Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-25 / 172. szám

Csütörtök, 1957. július 25. ÉSZAKMAGYARORSZAG Jeanne Marie Darre hangversenye a misko'ci szimfónikus zenekarral r 'Annak, aki a muzsikát szereti, kár Tjolt meg nem hallgatnia a Művelő­dés Házában tartott hétfő esti hang­versenyt, egy olyan ragyogó, nagy­kultúrája, mély érzésvilágú, forró szenvedélyű, tömören, gazdagon ár­nyaló és kiváló stílusérzékű zongora- művészt, mint Jeanne-Marie Darré. Mióta először járt Miskolcon, más nemzedék nőtt fel, »más fajta raj«. S ez is, mint a régebbi, elismeréssel hallgatta a kiváló művésznőt. Azok, akik hallották akkor, és hallották most, állítják és állításuk megbíz­ható, — hogy Jeanne-Marie Darré most nagyobb művésze hangszeré­nek, mint valaha. Csajkovszkij nagy igényű zongora- versenyével, a d-mollal remekelt. A mű híres nehéz zongoraszólamáról. Nagyerejű akkordok, széles oktáv- menetek teszik próbára a zongorista készültségét. A francia művésznő tolmácsolásában a nagy virtuozitást követelő mű elragadóan csillogott, pompázott, vihar zott. Az akkordok férfiasán zengtek az első tételben. A tisztavonalú, melegeyi muzsikáló második tétel álmodozó lágysága el- bűvült, a harmadik tétel örömtől duzzadó, népies táncdallama ellen­állhatatlanul sodorta magával a ze­nekart és a közönséget. Sodort, bár végeredményben igen kevés alkalom nyílt arra, hogy a zenekar megismerkedjék a művész­nővel (Egyetlen közös próba nélkül következtek el a hangverseny izgal­mas percei.) Lukács Ervin mesteri kézzel fogta össze a nagy együttest. És milyen körülmények között! — Óh, szent muzsika múzsája, háttal a szólistának és a fél zenekarnak. Nem hiszem, hogy sokan vállalkoz­nának erre a — sokszor nem ismé­telhető — zenei bravúrra. A közönség hálásan, forró tapssal köszönte meg a szép produkciót, ün­nepelve a művésznőt, és a karnagyot egyaránt. A művésznő Három ráadással kö­szönte meg a meleg ünneplést, ami­ből bőven jutott a szerény, kedves karmesternek s a zenekarnak is. Ebből is megállapítottuk, hogy Lu­kács Ervinben rátermett karnagyot kapott a miskolci szimfonikus zene­kar. Olyan művészt, aki nagy kon- 'Cápéióvál, magabiztosan vezeti a ze­A »-TRIESTE* BATISZKAF 1000 MÉTER MÉLYRE MERÜLT ÄLÄ A »-Trieste* batiszkáf — ez a tudo­mányos kutatás céljaira épített kis tengeralattjáró — Jacques Piccard mérnökkel és Róbert Dietz amerikai tudóssal július 3-án másodizban is alámerült. A két kutató 2 óra 30 per­cet töltött a tenger mélyén Capri-szi- get köze’ében és elérte az 1000 méte­res mélységet. I A szántóföldekről a gabonaraktárakba Sebők Géza, az emődi tanács végrehajtóbizottságának elnöke még nem csépelt el teljesen. Ilyen­kor az a szokás, hogy szekérről csépelnek. Így biztosítja a dolgozó paraszt az abraktakarmányt, to­vábbá a szükséges kenyérnekvalót és a fölösleget eladja. Sebők elv­társ is így tett. 6 mázsa sörárpára és 5 mázsa búzára kötött szerző­dést a Terményforgalmi Vállalat­tal. A bodroghalmi próbacséplők közül Fodor András dolgozó pa­raszt 4.50 mázsa árpára és 2 mázsa búzára kötött szerződést. Ugyaneb­ben a községben Jesztredi Gyula 2 mázsa 50 kg. árpát adott át szer­ződésileg. Sárospatakon pedig Sa- jószegi György 4 mázsa árpára, míg Sátoraljaújhelyben a dolgozó parasztok már több tízmárcq ár­pára kötöttek szerződ«6 Säftuk a misUatci utcái... Hatvanéves vagyok és nyugdíjas. Időm egy részét sétálással töltöm. Gyönyörködöm városunk szépségé­ben és ami a legfontosabb, az utób­bi időben a tisztaságban is. Az igaz, hogy a főutcán a járda szélénél még látni villamos- és autóbuszjegyeket. De ez nem a vezetők hibája, hanem a város lakóinak a gondatlansága. Ez alkalomból egy kis nótát is kom­ponáltam, igaz régi dallamra, de új szöveggel: „Söprik, söprik a Széchenyi utcát Dolgozik a Köztisztaság Tiszta lesz az utca nemsokára Az Ünnepi Hét alkalmára.” Nem folytathatom tovább a rimes mondanivalómat, ebbeli formában. A járdán még sokhelyen gödrök vannak, ahol a kisgyermekek, meg az idősek belelépnek, de mikor esik az eső megtelnek vízzel és nem kel­lemes a séta. Ezért most a követke­ző dalom az útjavító brigádokhoz szólna: „Tizenkétesztendös utjavító brigád Haladjon a Köztisztaság után Azt kérdezi tőlük a Köztisztaság Hol tartotok aszfalt brigád.” Már szép, tiszta lesz városunk, jó lenne, ha eltűnne utána a hepehu­pás járda is. A város lakosai kórus­ban énekelnék: ,,Szép is lett, tiszta a városunk és jó a járda Eltűnt a szemét, meg a sok hepehupa.” Ezt kívántam csak mondani a ta­pasztalatok alapján. Úgy gondolom, nemcsak magam, hanem mások ne­vében is. Egyben megköszöni a ve­zetők eddigi munkáját, hogy a jövő­ben még jobban tudjanak dolgozni. LUKACS GÁSPÁR Miskolc. 1NNEN-ONNAN luiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimnnio Alsózsolca Gyors ütemben halad Alsózsolcán is a tarlóhántás és a másodvetés. Különösen most, hogy az időjárás ennek kedvez. Az alkalmat a gazdák többsége kihasználja. A tarlóhántásokat közvetlen aratás után azonnal elvégzik. Magas Béla több mint három holdat szántott le és ugyancsak élenjár Karsza István is. Másodvetést Rózsa Kálmán és Szabó István végeztek. Leginkább muhart vetnek, miután a legtöbb gazda állatállo­mányát akarja növelni — tájékoztatja szerkesztőségünket Kecskés Imre gazdasági felügyelő. Sátoraljaújhely Nagy Lajos mezőgazdasági osztályvezető írja: Sátoraljaújhely ha­tárában is megkezdődött a cséplés. Az első csépeltető gazda Toronyi Jó­zsef 5 holdas egyénileg gazdálkodó paraszt volt, aki két katasztrális hold tavaszi árpa vetéséből több mint 50 mázsa szemesterményt csépelt el. A kiváló eredményt jó talajmunkával és helyes talajerőutánpótlással tudta elérni. Legyesbénve Szűcs János levelezőnk a szikszói állatfehérje és takarmányokat előállító vállalat hanyagságát tűzte tollhegyre: A község felett 16-rä virradó éjjel fekete felleg vonult végig, ' il- lámlásokkal és mennydörgésekkel kisérve. A villám agyoncsapta Pa- rasztcsák András négy éves kanca lovát. A kár 6000 forint. Nem volt elég azonban a kár. az állat elhullása, még két munkanapot is követelt Parasztcsák Andrástól. Ugyanis, a ló elhullásáról értesítették a szikszói vállalatot, ahonnan azt a választ kapták, hogy a tetemért még azon a napon kimennek. Délután azonban azt üzenték, hogy csak másnap men­nek. Mind a két napon a szomszéd fogatával várta a falu központjában Parasztcsák András a vállalat kocsiját. Azonban azt még a mai napig is várhatná. A községi tanács tehát úgy döntött, hogy az elhullott lovat a dögkutba kell szállítani. El is szállították. Ezúton- kérjük a vállalatot, hogy lehetőleg olyat ígérjen, amit tel­jesíteni is tU1* Kesel.vüh alom Mint lapunk multheti számában hírüladtuk, a keselyühalmi állami gazdaságban céljutalmakat tűztek ki a munkaversenyben legjobb ered­ményt elérő dolgozók részére. Ez jobb és gyorsabb munkára serkentette őket. A gazdaság jelentése szerint a cséplőcsapatok versenyében első he­lyen ifjú Balatoni Ferenc, második helyen Gyenge elvtárs csapata, har­madik helyen Szikszai elvtárs csapata áll. Ugyancsak közli a „Két ka­lász” című röpujságuk az aratógépvezetők eredményeit is. Eszerint a legjobb eredményt Nyitrai János, Kulcsár János és idős Kalló József érték el, akik valamennyien 100 holdon felül tartanak. Borivóknak való A megyei képTÍselőcsoport elnökségének családlátogatásai mekart, amely nagyrészt már követi. Még csiszolni kell olykor rikító hang- színén a fortékban, ahol sokat re­csegnek a rezek, — még a »d-moll« lassú tételében is — s jobban egybe kell ötvözni a formák lezáródását. Egyébként a zenekar jobb mint vala­ha, élettel van tele. délelőtt 10 órakor ómassán család- látogatást és megbeszélést tart. Suszter Sándor július 28-án. dél­után 4 órakor Bóta községben foga­dónapot tart. Börcsök Feronc augusztus 3-án dél­után 6 órakor Kazincbarcikán foga­dónapot tart. Iván István országgyűlési képviselő július 27-én délelőtt 10 órától 13 órá­ig a vilmányi állami gazdaságban, délután 2 órától a hernádcécei állami gazdaság dolgozóinál látogatást tesz, megbeszélést folytat a dolgozókkal. LESZ-E JÓ SZŐLŐ­TERMÉS? — ez a kér­dés nemcsak a hegy­aljai szőlőtermelőket foglalkoztatja, hanem mindenkit, aki csak egy kicsit is kedveli az ízes, zamatos bogyóból készült aranyszínű nek­tárt. Hegyalján beszélik — ott aztán igazán tud­ják —, hogy hosszú év­tizedek óta nem mutat­kozott ilyen dús termés a tőkéken, mint az idén. A liszkai tanácselnök, a községbeliek népszerű Pistája (rendes nevén Toros István) mondja, hogy a minap a határt járva az egyik tőkén 52 fürtöt számolt meg. A ■jó napos idő még job­ban növelte a termés- kilátásokat. A múlt hé­ten aztán beköszöntött a meleg, párás, esős idő­járás, amikoris a leg­jobban tenyészik a oe- ronoszpóra, a szőlő­bogyó legnagyobb ve­szedelme. Itt-ott, külö­nösen a mélyebben fek­vő részeken már kisebb károk is mutatkoznak. Még az a szerencse, ABAU3VARj_ jegyzetek hogy a bogyó már jól kifejlődött, megerősö­dött, mondja Spisák Pé­ter bácsi, aki már nem mai gyerek a szőlőter­melésben. Egy-két hét­tel ezelőtt ez az időjá­rás sokkal nagyobb kárt tehetett volna. Ha az idő nem rosszabbodik, lesz annyi szőlő... csak legyen mibe tenni a bort. Talán csak lesz, hi­szen a kádárok teljes erővel dolgoznak. — A kádár? Az a leg­rendesebb mesterember — mondja Spisák bácsi. — Miért? — Mert az mindenki­nek jót akar. Gondol­ják csak el, az ács azt kívánja: bárcsak vóna egy kis tűz, égne le né­hány ház, akkor lenne munkám és keresni tudnék. A suszter: csak kopna el hamar a cipő, a csizma. Az ablakos: hogy törne be az ablak. De nem így ám a ká­dár. Az azt mondja: ej, csak lenne jó szőlőter­més, roskadoznának a tőkék, lenne sok bor, mert akkor kell a hordó és én is kereshetek. Hát nem mindenkinek jót akar a kádár? —< mondja ravaszul, moso­lyogva az öreg. Azt mondják a lisz­kai szőlősgazdák, hogy nem volna semmi baj, ha a Borforgalmi Vál­lalat több borra kötött volna szerződést velük. Mi az a hat hektó hol­danként? A termelők szívesen szerződtek, mert a szerződött bort 2.5 forinttal többért ve­szik át. Keveslik a le­szerződött mennyiséget. Akinek nincs hordója az úgyis kénytelen el-> adni a borát. Csakhogy ami nincs leszerződve, azt kevesebbért veszik meg. MINDENESETRE A BORIVÓK ne aggódja-> nak, a liszkaiak nem. fogják a bort kiönteni az udvarra hordóhiány miatt. Eddig még min­dig volt hová tenni, bi­zonyára az idén is így lesz. (SZEMES> rendszerint nincs több 23—24-nél. A többi rossz. Mert Szolnok is, meg Pest is felelőtlenül végzi a javítást. Előírták, hogy 8000 kilométerenkint mosni kellene a kazánokat — dehát van rá mód? A mozdony nem állhat. Aztán elmondja még, hogy derék vasutasai szívüket, lelkűket bele­adják a munkába. Most, az aratás idején van embere, aki 300 órát is »kidolgoz« egy hónapban. A miskolci igazgatósághoz tartozó tíz fűtőház között folyó versenyben ez az egyik, legjobb. Szénmegtakarítása 101 szá­zalékos, az előző év hasonló idősza­kához képest. Igaz, — noha ezt leszá­mították — jó a szén is. Jókalóriájú szovjet szén. Ezt keverik a mester­séges szénnel, az úgynevezett paku­rával. A fűtés módszere is jó szovjet tapasztalat. Ügy mondják: egylapá- tos tüzelési módszer. Lényege: gyor­san égjen és kevesebb ideig marad­jon nyitva a kazán ajtaja. Ezzel a módszerrel — kiszámították — fele annyi üzemanyaggal kétszer olyan távolságot lehet megtenni, mint ko­rábban. És keresni is lehet vele. Havonta 3—400 pluszt, de van, aki ezret is kapott prémiumként. — Szóval azt hiszem — nwndja Magyar elvtárs — nem lehet ránk panasza az igazgatóságnak. De ha már itt van Miskolcról, hadd üzen­jek valamit. A műhely kezdetleges. Mindössze egyetlen gép fér el benne. Télerí a szabadban mossuk és javít­juk a mozdonyokat. Próbáljanak ki­ötölni az elvtársak valamit, hogy egy nagyobb és modernebb műhelyhez jussunk. Átadom az üzenetet: Turnái és Pusztai elvtárs tessék »ötölni«! Akinek vasutas az egész famíliája EGER ÉS PUTNOK között csodá­latos az út. Alagútból ki, alagútba be. Még a meseszép Cseh-érchegy- ségben sem láttam ennél szebbet. A természet tökéletes panorámája vo­nul el az ember szeme előtt. Vad- virágos rét, majd hirtelen kannar Után zöldellő erdő Az elmúlt heti esőzéseik akadályoz- ták az aratás gyors befejezését. Mire azonban e sorok megjelennek, Aba- ujvárom is befejezik az arátást. A tanácselnök szerint a község dolgozó parasztjainak többsége cséplés után mindjárt eladja gabonáját az állam­nak. Lehetséges, hogy egyesek meg­próbálják tartalékolni, arra számít­va, hát'ha később drágábban tudják eladni. Ezek azonban csalódni fog­nak. — A járási tanácson azt az utasí­tást kaptam, hogy keressem fel a terményfelvásárlót és segítsek neki a felvásárlás megszervezésében, — mondja Szokoli elvtárs. — Azonban nálunk ilyen még nincs. A község még nem tudja, hogy lesz-e termény­felvásárló és ha igen, ki lesz az. Ez a kérdés a napokban megoldó­dik. Legalábbis így tájékoztatott bennünket Zoltán elvtárs, a megyei Terményforgalmi Vállalat igazgatója* * Az ellenforradalmi eseményeik so­rán a községben feloszlott a termelő- szövetkezet. Sokan még ma is sirat­ják, különösen a szegényebb]ei. Igaz, kevés volt a föld, sokan voltak hozzá, de mégis jobb volt a csoportban; Többen már arról beszélnek, hogy ősszel újjászervezik a csoportot. Ne­kik elég volt ez az egy év az egyéni gazdálkodásból. Hiába .: a közös [gazdálkodás gyökerét mar nem lehet I kitérni! a magyar falu életéből. — SZr~i , l Szokoli András elvtárs tanácselnök szigorúan vette a rendelkezést, mely szerint meg kell szervezni a figyelő- szolgálatot a burgonyabogár veszé­lyének elhárítása érdekében. Brigá­dokat alakítottak, amelyeknek az volt a feladata, hogy a határt járva, figyeljék a burgonyaföldeket, s ha csak egyetlen kártékony bogarat ta­lálnak, azonnal jelentsék. A brigádok éberen teljesítették feladatukat. Amikor az egyik burgonyaföldön fel­fedezték a veszedelmes kártevőket, jelentették a községi tanácson. Szokoli elvtárs azonnal értesítette telefonon a miskolci Növényvédő Állomást. A tanácselnököt azonban nem elégí­tette ki az onnan kapott válasz, ezért i is panaszkodott nekünk. Felhívtuk 'Kovács László elvtársat, a miskolci 'Növényvédő Állomás igazgatóját, aki 'készségesen nyújtott felvilágosítást iaz ügyben. | — Valóban kaptunk értesítést i Abaujvárról, hogy ott találtak bur- i gonyabogarat. Azonban oly csekély 'a fertőzés, hogy az újabb rendelkezés • értelmében ilyen esetben nem mehe­tünk ki fertőtleníteni. Az előírás sze­rint a helyi tanácsnak kell ilyenkor i megtenni a szükséges óvintézkedése- •ket. így például többek között meg kell semmisíteni a burgonyabogárral i fertőzött bokrokat. Ezt tanácsoltuk j • egyébként az I nolr i« tárolót építettek sokezer tonna bc-J fogadóképességgel, s a többnyirej Lengyelországból és' Csehszlovákiá-' bői ideirányított szén 65 százaléka j Putnolion halad keresztül. * Ilyen emberekkel viszont, amilye-) nek itt vannak, nem kunszt a mun-1 ka. Bányai Béla elvtárs, a vonalig pártbizottság titkára nagyon jellemzői példákat mesél. Többek között ilye-1 neket: az ellenforradalom idején az\ itteni vasutasok sztrájkja. mindössze ^ 24 óráig tartott, de a vonatok akkori is jártak. A pártszervezet pedig nem-1 Hogy gyengült volna az ellenforrada-i lom óta, hanem erősödött. A régebbi | héttel szemben tizenegyre növeke-i dett az állomáson dolgozó kommu- < nisták száma. A putnoki állomásom a pártszervezet valóban lelke a köte-1 lességteljesítésnek és fegyelemnek. < Pártnapokra soha nem kell »hálóval i fogni« embereket. I Jó lehet itt dolgozni. Még az is{ visszakívánkozik, aki elment. A 60 ’ éven felüli Szarka Józsi bácsit már* háromszor küldték nyugdíjba és há-{ romszor kérte vissza magát. Az öreg[ Szegedi József nyugdíjas naponta be-[ jár a bánrévei fűtőházba, s »lemorog-{ ja« a fiatalokat, ha nem jól csinál- nak valamit. Vagy órákig lesi a so-' rompónál a vonatokat. | ... Nem is csodálom, hogy úgy ra­gaszkodnak a vasutasok a vasúthoz.' Gyönyörű mesterség. Minél jobbanj megismeri az ember, annál jobban| megszereti. * TIK-TIKI-TAK! Tik-tiki-tak! Kattog a kerék. Közeledünk Mis- kolchoz. Piros és zöld varázsszemek pislognak az éjszakában. Alulról néz­ve olyanok, mintha égen ragyogó csillag változtatná színét. Pedig nem más az, mint két éber szem, amely figyelmeztet: most várj egy kicsit!... most mehetsz!... Megérkezünk a Gömöribe. Meg­szorítom Béla bácsi kezét, a jóisme­rősnek kijáró tisztelettel. Meg hálá­val sokmillió utas nevében: erőt, egészséget, minden vasutasnak! Ezt kívánjuk a közelgő vasutasnap alkal­mából CSAL A LÁSZLÓ Sajnos, mindezt csak a sínek közül látom. Mert mindössze kétszer állunk meg. Egyszer Béla bácsi »szi­matol« valamit. De téved. Nem törött a sín, s így »úszik« a 300 forint, amely ilyen esetben jár annak, aki észreveszi. (Pedig jól jött volna neki, mert Királdon a lánya — hű, de csi­nos lány! — megvágta egy százas erejéig. Ajándékra kell a mama név­napjára. Éljen sokáig Cseh néni!) Másodszor pedig azért álltunk meg, hogy egy csokor mezei virágot kös­sünk bokrétába. Valamit csak vinni kell haza erről a gyönyörű vidékről, amelyben sokáig elgyönyörködnék, — de közben megérkeztünk Put- nokra. Berentés Sándor, a putnoki álló- másfonök végtelenül udvarias ember — mint általában a legtöbb vasutas. Az állomás hatvanhárom dolgozója rövid két hónap alatt — ennyi ideje van itt, de a vasútnál már húsz éve — megszerette. Az ellenforradalom idején bátor kommunistához méltóan fegyvert fogott s mint karhatalmista állt a népi demokrácia vártáján. Két hónappal ezelőtt leszerelt és vissza­jött a vasúthoz. Huzamosabb ideig nem is lelné helyét sehol máshol. Vasutas volt a nagyapja, apja, vas­utas ő is, felesége is, testvére is, egész rokonsága vasutas. — A fia is erre a pályára készül? — kérdem én, naív lélek. — Nem tudom — mondja nagy komolyan„ miközben rajtam derül az egész főnöki iroda — nem nyilatko­zott még a jövőjéről. Mindössze 5 hó­napos ... Putnok fontos közlekedési góc. Ezen keresztül kapja ellátását az egész Száraz-völgy (Jósváig). — így nevezik ezt a vidéket. Jól felduzzadt, noha 45-ben egyetlen sínpár sem ma­radt a nyolc közül, mind felrobban­tották a németek. Egy jellemző adat a nagy forgalomra: A múlt hónav- ban 5062 kocsi érkezett, innen pedig 5119 indult ki Ez testvérek között is 10.181 kocsi. Gondolhatjuk, mennyi munkája lehet Berentés elvtársnak, s micsoda felelősség nyugszik a vál- lain. A közeljövőben pedig még nő — c'~1~',‘''~'>* *7tnron szén­Vadászi Elemérné f. hó 25-én, csü­törtökön Hejőbába községben tsz- és családlátogatást tart délelőtt 10 órá­tól, 26-án, pénteken délután 4 órakor Mezőcsát községben tsz-látogatást tart. Loy Árpád 28-án, vasárnap délelőtt 10 órától Lak községben egésznapos családlátogatást és a lakossággal idő­szerű megbeszélést tart. Ócsai István 28-án, vasárnap dél­előtt 10 órától Szomolya községben a lakossággal megbeszélést tart az idő­szerű kérdésekről. Mislóczky Mátyás 28-án, vasárnap A hangverseny mindkét zenekar számát, Weber: Bűvös vadász nyitá­nyát, és Dvorák: Űj világ szimfóniá­ját nagy tetszéssel fogadta a közön­ség. Köszönjük a szép estét a kiváló művésznőnek, és köszönjük a szíve­sen muzsikáló zenekarnak is. V. ZALÁN IRÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom