Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-04 / 128. szám

Vedd, 1957. június 4. északmagyarorszAg 5 Már a hatodik község szántóterületét javítják megyénkben NYILT LEVEL JUGOSZLÁVIÁBA JC. cJázicf, eÍLzívt CAKOVEC Fiatal barátom /Vem tudom, milyen célból és 11 milyen gondolatuktól vezé­relve kiikUél, s éppen május elsején, onnan, a hazájukat elhagyott, meg­tagadott disszidensek táborából olyan nevetséges és igen furcsa levelet a községi tanács dolgozóihoz. Mert ha bántani akartál vele valakit, nem érted el célodat! Hiszen a tintával gyászkeretezett levél, benne a jól­ismert Petőfi verssorral: »Még kér a nép, most adjatok neki...-« nem bánt, nem molesztál senkit. De egyvalamit azért elértél vele: nevetségessé tetted imagad. Bebizonyítottad, mennyire tu­datlan, mennyire következetlen vagy, s ezzel megérttetted az itthoniakkal, miért volt könnyű dolguk az ellen- forradalmároknak, amikor téged megnyertek céljaiknak. Miért for­dultál egyik napról a másikra a vö­rös csillag ellen, miért szónokoltál meggondolatlanul az igazság ellen. Mindenesetre a becsületes emberek megelégedésére az a nap, szónoklá­sod napja, október 26-a már messze van. Itthon rendes kerékvágásba Zökkent az élet. Ma már mindenki látja, hogy ti és akik titeket irányí­tottak, éppen Petőfi eszméje ellen szítottak harcot. Ma már milliók és milliók megértik, hogy a mi népünk boldogulásához csak egyetlen út ve­zet. Az az út, amelyet a marxista- leninista eszméket követő párt mu­tat. Te ezt nem értetted még meg. s ha majd később megérted, meri ott, a nyugati államokban, — ha el­jutsz oda, mert ott nem verse­nyeznek már a dtászidensekért — ■meg fogod érteni, akkor már késő, késő lesz. Furcsa leveled is bizonyítja: nem tanultál az elmúlt évek során. Azt sem tanultad meg az irodalomból és H történelemből, kikhez írta Petőfi hatalmas erejű, »A nép nevében« cí­mű költeményét. rí1 ermészetesen mi értjük, mit akarsz te mondani ezzel a vers­sorral. Értjük: még mindig a te októ­beri ellenforradalmi tévelygésed iga­zát szeretnéd bizonygatni. Csak éppen tudatlan vagy még a hazugsághoz is. Nem, nem sértés akar ez lenni, ez a való igazság. Hiszen ha nem így vol­na, akkor tudnád, hogy Petőfi Sán­dor a világ egyik legnagyobb forra­dalmára, a világszabadság, az inter­nacionalizmus, a politikai és gazda­sági egyenlőség legelső szószólója a földesurak, a feudalizmus ellen emel szót, őket figyelmezteti a nép nevé­ben ... Avagy ha tudnád tovább a költeményt, máris rájöttél volna há­rom sorral lejjebb, hogy butaságot írsz, magadat nevetteted ki. Azt mondja Petőfi — akinek versét te sem szavalni, sem azt idézgetni nem vagy méltó —: ». .. Nem hallottátok Dózsa György hírét...« Mert Dózsa György a földesurak ellen, a jobbá­gyok nevében emelt fegyvert. Azok ellen, akiktől négyszázharmincegy évvel később Dózsa és Petőfi nyom­dokát követve, a Szovjet Hadsereg segítségével, a párt vezetésével el is vettük a hatalmat, a földet, a gyárat, s azt nem is kapják vissza többé soha! A nép tehát, fiatal barátom, ** megkapta azt, amiért nevében Petőfi százegynéhány évvel ezelőtt szót emelt. Megkapta ősi jussát, most már tehát csalt élnie kell vele. Avagy ie talán úgy gondoltad, hogy az a nép, amellyel együtt ti meg akartá­tok, dönteni a népi demokráciát? Nos, ez sem mentség tudatlanságodra, barátom, sőt sehogyan sem pászol az idézet. Még közgazdasági szem­szögből tekintve sem. Mert úgy-e kérni, nap mint nap többet kér a nép, hiszen nap mint nap jobban akarunk élni. Csakhogy ehhez arra van szükség, hogy dolgozzunk, ész­szerűen és egyre többet termeljünk. És kérni sem kell, hiszen a nép ma­gának termel, magának gazdálko­dik. ... S amit néhány hónappal ez­előtt mégis volt joga kérnie a nép­nek: a szélesebbkörű demokráciát, az ésszerűbb gazdálkodást, mindazt megadta és megadja a forradalmi munkás-paraszt kormány. S mind­azt ezerszer könnyebben, és gazda­ságosabban, vér, könny nélkül meg­kaptuk volna, ha a hozzád hasonló fiatalok ezreit nem lett volna olyan könnyű megnyernie az ellenforrada­lomnak ... Ha úgy tanultatok volna, ahogy nem tanultatok. Ha úgy tud­tátok volna, kikhez szóltak Petőfi, József Attila, Ady Endre költemé­nyei, ahogy nem értettétek meg... em azért válaszolunk neked, hogy érdemes vagy rá. Légy té csak ott, ahol vagy. Tanuld csak, meg 7— ha sikerül Jugoszláviából kijutnod bármelyik nyugati állam­ba — milyen és mennyi joga van ott a népnek. Tanuld csak meg, mi a különbség ott megtanulni egy szak­mát, vagy itt nálunk. A te kezed­ben riiár kenyér volt, s könnyen, az állam segítségével szerezted. Gondod sem volt itthon, fiatal barátom, öcséddel együtt könnyen megkeres­tétek magatok és édesanyátok részé­re a mindennapit és a lehető leg­elegánsabb ruházkodásra valót. Nos, próbáld csak meg ott is, ahová népellenes, felelőtlen egyének, zugpolitikusok csalogatták a fiata­lok tízezreit. Majd elválik, hol kell hangoztatni az általad emlegetett Pe­tőfi idézetet... Csak éppen azért válaszolunk neked, hogy ki-ki lássa, s te magad is döbbenj rá, mennyire tudatlan és félreinformált vagy. A Tárcái községi tanács dolgozói nevében: — B. — S. — A szeszélyes májusi időjárás nem tett kárt a bő termést ígérő tokajbegyaljai szőlőkben ^-Tizodikvülését-tartQtla. a szakembe­rekből és a hegyaljai borvidék gya­korlati szőlősgazdáiból alakult tokaj- hegyaljai szakbizottság. A szakbizott­ság megállapította, hogy az elmúlt hónapok szeszélyes időjárása nem telt kárt a bő termést ígérő tokajhegy­aljai szőlőkben. Elhatározták, hogy a szakbizottság tagjai minden hegyal­jai községben előadást rendeznek a peronoszpóra elleni védekezésről. Foglalkozott a bizottság a kormány által a szakcsoportok részére nyúj­tott szőlőtelepítési hitellel. Megálla­pították, hogy majd minden hegyal­jai községben' alakulóban van egy- egy szakcsoport, s ezek igénybe is veszik a szőlőtelepítési hitelt. így mintegy 300 hold parlagterület kerül betelepítésre állami segítséggel. A szaktanács ülésén ismét szóba került á telepítéshez szükséges sza­porítóanyag kérdése is. A sátoralja­újhelyi szőlészeti technikum tangaz­daságában kipróbálták az úgyneve­zett bütykös oltást. Az új oltási mód igen nagy lehetőséget mutat, s felkérték a tarcali állami szőlőgazda­ságot, hogy a kísérleteket nagyüzemi módon, saját anyatelepén kezdje meg. Amennyiben a kísérletek ered- ményések lesznek, úgy a Hegyalja oltványén átása megoldható. A szak­tanács határozatot hozott, hogy júni­usban ismét megrendezik a már ha­gyományossá vált tokajhegyaljai bor­versenyt. flz I. kerületi tanácstagok fogadóórái Elek Antal, június 6-án, csütörtökön dél­után 5—7-ig Vörösmarty 55. sz. Pócsa Béla június 6-án, csütörtökön dél­után 4—5-ig Balassa u. 16. sz. Jakab Ferenc június 6-án, csütörtökön délután 5-től Borbély u. 5. sz. Ormosi Mária június 6-án, csütörtökön délután 5-től Dayka G. u. ált. isk. Hargitai Miklós június 6-áni csütörtö­kön délután 5—7-ig Bizony A. u. 17. sz. Stricz Jánosné június 7-én, pénteken délután 5—7-ig Kommün u. 2. sz. Keltay Árpádné június 7-én, pénteken délután 3-tól Zrínyi u. 34. sz.-----------o—------­A MISKOLCI RÁDIÓ MAI MŰSORA: 18 órakor: A belügyminisztérium tánc­zenekara játszik. 18.12: Amit a kimutatások takarnak. 18.16: Mezőgazdasági híradó. 18.24: Válaszolunk hallgatóinknak. 18.28: Szív küldi szívnak szívesen. 18.48: Hírek megyénkből. 18.52: Fiatalok klubja. Borsod megye északi vidékein levő szántóföldek jelentős része a rossz talaj miatt a legkeményebb munka és a legnagyobb gondosság mellett sem adja meg a kívánt termésátla­got. Az OMMI miskolci talajlabora­tóriuma eddig már több ilyen község határának egész szántóterületére dol­gozott ki talajjavítási térképet. Tak- takenéz és Felsővadász községben, ahol már második éve végzik a ta­lajjavítást, máris számottevő ered­ményt értek el. Az OMMI miskolci laboratóriuma most Prügy község egész határára kiterjedő felmérést végez a talaj ja­vítására. A talajvizsgálat után még az ősszel megkezdik a munkát a gya­korlatban is. A számítások szerint a község szántóföldjeinek meszezé.se után csaknem 10 000 mázsával na­gyobb gabonatermés várható. Ez lesz a hatodik olyan község Borsodban, melynek egész határában megjavít­ják a termőföldet. Végrehajtották a halálos Ítéletet a sajókápolnai apósgyilkoson Pénteken május 31-én a debreceni katonai bíróság, mint statáriális bíróság tárgyalta Gergely József sajókápolnai lakos bűnügyét, aki má­jus 23-án meggyilkolta apósát. ítélethirdetésre pénteken, a délutáni órákban került sor. A vádlót* tat előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság bűntettében bűnös­nek mondta ki a bíróság, s. ezért halálra Ítélt'­Az ítéletet pénteken végrehajtották. V "" I .kJ ThTháek...i ...................................................: a m űvelődési f r o ntr ól Nagy érdeklődés mellett, közel kétszáz fő részvételével tartották meg a KPVDSZ helyiségében az Aida előadását mikrobarázdás le­mezről. Frank Oszkár zenetanár vezette az operaestet. Szakszerű, mindenki számára érthető magya­rázatai nagyban hozzásegítették a hallgatóságot az opera - könnyebb megértéséhez. * Még mindig nincs győztese a KISZ által rendezett tánc verseny döntőjének. Szombaton este az Avas szálló f ebér termébe n tartotta a KISZ vá­rosi bizottsága a tánc verseny dön­tőjét. Hatalmas érdeklődő sereg kí­sérte figyelemmel a versenyen in­duló párok táncait. A legjobbak táncversenyében nagyon nehéz volt a bíráló bizottság dolga, amit az összesített végeredmény is igazol. A győztes pár még most sem »szü­letett« meg. Holtversenyben két első, két második és egy harmadik versenyzőpár jutott tovább a vég­leges döntőbe, melyet 8-án este az MSZT székházban tartanak meg. • Ifjúsági hangversenyt adott a Miskolci Filharmonikusok 60 tagú zenekara Schneider Hédy Liszt-dí­jas zongoraművésznő közreműkö­désével. A vasárnap délelőtt olcsó helyárakkal megrendezett hangver­seny óriási sikert aratott. Szűnni nem akaró tapssal köszöntötték Hóna Frigyes karmestert, akinek munkája nyomán tökéletessé vál­tak a hangverseny számai. A lelke­sedés Schneider Hédy játéka után ért tetőpontjára. Ritkán láttunk olyan tudást és csupa-ritmus játé­kot, mint az övé. A legbonyolultabb helyzetekben biztosan lépett a hangszerek játékába s mindig-min­áig győztesként került ki... Élmény volt végighallgatni. A szépséghibát mi követtük el, mis­kolciak. Ismét közömbösek marad­tunk városunk zenei eseménye Lránt. Nem kétszáz, de sokkal-sok- kal több fiatalnak kellett volna meghallgatnia a vasárnap délelőtti hangversenyt. Szülők és pedagógu­sok sokat tehetnek és kell tenniök, hogy ifjúságunkat a nemesebb szó­rakozásra szoktassák. * A Miskolci Ifjúsági (KISZ) Stú­dió vasárnap a görömbölyi műve­lődési házban vendégszerepeit. A zsúfolásig megtelt nézőtér nagy szeretettel fogadta a miskolciak vendégjátékát. Régóta nem volt Görömbölyön műsoros est. Ficzere István, a művelődési ház új igaz­gatója most minden vasárnapra ter­vez előadást. • Bővül városunk könyvtárháló­zata. A Selyemréti Diákotthonban szeptember elsejétől új ifjúsági könyvtár nyílik. A könyvtár nem­csak a diákotthon, hanem a kör­nyező területek lakosságának is a rendelkezésére áll. * Az ÉlelmiszerkiskereSkedekrii Vállalat Debreceni utcai bábszín­házában Pilcz István és Somogyi László öntevékeny bábjátszók a beí felezésihez közelednek nagy munká­jukkal. A modern báb játszás min­den lehetőségét felhasználták az újjáépített bábszínház létrehozásá­nál. Esőt, havat, sőt tengerből elő­bukkanó várkastélyt fognak előva­rázsolni a legfiatalabbak színházá­ban. A tíztagú csoport júniusiban mutatkozik be. Műsoron az »Erdei iskola« és Vitéz László csodaládája szerepel. A több ízben kitüntetett bábcso­port új lehetőségeivel sok kelle­mes órát fos szerezni gyermekeink­nek. (O. E.) MAKAI KÁROLY: • • • és fújta a lollat a szél iiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiinniiiiiiimiiininiiiininiii»mtiiiiiiii»iiiiiiiiiiniiiiiiiiiiinm»»»»»»m»»»»»»1|>ili>|mlllllll>>lllllüül!ü? A z asszonyok mentek... Bakos­hoz is ... de már a kapuban álló pribék géppisztolyt fogott Tájuk. Fenyegette őket. így szétszé­ledtek elkeseredetten, sírva. A rendőrség parancsnoka a párt­vezetőségi tagokkal kiment az erdő­be, amikor az eseményekről értesül­tek, és figyelmeztették a többi kom­munistát is a közelgő és őket fenye­gető veszélyre. Nagyrészük nem tud­ta, mi vár rájuk, ezért otthon ma­radtak. Mivel a vezetőség nem ke­rült kézre, Bakos dühében kiadta a parancsot: — Minden kommunistát itt akarok látni magam előtt! S az összevert emberek egyre szaporodtak ... Még aznap, november 3-án este 8 órakor az egyik „nemzetőr” jelentet­te Bakosnak, hogy Kovács Géza kommunista párttitkár a lakásán tartózkodik. Ez annyira felvilla­nyozta az alig egynapos parancsno­kot, hogy elhatározta, ő maga is el­megy a kommunista titkár elfogásá­ra. Kiadta a parancsot: most haza­megyek vacsorázni. Egy óra múlva két csendőr legyen a lakásomon, je­lentkezzenek nálam. Hazaérve, elhízott asszonykája ra­gyogó mosollyal fogadta. Szinte meg­szépült. Új nehéz-selyem pongyolá­ját csak felül gombolta be és aho­gyan lépett, elővillantak vastag combjai. Mindezt most Bakos pem vette észre. Túlságosan el volt fog­lalva saját gondolatával. Bántotta a balsiker is. Első napja, hogy szolgál és a kommunisták már megint túl­jártak az eszén. Hiába — gondolta ■—, mindjárt az elején kellett volna neki akcióba lépni. Most megvolna a Kovács Géza. Most az orra alá dör­zsölhetné neki. hogy miket mondott a volt csendőrökről. Node, a konyha illata is csiklandozta az orrát és va­csorát kért. Amíg evett, az asszony hozzákez­dett panaszkodni. Mellé kuporodott, mint az anyamacska a kölykéhez és mondta: K épzeld szívem azt a piszkos hentest, a Szálait. Nem volt pénzem és nem akart húst ad­ni. Na, én .oszt megmondtam a ma­gamét ... küldte is ész nélkül. Még ez a lány nem fog beválni. Nem tud ez főzni. De képzeld, milyen rendes ember a Kropcsák, tudod, aki a múltban „Hangyás” volt, úgy délfe­lé eljött és kezet csókolt, megkér­dezte, mire van szükségünk. Érted? Én felírattam vele mindent és pár perc múlva személyesen hozta. Pénzt akartam neki adni, már akkor, amit te küldtél, megkaptam, de hallani sem akart róla. Azt mondta, hogy te megérdemled. Megcsókolta férje homlokát és a fülébe súgta: — Van ám jó borocska is ... Bakos jól teleette magát. Rég volt ilyen jó hangulatban, csak az a kom­munista titkár-ügy piszkálta. El is mondta néhány pohár bor lehajtása után asszonyának a bánatát. De azt is elmondta, hogy majd mit csinál most vele, hogy „kikészíti” a bőrét Kovács Gézának. A kis Mészáros-lány, ahogyan ap­ró termete miatt nevezték O. község­ben, ezt már nem bírta. Kerek ar­cán könnycseppek gördültek végig. Jól ismerte ő Kovács Gézát... hi­szen földjük se volna, ha az nincs. Meg a testvérein is hányszor segí­tett. Akármivel ment hozzá az apja» az mindig segítette. A beadási baj­ban is, amikor a tehenet akarták el­vinni. Pedig az apja nem volt soha­sem párttag. Hirtelen az a gondolata támadt, hogy segíteni kell a párttit­káron. Az asszony kiszólt neki: — Kati! Szaladj el a főjegyző úrékhoz, hogy a nagyságos asszony eljön-e még ma este? Soha senkinek nem teljesített még nagyobb örömmel valamit, mint most. Szaladt. Vitték apró lábai, de meresztgette a szemét is, hogy csak legalább egy ismerőst látna az Ut­cán, vagy a kapuba, üzenne Kovács­nak. Nem talált senkit, de útba esett az egyik tsz.-tag lakása, akihez be­szólt. Nem nagy reménye volt hoz­zá, mert Hanó Imrét, ezt a hosszú, létra-embert, talán még beszélni sem hallotta. Azért mégis elhadarta gyor­san, hogy mit akar és futott tovább. Kovács, amikor megkapta az üze­netet, keményen megszorította Hanó kezét. Ez is párton kívüli volt. Gyor­san, feleségestől elmentek, csak az idős édesanyját hagyták otthon, aki­nek egy papírra írták, hogy a szom­szédok nézzenek rá addig, amíg ők ilyen kényszerhelyzetben vannak. Az öreg néninek szemideg sorvadása volt. Betöltötte a hetvenhárom évet. Beteg ugyan nem volt, de egyik sze­mére sem látott. Vak volt ő. Az ud­varon azért eljárkált, de hát annak ismerte már minden centiméterét. Hegyekbe vinni, vagy erdőbe, az 6 idejében már szó sem lehetett. Nem is ment volna. Alig telt el félóra, amikor az ajtón és az ablakokon megkezdték a do­römbölést. Az öreg, vak asszony csak ült á sötétben és hallgatott. Imára kulcsolta összeaszott, ráncos kezét és keresztet vetett. Máskor is imádko­zott, de a fia sohasem szólt érte. Nem is hitte el a papnak azt a sok rosszat, amit a kommunistákról mondott. Inkább nem ment el a templomba se, már vagy tíz éve. Nem hitt a papnak. Ö mást és más­képpen ismerte a kommunistákat. Aztán eszébe jutott, amikor a fia búcsúzásnál azt mondta: án csak nem bántják édesanyá­mat? ... Hirtelen megbátorodott. Hát bántsák. Csak a fiát ne érje baj. Mit bánja ő, ha agyonütik is. Felkelt és az ajtó felé tapogatózott. Kinyitotta a reteszt és csendesen szólt: — Nincs Itthon a fiam! Erős és durva férfikéz lökte vál­lon, hogy beesett a falhoz, a lépé­sek zajából tudta, hogy a szobába szaladt be valaki. Azt sem tudta, hogy ki. Majd egy másik alak ba­kancsainak kopogását hallotta. Ek­kor felkelt a földről. Megszólalt: — Kik maguk? Mit akarnak? — Kuss, vén ringyó! Azt a pisz­kos kommunista fiad add elő. Ha kí­váncsi vagy rám, nézz meg! Nem is­mersz? Bakos csendőrtiszthelyettes vagyok. Add elő azt a rongyot! Hol van?! Beleragadt az öregasszony vállán a ruhába és rázta, mint a pelyhet. Akkor súgta oda az egyik vele lévő pribék, hogy vak az öregasszony. De Bakos tovább követelte tőle a fiát. Végül csontos öklével az arcába vá­gott, s az öregasszony ájultan roskadt le. Bakos elvesztette józan eszét. Vért kívánt. Vért akart látni. Teljes erővel rugdosta az öregasszonyt, majd fellocsoUatta és azt mondta neki: — A fiad nevében kérj tőlem bo­csánatot. Most, azonnal térdelj le előttem! Nem térdeit le az öregasszony. Térdre szorították. Az meg hörögve azt mondta: — Gonosz! Gonosztól nem kér... kérek bocsánatot... — aztán visz- szazuhant ájultságába. Bakos dühé­ben leköpte és az ajtót sarkig nyit­va hagyva maga után, távozott a két pribékkel. Visszamenve az őrsre, ki­adta a parancsot: — Megverni még egy sorral min­den kommunistát, akik őrizetben vannak! Ö meg elindult haza. Lakásából jókedvű zaj hallatszott ki- Hangle­mez szolgáltatott zenét. Ma vitetett egy zenegépet a lakáséra. Ott van­nak most nála a főjegyzőék és lehet» mások is. Inni kell. Mulatni. Ünne­pelni. Megállt a kerítés kapuján be­lül és belemosolygött a sötétbe. Zi­zegett a kakastoll a kalapjánál, s Ő élvezte zenéjét, mintha bent nem is a zenegép szólt volna, hanerm a ka­lapnál lévő kakastoll. Boldog volt. Elhatározta, hogy’ most az egyszer olyat fog mulatni, hogy na! De olyat... S ebben a pillanatban erős férfi­kezek markolták el csuklóját és torkát egyszerre. Mielőtt szólni tudott volna, már vitték is. Egyenesén az erdő felé. Száját be* tömték, kezét-lábát összekötötték. Támadói közül az egyik a kapufélfa oszlopára tette a tollas kalapot. ... és fújta a tollat a sasi... (Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom