja. Operet­tel léptek a közönség elé: Szüle Mihály és Walter László: Egy bo­lond százat csinál című jazz-operettjét adták elő. Volt ugyan siker, de ez az operett még a Kálmán- és Lehár-ope- rettektől is apolitiku- sabb, nevelőhatása csapnivaló. Igaz, rop­pant nevettető, mulat­ságos, elszórakozik rajta az ember. Amint a kultúrotthon irodájában időztünk, betoppant a Miskolci Nemzeti Színház »ama­tőr-szervezője« — igy nevezte magát. Dara­bot hozott. Oravecz Ist­ván, aki most mint igazgatóhelyettes társa­dalmi munkában irá­nyítja a kultúrotthont, tanult elődje hibájából: — Hogyan gondolják? — Fikszre, vegyék meg a műsort. — Nem én, ameddig élek! — Hát akkor része­sedésre, 15 százalékot kapnak. KÉSZ AZ július 17-én « telepi »Hunyod*' niú ve lődéshúzájn mutatósra gyi László és Béla 3 fchMWjn rettje, a »CwW szony«, <s . T Nemzeti S*»»m dégjáté/cával- 'i szocialista Ict*W| jesztésére épültj gó kuli úrottM*! p a cián át ömlik • pestről elindult láz. Bosszankodik j bér, dehát a M még nem meg az operett* és a színészi * nak kenyérke* dala is van. A: telepi bányát* már a színház ' áron kitart niú> védő műsofp* mellett, talán & ben eenn« «<» Shaw-darabot, szintén szórftW még nevelődni > rajta. Mórle* ’ nak is van egy* vésnék nem 10 szava ahhoz « " amelyet az op^ túsz idealizálté szik. Ha csak «* bogy a grófok, uralkodása idei*’ volt éppen fent* fel a kétkezi •’ élete, talán inét '• rogtak is, hogV 1 uraknak borra,1 kutyára teljék- GULYAS MI Szerkesztői üzenetek Iván Liszté Füzérkomlós. Egyetértünk » sátoraljaújhelyi Pft. főnökség vélemé­nyével, valamint az Igazgató és az egyez­tető bizottság döntésével. Tompa Sándor Tlszakarád. Vélemé­nyünk szerint nem annyira kilátástalan a helyzete, mint ahogy levelében (rja. Tudjuk, hogy kellemetlen a helyzete. Saj­nos, hogy ez fgy történt, abban önnek !S van bizonyos része és ez tanulság a lövő­re vonatkozóan. Amennyiben módunk lesz rá, felkeressük, de ha úgy látja jó­nak jöjjön be, szívesen látjuk a szerkesz­tőségben. Személyesen is előadhatja pa­naszát. Apostol Sándor Hejőpapl. Nemcsak He- jőpaplban. hanem másutt ts megmutat­koztak azok a hiányosságok, amelyről le­velében ír. Intézkedések történtek, hogy a falu áruellátásában javulás álljon be. Több Terv cigarettát kap a falu. Hernádi Gyula Kurltyán. B*' brigádja c. írását megkaptuk, az események után jött, azért ni közlésre, ugyanis munkatársunk számolt az értekezletről Szíves juk további tudósításait, várjuk id. Lévai István Sajókuza. nem tudunk segítséget nyujuh levele későn érkezett, a tanulói a legtöbb helyen megtörtént, meg a mezőgazdasági technlkufl kon. Pokorni Géza Könnyügépgyár. *L lyel kapcsolatos panaszát, a menni J üzemi bizottság és a vállalatveMj ha ez Jogos — nem teljesíti, *'1*l dúljon az SZMT-hez. A SzaksHíJ Megyei Tanácsa majd segítséget «SJ ban, hogy a kérelmét teljesíts« •’1 J ZÁZNYOLCVAN KILOMÉTER sin autóval Egy kis jelzés „gyakorlat“ TIK-T1KI-TAK! Tik-tikl-tak! Ro­bog a sínautó a sürgönypózndk sor­fala között. Kévekötő lányok fehér­babos fajkendővel integetnek. Ste­phenson óta vált divattá. De a sin- autót mégis jobban megcsodálják. A pöfékelő acélszörny már szokott dolog. Arra csak egy-egy szem- pillantást vetnek, rámosolyogva a kényelmes kupék ablakán kihajló utasokra. Az óriáskígyó siklik hegyek között, rónákon át., Olyan az ország vérkeringésében, mint emberi szervezetben az életet dobogtató érhálózat. Van idegköz- pontja s ezer és ezer Ideggóca. Rend­kívül bonyolult és mégis biztonsá­gos. Laikus ember nem is gondolná, micsoda precíz szerkezet. Akár az óramű. Eltörik a hajszálrúgó, meg­lazul a lendkerék, kihull egy-egy csavar, — siet, vagy lassan jár. Eset­leg megáll. A vasútnál ilyen »mű­szaki zavar" csak ritkán lehetséges, a baj megelőzésének feltétele: fe­gyelem, kötelességtudat, hozzáértés. Példának itt van mindjárt a vú- gánygépkocsl vezetője: Cseh Bó'a bácsi. 28 éve járja a MÁV miskolci igazgatóságának területét, az északi határtól Hatvanig. Jelenlegi kocsi­jával 180 000 kilométert futott. — Nincs fütyülőnk, Béla bácsi, nem szaladunk bele valamibe? — aggódom. Mosolyog. — Ernődön már tudják, hogy el­hagytuk Nyéket. Ugyanis a jelzőbe­rendezések ■.. Es hosszú előadásba kezd. Hű, de bonyolult/ Valahogy így. Ha a köz­pont felé halad a jármű (központ­nak mindig Pest számit), a térköz­örök — régebben bakterok — ezt a jelzést adják a következő állomás­nak: • • ■ iii Ellenkező esetben páros a jelzés: J > »a a a Ha »helytelen- vágányon halad (te­hát a baloldali sínpáron), bármely irányból vagy irányba, akkor igy szól az üzenet a következő állomásnak, vagy őrhelynek: « * • 3 I i ) | I | • Van rá eset, hogy veszély miatt mag kell állítani a vonatot. Tehát, ha a vasutas ezt a jelzést hallja: iii> •(». síi« ,,,, — akkor minden előzetes utasítás nélkül le kell állítani a szerelvényt. Bizonyára sok utasnak szemébe ötlött már az a regiment jelzőtábla, ami a töltés oldalán áll. Egyet-kettőt bemutatok belőlük — a többit nem tudtam megjegyezni. A hosszúkás, egy-két és három ferdesávos téglaalakú táblák arra fi­gyelmeztetnek, hogy előjelző követ­kezik. A magas, rostélyos előjelzők tövében két négyzetes, fekete kere­tes tábla állhat. Ha X van rajta, megállóhely következik; ha össze­adás jele (+), akkor térközjelző kö­zeleg. Egyvágányos mellékvonalon nincs előjelző. Szabad a pálya, ha a főjelző zöldet mutat; a piros — tilos! (Jó lesz megjegyezni, a villanyrend­őrnél egy tízest takaríthatunk megt) A három, kettő és egy pontos táb Iák azt jelentik, hogy 1000-900-800 méterre iparvágány icanyarodik el a fővágányról... Eddig jut el Béla bácsi, amikor a 20-as térközőrhelynél — Nyék és Ernőd között — fékezni kezd. — Kiszállás! — mondja. Ugyanis ő kommandiroz abban, miről érde­mes írni, Hát amit itt látok, az csakugyan tolira való! Előjelentem a 490-est! EZ A KIS ŐRHELY két dologról nevezetes. Hatvantól az örház Buda­pest felőli sarkáig pontosan 60 kilo­méter a távolság. A másik sarkában pedig valóságos szoborkiállítás van. Lasszótvető cowboy, dolgos törpe, vágtató indián, gólya, elefánt, néger­fiú finá-ncsapkával a fején és Éva megrontója; egy fán tekergőző kígyó. Valamennyi agyagból készült, szu­rokkal bevonva, olajos temperával befestve. Dudás József térközör a művész. Ráérő perceiben mcster- kedte. (De milyen ügyesen! Népmű­vészkeresők figyelmébe ajánlomI) Sajnos, — már a mi szemszögünk­ből — a m.est«r szabadnapos. Nagy László a szolgálattevő. Éppen tár­csáz. — Halló, halló! Előjelentem a 490-est. S már szuszog is a tehervonat Nyék felől. Az őr kiáll zászlajával. Tiszteleg. Újból cseng a telefon. — Hallom! A 490-es a 20-as őr­helyén áthaladt, Nagy. A jelzőt »tisztára« állítja. Most már van néhány perce, lehet társa­logni. — Mi történne, ha a mozdonyve­zető nem venné észre a tilos jelzést és tovább haladna? — Leelurrantanáml — Hűha! — No, nem úgy!.. i Tetszik látni, itt van ez a két fémlap. Vasutas­nyelven durrantyvnak hívjuk.. Tilos pályán mindig a sínre erősítem. Ha rámenne a vonat, akkorát durranna, hogy még a süket is meghallaná, nem még a mozdonyvezető, akinek jó a füle. Ez aztán éberség! Legyen nyugodt az utas, nincs »garambol", A szol­gálat pontos. Megjött a vasutasok kedve is. Fizetésemelés volt. Nagy László körülbelül 250 forinttal kap többet. Megint cseng a telefon (itt per- cenkint cseng, ne tessék a hivatal­ban szidni Marconit, jó dolog az!) ■— Hallom! Igen, itt állnak. — Minket keresnek? — Igen. A következő térközör kérdi, hová lett a sinautó. — Hát akkor viszontlátásra! Tíz év alatt 40,000 talpfa TIK-T1KI-TAK! Tik-tiki-tak! Su­hanunk. Béla bácsi dudál. Pálya­munkások dolgoznak a sintk között. — Sztoj! — mondja az öreg. Bárány János munkavezető szalu­tál. Az öt pályamunkas felfüggeszti néhány percre a krampácso'ást. Mi­kor megtudják, hogy az »Észak* van itt ta vasutasok szeretik a laput.!), már mondják is a panaszukat. —-Messziről gyalogolunk a munka­helyre.., Búza János napjaban 12 kilométert is kutyagol... Nehéz a munka... Télen odo.fagy a kéz a krampáesoló nyeléhez... Nyáron döglesztő a meleg... — de mindezen nem lehet változtatni. Csak a ba­kancs! Az apró kövek falják a talpat. A vasút meg nem ad bakancsot. írja meg az elvtárs: arra kérjük az igaz­gatóságot, javasolja, a minisztérium felé, hogy adjanak lábbelit. Legalább egy párat évente. Bizony, megérdemlik. Nem könnyű munka ez! Tessék csak elolvasni Veres Péter: »Pályamunkásait« — nagyon szépen elmondja. A Salin feltöri a tenyeret, a sok hajlongás- ban csak úgy ropog az ember dereka. Persze, meg lehet szokni. Mire vala­ki kiemeli az ezredik talpfát, bele­jön a munkába. S olyan mestere lesz a krampácsolásnak, mint Guba Já­nos. Rövid számolást végzünk: nap­jában 10~*12 talpfát mozgat meg. Durván számolva ez mintegy 40.000 tfz év alatt. Kilométerben it elég. — Ennyivel már Moszkvát ií jartam volna — mosolyog Gu! nos. — Hát nem éppen. De szeret' — Biz én igen! Nekem Is jé egyszer egy jó nagyot utaz? olyan az ember, mint a rosti aki mindenkinek csinál kabátd neki nincs . •. Hatszor az Egyenlítő k6 MEZÖKÖVESD-FÜRDÖ. Etk nem volt megállóhely. Júniui tői napjaban két szerelvény ti áll: a 437-es, és a 421-es. Az i kötődtem egy ugrás a Zsóri. 5 >> igy áll a dolog, gondolt egyet dl galóság (Turnái és Pusztai t egyébként minden jó kezdet zésnek nagy híve) — vasúté* épít. Főleg társadalmi munkáé Szihalmon megállunk egy t Kovács Gábor vezető pd ly«"* cldicsekszik: — Én hat napot ajánlottam vállaltam az ajtók és ablaki" megdolgozását. , Füzesabonyban újabb jegyzek fel: mialatt Béla báeíir fordítja a sinautót. egy dé'1 masinisztával, Balogh I. JmriPJ tok néhány szót. Évente mlnúj ezer kilométert tesz meg. Nv'| 6*a ül mozdonyon. Ez 240.000 tér. Pont annyi, amennyi ^ körülérné a Földet az Sí'* körül. Hanem, hogy a debreceniek1 bízzák magukat, mindjárt W jegyzem az egri fűtőház lőnék Magyar János elvtársnak a páti aki a Debrecen szó hallatára méregbe gurul, hogy majd kú rövidszárú pipa a szájából. — Csak hallgasson Debrecen! zelje. a 375.580-as mozdonya ni valy szeptember 16 óta nálul( javításban. A Járműjavítóba: Már régen megcsinálhatták | hiszen a mozdonynak ősapán szerű abroncslaruláso van. Mei állunk kevés géppel a legnci forgalom idején, A 33 mozdony |

Next

/
Oldalképek
Tartalom