Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-04 / 128. szám
Vedd, 1957. június 4. északmagyarorszAg 5 Már a hatodik község szántóterületét javítják megyénkben NYILT LEVEL JUGOSZLÁVIÁBA JC. cJázicf, eÍLzívt CAKOVEC Fiatal barátom /Vem tudom, milyen célból és 11 milyen gondolatuktól vezérelve kiikUél, s éppen május elsején, onnan, a hazájukat elhagyott, megtagadott disszidensek táborából olyan nevetséges és igen furcsa levelet a községi tanács dolgozóihoz. Mert ha bántani akartál vele valakit, nem érted el célodat! Hiszen a tintával gyászkeretezett levél, benne a jólismert Petőfi verssorral: »Még kér a nép, most adjatok neki...-« nem bánt, nem molesztál senkit. De egyvalamit azért elértél vele: nevetségessé tetted imagad. Bebizonyítottad, mennyire tudatlan, mennyire következetlen vagy, s ezzel megérttetted az itthoniakkal, miért volt könnyű dolguk az ellen- forradalmároknak, amikor téged megnyertek céljaiknak. Miért fordultál egyik napról a másikra a vörös csillag ellen, miért szónokoltál meggondolatlanul az igazság ellen. Mindenesetre a becsületes emberek megelégedésére az a nap, szónoklásod napja, október 26-a már messze van. Itthon rendes kerékvágásba Zökkent az élet. Ma már mindenki látja, hogy ti és akik titeket irányítottak, éppen Petőfi eszméje ellen szítottak harcot. Ma már milliók és milliók megértik, hogy a mi népünk boldogulásához csak egyetlen út vezet. Az az út, amelyet a marxista- leninista eszméket követő párt mutat. Te ezt nem értetted még meg. s ha majd később megérted, meri ott, a nyugati államokban, — ha eljutsz oda, mert ott nem versenyeznek már a dtászidensekért — ■meg fogod érteni, akkor már késő, késő lesz. Furcsa leveled is bizonyítja: nem tanultál az elmúlt évek során. Azt sem tanultad meg az irodalomból és H történelemből, kikhez írta Petőfi hatalmas erejű, »A nép nevében« című költeményét. rí1 ermészetesen mi értjük, mit akarsz te mondani ezzel a verssorral. Értjük: még mindig a te októberi ellenforradalmi tévelygésed igazát szeretnéd bizonygatni. Csak éppen tudatlan vagy még a hazugsághoz is. Nem, nem sértés akar ez lenni, ez a való igazság. Hiszen ha nem így volna, akkor tudnád, hogy Petőfi Sándor a világ egyik legnagyobb forradalmára, a világszabadság, az internacionalizmus, a politikai és gazdasági egyenlőség legelső szószólója a földesurak, a feudalizmus ellen emel szót, őket figyelmezteti a nép nevében ... Avagy ha tudnád tovább a költeményt, máris rájöttél volna három sorral lejjebb, hogy butaságot írsz, magadat nevetteted ki. Azt mondja Petőfi — akinek versét te sem szavalni, sem azt idézgetni nem vagy méltó —: ». .. Nem hallottátok Dózsa György hírét...« Mert Dózsa György a földesurak ellen, a jobbágyok nevében emelt fegyvert. Azok ellen, akiktől négyszázharmincegy évvel később Dózsa és Petőfi nyomdokát követve, a Szovjet Hadsereg segítségével, a párt vezetésével el is vettük a hatalmat, a földet, a gyárat, s azt nem is kapják vissza többé soha! A nép tehát, fiatal barátom, ** megkapta azt, amiért nevében Petőfi százegynéhány évvel ezelőtt szót emelt. Megkapta ősi jussát, most már tehát csalt élnie kell vele. Avagy ie talán úgy gondoltad, hogy az a nép, amellyel együtt ti meg akartátok, dönteni a népi demokráciát? Nos, ez sem mentség tudatlanságodra, barátom, sőt sehogyan sem pászol az idézet. Még közgazdasági szemszögből tekintve sem. Mert úgy-e kérni, nap mint nap többet kér a nép, hiszen nap mint nap jobban akarunk élni. Csakhogy ehhez arra van szükség, hogy dolgozzunk, észszerűen és egyre többet termeljünk. És kérni sem kell, hiszen a nép magának termel, magának gazdálkodik. ... S amit néhány hónappal ezelőtt mégis volt joga kérnie a népnek: a szélesebbkörű demokráciát, az ésszerűbb gazdálkodást, mindazt megadta és megadja a forradalmi munkás-paraszt kormány. S mindazt ezerszer könnyebben, és gazdaságosabban, vér, könny nélkül megkaptuk volna, ha a hozzád hasonló fiatalok ezreit nem lett volna olyan könnyű megnyernie az ellenforradalomnak ... Ha úgy tanultatok volna, ahogy nem tanultatok. Ha úgy tudtátok volna, kikhez szóltak Petőfi, József Attila, Ady Endre költeményei, ahogy nem értettétek meg... em azért válaszolunk neked, hogy érdemes vagy rá. Légy té csak ott, ahol vagy. Tanuld csak, meg 7— ha sikerül Jugoszláviából kijutnod bármelyik nyugati államba — milyen és mennyi joga van ott a népnek. Tanuld csak meg, mi a különbség ott megtanulni egy szakmát, vagy itt nálunk. A te kezedben riiár kenyér volt, s könnyen, az állam segítségével szerezted. Gondod sem volt itthon, fiatal barátom, öcséddel együtt könnyen megkerestétek magatok és édesanyátok részére a mindennapit és a lehető legelegánsabb ruházkodásra valót. Nos, próbáld csak meg ott is, ahová népellenes, felelőtlen egyének, zugpolitikusok csalogatták a fiatalok tízezreit. Majd elválik, hol kell hangoztatni az általad emlegetett Petőfi idézetet... Csak éppen azért válaszolunk neked, hogy ki-ki lássa, s te magad is döbbenj rá, mennyire tudatlan és félreinformált vagy. A Tárcái községi tanács dolgozói nevében: — B. — S. — A szeszélyes májusi időjárás nem tett kárt a bő termést ígérő tokajbegyaljai szőlőkben ^-Tizodikvülését-tartQtla. a szakemberekből és a hegyaljai borvidék gyakorlati szőlősgazdáiból alakult tokaj- hegyaljai szakbizottság. A szakbizottság megállapította, hogy az elmúlt hónapok szeszélyes időjárása nem telt kárt a bő termést ígérő tokajhegyaljai szőlőkben. Elhatározták, hogy a szakbizottság tagjai minden hegyaljai községben előadást rendeznek a peronoszpóra elleni védekezésről. Foglalkozott a bizottság a kormány által a szakcsoportok részére nyújtott szőlőtelepítési hitellel. Megállapították, hogy majd minden hegyaljai községben' alakulóban van egy- egy szakcsoport, s ezek igénybe is veszik a szőlőtelepítési hitelt. így mintegy 300 hold parlagterület kerül betelepítésre állami segítséggel. A szaktanács ülésén ismét szóba került á telepítéshez szükséges szaporítóanyag kérdése is. A sátoraljaújhelyi szőlészeti technikum tangazdaságában kipróbálták az úgynevezett bütykös oltást. Az új oltási mód igen nagy lehetőséget mutat, s felkérték a tarcali állami szőlőgazdaságot, hogy a kísérleteket nagyüzemi módon, saját anyatelepén kezdje meg. Amennyiben a kísérletek ered- ményések lesznek, úgy a Hegyalja oltványén átása megoldható. A szaktanács határozatot hozott, hogy júniusban ismét megrendezik a már hagyományossá vált tokajhegyaljai borversenyt. flz I. kerületi tanácstagok fogadóórái Elek Antal, június 6-án, csütörtökön délután 5—7-ig Vörösmarty 55. sz. Pócsa Béla június 6-án, csütörtökön délután 4—5-ig Balassa u. 16. sz. Jakab Ferenc június 6-án, csütörtökön délután 5-től Borbély u. 5. sz. Ormosi Mária június 6-án, csütörtökön délután 5-től Dayka G. u. ált. isk. Hargitai Miklós június 6-áni csütörtökön délután 5—7-ig Bizony A. u. 17. sz. Stricz Jánosné június 7-én, pénteken délután 5—7-ig Kommün u. 2. sz. Keltay Árpádné június 7-én, pénteken délután 3-tól Zrínyi u. 34. sz.-----------o—------A MISKOLCI RÁDIÓ MAI MŰSORA: 18 órakor: A belügyminisztérium tánczenekara játszik. 18.12: Amit a kimutatások takarnak. 18.16: Mezőgazdasági híradó. 18.24: Válaszolunk hallgatóinknak. 18.28: Szív küldi szívnak szívesen. 18.48: Hírek megyénkből. 18.52: Fiatalok klubja. Borsod megye északi vidékein levő szántóföldek jelentős része a rossz talaj miatt a legkeményebb munka és a legnagyobb gondosság mellett sem adja meg a kívánt termésátlagot. Az OMMI miskolci talajlaboratóriuma eddig már több ilyen község határának egész szántóterületére dolgozott ki talajjavítási térképet. Tak- takenéz és Felsővadász községben, ahol már második éve végzik a talajjavítást, máris számottevő eredményt értek el. Az OMMI miskolci laboratóriuma most Prügy község egész határára kiterjedő felmérést végez a talaj javítására. A talajvizsgálat után még az ősszel megkezdik a munkát a gyakorlatban is. A számítások szerint a község szántóföldjeinek meszezé.se után csaknem 10 000 mázsával nagyobb gabonatermés várható. Ez lesz a hatodik olyan község Borsodban, melynek egész határában megjavítják a termőföldet. Végrehajtották a halálos Ítéletet a sajókápolnai apósgyilkoson Pénteken május 31-én a debreceni katonai bíróság, mint statáriális bíróság tárgyalta Gergely József sajókápolnai lakos bűnügyét, aki május 23-án meggyilkolta apósát. ítélethirdetésre pénteken, a délutáni órákban került sor. A vádlót* tat előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság bűntettében bűnösnek mondta ki a bíróság, s. ezért halálra Ítélt'Az ítéletet pénteken végrehajtották. V "" I .kJ ThTháek...i ...................................................: a m űvelődési f r o ntr ól Nagy érdeklődés mellett, közel kétszáz fő részvételével tartották meg a KPVDSZ helyiségében az Aida előadását mikrobarázdás lemezről. Frank Oszkár zenetanár vezette az operaestet. Szakszerű, mindenki számára érthető magyarázatai nagyban hozzásegítették a hallgatóságot az opera - könnyebb megértéséhez. * Még mindig nincs győztese a KISZ által rendezett tánc verseny döntőjének. Szombaton este az Avas szálló f ebér termébe n tartotta a KISZ városi bizottsága a tánc verseny döntőjét. Hatalmas érdeklődő sereg kísérte figyelemmel a versenyen induló párok táncait. A legjobbak táncversenyében nagyon nehéz volt a bíráló bizottság dolga, amit az összesített végeredmény is igazol. A győztes pár még most sem »született« meg. Holtversenyben két első, két második és egy harmadik versenyzőpár jutott tovább a végleges döntőbe, melyet 8-án este az MSZT székházban tartanak meg. • Ifjúsági hangversenyt adott a Miskolci Filharmonikusok 60 tagú zenekara Schneider Hédy Liszt-díjas zongoraművésznő közreműködésével. A vasárnap délelőtt olcsó helyárakkal megrendezett hangverseny óriási sikert aratott. Szűnni nem akaró tapssal köszöntötték Hóna Frigyes karmestert, akinek munkája nyomán tökéletessé váltak a hangverseny számai. A lelkesedés Schneider Hédy játéka után ért tetőpontjára. Ritkán láttunk olyan tudást és csupa-ritmus játékot, mint az övé. A legbonyolultabb helyzetekben biztosan lépett a hangszerek játékába s mindig-mináig győztesként került ki... Élmény volt végighallgatni. A szépséghibát mi követtük el, miskolciak. Ismét közömbösek maradtunk városunk zenei eseménye Lránt. Nem kétszáz, de sokkal-sok- kal több fiatalnak kellett volna meghallgatnia a vasárnap délelőtti hangversenyt. Szülők és pedagógusok sokat tehetnek és kell tenniök, hogy ifjúságunkat a nemesebb szórakozásra szoktassák. * A Miskolci Ifjúsági (KISZ) Stúdió vasárnap a görömbölyi művelődési házban vendégszerepeit. A zsúfolásig megtelt nézőtér nagy szeretettel fogadta a miskolciak vendégjátékát. Régóta nem volt Görömbölyön műsoros est. Ficzere István, a művelődési ház új igazgatója most minden vasárnapra tervez előadást. • Bővül városunk könyvtárhálózata. A Selyemréti Diákotthonban szeptember elsejétől új ifjúsági könyvtár nyílik. A könyvtár nemcsak a diákotthon, hanem a környező területek lakosságának is a rendelkezésére áll. * Az ÉlelmiszerkiskereSkedekrii Vállalat Debreceni utcai bábszínházában Pilcz István és Somogyi László öntevékeny bábjátszók a beí felezésihez közelednek nagy munkájukkal. A modern báb játszás minden lehetőségét felhasználták az újjáépített bábszínház létrehozásánál. Esőt, havat, sőt tengerből előbukkanó várkastélyt fognak elővarázsolni a legfiatalabbak színházában. A tíztagú csoport júniusiban mutatkozik be. Műsoron az »Erdei iskola« és Vitéz László csodaládája szerepel. A több ízben kitüntetett bábcsoport új lehetőségeivel sok kellemes órát fos szerezni gyermekeinknek. (O. E.) MAKAI KÁROLY: • • • és fújta a lollat a szél iiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiinniiiiiiimiiininiiiininiii»mtiiiiiiii»iiiiiiiiiiniiiiiiiiiiinm»»»»»»m»»»»»»1|>ili>|mlllllll>>lllllüül!ü? A z asszonyok mentek... Bakoshoz is ... de már a kapuban álló pribék géppisztolyt fogott Tájuk. Fenyegette őket. így szétszéledtek elkeseredetten, sírva. A rendőrség parancsnoka a pártvezetőségi tagokkal kiment az erdőbe, amikor az eseményekről értesültek, és figyelmeztették a többi kommunistát is a közelgő és őket fenyegető veszélyre. Nagyrészük nem tudta, mi vár rájuk, ezért otthon maradtak. Mivel a vezetőség nem került kézre, Bakos dühében kiadta a parancsot: — Minden kommunistát itt akarok látni magam előtt! S az összevert emberek egyre szaporodtak ... Még aznap, november 3-án este 8 órakor az egyik „nemzetőr” jelentette Bakosnak, hogy Kovács Géza kommunista párttitkár a lakásán tartózkodik. Ez annyira felvillanyozta az alig egynapos parancsnokot, hogy elhatározta, ő maga is elmegy a kommunista titkár elfogására. Kiadta a parancsot: most hazamegyek vacsorázni. Egy óra múlva két csendőr legyen a lakásomon, jelentkezzenek nálam. Hazaérve, elhízott asszonykája ragyogó mosollyal fogadta. Szinte megszépült. Új nehéz-selyem pongyoláját csak felül gombolta be és ahogyan lépett, elővillantak vastag combjai. Mindezt most Bakos pem vette észre. Túlságosan el volt foglalva saját gondolatával. Bántotta a balsiker is. Első napja, hogy szolgál és a kommunisták már megint túljártak az eszén. Hiába — gondolta ■—, mindjárt az elején kellett volna neki akcióba lépni. Most megvolna a Kovács Géza. Most az orra alá dörzsölhetné neki. hogy miket mondott a volt csendőrökről. Node, a konyha illata is csiklandozta az orrát és vacsorát kért. Amíg evett, az asszony hozzákezdett panaszkodni. Mellé kuporodott, mint az anyamacska a kölykéhez és mondta: K épzeld szívem azt a piszkos hentest, a Szálait. Nem volt pénzem és nem akart húst adni. Na, én .oszt megmondtam a magamét ... küldte is ész nélkül. Még ez a lány nem fog beválni. Nem tud ez főzni. De képzeld, milyen rendes ember a Kropcsák, tudod, aki a múltban „Hangyás” volt, úgy délfelé eljött és kezet csókolt, megkérdezte, mire van szükségünk. Érted? Én felírattam vele mindent és pár perc múlva személyesen hozta. Pénzt akartam neki adni, már akkor, amit te küldtél, megkaptam, de hallani sem akart róla. Azt mondta, hogy te megérdemled. Megcsókolta férje homlokát és a fülébe súgta: — Van ám jó borocska is ... Bakos jól teleette magát. Rég volt ilyen jó hangulatban, csak az a kommunista titkár-ügy piszkálta. El is mondta néhány pohár bor lehajtása után asszonyának a bánatát. De azt is elmondta, hogy majd mit csinál most vele, hogy „kikészíti” a bőrét Kovács Gézának. A kis Mészáros-lány, ahogyan apró termete miatt nevezték O. községben, ezt már nem bírta. Kerek arcán könnycseppek gördültek végig. Jól ismerte ő Kovács Gézát... hiszen földjük se volna, ha az nincs. Meg a testvérein is hányszor segített. Akármivel ment hozzá az apja» az mindig segítette. A beadási bajban is, amikor a tehenet akarták elvinni. Pedig az apja nem volt sohasem párttag. Hirtelen az a gondolata támadt, hogy segíteni kell a párttitkáron. Az asszony kiszólt neki: — Kati! Szaladj el a főjegyző úrékhoz, hogy a nagyságos asszony eljön-e még ma este? Soha senkinek nem teljesített még nagyobb örömmel valamit, mint most. Szaladt. Vitték apró lábai, de meresztgette a szemét is, hogy csak legalább egy ismerőst látna az Utcán, vagy a kapuba, üzenne Kovácsnak. Nem talált senkit, de útba esett az egyik tsz.-tag lakása, akihez beszólt. Nem nagy reménye volt hozzá, mert Hanó Imrét, ezt a hosszú, létra-embert, talán még beszélni sem hallotta. Azért mégis elhadarta gyorsan, hogy mit akar és futott tovább. Kovács, amikor megkapta az üzenetet, keményen megszorította Hanó kezét. Ez is párton kívüli volt. Gyorsan, feleségestől elmentek, csak az idős édesanyját hagyták otthon, akinek egy papírra írták, hogy a szomszédok nézzenek rá addig, amíg ők ilyen kényszerhelyzetben vannak. Az öreg néninek szemideg sorvadása volt. Betöltötte a hetvenhárom évet. Beteg ugyan nem volt, de egyik szemére sem látott. Vak volt ő. Az udvaron azért eljárkált, de hát annak ismerte már minden centiméterét. Hegyekbe vinni, vagy erdőbe, az 6 idejében már szó sem lehetett. Nem is ment volna. Alig telt el félóra, amikor az ajtón és az ablakokon megkezdték a dorömbölést. Az öreg, vak asszony csak ült á sötétben és hallgatott. Imára kulcsolta összeaszott, ráncos kezét és keresztet vetett. Máskor is imádkozott, de a fia sohasem szólt érte. Nem is hitte el a papnak azt a sok rosszat, amit a kommunistákról mondott. Inkább nem ment el a templomba se, már vagy tíz éve. Nem hitt a papnak. Ö mást és másképpen ismerte a kommunistákat. Aztán eszébe jutott, amikor a fia búcsúzásnál azt mondta: án csak nem bántják édesanyámat? ... Hirtelen megbátorodott. Hát bántsák. Csak a fiát ne érje baj. Mit bánja ő, ha agyonütik is. Felkelt és az ajtó felé tapogatózott. Kinyitotta a reteszt és csendesen szólt: — Nincs Itthon a fiam! Erős és durva férfikéz lökte vállon, hogy beesett a falhoz, a lépések zajából tudta, hogy a szobába szaladt be valaki. Azt sem tudta, hogy ki. Majd egy másik alak bakancsainak kopogását hallotta. Ekkor felkelt a földről. Megszólalt: — Kik maguk? Mit akarnak? — Kuss, vén ringyó! Azt a piszkos kommunista fiad add elő. Ha kíváncsi vagy rám, nézz meg! Nem ismersz? Bakos csendőrtiszthelyettes vagyok. Add elő azt a rongyot! Hol van?! Beleragadt az öregasszony vállán a ruhába és rázta, mint a pelyhet. Akkor súgta oda az egyik vele lévő pribék, hogy vak az öregasszony. De Bakos tovább követelte tőle a fiát. Végül csontos öklével az arcába vágott, s az öregasszony ájultan roskadt le. Bakos elvesztette józan eszét. Vért kívánt. Vért akart látni. Teljes erővel rugdosta az öregasszonyt, majd fellocsoUatta és azt mondta neki: — A fiad nevében kérj tőlem bocsánatot. Most, azonnal térdelj le előttem! Nem térdeit le az öregasszony. Térdre szorították. Az meg hörögve azt mondta: — Gonosz! Gonosztól nem kér... kérek bocsánatot... — aztán visz- szazuhant ájultságába. Bakos dühében leköpte és az ajtót sarkig nyitva hagyva maga után, távozott a két pribékkel. Visszamenve az őrsre, kiadta a parancsot: — Megverni még egy sorral minden kommunistát, akik őrizetben vannak! Ö meg elindult haza. Lakásából jókedvű zaj hallatszott ki- Hanglemez szolgáltatott zenét. Ma vitetett egy zenegépet a lakáséra. Ott vannak most nála a főjegyzőék és lehet» mások is. Inni kell. Mulatni. Ünnepelni. Megállt a kerítés kapuján belül és belemosolygött a sötétbe. Zizegett a kakastoll a kalapjánál, s Ő élvezte zenéjét, mintha bent nem is a zenegép szólt volna, hanerm a kalapnál lévő kakastoll. Boldog volt. Elhatározta, hogy’ most az egyszer olyat fog mulatni, hogy na! De olyat... S ebben a pillanatban erős férfikezek markolták el csuklóját és torkát egyszerre. Mielőtt szólni tudott volna, már vitték is. Egyenesén az erdő felé. Száját be* tömték, kezét-lábát összekötötték. Támadói közül az egyik a kapufélfa oszlopára tette a tollas kalapot. ... és fújta a tollat a sasi... (Vége.)