Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-26 / 147. szám

•-Ä* 9rerefa? mt június 26. ESZAKMAGYARORSZÄG Még mindig fenyegetőznek... A z októbervégi, novemberi zavaros napokban “ íelszinre kerültek a demagóg, hangoskodó •elemek. Az üzemekben, az utcán és falvainkban habzó szájjal mocskolták népi demokratikus rendszerün­ket, fenyegették és bántalmazták a szocializmus­hoz hű dolgozókat, kommunistákat és nem kommu­nistákat egyaránt. Azóta több mint hét hónap telt el. Nem nagy idő, de éppen elég volt ahhoz, hogy megszilárdítsuk népi demokratikus rendszerünket, csapást mérjünk az ellenforradalom fő erőire és bíróság elé állítsuk a bűnösöket. Az eltelt idő alatt barát és ellenség egyaránt meggyőződhetett róla, hogy kormányunk, ál­lamhatalmi szerveink, a rendőrség, a bíróság nem ha­bozik, kemény kézzel lesújt a bűnösökre. Egyes nagyhangú ellenforradalmárocskák azonban még most sem tanultak a történtekből. Ott folytatják, ahol novemberben abbahagyták. Fenyegetnek, mocs- kolódnak, kommunistákat támadnak meg fényes nap­pal az utcán. Történik pedig mindez Szentistván- baksán, a szikszói járás egyik hernádmenti kis falu­jában. A község kommunistái nevében levél érkezett szerkesztőségünkhöz. A levél írója keserű hangon pa­naszolja, hogy a helyi ellenforradalmi cselekmények szervezőinek és résztvevőinek hajszála sem görbült. Mind a mai napig élvezik népi demokratikus rend­szerünk messzemenő türelmét és humanitását. Ez mód­felett bosszantja a község becsületes, szocializmushoz hű dolgozóit, különösen azokat, akik közvetlenül is szenvedő alanyai voltak a helyi ellenforradalmi ele­mek garázdálkodásainak. Kiutaztunk Szentistvánbaksára. Megtudtuk, hogy az alig 700 lelkes kis községnek is megvoltak, sőt meg­vannak az ellenforradalmárai. A helyi események egyik szervezője Simon Mik­lós, egy volt horthysta százados fia. Ifj. Kádas Ká­roly 120 holdas kulák lakásán beszélték meg ellen- forradalmi terveiket. Simon bevonta a szervezkedésbe Demeter Miklós és Székely András volt csendőröket. Hornyik István volt nyilas szervezőt és Illés István többszörösen büntetett előéletű egyént. Népi demokrá- ciaellenes és pártellenes uszító jelszavak hangozta­tása közben fenyegetően léptek fel a párttitkár és a tanácselnökkel szemben. A tanácsházán lévő népköz- társasági címert barbár módon leverték, betörték az épület ablakait, szétszaggatták a párt vörös zászlaját, leszedték a falakról hazánk nagyjainak képét és da­rabokra tépték. Minden módon szították az ellenfor­radalmi hangulatot. Simon sógora, ifj. Gönczi Bálint, aki a miskolci Tejipari Vállalat gépkocsivezetője volt, többek előtt azzal dicsekedett, hogy az ő kocsija már „megtette a magáét”, mert egy kommunistát kötélhez kötve végighurcolt a városon. Ez október végén volt. És ma? |/utyából nem lesz szalonna — mondja a köz- ^ mondás. A szentistvánbaksai ellenforradal­márok sem váltak a népi demokratikus rendszer hí­veivé. Gönczi például május 27-én a nyilt utcán rá­támadt a tanácselnökre: „Te piszkos kommunista — lihegte —, majd hamarosan bemutatkozom nektek!” A tanácselnök rendreutasította, majd közölte vele, *}ogy a község kommunistái és a becsületes pár- tonkívüli dolgozók ellenforradalmárnak tartják. Gönczi erre még ocsmányabb módon kezdte szidalmazni a tanácselnököt, a kommunistákat és a rendőrséget. Gönczi és különösen Simon, azt híresztelték falu- szerte, hogy nem lehet semmi bántódásuk az ellen- forradalmi cselekményekben való részvételük miatt mert — mint mondják — jó védelmezőik vannak Miskolcon. A szentistvánbaksai kommunisták most arra kí­váncsiak, hogy kik lehetnek azok a tiszteletre egyál­talán nem méltó egyének a megyénél, akik ellenfor­radalmi uszítókat vesznek védelembe. A z ellenforradalmi fenyegetések ideje már jó- M néhány hónapja lejárt. Jó lenne, ha a jelen­leg még mindig fenyegetőző szentistvánbaksai „hő- zöngő” ellenforradalmárok is tudomásul vennék ezt. Tűrhetetlen, hogy még mindig akadnak egyes, a jogos igazságszolgáltatás elől kibújt elemek, akik aljas mó­don szidják szocialista rendünk intézményeit és fenye­getnek becsületes, köztiszteletben álló községi vezető­ket. Legfőbb ideie. hogy illetékes szerveink határo­zottan fellépjenek a Szentistvánbaksán és másutt is garázdálkodó ellenforradalmi elemekkel szemben. (szemes) kJ ehetségek tehetségversenye 'ÜNNEPLŐBE öltözött öregek és ífiatalok sereglettek vasárnap délelőtt « TTIT Széchenyi-utcai székháza ■jelé. A megyei tanács és a »Thália.« műsoriroda első tehetségkutató ver­senyére igyekeztek. Honnan jöttek? Senki sem tudja, senki sem kérdi. Olvasták a felhívást. Beneveztek, s most szorongó szívvel, lámpalázzal várják, hogy megkezdődjék a ver­seny. Megyénk társadalmának min­den rétege képviselteti magát: mun­kások, földművesek, értelmiségiek. A verseny célja: a tehetségek fel­kutatása, továbbá a népi kultúra ősi hagyományainak felderítése. Saját művekkel is felléphettek. A népi kul­túra lassan-lassan a felejtés homá­lyába merül. A modern életviszonyok rombolólag hatnak a parasztság- őrízte népi kultúrára, ha nem talál az állam hivatalos támogatására. A rá­dió, a mozi, a manapság színpadjain­kat elöntő esztrád és operett műso­rok »fülbemászó« dalai feledtetik fiataljainkkal az öregektől hallott népdalokat, meséket, s mindemellett mai fiatalságunk »elavultnak«, »ide­jétmúltnak« érzi a népdalokat. A nemrégen lezajlott magyarko- dási őrület az égig panaszolta a nem­zeti mivoltunkat ért sérelmeket. A »panaszkodók« nem tudták mit je­lent a nemzeti mivolt a kulturális területen. A magyarság nemzeti mi- voltja elsősorban nyelvében gyöke­redzik, másrészt kultúrájában. A népi kultúrában keressük és találjuk meg nemzeti mivoltunk ősi gyöke­reit. Nos, ha az állam, a mi államunk engedne a nagyszájúak, magyarko- dók légbőlkapott koncepcióinak, nemzeti mivoltunk ősi gyökerei ki­száradnának, elhallgatnának az ősi dalok, a régmúlt idők dallamkincseit megemésztené a modernség álarcába bujtatott kozmopolitizmus. Az állami irányítás elengedhetetlenül. szüksé­ges a kulturális élet minden terüle­tén, ennek megléte az egyetlen biz­tosíték arra, hogy megőrizzük — kulturális értelemben — nemzeti mi­voltunkat. Ha ilyen szigorú mércével mérjük megyénk első tehetségkutató verse­nyét, nem lehetünk megelégedve. Talán a felhívással is baj volt, nem tisztázta kellően, hogy milyen termé­szetű műsorszámokat kívánunk meg. Ez a rendezvény kiváló alkalmat nyújtott volna arra, hogy megmoz­gassuk, munkára serkentsük a mű­vészetkedvelő embereket. Megindít­hattunk volna például egy népdal- gyűjtő akciót. A benevezők nem a már közismert népdalokkal, vagy éppen magyarnótákkal tettek volna tanúbizonyságot énektudásukról, ha­nem az általuk gyűjtött népdalokkal. Egyetlen versenyző, Bodgál Sándor vasöntő hozott magagyüjtötte anya­got — ősi betyárnótákat és pásztor- dalt —, méltán érdemelt díjazást. MINDETTŐL eltekintve megálla­píthatjuk, hogy a tehetségkutató ver­senynek érdemei is vannak. Alapot és hozzáértő bírálatban részesüli mindenegyes szereplő. Szavaló-tehet- ségek tűntek fel, színpadot érdemle énekes-őstehetségek ejtették ámulat­ba a közönséget, akik. puszta kedv­telésből, önmaguk gyönyörködteté­sére szolgálják a művészetet. Paik. András a feleségével jött a verseny­re, — és nem hiába, mindketten nagy tapsban és díjazásban részesül­tek. Süveges Béláné mesemondó a helyszínen rögtönzött tanítómesével rukkolt elő. A mese szerkezete laza volt ugyan, de csillogó ötleteivel ellensúlyozni tudta a rögtönzésből adódó pongyolaságokat. Bakó Dezsőt Edelényből hozta ide a művészet, a dal szeretete. Dezső bácsi jóval túl van már a hetvenen és fáradságos már ilyen korban kimozdulni otthon­ról, de ő eljött, hogy bemutassa dal­tudását. Korpádi Jánosnét joggal illeti meg a »szavalóművész« titulus a »Bíró előtt« c. elbeszélőköltemény előadá­sáért; a párbeszédek helyes értelme­zésével és hangsúlyozásával, s nem utolsósorban kedves hangjával nagy sikert aratott. SOROLHATNÁNK még a dicsére­tet érdemlők lajstromát, de száz szó­nak is egy a vége: minden elismerést megérdemel a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya és a »Thália« mű­soriroda ezért a rendezvényéért. De mi lesz azokkal, akik átlagfelüli te­hetségről tettek tanúbizonyságot, akik megérdemelnék, hogy tovább is foglalkozzanak velük? A tehetség- kutatás célja: a »fölfedezett« tehet­ségek »értékesítése«. A geológus nem azért kutat ásványkincs után, hogy ha rálelt, feltérképezze és kiaknázat­lanul hagyja. GULYÁS MIHÁLY A mezőgazdaság időszerű feladatairól tárgyaltak a járási intézőbizottságok munkatársai , Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság épületében tanácskozásra gyűltek össze a járási intézőbizottságok mezőgazdasági munkatársai. A tanácskozáson Csege Géza elvtárs, az MSZMP megyei intézőbizottságá­nak tagja tájékoztatta a jelenlevőket a mezőgazdaság időszerű feladatai­ról: a nyári aratás és cséplés feladatairól, a gépállomások munkájáról, a termelőszövetkezetek helyzetéről és a további tennivalókról, valamint a gabonafelvásárlás problémáiról. HOMBÁROK KÖZÖTT Sokemeletes apró ablakokkal ki- szurkált komor épület, meredek tetővel, amelyen a szellőzőablakok kúpjait már feketére ette a rozsda. Üresen tátongó termek, háznagy­ságú hombárok. Ragyogó tisztaság. Üres zsákok hatalmas bálákban. Ez a hernádnémeti terményraktár. A mérlegek, fajsúlymérő készülékek kifogástalan állapotban várják a nyári terményfelvásárlás kezdetét. Átmeszelt falak, sehol egy repe­dés, vagy lyuk. A rágcsálóknak, férgeknek semmi nyoma. A raktá­rak levegője, úgyszintén a padozata tökéletes száraz. így nem tud ki­fejlődni a penész, nem rohad meg a termény. Jó termés várható az idén. Né­hány hét múlva felbúgnak a cséplő­gépek. Tsz-ek és egyéni parasztok hombárjai megtelnek illatos, piros búza,, kikiricssárga, hasas árpahal­mokkal. Ez a kisebb rész. Hiszen a dolgozó parasztok csak fejadagju­kat, vetőmagjukat, egyszóval a szükséges mennyiségű termést hagyják maguknál. A többit érté­kesítik. Szükségük van a pénzre, várja őket a vásárok, áruházak, rádióüzletek, minden pénzt elnyelő torka. Fennmaradó feleslegeiket elad­ják. Egyrészt egyéneknek, akiknek nem termett, — de szükségük van árpára, állataik etetéséhez. Nemsokára benépesülnek a ter­ményraktárak udvarai. Feszesre tö­mött zsákkal telt tsz-beli vontatók, egyéni parasztok ló-, tehénfogatai ontják majd szüntelenül zsákjaik tartalmát a hűvös, száraz raktá- rakba. Hajnalban kezdődik a serény munka és csak késő este ér véget. (xa) Befejezték féléves tervüket A miskolci szénbányák dolgozói június 24-én 16 órakor büszkén je­lentették: befejezték első féléves tervüket, s terven felül ezer tonna sze­net termeltek. Az első féléves terv végéig úgy tervezik, mintegy 11.000 tonna szenet adnak népgazdaságunknak terven felül. A miskolci bányák közül elsőnek a finkei és a Mátyás táró dolgozói tettek eleget első fél­éves tervüknek. Értekezlet a kereskedelmi munka megjavítására A megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete június 28-án, pénteken 15 órakor a Széchenyi u. 26. számú helyiségében a KPDSZ nagytermében társadalmi ellenőri értekezletet és vevőankétot tart. Az értekezlet célja: kereske­delmünk megjavítása, a kulturált kereskedelem megteremtése. Az érte­kezlet fontosságára való tekintettel kérjük a fogyasztókat, vásárlókat, minél nagyobb számban jelenjenek meg az értekezleten, s hozzászólásuk­kal segítsék elő a kereskedelmi munka megjavítását. Segíts felépíteni a miskolci színházat! Annáik a széleskörű mozgalom­nak, amely nemcsak megyénk terü­letére, de az egész országra kiter­jed, szép eredményei vannak. Az első héten 38.000 darab téglajegyet helyezett ki a színház téglajegy­irodája. A megyei tanács művelődési osz­tálya 13.000 darab téglajegy eladá­sát vállalta. A DIMÁVAG, Nehéz­szerszámgépgyár és Könnyűgépgyár összesen 5000 darab téglajegyet igényelt. 3000 téglajegyet kért el­adásra a MÉSZÖV; 1000—1000 da­rabot pedig a városi tanács, a Bor- sodmegyéi Mélyépítő Vállalat, a Lenin kohászati Művek kultúrosz- tálya, a Filharmónia miskolci ki- rendeltsége, az MTH 100. sz. Ta- nulóintézete. Dicséretet érdemel Szebeni Győzőné, aki egymaga 1000 darab téglajegy eladását vállalta magára. A Miskolci Kiskereske­delmi Vállalat is 5000 téglajegyet vásárolt. Színházunk iránti szeretetüknek adták tanúbizonyságát azok is, akik egymaguk vásároltak tégla jegyet; Weisz Alfréd 200 darab, dr. Petró Sándor orvos 100 darab és Mauritz Gyula ref. lelkész 100 darab tégla- jegyet vásárolt. Az egyéni téglajegyvásárlók szá­ma napról-napra szaporodik. Ki-ki anyagi helyzetéhez mérten kér részt a színház újjáépítéséből. Az esetenként megvásárolt 1—2 darab téglajegy is éppúgy előre viszi a színház újjáépítését, mint azoknak a lelkes vásárlóknak a cselekedete, akik egyszerre nagyobb mennyiség megvásárlására képesek. Százéves színházunk felépítése is nagyrészt a köz segítségével sikerült. Az át­építés ma élő tanúi semmivel sem akarnak elmaradni áldozatkész elődjeik mögött O. E.; Annyi a ragyogás, hogy a hunyorgó csilla* gok szégyenlősen búj­nak felhősátraik alá. Hi­deglelősen kandi szem­mel les ki a hold is, de ész ülőben ................... y O M/U/L/bU 11/ lyog el, maga után húzva fáradt ezüstfátylát. Kihalt, kiégett szívének idegen a felcsapódó, szemkápráztató csillogás. Mintha kigyult volna a vén planéta. Óriás- tűzijátékok remegtetik a levegőt, milliós kórus rója a légben öklömnyi kótafejét. Virágoskert- csokrokban libbennek a lányszoknyák, kezek erdeje emelkedik egymásba kulcsolva a magas­ságba. 1957. augusztus. Moszkva, a világváros ün­nepel. Ünnepli a fiatalságot, a duzzadó erőt, a szépséget, az örömöt — a Békét. Szent frigyet köt örök életre a béke nevében a brazil költő a párizsi sofőrrel, az olasz diák az angol dokkmun­kással, a néger pincér a román pásztorral, a len­gyel mérnök a magyar bányásszal. Mert ott van köztük a sorban a mi ifjúsá­gunk is. Az Albert Istvánok, Szép Margitok és Tóth Gáborok, szürkéskék ruhája kivillan a tar­kaságból. A mieink. Magyarok. akiket talán egy fokkal nagyobb szeretettel fo­gadnak az ünnep városában, mint másokat. Épp­úgy, mint Észak-Korea fiataljait a berlini Világ- ifjúsági Találkozón. Tisztító harcban, szenvedésben, építő mun­kában megedződött fiataljaink, akik keményen megállták helyüket, akik a párt hívó szavát meg- ' értve küzdenek, dolgoznak, élnek... És ott áll köztük a lapos síkságról, a mere- 1 dek hegyekbe vágyakozó kis húsz éves Tóth '-Gabi is. A hajdúnánási egykori parasztcseléd ' gyermeke, akit a kurityáni bányaüzem kollektí­vvá ja küldött el képviselni szocializmust építő kis 1 országunkat erre az ünnepre. Milyen boldog, ki- v pirult az arcai Hogy csillognak gyémánttüzü fe­kete szemei! Ezernyi fény simogatja pajkosan 1 hullámos haját, kemény ökle súlyosan lendül a V magasba. Munkásököl. ő tudja jól, mit jelent a milliós karok erdeje, tudja jól, hogy a béke ügye őrajta is — mirajtunk is múlik. ...Mélyen a föld gyomrában, a sercegö karbidlámpa kísérteties fénye mellett, amely az emberi árnyakat torzul veri vissza a sötét falon — beszélgetünk. Felmordul a föld, tompa robbanások zaját veri vissza a mélység. Tehetetlen haragjában kidobja magából hosszú évszázadok felhalmozott kincsét. Kis gerendákra húzódunk. Az idő csak egy villanásnyi. És itt a mélyben, a sötétben különö­sen jól esik beszélgetni a fényözönről, a csillo­gásról ... Hárman dolgoznak az elővájáson, Orosz Sándor, a kevésbeszédű párttitkár, Sebő Lajos, aki csak most jött vissza a karhatalom szolgála­tából és Tóth Gábor. Milyen is lesz? Munka közben, séta közben állandóan ez jár az eszében. Pedig mennyire nem számított rá! Annál nagyobb most az öröme. A pillanat hatása alatt, amikor tudomására hozták, meg sem tudott szólalni. Még arra sem tudott választ adni, amikor Démuth József járási ta­nácselnök feltette a kérdést: — Aztán megy-e? Csak az arcáról olvasta le a választ. — Csodálkoztam, miért éppen én, hiszen a KISZ megalakulásakor még én is a karhatalom­ban szolgáltam. Igaz, mikor visszajöttem, a töb­biekkel együtt én is szerveztem a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. De a karhatalomban sem voltam egyedül, többedmagammal indultam, el innen, mindnyájan éreztük, hogy szükség van ránk. Bizonytalan, nehéz idők jártak még decem­berben. Magunkat, az osztályunkat mentünk vé­delmezni. Egyszerűen mondja, minden kérkedés nélkül. Olyan egyszerűen, m,int ahogy arról beszél, ho­gyan készül Moszkvába. Még nem volt külföldön. Barátjának az el­beszélése — aki már járt a széles orosz tájakon, gyönyörködött a metró csodálatos pompájában, a Nagy Színház művé* szelnek lenyűgöző játé* . kában —, egészen elkap* ráztatta. s Azt szeretné, ha tol* mács nélkül is meg tudná értetni magát. Vett egy szótárt. Mindig vele van, Biflázza a szavakat. Druzsba - Ízlelgeti Kissé lágyan, ahogy általában a magyarajknak ejtik. De érthetően. — Soha ilyen kedvem nem volt a nyelvtana* láshoz. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora örömöt okoz, ha két nyelven is ki tudja az em* bér fejezni gondolatait. Július 6-án nősül. — Fiatal még — próbálkozom. — Mi bányászok — s ez a szó olyan komo* lyan hangzik a szájából — korán nősülünk. Ne* héz a munkánk, messze a család, hiányoljuk a szeretetet, a melegséget. — Mit szól az asszony? Kissé korai lesz a válás, hiszen egy hónapja sem marad a házasélet ízlelgetésére. — Bizony szokatlan lesz, de szeret és jót akar nekem. Elenged — mondja tréfásan. — Hi­szen lehet, hogy nem kerül mégegyszer erre sor az életben. De azért csak szokatlan lesz, hiszen eddig mindenhová együtt jártunk, illetve együtt voltunk, mert nem igen van hová járni. Ha csak a kirándulásokat, s a szomszéd bányaüzemekben megrendezett táncestéket nem tekintjük. — Itt elkomolyodik. — Ha már itt van, írja meg, hogy nagyon mostohán bánnak velünk itt Kurityán* ban. Már mint velünk, KISZ-esekkel. Még a he-> lyiségünket is elvették legény szállásnak. Szóra* hozást lehetőségünk egyáltalán nincsen. A fiataU ság ennek hiányában másképp tölti az idejét, mint szeretné. Isznak, kártyáznak. Nem lehetne ezen segíteni? Tóth Gabi szavával kérdezem én is; mert hiába minden jószándék, ha a gyakorlatban nem támogatják őket. ...a villanásnyi hete gyémánt. Fényénél csak a Gabi szeme vilá* gít szebben. Urbán Nagy Rozália

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom