Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-20 / 168. szám

Szombat, 1957. július 20. CszakmagyarorszAc dz ARATÓK J Megyénkben 75—80 százalékban learatták a kalászosokat Az elmúlt esős, viiharos hét után megyénk egész területén újabb, utolsó lendületet vett az aratás. Bár a munka igen megnehezedett — sok­helyütt még jobban megdőltek a ka­lászosok —, a megyei szakemberek Aecslése szerint mostanáig 75—80 százalékban learatták a kalászosokat. A jó idő helyreálltával minden re­mény megvan arra, hogy pár napon belül, már a jövő hét elején 100 szá­zalékos eredményről tudósíthatjuk olvasóinkat. Hét kombájn arat a szentistváni határban A szentistváni Béke Termelőszövetkezetben a befejezéshez köze­ledik az aratás. Eddig a kalászosoknak mintegy 80 százalékát aratták le. Mindezt gépi erővel. A termelőszövetkezet tábláin a mezőkövesdi gép­állomás hét kombájnja aratja a búzát, az árpát. A vasárnapi próba- cséplés alapján a szövetkezetben 13 mázsa ősziárpát várnak holdankint. Csépelnek az ongai állami gazdaságban Az ongai állami gazdaságban 1547 katasztrális holdon vetettek gabona­féléket. Ebből a mai napig körülbelül 1150 katasztrális holdat arattak le. A gazdaságban minimális a kéziara­tás. A vetett terület majdnem egészét kombájnnal és aratógépekkel arat­ják. A gazdaság üzemegységeiben már csépelik r ősziárpát és a bor­sót. Az ősziárpa, mint a csépiéinél kitűnt, 17—18 mázsa holdankinti át­laggal kecsegtet. Az aratással egyidőben a gazdaság üzemegységeiben megkezdték a tarló­hántást. Csépelni szeretnénk 55 Legfőbb érték az ember“ Ezzel a címmel kezdjük, mert illik ahhoz, amit elmondunk. Egy meleg júliusi éjjelen, 13-án 1 óra 30 perckor a DIMÁVAG süllyesz- tékes kovácsüzemében szerszám-fel- ékelés közben szerencsétlenség tör­tént. Szendi Lajos kovács, munkatár­sunk súlyosan megsérült. A sérültet azonnal a vasgyári kórházba szállí­tottuk. A kórház igazgatója, Földesi József elvtárs, fáradságot nem kí­mélve, hozzálátott az életmentéshez. Megállapította, hogy a sérültet szi­lánk érte, mely a mellkasba fúródva, a szív fölött helyezkedett el — azon­ban felszerelés hiányában a műtétet elvégezni nem tudja. Nem adta fel a reményt, elvégezte az elsősegélynyúj­tást, majd azonnal intézkedett, hogy a beteget repülőgépen Budapestre szállítsák. Azóta értesültünk arról, hogy a műtét sikerült és munkatár­sunk javulóban van. Üzemvezetőségünk, valamint párt­ós szakszervezeti vezetőségünk ag­gódva figyelte sérült munkatársunk állapotát. Jóleső érzéssel értesültünk Józsi bácsi nagyszerű tettéről, mely- lyel egy ember életét adta vissza csa­ládjának és munkatársainak. Köszönetünket tolmácsoljuk Földesi József elvtársnak, kívánjuk, hogy még számtalan évet töltsön köztünk erőben, egészségben. DXMÄVAG süllyesztékes kovácsüzem Sári Imre egységvezető Grescsák János alapszerv vez. tag Demjén Károly műhelybiz. elnök néhány szó Adatok a zöldtrágyázás előnyeiről Az alábbiakban tények alapján mutatunk ne nenany pemai, amciy azt igazolja, hogy mennyire érdemes zöldtrágyázni. Az adatok 1 ka­tasztrális hold földre vonatkoznak. Mibe kerül holdanként? Napraforgó 20 kg. 56.— Ft. Szuperfoszfát 150 kg. 100.— Ft. Pétisó 200 kg. 200 — Ft. összesen: 356.— Ft. A tarlóhántáson kívül egy negyed napi kézimunkát jelent katasztrális holdanként a 3—4 napos fogat és kézimunkát igénylő istállótrágyázás­sal szemben. Előnye: 1. A jól végzett zöldtrágyázás egyenlő értékű az is tállótr ágy ázás­sal. _ . 2. Üdíti a talajt. Növeli a tala; szerves anyagát, a baktérium életet nagyobb lesz a tápanyag feltáródás nagyobb lesz a termés. 3. Javítja a talaj szerkezetét, jobt lesz a talaj vízgazdálkodása és köny- nyebben művelhetővé válik. 4. Távoleső területek, meredekebi lejtők tápanyag pótlása nagyobb iga _____^ ^ e hhez cséplőgép is kellene. Van ugyan kijelölve egy cséplőgép, de ha így fog csépelni a »szezonban« is, akkor nemcsak kicsirázhat, hanem meg is rohadhat a termés. Ügy tudom, az elmúlt vasárnap csépelt utoljára, majd leállt a község szélén. Tegnapelőtt újra csépelt, amikor kint voltam. Holnap megint nem csépel, mert a gépész Miskolcra utazik. Most aztán ki mondja meg nekünk, hogy mikorra fogadjunk fu­varost, hogy a két szekérnyi árpán­kat elcsépeljük? A múltban magános cséplőknek megérte, hogy korán kiálljanak a szérűre és elcsépeljék a kisebb gaz­dák terméseit a nagy szezon előtt, A mi társadalmunkban a közösség­nek nem érdeke ez? BALOGH SÁNDOR tanácstag Több mint ezer holdat arattak le eddig a mezőkövesdi gépállomás gépei Nagy ütemben halad az aratás a mezőkövesdi járásban is. A gépállo­más eddig 1000 katasztrális holdnál több búzát, ősziárpát aratott le. A földeken dolgozó gépeknél azonban gyakori az üzemzavar. Ennek első­sorban a gyenge alkatrészellátás az oka. Gyakori az olyan eset, hogy egy géptörés esetén egyetlen alkatrészért (F.w GyJ a szomszéd járásokba kell menni. a miskolci esti szabadegyetemről rtá- tiA JÖ.b<?rnak nem KELL CÉGÉR — tartja a magyar közmon- oas. ilyen jo bornak mutatkozik városunkban a szabadegyetem is. Ez a cikk nem a szabadegyetem cégére kíván lenni, hanem inkább tájé­koztató az egyetem kéthónapos működéséről. A szabadegyetem az isme­retterjesztésnek olyan formája, mely iránt a legnagyobb az érdeklődés, hiszen több mint 240 hallgatója van. Akik meghallgatták az eddigi elő­adásokat, elmondhatják az ismerősöknek, milyen is a szabadegyetem, s azok közül igen sokan kedvet kapnak az utólagos beiratkozásra. Azért szabadegyetem ez, mert nincs korlátozás a felvételnél, min­denki szabadon iratkozhat be, szabadon döntheti el, hogy milyen tár­gyat, vagy tárgyakat választ, nincsenek vizsgák, de természetesen vég­zettséget sem ad. Lényege az, hogy négy tárgyban, illetve tárgycsoport­ban a negyedév alatt 48 kétórás előadásban egyetemi szinvonalon ismer- kedhet meg az irodalómmal, zenetörténettel, művészettörténettel és hely- történettel a művelődni vágyó hallgató. Igen sokan két vagy több tárgyat is választottak. Tapasztalatom, hogy a legnehezebb tudományok is érthetőekké válnak, ha megtaláljuk hozzájuk az egyszerű kifejezési formákat. A terminus technikusok, vagy még inkább a jelek szűk tudományos körben jól használhatók, sőt, a nemzetközi tudományos érintkezésben nélkülözhetetlenek, azonban a „be nem avatottak” számára elriasztó nehézséget okoznak. A szabadegyetem előadó tudósai igyekeznek ezt elkerülni. Közérthetően fogalmazzák meg mondanivalójukat. Ez a népszerű előadás. így érik el, hogy még az elemi iskolát végzett hallgatók is értik az előadást. Eddig is voltak ismeretterjesztő előadások, nagy közönségsikerrel, de ki gondolta volna, hogy az irodalomtörténeti előadásokat száztízen akarják hallgatni. Nemcsak egyet-egyet, hanem negyedéven keresztül. A hallgatók érdeklődéssel hallgatják az előadásokat. Az érdeklődésnek legfőbb fokmérője a fegyelmezettség. Több előadáson résztvettem, de nem láttam mással foglalkozó, beszélgető hallgatókat. Ez természetes. Szabadegyetem előadásán vagyunk, a szabadság „törvényszerűsége” itt: figyelni. Azonban két órán át illendőségből figyelni nem lehet, ha az előadás nem érdemli meg. A SZABADEGYETEM iránt megyeszerte megvan az érdeklődés. Több helyről érkeztek levelek, melyekben azt kérdezték, hogyan vehet­nének részt a szabadegyetem előadásain, vagy legalább jegyzeteket sze­retnének kapni. A megye városai, nagyobb községei igénylik a szabad- egyetemet. Ez a szabadegyetem területi fejlesztésének feladatát tárja elénk. A jövendő perspektívája az, hogy a megyében még több helyen szervezzünk szabadegyetemeket. , , , Balogh Sándor •í iszakeszt, Valamikor talán forgószél zavarta meg a falut. Legalább is a templom- toronyból nézve úgy tűnik, mintha nagy vihar elől menekültek volna a víz túlsó felére a házak, ám a Tisza partján hirtelen megtorpantak, nem mertek nekivágni az örvénylő haboknak. A kicsiny, többnyire nád- fedeles házikók ma is ott sorakoznak a parton s kerítésük sövényét mossa, nyaldossa a víz. Alant, a parttól vagy tiz méterre csónak ringatódzik a vizen. Sodorják a hullámok. Olyasféle keskeny ha­lászcsónak, mint amilyent Arany Já­nos megénekelt a Toldi-ban. A rege­beli hős is talán ilyen csónakon úsz­tatott átal a Dunán, hogy megvívjon a cseh bajnokkal Valóban könnyű jármű. Egy rúgás­sal át lehet küldeni a másik partra, különösen akkor, ha alkalmatos a víz sodrása és olyan erős ember kezeli, mint Toldi Miklós volt... Most egy rendőr őrmester ül a csónakban, ne­vezetesen Gyenge János. A rév kör­nyékén úsztat, figyeli a fürdőzőket, hogy kéznél legyen, ha valaki segít­ségre szorul. Évente négy-öt áldoza­tot szed a Tisza, s rendszerint azok járnak pórul, akik a legjobb úszónak tartják magukat, egymással virtus- kodva mind beljebb merészked­nek a titokzatos örvények felé. Gyenge János távolról figyeli a für­dőzőket, átal-átal úsztat a Tiszán, könnyű evezőcsapásokkál irányítja magát. így, egyedül unalmas a csónakban. A nap is melegen süt s valahogy itt a víz felett kétszeresen perzsel. Meg­fordítja a csónakot s átevez a másik partra, a fák árnyékába. Kiköt egy pillanatra a köves oldalon. Cigaret­tára gyújt, még pihen keveset s in­dulni készül. — Én is beülhetnék abba a cső-* nakba? A z őrmester visszairányítja ma­gát, a csónak orra szinte bele­fúródik a partba s int: — Ha van kedve, nagyon szívesen. Most már ketten evezünk, de eh­hez is fortély kell s a csónak nem veszi szívesen, ha fordítva kezeljük az evezőt. Egy ideig csak forgunk körbe-körbe a vizen, mintha örvény pörgetne bennünket. — Majd inkább én, egyedül mondja — s erőteljes csapásokkal megindítja a járművet lefelé a Ti­szán. Odébb egy bolya ring a vizen, valamelyik halász rakta ki — ma­gyarázza az őrmester. Távolabb erő­sebb a víz sodrása, szinte megizzad az evezős, hogy egyenesbe marad­junk. — Itt valamikor vízimalom volt, lent a folyó medrében talán még mindig megtalálnánk a cölöpöket. — Maga ennyire ismeri a környé­ket? Elmosolyodik. — Idevalósi vagyok. Itt születtem, a nagyapám is itt született. Ismerem a környéket, meg aztán nagyon sze­retem a történelmet. Ha kevés időm jut, böngészem a régi könyveket és gyűjtögetem a történeteket.-— Most is van története? — Van. Elmesélem magának, hogy itt Tiszakeszin milyen mondákat tudnak az öregek a régmúlt időkről. Ha van kedve, feljegyezheti. Én ilyenkor, ha a vizen evezgetek, leg­inkább ezeken gondolkodom. Egyenesbe irányítja a csónakot, be­evezünk a Tisza közepére s az őr­mester feleleveníti a régi története­ket. A faluval kezdi: 1/ diamikor, nagyon régen a túlsó oldalon volt ez a falu. Vagyis nem ez, hanem ennek, az elődje. Azt azonban elsodorta az ár­víz s később egy Keszi nevű halász ütött tanyát itt, ahol most vagyunk. Állítólag róla nevezték el a falut Készülék. Amott pedig — mutat az erdő felé = egy kolostor volt valaha. Erről meg az a legenda járja, hogy amikor itt járt Mátyás király, a lova megrúgta és elsüllyedt a templom. Valamikor a barátoké lehetett a ko­lostor, ma már semmi nyoma nincs, csupán az alapjai vannak lent, mé­lyen a földben. De a szőlőlugassal be­futtatott filagóría ma is látható, en­nek 1945-ben bontották le a tetejét. A faluba sok téglát elhordták innét. Volt itt egy érdekes eset is. Kovács Lajos bácsi — már nem él, 1944-ben kisbaltával orrbaütött egy aknát és meghalt—, valamikor a huszas évek­ben téglát szedett az alapból. A ro­mok között egy aranykarikát talált, de azt hitte, hogy réz és ráhúzta a pipaszárára. Egyszer aztán egy keres­kedő meglátta, nála, meg akarta venni, de azt mondta az öreg, hogy ő azt nem adja pénzért, mert találta. De a kereskedő, mert nagyon meg­tetszett neki a karika, felvilágosította az öreget: — Tudja, milyen sokat ér ez, bá­csikéira? Hiszen ez aranyi — Arany? — csodálkozott el Lajos bácsi. — Akkor meg éppen nem adom! S nem is adta. Nohát ennek a kolostornak volt egy összekötő hídja, aminek a lába a régi öregek szerint még a szabadság­ba re idején is meg volt. Ez a híd a holtágat kötötte össze a kolostorral s ezen állítólag Mátyás király is járt. Ezt a területet Tálónak hívták s hív­ják ma is. Ügy vélik a kesziek, hogy ez összefügg a Toldi-legendával. Ezt a hiedelmüket még külön megerősíti az, hogy a Toldi szerelmében szere­pel a Rozgonyi-kastély s itt is volt egy Rozgonyi-kastély, aminek az ud­vara ma a termelőszövetkezeté s még a családi sírbolt is látható. Feltétele­zik, hogy Rozgonyi Piroska is itt szü­letett. A híd alatti részt Rónának hívták s ennek a területnek ma is ez a neve. Ügy beszélik a régi öregek, hogy itt mindig tiszta volt a víz, holott máshol nyolcméteres nád és sás termett. Ma már szárazföld a Róna, de ma sem nő rajta fű. Olyan, mintha kiégették volna. T ovább evezünk. — Itt terül el a Tatárdomb — mu­tatja az Őrmester —, állítólag a tatár­járás idején itt egy nagy tábor volt s a magyarok itt ütköztek meg a ta­tárokkal. Később pedig ide temetkez­tek. A harmincas években ásatásokat végeztek és találtak is koporsót, harci bárdot és régi edényeket. Bár a koporsóban — valószínű — nem tatártetem volt, azt később temethet­ték oda. Ugyancsak itt a Tatárdom­bon téglaégető is volt régen. Ha fel­ássák a földet, még ma is találnak téglát. A keszi cigányok valaha híre­sek voltak a téglaégetésről. A nagy­urak építkezéseihez mindig a keszi cigányok készítették a téglát. — Arra van a Tatárdombi e» ma­gyarázza Gyenge Járux. « Ez itt pedig Nagyfalu •— mutat egy kisebb facsoport felé. — Erről ugyancsak úgy vélik, hogy szintén összefügg a Toldi legendával A falu- nak persze már csak a helye van, de a régi öregek még emlékeznek az utolsó ház romjaira, ami még abból az időből való, amikor a területet Nagyfalunak hívták. A ház romjai harminchatban még meg voltak, úgy emlékeznek, hogy valamikor egy Bordás József nevű emberé volt. Hogy igazak-e vagy sem ezek a legendák, — azt a történelem tudná megmondani. Most nem ez volt a fel­adatunk, hanem az, hogy feljegyez­zük a régi öregek meséit, a nemze- dékről-nemzedékre szálló szájhagyo­mányt s megörökítsük, mert idővel talán elhalványodnának. Így is csak egy részét sikerült összeszedni a régi történeteknek Gyenge János rendőr­őrmester segítségével. Mint mondja, nagyon szereti a történelmet, sokat olvas, s ha itt evez a Tiszán, el­mereng a legendákon. A tekintete azonban állandóan ott van a túlsó parton, mikor beszél, akkor is a für­dőzőket figyeli, nehogy valamelyik gyerek beljebb merészkedjen a vízbe* A Tisza ravasz és titokzatos. Épp-, olyan titokzatos, mint amilyen titok-* zatosak ezek a legendák. A Ikonyodik. A iürdőzők hazafelé készülődnek. Valahonnan a fel­ső partról halászcsónak siklik be a vízbe. Kifelé evezünk. Az őrmester hirtelen megkapja a karomat< — Odanézzen! Á víz felett elkésett tiszavirági talán az utolsó kerincf. Élvezi a fényit aztán hirtelen lebukik s eltűnik a mélyben. Meghalt. Látom az őrmester arcán a csaló-* dást s megkérdem: — Szereti a Tiszát? Gondolkodik. Közben kiérünk d partra, csak ott válaszol, mikor « ke* zemet nyújtom: *** A Tisza meg én egyek vagyúnkí ÓNODVÁRI MIKLÓS S ajószentpéter községben több olyan dolgozó akad, akinek egy-két hold állami tartalékföldje van s arról néhány szekér gabonát takarít be. A rendkívüli viharos idő­járás sok kárt tett már eddig is a kalászosokban. Ezért nemcsali egyéni, de közérdek is, hogy mielőbb zsákba kerüljön a szem. Igen ám, de Megyénk északi részén ... Az ózdi járás megyénk legészakibb járása. Itt ért be legkésőbb a vetés. Az egyhetes eső ebben a járásban okozott legtöbb kárt, itt dűlt meg legjobban a vetés. A mai napig a járás vetett területének mintegy 43 százalékát aratták le. A hét végén hozzákezdtek az ősziárpa csépléséhez is. erő igénybevétele nélkül megold­ható. 5. Kevés istállótrágyánkat ered­ményesen pótolja. A zöldtrágyázást egyébként végez­hetjük még: napraforgó, szudánifű, pohánka (jó méhlegelő is), csillag­fürt, mustár stb. növényekkel is, A módszerek: A kalászosok learatása után azon­nal szétszórunk szép egyenletesen holdanként 20—25 kilogramm napra­forgót (ez ad a legnagyobb töme­get), 8—10 centiméter mélyen el­szántjuk, vagy betárcsázzuk, foga- solunk és hengerezünk. Teljes vi­rágzásban — vagy ha őszi búza ke­rülne a földbe, akkor vetés előtt 3 héttel leszántjuk. A szántás előtt a lábon álló zöldtrágyára kiszórunk holdanként: 150—200 kg. szuperfoszfátot, 100—150 kg. pétisót, 100 kg. pétisót fejtrágyaként (ta­vasszal!) valamint: répa, vagy ken­der esetében: 40—60 kg. kálisót. A zöldtrágya leszántása után minden esetben járassunk hengert. (F. Gy.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom