Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

2 CSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1957. július t. Á Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata pen válnak a' szakszervezetek a pro­letárdiktatúra rendszerében a mun­kásállam egyik legfontosabb táma­szává. 2. Az országos pártértekezlet jóvá­hagyja a Központi Bizottság kezde­ményezését a KISZ megalakítására vonatkozóan. Üdvözli a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetséget, mely­nek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország javára. A KISZ-ben tömöríteni kell a szo­cializmus ügyét támogató, a párt cél­kitűzéseit magukévá tevő ifjakat és lányokat. A párt és az állam előtt igen ko­moly feladatként áll az ifjúság neve­lése. A fiatalok között folytatott na­cionalista-revizionista demagógia igen komoly eszmei rombolást vég­zett különösen a diákok körében. A fiatalság köreiben fellelhető eszmei zavar felszámolása az egész párt fel­adata. Ebben a munkában külön­leges kötelezettség hárul a kommu­nista pedagógusokra, úgyszintén a fiatalok körében dolgozó ifjú kom­munistákra, a kommunizmus odaadó fiatal harcosaira. Az ifjúság nevelé­sében a fiataloknak a szocialista épí­tésbe való aktív bekapcsolásában, in­ternacionalista, hazafias nevelésé­ben, éppen ezért különösen fontos szerep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tartozik az is, hogy segítse a többi ifjúsági szer­vezet helyes irányú vezetését, azok felvilágosító munkáját. A KISZ-nek — viszonylag rövid idő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfontosabb tömegszervezetévé kell fejlődnie és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az ország társadalmi életében. 3. A párt tömegkapcsolatainak igen fontos része az állami szervek útján a lakossággal fenntartott kap­csolata. Ez mindenekelőtt a taná­csok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanácstagok, valamint a tanácsi állandó bizottságok vá­lasztott és meghívott tagjainak szé­leskörű közreműködésére, s a lakos­sággal való állandó szoros kapcso­latra kell épülnie. A tanácstagokkal, úgyszintén a tanácsi állandó bizott­ságok meghívott tagjaival való együttes munka a kommunisták szá­mára különleges jelentőségű azért is, mert a megválasztott tanácstagok több mint 220 ezres létszámának na­gyobbik fele és a meghívott állandó bizottsági tagok igen nagy része pártonkívüli. E testületek munkájá­ban tehát a kommunisták és párton- kívüliek együttműködésének kell minél jobban kifejlődnie az ország szocialista fejlődése érdekében. Olyan közös tevékenység ez, amely igen hasznos a párt, az állami szervek és a lakosság tömegei közötti gyümöl­csöző kapcsolatok fejlődésében. Minden kommunistának kötelessége, hogy figyelmes magatartást tanúsít­son a dolgozó nép mindennapos ügyei iránt. A tanácsokban dolgozd kommunistáknak sok lehetőségük van arra, hogy segítséget adjanak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos el­intézésében és leküzdjék a lélekteler bürokráciát. 4. A párt és a tömegek között: kapcsolatok fejlődésének igen fon­tos területe a Hazafias Népfront. A kommunisták és pártonkívüliel együttműködésének ezt a formájá széleskörűen ki kell bontakoztatn mind a tanácsok, mind pedig a kü lönböző gazdasági, kulturális és tu ” (Folytatás az 1. oldalról.) tnészetes következményeképpen e vezetés iránt erős bizalom, nagy megbecsülés és tisztelet fejlődött ki és ez sokféle formában megnyilvá­nult. A munkában sorozatosan elért sikerek és a tömegek körében élve­zett rokonszenv a vezetést később elbizakodottá tette, egyes vezetők tévedhetetlennek tartották magukat. A gyakorlati munka tapasztalatainak marxista-leninista elemzését felvál­totta a dogmák hangoztatása, a veze­tés elbürokratizálódása, s a tömegek­től való elszakadás, ami súlyos káro­kat okozott a párt életében. Mind a revizionizmus elleni harc­ban, mind a dogmatikus irányzat Ki­új ulásának lehetősége elleni harcban fontos fegyverünk, a marxista isme­retelmélet. A szubjektív szemléleti módot ki kell űzni a párt munkájá­ból. A revizionizmus és a dogmatiz- mus szöges, ellentétben állnak egy­mással, de közös vonásuk, hogy egy­aránt kispolgári gyökerekből táplál­koznak. A m; -xista ismeretelmélet­tel szembenálló mindkét hiba szub­jektív szemléletre és gyakorlatra vezet és — amint ezt az élet nálunk bebizonyította — táplálja egymást: egyiik a másiknak forrása is. A párt valamennyi szervezetének érvényesí­tenie kell tevékenységében a marx­ista ismeretelméletet, amely a való­ságból indul ki és a konkrét való­ságra építi politikáját. A pártnak jelenleg az elméleti és politikai munkában a harcot elsősor­ban a revizionista nézetek és az elleni oiTadalmár ellenséggel való mindenfajta megalkuvás ellen kell vívnia. Ezt a harcot azonban oly módon kell vezetni, hogy a párt egy­ben lehetetlenné tegye a dogmatikus és szektás hibák megismétlődését. 1953 nyara után a pártvezetésben a' hibák következetes felszámolása helyett szektás, illetve revizionista végletekbe átcsapó politika folyt. Ez a mindkóf irányban sokszor szélső­séges politika bizonytalanná tette a vezetést, s magát a párttagságot is. Ezért rendkívül fontos, * hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne en­gedjük eltéríteni a pártot a helyes útról. A pártkonfere.-.ia elhatározta: a) A- párt kádereinek marxista- leninista nevelése, a párt eszmei tisz­taságának megőrzése érdekében is­mét létrehozza a különböző pártisko­lákat és megszervezi a pártoktatást. 'bl At' attaiílf fóerveknek javasolja: taz egyetemeken és a főiskolákon te­gyék isimét kötelezővé a marxizmus- len inizmus oktatását, s ezzel is biz­tosítsák az egész fiatal magvar nem­zedék marxizmüs-leninizmus szelle­mében való nevelését; c) Az elméleti munka elmélyítése «érdekében a Központi Bizottság mel­lett elméleti munkaközösségeket hoz létre és ennek feladatává teszi, hogy a mindennapi életben felmerült el­méleti .kérdéseket vizsgálja és tisz­tázza. d) Pi Népszabadságban rendszere­sen közölni kell elméleti kérdéseket tisztázó cikkeket. A Társadalmi Szemle színvonalát lényegesen meg kell javítani.- Ismét meg kell jelen­tetni a Pártélet c. folyóiratot. A fo­lyóiratnak ismertetnie és elemeznie kell a pártélet új jelenségeit, a párt­vezetés módszereit, a különböző he­lyeken szerzett tapasztalatokat és segítenie kell a párttagság elméleti fejlődését; 3. A párt a népi demokratikus rendszer vezető ereje. Politikailag irányítja az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek munkáját. Az októberi ellenforradalmi események előtt és alatt az ellenség főleg a párt vezető szerepe ellen indított táma­dást. Széles körben terjesztette azt a revizionista nézetet, hogy az atom­korszakban nem a proletariátus.^ ha­nem az értelmiség a vezető^ erő. A munkásosztály vezető szerepének ta­gadása viszont a proletárdiktatúra tagadását jelenti. Ugyanez volt a .célja az ellenforradalomnak a több­pártrendszer követelésével is. A .pártértekezlet megállapítja: helyesen .járt el pártunk Központi Bizottsága amikor a többpártrendszernek a mi viszonyaink között reakciós követe­lését visszautasította; 4; A pártnak az újjászervezés so­rán kialakult számbeli nagysága éí a munkásosztály tömegeihez viszo­nyított aránya a korábbi évek túl- : zottan nagy • létszámához hasonlítva : most egészségesebb. Az 1953 júniusi óta a pártot ért többszöri megráz kódtatás, de különösen az ellenforra dalmi felkelés és az azóta szerzet -tapasztalatok azt bizonyítják, hog; helyesebb, ha a pártban a párt ugye ért aktívan dolgozni kész elvtársa] tömörülnek és nincsenek a partbai a jóindulatú rokonszenvezök olyai százezrei, akik a nehézségek ideje] ingadoznak. Az osztályellenseg azon ban megpróbál behatolni a partbc • Ezért a pártépítés további munkája • ban is nagy gonddal kell ügyelr árrá, hogy távol tartsuk a parttc • á karrierista és az ellenséges, kárt€ kon^&lemeket; Nem engedhető-me pz Bem-, hogy a pártnak olyan tagji IV. Az államhatalom további erősítése lását, egyszersmind a törvénytiszte­lő állampolgárok jogait, érdekeit, és nyugalmát. Maradéktalanul érvé­nyesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársaságban ne le­gyen szabadsága a népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosít­ható a dolgozó tömegek, a törvény- tisztelő állampolgárok demokrati­kus jogainak és szabadságának vé­delme. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szerveinknek és az állampolgároknak is a törvényes­séget. mégpedig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt megsérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény véd­je. A proletárdiktatúra erősítése ér­dekében a zavarkeltő ellenforradal­mi törekvések hatékonyabb elnyo­mása szükségessé teszi a népellénes elemek kirekesztését bizonyos poli­tikai jogok gyakorlásából. A népi demokratikus állam erősí­tése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem tekinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendsza­bálynak. Az eszmei és politikai harc. a gazdasági feladatok megol­dásáért folyó küzdelem és a törvé­nyes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való védelme együtte­sen eredményezi a népi hatalom to­vábbi erősítését. (Folytatás a 3. oldalon.)­i. m V A párt és a tömegek kapcsolatának kérdése a proletárdiktatúra viszonyai között a proletárdiktatúra erejének legfontosabb kérdése. Ha a párt és a tömegek kapcsolata gyengül, gyen­gül a proletárdiktatúra ereje is. A párt jelenlegi helyzetében, amikor a párttagság száma a munkásosztály számarányához mértein — helyesein — a korábbi évekhez képest kisebb, még nagyobb jelentősége van annak, hogy a pártot nagyon erős kapcsola­tok fűzzék egybe a pártonkívüli tö­megekkel. A tömegkapcsolatok kér­désében a legfontosabb annak fel­ismerése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyőzés eszközével, vala­mint harcának, munkájának tényle­ges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát maga iránt, és mozgósítsa a tömegeket a szocialista építés feladatainak meg­oldására. A párt és a tömegek kö­zötti kapcsolat megerősítésének kü­lönböző területei vannak. A pártszer­vezeteknek tehát állandó szoros kap­csolatot kell kiépíteni és fenntartani az üzemek, állami gazdaságok, szö­vetkezetek, hivatalok, intézmények *stb. pártonkívüli dolgozóival. E kap­csolatok rendkívül fontos formája — a közvetlen pártrendezvények, gyű­lések, megbeszélések stb. mellett — a tömegszervezetek révén való kap­csolat a tömegekkel. 1. A tömegszervezetek közül a leg­fontosabbak a munkásság saját leg­nagyobb osztályszervezetei: a szak- szervezetek. Maja az a tény, hogy á szakszervezeteknek közel 2 millió tagja van, mutatja a feladat nagy jelentőségét. Dolgozzanak a kommu­nisták azért, hogy a szakszervezetek is segítsék a termelési feladatok mi­nél jobb megoldását, ugyanakkor jól betöltsék a dolgozó helyes érdek- védelmének szerepét. A szakszerve­zetekre nagy feladatok hárulnak a kulturális nevelőmunka terén is* Mindezen területeken a magyar szak- szervezeteknek már jelentős tapasz- 1 talataik vannak. Vigyázni kell azon- i ban arra, hogy a múltban a dolgozók rdekvedelme térén es mas kérdések­en elkövetett hibák kijavítása ne eze&sen újabb hibákhoz, ahhoz, hogy ^hanyagolják a termelés kérdéseivel raló foglalkozást, a munkaverseny iősegítését. A szakszervezet nem alhat a termeléssel nem törődő, a nunkafegyeletmmel szemben közö- íyös, bérdemagógiának teret adó zervezetté, mert akkor kárt okoz i népgazdaságnak, a munkások álla­nának, tehát a munkásságnak magá- iak is, amelynek érdekeit kell maga­sabb szinten képviselnie. A szakszer­ietek nem lehetnek közönyösek a Dürokratikus hibák, a túlkapások, a iolgozók mindennapos ügyeivel izemben sem, mert az ilyesmi is íomoly kárt okoz, mind az egyes nunkásnak, mind pedig a közösség­iek. A szakszervezeti munkában külö­nös gonddal kell foglalkozni a női dolgozókkal. Be kell őket vonni a ve­zetésbe, messzemenően számolni kell a nők sajátos helyzetével a terme­lésben, foglalkozni kell szociális és társadalmi problémáikkal. A szakszervezeteknek segítséget kell nyújtaniok az ifjúság nevelésé­nek igen fontos munkájában is. Egyetlen kommunista se felejtse el Lenin szavait: a szakszervezetek a kommunizmus iskolái. A kommunis­táknak feladata, hogy a szakszerveze­teken belül a meggyőzés eszközével biztosítsák a szakszervezetek ilyen irányú tevékenységét és fejlődését. A kommunistáknak jó munkájukkal kell elnyemiök a szakszervezeti dol­gozók bizalmát, és a legjobb párton­kívüli szakszervezeti aktivistákkal együtt kell a szakszervezetek mun­káját helyes irányban fejleszteniük; jó munkájukkal kell elnyemiök a szakszervezetek irányításához szük­séges vezető tisztségeket is. A kommunistáknak az eszmei és politikai meggyőzés eszközeivel a párt politikáját kell a munkásosztáiv tömegei között népszerűsíteni, ma­gyarázni, megértetni. A kóemmunis- ták jó munkájának eredményekép­Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többsé­gének diktatúráját gyakorolja a volt §s jelenlegi kizsákmányoló kisebb­séggel, a nép ellenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző fel­adatokat tölt be a gazdasági és kul­turális élet területén, továbbá vé­delmezi az állam szuverénitását és hazánk határait. A párt szerveinek s az államap­parátusban dolgozó kommunisták­nak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztállamunk továb­bi erősítése érdekében. 1. A pártértekezlet megállapítja, hogy az államhatalmi és államigaz­gatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjászer­vezése alapjában véve sikeresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrséget. Az újjászervezett és újonnan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Ma­gyár Népköztársaság egységes fegy­veres erői, amelyek^ elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforra­dalmi kísérletet és szilárd védelme­zői az országnak minden imperialis­ta támadással szemben. Állami szer­veinknek biztosítaniok kell az ál­lamellenes elemek és törekvések fé- kentartását és elnyomását, az ellen- forradalmi bűncselekmények megtor­dományos szervek munkájának elő­segítése, mind pedig az ország áltar lános politikai életének fejlesztése érdekében. Ma a Hazafias Népfront­mozgalom lehetőségei nagyobbak, mint e lehetőségek kihasználásának mértéke. A hazánkban sajátos egy- pártrendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények között még foko­zottan megköveteli, hogy a Hazafias Népfrontban a párt irányítása alatt tömörítsük mindazokat a pártonkí- vülieket és korábban más pártokban tevékenykedő, a népi hatalomhoz hű személyeket, a nemzet összes ha­ladó erőit, amelyek készek a köz­életi, tudományos és kulturális szak­mai tevékenységükkel az ország szo­cialista építésében részt vállalni. 5. A Magyar Nők Országos Taná­csa, valamint a megyei és helyi nő­tanácsok feladata, hogy segítséget nyújtsanak egyrészt a nőket érintő társadalmi, gazdasági és egyéb kér­dések megoldásában, másrészt a nők közötti felvilágosító munkában. Elő­segíthetik a nők fokozottabb bekap­csolását az ország politikai és társa­dalmi életébe, a szocialista építésbe, a béke védelmének erősítésébe. A pártszervezeteknek és a kom-, munistáknak szerepet kell vállalniok abban, hogy mindenütt ápolják a szovjet—magyar barátságot és en­nek érdekében a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot szélesítsék a népi demokrácia minden hívét átfogó tö­megmozgalommá. 6. A párt és a tömegek kapcsola­tának rendkíyül fontos eszköze a sajtó és rádió útján való közvetlen agitáció, továbbá a film, a könyvtá­rak, a kultúrotthonok nagyértékű nevelési eszközeivel folytatott tö- megagitáció. Igen fontos szerepe van a párt­szervek közvetlen találkozásainak a tömegekkel. A pártszervezeteknek állandósítaniok kell a tömegek kö­zötti munka olyan formáit is, mint a pártonkívüliek bevonásával szerve­zett aktívaülések, nyilvános pártna­pok, előadások, nagygyűlések, gyű­lésekkel egybekötött felvonulások, ünnepségek. Ki kell fejleszteni az eddig kellő mértékben nem alkalma­zott agitációs formákat, így az egyé­ni és csoportos beszélgetéseket, ki­sebb méretű gyűléseket. Elő kell mozdítani különböző dolgozó ré­tegek, így pl. a munkások és parasz­tok, veterán munkásmozgalmi har­cosok és fiatalok, a katonák és a polgári lakosság, a magyar és más nemzetiségű dolgozók kölcsönös lá­togatásait, találkozásait. A közvetlen tömegkapcsolatoknak e formáin túl a párttagoknak a párton- kívüliekkel a személyes találkozás és levelezés útján is állandó elvtársi és baráti viszonyt kell teremteniök. A párt és a tömegek kapcsolatának erősítésével el kell érni, hogy a kommunisták megismerjék a pár­tonkívüli tömegek véleményét, és ne csak tanítsák a tömegeket, hanem tanuljanak is tőlük. El kell érni azt 1 is, hogy a tömegek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, állásfog­lalásait, tanuljanak a párttól, támo­gassák harcát, amely a nép érde- 1 kéért folyik. A tömegekkel való állandó és szo- i ros kapcsolat megkönnyíti az egyes • pártfunkcionáriusoknak és pártszer- > veknek különböző hibák elkerülését. : és biztosítja a dolgozók növekvő t részvételét a szocialista építés fel- i adatainak megoldásában. növeli - pártunk és népi demokratikus rend­• SZPriinW e*re* iót hoz hűnek bizonyult volt szociál­demokrata elvtársakat, az 1945-Ö« pártmunkásokat. Kellő megbecsülés­ben kell részesíteni azokat a kommu­nistákat is, akik az októberi ellen­forradalom napjaiban védték a pár­tot, a népi államhatalmat, s kommu­nista kötelességükhöz híven részt vettek az ellenforradalom leverésé­ben, a párt újjászervezésében s a proletárdiktatúra megszilárdításában. Ily módon összeforrott a pártban a munkásmozgalom mindhárom élő nemzedéke. A párttagságot arra kell nevelni, hogy ne csak a békés építő­munkában, hanem a nehézségelv és a megpróbáltatások idején is meg­állja a helyét. 7. A párt munkájában fokozott mértékben kell érvényesíteni azt a tanítást, hogy a párt helyes politiká­jának megvalósítása a kádereken áll vagy bukik. A múltban a kádermun­kára a személyi kultusz, a szubjek­tivizmus nyomta rá a bélyegét. Ma is tapasztalható olyan jelenség, hogy a párt helyes politikájának végrehajtá­sát nehezíti a következetes káder­munka hiánya. Továbbra is küzde- nünik kell a kádermunkában még ma is fellelhető szubjektivista nézetek, valamint a politikai megbízhatóság háttérbe szorításának gyakorlaia ellen. Fel kell lépni a szakmai rá­termettség lebecsülésének káros je­lenségei ellen is. A káderek megíté­lésénél ne tévesszen meg bennünket egyesek formális önkritikája, sem a felelőtlen és intrikus vádaskodás. A káderek elbírálásának fokmérője a párt helyes politikájának végrehaj­tásában végzett konkrét munka. Gondot kell fordítani arra, hogy fontos területekre megfelelő élet- és párttapasztalattal rendelkező elvtár­sak kerüljenek. Ma a pártban az idősebb és fiatalabb párttagok egész­séges együttműködése érvényesül, s a jövőben is erre kell törekedni. 8. Pártéletünk egyik új. egészséges vonása, hogy egyre inkább érvénye­sül benne a kollektív vezetés lenini elve. Az MSZMP eddig elért ered­ményeinek egyik forrása, hogy a Központi Bizottság, s a párt más vezető szervei november 4-e után igazi kollektív vezető szervekké fej­lődtek. A múlttal szemben ez jelen­tős előrehaladást jelent, de még min­dig komoly erőfeszítéseket kell lenni annak érdekében, hogy kialakítsuk a kollektív vezetés legjobb formáit és módszereit. Komolyan törekedni kell arra is, hógy a kollektív vézetés elve minél előbb teljes mértékben érvényesüljön a pártszervek munká­jában minden fokon. Ezzel függ ö&z- sze pártéletünk egészséges fejlődésé­nek másik pozitív vonása: a bátor kritika érvényes ülése. Arra kell töre­kedni, hogy a kritika mellett minden egyes pártszervezetben és pártszerv­ben — a Központi Bizottság példá­ját követve — jobban fejlődjék az önbírálat szelleme is legyenek, akik nem értenek egyet a párt alapvető elvi kérdéseivel, poli­tikai irányvonalával, s ezzel veszé­lyeztetik a párt egységét. 5. A párt építésével szorosan össze- Eüggő kérdés annak az elvnek gya­korlati érvényesítése, hogy hazánk­ban a párttisztség kivételével min­ién közfunkciót — legyen az társa­dalmi vagy állami — legyen az a leg­alacsonyabb vagy a legmagasabb be­osztás — pártonkívüli is betölthet. Csak ennek az elvnek az érvényesí­tésével vehetjük elejét annak, hogy állás megtartása vagy elnyerése cél­jából olyan egyének is kérjék a párt­ba való felvételüket, akik számára a pártba való belépés nem elvi kér­dés. 6. A párt belső életének lenini alap­törvénye a demokratikus centraliz­mus. A demokratikus centralizmus slvét az elmúlt években egyfelől a személyi kultusz, másrészről a revi- donizmus sértette, s mindkettő mér­hetetlenül sok kárt okozott a párt­nak. Ezért a párt valamennyi szer­iének, szervezetének, tagjának köte­lessége őrködni a demokratikus cent­ralizmus elveinek betartása fölött. Jelenleg a fő feladat a tagság jogai­nak teljes tiszteletbentartása mellett a nártfegyelem erősítése. A kérdések sldöntését megelőző, a most kialakult bátor és szabad vita megóvása mel­lett, a legszigorúbban meg kell köve- lelni a határozatoknak megfelelő egységes cselekvést. Teljes mérték­ben érvényt kell szerezni a párt Szervezeti Szabályzata azon pontjá­nak, mely előírja, hogy a párt felső szerveinek döntéseit az alsóbb szer­vek kötelesek végrehajtani. A közelmúlt súlyos tapasztalatai arra intik a pártot, hogy minden kö­rülmények között biztosítsa az ideo­lógiai, politikai és szervezeti egysé­get. A pártegység megteremtésének egyik alapvető feltétele a párt alap­okmányának, a párt Szervezeti Sza­bályzatának betartása és betartatása. A pártegyiség megbcntóival szemben, bármely oldalról jelentkezzenek is azok, ingadozás nélkül kell fellépni. A pártértekezlet utasítja a Központi Bizottságot, hogy a pártegység védel­mében a legsúlyosabb esetekben a legszigorúbb rendszabályokat is al­kalmazza. s inkább oszlasson fel a párt politikájával szembeforduló egyes pártszervezeteket, mintsem még egyszer megismétlődhessék az, hogy a párt ellenségei s az ingatag elemek belülről romolhassák a párt egységét. A párt jelenlegi egysége és ereje részben abból táplálkozik, hogy jóvá- téve a korábbi méltánytalanságokat, kellő megbecsülésben részesíti az else magyar proletárdiktatúra harcosait, a Horthy-korszak illegális pártmun­kásait, a két világháború közötti idők szervezett munkásait, a spanyol pol­gárháború magyar harcosait, a parti­zánokat, a munkásosztályhoz, a párt­it/. A párt és a tömegek kapcsolatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom